Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-14 / 111. szám

1990. MÁJUS 14., HÉTFŐ I 5 Védtelenek és védtelenebbek Mindenki lehet munkanélküli A munkanélküli nagyon udvarias fajta. Mindegy, milyen volt aktív korában, csendes, höbörgós, békés vagy agresszív. A munkaerő-szolgálati irodában me íjuhászodlk. Hiszen aki idefordult, innen vár segítséget, az már túl van a megalázta­tás, a kiszolgáltatottság és a kitárulkozás stációin. Élete, csa­ládja, ezernyi gondja nyitott könyv a hivatalnok előtt, akinek a kezébe sorsát ideiglenesen helyezte, akitől a zöld könyvecs­két kapta Azt tartották néhány éve még a bérből és fizetésből élők, hogy tisztességes dolgozó nem tudja, milyen színű a munka­könyvé. Nos, a munkanélküli ismeri a magáét, és magá­nál hordja a másikat, a kis töld könyvet, amelyre a segélyt kapja. A begipszelt karú fiatal­ember is kezében szorongatja, amikor illedelmesen bekopog­tat a szoba nyitott ajtaján, ahol Fábián Józsefnével, a Pest Megyei Munkaerőszolgá- lati Iroda szigetszentmiklósi kirendeltségében beszélgetünk. A törlesztés már „ketyeg" — Maga az üveges, ugye? — kérdezi tőle Fábiánné. f elka­pom a fejem: egy ilyen kere­sett szakmával nem tud elhe­lyezkedni? De kiderül, a ne­ve Üveges, a szakmája víz­gáz szerelő. Ö azok közé tar­tozik, akiket a munkáltató mindenféle előzetes bejelentés nélkül küldött el. Pedig a na­gyobb elbocsátásokat előre je­lezni kell az irodának. A fia­talember — egy egész építő­ipari brigáddal együtt — azon­ban teljesen váratlanul ke­rült az utcára. Hiába épül még javában a városban a^ Pestvi­déki Gépgyár Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetének ki­vitelezésében egy gyönyörű lakónegyed, a kvalifikált szak­munkásokat elküldték. Emberünknek aligha lenne pénze ott lakást venni, ö ma­ga ipifë. Szerencse a szeren­csétlenségben, hogy éppen akkor maradt kenyér nélkül: amikor tető alá került a ház, amikor a legtöbb tennivaló van benne, amelyekhez ő is jól ért. A szépséghiba csak az, hogy a legdrágább munkafá­zisok is most jönnek. — Kismotorral mentem ol­csó cserepet keresni, és haza­felé a taksonyi hídon meg­csúsztam — emeli fel gipszelt karját. — Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy ennyivel megúsztam. De így még a saját házamon se na­gyon tudok dolgozni. Az OTP- törlesztés viszont már ketyeg. Havonta ötezer forintot kelle­ne feladnom, de miből? Tehát nem csak a két óriás, a Csepel Autógyár és a Pest­vidéki Gépgyár „termeli” a munkanélkülieket. Naponta többen jelentkeznek olyanok, akiket valamelyik fővárosi vállalat küldött el. De például a szigetszentmiklósi Hal-Inno is dolgozói javának ajtót mu­tatott. S, nemcsak a szakkép­zetleneknek. Mindenki lehet munkanél­küli, állítja Fábián Józsefné, Az iroda első ügyfele a Pest Megyei Tanács munkatársa volt. De kerestek már helyet vegyészmérnöknőnek, jogász­nak. A Csepel Autógyár nyolca százötven ember elbocsátását jelezte. Ennél bizonyosan töb­bet küldenek el az idén, de a rintjuk után futnak. S meg­fogadták, ha most sikerül az újrakezdési támogatásból talp­ra állni, soha nem lépnek be sehová. A maguk urai Tesz­nek. s csak olyan munkát vál­lalnak, aminek látják a végét. Majd zárat szerelnek és javí­tanak a lakótelepen, ablakrá­csot készítenek, kerítést, te­raszt, kertkaput1 az üdülők­nek. Nen könnyű bejutni béralap védelmében nem ajánlatos egyszerre bejelen­teni. Persze közülük sokak­nak megoldás lehet a kedvez­ményes nyugdíjazás. De ahol a munkáltató szervezet jog­utód nélkül szűnik meg, ott nincs, aki vállalná a kedvez­mény anyagi terheit. , — Mindegyik ügy mögött emberi tragédiák állnak. Tud­ja, milyen érzés erős, meglett férfiakat sírni látni? Egy hely­ről elbocsátott házaspárral még nem találkoztam, de száz- százalékos rokkant feleségét eltartó férfival vagy három gyermekét egyedül nevelő el­vált asszonnyal már igen — mondja keserűen az iroda ve­zetője. Több száznak tízet! A legkiszolgáltatottabbak a szakképzetlenek, a legkilátás- talanabb mégis a fiatalok hely­zete. S nemcsak a nyolcadik után állást vállalóké és kere­sőké. A körzet szakmunkás- képző intézeteiben és szakkö­zépiskoláiban több száz fiatal végez júniusbán. S a környé­ken tíz (!) állást kínálnak ne­kik. Két élelmiszer-eladót, há­rom parkgondozó segédmun­kást, égy ' kazánfűtőt; egy la- kátÖsT és két dísznövényter­mesztőt keresnek. Ezzel szem­ben csak lakatosból és ker­tészből több száz végez az idén. Két fiatalember érkezik. Az újrakezdési támogatást intéz­nék. Hiába bizonygatom, hogy a nevük nem, csupán a sorsuk érdekel, nem akarnak beszél­ni. Végül csak elmondják, ho­gyan is kerültek ide. Néhány perc után megértem, miért nem akartak beszélni. A pa­nasz, a keserűség elemi erő­vel tör fel, s érzelmeiken alig tudnak uralkodni. Ök valóban teljesen vétlenek abban, hogy ide jutottak. Ök a gmk-k, kft.-k lehetőségével elsőként éltek, dolgozni, keresni akar­tak. Nem apró csavarok vol­tak egy nagy gépezetben. Nem az autógyár egyik jól kiszol­gált munkapadja mellől ke­rültek az utcára. Mozgéko­nyak, vállalkozó szelleműek voltak. Beálltak egy kft.-be, saját maguk szerezték a nagy, pénzes megrendeléseket, amelynek hasznából negyven százalékot a kft. szakított le. Építettek egy ezer négyzetmé­teres vasszerkezetes csarno­kot Óbudán. Volt néhány al­vállalkozó is. Mindenki sor­ban állt a pénzéért. Mire a többieket és a főnökséget ki­fizette a kft., nekik — akik dolgoztak — már nem jutott semmi. Legalább százezer fo­Vajon miért kell ennyi tra­gédia, hogy eljussunk oda:íe- gyenek iparosok, akiknek a kis munka is munka? A két lakatos anyagot, szerszámot vesz a támogatásból, és tény­leg újra kezdi. Mert ami ott­hon volt, már felélte a család. A Pest Megyei Tanács kez­deményezte, hogy Szigetszent- miklós körzetét nyilvánítsák veszélyeztetett területnek. Ak­kor egyszerűsödne egy sor ad­minisztrációs ügymenet, s na­gyobb figyelem irányulhatna a munkanélküliekre. Emlékszem, diákkoromban szüleim minden rosszabb je­gyem után azt mondták : ha nem tanulsz, csak utcaseprőnek vesznek fel! Nem tudom, a szi- getszentmiklósiak mostanában mivel ösztökélik gyermekeiket jobb tanulásra. Csak azt tu­dom, hogy errefelé —■, ahol köz­hasznú munkára tíz embert vesznek fel —, utcaseprőnek sem könnyű bejutni. Móza Katalin MUNKAKÖZVETÍTŐ sarok Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. Irodánk üzletkötői menedzser kaidő mellett, vezénylés alapján. stb. szakmákban ügyfele részére állást keres. Érdeklődni Borza Györgynél a 162-7840-es telefonon. Irodánk esti iskolára járó ügyfe­le részére építési tevékenységgel kapcsolatos művezetői ügyintézői szakmákban állást keres, üzenet 173-6800 Bíró lakás Révész Erzsé­betnek. A MÁV Körzeti Uzemfőnöksége Rákosrendező (Bp. XIV., Teleki Blanka u. 19—21., tel.í 140-2943) fel­vesz : 18. életévüket betöltött, 8. ált. isk. végzettséggel rendelkező, orvosilag alkalmas férfiakat az alábbi munkakörökre: kocsirende­ző, nettó: 15-16 000 ft,hó, sarus, nettó: 16-18 000 Ft/hó. A kiképzési idő 6 hét, melynek idejére 7500 Ft/hó alapbért (át­képzési támogatást) biztosítunk. Munkarend : 12 24, ill. 12 48 foly­tonos, 174 óra havi kötelező mun­Túlórázási lehetőség. Szociális jut­tatások : kulturált munkásszálló. A dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes utazás, egy év után kül­földre is. Széles körű üdülési lehe­tőség. Magas színvonalú orvosi el­látás. A Penomah ceglédi gyára felvé­telt hirdet az alábbi szakmákban: gépszerelő, géplakatos, villanysze­relő, húsipari szak- és betanított munkás, hűtőgépkiezelő, kazánfű­tő. Ezenkívül szakmunkás-tanfo- lyamot indít a 8 általánost végzett és 16. életévét betöltött férfi és női munkavállalók részére. Cím: Ceg­léd, Dohány u. 14. A Fősped 4. sz. üzemegysége fel­vételre keres tehergépkocsi-fuvaro­zásban jártas, tárgyalóképes üzlet­kötőt a zavartalan fuvarellátás biztosítására. Jelentkezni lehet: Bp. X., Gvömrői u. 105. Telefonon: 147-7154, 147-1524. Mozgássérültek találkozója A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szö­vetsége Zala megyei szerveze­tével karöltve, június 30. és július 7. között Zalaegersze­gen, a 407. számú Szakmun­kásképző Intézet kollégiumá­ban Mozgássérült kézművesek és barátaik nemzetközi talál­kozóját szervezi meg. Napi háromszori étkezéssel, szállással, programokkal fe­jenként 900 forintba kerül a részvétel. Jelentkezni a Moz­gássérültek Zala Megyei Egye­sületénél lehet (8900 Zalaeger­szeg, Széchenyi tér 5., tele­fon: 06-92-14-275) május 31-ig. Új hazát választottak W • m ® r •• •« * f Altaian a vörös wl — Nem Fazekas, Fazakas! — mutatkozik be a motorcross- válogatott volt edzője. Ezúttal nem kétkerekű paripákon szá­guldó csapatát hozta magával, hanem a családját. És nem is versenyezni érkezett Tápió- bicskére, hanem letelepedni. Hogy miért hagyja el egy vá­logatott edző a hazáját? Miért hagyja ott háromszobás laká­sát, bútorait? Fazakas András román állampolgár, s ez idáig sepsiszentgyörgyi lakos volt. Kocsijával éveken át nem merte elhagyni Kovászna me­gyét, mert a rendszámtábla alapján könnyen felismerték, hogy „erősen magyar lakta” vidékről érkezett. Nem volt kí­vánatos Olténiában ilyen rend­számú Daciával mutatkozni. Egy-egy betört lámpa, kivert szélvédő adta tudtára a széke­lyeknek, hogy nincs helyük e hazában. Később egy téli éj­szakán arra lett figyelmes, hogy idegen alakok járják a sepsiszentgyörgyi lakótelep lépcsőházait. Kinézett és látta, hogy ajtajára széles piros csí­kot festettek a látogatók. Ugyanilyen ajtódíszt kapott minden magyar nevű szom­szédja. barátja is. Kis csapatba verődve utánanéztek a pingá- lóknak, s kiderült, hogy a te­lep majd minden magyarját megbélyegezték. Ecsetet, festéket ragadtak és a „kimaradt" ajtókra maguk is piros csíkot pingáltak. A na­cionalista gyűlölködésnek az volt a következő megnyilvánu­lása, hogy az ajtókról eltűntek a Kovácsok, a Takácsok, a Hargitaiak névtáblái. Otthonu­kat elhagyva a székelyek már egymás közt is csak románul mertek beszélni. Gyermekeiket féltő szülők egy része nem is tanította fiait, lányait az anya- nyelvükön, hogy ne érje őket hátrány. Egészen a karácsonyi forradalomig abban bíztak, hogy ha Románia népeinek összefogásával letaszítják trónjáról a zsarnokot, megszű­nik a nemzeti uszítás is. Ta­valy december 21-én szomszé­daival együtt ő is fegyvert fo­gott. Részt vették a helyi párt- bizottság elfoglalásában. Jelen volt, amikor a sepsiszentgyör­gyi Securitate vezetője megta­gadta a párttitkár tűzparan- csát, így nem került sor még nagyobb vérontásra. A forradalom azonban — ahogy azt Tápióbicske leg­újabb lakója elmondja — az Erdélyben élők számára csu­pán reményt is ígéreteket ho­zott. A kondukátor elment, de szelleme továbbra is ott lap­pang Erdély és Bánát földjén. A marosvásárhelyi pogrom majd’ minden magyar ember reményét szertefoszlatta. Ez a 48 esztendős székely férfi ek­kor döntött. Maga mögött hagyta állását, fél emberöltő alatt megszerzett javait, szülő­földjét Gyerekeinek húsvétra fehér nyulak és piros tojások helyett új hazát ajándékozott. 1977-ben a román motocross- csapattal már bejárta Magyar- országot. Versenyeztek Székes­fehérvárott, Miskolcon, Győ­rött és Tápióbicskén. Tizenhá­rom év távlatából úgy emléke­zett, hogy ez lesz az a hely, ahol le kell telepedjenek. Nagyvasárnapon érkezett Bics­kére a négytagú család. A son­kás, pálinkás ünnepi előkészü­letek közepette sem hagyták magukra őket. Csaba József házába invitálta az érkezőket, az ünnepek elteltével pedig el­vitte Andrást Láng Ferenc „várnagy úrhoz” (tanácselnök). Á tanácsi dolgozók és falu né­pe összefogott újdonsült lakó­társaik érdekében. Batik Jenő otthont és munkát biztosított nekik. A nagyobb gyereket si­került néhány hónappal az év­záró előtt a nagykátai gimná­ziumba átíratni. Éppilyen hu­mánusan jártak el a bicskei is­kola pedagógusai is, ahova a kisebbik gyereket vették át. Ha nem tudnám, honnan jött, mit élt át eddig ez az em­ber. akkor is sejteném, hogy erdélyi. Halk szavú, kevés be­szédű. Amikor szól, megkesere­dik az arca, amikor emlékezik, elcsuklik a hangja. Ha konk­rét eseményt, valaki nevét em­líti, még saját lakásában is körbenéz. Lehet, hogy ő már beidegződéseiből nem tudja száműzni a Romániából hozott örökös félelmet. Igaz, nem is saját múltja, hanem gyerme­kei jövője vezérelte Tápióbics- kére. Radosza Sándor Nagykőrösi trappista Akármilyen drága is a sajt, s ára vetekszik a húséval, mégis közkedvelt külföldön és idehaza egyaránt. Nagykőrösön a tej­üzemben éppen ezért ezerszámra formázzák, sózzák, áztatják a masszát. Utőérésre már a budafoki üzembe küldik a Hajdú és a trappista sajtot (Erdősi Ágnes felvétele) Nem hervadnak nyáron a petúniák Megoldódott a vízellátás a folyó víz áldásából. Számol­va az évi nyolcvan-százötven bekötési igénnyel, öt-hat éven belül valamennyi házban lesz folyó víz. A tavalyi vízhálózat-fejlesz­tés 14 millió forintba került, ebből a beruházó, a Pest Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat 9 milliót, a község 5 milliót vállalt magára. Az ér­dekeltek 3500 forint közmű- fejlesztési hozzájárulást fizet­tek, igaza van Zahalka Bélá­nak: ennél olcsóbban aligha jut ma valaki folyó vízhez Ma­gyarországon. Persze, ehhez azt is tudni kell, a lakosság maga végezte el a szükséges földmunkákat, mely jelentős tételként szerepelt a költség- vetésben. A tápiószeleiek társadalmi összefogását a Pest Megyei Tanács V. B.-je is méltányol­ta, az elvégzett munkák alap­ján nekik ítélték oda a nagy­községi kategória első helye­zését, illetve az ezért járó 1,2 millió forintot. Hogy ezt mire fogják fel­használni? — Mi másra, mint a közművek fejlesztésére? —• csodálkozik rám Zahalka Bé­la, amiért ilyet kérdezek. — Ahhoz, hogy helyben tartsuk a község lakosait, nemcsak munkalehetőség kell, hanem olyan urbánus körülmények, olyan infrastruktúra, mely versenyképes az elszívó hatást kifejtő Cegléddel és Jászbe­rénnyel is. M. Gy. O. Erre mondják: klappra ér­keztem. Pedig nem voltam be­jelentve és nem voltam meg- híva, csupán udvariassági vi­zitre ugrottam be a Tápiósze- lei Tanácshoz. A tanácsteremben többen is nyüzsögnek, az 1989-es pénz­ügyi gazdálkodás értékelésé­ről készített előterjesztést sokszorosítják, a másnapi ülésre. Zahalka Béla vb-titkár ne­kem is ad egy példányt, meg­toldva mindezt egy rövid be­szélgetéssel. A, gondokra hivatkozva aligha tud újat mondani, hol van manapság olyan csücske e honnak, ahol ne botladozna a gazdasági élet? Tápiószelén viszonylag kedvező évet zár­tak, a bevételek és kiadások folyamatos alakulása követ­keztében nem kellett hitelt felvenni. — Addig nyújtóz­kodtunk, ameddig a takaró ért — szerénykedik a titkár. Az előterjesztés tanúsága szerint elég hosszú volt a takaró, ju­tott pénz mindenre. Az 1989-es terv elkészítése során három fő követelményt támasztott a lakosság, a pénz felhasználását illetően első­ként az idős személyek meg­segítését és a szociális juttatá­sok növelését sürgették. Ezt követte a középületek felújí­tása és állagmegóvása, vala­mint a fejlesztési feladatok megvalósítása. — Sajnos az idős személyek támogatására előirányzott szo­ciális segély menet közben csökkent, lévén, hogy a várt­nál többen haláloztak el. Ez az idősek klubjának kihasz­náltságát is befolyásolta, ke­sébben veszik igénybe. Nőtt viszont a bölcsödések száma, s ezzel arányosan az intéz­mény fenntaratási költsége. Bár összegszerűen nem, bo­nyolultságában a felújítások, karbantartások kivitelezése ièényelte a legtöbb erőbedo­bást. Tatarozták a Béke és Li­liom utcai iskolát, az óvodát, központi fűtést kapott az idő­sek klubja, s befejezték a könyvtár felújítását. — A feladatok zömét saját erőből, saját kivitelezéssel valósítottuk meg — mondja a titkár. — Ez azért lényeges, mert kiadást kímélő jellege van. A Rákóczi út egy részén le­cserélték a hagyományos HGL. lámpákat, 51 darab új típusú nátrium-halogén lámpatest szolgálja a fényt, növelve a közlekedés és a lakosság köz- biztonságát ezen a környéken. — Az útépítésről se feled­kezzünk meg. Négy utcában 1200 méter úttestet aszfaltoz­tak, öt utcában 1400 méteren javították ki az útburkolatot. A munkák összértéke 3,1 mil­lió forint volt. — Utolsónak hagytam a vízhálózat-bővítést, noha ez a leglényegesebb a két, egyen­ként 250 köbméteres felszíni víztározóval megoldottuk a község évtizedes vízproblémá­ját, ezentúl nem kell nyár­időben víztakarékossági intéz­kedéseket foganatosítani. Az arányok — és a problé­mák — érzékeltetésére: eddig mindössze egy 200 köbméteres agroglóbusz adta a vizet Tá- piószelének. Most viszont 700 köbméteres a helyi vízmű vízszolgáltatási összkapacitá- sa. A községben kétezer család él, illetve' ennyi portát je­gyeznek. Ebből 1400 részesül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents