Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám

1990. JÜNIUS 18., HÉTFŐ %%»yfgp 3 Állásajánlatot kapott a miniszter Málnások között Kosdon Nagyüzem a fóti Vörösmarty Tsz kosdi málnaátvevő helyén. A mérlegnél a felvásárló csendes szóval magyarázza egy néninek, hogy csak egy sorban rakott, azonos szí­nű, morzsaléktól és nedves­ségtől mentes málnát vehet át első osztályú áron. Így ha­tározza meg nekik a Dunake­szi Hűtőház. A néni mérge­sen kifakad: — Ha éretlen, nem jó, ha piros, nem jó. Hát akkor mit szedjek? — Nyugtatót — hangzik a jó tanács a leadásra váróik sorából. — Különösen akkor kel­lene, ha ilyeneket olvasok — mondja Bodonyi Miklósné, aki vagy kéttucatnyi mál­násrekesszel érkezett. Meg­lengeti a Pest Megyei Hírlap szombati számát. — Azt mondja a Parasztszövetség fő­titkára, aki most tárca nél­küli miniszter lett, hogy mes­terségesen fenntartott ma­gas árak vannak, és ezért fe­nyeget idén is málnaháború. Hát milyen árakra gondol? A cseresznye kilója annyi, mint a málnáé. Csakhogy a fáról még az iskolás gyerek is öt-hat kilót leszed egy óra alatt, miközben pukkadásig tömi magát. Málnából egy gyakorlott napszámos fel óra alatt csak nehezen szed meg egy kilót. És akkor a két nö­vénnyel való bajlódást ne is hasonlítsuk össze! Füreden kétszázért Az első osztályú málna ki­lójáért vasárnap 43 forintot adtak, ha nem egysorosán rakták a rekeszt, vagy na­gyobb volt a színelltérés, már csak gurulósban vették 35-ért, A lémálnáért 20 fo­rintot adtak. Nézem a hűtőház minőségi leírását. A követel­mények olyanok, hogy öreg termelők állítása szerint ilyen málna nincs is. — Nem a felvásárló a hi­bás,'nem ő találja ki az ára­kat — mondja a középkorú férfi, aki első volt a sor­ban a leadok között. Az öt­ven ládát reggel fél hattól 11-ig hatan szedték tele. — Jól ismerjük őket, tudjuk, hogy tisztességesek. Nem te­hetnek róla, hogy a két hűtő­ház megegyezik. Itt a falu vé­gén a dunakeszinek, lent az albertirsainak vásárolják fel a málnát. Ők szorítják le az árakat. És onnan diktálnak. Ha Dunakeszin esik az eső, akkor aznap csak léárban vásárolnak. Ha száraz, meleg van arrafelé, akkor amiatt adnak kevesebbet. De őket nem érdekli, hogy Kosdon esik vagy fúj. — A múlt héten ezer fo­rintot fizettem két napszá­mosnak, miközben magam is szedtem. Tudja, mennyit kap­tam az egész napi szedésért? Pontosan 1786 forintot. Szá­molja ki, mi maradt nekem a kifizetett napszám és a ben­zinköltség után. De kell a napszámos. A férjem Füreden fekszik a szívkórházban. El­határoztam, ha jövő héten megyek hozzá, megpakolom a kocsit málnával. Ott ugyanis kétszázért adták a zöldsége­sek. Hangos szó és vita nélkül zajlik az átvétel. Nagy Ferenc szinte mindenkit jól ismer, vagy nyolcvan termelő évek óta nála adja le a termést. Idén csak szerződött árut fo­gad a hűtőház, mert ren­delésük ilyen mennyiségre van: A felvásárló élete sem könnyű. Hiszen ők nem a hűtőház, hanem a tsz alkal­mazottai. Minden felvásárolt kiló málnán nyolcvan fillért keresnek. Feltéve, hogy Du­nakeszin elfogadják első osz­tályúnak azt az árut, ame­lyet ők annak vettek át. Párttitkárból felvásárló Segít a család is. Nagy Fe- rcncné tavaly még függetle­nített párttitkár volt. Egyik napról a másikra lett munka- nélküli, azóta a csigától a málnáig mindennel foglalko­zik. Kislányuk a csereládákat adja ki a termelőknek, uno­katestvére a számlát írja. — Tavaly, az emlékezetes vasárnap esti tévériport után, amikor tízforintos lémálná­ról beszéltek, már hétfőn autóval, busszal valóságos bú­csújárást rendeztek itt a pes­tiek — meséli Nagyné. — Vödrökkel, fazekakkal, lavó­rokkal jöttek a tízforintos málnáért. Ennyiért akkor is csak a folyós, törmelék ter­mést vették át, tehát ez tu­lajdonképpen egy elméleti ár volt. No, gondolhatja, mit kaptak a