Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-18 / 141. szám
1990. JÜNIUS 18., HÉTFŐ %%»yfgp 3 Állásajánlatot kapott a miniszter Málnások között Kosdon Nagyüzem a fóti Vörösmarty Tsz kosdi málnaátvevő helyén. A mérlegnél a felvásárló csendes szóval magyarázza egy néninek, hogy csak egy sorban rakott, azonos színű, morzsaléktól és nedvességtől mentes málnát vehet át első osztályú áron. Így határozza meg nekik a Dunakeszi Hűtőház. A néni mérgesen kifakad: — Ha éretlen, nem jó, ha piros, nem jó. Hát akkor mit szedjek? — Nyugtatót — hangzik a jó tanács a leadásra váróik sorából. — Különösen akkor kellene, ha ilyeneket olvasok — mondja Bodonyi Miklósné, aki vagy kéttucatnyi málnásrekesszel érkezett. Meglengeti a Pest Megyei Hírlap szombati számát. — Azt mondja a Parasztszövetség főtitkára, aki most tárca nélküli miniszter lett, hogy mesterségesen fenntartott magas árak vannak, és ezért fenyeget idén is málnaháború. Hát milyen árakra gondol? A cseresznye kilója annyi, mint a málnáé. Csakhogy a fáról még az iskolás gyerek is öt-hat kilót leszed egy óra alatt, miközben pukkadásig tömi magát. Málnából egy gyakorlott napszámos fel óra alatt csak nehezen szed meg egy kilót. És akkor a két növénnyel való bajlódást ne is hasonlítsuk össze! Füreden kétszázért Az első osztályú málna kilójáért vasárnap 43 forintot adtak, ha nem egysorosán rakták a rekeszt, vagy nagyobb volt a színelltérés, már csak gurulósban vették 35-ért, A lémálnáért 20 forintot adtak. Nézem a hűtőház minőségi leírását. A követelmények olyanok, hogy öreg termelők állítása szerint ilyen málna nincs is. — Nem a felvásárló a hibás,'nem ő találja ki az árakat — mondja a középkorú férfi, aki első volt a sorban a leadok között. Az ötven ládát reggel fél hattól 11-ig hatan szedték tele. — Jól ismerjük őket, tudjuk, hogy tisztességesek. Nem tehetnek róla, hogy a két hűtőház megegyezik. Itt a falu végén a dunakeszinek, lent az albertirsainak vásárolják fel a málnát. Ők szorítják le az árakat. És onnan diktálnak. Ha Dunakeszin esik az eső, akkor aznap csak léárban vásárolnak. Ha száraz, meleg van arrafelé, akkor amiatt adnak kevesebbet. De őket nem érdekli, hogy Kosdon esik vagy fúj. — A múlt héten ezer forintot fizettem két napszámosnak, miközben magam is szedtem. Tudja, mennyit kaptam az egész napi szedésért? Pontosan 1786 forintot. Számolja ki, mi maradt nekem a kifizetett napszám és a benzinköltség után. De kell a napszámos. A férjem Füreden fekszik a szívkórházban. Elhatároztam, ha jövő héten megyek hozzá, megpakolom a kocsit málnával. Ott ugyanis kétszázért adták a zöldségesek. Hangos szó és vita nélkül zajlik az átvétel. Nagy Ferenc szinte mindenkit jól ismer, vagy nyolcvan termelő évek óta nála adja le a termést. Idén csak szerződött árut fogad a hűtőház, mert rendelésük ilyen mennyiségre van: A felvásárló élete sem könnyű. Hiszen ők nem a hűtőház, hanem a tsz alkalmazottai. Minden felvásárolt kiló málnán nyolcvan fillért keresnek. Feltéve, hogy Dunakeszin elfogadják első osztályúnak azt az árut, amelyet ők annak vettek át. Párttitkárból felvásárló Segít a család is. Nagy Fe- rcncné tavaly még függetlenített párttitkár volt. Egyik napról a másikra lett munka- nélküli, azóta a csigától a málnáig mindennel foglalkozik. Kislányuk a csereládákat adja ki a termelőknek, unokatestvére a számlát írja. — Tavaly, az emlékezetes vasárnap esti tévériport után, amikor tízforintos lémálnáról beszéltek, már hétfőn autóval, busszal valóságos búcsújárást rendeztek itt a pestiek — meséli Nagyné. — Vödrökkel, fazekakkal, lavórokkal jöttek a tízforintos málnáért. Ennyiért akkor is csak a folyós, törmelék termést vették át, tehát ez tulajdonképpen egy elméleti ár volt. No, gondolhatja, mit kaptak a kosdiaktól! Néhá- nyan végül megállapodtak a pestiekkel, tizenötért szedhetnek. Egy fazék sem telt meg. A szemért hajolni kellett, a nap' tűzött, a bokor meg szúrt. Kösd határában fiatal ültetvény virít. A dűlőút sarkán régi bádogbódé áll, oldalán felirat: ez kosdi föld, menjetek haza! A nem túl szívélyes üzenet azoknak a váci terrpelőknek szól, akik bérletbe vették a Vörösmarty Tsz ültetvényét. — Féltem, amikor megláttam ezt a feliratot — mondja Kelemen Istvánná. — De ezenkívül semmi összetűzésünk nem volt a kosdiakkal. Itt mindenkinek van éppen elég művelni való málnája, nem vesszük el senki kenyerét. Tengizből jött szüretelni A Kelemen házaspár Ten- gizben dolgozott. A férj végleg hazajött, az asszony a málnaszüret után még két hónapra visszamegy. Az ültet vény bevétele a két felnőtt fiúé lesz, autóra gyűjtenek. — Szeretem ezt a munkát — mondja Kelemenné. — Évekig eljártam ide napszámba. Másnak is úgy szedtem, mint most miagamnak. Szép munka ez. Hát még, há ára is volna a -málnának. A Kelemen család melletti parcellán Bodonyinéval találkozunk. Jó hangulatban sze di a derekára kötött kis piros vödörbe a szemeket. A segítőjével nagyokat nevetnek. Búcsúzóul kiszól a málnabokor mögül: — Írják meg: üzenjük a miniszter úrnak, ha úgy sincs tárcája, jöjjön ide Kosdra málnát, szedni húszforintos órabérért! Máza Katalin Kipakolt a cégbíró Botrány vagy álszenzáció? Mint arról már korábban beszámoltunk, a Magyar Úttörők Szövetségének Pest megyei elnöksége, valamint a Pest Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség Pest Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt szeretne létesíteni. Szeretne, mert bár az alapítványt a Fővárosi (székhely szerinti) Cégbíróságon május 30-án bejegyezték, kitört a botrány: itt a KISZ vagyonának átmentése folyik. Legalábbis a Liget Club Kft. esetében, melybe a PEDISZ a volt KISZ szödlige- ti oktatási központjával, sport-: telepével, táborhelyével és épületével lépne be. Miért a PEDISZ? Mert ajándékozási szerződés alapján, 1990 januárjában nevére került az ingatlan. Ma úgy tűnik, hogy a sződ- ligeti területen jól jövedelmező szálloda, turisztikai centrum lesz. Ebben 63,4 százalékos üzletrésszel érdekelt a PEDISZ, amit az alapítvány indulóvagyonaként kezel. A titkár^ Der- da Sándor szerint ennek a bevétele fedezhetné az alapítvány másik két ingatlanjának fenntartását, illetve az ottani táboroztatások költségének nagyobb részét. Mindemellett váltig állítja, hogy az egész kft.-sdit ágért csinálták, nehogy mások elvegyék az ifjúságtól azt, amit nekik teremtettek. Már köztudott, hogy a korábban KISZ által alapított egyszemélyes kft.-be beszáll a Sződligeti Községi Tanács, a Váci Cement és Mészművek, a Reál Bank és a Bajai Kukoricatermelési Rendszerfejlesztő Közös Vállalat. Pontosabban beszállna, mert a bejegyzésre négy hónapja hiába várnak. De elutasítást sem kaptak. A Pest Megyei Cégbíróság bírója, dr. Gál Judit nem örül, mikor megtudja, hogy egy újságtól keresik. Nem akarja, hogy a csapból is ő folyjon. Kiokosít: az iratok nyíltak, azokat bárki megnézheti. (Egy cég bejegyzése ( előtt akárki megtekintheti az alapító aktákat? — a szerk.) És különben is. ő már nyilatkozott. Mit is? Hogy még gondolkodik: A KISZ-nek valóban jogutódja a PEDISZ? Milyen alapon rendelkezik Volt KISZ ingatlannal? Ki fog elszámolni ezzel a vagyonnal? Egyáltalán, társadalmi vagy politikai szervezet a PEDISZ?... A Liget Club Kft. ügyvezető igazgatója és a PEDISZ titkára mindenesetre megkereste azt az újságírót, akinek dr. Gál Judit kipakolt. Ugyanis szerintük rengeteg pontatlanság és tévedés, sőt blöff van abban, amit a cégbíró nyilatkozott. Ráadásul őket meg sem kérdezték az ügyről, kénytelenek voltak lépni. Hogy mit beszélgettek, s hogy mi a teendő most, azt a múlt hét végéig még nem sikerült kideríteni. —kántor— Mindenki keresni akar rajta Drága a Ford a farmernek Osztrák felújított traktorokat mutatott be a közelmúltban a Zalaform Kft. a csömö- déri termelőszövetkezetben. Itt tervezik ugyanis az egyik értékesítő bázist, és ha az üzlet beindul, a garanciális szerviz is itt lenne, sőt a későbbiekben felújításokra is vállalkozna a szövetkezet. A kiglancolt zöld és piros traktorok azonban egyelőre hiánytalanul ott pihennek a szövetkezet gépszínjében. Érdeklődés van, különösképpen a farmergazdaságban jól alkalmazható Ford típusok iránt, sőt a régebbi Steyerek is gazdára találnának. Csakhogy ott van a ha ... Mert megfizethetetlenek. Használt gépekért 490, illetve 750 ezer forintot hogyan tud ma letenni egy magyar ember, akinek a semmiből kell indítani! Ráadásul akadt traktor — noha szépen rendbe hozták — vénecske is a maga 29 esztendejével. Még ha azt számolom, hogy egy osztrák gazda nem strapálta le úgy, mint a magyar termelőszövetkezet, akkor is, az anyag nem örök, elfárad. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alapgéphez munkagépek kellenek, egyszóval legalább másfél millió forintot kell előszedni a bukszából, ha valaki gépesíteni szeretné gazdaságát. Tessék csak számolni! Hány mázsa búzát, hízott állatot kell eladni ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön? A végeredménytől a legejszántabb farmerjelöltnek is legörbül a szája, és elgondolkodik. Eszébe jut, hogy nagyszüleitől meny- nyíszer hallotta, mit kellett gürcölni a földért. Azért rakták félre a garasokat, azért vonták meg szájuktól a falatot, hogy egy-egy darab földet vegyenek, akkora vagyont gyűjtsenek, ami biztos megélhetést nyújt a családnak. Vettek eszközöket is, felszerelték a gazdaságot. Aztán jött a háború, és utána újra gyarapítani, indítani kellett a gazdálkodást. Mire erőfeszítéseiknek gyümölcse lehetett volna, új korszak, a termelőszövetkezetek időszaka kezdődött. Számukra idegen, ismeretlen gazdasági szerveződést kellett elfogadni, átprogramozni a szemléletüket. Érdekelt, mitől kerül 490 ezer forintba a 29 éves, s 750 ezer forintba a 6-7 éves traktor. Kiderült, hogy alaposan megrakja az árat az állam további fizetnivalóval. A vám 15 százalék, ez áfa 25 százalék. Az ár közel felét ezek a terhek teszik ki, s nyilván a forgalmazó, a felújító cég is akar rajta keresni. Eljátszom a gondolattal: mi van, ha előbb- utóbb bekerül a kenyér árába a vám, az áfa? Az állgm a legfejlettebb nyugati országokban támogatja a legnagyobb mértékben a mezőgazdaságot. Nálunk pedig egyre inkább szorongatja. Ha farmergazdaságot akarunk, akkor engedni kell a szorításból. Konkrétan, a használt gépeket tekintve, mindjárt más lenne a kép, ha a vám, az áfa elmaradna. Elérhetőek lennének, és jó segítségnek bizonyulnának az átmeneti időszakban. B. K. T udom, persze hogy tudom: a fonák fonákja nem más, mint ugyanaz. Csak éppen a politikában, a jelek szerint, végig kell jármi a különböző stációkat ahhoz, hogy rájöjjünk: a fonák fonákjával, tehát ugyanazzal van dolgunk. Talán emlékeznek még rá olvasóink: annak idején a gödöllői országgyűlési választókerület képviselője, az MSZMP nyugalmazott megyei első titkára ellen ez volt a legfőbb vád, hogy nem választóit képviseli, hanem a pártja parancsol neki, ahhoz igazítja képviselőként a véleményét. A fonák fonákja. Egy mai megyei prominens, a Magyar Demokrata Fórum megyei listavezetőjeként a Parlamentbekerült honatya, a közben frakcióvezetővé iett dr. Kónya Imre szavait ízlelgetem. Az MDF parlamenti frakciójának munkájáról szólva, a frakciófegyelmet értelmezve, így vélekedik: „...azt hiszem, az esetek nagy részében a kisebbségnek igazodnia kell a többséghez.” S kerülve a félreértést, egyértelművé téve a dolgot, így folytatja: „... még aki úgy gondolja is, hogy kizárólag egyéni nimbusza és értékei alapján választották képviselővé, annak is illik tudomásul vennie megválasztásának pártos jellegét, és kapcsolódnia kell a Demokrata Fórum eszmeiségéhez.” A FONÁK FONÁKJA Tehát: „...megválasztásának pártos jellegét ...” Ismerős? Nekem az. Annak idején sok fizetett forradalmár próbálta meg kemény eszközökkel a fejembe verni: súlyosan tévedek, amikor azt állítom, egy pártnak (akkor annak az egy pártnak) nem szabadinál gúzsba kötni véleményével az országgyűlési képviselőket, mert nem a párt választotta meg őket, hanem a szavazatát leadó állampolgár. Megelőzendő a mai sok (fizetett és nem fizetett) forradalmár kioktató telefonjait és leveleit, leírom : semmi különlegeset nem találok dr. Kónya Imre szavaiban. Azt mondja, ami a valóság. Amint a korábbi, a mostani valóság sem ízlésem szerint való, de ez a magánügyem. A közügy az ügyben az, vajon a tegnap felrótt vétekből („a pártja képviselője”) milyen rejtett utakon, módokon lett napjainkra fegyelmet mutató erény, s ha tegnap úgy érezhette a választópolgár, hogy őt nem igazán képviselik az egypártiak, akkor most megszabadulhat-e ettől az érzéstől „a pártos jelleggel megválasztottak” tevékenységét látva. Avagy ismét előlopakodna a mindig is hamis érv?! Ami úgy hangzott, hogy aki a párt eszméit képviseli, az a nép, a nemzet érdekeit képviseli? Kénytelen-kelletlen egyet kell értenem az amúgy nem szimpatikus úrral, Machiavellivel, aki szerint a politikában az érdek erősebb az igazságnál. Amit csak erősít bennem a másik fonák fonákja eset. Emlékeznek még azokra a kisstílű vádakra, amelyekkel az MSZMP néhány akkori prominense illette a szerveződő ellenzéket? Hipp-hopp! Eltelt néhány hónap. Az akkori prominensek úgy véltek kibújni a kellemetlen kérdésekre adandó válasz alól, hogy jó vaskos vádakat vagdostak — minden konkrétum, bizonyíték nélkül — a túloldalon állók fejéhez. Most megkérdezik a debreceni szobordöntés egyik résztvevőjét, az MDF Hajdú-Bihar megyei listáján a Parlamentbe bejutott Szabó Lukácsot, miként vélekedik a mentelmi joga felfüggesztését célzó, a T Házhoz beérkezett indítványról. A válasz: „Ez a bukott rezsim egyik utolsó erőfeszítése. Mindaddig, míg bűnöző kommunisták rabolt milliókkal szabadlábon élvezik az életet, addig még ki akarják próbálni, meddig mehetnek el.” Ismerős? Bizony, az. Ahány szókapcsolat, annyi bizonyítatlan (gyanítom: bizonyíthatatlan) vád. Egy, a jogállam szabályai szerint készült, törvényes előterjesztés: „... a bukott rezsim .. machinációja. S a bűnöző (!) kommunisák a rabolt (!) milliókkal ilyeneket csinálnak „mindaddig, míg ... szabadlábon” vannak ... de majd... De majd megtörténhet, hogy ez a kormánykoalíció minősül — egy újabb szabad választás után.— „bukott rezsimnek", s az akkori újak kezdik hasonló stílusban a... Mit is? B öngészgetem a Magyar Demokrata Fórum 1 országos gyűlésén elfogadott program — irdatlanul távolinak tűnik, holott alig több mint egy esztendeje, 1989! március 12-én történt meg — Politikai alapelvek című fejezetét Ott olvasom: „...számolni kell azzal, hogy a végre kivívott szabadság szépségéi és igazságát, az átalakulás lelket felszabadító voltát veszélyezteti a túllicitálás, a szélsőséges radikalizmus és a megalapozatlan ígérgetés eszközlerának a bevezetése, ami az elkövetkező időben a nép, a választópolgárok számára megnehezíti a tájékozódást és a megfor tolt ítéletalkotást.” A jövőbe iáttak azok. akik ezt a dokumentumot megfogalmazták, jóváhagyták. Csak talán azt nem gondolták: a saját pártjuk jövőjét is látják. Mészáros Ottó
