Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-18 / 141. szám
4 1990. JÚNIUS 18., HÉTFŐ Ólomlábakon jár a rugalmasság Egy elfelejtett mesterség reneszánsza Kit Kínában egy Cay Lun nevű császári Írástudó, aki megunva a cipekedést, elhatározta, kitalál valami könnyebb anyagot, ami éppúgy alkalmas a törvények rögzítésére, mint a kőtábla. Ennek a valaminek az alapját a rami nevű hosszú rostú fű képezte, amit szétmorzsolt, és vízben feloldott. Bambuszból és állati bőrökből készült szitával szűrte e keveréket, melyből a víz kicsorgott, s maradt egy vékony ramipépréteg, ez megszárítva alkalmas lett az írásra. Történt mindez időszámításunk előtt 105-ben, Pekingben, s ezt a módszert nevezik ma is papírmerítésnek. (Nem tévesztendő össze az egyiptomiak papirusznádból készült papírjával.) Magyarországon a XII. század végén, a XIII. század elején kezdték el űzni a papírmerítést, melynek mesterei külön céhbe tömörültek, s rangban megelőzték a gyertyaöntőket vagy a kékfestőket. Évszázadokig szinte semmit nem fejlődik a szakma, ugyanazzal a technológiával készül a magyar merített papír, mint annak idején Kínában. A papírmerítés alkonya a pa- pirmalmok megjelenésével kezdődött, s az utóbbi száz évben úgyszólván mindenki felhagyott vele Magyarországon. Az öreg házikók egymásnak támasztják hátukat, vagy karöltve sorjáznak a dombra felfutó utcácskán. Az utcácska keskeny, girbegurba, a bumfordi macskakövek közt moha zöldell. A házacskákhoz kertek is tartoznak, tenyérnyiek, teli virággal és teli emlékekkel meg valami olyan hangulattal, ami csak Szentendre sajátja. A merítés titkai — Ennél aligha találhatott volna stílszerübb környezetet, egy ilyen régi mesterség reneszánszához — mondom elismerően Vincze Lászlónak, aki e pillanatban, ha nem is egyetlen, de egyedüli mindentudója a papírmerítés tudományának Magyarországon. — Meg merem kockáztatni: nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában — teszi hozzá kisfiús, szégyenlős mosollyal a 31 éves mester, akinek ugyancsak szakmába vágó ez a szakma, eredetileg papírgyártó üzemmérnök, a Könnyűipari Műszaki Főiskolán szerzett diplomát 80-ban, majd hat évig dolgozott a Szentendrei Papírgyárban. — Dolgoztam? Én azt a tevékenységet tartom munkának, amikor az ember a tudása legjavát nyújtja egy adott szakmában. Nekem erCegléden tevékenykedik a Rákóczi Ferenc Lakásfenntartó Szövetkezet. Néhány éve, amikor még javában dívott az oklevelek, a legkülönbözőbb címek adományozása, a ceglédiek a legeredményesebb szövetkezetnek kijáró elismerést kapták. Való igaz, nemcsak helyben, hanem megyeszerte is ismertek. Profiljukból eredően tevékenységük az elhanyagolt, felújításra érett lakások korszerűsítése és karbantartása. Együttműködnek különböző cégekkel, köztük a Pestépszerrel, amelynek jelenleg alvállalkozói. Mári Károly, a szövetkezet ügyvezető igazgatója érthető elégedettséggel beszélt arról, hogy erre az esztendőre jócskán ellátták őket feladatokkal, S ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden dolgozójuknak biztosított az állása, a jövedelme. Nagyobb munkáik közé sorolta az Abonyban, a Szelei úti általános iskolában folyó épületfelújítást. Az oktatási intézmény nagymérvű renoválása szeptemberre elkészül. Régi kapcsolat fűzi őket a gameszhoz is. Idén is számos iskola és óvoda belső karbantartását kapták feladatul. Ami esetenként kapkodóvá teszi munkájukat, s megosztja a szövetkezetnél foglalkoztatott munkaerőt, az az hogy lakásfenntartóként számos épülettömb tartozik hozzájuk, s nehéz összehangolni a különböző szakipari munkákat. Énre nem adatott lehetőség a gyárban, mindvégig olyan feladatokkal bíztak meg, melyeknél többre éreztem magamat predesztinálva. Ez a gyár amolyan „családi vállalkozás” jellegű, a jó beosztásokat egymás közt osztották el a főnökök. Egymás közt és a családtagok közt... Hat évig bírtam cérnával, de közben nem tétlenkedtem, rengeteg időt töltöttem el a Széchényi Könyvtárban, egykori leírások és metszetek alapján próbáltam rekonstruálni a papírmerítés „titkait”. Sajnos a főiskolán mindössze megemlítették, ha jól emlékszem összesen két órát foglalkoztunk ezzel a témával. Szerkentyű Svédországból A Vincze-műhely falait a papírmerítés mozzanatairól készített fametszetek díszítik, reprodukciók, az eredetiekre a Széchényi Könyvtárban talált rá Vincze László. — Néhány nagyon régi munkaeszközt is találtam a diósgyőri és dunaújvárosi papírgyár házimúzeumában. Részben ezek alapján készítettem el a saját eszközeimet. Valójában nem túl bonyolult egyik sem, kell egy jókora dézsa, a szita, s az a kis szerkentyű, ami a Svédországból importált cellulózlapokat feltépi, enyvnek aztán a határidőtartás látja kárát. Erre az évre közel 17 millió forint értékű munkájuk van. A szövetkezet ajtaján is kopogtat az új idők, a gazdasági átszerveződések szele. Az elmúlt évben felvetődött a gondolata annak, hogy meg kellene próbálniuk kft.-ként funkcionálni, de ezt a szövetkezet igazgatósága elutasította. Azzal viszont tisztában vannak, hogy valamerre lépniük kell. Az elképzelések között szerepel egy elfogadható gondolat, miszerint a szövetkezeten belül hozzanak létre belső, kis egységeket, s ez a variáció a különböző szakterületek munkáját tenné gördülékenyebbé. Gondoltak az irodai, a belső kiszolgáló személyzetre is, s az ügyvezető igazgató szerint ez az apparátus megbízásos rendszerben működne. Ez a félév, sportnyelven szólva, nem hozta a papírformát, s a könyvelési mutatók még veszteségeket jeleznek. Mári Károly szerint elkeseredésre azért nincsen ok, hiszen a téli hónapok után általában határidőcsúszások jelentkeznek. Amíg ezeket be nem hozzák, nem készülnek el a szerződésekben vállalt munkákkal, eredményekről nem beszélhetnek. Viszont a második félévnek már kedvező előjelekkel vághatnak neki. Gy. L. vei és festékkel keveri. (Három kiszuperált mosógép szolgál e célra.) Vincze László először az akkori kenyéradójának kínálta fel az általa kidolgozott technológiát, de a kenyéradó nem látott fantáziát a merített papírban. (Talán, ha valamelyik rokon gyerek ajánlja ...) — Otthagytam a gyárat, és kamikázé módra vágtam bele a munkába, de csak egy év múlva mertem bekopogtatni a termékeimmel igényesebb helyekre, köztük a Széchényi Könyvtárba. Ma már az ország valamennyi nagy könyvtárának én szállítom a papírrestauráláshoz nélkülözhetetlen merített papírt, s nagyon sok képzőművész csak tőlem veszi az alapanyagot. A merített papír időtálló, emellett sokkal jobban kiadja egy műalkotás szépségét és a színeket, mint bármelyik más papírtermék. Nem jött be 1988-ban a Parlamentbe is bekopogtatott a mester, akkor ugyan nem került sor tárgyalásokra, de megkérték, hagyja ott a kollekcióját. — Meg is feledkeztem róla, de most tavasszal kaptam egy levelet, keressem fel Szűrös Mátyást, szeretne velem beszélni. Két óráig tárgyaltunk, s ennek alapján egy hét alatt elkészítettem a Kossuth-díj- oklevél