Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-21 / 117. szám
4 1990. MÁJUS 21., HÉTFŐ A zeneszerző fonográfjával ahol még számos kiállítás anyagát készítik elő. K. M. A kisebbségi törvény ter rezeiről Nem a gyors eredmény a fontos Sokan úgy érzik, hogy a demokrácia önmagában véve nem lesz elégséges ahhoz, hogy a kisebbségek azonosságukat, identitásukat ápolják. A törvénytervezet abból indul ki, hogy egy-egy kisebbségi csoport morális közösség. Senki által nem bírálható fölül, ha azt mondja magáról, hogy valamelyik nemzetiséghez tartozik. Olyan akarati közösség is. amely tartani, továbbfejleszteni kívánja sajátos kulturális, építészeti és más jelilegű hagyományait. Az első fejezet első paragrafusa kimondja: a nemzeti identitáshoz való jog alapvető emeri jog. A törvénytervezet alkotói ezért nem minősítik a kisebbséget. Legyen saját döntésük: minek tekintik ők magukat. Ez a tényező is igazolja, hogy a törvénytervezet csupán keretet biztosít, amelyet tartaNem csaptak össze érvek és ellenérvek a hét végén megrendezett vitában. A megyei nemzetiségi napok rendezvény- sorozatán belül ugyanis a Pest Megyei Tanács művelődési bizottságának nemzetiségi albizottsága kibővített ülést tartott. A tanácskozás témája pedig a kisebbségekről szóló törvénytervezet ismertetése és megvitatása volt. A tervezet főbb pontjait Bíró Gáspár kormányfőtanácsos részletezte és magyarázta a jelenlevőknek. Hangsúlyozta, hogy a megfogalmazás során két alapvető tényező játszott szerepet. Egyfelől az, hogy a magyarországi nemzetiségi kisebbségek sok esetben még mindig védekező léthelyzetben élnek. Gyakran és nyomasztóan hatnak az elmúlt négy évtized — s főként a háború utáni események — rossz emlékei. Margo ÚJ KUTY Nem értem. Illetve, értem, de mégsem érthetem. Űj ügyvivőt választ a pártok egyikének városi szervezete. Ki kell egészíteni az ügyvivői testületet, három jelölt van, bemutatkoznak. Röviden, tömören, hiszen a tagok többsége előtt nem ismeretlenek. Egyikük, a középkorú férfi, miután elmondotta, mennyi mellőztetés- ben volt része a pártállam- állampárt idején, kikottyant valamit. Azt, amit értek, illetve nem értek, nem érthetem. Kikottyantja, igazolandó tudományos felkészültségét, hogy „két esztendőt ösztöndíjjal az Egyesült Államokban töltöttem, ahol módom volt szakterületem legfrissebb eredményeivel megismerkedni”. A kijelentés helytálló, valóban ott, az Egyesült Államokban van ennek a tudományterületnek a csúcsa. Amit értek. Amint azt is értem, hogy a jelölt gazdag szakmai ismeretekre tehetett szert két év alatt. Amit nem értek, az a mellőzött ember ösztöndíja. Akit két évre a pártállam-állampárt hatóságai nyilvánf?) így kívántak eltávolítani e hazából... S aki most, íme, új kutyabőrként. a friss nemesség igazolásaként, büszkén említi azt, ami nem egészen vctq össze korábbi mondataival. Ha ez az egyetlen eset akadt volna meg jegyzeteket rovó toliam hegyén, talán hagyom ott, ahol van, a jegyzetfüzetben. Csakhogy ez már a sokadik ilyen, új kutyabőrös hivalkodás. Végighallgathattam például egy oktatói helyre pályázó hölgy érvelését. Aki alapdiplomáját szovjet egyetemen szerezte. Aki kandidátusi címét szintén ottani, ráadásul világhírű tudós vezette tanszéken folytatott kutatásokkal érdemelte ki. Erről szót sem ejtett. Azt azonban hosszasan részletezte, hogy „szakmája magas fokú elsajátításában segítette kétesztendős angliai tanulmányútja”. Ami természetesen abban az anti- világban