Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-27 / 149. szám

1990. JÚNIUS 27., SZERDA

3

Létező tanács — leendő önkormányzat

Kemény Dió(sd) a rendszerváltás

Sütő András a Parlamentben

Terroristákat támogattak a közelmúlt vezetői?

A Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról, valamint a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásával kapcsolatos feladatokról, ezek egy részének megvalósitására ideiglenes bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat szerepelt a Parlament rendkívüli ülésszaka keddi ülésnapjának napirendjén.

— Mosolyognak? Majd nem fognak mosolyogni! Fognak még maguk ebben a székben ülni. akkor mosolyogjanak.

Ezt idegességében mondta a Diósdi Tanács V. B. egyik tagja a tanácsülésre meghívott MDF, SZDSZ helyi képviselőinek. Akik továbbra is csak mosolyogtak. Innen is látható, hogy nem tizenkét dühös, hanem egy mérges s két jobb kedvű ember vitája folyt. De volt közöttük egy szomorú is: Nagy István tanácselnök.

— Fáj ez a sportszerűtlen ütés — mondja ettől az energikus embertől szokatlanul fakó hangon. — Csak véletlenül tudtam meg, hogy Diós- don aláírásgyűjtési kampány folyik ellenem, az MDF, az SZDSZ és a helyi környezet- védők kezdeményezésére.

Az MDF-et képviselő So- hajda Lajos arca most vált viszont mosolygósról komolyra. Visszautasítja az övön aluli ütés vádját, mint mondja, az aláírásgyűjtésre azért volt szükség, mert úgy érezték, Nagy István tanácselnök nem volt hajlandó tudomásul venni álláspontjukat.

Miről is van szó? A két volt EKA-párt hét pontba szedte össze kifogásait, s íratta alá több száz emberrel beadványukat, a tanácsi testület nagy horderejű döntései, azok kivitelezése kapcsán. Első pontban területek kisajátításai ellen tiltakoztak, de mint kiderült, a szóban forgó valamikori zöld területek nem a Diósdi Tanács, hanem a csapágygyár kezelésében vannak. Az MDF—SZDSZ egy másik pont alatt azt kifogásolta, hogy a Diósdi Tanács 60 rhil- lió forintos költséggel új óvoda építését határozta el, holott mint Sohajda Lajos mondta — öt-öt millióból a meglévő két óvodát rendbe lehetne hozni. Ezt az állítást azonban Nagy István határozottan cáfolta. Komolyabb vita kerekedett viszont arról, hol haladjon az MO-s autópálya? Az MDF 400 méterrel távolabb képzelné el az aszfaltcsík útvonalát. A tanácselnök szintén ezt szeretné, de mint mondotta mikor ezen kérelmét illetékes helyen előadta, éppen az MDF kormányának új államtitkár-helyettese söpörte le az érveit.

A vita azért nem volt ilyen egyszerű. Nagy István hétköznapi, praktikus magyarázatokkal védte saját igazát, míg Sohajda Lajos (MDF) olyan gondokat vázolt fel, melyek

a település életére hosszú távon tragikusak lehetnek, még ha pillanatnyi előnyt is jelent a község lakóinak. így például a tanácselnök új üzemek, műhelyek nyitása révén a leendő önkormányzat kasszájának gyarapodását látja, Sohajda Lajos szerint viszont az így lebetonozandó földfelületek felborítják Diósd ökológiáját. Akkor ért forrpontra a vita, amikor a tanácselnök nyilvánosságra hozta: az

MDF—SZDSZ álláspontot aláírásukkal támogatók szignója igen sok esetben hamis, előfordul, hogy egy név két helyen is szerepel, s az sem ritka, hogy elhunyt lakók aláírása szerepel a tiltakozó íven. A kormány- és ellenzéki pártok jelenlévői a hamisítás vádja ellen szinte vállvetve védekeztek; az aláírás-gyűjtő- gető aktivistáik megbíztak a nevüket adók becsületességében, s ha keveredett is ocsú a búza közé, hát azt ki kell válogatni.

