Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-28 / 123. szám

1390. MÁJUS 28., HÉTFŐ &£Mod 3 NA GYMAROS- VISSGRAD Az alagút vége vagy kezdete Madártávlatból nézve' is saj­nálatos, lehangoló az a kép, melyet ma mutat Nagymaros— Visegrád környéke. Szabó Ot­tó, a Visegrádi Tanács vb-titká- ra szerint szenved a falu, hi­szen a folyó mellett élő em­ber megszokta a vizet. Napon­ta járt le a partra nézelődni, horgászni, szülőfaluja szépsé­gében gyönyörködni. Ám most hatalmas területen palánk zárja el ettől a lehetőségtől, feldúlt, tönkrement a két ol­dal partszakasza, vagy két-há- rom kilométer hosszan. Vi- segrádnak ígértek az erőmű­építés révén sok mindent. Azt is, hogy kiépülnek a csator­nák, a vízvezetékek. Ezzel szemben az a valóság, hogy a korábban virágzó ide­genforgalom csökken, többek között ez az oka, hogy kétszáz ember vesztette el a munká­ját. Nem kevesebb a panasza Niedermüller Ferenc nagyma­rosi tanácselnöknek sem, aki bár tetteivel, megnyilatkozá­saival sokszor bizonyította már, mennyire szereti Nagy­marost, most mégis ezzel a jel­zővel illeti lakóhelyét: ronda. Félbemaradtak az útépítések, harmincéves építési tilalmat kellett átélni a vízlépcsőre várva. Halasztgatni kellett a $zennycsatorna építését, ami­re már a hatvanas években ^ort keríthettek volna. Akkor Inég sokkal olcsóbban, mint ma. amikor majd a vácig hú­zódó kiépült gerincvezetékbe lehet bekötni^ Ez utóbbi pozi­tív tény, -mint a vízbáiis feli- épülte, ami viszont magával hozta, hogy több az elvezetni való szennyvíz, jobban fertő­ződik a talaj ezen a környé­ken. Az udvarok ásott kútjai- ról nem is beszélve. Ezen most családonként 55 ezer forintért lehet változtatni. A lakótelepből sem akkora a haszna a helységnek, mint sokan feltételezik. A tervezett 38 lakótelepi lakásból 19 épült fel, amely a vízlépcsőt kiszol­gáló személyzeté lett volna áruházzal, telefon- és hőköz­ponttal. Épült volna 32 felvo­nulási épület, egyenként két- két nagy alapterületű lakással. A szálló és konyha elkészült. Ami egyébként megvalósult, lényegében gazdátlan, az álla­ga romlik, tisztázatlan a tu­lajdonjog. Ügy látszik, Nagy­marost teljesen elfelejtették. Amíg tüntetni kellett, minden­ki tudta, merre van, most vi­szont felé sem néznek. Érthető, hogy a Dunaka­nyar legszebb két községében végre megnyugtató rendezést szeretnének az emberek, akik a haza polgáraiként sem lát­ják szívesen az ország kárát, ami ugyanúgy sajátjuk, mint a településé. Csak egy pél­da, amire felkapjuk a fejün­ket. A Duna ideiglenes med­rében árral szemben vontató­hajók segítik az ide érkezők áthaladását. Ez a magyar ál­lamnak napi 240 ezer forint­jába kerül. A Maroson meg­szüntetett galvánüzemből nemcsak az ott dolgozóknak kellett távozniuk, hanem a környezetet szennyező anya­gokat is el kellene távolítani. Csakhogy az objektumok le­bontása, a konténerekkel va­ló hulladéktemetőbe szállítás 180 millió forintba kerülne Helyre kellene állítani ezen­kívül a tönkretett utakat Nemcsak Nagymaros és Vi­segrád lakói szeretnék, hogy véget érjen a bizonytalanság, fejlődjön az idegenforgalom megtérüljenek az anyagi és er­kölcsi károk, hanem az Ipoly menti falvakban élők is, ők szintén érintettek, de róluk mindig kevesebb szó esett. Érdekes javaslatot tett Nie dermüller Ferenc, aki szerint ha már kirobbantottak több ezer köbméter földet a Duna medréből, könnyű lenne most szárazon egy vasbeton do­bozt beleépíteni, alagutat léte síteni a két part között. Eh hez * a szó ths^écjn a IC annyi szava Voit,‘'hogy ezt azeTteTőz- ze meg egy hatástanulmány Nem árt az óvatosság, mert a 2-es főút forgalmának áttere- lődésétől tartanak. Minden­esetre akár több misét megér ne ez az indítvány. Remélhetik a körülményeik lehetőleg minél gyorsabb ja vulását a Dunakanyar e vidé kén az emberek? Erről Jávor Károly táj rendező mérnök < Parlament környezetvédő bi zottságában a munkaterv el készítésekor igyekszik garan ciákat szerezni. Dr. Szél Péter országgyűlési képviselő ugyan ilyen biztató nyilatkozatot tett. Azóta már tudjuk, hogy az új kormány is a legfon to sabb feladatai közé sorolta ; Bős—Nagymaros kérdés ren dezését. Kovács T. István HÁNYSZOR KAPUNK TARTALÉKOS BEHÍVÓT? Helyben marad a megye katonája A Magyar Honvédség Pest Megyei Hadkiegészítő- és Te­rületvédelmi Parancsnoksága semmiképp sem lehetett Svejk, a derék katona Kehely nevű törzshelye. Már csak azért sem, mert a Kehelyben mindig változott a dekoráció: hol le­vették Ferenc Jóska képét, hol visszatették. A Pest megyei ,hadkiegen” viszont nem lát­hatóak azok a bizonyos, vilá­gos vakolatfoltok, melyek haj­dani képek helyeiről árulkod­nak. — Itt nem is vitték túlzásba a Lenin-képeket, vörös drapé­riákat sohasem — mondja a kísérő kiskatona. — Csak az MHSZ vitrinjét kellett kipa­kolni — s egy üres szekrény­kére mutat. Megtudom, nemcsak a díszí­tés, hanem a létszám is stabil a parancsnokságon. Nem ta­pasztalni pánikszerű menekü­lést, politikai elbizonytalano­dást. Sőt a hivatásos állomány létszámcserélődése kisebb mér­tékű, mióta hazánk a demok­ratizálódás útjára lépett. Amilyen nagy a nyugalom a parancsnokságon, annyi a kér­dőjel a fejekben. Milyen hosz- szú lesz a sorkatonai szolgá­lat a jövőben? Pártok, szak­értők legkülönfélébb elkép­zelései kapnak időről időre szárnyra. Tizenhat, tizenhét, tíz hónapos szolgálati időket olvasni a sajtóban, a Fidesz háza tájáról hat hónapos idő­tartamú katonaságot lehet hal­lani. A szakma véleménye — Bizonyosat mi sem mond­hatunk — mondja Eck Antal ezredes, parancsnok. — De ha a szakma véleménye érdekli: nálunk talán a tizenkét hóna­pos terminus hangzik el a leg­gyakrabban. — Ez is jelentős rövidülése a szolgálati időnek. Kevesebb idő, kevesebb katona. Elkép­zelhető, hogy az így üresebbé váló laktanyákat tartalékos ál­lvánnyal kell feltölteni? Kérdésem magyarázatául annyit: igen sok •hadsereg lé­tezik szerte a világban, ahol a polgárok a rövid ideig tartó sorkatonaság után szinte alig tudnak megszabadulni a tarta­lékos batyutól. A svájci, iz­raeli hadsereget emlegetik azok között, ahonnan előszere­tettel küldik az „azonnal vo­nuljon be” feliratú távirato­kat honpolgáraiknak. Elkép­zelhető, hogy Magyarország is erre az útra lép? Elképzelhető, hogy a majdan csak egy évet silbakoló tinédzserek posztját azoknak kell tartalékosként át­venniük, akik hajdanában le­húzták a maguk két-három katonaévét? Lehető legkisebbre Eck ezredes megnyugtat. — Hivatalos nyilatkozat he­lyett ismét csak a véleménye­met mondom. Nem törekszünk arra, hogy megnöveljük a tar­talékos behívások számát. In­kább az áll szándékunkban, hogy a lehető legkisebbre csök­kentsük a tartalékos állomány mozgatását, s hogy ezt véghez vigyük, arra már van is el­képzelésünk. A tervek szerint az a sor­katona, aki megkapta kiképzé­sét a honvédségnél, szolgálatá­nak utolsó részében felkészí­tést kapna arra is, hogy úgy­nevezett „M” beosztásban is helyt tudjon állni. Ez az „M” a mozgósítást jelenti, tehát a fiatalok már sorállományúként megkapnák a tartalékos ki­képzést is. Ennek köszönhetően nem később, civil szakmájuk, családjuk mellől kell őket be­hívni tartalékos szolgálatra, hanem a tényleges katonaidő utolsó, „öregkatonás” részét használnák ki, s így a tarta­lékos állomány is fiatalodna. — Én is tudom — folytatja az ezredes —, nem kellemes dolog az, ha egy felnőtt em­bert családja, munkája, sőt üz­leti vállalkozása mellől szólít- gatnak be időről időre: vegye a tartalékos zsákot, irány a laktanya. Arra törekszünk, hogy a szolgálat a lehető- leg­kisebb megpróbáltatást jelent­se a társadalomnak. A honvédség tarsolyában azonban egyéb tervek is meg­húzódnak. Igaz, tervről beszél­ni késő, már a sorköteles Pest megyei fiatalok a legutóbbi be­vonuláskor a katonavonattal nem Zalába, Szabolcsba vagy Békésbe indulnak, hanem ma­radtak lakóhelyükhöz közel, Pest megye tájain. — Nem célunk, hogy a kis- katonát minél messzebb távo­lítsuk el lakhelyétől. A Pest megyei fiatalokat Pest megyé­ben kívánjuk állomásoztatni. Erre törekedtünk már az előző bevonulás alkalmával is, saj­nos, akkor még hatvan gépko­csivezetőt kellett vezényel­nünk. Ugyanis nem könnyű mindig éppen annyi szakács­ra, autószerelőre, fényezőre adni az egyenruhát, amennyire a,'honvédségnek szüksége van, ha csak a megye határain be­lül válogathatunk. De bízom abban, hogy a jövőben ezt ki­lencvenkilenc százalékos pon­tossággal meg tudjuk tenni. Önhibáján üdvül — De a bevonulás két félen múlik: a behívón és a behívot- ton. Napjainkban, amikor az állampolgári fegyelem lazulá­sát láthatjuk, azt, hogy embe­rek nem engedelmeskednek a rendőri utasításnak, fittyet hánynak a szabályokra, vajon mennyire növekedhet meg a sorkatonai és a tartalékos szol­gálatot megtagadók száma? — Szerencsére az engedet­lenek száma nem növekszik. Megközelítőleg ugyanannyian vannak, akik nem vonulnak be a behívóparancs ellenére, mint az előző esztendőben, s az ilyen esetekben is legtöbb­ször az derül ki, hogy az illető önhibáján kívül nem tett ele­get a behívási parancsnak, például külföldön tartózkodott. Tóth Béla Endre Szófiáivá ifi. Ti tán Megy ez bárkinek, ha elég­gé tanulékony! A megye és az ország politikai életében újab­ban kitüntetett szerepet vivő ifjú vásárolni indult nem ke­vésbé tfjú nejével és kicsi gyermekükkel. Az összehajt­ható, szuper (nyugati) gyer­mekkocsival ugyan ügyetlen­kedtek valamennyit, míg be­tuszkolták a 320-as BMW hát­só üléséhez, ám amikor megér­keztek az áruházhoz, már nem volt semmi gond, pillanatok alatt sikerült a kicsit és a kocsit összeilleszteni. A tele vízióból is ismerős arc persze érdeklődést keltett, de ha nem így történik, akkor sem lett volna baj: az ifjú férj és apa (nem mellékesen politikus nem mellékesen eddig saját kereset nélkül) gondoskodott arról, hogy észrevegyék őket Fensőséges mozdulatokkal in­tette oldalra az áruházi soka dalmat. Aki nem kapcsolt ide­jében, annak máris fülébe si- vított az agresszív utásítás utat, utat, gyerekkel vagyunk! Aki nem akarta, az is pilla natok alatt megtudhatta: VA­LAKIK érkeztek, vannak itt. Szájtátva emlékezem, miként bámészkodott szájtátva az áruházi tömeg, mint valami kor a természeti népek bá­mulhattak a fehér ember ké­pében érkezett hódítókra. Va­jon ifjúnk nem ilyen fehér ar­cú hódító a bennszülöttek kö zött? De bizony az! ö lesz oktatónk demokrá­ciából, a nép iránti alázatból a nemes ügyek szolgálatának mikéntjéből, ö is elmagyaráz za majd, mennyire nehéz az élet, össze kell húzni magun kát... Ahogyan a politikai cirkusz porondján ezt elődei, a piros sipkás bohócok tették, Volt tehát kiktől és mit tanul­nia, bár meglehet: született tehetséggel van dolgunk. Olyan természetesen követelte az utat, olyan leereszkedő mosoly lyal fogadta a bámészok ki váncsiságát, olyan magabizto san intette el maga elől a téb lábolókat, mint aki ezt nem tanulta, hanem a vérében van ... Lehet. Ez is lehet. Az is lehet, hogy az ifjúnak csak a fejébe szállt a VALAKISÄG Mint elődeinek, a Ti tán (Ti tán tudjátok még valamire használni) uracskáknak. De hol vannak már azok! Már i; vannak az if j. Ti tánok ... MOTTÖ letember, azért beszél ilyene­ket. Van egy sátra, ahol ha kihúzol egy cédulát, műanyag cipőt, műanyag malacot, mű­anyag perselyt meg műanyag karperecét nyerhetsz. Mert ez kell a népnek. Elvégre az atomkorban élünk, vagy mi a szösz. Csillagerdő azért egy kis csalódást okoz a nevével. Fát tudniillik egy szálat sem lát­ni sem közel, sem távol, de inkább nem forszírozzuk a dolgot. Mátyás Irén, a zsám- béki művelődési ház igazga­tója azt mondja, hogy az idei a kilencedik ilyen összejöve­tel. Hagyományossá vált már itt minden, még az is, hogy szinte pénz nélkül, a vállala­tok és a honvédség önzetlen segítségét igénybe véve sze­reznek egy kellemes napot az embereknek. Arrébb a mutat­ványosok vannak, mutatja, ezen a részen a sátrak, a bü­fé, meg ami kell még. Egy férfi lép hozzánk, bemutatko­zik, ő Horváth István, főosz­tályvezető a Budakörnyéki AFÉSZ-nél, amely negyedik éve szponzorálja ezt a népün­nepélyt. A staféta már lement reggel, magyarázza, most fo­lyik a sárkányeregetés, a szín­padon amatőr együttesek lép­nek fel, délután családi vetél­kedők és kispályás foci lesz, és ami a fő, idén is meghirdet­ték a főzőversenyt. A fődij egy malac, meg az Ezüst Bog­rács. Nincs egyébként megköt­ve, hogy ki mit csináljon, csak egy a lényeg, finom legyen. Ja igen, teszi hozzá, és még vala­mi. Hogy hozott anyagból ké­szüljenek az ételek. Sajnos ilyen idők járnak. Karcsit azonban nem zavar­ja mindez. Csak ül a füvön, néz maga elé, és néha bele­Birka vörösborban kavar a pörköltbe. Komoly ember. Nagyokat hallgat. — Karcsi, neveztél? Hal­lod! Neveztél? — kérái ak­kor már harmadszor az asz- szony, mire végre rábólint. Zsámbéki tüzes lesz, mondja aztán és a bográcsra bök. Vö­rösborban pácoltam a birkát. Talán megijed a sok szótól, mert ismét elnémul. Kóstol egyet, csettint, elégedett. Mi­nek ide sok duma. A jó sza­kács helyett úgyis beszél a főztje. Közben kisfiúk húznak el mellettünk, mennek a színpad felé, arrébb Bélpt is látni egy pillanatra, épp sörért áll sor­ba. Így megy ez reggeltől es­tig, meséli Mátyás Irén. Ha az idő jó, rengetegen összejönnek itt. Pedig eleinte gyereknap- tiak indult az egész, aztán be­szállt az áfész, és kikerekedett a dolog. Az emberek például már hetek óta azt kérdezik, lesz-e idén is majális. Hát íme, nemhogy lesz, de van. Később még fellép a Forrás néptáncegyüttes, meg a zsám­béki asszonykórus, mondja, működnek a büfék, lehet sportolni, az eső sem esik. Egyszóval, aki kijött, nem bánta meg. Tudom, ezt már hallottam Bélától. Majálisra nem lehet ráfázni. F. Zs. S S’ UJ, ÚJABB, LEGÚJABB... Lesz-e „típusváltás az autóklubnál? A Magyar Autóklub Pest megyei szervezete több mint öt­venezer tagot számlál. Az ő képviseletükben ül össze ma dél­után a megyei küldöttértekezlet a klub fővárosi székhazában, hogy a tisztújítás mellett megvitassa a Magyar Autóklub új alapszabály-tervezetét, s ezzel irányt szabjon a klub további működésének. A jelenleg érvényes alapszabály szerint történik a tisztújí­tás a megyei szervezetben. Ennek értelmében a küldöttek 18 tagú vezetőséget választanak, ennek tagjai maguk közül vok­solnak majd az elnök személyére, valamint a héttagú ügyve­zető bizottság tagjaira. Ugyancsak a küldöttértekezlet választ meg 18 küldöttet az országos küldöttértekezletre és öt sze­mélyt, akiket a szervezet az országos elnökségbe delegálhat. A Magyar Autóklub szerve­zeti rendje és működési elve az elmúlt évtizedekben sem­miben nem különbözött a töb­bi „társadalminak” nevezett szervezetétől. Szigorúan ér­vényesült egyfajta bürokrati­kus, centralizált, felülről irá­nyított szervezeti rend, amit egyszerűen csak sztálini mo­dellnek. szokás nevezni ma­napság. Miközben sorra-rendre ala­kulnak újjá, formálódnak át a társadalom polgárainak kü­lönböző egyesülési formái, az autóklub mintha ellenállni látszana a változás igényének. Ezt sejteti legalábbis az ok­tóberre kitűzött országos kül­döttértekezlet előkészítése is. A klub lapjában, az Autósélet februári számában megjelent ugyan az új alapszabály-ter­vezet, s hangot kapott az or­szágos elnökség véleménye, hogy ezt a tagság minél széle­sebb körben ismerje meg; s a csoportüléseken, valamint a megyei küldöttértekezleteken elhangzott vélemények alap­ján az elnökség átdolgozva terjessze majd az országos fó­rum elé. Nos, ez volt február­ban. Áprilisra már egy új ter­vezet készült, ami a tagokhoz vagy eljutott vagy nem. A leg­frissebb hírek szerint van egy még újabb változat is. Terve­zetek készülnek szép sorban, s közben a megyékben egy­másután tartják a küldöttér­tekezleteket és vitatkoznak valamiről, ami esetleg több ponton már nem is igaz. A legnagyobb vitákat az váltja ki, mekkora önállósága legyen a megyei szervezetek­nek. S ez mindenekelőtt nem elvi kérdés, hanem anyagi. Köztudott, hogy az autóklub kizárólag a bevételeiből gaz­dálkodik, *a tagdíjakból kell megteremteni a szolgáltatások feltételeit. Nem mindegy te­hát, hogy egy-egy szervezet mennyire dönt szabadon saját pénzének felhasználásáról, hogy mennyivel kell hozzájá­rulnia az országos központ fenntartásához, a szervezet működtetéséhez. Mondhatjuk bátran, hogy az autóklub kife­jezetten anyagias egyesület, hiszen tagjai arra szövetkez­tek, hogy tagdíjakból saját maguk számára teremtsenek minél magasabb színvonalú szolgáltatásokat. Joggal mondják tehát — el­sősorban a nagy taglétszámú, „gazdagabb” szervezetek, mint a fővárosi vagy a Fest megyei —, hogy nekik a tel­jes szervezeti és gazdasági ön­állóság tetszene legjobban. Míg mások sokkal inkább rá vannak szorulva a központi támogatásra, hogy szolgáltatá­saikat fenn tudják tartani. Az­zal a törekvéssel persze nem lehet vitatkozni, hogy a klub tagja bárhol az országban azo­nos színvonalú szolgáltatást vehessen igénybe. Tény az is, hogy ehhez szükség van a be­vételek egy hányadának bizo­nyos formában történő újra­osztására. Ez azonban nem feltétlenül mond ellent annak az — egyre inkább kisebbségi véleménnyé váló — igénynek, hogy a- klub szervezetei ren­delkezzenek az önálló jogi sze­mélyiség valamennyi jogköré­vel. Ezek a vélemények — kü­lönböző formában és megfo­galmazásban — elhangzottak a Pest megyében megtartott csoportértekezleteken is, kife­jezve a tagság igényét a klub szervezetének és működésének korszerűsítésére. M. Nagy Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents