Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
4 1990. JÜNIUS 23., SZOMBAT REGGEL A NAP TÉVÉBEN Híreket mond a fogkefe Sehogy nem akar összejönni. A kávé a konyhában, a kád a fürdőszobában, a ruhák az előszobában, a gyerek mindenhol, de mindig máskor. Lehet így tévézni? Pláne, hogy a tévé a szobában. Ott kéne ülni előtte, és beköltöztetni a reggeli szertartásokat a készülék és a fotel közé: szemem a képernyőre tapadna, szappan a bögrébe, putty, gyerek a vállfára, hopp, felkeverném a ruhákat, iitty-lötty, fincsi szendvicseket csinálnék a cipőinkből, nyamm-nyamm. Vagy egy garzonban kellene lakni, vagy húzni magam után a tévét, mint a gyermek a kislovát. Hogy csinálják ezt, a reggeli tévézést Európában? Még jó, hogy a tévéseknek összejön. Persze, a Nap Tévéről van szó, hiszen az államinak álmában sem jutna eszébe beleavatkozni a szokásaimba. Na, nekik se könnyű, hajnalok hajnalán kiráncigálni a riportalanyokat az ágyikóból. Nem is sikerül mindig. Tegnap reggel például műsoron kívül futott be az a kereszténydemokrata párti képviselő, akit néhány nappal korábban vártak. Elaludt a honatya, de hát ez nem csoda. Amilyen hajszában élnek manapság... Király Zoltán az, aki bírja. A tempót is, a stúdióban honoló izzasztó hőséget, kifogástalan megjelenésével, kifogástalan modorban társalog képviselőtársával, persze, pertuban vannak, a képernyőn is, nemcsak a Parlament folyosóján. S amíg ők beszélgetnek, az egyszemélyes gyártásvezető és rendezőasz- szisztens kényelmes foteljában átnézi a reklámozni hozott újságokat. A Nap Tévében ugyanis érdemes hirdetni. Olyan olcsóak, mint a „nagy” tévé a délutáni holtidőben — másodpercenként 1500 forintért bárki, bármit reklámozhat. Jönnek is a cégek, a maszekok, a káefték. Tegnap igazi reklámcsemege is akadt: a csettintős Müszi két Singer varrógép közül ecsetelte a zsebkendővarrás programozásának előnyeit, közben jókat pattingatott az ujjával. Csemege vagy sem, a reklám kell. A Nap Tévének ez az egyetlen bevételi forrása. Nem úgy a kiadások, abból sokkal több van. Mindent bérelnek, a Könyves Kálmán körúti stúdiót, a műszaki helyiséget, a szerkesztőség egyetlen szobáját, a kamerákat, a keverőpultot, az embereket. Akkor lesz igazán jó üzlet a Nap Tévé, mondja Tarján Miklós szerkesztő, ha állandó helyet kapnak az éterben. A kft. jelenlegi tagjai, a Mai Nap Rt., a Mozi és Video Vállalat, a Ribban Kft. és a Magyar Távirati Iroda néhány millióval megúszta a reggeli tévé alapítását, hiszen venniük szinte semmit nem kellett. viszont óriásit ugrik majd a nyereség, ha legalizálják a létezésüket. Addig is jó bolt s éppen ez a félillegális, félhivatalos jellege. Azt mondják, a legendák, az állami tévével való állandó konfliktusaik vonzzák a nézőket. Nem a rossz kritika miatt, hanem mert nincs rá pénzük. Az egész éjszaka sugárzott műsort kétmillióból hozták össze, és hát nem olyan lett, mintha tízből. A rendezőasszisztens elejti az újságot, visszatolja fejére a mikrofonos hallgatót, fölemeli a kezét, s amint utasítást kap a keverőszobából a rendezőtől, figyelj, utolsó reklám megy, a vitorláshajó az utolsó kép, figyeli, hajszálpontosan a snitt végén beint. A monitoron Aigner Szilárd napbarnított arca jelenik meg. De nem azért van viszonylagos csönd. Amikor élőben megy a műsor, a súdióból. a rendezőasszisztens is csak. suttog a mikrofonjába, a deszkából tá- kolt és olcsó vászonnal takart paravánok előtt-mögött várakozó interjúalanyok, reklámoz- ni-informálni akarók is abbahagyják az ismerkedést, az ismerősök a beszélgetést. Az a kis fekete micsoda, ami növésben lévő