A tanács—pártok kerekasztal végül akár megegyezésnek is nevezhető gesztussal zárult: a tanácselnök megígérte, ha őt kötelezik községének pártjai, nem hoz olyan döntéseket, — például a 60 milliós óvoda és az ipartelepítés ügyében —, melyek kész helyzet elé állítják a leendő önkormányzatot. A pártok képviselői viszont bólogattak Nagy István tanácselnök tanácsára.

— Jegyezzenek meg valamit. Bármelyikük is ül majd a székemben, szembe találja magát azzal, amivel én is. Ha Julcsi néni és Mari néni ösz- szevész, maguk csak az egyiküknek adhatnak igazat. S a másikuk haragudni fog az ön- kormányzati vezetőre is.

★

A parázs tanácsülésen egy percre megállt a levegő. Szomorú esetről számolt be a tanácselnök: az MO-s autópálya-körgyűrű, bár még el sem készült, máris követelt halálos áldozatot.

A község lakói előtt már ismeretes volt, hogy ha valóban arra halad az aszfaltcsík, amerre a terv kijelöli útját, tizenegy családot kell kilakoltatni otthonából. Azonban amikor a kilakoltatás tervét közölték az egyik diósdi ház lakójával, egy idősebb nénivel, s hozzátették azt is, hogy a kártalanítás összegéből fele ekkora házat sem tud majd felépíteni, a szerencsétlen néni agyvérzést kapott, s ennek következtében elhunyt.

T. B. E.

Az első napirend kapcsán felszólaló képviselők kivétel nélkül a határozati javaslat elfogadása mellett érveltek, függetlenül pártállásuktól.

Katona Tamás külügymi- nisztériumi államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a VSZ-ből való kilépés szándéka a kormányprogramban is megfogalmazódik. Az elérendő célok közé sorolta, hogy a VSZ katonai szervezete — lehetőleg közös határozattal — mielőbb szűnjék meg. Amennyiben a tagállamok ragaszkodnak a katonai szervezet fenntartásához. akkor hazánk első dolga az lesz, hogy a katonai szervezetet hagyja el, legkésőbb 1991 végéig. A kilépésnek nyilvánvalóan több lépésben kell megtörténnie, úgy kell végbemennie, hogy hazánk lehetőleg ne veszélyeztesse a bécsi tárgyalásokat, az eddig menetrend szerint folyó szovjet csapatkivonásokat Magyarországról, s nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat . a nehézségeket sem, amelyeket Európa egységén belül Németország uniójának újrameg- teremtése jelent. Rámutatott arra is, hogy a kilépés Magyarországot egyfajta elszigeteltségbe sodorhatja, s ez ellen védekezni kell. A kormány ennek érdekében máris megkezdte a kétoldalú barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződések felülvizsgálatát. Ezt követően felidézte a magyar kormány javaslatának több elemét, amelyeket a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének közelmúltbeli ülésén terjesztett elő. Az előterjesztett javaslatot elfogadásra ajánlotta, mert az a kormány szándékával tökéletesen megegyezik. A kormány számára egyfajta különmeghatalma- zást jelent, mert nem pusztán a három kormánypárt természetes szolidaritására számíthat, az valamennyi parlamenti párt egyetértésével született.

Antall József miniszterelnök a napirend kapcsán megerősítette: Magyarország egy status quo konzerválását nem kívánta az elmúlt időszakban sem elősegíteni. Egy új európai és politikai biztonsági rendszer részeként vállalkozott arra, hogy e kérdésekben az éllovas szerepét betöltse. A kérdést tárgyalások útján kívánjuk rendezni, s ezt akceptálják a nyugati nagyhatalmak is, éppúgy, mint ahogy azt remélhetőleg teszik majd partnereink is.

A Parlament délelőtti munkáját felcsattanó taps szakította félbe: a díszpáholyban feleségével együtt megjelent Sütő András. Az elnöklő Szabad György meleg szavakkal köszöntötte az erdélyi írót, akire — mint mondta — úgy tekintünk, mint a magyarság kiemelkedő „oszlopemberére”, aki dísze és képviselője a magyarságnak itthon és külföldön.

