Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-10 / 108. szám

4 1990. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK ÖNKORMÁNYZATOK F ■/• a •• AHOI. A SZUK5EC A2 UR, JOl JON A SEGÍTSÉG Erdélyielmek ingyen Köztudott, hogy Pest megye megkülönböztetett figyelmet szentel és felelősséget vállal az erdélyi menekültek sorsáért, letelepedésük segítségéért. Nem véletlen tehát, hogy Martin Kiedlert, a svájci Freundschafsdorf (Barátságfalu) egyesület el­nökét éppen sztíkebb pátriánkba irányította a Belügyminiszté­rium. Történt ugyanis, hogy a svájci úr szervezete nevében az építkezéseken legkorszerűbb nyugati technológiát képviselő berendezéseket, kisgépeket ajánlott fel a hazánkban otthon­teremtésbe fogott erdélyieknek. Becslés szerint 1,5-2 millió forint értékű szállítmány a napokban érkezett meg Dányra, arra a településre, ahol eddig harminc telket parcelláztak az erdé­lyieknek. A Freundschafsdorf és a Pest Megyei Tanács a kö­zelmúltban írta alá azt az okiratot, amely a Barátságfalu Ala­pítvány létrehozásáról tanúskodik, s mások mellett az emlí­tett technikai eszközök hasznosításáról hivatott gondoskodni. —i Ha nekem ilyen gépeim lennének — sóhajtott vágya­kozva egy dányi vállalkozó, amikor meglátta a rakományt. — Ezek a vágó- és fúróberen­dezések, csiszolók csodákra ké­pesek .., Felsorolni Is sok lenne, mi minden került elő a kamion gyomrából, a betonkeverőtől az áramfejlesztőn át az ipari porszívóig. Minden egyes da­rabot ingyen kölcsönözhetnek majd a Dányban építkező er­délyiek. A svájciak azt is vál­lalták, hogy biztosítják a gé­pek alkatrész-utánpótlását és szervizelését is. — E lehetőség önmagáért be­szél, de Zsámbékon, Pátyon, Tahitótfaluban ugyancsak nagy úr a szükség, ott is jól jönne a segítség.., — Magunk is érzékeltük ezt a problémát, mégis elfogadjuk, hogy az alapítvány első neki­futásra egy településre kon­centrál — mondja dr. Petrik János, a Pest Megyei Tanács vb-titkára. — Mivel merőben új dologról van szó, talán in­dokolt, hogy egyelőre a falun belül maradjanak az eszközök. Ráadásul természetes, hogy a svájciak mielőbb kézzelfogható eredményt szeretnének látni. Nincs még kimunkálva a köl­csönzési rendszer sem, bár fel­tehetőleg ezt a tevékenységet szintén az erdélyiek látják majd el, mert ezzel egyben munkaalkalmat is teremtünk. Ha maguk közül kerül ki a kölcsönzésért felelős sze­mélyiek), nyilvánvalóan még jobban odafigyelnek a gépek megóvására. Hosszabb távon persze az volna a cél, hogy a megyében bárhol otthont te­remtő menekült igénybe ve­hesse a szolgáltatást. Jóllehet ez így nem szerepel az alapító okiratban, de ha Dányban bi­zonyítunk, véleményem szerint erre komoly az esély. — Egy betonkeverőt vagy áramfejlesztőt még településen belül is gond mozgatni, s a most otthont teremtőknek egy- egy ilyen fuvardíj költsége sem mindegy... — E célra is alkalmas az a már úton lévő rakodós darus­kocsi, amely ugyancsak része a svájciak szállítmányának. Alapítványdilemma Akármilyen szerepet szán is az új önkormányzati törvény a megyei tanácsoknak, az szinte bizonyos, hogy az államigaz­gatás e középszintű szervezetei létszámkarcsúsításra számíthat­nak. Azok vannak, lesznek a legmostohább helyzetben, akik az ötöik X fölött járnak, hiszen