szarvasbogárnak látszik a képernyőn, az egy érzékeny mikrofon — mindent fölvesz, s van, amit le. Hosszú zsinórban folytatódik ugyanis, a műsorvezető eleganciája hátulról például már nem oly kifogástalan, s elég egy óvatlan lépés kevésbé gyakorlott delikvensektől, s hónaljba ugrik a zakó, az operatőr nyakába pedig s „mikrofonvégre kapott” vendég. Ilyen zajokból áll a viszonylagos csönd, s a stúdióban a tiltás is viszonylagos. Ég a piros lámpa folyamatosan a stúdió ajtaja fölött, de minek? Állandóan jön valaki, és állandóan elmegy valaki, aki még később visszajön. A riportalanyokat jóval a tervezett időpont előtt hívják be, akire nyolc óra huszonhatkor kerül sor, az már fél nyolckor ott téblábol. Figyeli a többieket, izzad, szorongatja a puskáját, kimegy, iszik egy kávét, visz- szajön, az ügyelő a lelkére köti, hogy most már ne tűnjön el, tudják, miért kell előbbre kérni őket, hiszen tegnap is kimentette rpagát Bayer József, az Axel Springer Budapest igazgatója, valaki mást előbbre kellett hozni. Aztán jön valaki egy mikrofonnal, behál- lózzák a delikvenst, a rendező- asszisztens hátraszól, hogy a divatfilm alatt ülhet be a helyére, most kezd csak igazán izzadni, aztán csönd lesz, az asszisztens keze a magasba, int s a delikvens előtt elsötétül a világ. A néző előtt pedig megvilágosodik a képernyő, s nézheti tovább a Nap Tévé műsorát. Ha már rájött arra, hogyan kell fogmosás közben kávét inni a szobában. J. A. jjjR~ÁT)TÖ F I G Y ELTS Fűtől fáig. Váci tények és remények. A címben szereplő sorozat tegnapi adásában újabb riasztó adatokat ismerhettünk meg Vácról. A város felelős gondolkodói egyre hangosabban követelik maguk és polgártársaik számára a normális életfeltételeket. Megdöbbentő, hogy 59 egészségre káros anyagot kibocsátó üzemet sorolhatnak fel, melyek cementporral, ólommal, nitrominoxiddal, szen-dioxid- dal, kén-dioxiddal, szénporral, kambiummal, báriummal, cink- oxidtlal, ammónium-kloriddal s más káros anyagokkal terhelik a lakosság szervezetét. Ez ellen védekezve akarnak megfogni minden segítő kezet — mondta dr. Bóth János tanácselnök, a műsorvezető szerkesztő Balogh István kérdésére válaszolva, aki emlékeztetett rá, hogy június 7-én 12 város képviselői közös nyilatkozatban kérték az Ország- gyűlést új -környezetvédelmi- törvény megalkotására. A jelenlegit egyformán bírálja a tanácselnök és Kiszel Viimos. a környezetvédelmi napok ötletadó egyesületének, a közéletben nagy tekintélyt szerzett Gönczöl-társaságnak az elnöke. Ez a társadalmi szervezet jogosan kifogásolja, hogy nehéz hozzájutni a Köjál adataihoz, noha állampolgári jogunk ismerni környezetünk állapotát. Szkeptikus a közös dokumentum sorsával kapcsolatban. Szeretné, ha a szerinte tétován lépegető kormány rácáfolna a pesszimizmusára. A rádióhallgató nem tud szabadulni attól az aggodalmától, hogy ezeken a sűrűn lakott területeken működő üzemekben, vajon mennyi károsodást szenvednek az ott dolgozó munkások, és milyen prevenciókkal védik az egészségüket? K. T. I. Akik nem látszanak az adásban: munkában a stáb (Hancsovszki János felvétele) ZÍ N HÁZI LEVÉL „Minden országot bejártam...” — minden messzi tartományt, / S aki álmaimban él, / A dicsőt, az égi szépet / Semmi földön nem találtam." így kezdi Csongor, az ifjú hős Vörösmarty Mihály költői játékát. Az 1830-ban írott s 1831-ben csak kinyomtatni engedélyezett verses darab, a Csongor és Tünde, különös műve a költőnek. Mesejáték is, az égi szépet kereső, Tündérhonba vágyó ifjú hősről és Tündérhon leányáról, Tündéről, s szolgáikról, Balgáról meg Ilmáról, a boszorka