Sütő András elérzékenyülve köszönte meg a szívbéli fogadtatást. Nem annyira megérdemeltem, mint inkább megszenvedtem azt — mondta. Erdélyről beszélt, a magyarságnak arról a mikrokozmoszáról, amelyet kényszerűen hagyott el, de kötelességszerű- en keres meg újból, s ahol keményebb és elszántabb küzdelem folyik, mint valaha. Mégis biztatónak tűnik a kisebbségek helyzete — mondta —, hiszen a szolidaritás, az összefogás felerősödött a világban.

Az ebédszünetet követően az interpellációk és a kérdések kerültek sorra. Elsőként Soós Károly Attila (SZDSZ) kívánt interpellálni a miniszterelnökhöz a kormány nyilatkozataival kapcsolatban. A képviselő nehezményezte, hogy több fontos bejelentést külföldön tesz a kormány. Utalt arra, hogy legutóbb például az NSZK-ban jelentették be a kormány illetékesei: 30-40 állami vállalat ellen csődeljárást fognak kezdeményezni.

Antall József miniszterelnök meglepőnek minősítette az SZDSZ-es képviselő felvetését. Szó szerint idézett a kormány rövid távú cselekvési programjából, amely tényszerűen rögzíti a 30-40 vállalattal kapcsolatos csődeljárás megindítását. Visszautasítva a kritikát, közölte: a kormány el tudja dönteni, hogy hol. milyen kérdésekről tárgyaljon.

Soós Károly Attila nem fogadta el a miniszterelnök válaszát, az Országgyűlés azonban 165 igenlő, 80 ellenző szavazattal, 19 tartózkodás mellett elfogadta azt.

Hack Péter (SZDSZ) a belügyminiszterhez interpellált a közelmúlt vezető politikusainak esetleges bűncselekményei tárgyában. Az interpelláló képviselő utalt arra, hogy felelős vezetők meghamisították az államháztartás adatait, tévesen informálták a közvéleményt a külföldi adósságállományról. Megemlítette a

bős-nagymarosi beruházást is, amely — véleménye szerint — jó néhány vezetőt felelősséggel terhel. Megkérdezte a belügyminisztert, vajon tett-e már a nyomozóhatóság felelősségre vonó intézkedést, s

egyáltalán megállapították-e a felelősök személyét. Mint mondta, nem bosszúért kiált, csak azt szeretné, ha az igazságra fény derülne.

Horváth Balázs belügyminiszter a deregulációs törvény vonatkozó passzusára utalva közölte, hogy jelenleg nincs lehetősége arra, hogy a rendőrséget büntetőeljárás lefolytatására utasítsa. Azt azonban felajánlotta: felkéri az előző nap megválasztott legfőbb ügyészt, hogy rendeljen el nyomozást a feltételezett bűncselekmények megállapítására.

Horváth Balázs közölte azt is, hogy -egy konkrét ügyben — nevezetesen: az Interpol által körözött terroristák magyarországi menedékhez juttatásában — felkérte a legfőbb ügyészt, állapítsa meg, milyen felelősség terheli Kádár Jánost, Benkei Andrást, Gyenes Andrást, Németh Károlyt, Korom Mihályt és Rácz Sándort. A belügyminiszter magyarázatként hozzáfűzte: tudomására jutott, hogy 1979. augusztus 30-át megelőzően az úgynevezett Carlos-csoport Magyarországon kapott menedéket, illetve felkészülési lehetőséget további bűncselekményeikhez.

Hack Péter nem fogadta el a miniszteri választ, ám azt 163 képviselő, 98 ellenében. 16 tartózkodás mellett elfogadta.

Ezt követően Havas Gábor (SZDSZ) ugyancsak a belügyminiszterhez interpellált, kifogásolva, hogy Túrós Andrást, a volt belügyminiszter-helyettest,'nevezték ki rendőrfőkapitány-helyettesnek, aki — véleménye szerint — az elmúlt időszakban erősen kompromittálta magát.

Horváth Balázs meglehetősen ellentmondásos, s az interpelláló képviselő számára elfogadhatatlan magyarázattal szolgált a kinevezéssel kapcsolatban. Az Országgyűlés meglehetősen megosztott volt a határozathozatalnál, végül is 159 igenlő, 118 ellenző szavazattal, 9 tartózkodás mellett elfogadta a miniszteri választ.

Az interpellációkat követően Matyi László (SZDSZ) kérdéssel fordult a pénzügyminisztériumi államtitkárhoz. Érdeklődött. mi a reális alapja annak a nyilatkozatnak, miszerint a kormány megemeli a turistaellátmány összegét. Botos Katalin államtitkár előrebocsátotta, nem tud kedvező hírekkel szolgálni. Az infláció elleni küzdelmet nem tehetjük kockára azzal, hogy a lakossági tíevizaigényeket ,,ráeresztjük” a szűkös devizakészletekre — hangsúlyozta.

Az interpellációk és a kérdések elhangzása, illetve az azokra adott válaszok után a plénum visszatért a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló határozati javaslat feletti vitára, majd elsöprő többséggel, 232 igen szavazattal, 4 tartózkodás ellenében elfogadták a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló határozatot.

A továbbiakban a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásával kapcsolatos feladatokról, ezek egy részének megvalósítására ideiglenes bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalására került sor.

A döntést azonban elnapolták, mert a módosító javaslatok miatt a kérdést különböző bizottságoknak kell újra véleményeznie.

Végül meghallgatták az országos választási bizottság jelentését a népszavazást kezdeményező aláírások hitelesítéséről. Eszerint az Állami Népességnyilvántartó Hivatalnak öt nap alatt sikerült azonosítania az aláírásokat, ösz- szesen 199 179 aláírást vizsgáltak meg, s végül is 160 827 felelt meg a törvényes követelményeknek. Azaz: ennyien kezdeményezték törvényesen a népszavazást.

Az alkotmányügyi törvény- előkészítő és igazságügyi bizottság így feladatául kapta, hogy készítse elő az ország- gyűlési határozati javaslatot a népszavazás elrendeléséről.

Ezzel az Országgyűlés befejezte keddi munkáját. A következő ülésre július 2-án, hétfőn 10 óra 30 perckor kerül sor. Ekkor várhatóan megkezdik az önkormányzatokkal kapcsolatos törvényjavaslatok általános vitáját, majd előreláthatólag megkezdődik az állam- és közbiztonságról szóló törvényerejű rendelet módosításával kapcsolatos törvény- javaslat részletes tárgyalása.

színvonalával, szolgáltatásaival. A mienk rendkívül gyenge volt; mind a szállás, mind az ellátás.

A java azonban a hazautazáskor jött. Amit már az induláskor sejtettek; beigazolódott. A harminchárom fizető turista csupán arra kellett a buszon, hogy legalizálja a többiek üzelmeit; a csempészetet.

— Visszainrluláskor a török szólt, hogy a hátsó üléseket ürítsük ki. Idepakoltak ugyanis több száz, de lehet, hogy több ezer farmernadrágot és egy csomó más holmit. De, ami azután jött, attól még most is kiver a víz — mondja Petényi István. — A török—bolgár határ előtt ugyanis szóltak, hogy átviszünk valakit. Nem kérdeztek minket, egyszerűen bejelentették.

Nem lehetett ellenvetésünk, Husszein, a török, kétszáz nyugatnémet márkát kapott az embercsempészetért. A potyautas beült Husszein helyére, amaz pedig befeküdt a hátsó ülésre, a nadrághegyek alá.

Alili figurák voltak

Az átélt izgalmakhoz képest az már semmiség, hogy Jugoszláviában elfogyott a gázolaj, nem volt talon a sofőrnél a tankolásra. Magyar ka- mionosoktól szereztek üzemanyagot. A csempészárut Szabadkán rakták le. Onnan egy másik szervezett csoportot

szállító busz vitte át Magyar- országra.

— Bevallom, nagyon megnyugodtam, amikor ismét hazai földön voltunk. Időm is volt ismerkedni Magyarország szép tájaival, buszunk ugyanis a nem fizető utasokat sorra hazafuvarozta, keresztül-kasul Kelet-Magyarországon.