prototípusát. A rendelést megkaptam, ha ma is szokás lenne, kiírhatnám a firmámra: parlamenti szállító. Az 1989-es év valamennyi kitüntetéséhez az én műhelyeimben készült az oklevél, s minden oklevelet kézzel írt meg egy festőművész. Vagyis minden műveletet manufakturálisan csináltunk. — Sikeres embernek tartja magát? — Mondjuk. Bár egy tervem nem jött be. Szentendre közepén akartam kialakítani egy műhelyt, mely egyben idegenforgalmi nevezetesség is lehetett volna. Megpályáztam a Soros-alapítványt, de nem kaptam meg, az illetékesek nem láttak fantáziát a tervemben. Ja kérem, nemcsak az idő jár lassan a szentendrei utcácskák macskakövein, néha az „illetékesek” rugalmassága is ólomlábakon lépked. M. Gy. O. Csodálatosan szép, régi magyar női név a Kingös, vagy ahogy kiejtjük, Kiingös. A csallóközi nyelvjárásban azt jelenti: cseng. Egy Árpád-házi fejedelem leányutódja viselte a Küngös — Csengő — nevet. Mikoron IV. Béla király 1264-ben a Hárosi-szige- ten megalapította a csuti premontrei prépostságot, határjárást rendelt el — jobbára a mai Csepel területén. Erről oklevél is készült: „a Leshegyhez érünk, ... és innen elérkezünk a Kingöshalomhoz ...” - jegyezte föl a krónikás. Feltételezhető, hogy egy Csepel nevű fölovászmester- nek mindehhez köze van, aki beházasodhatott a fejedelmi családba. A régi Magyarország területén, Esztergom megyétől Ung megyéig, hét Csepel nevű helység volt. A Veszprém megyei Csepel mellett szintén ott volt Király— Kingös, már a XIII. században is írtak róla. Egyébként, hogy a Kingös női név volt, bizonyítja három véletlenül látott és olvasott oklevelünk: a Rátold-nemzetségnél 1296- tól 1328-ig háromszor is előfordul a Kingös női névként. Első királyunk korából, 1019-ből annyi jelentés maradt fönn a szigetről, hogy a zalavári bencés apátságnak csikó tized járt a király CseIskolafelújítás Abonyban) Újjászülető lakások Badacsonyban újra megnyílik a Szegedy Róza-ház A romantika örök? „Édes, kínos emlékezet / Oh, Badacsony szürete! / Mulatságos gyülekezet, / Te rabságom kezdete!” l4em kell mély irodalmi jártasság ahhoz, hogy a sorokban Kisfaludy Sándor Kesergő szerelem című ciklusából vett idézetére ráismerjünk. A sümegi születésű Kisfaludyt ugyan elkápráztathatta a Badacsony bazaltorgonáinak látványa, vagy az újra éledőben lévő badacsonyi szüretek magával ragadó vidám hangulata, a testőrtiszt költő indulata azonban inkább szólt a Himfy-dalok múzsájának, Szegedy Rózának. A zalai alispán lányát többéves sóvárNégy évtizedig élt távol a hazától Szalay Lajos, minden idők egyik legnagyobb magyar grafikusművésze. Megjárta Párizst meg Argentínát, New Yorkot, de lelke mélyén mindig magyar művész maradt. Amikor 1988-ban szülővárosába, Miskolcra hazatelepedett, mindjárt nagylelkű gesztussal ajándékot is hozott. Így rendelkezett: „felajánlom a Művelődési Minisztériumnak hazai múzeumoknak történő átadásra négyszázötven rajzomat, hogy szülőhazám iránt érzett szeretetemet és hálámat ezzel is kifejezzem.” E négyszázötven grafika látható most Szalay Lajos rajzai címmel a Budapesti Történeti Múzeumban. Szalay már indulásakor, a harmincas években, ösztönösen és egyértelműen az elnyomottak, a számkivetettek, a szenvedők, az áldozatok, a munkások oldalára állt. Rajzaiban Derkovits szellemiségéhez állt közel. Maga is megjárta a Don-kanyart, volt üldözött, es menekítette a háború üldözöttéit. Külföldön töltött éveiben is a fájdalmas igazságot „rajzolta ki magából”. Hol biblikus, hol mitologikus alakok felidézésével, hol egy-egy érzés megszemélyesítésével (Félelem, Meghalni rettenetes, Rémület, Kísértés stb.). Számos illusztrációja (Genezis, Villon, Shakespeare, Dosztojevszkij, Énekek éneke) elsősorban Szalay- alkotás, s csak másodsorban köthető vershez, regényhez. Vannak gyakran visszatérő témái, újra meg újra megrajzolt alakjai. Ilyenek Káin és Ábel, Salome, Jákob és Izsák, Ikarosz, Júdás, valamint a tégás után végül is Kisfaludy Sándor feleségül vette. A badacsonyi ház boltíves pincéjével, emeleti szobáival, a vincellér házzal és egyéb toldalékéival — mai. többszörösen felújított formájában is érzékelhető ez — alkalmas volt a gazdasághoz tartozó szőlőterületek, gyümölcsösök termésének befogadására, feldolgozására éppúgy, mint a várt vagy hívatlan vendégek elhelyezésére. Az egykor itt vendégeske- dök visszaemlékezéseiből, s a ház asszonyának leveleiből persze nemcsak a híres trak- tákról kaphatunk tudósítást, közlő fiú. Vagy olyan szimbólumok, mint a háború, a tudomány, a menekülők, a költő, a festő, a prédikátor, a halászok, a lovas. És drámai vagy tragikus szituációk. Az ember nyomorúsága jelenik meg lapjain, a magára maradt, a bűnbe esett, vagy a bűn áldozatává lett ember tragikuma. Azé az emberé, aki nem éri el a megváltást, mindig csak a szenvedésig jut el. Szalay — Végvári Lajos szavai szerint — úgy volt magyar, hogy sohasem volt patrióta, úgy vált világpolgárrá, hogy mindig magyarul gondolkodott, érzett, és az anyanyelv szimbólumaiból építette fel gondolatvilágát. Magyarországon kívüli magyar, stílusok felett álló modern, 20. századi ember ... Életműve megfejthetetlen és lenyűgöző; kivételes példája a magyarság és az egyetemesség szintézisének. (kádár) hanem az akkor természetes gazdasszonyi teendők szinte teljes receptkönyvével is megismerkedhetünk. Szegedy Róza szakácskönyvét messze földön ismerték, a házi gyógymódok, gyógyfüvek leírásgyűjteménye, vagy az ürmös készítésének saját találmányú receptjei szintén hozzájárultak a ház hírnevének öregbítéséhez. Kisfaludy Sándor sokirányú — méltatlanul feledett — irodalmi, közéleti, a magyar nyelvű színházalapítás érdekében kifejtett tevékenysége mellett szükség is volt a nemesi birtok kezelését, gyarapítását igazi gazdai hozzáértéssel végző asszonyi gondoskodásra. Róza asszony hosszú betegeskedés után, 1832-ben halt meg. A ház későbbi tulajdonosai a költő és hitvese iránti tiszteletből múzeumként igyekeztek megőrizni az utókornak az egykori szüreti mulatságok helyszínét, Kisfaludy irodalmi munkássága java részének „szülőotthonát”, a nevezetes házaspár szerelmes éveinek szerény tanúját. Az utóbbi száz évben a ház történetét hol lelkes felújítások, hol a nemtörődömség lepusztító korszakai jellemezték. Most tíz éve bedesz- kázott ürességét, csendjét váltja fel az ismét korhűnek szánt múzeum zsongása. A berendezési tárgyak, a pipa- tórium, a kéziratok, Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza életéről valló dokumentumok bizonyára sok látogatót vezetnek majd fel a ház árkádos tornácára, ahonnan szép időben átlátni a Balaton túlsó partjára, s a százados jegenyék mögül előbukkannak a fonyódi hegyek. Idézve azt a látványt, amelyben lassan kétszáz éve egykori lakói is gyönyörködhettek. A szintézis kivételes példája Hazatért rajzok Juhász Ferenc Nem csak nemzetiségieknek Román olvasótábor Megnyílt vasárnap a hetedik alkalommal szervezett országos román olvasótábor Gyulán. A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége és a gyulai könyvtár által kétévente szervezett olvasótábornak most félszáz lakója van, közülük tízen Arad megyéből, Világosról jöttek. A három, románok által is lakott hazai megye, Békés, Csongrád, Haj- dú-Bihar 12 településéről, valamint a Romániából érkezett általános iskolás diákok néprajzi, irodalmi és nyelvi előadásokat hallanak a táborban, s közösen ismerkednek a román irodalom legszebb alkotásaival. A magyarországi tanárok és könyvtárosok munkáját két világosi román tanár is segíti. A gyulai táborozás után a legjobban fölkészült tíz magyarországi román diák egy hetet a világosiak vendégeként Arad megyében tölthet. Magyar királynék Csepel-szigeten A tatárjárás után is állhatott pel-szigeti méneséből. I. András király 1055-ös tihanyi alapítólevele a tihanyi apátságnak írt 50 csikót Csepel-szi- getről. III. Béla király 1139 júniusában Rőtszakállú Frigyes német—római császárt a Csepel-szigetre is meghívta egy napra Esztergomból, de a királynéink itteni tartózkodásáról és birtoklásáról későbbi dokumentumokból értesülünk. A királyi palota vagy udvarház a tatárjárás után is állhatott még a Csepel-szigeten. Lehetett egy másik is — talán Ráckeve helyén —, mert IV Béla 1240-ben, majd 1257-ben, 1259-ben Csepel mellett „a Szigeten” állított ki oklevelet 1290. április 28-ára már régen a királynék jogi birtokában van a „Nagysziget”, mert IV. László neje. Nápolyi Ágnes királyné visszaadja a szigeti dézsmálás jogát a veszprémi püspöknek — akitől ezt ö vette el korábban. Majd szintén 1290-ben, de már III. András király neje — a lengyel származású Fenenna királyné — Moja mester, néhai nádor özvegye kérésére átíratott egy korábbi adománylevelet két nagyszigeti helység, Cséptelek (ma Szigetcsép) és Bogomér jogáért. 1294-ben még ő bocsátott ki megerősítő oklevelet Pál pécsi püspöknek. Egy esztendővel később már Habsburgi Ágnes királyné engedélyével készült oklevél a Hidasnémeti körüli három Németiről. Róbert Károly első neje, Beatrix királyné fölmentette — többek közt — a Csepel-szigeti Tököl és Ragáld (ma Szigethalom) népeit a megyei márkás adó fizetése alól, 1319- ben. öt évvel később, a szintén lengyel származású Erzsébet királyné meghagyta a Nagysziget ispánjának, hogy a nyulak szigeti apácák tököli és regáldi jobbágyaitól adót ne szedjen. Még Lajos király életében, 1381. április 23-án, a fiatalabb Erzsébet királyné Csepelen íratott meg egy oklevelet a bugyi lakosok ügyében, Zsigmond király jegyajándé- kul adta Borbála királynénak a szigetet 1424-ben. „Polgárok és ott lakozók Beatrix királyné Kevi mezővárosában az ö Sepel szigetén” — jegyeztette fel Mátyás király 1481-ben. Egy Kis-Kevi melletti halastó miatt perlekednek II. Ulászló tisztjei az itteni polgárokkal. Már az ország szokásaként említette meg II. Lajos király, hogy a felséges asszony, Mária királyné kapta meg a szigetet. Flandriái fiatal titkára. Oláh Miklós, 1533-ban Brüsz- szelben emlékezett meg a Cse- pel-szigetről, melyet a királyné elveszített. „Ami vigasz is még II. Lajos királynak és Mária király- nénak, az én fejedelmeimnek annyi vadászatukban és madarászainkban, amely dolgok lelkiállapotukat erősítették, meg olykor egyéb terheléseiktől lelkűk kedvükre elkalandozhatott, nagv szeretetteméi - tósággal és odaadással mulatoztak. Ennek hossza lévén déli irányban kilenc mérföldnyi, szélessége pedig kettő vagy három.” Hegedűs László fordítása