abban a korban a munkahelyek már nem kapkodnak az ember után. Mondhatják az olvasók, persze, hogy a nagy tapasztalatok­kal bíró szakembereket örömest átveszik majd az új önkor­mányzatok, amelyek apparátusában törvényszerűen várhatók személycserék. Szó. ami szó, a kényszerhelyzetben nyilván töb­ben elfogadnak majd efféle ajánlatot még akkor is, ha ez fize­téscsökkenéssel. esetenként sok utazással jár. Mert a kevesebb is több a semminél. Lesznek, aki elvállalják a feltételeket ak­kor is, ha tudván tudják, kétszeresen vesztesek: hónapról hó­napra vékonyabb lesz a borítékjuk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a postás kevesebb nyugdijat hoz majd. Nem újdonság, megszoktuk az elmúlt évtizedek alatt, hogy általában és elsőként a felsőbb körökben rendezik a konfliktu­sokat. Így volt ez a lebomló pártállamban is, hiszen csak az államigazgatás felső szintjére igaz: a létszámleépítésből adódó pénz 5 százalékát a munkáltató a korengedményes nyugdíja­zásra jogosult dolgozóira fordíthatja, azaz a társadalombiztosí­tás helyett átvállalhatja, hogy a jogszabályban előírt feltételek­nek megfelelőknek maximum öt éven át fizeti a nyugdíjat. De mi lesz a megyei apparátusban tevékenykedőkkel, nem utolsó­sorban a helyi tanácsok tisztségviselőivel? Szinte hallom, amint mondják: minek sajnálni hivatalno­kokat, amikor százával kerülnek az utcára kétkezi munkások. Velük ki törődik? A nullszaldós vagy nyereséges vállalatok, már akinek volt szerencséje ilyennél dolgozni. Ügy mellesleg, a bányászok például tisztes végkielégítést kaptak . .. Nem állítom, hogy a hivatali ügyintézésben soha nem volt felületesség, lélektelenség, sőt, visszaélés. De hát a ténykedés alapjául szolgáló törvények és jogszabályok sem mindig sike­redtek a legjobbra, a kiskapuk sajátossága meg az, hogy ki le­het bújni rajtuk. Mégis vannak a tanácsoknál szép számmal olyanok, akik életük munkáját áldozták a közigazgatás oltá­rán, és mindvégig becsülettel tették a dolgukat. Mindannyian lázasan készülünk a helyhatósági választások­ra, s régóta várjuk az önkormányzati törvényt, amely majd új kereteket szab az államigazgatáshoz. Az átalakulás — mint minden változás — elképzelhetetlen személycserék, ésszerű le­építések nélkül. Ebből kiindulva körvonalazódott az az elképze­lés, miszerint a megyei tanács testületé egyfajta anyagi bizton­ságot kívánna nyújtani azon apparátusi dolgozóknak, akitk most érik el a korengedményes nyugdíjkorhatárt, s a törvény­ben előírt egyéb feltételeknek is megfelelnek. Felvetődött egy alapítvány létesítésének gondolata, ám e célra pillanatnyilag nem találnak elkülöníthető pénzforrást. És felmerült az a kér­dés is, hogy a megye miért ne kaphatná meg azt a lehetősé­get, amit a felsőbb államigazgatás? Más téma, hogy a nehéz döntést meghozni bár lehet, de az korántsem biztos, hogy azt magáévá teszi az új testület. Humá­num ide, törődés oda, ettől sem érezhetik, érzik magukat biz­tonságban az érintett tanácsiak. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült összeállította: Fazekas Eszter Fotó: Erdősi Ágnes Más kérdés, hogy ezt az autót bizonyára nem tudják gazdasá­gosan kihasználni csak Dány­ban, tehát érdemes volna vé­giggondolni, milyen formában lehetne — az alapítvány tőké­jét növelendő — bérfuvarban is foglalkoztatni. Ennek pilla­natnyilag az az akadálya, hogy a küldemény egésze vámmen­tesen érkezett az országba. Mielőtt még bárkiben ágas­kodik a kérdés; miért éppen Dány lett a kiválasztott, sie­tek ideírni azt, amit dr. Oláh Lajostól, Dány vb-titkárától hallottam : — Már 1988 őszén létrejött a Dány—Szentkirály elnevezésű alapítvány, amelynek tőkéjét a helyi tsz mintegy háromszáz- ezer forint értékű kedvezmé­nyes árú telekkel, illetve az egyház adományával: ötezer USA-dollárral és kilencezer francia frankkal gyarapitott — meséli. — Ehhez jött még egy londoni hangverseny teljes be­vétele, mintegy 22-23 ezer an­gol font. Csak érdekességképp mondom, hogy a hangverseny egyik védnöke Károly, walesi herceg volt. Most felmerült az a gondolat, hogy a Dány— Szentkirály Alapítványt érd: mes volna társítani az ugyan­csak erdélyiek megsegítésére létrejött Bgrátságfalu Alapít­vánnyal. Ügy vélem, hogy te­lepülésünk ezzel bizonyíthat­ná kézzel foghatóan is: érde­mes a svájciak bizalmára, se­gítségére. — Nem titok, hogy a megye 7,5 millió forintot tartalékolt a nálunk letelepült menekültek lakásügyeinek megoldására — veszi át a szót dr. Petrik Já­nos. — Megfontolandó az is, hogy ezt az összeget ugyancsak a Barátságfalu Alapítványon keresztül osszuk fel, így min­den, az erdélyiek számára fo­lyósított összeg egy kézben összpontosulna a legjobb fel- használás érdekében. Nyugat-Európában német nvelvterületen közismert a Freundschafsd orf intézménye, hiszen sajnos, a menekültkér­dés az NSZK-ban, Ausztriá­ban, Svájcban is ügy. A kelet­európai nyitásban élenjáró or­szágunkra Románia Erdéllyel kapcsolatos politikája erőlte­tett lépéskényszert, s az utóbbi hetek történései azt bizonyít­ják, hogy egyre többen érkez­nek. A svájciak most bizonyos értelemben mérséklik terhein- ket: azt tudniillik, hogy az er­délyieknek — persze az ő ke­mény munkájuk árán —, mi­előbb megteremthessük az em­beri lét legalapvetőbb feltéte­leit. Díjazott gordiuszi csomó Az 1975-ben alapított megyei kitüntetést, az Arany János Pe­dagógiai Díjat évente két pe­dagógus kaphatja meg kima­gasló munkája jutalmául. Az ezzel járó bruttó hatezer fo­rint azonban ma már méltat­lanul kevés, ám ezt egykor ta­nácsrendelet szabályozta, azaz módosítására is ez a testület jogosult. A gordiuszi csomót elvágan­dó, az idén a díjat nem a me­gyei pedagógusnapi ünnepsé­gen, hanem a tanácsülésen ad­ják át. Előtte e testületnek kell ugyanis kimondania, hogy elfogadja a javaslatot, misze­rint a díjjal nettó tízezer fo­rint jár. A MEGYEI TANÁCS VB-ULÉSE Érdemi kérdés\ vélemény Peregnek a napirendek, ol­dott a légkör. Ez a vb már messze nem az, ami akár csak egy fél évvel korábban volt. Még akkor sem, ha ugyan­azok a személyek ülnek az asz­talok körül. Mindenki érzi, tudja, hogy e testület a vég­óráit éli. Bizonyára ezért le­het végezni néhány perc alatt például a megyei családsegítő központok létrehozásával kap­csolatos beszámolóval, kérdés, hozzászólás, vélemény nélkül. A megyei főorvos, Felmérai doktor — az anyag előterjesz­tője —, jóformán le se ült, már mehetett is. Pedig a té­ma megérne egy-két misét, hiszen az újfajta egészségügyi, szociálpolitikai koncepció egyik kézzelfogható része. A megyében eddig működő és támogatást kapott kilenc központon kívül (Érd, Vác, Kerepestarcsa, Cegléd, Nagy- káta, Szentendre, Szigetszent­KEVESEBB LESZ A KISAJÁTÍTÁS Az ügyfelekn nem kell utazniuk Az a hír járja a megyében, hogy a jövőben a kistelepülé­seken adódó kisajátítási ügyekkel a városok foglalkoz­nak majd. Igaz ez a szóbe­széd, s egyáltalán, nem okoz majd nézeteltérést, hogy ide­genek döntenek helyi ügyek­ben? — kérdeztük dr. Petrik Jánostól, a megyei tanács vb- titkárától. — Oldani kell azt a feszült­séget, miszerint a kistelepülé­seken a kisajátítást kérő és végrehajtó ugyanaz a szerv. Ezért valóban felvetődött, hogy a nagyközségeket és köz­ségeket a megye 14 városára fűznénk. A másik alternatíva az, hogy ezeket az ügyeket a Váci Városi Tanácson műkö­dő csoport végezné — tájé­koztat dr. Petrik János. — Ez utóbbi megoldás azért látszik ésszerűbbnek, mert tíz éve Vácott profi szakemberekből éppen e célra jött létre az a gárda, amelyik a vízlépcső építése kapcsán akkor a kisa­játításokkal kapcsolatos ügy­intézést kapta feladatául. Vé­leményem szerint hiba volna a szaktudásukat, rutinjukat nem kihasználni. Ráadásul éppen mert nincs helyi érde­keltségük, objektívek tudnak maradni. Félreértés ne essék: nem a kisajátítást kérő taná­csoknak, vagy az eljárást el­szenvedő ügyfeleknek kell Vácra utazniuk, a megküldött dokumentumok alapján a cso­port tagjai mozognának a me­gyében. Tapasztalataink azt mutatják, hogy községeinkben évente összesen ha húsz ilyen ügy adódik. — Elképzelhető, hogy ez a szám a jövőben tovább csök­ken? — Igen, mert a jogszabály abba az irányba mutat, hogy az ingatlanokat nem kisajátí­tás, hanem adásvétel útján kell megszerezni. Mindeneset­re az említett két alternatíva ma még az elképzelés szintjén van, a végleges döntést a ta­nácstestület hozza meg. miklós, Gödöllő, Monor) min­den városban indokolt lenne létrehozni az újfajta családse­gítés intézményét. De hiá­nyoznak ezek az agglomerá­cióban is, ahol városi meny- nyiségű probléma jelentke­zik. Lenne mit megbeszélni azon is, hogy az idei működési költ­ségeket a központi költségve­tés a normatívákban már ben­ne lévőknek tekinti, ugyan­akkor a fenntartó tanácsok úgy vélik, hogy megnyugta­tóbb lenne az előző évihez ha­sonló, címkézett támogatás. Ma azonban egyértelmű, hogy a minisztérium csak egyszeri segítséget nyújt, így viszont kétséges, hogy a tavaly hiába pályázók az idén még jelent­keznek, illetve lesznek-e újak, mert a minisztérium nem ad folyamatos működési költsé­geket. Ahhoz, hogy Budaörs, Dunakeszi, Nagykőrös, Száz­halombatta, Dabas és Rácke­ve is megteremthesse a maga családsegítő központját, 10 millió forint kellene. A be­ruházás megtérülne, hiszen e központok jellegüknél fogva a legkedvezőbb együttműkö­dési terepet jelenthetik a he­lyi társadalom számára. Ma ugyanis csak a jéghegy csúcsát látjuk, kezdeti stádiumban van az adott település szociá­lis helyzetét hűen tükröző problématérkép elkészítése, ami éppen e családsegítő köz­pontok első számú feladata. Kurtán elintéztetett a nép- számlálás végrehajtásáról, a népességnyilvántartás helyze­téről szóló beszámoló is, lé­nyegében annyival, hogy a vb köszönetét fejezte ki az ebben a munkában részt vett min­den társadalmi és szakfelada­tot ellátott. munkatársnak. Nem volt különösebb észrevé­tel a megyei foglalkoztatási központ és a körzeti munka­ügyi kirendeltségekkel kapcso­latos előterjesztéshez sem, jól­lehet e két téma a tanácsülés előkészítése címszó alatt sze­repelt. Újabb szolgáltatások HU Szentendrén a régi mentőállomást közösen újíttatta fel a vá­rosi tanács és a városgazdálkodási vállalat. A szépen rendbe hozott és átalakított épületet szívesen bérbe vette a Kontrax, amely látszerészeti szalont, és a Budapest Bank, amely újabb Fest megyei fiókot nyitott a hangulatos környezetben A SZÁMÍTÓGÉPEK A HELYÜKÖN MARADNAK A közigazgatási munka Szidtuk, mint a bokrot, hogy nem veszi be az adato­kat. Bosszankodtunk, hogy tempója százon a csigáét kö­zelíti, de mégiscsak éltek, or­szágos rendszerben működtek a számítógépek az országgyű­lési képviselőválasztások ide­jén. Ügy tartja a mondás: gyakorlat teszi a mestert. Lám, a második fordulóban még aznap este 11-re Pest megye 928 szavazókörének adatait feldolgozták, ami becslés sze­rint huszonnégy órás fölényt jelentett a korábbi, manuális munkával szemben. Mondhat­ni, megvolt a főpróba élesben, hogy az őszi helyhatósági vá­lasztásokon is minden flottul menjen. A megye tizenhat pontjára telepített gépeken 710 ezer választópolgár ada­tait tartják azóta karban. A hírek szerint a számítógépek a helyükön maradnak, ezentúl közvetlen segítői lesznek a közigazgatásnak, mely elkép­zelést a berendezéseket telepí­tő Állami Népességnyilván­tartó Hivatal a saját jól fel­fogott érdeke alapján támogat. Botorság lenne ugyanis e gépek teljesítményét nem ki­használni a népességriyilván- tartásban. ami persze azt fel­tételezi, hogy a memóriá­ba újabb adatok kerüljenek. Mindazoké, akik innen vannak még a 18. életévükön, illetve valamilyen más oknál fogva most nem élhettek választójo­gukkal. Százhalombattát és Kerepes- tárcsát mindenképp be kell majd kapcsolni a rendszerbe, mert Batta a megye egyetlen városa, amely eddig kivülre- kedt a körön, és mert a vára­kozások ellenére egyedül Ke- repestarcsán működik kórház, ahol szülészeti osztály van, azaz ahonnan a népességnyil­vántartás számára közvetle­nül tudnak információkkal szoigálni. A számítógépes rendszer egyébként olyan adatkötegek továbbítására is alkalmas, mely információkra igényt tarthat a bankszakma, a kü­lönböző intézmények, nem utolsósorban az APEH is, te­hát a gépek kapacitását bér­munkára is fel lehetne hasz­nálni. A gondot manapság az okozza: taiálnak-e az állam- igazgatásban elegendő számí­tógépes szakembert, s miként sikerül megoldani továbbkép­zésüket. illetve a gépek szervi­zelését. Nos. tanácsi berkeken belül már megalakult az In­formatikai Egyesülés, mely szervezethez éppen a fenti problémák kiküszöbölése mi­att érdemes csatlakozni. Hosszabb távon persze min­den önkormányzatnak elemi érdeke, hogy saját bevételi forrását gyarapítsa, aminek egyik formája éppen a számí­tógépes adatszolgáltatás le­het. Előbb-utóbb bizonyára el­jutunk oda. hogy a megye nagyközségeiben, falvaiban is nélkülözhetetlen segítővé vá­lik a számítógép. Már csak azért is, hogy gyorsítsa a hi­vatali munkát, egyben az így felszabaduló munkaerőt átcso­portosíthassák a jövő új fel­adataira. »

Next

/
Thumbnails
Contents