Petényi István később ügyvéd ismerősétől érdeklődött, mi történt volna, ha nem sikerül az embercsempészet a török határon át. Persze szakértő nélkül is sejtette, hogy egy hét vizsgálati fogság nélkül aligha úszták volna meg. S hallottunk már egy s mást a török börtönviszonyokról. A tavasszal szervezett út, amelyen Petényiék részt vettek, az élelmes török tizenhetedik isztambuli szervezése volt az idén.

Tragédia útban Bécsbe

— Sokat gondolkoztam azóta. A legjobban az dühít, hogy kihasználtak. Alibifigurák voltunk a csempészakcióban. Nem a mi forintjaink jelentették az üzletet, hanem az. amit a fedezetünk mellett műveltek: az áru- és embercsempészet. Az arcátlanságot bizonyítja, hogy miközben a tilosban jártak, a legkevesebb figyelmet sem fordították arra, hogy minket, a balekokat legalább tisztességesen ellássanak. Hogy mást ne mondjak. a buszunkra még biztosítás sem volt.

Petényi István hajmeresztő kalandja csodálatosan végződött Jónás Józseféhez képest. A negyvenhárom éves buszsofőr tavaly a nagyobb kereset reményében hagyta ott a Volánbusz Szigethalmi Üzem- igazgatóságát és lépett be az Europabusz Kft.-hez. Néhány hete dolgozott a bécsi bevásár- lóutakra és isztambuli bundatúrákra szakosodott csepeli utazási irodánál, amikor szeptember 25-én az Ml-es autóúton — útban Bécs felé — Tatabánya után két busszal karambolozott, majd frontálisan ütközött egy teherautóval. A baleset következtében tizenhármán súlyosan, harmincnégyen könnyebben sérültek. A buszt vezető Jónás József, valamint két utas életét már nem lehetett megmenteni. A vizsgálat első megállapításai szerint a balesetet műszaki hiba; durrdefekt okozta.

Alig néhány hét múlva Jugoszláviában történt súlyos autóbusz-baleset. A járművön nem volt mentőláda, vontatókötél, fűrész. így több órán át elhúzódott a török illetőségű sofőr mentése, akinek mindkét lábát amputálni kellett és súlyos agysérülést szenvedett A szerencsétlenül járt busz ugyancsak az Europabusz Kft.-é volt.

Móza Katalin (Folytatjuk.)

Az Országgyűlés határozata

1936. november 1-jén Magyarország kormánya kinyilvánította a Varsói Szerződésből való kilépés szándékát. A november 4-i katonai beavatkozás, amely a kormányt megdöntötte, meggátolta a kilépési nyilatkozat törvényerőre emelését. A szabadon megválasztott Országgyűlés most újólag kinyilvánítja Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépési szándékát, és ezért az alábbi határozatot alkotja.

1. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy a bécsi konvenció 62. cikkelye alapján, a szerződéskötés körülményeinek alapvető megváltozására hivatkozva, kezdjen tárgyalásokat Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépéséről. Valamennyi tagállammal kívánatos egyetértésre jutnunk abban, hogy Magyarország ne legyen tagja a Varsói Szerződésnek.

2. A kormány a tárgyalások során első lépésként tűzze célul Magyarország részvételének szüneteltetését a Varsói Szerződés katonai szervezetében. A honvédség n© vegyen részt közös hadgyakorlatokon, valamint a Varsói Szerződés csapatai ne tartsanak hadgyakorlatot Magyarország területén.

3. Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a tárgyalások során legyen figyelemmel a Magyar Köztársaság biztonsági, politikai, jogi és gazdasági érdekeire, valamint gondoskodjék azok érvényesítéséről.

4. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződés tagállamaival a kétoldalú barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződések felülvizsgálatáról. Ezekből a szerződésekből törölni kell mindent, ami katonai beavatkozásra ad felhatalmazást, vagy más módon sérti hazánk szuverenitását.

5. Az Országgyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy a Magyar Köztársaság békében és barátságban kíván élni valamennyi szomszédjával. Senkinek sem engedi meg területét harmadik állam elleni támadás vagy fenyegetés céljaira felhasználni. A kormány az összeurópai biztonsági rendszer létrehozása érdekében tett erőfeszítéseiről tájékoztassa a Varsói Szerződés tagállamait. melyekkel gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatokra törekszik.