kosdiaktól! Néhá- nyan végül megállapodtak a pestiekkel, tizenötért szedhet­nek. Egy fazék sem telt meg. A szemért hajolni kellett, a nap' tűzött, a bokor meg szúrt. Kösd határában fiatal ül­tetvény virít. A dűlőút sar­kán régi bádogbódé áll, ol­dalán felirat: ez kosdi föld, menjetek haza! A nem túl szívélyes üzenet azoknak a váci terrpelőknek szól, akik bérletbe vették a Vörösmarty Tsz ültetvényét. — Féltem, amikor meglát­tam ezt a feliratot — mond­ja Kelemen Istvánná. — De ezenkívül semmi összetűzé­sünk nem volt a kosdiakkal. Itt mindenkinek van éppen elég művelni való málnája, nem vesszük el senki kenye­rét. Tengizből jött szüretelni A Kelemen házaspár Ten- gizben dolgozott. A férj vég­leg hazajött, az asszony a málnaszüret után még két hó­napra visszamegy. Az ültet vény bevétele a két felnőtt fiúé lesz, autóra gyűjtenek. — Szeretem ezt a mun­kát — mondja Kelemenné. — Évekig eljártam ide napszám­ba. Másnak is úgy szedtem, mint most miagamnak. Szép munka ez. Hát még, há ára is volna a -málnának. A Kelemen család melletti parcellán Bodonyinéval talál­kozunk. Jó hangulatban sze di a derekára kötött kis piros vödörbe a szemeket. A segí­tőjével nagyokat nevetnek. Búcsúzóul kiszól a málnabo­kor mögül: — Írják meg: üzenjük a miniszter úrnak, ha úgy sincs tárcája, jöjjön ide Kosdra mál­nát, szedni húszforintos óra­bérért! Máza Katalin Kipakolt a cégbíró Botrány vagy álszenzáció? Mint arról már korábban beszámoltunk, a Magyar Út­törők Szövetségének Pest me­gyei elnöksége, valamint a Pest Megyei Demokratikus If­júsági Szövetség Pest Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapít­ványt szeretne létesíteni. Sze­retne, mert bár az alapítványt a Fővárosi (székhely szerinti) Cégbíróságon május 30-án be­jegyezték, kitört a botrány: itt a KISZ vagyonának átmentése folyik. Legalábbis a Liget Club Kft. esetében, melybe a PEDISZ a volt KISZ szödlige- ti oktatási központjával, sport-: telepével, táborhelyével és épületével lépne be. Miért a PEDISZ? Mert ajándékozási szerződés alapján, 1990 ja­nuárjában nevére került az ingatlan. Ma úgy tűnik, hogy a sződ- ligeti területen jól jövedelme­ző szálloda, turisztikai centrum lesz. Ebben 63,4 százalékos üz­letrésszel érdekelt a PEDISZ, amit az alapítvány indulóva­gyonaként kezel. A titkár^ Der- da Sándor szerint ennek a be­vétele fedezhetné az alapít­vány másik két ingatlanjának fenntartását, illetve az ottani táboroztatások költségének na­gyobb részét. Mindemellett váltig állítja, hogy az egész kft.-sdit ágért csinálták, ne­hogy mások elvegyék az ifjú­ságtól azt, amit nekik terem­tettek. Már köztudott, hogy a ko­rábban KISZ által alapított egyszemélyes kft.-be beszáll a Sződligeti Községi Tanács, a Váci Cement és Mészművek, a Reál Bank és a Bajai Kuko­ricatermelési Rendszerfejlesz­tő Közös Vállalat. Pontosab­ban beszállna, mert a bejegy­zésre négy hónapja hiába vár­nak. De elutasítást sem kap­tak. A Pest Megyei Cégbíróság bírója, dr. Gál Judit nem örül, mikor megtudja, hogy egy új­ságtól keresik. Nem akarja, hogy a csapból is ő folyjon. Kiokosít: az iratok nyíltak, azokat bárki megnézheti. (Egy cég bejegyzése ( előtt akárki megtekintheti az alapító aktá­kat? — a szerk.) És különben is. ő már nyilatkozott. Mit is? Hogy még gondolkodik: A KISZ-nek valóban jog­utódja a PEDISZ? Milyen ala­pon rendelkezik Volt KISZ in­gatlannal? Ki fog elszámolni ezzel a vagyonnal? Egyáltalán, társadalmi vagy politikai szer­vezet a PEDISZ?... A Liget Club Kft. ügyvezető igazgatója és a PEDISZ titká­ra mindenesetre megkereste azt az újságírót, akinek dr. Gál Judit kipakolt. Ugyanis szerintük rengeteg pontatlan­ság és tévedés, sőt blöff van abban, amit a cégbíró nyilat­kozott. Ráadásul őket meg sem kérdezték az ügyről, kénytele­nek voltak lépni. Hogy mit