Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-27 / 149. szám

1990. JŰNIUS 27., SZERDA 5 Közösen használják. Vendégházzá alakítják a régi óvodát Szi­getújfalun. Az új óvoda elkészülte óta az épület üresen állt. Kár lett volna hagyni, hogy a ház tönkremenjen, ám a tanácsnak sem az átalakításra, sem az állagmeg­óvásra nem volt pénze. A német teslvérközség, Wachhausl sietett Szigetújfalu segítségére, s sa­ját költségükön újittatják fel az épületet. A tervek szerint tavasztól őszig rendszeresen ér­keznek majd a német vendégek, télen pedig a szigetújfaluiak saját elképzeléseik szerint hasz­nosíthatják a házat. (Erdősi Agnes felvétele) PERK1RÁLY A KAZÁN KIRÁLYBÓL? Mégsem harap a piac A kazángyáros és egyben Petőfi-kutató Morvái úr ál­lítólagos inkorrekt mód viselt dolgairól, tartozásairól elég sokat írnak mostanában az újságok. Szívére is vet­te a dolgot, az egyik pletykalap már azt is tudni vé­li. hogy a handabandázó újdondászokat — szám szerint ötszázat — komputerbe skatulyázta, akik majd meguez* hetik magukat, ha eljön az ideje. így van-e, vagy csak a rosszmájúak költik róla a kel­lemetlenkedő sztorikat, nem tudom. Az mindenesetre igaz, hogy a Mórvai-féle ügyekkel jól keresnek az ügyvédek. Be­perelte a jobb sorsúnak hitt feltalálót a nagykőrösi Arany János Tsz is, nem kevesebb mint 3 millió forintot követel­vén rajta, tisztán a perköltsé­gen kívül. Justitia házában a tsz lett a nyerő, ám hiába íz igazság, ha nincs pénz, az al­peres nem tud fizetni. — Miért a nézeteltérés a vál­lalkozóval, akinek szabadal­mához nem kevés reményt jü- zött annak idején a szövetke- zet? — Amikor megvettük tőle a kazánok gyártási jogát, a szer­ződésben ki volt kötve, hogv gondoskodni fog az értékesí­tésről — sorolja Szabó Balázs elnökhelyettes. — Szó volt a1'- ról. hogy külföldön is értéke­sítésre kerül szabadalma, de sajnos nemhogy ott, de még idehaza is komoly nehézségek támadtak az eladás körül. Nem tudott olyan vevőt hozni, aki érdemesíthető mennyisége* felvásárolt volna, ahhoz a ke­véshez is, ami elkelt, mi haj­tottuk fel a piacot. Amit oedie elvitt, nem fizette ki. Ebből lett az első összetűzés. A rosszabbik eshetősége' feltételezve, szerződésileg va.- lalta a nyakunkon maradó kazánok visszavételét. Hozzá­teszem, ezek a termékek úgy lettek beharangozva nálunk is. mint amelyekre harap a ,p ic de kiderült — bár ezt nem hivatalos forrásból tudjuk — hogy más vállalkozók már ki­járták egymás után ugyenezi az iskolát. A perben úgy sze­repelt ez, mint a partner meg­tévesztése, amit a bíróság elis­mert javunkra. — Tulajdonképpen -niírt nem kellenek ezek a kazá­nok? — Nos, szó sincs arról, h így rossz konstrukciók, sőt mű szakilag naoyon kedveznek a paramétereik, használhatósá­guk eléri a 20-25 évet is. Az aiapvető probléma az, io,;v csak földgáz-, illetve olajtüze­lésre alkalmasak. Bár a c..ü szaki vonatkozásban nem asz talom nyilatkozni, de úgy gon­dolom, ha vegyes tüzelésre is befogható lenne. mean ans ázsiója. A két égőfejtípus bármelyike nagyon migbá- gítia. ezért nem lehet verse­nyeztetni például az ÉTI-ka­zánokkal. — A jogorvoslást követően hogy áll most a kazánkérciis? — A gyártási jogot érte­lemszerűen visszaadtuk, köve­telve az ezért fizetett 3 millió 'forintot. Várjuk továbbá, hogy az eladatlan kazánokat — mintegy 90 darabot — Mor- vaiék elszállítsák. Csomagolva útra készen állnak. — Azt beszélik, hoqu ezen­nel a tsz vasipari részlegének befellegzett, hiszen a kazá­nokra építettek. Korántsincs így, a kazán- gyártáshoz létrehozott techni­ka más termékek előállítására is használható. Mostanában különböző lakatosipari mun­kákat vállal a részleg a Cse­pel Műveknek, az, építőiparnak, a kereskedelemnek. Munkaellá­tás vonatkozásában tulajdon­képpen jobban állunk, mint korábban, noha ez sovány\a vigasz, igazán jó üzletet a ka­zánok jelentették volna, ha nincsenek az elmondott gon­dok. Persze ideje volt mar a részleget is gatyába fázni. Vál­toztattunk a jövedelemelosz­tási rendszeren, új ember ke­rült az élére, aki a mintegy 70 személyes Pest környéki be dolgozóhálózatunkkal együtt vezeti azt. Mindez a piac fel­hajtása vonatkozásában elő­nyös megoldásnak látszik, ugyanakkor jelentős kooperá­ciós kapcsolatok vannak Ki­bontakozóban. My. J. Amikor a konzervgyár már nem vevő Itt a barack, de kinek keli? Dühösek, mégpedig joggal, de nagyon az érdi kisterme­lők, a méltán híres őszi- barackosok gazdái. Mert itt a barack, csak az a kérdés, ki­nek kell? Ki veszi meg? Bár­mily hihetetlenül is hangzik, de oda jutottunk, hogy az őszibaracknak nincs piaca. Mára már más a „módi" Nem mintha a korábbi felvá­sárló, a Buda Környéki ÁFÉSZ megfeledkezett volna a tíz-ti­zenöt éven át vállalt kötele­zettségéről. Feledékenységről szó sincs — hiányzik a vevő, azaz a magyar konzervipar „kiszállt” az üzletből. Az okokról, a megoldás lehető­ségéről a gazdakör képviselő­je, Rácz Ottó egy kerekasztal- beszélgetésre hívta meg az áfész vezetőit. Így Rátkai Mi­hályt, a Mellis élelmiszeripari üzem igazgatóját, lgmándi Fe­rencet, a műszaki-termelési osztály vezetőjét. Ám a kérdő­jelek nemhogy eltűntek volna, hanem szaporodtak. De ve­gyük csak sorjába. Különösebben nem kell sen­kinek sem bizonygatni, hogy Érd és körzete őszibarackjáról híres tájtermelő körzet. S ma­ga a barack úgy jó tizenöt éven át az áfész közvetítésével exportcikknek számított. Igaz, egyfajta kényszerpályás meg­oldásként kínálkozott, hogy a gyümölcsöt 60-70 százalékos érettségi fokon szedték le. De ez a konzervipari feldolgozás­ra éppen megfelelő volt. Az áfész felvásárolta, a konzerv­gyárak pedig feldolgozták, azt az évente 400-600 tonnát, ami ebben a körzetben a ,,háztáji­banmegtermett. Jó piaca volt az NDK-ban és a SZU- ban az őszibaracknak. Így az­tán a konzervgyárak vevők is voltak arra, ami megtermett. Éveken át vitát, „gondot” leg­feljebb termelő és felvásárló oldaláról az ár jelenthetett. Mára viszont fordult a kocka. Nincs felvásárlás, nincs ár — a fák viszont roskadoznak az őszibaracktól. A keleti relációba irányuló export számottevő csökkentése már 1989 második felében úgy tűnik, beadott az őszibarack­nak. Azt csak gyanítani lehet, hogy a konzervgyárak kész­áruraktáraiban sok a felhal­mozott készlet. Ami viszont tény: döntő többségük nem dolgoz fel őszibarackot — így aztán nem is vesz. Néhány évvel ezelőtt még kézenfekvő volt a megoldás ilyen helyzet­ben: a gyárak, az élelmiszer- ipari üzemek kötelesek voltak megvenni azt, ami megter­mett. Dömping esetén persze a termelő járt rosszul a nyo­mott árral. Ám ahogy megtet­tük az első lépéseket a piac- gazdaság felé, ez a kötelezett­ség megszűnt. Magyarán szól­va más a „módi”, a piac dik­tál, így aztán mindenki arra vevő, ami haszonnal, jól ér­tékesíthető. S ha meg felhal­mozott készlet akad, előbb azon célszerű a gazdaságosság jegyében túladni — nem be­szélve az eszközlekötési járu­lék, a raktározás költségeiről, a kamatokról — csak utána jöhet az újabb felvásárlásra váró mennyiségek feldolgo­zása. ! Ügy tűnik, a régi regula, formula megszűnt. Nem kell megmenteni azt, ami termett, mindenáron felvásárolni, ne­tán piacot keresni neki — egyszerűen a piac diktál. Ez­zel a magyarázattal a termelő azonban nem éri, s nem is ér­heti be. Bármily ésszerű, s logikus gazdasági lépések ve­zérlik is a konzervgyárak fel- vásárlási éhségét — most kell először szembenézni a piac diktálta követelményekkel. Mert elmaradt, s egyelőre úgy tűnik, el is marad a KGST- országokba irányuló export. Egyszerűen fizetési, elszámo­lási gondok, vagy ha úgy tet­szik, az aktívum miatt. Magasabb a mérce S ha meg nem rubelben, áruban számolunk el, hanem dollárban — a volt KGST- országok üzletkötői is maga­sabbra teszik a mércét. S az már nem biztos, hogy ennek a magasabbra tett — nyugati normák szerinti — mércének Mi rejlik a pofonok mögött? Tovább dúl a családok háborúja Nem készültem bírósági tudósítást írni. Az első tárgyalások­ra csak érdeklődőként mentem el. Am az elmúlt év végétől akárhányszor voltam Kókán. egyszer w?m indulhattam el ha­zafelé úgy, hogy valaki szóba ne hozta volna a Kovács, kont­ra Budai ügyet. Tehát januárban még csak a kíváncsiság vitt Nagykáíá.ra, a városi bíróságra. Azíán végigültem vagy fél­tucatnyi tárgyalást, s az eseménvek kusza szövevényéből mind világosabban rajzolódott ki a tavalyi utcai verekedés háttere. Azon az áprilisi vasárnap déleiőttön két kókai család esett egymásnak a Tabán ut­cában: Kovács Ferenc, a fia és a felesége (a két férfi fu­varozó), valamint Budai Jó­zsef és felesége (mindketten tüzelő- és építőanyag-keres­kedők). Budai úr, a K1SOS2 vezetőségi tagjaként ellen­őrizni akarta, hogy idős Ko­vács Ferenc lovas fogatán nincs-e olyan cementszállít­mány, amellyel sejtése szerint megint illegálisan kereske­dik. Ekkor érte őt és felesé­gét a támadás! Bírósági perzsa vásár Nos, a per azóta már túl van a tizenkettedik tárgyalá­son. Ugyanis idős Kovács Fe­renc könnyű testi sértés cí­mén feljelentést tett a bíró­ságon Budai József ellen, aki­nek hasonló, de rendőrségi feljelentése semmiféle követ­kezménnyel nem járt. Szóval, az ügy hosszú hónaposon át az úgy kezdődött, hogy vtsz- szaütött állapotban vegetá't, bár Budaiék a maguk igazát tucatnyi tanúvallomással ké­pesek bizonyítani. Könnyűék pedig — ez a Kovács família ragadványneve — egyetlen kókai polgárt sem találtak, aki kiállt volna mellettük. Ez persze nem véletlen, hiszen jó néhány szomszéddal meg­ismertették már könnyűnek éppen nem nevezhető ököl­csapásaikat. Végül is nem lepett meg, hogy a bírósági tárgyalások perzsavásárrá alakultak, pa­rázs veszekedésekkel, ame­lyek még a bírónőt is ma­gukkal ragadták. Ugyanis Kovácsék ügyvédjének rend­szeres távolmaradása miatt sorra meghiúsultak a tárgya­lások, a tanúkihallgatások. Hamarosan egyértelművé vált, hogy Könnyűék a tanúk kifá- rasztására alapozták taktiká­jukat. S valóban, Budaiék ta­núi egyre fogytak! A verekedés előzményeinek, indokainak felderítésekor a bíróság vette figyelembe a po­litikai hátteret, azt, hogy Könnyűék korábban a hata­lom kegyeltjeiként büntetle­nül engedhették meg maguk­nak az illegális kereskedést és adócsalást — amit bizonyíta­ni tudnak Budaiék, s amit még jó néhány kókai polgár tanúsít. A veréstől rettegő ta­núk szétválasztása, a kihall­gatások és tárgyalások soro­zatos elhalasztása, az előzmé­nyek hátterében meghúzódó pcüitikai indítékok figyelmen kívül hagyása a bírói elfo­gultság érzetét keltették Bu- daiékban. A tanúk félelme nagyon is érthető volt, hiszen egy alkalommal a bíróság épületében már megtámadta valamelyiküket az egyik Könnyű. Többek között ilyen okok miatt kérték új eljáró bíró kinevezését a megyei bí­róság elnökétől. Politika a verekedésben Május második felében már más tárgyalta az ügyet. Azaz, hogy csak tárgyalta volna, mert a feljelentő Kovácsék ügyvédje ezúttal is távol ma­radt. így csak a tanúk ismé­telt kihallgatása kezdődhetett el, mert az új bírónak elöl­ről kellett indítania a pert! Azt hiszem, mindkét felet meglepte az új bíró szigora, precizitása, ahogy szívós, ap­rólékos munkával felgöngyö­lítette a szálakat, nem enged­ve meg a személyeskedésbe hajló kitöréseket. A két má­jusi tárgyalási nap hét órája alatt — utóbb már Kovácsék ügyvédje is jelen volt — alig­hanem sikerült felderítenie az utcai verekedés minden rész­letét, például olyasmit is. hogy Könnyűék házának le­húzott ablakredőnye mögül mit láthatott valójában a ta­núként megidézett idős Ko- vácsné. Természetesen ezekből a tárgyalásokból is kimaradt a családok háborújának politi­kai színezete, mondván, hogy az nem egy magánvádas per tárgya. Ugyanis két olyan csa­ládról, azok vállalkozási for­májáról, s életvitelükről van szó, amelyek közül az egyik­nek jövője, a másiknak csak múltja van! De azt mondom, nem baj, hogy kimaradt a tárgyalásokból a mögöttes po­litikai indíték boncolgatása, mert akkor ez a per valószí­nűleg még jövőre sem feje­ződne be. Ám mégsem hagy­hatjuk ki az események tény­szerű leírásából a verekedés kirobbanásának hosszú évek távolában meghúzódó igazi okait, vagyis Könnyúék vál­lalkozási formájának tisztes­ségtelenségét, amelyet eltűr­tek vagy támogattak egyes tisztségviselők. Nem lesz döntetlen Ezért is szükséges ismét foglalkozni a kókai üggyel, meg azért, mert a nagykátai körzetben nincs olyan telepü­lés, ahol a polgárok ne kísér­nék figyelemmel a per folya­matát, s ne állítanának meg lépten-nyomon kérdéseikkel mikor győz végre az igazság Kókán? Ogy sejtem, június 29-én talán az utolsó tárgyaláson győzni fog. A per aligha fog befejeződni a kényelmes dön­tetlennel. Aszódi László Antal megfelel az a termék, melyből gyanúm szerint alaposan be­spájzoltak a konzervgyárak. Mindez érthető, ám meg­oldást nem jelent. Mint ahogy az sem, hogy a Buda kör­nyékiek, így Rátkai Mihály is kilenc konzervgyárat keresett meg — s nyolc helyről eluta­sították, hogy nem kell a ba­rack. A régi vevő, a nagy­atádi konzervgyár ugyan a korábbi 30 vagonos mennyi­séggel szemben ötöt átvesz, de 40-60 vagon még marad. Hát ez csepp a tengerben. A Hun- garofruct kötelezettség nélküli ígéretét is megszerezték, mely úgy szól: ...ha a piac fel­veszi, valamennyire vevők. A Bács Megyei Zöldért talán mára „visszaszól”, miként tud a termelőkön segíteni. Mert a Buda Környéki ÁFÉSZ vezetői kötelességüknek tartják — s szaladgálnak fűhöz-fához, de hasztalan —, hogy tagjaikon, korrekt üzleti partnereiken, a kistermelőkön segítsenek. Ki „legeli" le ? Egyelőre patthelyzetben van­nak. Persze megoldás lenne, ha a nagybani piacokra kivin­nék az árut, bár a számítások szerint akkor is csak 20-40 tonnán tudnának túladni. Az ország másik végébe meg a szállítási költségek miatt nem éri meg elvinni.. . Márpedig két héten belül érik a Maris- ka-fajta, majd követi a Ford, a Sampion, s augusztus kö­zepén az Elberta. Az már csak a dolog pikantériája, hogy a Benta Völgye által hirdetett „Szedd magad” akció jegyé­ben a Benta gyümölcsösében szedegetők áttévednek az ős­termelők területére. ,,Lelege­lik” a termést, s jó, ha nem Öfalu felöl távoznak. Mert ak­kor még a Bentának sem fi­zetnek, a maszekoknál szedett őszibarackért... Mára a fajtaváltásra is be kell rendezkedniük a terme­lőknek. Mert a nyugati piacok nemcsak a minőséget, az ízt. a zamatot nézik, hanem a faj­tát, s nagyságát is. Aztán a vírusmentesség kérdése is a megszokottnál szigorúbban szerepel az átvételi szempon­tok között, a vegyszerek mi­lyensége, mennyisége mellett. Mint ahogy a Budaörsi Hűtő- ház is, ha átvesz érdi barackot — ötvenöt milliméterest. Éveken át málnaháború dúlt Pest megyében. Most lehet, hogy az őszibarackháború kö­szönt ránk. Mert nemcsak az érdi kertek ontják a barackot, hanem a pomáziak, a fótiak is. Hogy megoldást hozhat-e a tárca által elrendelt kény­szerfelvásárlás, vagy a piacra hagyatkoznak, az ma még kérdés. De tény, hogy a gazda­kör vezetői nem akarják annyiban hagyni — a termést sem engedik veszni. A mai világban pláne nem, amikor sok család, s nyugdíjas szá­mára megfizethetetlen a 60-70 forintos ár kilónként a barac­kért, akkor több mint bűn, egyszerűen vétek veszni hagy­ni azt, ami megtermett. Varga Edit Egyházi oktatás A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szegedi csoportjá­nak székházában továbbkép­zési és konzultációs lehetősé­get kínál mindazon pedagógu­soknak, akik katolikus egyhá­zi általános, illetve középis­kolában tanítanak majd. Szegeden a jövő tanévtől megkezdődik az egyházi okta­tás a nyolcosztályos fiú-, vala­mint leánygimnáziumban, to­vábbá egy általános iskolai al­só tagozatban. A rendezvényen ez iskolák leendő tanárai — mintegy négyén pedagógus — vesznek részt, az előadók pia­rista atyák és debreceni, Mi­asszonyunkról elnevezett is­kolanővérek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents