Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-12 / 110. szám
Dunán túl, a nagy vízen Vén fiafa! tenaerésze ? Pest megyében sokan járnak a lakóhelyüktől távolra dolgozni, de olyan messzire senkit nem szólít a munkája, mint a tengerészt. Hogyan is lehet beszélgetni olyasvalakivel, aki távoli vizeken hajózik hosszú hónapokon át. Látszatra úgy tűnik, ez lehetetlen, ám a véletlen úgy hozta, hogy mégsem. Bár segítség nélkül aligha álmodhattam volna egy Óperenciás témáról, de a Mahart jóvoltából sikerült. Beültem a fővárosi Vigadó téren egy irodába, onnan telefonon felhívták Marosvölgyi Ferenc rádióscsoportját, s ők összekapcsoltak az Adria motoros tengerjáró hajóval. Kész is a varázslat: képzeletben arcomba fúj a tengeri szél, s mit is súg? Hogy van ezen a hajón egy Pest megyei legény, mégpedig Szomor László elsőtiszt Kiskunlacházáról. Nem lehet tudni, hány leány szíve dobban Magyar- országon, de az bizonyos, hogy ő igazi legény: gyerek és feleség nem sír utána. Másfél évtizede, 1976-ban kezdett hajózni, s ez év januárjától teljesít szolgálatot az Adrián. Ha a hajó lány lenne, korban épp nagyszerű volna, ám a 25 éves magyar vízi jármű, ha bírja is még a strapát, kissé vénecske. s itt-ott támogatásra szorul. Csütörtök délelőtt az algériai partok közelében ringtak éppen, útban Tunézia felé, ahová Spanyolországból szállítanak betonvasat. Ha ott kirakodtak, kórházi kezelésre viszik az Adriát Triesztbe. Ez talán két hétig tart, azután horgony föl, s hajóznak tovább, még nem tudni, merre, túl az Operencián. — horvátli — Elkészüli a vezeték első szakasza Gázláng gyűl Szigethalmon Számukra jelentős eseményre készülnek a szigethalmiak. Ezúttal nem szobrot avatnak, sőt nem is döntenek, hanem május 15-én, kedden átadják a gázvezetéket. Németh Gábor, a Szigethalmi Tanács elnöke elmondta hogy a vezetékrendszer megépítése tavaly kezdődött. A rendszer kiépítése 76 millió forintba kerül. A 40 kilométeres szakasz negyedrészét készítették el. Az önerős közmű építés első ünnepélyes mozza natánál a lakosság, a tanács és a Tigáz képviselőinek jelenlétében gyújtják meg a lángot A nagyközségi tanács kijelölte azt a szigethalmi családot, akinek a Gázművek ingyen beköti a gázt. A választás Juhász Andrásra és családjára esett mivel 40 éve társadalmi munkával segítik Szigethalom fejlődését. r. s. A szép csomagolás eladja magát Hobbi és divat a gyöngyhagyma kívül nem nyitunk saját üzleteket. Ugyanakkor nagyon sok privát vetőmagbolt nyílt mostanában a megye területén, többek között Szigetszentmik- lóson, Kiskunlacházán, Csömörön, Érden kettő is, és Nagymaroson. Ezzel párhuzamosan mind kevesebb az állami üzlet, mert a meglevő- "fe'et ' szerződésbe adják, illetve sok üzlet a tsz-ek kezelésében van. Sz. K. GYALUGÉPET KÉRJEK, V AZ ÜZEMET k örökösök megkérdőjelezik az államosítást Volt egyszer egy szocializmus. Ez a szocializmus pedig arról (is) szólt, hogy a Weiss Manfréclok ideje lejárt. És hogy ne legyenek többé gazdagok és szegények, kizsákmányolok és kizsákmányoltak, hét mindaz, ami eddig egy emberé volt, azontúl mindenkié lett. Sokféle módja volt ennek a változásnak. Az egyiket közülük úgy hívták: államosítás. A szentendrei Pfeil család története persze nem is ide kívánkozik talán. Lehet, ők olyasvalamiért küzdenek már jó ideje, amit el sem vettek tőlük. Mégis, úgy gondolják, így a biztosabb. Inkább kétszer kapják vissza a sajátjukat, mint egyszer sem. Egyenes ember Pfeil Gyula kemény, haj láthatatlan. A fái ilyenek, mint ő, a fák, melye■ két vagy 40 éve fúr, farag, gyalul. Erősen, szárazon szorít kezet, és már kérdi is, mire vágyóik kíváncsi. Magára a történetre, vagy a szenvedéseire. Mert mesélnivaló akad bőven, csak győzze hallgatni az ember. Az asztalhoz ültet, tenyerével végigsimít az állán, aztán beszélni kezd, szapora szóval, — Talán ha ismerős nálunk, hallott már itt Szentendrén a Pfeil-féle asztalosüzemiről. Nem... ? No, hát akkor elmondom az egészet az elejéről. Nagyapám, néhai Pfeil József már a múlt század végén, 1886-ban iparjoggal rendelkezett. Az ő nyomdokaiba léptek később a fiai, vagyis az édesapám és a három nagybátyám, végül pedig én. Mert sokféleképp lehet élni, mi úgy látszik ezt választottuk ... MŰKÖDŐ CÉGKÉNT MA IS BEJEGYEZVE i, öreg, jöttek a megrendelések, i virágzott az üzlet egészen a- háborúig. Miután kivonultak- a németek, és rendeződött a- helyzet, Szentendrén mi kezd- tünk elsőként termelni. Akko- riban főleg a szovjet hadsereg . számára végeztünk különböző , munkákat. Ha mond ez magá■ nak valamit, a Ferenc József ■ híd leszakadt részét például I édesapámék javították ki. . Persze miért is mondana, hiszen már régóta Szabadság’ nak nevezik azt a hidat... ... És lassan 51-et írtunk. Én abban az időben mintakészítő asztalosként a két éve alakult kocsigyárban dolgoztam. Áprilisban egyszer csak szólt nekem a műszaki vezető, hogy tönkrement a gyalugépük. Kölcsön szerette volna kérni a miénket, az otthonit, mert hallotta, hogy nekünk egy jól felszerelt üzemünk van. Hát amikor átjöttek a gyárból, hogy megnézzék a műhelyt, nem győztek csodálkozni. Egy mondás járta akkoriban: a Pfeiléknek nincs gatyájuk, de a gépeik elsőrangúak. És ez így volt igaz. Rögtön észrevették a kocsigyáriak is a lehetőséget és kérdezték, nem segítenénk-e be nekik. Most hosz- szú lenne elmagyarázni miért, de lényeg, hogy édesapámék elfogadták az ajánlatot. A kocsigyár szép lassan birtokba vétte a műhelyt, az egyik nagybátyámat nevezték ki telepvezetőnek, a ház felét pedig elkezdték irodának használni. — 1956-ban felvetődött, hogy a kocsigyár visszaadja az üzemet. Végül úgy egyeztek meg a családdal, hogy nyugdíjazásig nem bolygatják az ügyet, utána viszont rendezik a helyzetet. Édesapám azonban 59-ben lebetegedett, és rá egy évre meghalt. Én, a fia a rám eső részt törvényesen megörököltem utána, kifizettem az illetéket, miegymást. Aztán néhány évvel később, úgy 67 táján került elő valahonnan az a határozat, amely miatt máig pereskedünk. Ez a határozat ugyanis kimondja, hogy az üzemünket annak idején, 51-ben államosították. Kérem, ebből egy szó sem igaz. Sn voltam már mindenhol, iratokat tanulmányoztam át, megrendelőlapokat mutathatók, be tudom bizonyítani ezt. A Pest Megyei Levéltárban például a „Pfeil József és fia” még mindig úgy van bejegyezve, mint működő cég. — Tehát pereskedünk azóta is. Nem akarok ebbe részletesen belemennii, történtek tudniillik sötét dolgok az elmúlt évek alatt. Egyszer például az ügyészség utasította a bíróságot, hogy ne foglalkozzon többet az üggyel, mert nem illetékes a határozat felülvizsgálatában Közben a kocsigyárból Erdészeti Gépgyártó Vállalat lett, jöttek-mentek az igazgatók, de semmi nem változott. Illetve 73-ban leégett a műhely, úgyhogy a vállalat nem tudott termelni ott tovább. Aztán kitalálták, hogy másképp húznak hasznot az állítólagos államosításból. Elkezdték árulni az ingatlant. Ezt még meg tudtam akadályozni, de amikor tavaly augusztusban a hajdani irodai részbe egy erdélyi menekültet telepített be a vállalat, már tehetetlen voltam. Négy markos ember vigyázott a költözésre, hivatkoztak a tanácsra, a rendőrségre. Hiába derült ki végül, hogy nincs semmilyen engedélyük, csak elérték, amit akartak. Márpedig én nem hagyom, ami az enyém. Megér néhány milliót az a telek a házzal, nem mindegy az kérem! Perben áll az egész család ezért, mind az összes örökösök, nem engedjük elorozni a jussunkat. Azt mondják, ma mindenki visszakapja, amit régen jogtalanul vettek el tőle. Akkor mit szóljunk mi, akiktől el sem vettek semmit, még sincs meg a házunk. Hát hód itt az igazság? INNEN NEM A VÁLLALAT ÜGYE A hétvégi házak körül, a kiskertekben lejárt már a tavaszi vetések ideje, most a másodvetések előtt az ellátásról kérdeztük Molnár Rozáliát, a Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat kereskedelmi osztályának csoportvezetőjét. — Idén jó volt a vetőmagellátás, teljes szortimentet kí- náltünk; eltekintve egyjkét időszakos hiánycikktől — például' kapor —, amit azonban szerencsére gyorsan tudtunk pótolni. A másodvetés igényeinek kielégítésére most készülünk. Az utóbbi időkben sokasodtak a kistermelők, s ebben a szférában is megjött a vállalkozó kedv. A régi több száz holdra szóló megrendeléseket egyré inkább felváltják az 1-2 hektáros szükségletek. — Vannak növények, amelyeket újabban gyakrabban keresnek? — Igen, ilyen például a gyöngyhagyma, nagyon sokan kérik. Egyébként változatlanul ugyanazokat a zöldségféléket veszik, mint eddig. Inkább csak a fajták között van változás, újak váltják fel a régieket. Érdekes, hogy változatlanul nagy a forgalmunk a dísznövények magvaiból és hagymáiból. Afra számítottunk, hogy^ manapság, amikor az embereknek ilyen súlyos anyagi gondjaik vannak, nem vesznek majd virágmagot. Tévedtünk. Magyarázható ez talán azzal is, hogy az utóbbi pár évben annyira mutatós ezeknek a cikkeknek a csomagolása — színes fotókkal illusztrált hálókban, tasakokban árusítják ezeket, hogy néha még engem is vásárlásra csábítanak. — Terveznek-e a megyében új üzleteket nyitni? — Nem tervezünk, mivel mi nagykereskedelmi vállalat vagyunk, és mintaboltjainkon Felújítják a csepeli HÉV-el PünkSsdre felgprsul a csissslassú Azok, akik gyakorta kényszerülnek a csepeli gyorsvas- úton utazni, nos, azok a megmondhatói, hogy a Csepelre közlekedő HÉV csupán a nevében őrizte meg a gyorsvasút jellegét, csigatempójúnak tűnik a zöld szerelvények haladása. A legfrissebb információnk szerint minderről rövidesen már múlt időben beszélhetünk, ugyanis felújítják a HÉV vágányait. Ráhel Attila, a csepeli gyorsvasút vonalmérnöke szolgált tájékoztatással. Megtudtuk, hogy május második felétől június végéig vágányfelújítási munkálatokra kerül sor. Ezek során a különösen leromlott útátjárókat is rendbehozzák. A munkákat. Csepeltől kezdődően, a Boráros tér felé haladva végzik. Sort kerítenek a legkritikusabb pályaszakasz felújítására, a csepeli tanácsházánál lévő útátjáróban is. Itt várhatóan két hétig útlezárásra és ennek következtében forgalomelterelésre kerül sor. A Csepelre hétvégén is utazók számára fontos tudnivaló, hogy a munkálatok miatt május 19—20-án, szombaton és vasárnap, illetve 26—27-én, a hétvégén, továbbá június 2—3-án, tehát három hétvégén a csepeli HÉV nem közlekedik, helyette autóbuszok szállítják az utasokat a vonal teljes hosszában. A tájékoztatóból megtudtuk még, hogy bár felújítják a szóban forgó vaspályát a városi szakaszon, a vonatok mégis csak fele olyan gyorsasággal közlekedhetnek, mint a tavaly felújított töltésszakaszon. Itt ugyanis óránként 60 kilométeres sebességgel halad a HÉV. Viszont a gyorsvasút belső, úgynevezett városi szakaszán 30 kilométeres óránkénti sebességre maximálta a zöld vonatok haladását a Csepeli Tanács, hivatkozással a fokozott balesetveszélyre a város területén. A most sorra kerülő pálya- felújítások mintegy tízmillió forintba kerülnek. Várhatóan pünkösdre újul meg a csepeli HÉV-pálya. Érdekességként megemlítjük, hogy a csepeli HÉV éppen egy esztendő múlva építésének kerek évfordulójához érkezik, jövőre május 1-jén megnyitásának és felavatásának 40. évfordulójához. Bozó Emil Táskahegy A közelgő nyárra és a turisztikát, na meg a hasukat kedvelőknek már készítik a hűtőtáskákat a solymári Vegyesipari Kisszövetkezetben. Hosszú évek óta gyártják ezt az egyszerű kivitelű, saját fejlesztésű és olcsó táskát. Képünkön: Herr Mártonná a félig kész táskákat a következő munkafolyamathoz készíti elő (Vimola Károly felvétele) Bartha András az udvaron sétál, mikor telefonon keresem. A titkárnő megnyugtat, várjak egy kicsit, rögtön leszalad valaki a főnökért. Nem sóikkal később határozott férfihang hallatszik a vonal túlsó végéről. Az igazgató mindjárt azzal kezdi, örül, hogy végre őket is megkeresi valaki ebben az ügyben. Mert született már újságcikk az egész hercehurcáról, csakhogy egy szó sem volt igaz a leírtakból. — Kérem, nekem egy bírósápi végzés van a kezemben, mely kimondja, hogy a kérdéses ingatlan állaim! tulajdon, és az Erdészeti Gépgyártó Vállalat kezeld. Sőt. papírt kaptunk arról is, hogy vegyük a házat állományba, azaz írjuk be az állóeszközlajstromunkba. Higgye el, egyébként minket legalább annyira zavar ez a pereskedés, mint Pfeiléket. Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni az épülettel, mivel a család valamennyi próbálkozásunkat megakadályozza a bíróság előtt. A jogtanácsosunk joghézagként jellemezte a problémát, bár a dokumentumok minket igazolnak, ráadásul itt a tulajdoni lap is nálunk. Persze, ha a bíróság másként ítél, ám legyen. Csak ma már nehéz azt megállapítani, kinél az igazság. Az államosítás egy tipikusan elkapkodott dolog volt, nem rendezték le hajdanán tisztességesen, nem csoda, hogy különféle bejegyzések, papírok hiányoznak a bizonyítékok közül. Az elődöm mindenesetre felajánlotta a családnak, hogy egy méltányos összegért vásárolják meg az ingatlant, ám ezt akkor elutasították. Mi most várunk. Ez ugyanis innen már nom n iin llnl/i* áinairt NEM ENGEDJÜK A JUSSUNKAT — Szóval volt a családnak egy kis háza a városban, a Vasúti villasor 19. alatt. 1930-ban aztán hátul, egy melléképületben megnyitotta nagyapám az üzemét. Nagyon jól dolgozott az — Az országgyűlési levéltár ból kimásoltattam az államosí tottak névsorát, ahol viszon nem szereplünk. Az iparlajst romkönyvben még 1960-ban i. a megyei adókötelesek közöt tartottak nyilván’, holott ekko: már kilenc éve a kocsigyári lett volna a műhely, ha igaza mond az a határozat. M egyébként 65-ben is és késöbl is kértük a tanácstól a kisajátítást, a testület azonban nen járult ehhez hozzá . . Szóval volt egyszer egy szocializmus. Es ez a szocializmus furcsa dolgokat müveit, itt ami eddig egy emberé volt, az hirtelen mindenkié lett Pfeilék ma már nem bánnák, ha ok is igy jártak volna egykoron. Akkor legalább tudnák, mit követeljenek. Most viszont van egy házuk, ami talán az övék, talán az államé. Valahogy így esik két szék közé az ember. És ez soha nem túl kellemes érzés. Falusy Zsigmond