be­szélgettek, s hogy mi a teendő most, azt a múlt hét végéig még nem sikerült kideríteni. —kántor— Mindenki keresni akar rajta Drága a Ford a farmernek Osztrák felújított traktoro­kat mutatott be a közelmúlt­ban a Zalaform Kft. a csömö- déri termelőszövetkezetben. Itt tervezik ugyanis az egyik ér­tékesítő bázist, és ha az üzlet beindul, a garanciális szerviz is itt lenne, sőt a későbbiek­ben felújításokra is vállalkoz­na a szövetkezet. A kiglancolt zöld és piros traktorok azon­ban egyelőre hiánytalanul ott pihennek a szövetkezet gép­színjében. Érdeklődés van, kü­lönösképpen a farmergazda­ságban jól alkalmazható Ford típusok iránt, sőt a régebbi Steyerek is gazdára találná­nak. Csakhogy ott van a ha ... Mert megfizethetetlenek. Hasz­nált gépekért 490, illetve 750 ezer forintot hogyan tud ma letenni egy magyar ember, aki­nek a semmiből kell indítani! Ráadásul akadt traktor — no­ha szépen rendbe hozták — vénecske is a maga 29 eszten­dejével. Még ha azt számo­lom, hogy egy osztrák gazda nem strapálta le úgy, mint a magyar termelőszövetkezet, akkor is, az anyag nem örök, elfárad. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alapgéphez munkagépek kel­lenek, egyszóval legalább más­fél millió forintot kell előszed­ni a bukszából, ha valaki gé­pesíteni szeretné gazdaságát. Tessék csak számolni! Hány mázsa búzát, hízott állatot kell eladni ahhoz, hogy a befekte­tés megtérüljön? A végered­ménytől a legejszántabb far­merjelöltnek is legörbül a szá­ja, és elgondolkodik. Eszébe jut, hogy nagyszüleitől meny- nyíszer hallotta, mit kellett gür­cölni a földért. Azért rakták félre a garasokat, azért von­ták meg szájuktól a falatot, hogy egy-egy darab földet ve­gyenek, akkora vagyont gyűjt­senek, ami biztos megélhetést nyújt a családnak. Vettek esz­közöket is, felszerelték a gaz­daságot. Aztán jött a háború, és utána újra gyarapítani, in­dítani kellett a gazdálkodást. Mire erőfeszítéseiknek gyü­mölcse lehetett volna, új kor­szak, a termelőszövetkezetek időszaka kezdődött. Számukra idegen, ismeretlen gazdasági szerveződést kellett elfogadni, átprogramozni a szemléletüket. Érdekelt, mitől kerül 490 ezer forintba a 29 éves, s 750 ezer forintba a 6-7 éves trak­tor. Kiderült, hogy alaposan megrakja az árat az állam to­vábbi fizetnivalóval. A vám 15 százalék, ez áfa 25 százalék. Az ár közel felét ezek a ter­hek teszik ki, s nyilván a for­galmazó, a felújító cég is akar rajta keresni. Eljátszom a gon­dolattal: mi van, ha előbb- utóbb bekerül a kenyér árába a vám, az áfa? Az állgm a legfejlettebb nyugati országokban támogat­ja a legnagyobb mértékben a mezőgazdaságot. Nálunk pedig egyre inkább szorongatja. Ha farmergazdaságot akarunk, ak­kor engedni kell a szorításból. Konkrétan, a használt gépeket tekintve, mindjárt más lenne a kép, ha a vám, az áfa elma­radna. Elérhetőek lennének, és jó segítségnek bizonyulnának az átmeneti időszakban. B. K. T udom, persze hogy tu­dom: a fonák fonákja nem más, mint ugyan­az. Csak éppen a politiká­ban, a jelek szerint, végig kell jármi a különböző stá­ciókat ahhoz, hogy rájöj­jünk: a fonák fonákjával, tehát ugyanazzal van dol­gunk. Talán emlékeznek még rá olvasóink: annak idején a gödöllői országgyű­lési választókerület képvi­selője, az MSZMP nyugal­mazott megyei első titkára ellen ez volt a legfőbb vád, hogy nem választóit képviseli, hanem a pártja parancsol neki, ahhoz iga­zítja képviselőként a vé­leményét. A fonák fonákja. Egy mai megyei prominens, a Ma­gyar Demokrata Fórum me­gyei listavezetőjeként a Parlamentbekerült honatya, a közben frakcióvezetővé iett dr. Kónya Imre szavait ízlelgetem. Az MDF parla­menti frakciójának munká­járól szólva, a frakciófe­gyelmet értelmezve, így vé­lekedik: „...azt hiszem, az esetek nagy részében a kisebbségnek igazodnia kell a többséghez.” S kerülve a félreértést, egyértelművé téve a dolgot, így folytatja: „... még aki úgy gondolja is, hogy kizárólag egyéni nimbusza és értékei alapján választották képviselővé, annak is illik tudomásul vennie megválasztásának pártos jellegét, és kapcso­lódnia kell a Demokrata Fórum eszmeiségéhez.” A FONÁK FONÁKJA Tehát: „...megválasztá­sának pártos jelle­gét ...” Ismerős? Nekem az. Annak idején sok fizetett forradalmár próbálta meg kemény eszközökkel a fe­jembe verni: súlyosan té­vedek, amikor azt állítom, egy pártnak (akkor annak az egy pártnak) nem sza­badinál gúzsba kötni véle­ményével az országgyűlési képviselőket, mert nem a párt választotta meg őket, hanem a szavazatát leadó állampolgár. Megelőzendő a mai sok (fizetett és nem fi­zetett) forradalmár kiokta­tó telefonjait és leveleit, le­írom : semmi különlegeset nem találok dr. Kónya Imre szavaiban. Azt mondja, ami a valóság. Amint a korábbi, a mostani valóság sem ízlé­sem szerint való, de ez a magánügyem. A közügy az ügyben az, vajon a tegnap felrótt vétekből („a pártja képviselője”) milyen rejtett utakon, módokon lett nap­jainkra fegyelmet mutató erény, s ha tegnap úgy érezhette a választópolgár, hogy őt nem igazán képvi­selik az egypártiak, akkor most megszabadulhat-e et­től az érzéstől „a pártos jelleggel megválasztottak” tevékenységét látva. Avagy ismét előlopakodna a mindig is hamis érv?! Ami úgy hangzott, hogy aki a párt eszméit képvi­seli, az a nép, a nemzet ér­dekeit képviseli? Kénytelen-kelletlen egyet kell értenem az amúgy nem szimpatikus úrral, Machia­vellivel, aki szerint a po­litikában az érdek erősebb az igazságnál. Amit csak erősít bennem a másik fo­nák fonákja eset. Emlékez­nek még azokra a kisstílű vádakra, amelyekkel az MSZMP néhány akkori pro­minense illette a szervező­dő ellenzéket? Hipp-hopp! Eltelt néhány hónap. Az akkori prominensek úgy véltek kibújni a kellemet­len kérdésekre adandó vá­lasz alól, hogy jó vaskos vádakat vagdostak — min­den konkrétum, bizonyíték nélkül — a túloldalon állók fejéhez. Most megkérdezik a debreceni szobordöntés egyik résztvevőjét, az MDF Hajdú-Bihar megyei listá­ján a Parlamentbe bejutott Szabó Lukácsot, miként vé­lekedik a mentelmi joga felfüggesztését célzó, a T Házhoz beérkezett indít­ványról. A válasz: „Ez a bukott rezsim egyik utolsó erőfeszítése. Mindaddig, míg bűnöző kommunisták rabolt milliókkal szabad­lábon élvezik az életet, ad­dig még ki akarják próbál­ni, meddig mehetnek el.” Ismerős? Bizony, az. Ahány szókapcsolat, annyi bizonyí­tatlan (gyanítom: bizonyít­hatatlan) vád. Egy, a jog­állam szabályai szerint ké­szült, törvényes előterjesz­tés: „... a bukott rezsim .. machinációja. S a bűnöző (!) kommunisák a rabolt (!) milliókkal ilyeneket csinál­nak „mindaddig, míg ... szabadlábon” vannak ... de majd... De majd meg­történhet, hogy ez a kor­mánykoalíció minősül — egy újabb szabad választás után.— „bukott rezsimnek", s az akkori újak kezdik ha­sonló stílusban a... Mit is? B öngészgetem a Magyar Demokrata Fórum 1 országos gyűlésén el­fogadott program — irdat­lanul távolinak tűnik, hol­ott alig több mint egy esz­tendeje, 1989! március 12-én történt meg — Politikai alapelvek című fejezetét Ott olvasom: „...számolni kell azzal, hogy a végre ki­vívott szabadság szépségéi és igazságát, az átalakulás lelket felszabadító voltát veszélyezteti a túllicitálás, a szélsőséges radikalizmus és a megalapozatlan ígérge­tés eszközlerának a beveze­tése, ami az elkövetkező időben a nép, a választópol­gárok számára megnehezíti a tájékozódást és a megfor tolt ítéletalkotást.” A jövőbe iáttak azok. akik ezt a dokumentumot meg­fogalmazták, jóváhagyták. Csak talán azt nem gon­dolták: a saját pártjuk jö­vőjét is látják. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents