Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-21 / 144. szám

1990. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK MW „ .»/f f, l'JP/j 5 ÜRES KAMRÁBAN BOLOND A GAZDAASSZONY R gödiek ebből nem kérnek Filléres gondok közepette Huszár Andrásné Ki képviseli a munkásokat? Ki védi őket? Sokszor fölte­szik mostanában ezt a kér­dést. különösen azóta, hogy a volt állampárt már nevé­ben sem vállalja képvisele­tüket. Nos, a kiskunlacházai Épí­tő és Gépipari Szövetkezeti Közös Vállalatnál (ÉGSZÖV) számomra úgy tűnt, mintha a munkásokat legeredménye­sebben az újságíróktól véde­nék. Némi riadalmat keltet­tem ugyanis kérésemmel: hadd beszéljek néhány fizi­kai dolgozóval. Nem a cég eredményeiről vagy ered­ménytelenségéről, nem a fő­nökről akartam véleményt kérni. Csupán életükről, min­dennapjaikról. a körülöttünk zajló változásokról beszélget­ni. Végül csak sikerült ösz- szehívni öt embert. Az egyik műhely irodában telepedtünk le. — Hogyan élünk? — kér­dez vissza Huszár Andrásné. — Nehezen. Egyre nehezeb­ben. Két tanuló gyerekkel, a nagyobbik főiskolára jár, nem könnyű. S akkor még örülnünk kell, hogy van mun­kánk, nem segélyért állunk sorba. — Bár az igazsághoz tar­tozik, hogy mifelénk, ahol minden munkás kétlaki — veszi át a szót Szálé János, — nem is olyan rossz üzlet a munkanélküli-segély. Hiszen mindenkinek van egy kevés földje, vagy állatai, a férfiak többsége felépített már egy házat és többnél dolgozott. Tehát kőműves mellé, napi ezerért bármikor el tudnak szegődni. — Nézze, néhány éve még ezért az életszínvonalért fele­annyit dolgoztam, mint ma — legyint ingerülten Nemes Gyula. — Mert akkor nagyon futott a szekér az ÉGSZÖV- nek. Mi kazánokat gyártunk, családi házakba valót. Akko­riban a munkás meg a pa­raszt, de még a városiak is Szálé János bátran bele mertek vágni az építkezésbe és minden házba kellett a kazán. Most keve­sebb a munkánk, ráadásul itt az adó is. Hiába akad időnként, kampányszerűen több tennivaló, olykor túlóra. Egyszerűen nem éri meg. A cégnél tíz- és tizenötezer fo­rint között kapok. Ahhoz, hogy meg tudjak élni, még tíz­ezret hozzá kell keresnem. Erre rámennek a hétvégéim. Hogy mit éreznek a rend­szerváltásból azon kívül, hogy a függetlenített párttitkár visszament dolgozni? Tanács­talanul néznek egymásra, vé­gül Szappanos István szólal meg: — Elmentünk szavazni, mert, gondolom, mindnyájan elhittük, hogy van beleszó­lásunk végre az ország sor­sának alakításába. De azon kívül? A faluban, de szerin­tem városon sem a melós po­litizál. Mifelénk is vállal­kozók, orvosok, tanárok szer­vezték az MDF-et meg a Kis­gazdapártot is. Nem nagyon ismerem őket. — Azt hiszem, egy község­ben most csak a tiszta lappul induló, hiteles embereknek lehet szavuk, ők állhatnak ki az emberek elé. Ahol min­denki legalább látásból isme­ri a másikat — folytatja a gondolatmenetet Mészáros Gábor — ott arra is em­lékeznek, hogy mit mondott az illető két-három éve, plá­ne tavaly. De engem azelőtt egyáltalán nem érdeltelt a politilta. Most is csak azért, mert a gyerekeim jövőjének alakulását látom benne. Hi­szen mindenki a családjáért hajt, nekem is van három. Az ő jövőjük izgat. Nem így van Jani bácsi, te is a lányokért dolgozol? A megszólított Szálé János egyetértőén bólogat: — Mi dolgozunk, a politi­kusok politizálnak. Én a ba­Mészáros Gábor jók gyökerét abban látom, hogy a gazdasággal nem fog­lalkozik senki. A lassan leülő beszélgetés­nek az a kérdés ad újabb len­dületet, hogy: ki képviseli a munkásokat? A feltörő indu­latok mindent elárulnak. — Volt egy munkáspárt, amely nem fizikaiakat, de még csak nem is a bérből és fizetésből élőket képviselte, a szakszervezet meg csak bó­logatott neki — mondja kese­rűen Szappanos István. — Annak idején, amikor bele- gebedt az ember a sok túl­órázásba, a szakszervezet sze­met hunyt és egy leépítés ese­tén sem várhatnánk tőlük semmit. — Akkor, miért fizetik a szakszervezeti tagdíjat? Miért nem lépnek ki? — Talán megszokásból, ta­lán reménykedünk valami­ben — válaszol Huszár And­rásné. — Most ő a bizalmi — mutat Nemes Gyulára, — de voltam már én is. Nem tu­dom megmagyarázni igazán, hogy miért maradtunk a szakszervezetben, de való­színű, azért, mert annyi min­den átalakul, változik mosta­nában, hát az érdekképvise­letinek is változni kéne. — Mihez tudna kezdeni, ha elbocsátanák? — Itt Lacházán, vagy a kör­nyéken aligha találnék mun­kát — válaszol Huszárné. — Hiszen a Csepel Autó és a Pestvidéki is haldoklik, a kisebb munkahelyek még rosszabb helyzetben vannak. Ügy hallom, több téesz-mel- léküzemág is lehúzza a roiót. De talán az eredeti szakmám­ban, papírgyártóként Csepe­Xemes Gyula len még el tudnék helyez­kedni. — Nem vagyunk mi igazi munkások — szól közbe Szá­lé János. — Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy Angyalföldön, Óbudán vagy Csepelen, egy lakótelepen élő gyári ember az. Nekünk ott van a föld, a kert, a gazdaság. És éppen ezért mi nem úgy figyeljük például a föld kö­rül folyó vitát, mint ők. A városi ember a fejét fogja, ha a kisgazdák 1947-es alapokon álló földrendezéséről hall, mert egyrészt nem érti, miről van szó, másrészt attól fél, hogy ennek is ő fogja megfi­zetni az árát a piacon, a hen­tesnél meg a közértben. Mi másképpen látjuk. Nekünk is volt olyan kollégánk, aki ki­lépett és gazdálkodó lett. Az ő falujában nagyon remény­kednek az emberek, hogy • Visszakapják a földet és gaz­dálkodhatnak. Traktorokat, komoly gépeket vásárolnak. És mifelénk is bizakodik a parasztember. Jól meg kelle­ne hát gondolni, hogyan va­lósítják meg a földreformot, mert a parasztot nem szabad még egyszer becsapni. Ez létkérdés. Ismeri a mondást; Üres kamrában bolond a gazdaasszony. Feltűnő, hogy miközben szavaikból érződik némi bi­zalom a változásoknak, ke­véske várakozás, reményke­dés abban, hogy hamarosan sok minden másképpen lesz, gesztusaik, kézrándításuk, ar­cuk mást tükröz. — Persze hogy bizako­dunk — mondja Nemes Gyu­la. — Nagyon sok olyan vál­tozás történt a nagypolitiká­ban, amely reménykedésre ad okot. A kormány száz nap türelmi időt kért. Gondolom nem tőlünk, de mi magunk­ra is értjük. Azt felfogja min­denki, attól, hogy szabadon választott Parlament van, meg Szappanos István (Erdősi Ágnes felvételei) új vezetők, nem változik meg egy csapásra minden — ma­gyarázza Nemes Gyula, majd gondolatait Huszárné folytat­ja: — De amikor azt látom, hogy jem az áremelés, sem a mellébeszélés nem szűnt meg, akkor keserű lesz a szám. És üres zsebbel, filléres gondok­kal bizakodni is nehezebb. Móza Katalin Tessék máshol kísérletezni Csalt az idős árus Helyet ígért a Telekin tudattól, hogy pár kilométerre innét zajlik a nemzetközi út forgalma. Élményt, pihenést