Mirigyről, az ördögfiakról. Filozófia is, az emberi lót hivságáról, a hír, vagyon, tudás múlékony voltáról, az elérhetetlen vágyaikról, amelyeket mégis meg kell próbálnunk elérni. És keserű drámai helyzetkép is a korrpl, amelyben — ahogy majd a játék zárósora mondja — „Ébren maga van csak az egy szerelem”, s legfeljebb az egyén boldogsága elérhető, ha az is meg nem keseredik közben, míg elérjük. Nagyon sokáig nem is tekintették a Csongor és Tündét színpadon eljátszható műnek. Szép, költői könyvdrámaikén-t tartották számon, amiből a költőiség feltétlenül igaz is. A Csongor és Tünde minden színrevitele azóta is küzdelmet jelent a mű különböző rétegeivel, melyek között a színszerűség valóban nem a legerősebb. Vagy inkább a dramaturgiai problémák zava- róak? Mindenesetre,' ahány előadás, elképzelés, annyi variáció. A Nemzeti Színház most a Várszínház karmelita udvarában eljátszott variációja, Csiszár Imre rendezésében, nem tagadja meg a mesét, de nem feledkezik meg a mű filozófiájáról sem. Az égi szerelem — Csongor és Tünde —■ földi mását, Ilmát és Balgát nyomatékosan jeleníti meg, és különösen nagy nyomatékot kap a három ördögfióka, mint ösztöneink, vágyaink „földalatti”, gonosz rétegeinek megtestesítői. Csiszárnál a szerelmesek őszülő tincsekkel, megfáradva jutnak el a várt, kívánt, hajszolt boldog végig. Már nem tudnak igazán örülni. A rendezés ezt olvassa ki a műből. A szerepek közül most is inkább a népi kettős, Bánsági Ildikó és Cseke Péter játékában, s az ördöghármas ■— Nemcsak Károly, Hunyadkür- ti István, Szirtes Gábor — a hatásosabb. Mihályi Gábor Csongora töprengő, szenvedő hős, Ráckevei Anna Tündéje pedig kissé földibb, mint a korábbi tündérlányok. Az Éj királynőjeként Lukács Margit ismét (mint annyiszor már) elbűvöl dikciója szépségével. Vörösmarty költészete az ő ajkán izzik föl igazán az előadásban. Takács István A Várszínház karmelita udvarában június 21-én mutatták be Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. színjátékát Csiszár Imre rendezésében. Képünkön: Ráckevei Anna SZOMBATI Negyedóra múlva, egy-egy kisebb bőrönddel óvatosam' lementek az utcára. Már sötétedett. Felgyúltak a .kirakatok fényei, az utcai lámpák. Laura most megint reszketni kezdett. Peternek az a rengeteg krimifilm jutott eszébe, amit kora ifjúságától eddig látott. Nem véletlenül. Elhatározta, felhasználja összes ott „szerzett” tapasztalatát. — Hová megyünk? — kérdezte Laura. — Sehová. Itt még biztonságban vagyunk. Addig állunk, míg jön egy szabad taxi, és majd figyelünk, nem követ-e valaki. Egészen olyan, mint egy filmben, gondolta Laura is rémülten. Emberek jártak-keltek körülöttük. Az asszony félve tapadt férjéhez. De alig ötperces várakozás után feltűnt egy taxi, intettek neki. Mikor beültek, Laura azonnal megfordult, hogy lássa, elindul-e mögöttük egy másik autó is. Hát bizony... elindult mögöttük egy fekete kocsi. Vagy az csak véletlen volt. Laura némán mutatta Peternek. A férfi bemondta a címet a sofőrnek és maga is hátranézett. Észrevette: nem is egy, hanem két autó jár a nyomukban! — Ez már kicsit sok — mormolta. Taxijuk többször kanyarodott jobbra, balra, de a két reflektorpár mögöttük maradt. Aztán a hátsó kocsi egy sarkon lemaradt. A következő sarkon egy másik autó csatlakozott a menethez. Laura megkönnyebbülten fellélegzett. Persze túl korai volt az öröm. Hiszen az üldözők nem maradtak el mögülük. A férfi magához vonta feleségét és a fülébe súgta: — Cselezni fogunk. A bőrönd nálam marad. Megállunk a nagynéni utcája sarkán, te gyorsan kiugrasz és eltűnsz a nagyáruházban. Ott várj rám, jó? — És te hová mégy? — Ne kérdezz semmit! A taxi fékezett a sarkon, megtorpant egy pillanatra, Laura kilépett. — Egyenesen tovább! — mondta Peter. A taxis gázt adott. — A hölgy férje üldöz bennünket? — érdeklődött jókedvűen. Hosszas magyarázkodás helyett Peter inkább ráhagyta a dolgot. A sofőr a bajusza alatt somolygott. Peternek viszont egy csöppet sem volt jó kedve. Látta, ahogy az üldözők autója lemaradt egy piros lámpánál. Peter az elkészített pénzt gyorsan a taxisnak adta; Nemere István: A KINCS (4. rész) — Most álljon meg egy pillanatra, amíg kiugróm, aztán hajtson gyorsan tovább! Peter kiugrott a bőrönddel és beszaladt a kapu alá. Nem nézett hátra, hallotta, hogy a taxi elszáguldott. A férfi felrohant a nagynéni ajtajához, csöngetett. Az ősz hajú, idős hölgy bizalmatlanul, lassan nyitotta ki: — Te vagy az, Peter? — csivitelte madárhangon. — Gyere! — Hamarosan jövök Laurával. Fogd ezt! — és a bőröndöt a küszöbre téve, lerohant a lépcsőn. A nagynéni békapislogással, döbbenten nézett utána: — De Peter, micsoda viselkedés ez...? A fiatalember máris az utcán volt. Az áruház felé sietett. Bármennyire is óvatos volt, nem vette észre azt a nyurga, széles vállú, fiatal férfit, aki hanyag testtartással, de jobb kezét állandóan a zsebében tartva, követte őt, kitartóan. 3. AZ ÜLDÖZÖTTEK Aznap este Peternek sikerült félrevezetnie üldözőit — legalábbis azt hitte —, és Laurával baj nélkül érkezett vissza a nagynénihez. Grácia néni kezdetben semmit sem értett a dologból. Miért költöztek be hozzá a „gyerekek”? A késői időpontra hivatkozva Peter másnapra halasztotta a magyarázatot. De mire Grácia néni felébredt, a fiatalok elmentek dolgozni. A néni töprengve nézte a másik szoba bevetett ágyait, majd elment bevásárolni. Nem vette észre, hogy egész úton — még az áruház női koníekciós részlegében is — követi egy alacsony, jelentéktelen külsejű, bőrzakős férfi. Az asz- szony_ csak a „gyerekekre” gondolt egész idő alatt. „Majd délután beszélek a fejükkel!” — fogadkozott Grácia hazatérve. Hatvan éve minden fürgeségével tett-vett a lakásban. De tervét nem valósíthatta meg, mert ebédszünetben Peter hirtelen ötlettel felhívta a feleségét: — Figyelj rám, drágám. Tudod, mit találtam ki? Elintézem a főnökömmel, hogy elengedjen egy órával előbb. A jó öreg Mark biztosan megteszi ezt a szívességet nekem. Bérelek egy kocsit, hogy szabadon mozoghassunk a városban, ne legyünk kénytelenek taxikra várni bizonyos ... hm ... kellemetlen és zavaros helyzetekben. Mire végzel a hivatalban, érted megyek, és elviszlek a közjegyzőhöz. — Gondolod, hogy tud valamit, amit nem mondott el nekünk? — Azt hiszem, igen. Legalábbis feltehetek neki néhány jól célzott kérdést. — Rendben van, Peter. ★ Peter egy csöppet sem feltűnő, sötétzöld kisautóval érkezett Laura hivatala elé. A felesége alig ült be a kocsiba, a férfi azonnal indított. Laura is úgy viselkedett, mint egy vérbeli összeesküvő, legalábbis ezt hitte magáról — útközben gyakran nézegetett hátra és oldalt, gyanús autókat keresve. De senki sem követte őket. A közjegyző háza előtt szerencsére találtak parkolóhelyet. A lépcsőn Laura Peterhez bújt: — Félek. — Itt is? Nincs mitől. Ez egy hivatal. A közjegyző már ismert irodájának előszobájában, a fa- borításos falak között, a vénlány titkárnő furcsa arckifejezéssel fogadta őket. — A közjegyző úrral szeretnénk beszélni. — Hát nem tudják, mi történt? — nézett rájuk amaz szigorú, ugyanakkor kétségbeesett pillantással. — Nem tudjuk — Laura torkát már-már ismerős rettegés szorította el. ^ Vége a 4. résznek (Folytatjuk.)