volt. amit jobb el- 'elejteni . amihez természetesen azok az állami hatóságok adták a nép pénzét, amelyeket a hölgy „az értelmiA gödöllői egyetemen számítottük rá Üzemmérnök helyett okleveles gazda Gyakorta olvashatjuk, hallhatjuk, hogy a mezőgazdaság szerkezetét át kell alakítani. A megújulással kapcsolatban legtöbbször Nyugat-Európára hivatkoznak, ahol a kisüzemek adják a termékek jó részét. Ha mi is ebben az irányban indulunk, akkor elsősorban megtelelő szakemberekről kell gondoskodni. egyetemi docense háztartásgazdaságtannal foglalkozik. ■ Mit takar egy a fogalom? — Természetesen olyan háztartásokról van szó, amelyek mezőgazdasági termelést folytatnak — magyarázza. — Pontosan úgy kell gazdálkodniuk, mint egy vállalatnak. A bevételek viszont több tevékenységből adódnak össze. A családfő Valamilyen más főfoglalkozású munkakörben dolgozik, a mezőgazdasági kistermelést pedig úgynevezett kiegészítő tevékenységként végzi. Érdekességképpen megemlítem, hogy szén számmal akadnak olyanok, akiknél az összbevételnek hetven-nyolc- van százaléka ebből származik. ■ Mi adta az ötletet az oktatás megkezdéséhez? — Néhány évvel ezelőtt Giessenben tartottam előadást, és módomban volt tanulmányozni egy hetvenolda- las ottani háztartás-analízist. Fölvetődött: miért is nem tanítunk mi il en ismereteket? Például gazdálkodást, háztartástervezést, áruforgalmat? Ekkor tettünk javaslatot az egyetemnek kisgazdasági és háztartás-gazdaságtani képzésre. Az idén a gazdaság- és társadalomtudományi kar III. évfolyamán beindítottunk egy speciális blokkot, tizenhárom hallgatóval. , ■ Van-e már ehhez tananyag? — Készítettünk tantervet. Ebben két variációt dolgoztunk ki. Ha valaki például növénytermesztéssel akar foglalkozni, akkor az ehhez szükséges tantárgyakat egy blokkban találja meg. Aki ezeket megtanulja, és vizsgázik — felsőfokú tanfolyami bizonyítványt kap. A bekerüléshez érettségi kell, felvételi nem — tehát nyitott a tanfolyam. Ennél azonban több tantárgy- blokk szükséges a főiskolai, illetve az egyetemi diplomához. Elképzeléseink szerint öt esztendő múlva minden — képzett tanárok, oktatócsomagok, tanyag — rendelkezésre áll a teljes bevezetéshez ... Azzal mindhárom szakember tisztában van, hogy a családi gazdálkodás feltételeiről, valódi jellemzőiről és buktatóiról itthon még keveset tudhatunk. Emiatt az egyetem kidolgozott egy programot, amelynek felelőse dr. Székely Csaba. Eszerint létrehoznak egy kísérlet" tangazdaságot. Az elképzelés igen konkrét, a működés feltételeit is tartalmazza. Ebben a nyugat-európai tudomány által meghatározott színvonal — technika, szervezés gazdálkodás — lesz az irányadó. A közreműködő felek szombaton írták alá a programot Gödöllőn. Vennes Aranka lommal a kisebbségeknek kell megtölteni. Ily módon tehát önmaguknak alkotnak törvényt. Ugyanakkor a javaslat tilt. mindenfajta hátrányos megkülönböztetést: például hivatalos állami listák fölállítását. A kisebbségekre bízza, hogy készítenek-e statisztikát, tagnyilvántartást vagy sem. A második fejezet tartalmazza a kisebbségek kollektív es egyéni jogait. Számos bírálat érte a törvénytervezet alkotóit az aprólékos részletezés miatt. A pontos megfogalmazásokat ők azértj tartják szükségesnek, hogy ' elkerüljék a későbbi nézeteltéréseket. Az előadó rámutatott, hogy például az állami támogatás nem privilégium, hanem kollektív jog. Éppenséggel biztonságérzetük erősítésére szolgál. Anyagi támogatás nélkül nem lehet megteremteni — többek között — az anyanyelvi oktatás, az ösztöndíjak, a hagyományápolás lehetőségét sem. Több hozzászóló fölvetette az Országgyűlésben való arányos képviselet kérdését. Kétségek merültek fel ugyanis a nemzetiségekben ezzel kapcsolatban. Ebben ismét szerepet játszik a félelem. A tanácskozás résztvevői örömmel vették tudomásul, hogy a készülő törvénytervezet fontos szerepet szán az alakuló önkormányzatoknak. Az eddigi formális érdekképviseletek helyett ezekben lehetőség nyílik a valódi nemzetiségi politika érvényesülésére. Bár csupán néhány lényeges témakört említettünk meg a kibővített ülésen hallottak közül, de a kedvező visszhang és a jó hozzáállás ezekből is kiderül. Egyértelművé vált, hogy szükség van a törvényre. Igaz viszont az is, hogy nem lehet minden probléma megoldásához jogi hátteret biztosítani. Az élet még sok új gondot hozhat és módosításra is sor kerülhet. Éppen ezért kialakult az a nézet, hogy a törvény megalkotását nem szabad elkapkodni pusztán csak azért, hogy gyors, látványos eredményt mutassunk föl. Indokolt lenne a javaslat újabb, szélesebb körű megvitatása. Bíró Gáspár készségesen vállalkozott erre egy későbbi időpontban. Igen tanulságos volt ez a tanácskozás. A résztvevők alighanem gondolkodnak az itt elhangzottakon. Remélhető, hogy véleményük tovább formálja, igazítja a készülő tervezetet. S a majdani törvény támogatja a kisebbségeket önmaguk vállalásában. Ezt a folyamatot még egy lépés segíthetné. Jelentsen ez a törvény bocsánatkérést is a kisebbségektől. Hogy felszabaduljanak az elmúlt évtizedekben őket ért hátrányok, támadások, a félelem alól. V. A. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem több tanszékén már jóval korábban számoltak a várható változásokkal. Szerencsés véletlen, hogy háromhárom, ökonómiával is foglalkozó tanár — közös gondolataik révén — már konkrét eredményeket tud fölmutatni az agráregyetemi oktatás megújításában. ■ Létesitenek-e újabb tanszakot? — kérdezem dr. Székely Csaba tanszékvezető egyetemi tanártól, a gazdaság- és társadalomtudományi kar dékánhelyettesétöl. — Szerintem nem — szögezi le —, bár törekednünk kell a kisgazdaságok szakember- igényeinek kielégítésére. Itt szeretnénk említést tenni egy téves szóhasználatról. Sokszor halljuk manapság a farm kifejezést, amikor hazai fejlesztésekről beszélnek. A farm egyaránt jelenthet kis-, közép-, és nagyüzemet. Nálunk pedig családi gazdálkodást értenek alatta. Mi a reformokkal majdnem egy időben — a hetvenes években — gondoltunk arra, hogy előbb- utóbb átalakul a mezőgazdaság szerkezete. Egy példa erre, hogy éppen ezért radikálisan korszerűsítettük a tananyagot. Aki megnézi, láthatja, hogy kilencven százalékban megegyezik a nyugati egyetemeken oktatott anyaggal. A fennmaradó tíz százalék jelzi azt a többletismeretet, amely a nagygazdaságok bonyolultabb feladatainak megoldásához szükséges. ■ Kik irányítják majd a kisgazdaságokat? — Szeretnénk bevezetni az okleveles gazdaképzést. Ügy gondolom, hogy az üzemmérnök-oktatás helyett — a kapcsolódó gyöngyösi, mezőtúri és más főiskola karokon — ezt kellene megindítani. Olyan rugalmas oktatási rendszert kívánunk kialakítani, amelyben a hallgatók saját igényük szerint választhatják ki a jövőjüket biztosító tudományterületet. Szeretném felhívni a figyelmüket arra: nehogy a ló másik oldalára essünk, és egyes-egyedül kisméretű családi gazdálkodásban gondolkodjunk! Hiszen Nyugat- Európában is megkezdődött egy integrációs folyamat, amelynek során a termelőeszközökkel való ellátást, az értékesítést, a hitelezést, a finanszírozást szövetkezés alapján oldják meg. A Mezőgazdasági Könyvkiadó a múlt évben pályázatot hirdetett közérdeklődésre számot tartó alkotások megjelenNéptáncfesztivál Eszak-magyarországi néptáncfesztivál és a szövetkezeti néptáncegyüttesek kerületi bemutatója volt Gyöngyösön a hét végén, 15 együttes részvételével. A hagyományos, kétévenkénti rendezvénynek otthont adó Mátra Művelődési Központban csaknem 600 táncos lépett színpadra. Az északmagyarországi megyékből érkezett együtteseken kívül felléptek a gyöngyösi rendezvényen Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Hajdú-Bíhar, Bács-Kis- kun és Pest megyei csoportok is. A bemutatók mellett több szakmai, folklorisztikai tanácskozást, megbeszélést is rendeztek; a színpadon látottakat a magyar néptánc neves szakemberei minősítették. Az idei rendezvénynek díszvendégei is voltak: a marosvásárhelyi állami népi együttes táncosai, akik erdélyi magyar táncokkal két alkalommal is a közönség elé léptek. Kodály-emlékmúzeum Kodály Zoltán 1924-től haláláig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő köröndön, Budapest VI. kerületében. Hagyatékában számos kotta, kézirat, hangszer, gyűjtőútjainak tárgyi és zenei emléke, zenepedagógiai munkásságának dokumentuma maradt fenn. Ebből az anyagból állították ösz- sze a tudományos alapon működő Kodály-archívumot. S a zeneszerző lakásának megmaradt berendezése, bútorai, személyes tárgyai adták az alapot egy emlékmúzeum berendezéséhez. Évek óta terv volt, s most végre megnyílhat a Kodály köröndön a Kodály Zoltán emlékmúzeum és archívum. A hajdani ebédlőbe lép be először a látogató. Itt fogadták Kodályék is vendégeiket. S itt kezdte rendszerezni Emma asz- szony, Kodály első felesége, az életpálya dokumentumait, újságkivágásait. Emma asszony halála után Kodály második felesége, Péczely Sarolta az ő szellemében folytatta a munkát. A szalonban két zongora áll korhű környezetben. Az ajtó fölött Beethoven maszkja, a kályha körül Petri Lajosnak több, Kodályt ábrázoló szoborportréja. Szinte érintetlen még Kodály dolgozószobája, faragott íróasztalával, személyes tárgyaival, leveleivel, ifjúkori és a második világháborúban megsérült csellójával, íróeszközeivel. A falakat könyvek borítják — zenetörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, magyarságtudományi művek, és szépirodalom magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven. Egy szobát — amely annak idején a hálószoba volt — időszaki kiállítások számára tartottak fenn. Elsőként a zeneszerző műhelyét elevenítik fel: kották, kéziratok, nyomtatványok, zeneműtervek töltik meg a vitrineket. Ismert és el nem készült művek jegyzetei, kézirata és nyomtatott példányai. Ezt a kiállítást a szomszédos teremben működő Kodály-ar- chívum anyagával rendezték be. Az archívumban ma is folyik a Kodály-dokumentumok gyűjtése, feldolgozása, őrzése, Kodály Zoltánné Péczely Sarolta szellemi irányításával. S ség sárba tipróiként" említett néhány mondattal korábban. Folytathatom a töprengést ezen az új kutyabőrösdin citátumokkal. Hitelesekkel, mert az illetők maguk írta életrajzából idézettekkel. Az egyik citátum: „Két és fél évig tanítottam az Egyesült Államokban, egy nyarat Washingtonban töltöttem...” A másik: „ ... a 80-as évek elején — három éven át — állami ösztöndíjjal tanulmányokat folytattam az Egyesült Államokban...” A harmadik: „A nyolcvanas években vendégprofesszorként angol, nyugatnémet és egyesült államokbeli egyetemeken tanítottam". A negyedik: „... három esetben fél-fél évet töltöttem Oxfordban”. Az ötödik: „... tudományos kutatóként 1981-ben és 1983- ban az USA három egyetemén bővíthettem szakmai ismereteimet ...” Tanulni természetesen ott kell, ahol a legtöbbet lehet tanulni. S ott, ahol — lehetséges. Ahová eljuthat az érintett. Ahová küldik, meghívják. A tény maga, hogy az említett személyek, a citált mondatok szerint ki hol és mennyi ideig tanult, okult, gyarapodott szellemiekben, örvendetes. Soha nem volt ennek az országnak akkora szüksége tanult emberekre, mint éppen most, a rendszerváltás idején. Aminek örülök, az a tény. Ami meghökkent, az a szövegkörnyezet, a szituáció, a kutyabőrré tétele valaminek, ami abból az időből származott, amelyet ugyanezek az érintettek pokolnak, de legalábbis a pokol tornácának tartanak, minősítenek, ítélnek. Különösebben még ez sem bánt, mert hiszen csak ízlésem ellen való. Ami igazán bánt, amiben visszaköszön a történelem, amiben veszedelem rejlik, az a kutyabőr kiváltságlevéllé való átalakulása. Nyíljék ki minden ajtó, hajoljon meg minden fő! Itt jövünk mi, az új nemesek, akik ... Keserves árat fizetett és fizet ez az ország azért, mert hitt, engedett a váltakozó kutyabőröknek 1945 előtt és 1945 után ... ... és 1990-ben?! Mészáros Ottó tetésére. A beérkezett százötven mű közül legjobb dr. Husti Istvánnak, a mezőgazdasági gépészmérnöki kar tanszékvezető egyetemi docensének pályamunkája lett. Igaz, a könyv megírására eddig nem kapott felkérést, de fáradozása mégsem vész kárba. — Ha megnézi a mai magyar agrárnépességet, gyakorlatilag a józan paraszti ész, gondolkodásmód kiveszőben van — kezdi a beszélgetést. — A nagyüzemek, sok előnyük mellett, ebből a szempontból kétségtelenül bizonyos hátrányokat hoztak. Hiszen aki a földet művelte, nem kellett töprengjen a tennivalókon. Jól képzett szakemberek álltak fölötte — különböző hierarchiában. Megmondták neki, mit csináljon. Ha nem sikerült, akkor sem terhelte felelősség. Felnőtt tehát egy olyan agrárgeneráció — sőt generációk sora —, amelyiknek hiányzik az az ősi intelligenciája a szakmához, amivel apáink, nagyapáink még rendelkeztek. Ma az emberek abban a reményben akarnak mezőgazdasági vállalkozásba kezdeni, hogy ez jó megélhetést biztosít nekik és családjuknak. Az első problémánál azonban rájönnek, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. ■ Az ön pályamunkája a kisgazdaságok megalapozását kívánta segíteni. Bekerül ez a tananyagba? — A pályázat azokat az ismereteket szedte csokorba, amelyeket jó, ha tudnak a gazdálkodók. Feltétlenül szükség van bizonyos előképzettségre ahhoz, hogy vállalkozásba fogjanak. S ha ezzel nem rendelkeznek, akkor kell módszertani eszközökhöz folyamodni. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy esetleg szaktanácsadó szolgálatokat is létrehozzanak e célból. A különböző tanszékeken folyó műhelymunkák az oktatás fejlesztésének a változó körülményekhez való igazítását szolgálják. Ügy is mondhatnám, hogy tulajdonképpen mindezeknek hordaléka a pályamű. így tehát a pályamunka bizonyos fokig már ma része a tananyagnak. S mindenképpen az lesz, mert az idén tovább erősödik az igény a kisgazdák, kisgazdaságot ellátó szakemberek iránt. Ám az oktatás nálunk még szokatlan témakörrel is bővül. Flórisné dr. Sipos Ida, az agrárgazdaságtani tanszék