adó alkalmat és helyet keres a turista. A kis telep vezetője, aki egy­ben úszásra is oktatja a gyere­keket, csak mellesleg említi, hogy nekik sincs annyi háló­zati vizük, amivel harminc foknál alacsonyabbra tudnák hűteni a hévizet. — Ilyen me­legben pedig — gondolkodom el megint — tanulni lehet, de kitartóan úszni csak fejfájás árán — feltételezem. Egy hir nyomában A tűző nap szivárványt fest a tusoló vízsugarai közé. Foly­tatjuk a kérdezősködést. Van, aki azt ajánlja: Este jöjjünk ide, amikor messze hallik a kétéltűsereg kurittyolása. Na és a takarításkor is békákat dobálnak ki az üres medence aljáról. A strand kerítése mentén széles növényárok húzódik, amit a különben is kis terüle­tű pihenőövezetből ástak ki a gépek. Alacsony drótsövény keríti el azt a meleg vizet ked­velő növénytelepet, melyben vagy liuszadmagával terem a vízililiom. Hetenként kétszer- háromszor gyűjtik össze az ak­váriumba való növényeket, hogy egy NSZK-beli vállalkozó jóvoltából Nyugatra szállítsák. A strandlefolyó fölösleges vi­zét hasznosítják ezzel. A belső palánk mentén lab­da pattog. Néha a kerítésen kell átlépni érte. Nincs a kö­zelben senki, akitől megkér­dezhetnénk: — mi történik, ha a vízbe gázol miatta a gyerek? Süpped-e az aljnövényekkel benőtt víz alatti talaj? A Gödi Körkép című -helsi: újság májusi számának Béka a ■medencében című cikkét író szerző érdekesnek tartja, hogy a Köjál dunakeszi vezetője ilyen körülmények között en­gedélyezte a szezonnyitást. Az­óta különféle találgatások és gyanúsítgatások kaptak lábra, — Asszonyom, ön törzsven­dég itt? — Rendszeresen kijá­rok. — Látott már békát a me­dencében? — Micsodát?! — Békát. — Azt nem. Szerencsé­re még soha. — Elnézést, uram! Gyakran jár ide fü­rödni? — Igen. De az idén ma jöttem először. — Ön sem lá­tott békát a medencében? — Még jó, hogy nem! A gödi termálstrandra eb­ben az évben sem csalogatják túlságosan a vendégeket. Irány- jelző tábla sem mutatja, mer­re tartson, aki vízbe kívánko­zik. A Göd felsői házsorok után jobbra kanyarodva buckás földúton jutunk el a mező kö­zepén álló barna faházhoz, a fürdő bejáratához. Csalódnunk kell, mert a jú­nius 12-én befejezett új, 25 méteres, hat úszósávos me­dencében még nem lubickol­hatunk. Csak a műszaki átadás történt meg. A tanácsnál ugyan még reménykednek, hogy a szezon végén, mondjuk augusz­tusban megnyithatják a nagy- közönség számára. Ám Farkas Vince, a Dunamenti Regioná­lis Vízművek főmérnöke szi­gorú tényként közli: A víz­visszaforgató, hűtő- és más be­rendezések működéséhez ener­gia kell. A villamos berende­zésekhez szükséges közel öt­millió forint még hiányzik. Se út, se tábla Puszta a környezet. Amit pedig Bilkó Magdolna, a für­dő vezetője érthetően sajnál, a Mélyépítő Vállalat emberei ezen a napon, június közepén elmennek. Anélkül, hogy vég­re egy megrendelés birtoká­ban kiépítenék azon a körül­belül másfél kilométeres sza­kaszon a bekötőutat. Erre sincs pénz. Ezért aztán mire kellene a reklám, a tábla, mondjuk a kettes főút mentén, ha egyszer úgyis korlátozni kell a ven­dégfogadást, ha eső után ve­zető legyen az ülésben, aki el­manőverezi innét a kocsiját. Ez utóbbit már a riporter gon­dolja hozzá, nem szabadulva a A Teleki téri piacnak ha­gyományai vannak. Sok évti­zeddel ezelőtt ott árultak hasz­nált ruhát, cipőt, a majdnem újnak látszó kerti törpét, a ro­pogós salátát, gurulós málnát és minden egyebet. És árulnak most is, legalább annyian, mint nagyanyáink idején, bár az ócskapiacot elköltöztették onnan. Egyesek szerint az árusok­nak ez a tér igazi aranybánya. Igaz-e vagy sem? Tény, hogy meg Gyálon is, ahol pedig ugyancsak nagy és híres a pi­ac, van, aki a Telekin szeretne magának árusjogot szerezni. Ha simán nem megy, hát te- kervényesebb úton. Neyer Rudolfnénak helye van a neves fővárosi piacon. Amikor egy gyáli ismerőse kérdezte: vajon lehetne-e ő is a Telekin árus, azt válaszolta, hogy elintézi a bérleti jogot, de fizetni kell érte. Az illető fi­zetett, többször is, hol ezer forintot, hol háromezret, az­után újra meg újra — mégpe­dig elismervény ellenében. Ám az ígéret csak ígéret maradt. A gyáli asszony végül el­vesztette türelmét, és feljelen­tést tett a rendőrségen. A vizs­gálatnál kiderült, hogy Neyer- né az átvett pénzt annak rend­je és módja szerint elköltötte. Az ügy átkerült a Dabasi Vá­rosi Bíróságra. Történetünk főszereplője már idős asszony, elmúlt het­venéves, amit a bíróság, csak­úgy mint alacsony nyugdíját, enyhítő körülményként mérle­gelt. Súlyosbító körülménynek számított viszont az. hogy Ne­yer Rudolfné már sokszor volt, ilyen és ehhez hasonló dolgo­kért büntetve. Mindezek figyelembevételé­vel a bíróság folytatólagosan elkövetett csalásért hat hónap börtönbüntetésre ítélte, s a közügyek gyakorlásától egy év­re eltiltotta, kötelezte az oko­zott kár megtérítésére. Az íté­let jogerős. Ga. J. Dunakeszi. Rákóczi. Június 21-én 3/,6 és 8: Nincs kettő négy nél­kül (színes, mb., olasz vígjáték); 22- én 8/46 és 8: Könnyű vér (szí­nes, magyar film); 23—24-én y,4: Lolka és Bolka a Vadnyugaton (színes, mb„ lengyel rajzfilm) ; 23- 24-én %6 és t',9: A tengeralatt­járó (színes NSZK-film) ; 25-26- án 8/,6 és 8: Rocky IV. (színes, mb., am. akciófilm) ; 27-én ‘/fi és 8: Lambada, a tiltott tánc (szí­nes, am. táncfilm). Dabas. Autós. Június 22-én */210: Egyik kopó, másik eb (színes, mb., am. vígjáték); 23—24-én V2IO: Halálos fegyver II. (színes, mb., am. krimi) ; 25-én VjIO : A tenger­alattjáró (színes NSZK-kaland- film). Érd, műv. ház. Június 21-én *A7: Szorul a hurok (színes, mb., am. krimi); 24-én V25: Gondos bo- csok (színes, mb., am. rajzfilm) ; 24- én y,7: Tango és Cash (színes, mb., am. akciófilm) ; 25-én v27 és */s 9: Kék bársony (színes, am. erotikus film) ; 26-án y.7 : Magá­nyos farkas (színes, mb. am. ak­ciófilm). Gyál. Dózsa. Június 22-én */s6: Cinema paradiso (színes, francia- olasz film); 23-án '/fi: Karate Kid III. (szines, mb., am. kalandfilm) ; 24- én V26 : Kincsvadászok (színes, mb. am. fantasztikus kalandfilm) ; 25- én 1 .6 : Bestseller (színes, mb., am. krimi); 27-én 1 . fi : Rocky IV. (szines. mb., am. akciófilm). Nagykáta. Rákóczi. Június 21— 22-én 6: Aranyfiú (színes, mb., am. vígjáték); 23-án 6 és 8: A 29-es vágány (szines, mb., am. film); 24-én 6 és 8: Kutyám, Jerry Lee (színes, mb., am. víg­játék): 25-én 6 és 8: Rózsák há­borúja (színes, mb., am. vígjá­ték). ugyan minden bizonyíték nél­kül, de a vállalkozásban részt vevőket támadva. A helyi ta­nács mint tulajdonos felszó­lította a fürdőt üzemben tarló DMRV-t, hogy szüntesse be a vállalkozási. Ám mint kispén­zű gazdának, nehéz a helyze­te, mert a tehetősebb partner­re a jövőben is szüksége lesz, A vállalat főmérnöke pedig máris felsorolta, hogy az 1984 —86—89. évi. összesen 19 mil­lió forintos beruházáshoz ed­dig 12 millióval járult hozzá. A fenntartás költségei azóta 3 millió 666 ezer forintot tettek ki. A bevétel viszont csak 671 ezer forint volt. A különbséget veszteségnek kell tekinteni. Olyannyira, hogy ha minden költséget a íürdőzőknek kel­lene megfizetniük, akkor a je­lenlegi húszforintos belépő helyett hetvenegyet kellett vol­na kérni személyenként. Az érvek további sora azzal foly­tatódik, hogy a KDIB, a ta­nács és a DMRV összefogásá­val épülő új medence negy­venmillió forintos költségei­nek egynegyedét is a vállalat állta. Mivel arra számítanak, hogy jövőre a fenntartási ki­adások 30-40 százalékkal nö­vekednek, keresik az ide kap­csolható, jövedelmező szolgál­tatásokat. A dísznövények tele­pítése évi 100 ezer forint több­letet eredményez. A pénz forrása A telep jobb oldalát határo­ló árkot már benőtte a sás, azt nem használják. A bennfen­tesek egy cső végéhez vezet­nek, melyen lassan csordogál a víz. Ez szerintük kevés a még használt felület állandó frissítéséhez. Ajánlják, hogy figyeljem a buborékokat, ami .a kénindrogéngáz keletkezését jelzi. Százezer forint nem kis ösz- szeg önmagában, de a milliók­hoz képest mégis elenyésző arányú. Ma már Farkas Vin­ce is úgy véli, nem éri meg ennyiért elvenni a strandte­rületből, s az idei évad végért megszüntetik a dísznövényte­lepet. Az eltelt időszaknak annyi haszna szerintünk mégis van, hogy megtudhatták: a földből feltörő meleg vizet kétszer is lehet hasznosítani, s nem akár­hogyan. Talán mégis megérna ez a kerítésen kívül egy na­gyobb vállalkozást a strand fejlesztésével együtt. Hátha könnyebben teremne meg a rávaló pénz arra a fejlesztés­re, aminek az ügyét eddig csak keservesen araszolgatva tud­ták előmozdítani. Kovács T. István Pomáz. Szabadság. Június 22- én 6: Szorul a hurok (színes, mb., am. krimi); 23—24-én 6; Emmanuelle II. (színes, francia erotikus film) ; 25-én 6 : Tango és Cash (színes, mb., am. akció- film) . Ráckeve. Autós. Június 22-én VjlO: Drágám, a kölykök össze­mentek (szines, mb., am. sci-fi) ; 23— 24-én y210 : Kötéltánc (színes, am. krimi); 25—26-án VjlO: Nem vagyunk mi angyalok (színes, mb., am. vígjáték); 27-én V210: A légy II. (színes, am. sci-fi). Szigetszentmiklós. Június 22-én 6: A názáreti Jézus I—II. (szines, mb., olasz—angol film) ; 23-án 6 és 8, 24-én 6: Kék bársony (szí­nes, am. erotikus film) ; 25-én 6 és 8: A légy II. (szines, am. sci- fi); 26-án 6: Aszex (színes, ma­gyar film). Szentendre. Duna-korzó. Június 21—22-én 5 és 7; Kötéltánc (szi­nes, am. krimi); 23—24-én 3; Őslé­nyek országa (színes, mb., am. rajzfilm); 23—24-én 5 és 7: Szo­rul a hurok (színes, mb. am. kri­mi) ; 25—27-én 5 és 7 ; Jákob rab­bi kalandjai (színes, mb., olasz- francia vígjáték). Szentendre. Autós. Június 21-1 24— én ‘A 18: Nem vagyunk mi an­gyalok (szines, mb., am. vígjá­ték); 25-27-én VjlO: A mélység tit­ka (szines, mb., am. kalandfilm). Százhalombatta, műv. közp. Jú­nius 21—22-én 7: Lambada, a til­tott tánc (színes, am. táncfilm) ; 23—24-én 7: Drágám, a kölvkök összementek (színes, mb., am. sci- fi) ; 24-én 5: Napló apámnak, anyámnak (szines, magyar film) ; 25— 26-án 7 : Karate Kid III. (szí­nes, mb., am. kalandfüm).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents