Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

A Kossuth Múzeumban Kiállítás Május 20-án 11 órakor a Kossuth Múzeumban megnyí­lik Oltvainé Dancsó Ilona fes­tőművész kiállítása. Megnyit­ja Bihari József, a Pest Me­gyei Múzeumi Igazgatóság igazgatója. A tárlat hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg. Közlekedésbiztonsági nap Ifjúsági tábor Országos ifjúsági tábort ren­dez a tatai Fényesfürdőn május 19. és 25. között a Mozgáskorlá­tozottak Pest Megyei és Komá- rom-Esztergom Megyei Egye­sülete — kaptuk a hírt Kósik Lajostól, a Pest megyei egye­sület Cegléden élő információs titkárától. Közlekedésbiztonsági napot tart június 2-án a rnonori mű­velődési központban a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesülete. A programban sze­repel: KRESZ-ismertető és ve­télkedő, autós ügyességi ver­seny a rutinpályán. A 10 óra­kor kezdődő megnyitó után a programok 15.30 órától ünnepé­lyes eredményhirdetéssel és díjátadással fejeződnek be. Felhívjuk a Ceglédről és kör­nyékéről indulni kívánók fi­gyelmét, hogy ebédet igényel­ni május 20-ig lehet az alábbi címen: Szabó Tibor, Gyömrő, Wekelre utca 42. Irányítószámt 2230. Nem a székhez ragaszkodik Komoly megmérettetés lesz ha a jövőben több önállóságot kap egy település — és a ve­zetés megszabadul a béklyók­tól —, akkor ebből a városból fejlett települést lehet csinál­ni. Nekem vannak koncep­cióim. Félreértés ne essék, én önmagában a székhez nem ra­gaszkodom. Viszont hiszek ab­ban, hogy egy önkormányzati önállósággal, kellő anyagi fel­tételekkel, a lakosság segítsé­gével szép eredményt lehetne elérni. S ebben szívesen részt vennék. Vállalom majd a meg­mérettetést, de csak akkor, ha a lakosság dönt efelől. Mert a tőle kapott négy évre szóló bi­zalom mellett lehet eredmé­nyesen tevékenykedni. Az ön- kormányzati törvény elképze­léseiben szerepel például az az alternatíva, hogy a testület választja meg a leendő polgár- mestert. Miután ez előbbi koa­líció alapján jön létre, bizony­talanná tenné a tisztséget. Azt persze természetesnek tartom, hogyha a lakosság választ meg valakit négy évre, ne legyen köteles elviselni, ha közben rájön,, tévedett. Következés­képpen a visszahívásra legyen lehetősége. Fehér Fereno Markovics tette csendben a dolgát Kikaparják a fotós szemét? A napokban nyílt meg a városi könyvtárban a Ceg­lédről elszármazott Mar- kovics Ferenc Balázs B’- la-díjas fotóművész kiállí­tása. Ebből az alkalomból beszélgettünk. — Gyerekként sokan elkat- tintják a fényképezőgépet, ám kevesen lesznek igazi fotográ­fusok. önnél milyen volt az indíttatás? — Biztos ismerős az, ami­kor a családban az apa toli- forgatással foglalkozik, és ti­los az íróasztalhoz közel men­ni. A tollak és papírok szen­tek. Nálunk ez nem egészen így volt. Kerékbe tört sorsold — Ám apám tevékenysé­gét némi misztikum övez­te. Már kis kölyöfeként fényképezett bennünket. S ez engem roppant érdekelt. Per­sze a masinát nem vehettem a kezembe. Hosszasan ostro­moltam őt. Előbb el kellett sajátítanom bizonyos ismere­teket. Végül is tizennyolc éves koromban ajándékozott meg egy fényképezőgéppel. Az első filmtekercsemet meg­mutatta Tóth Istvánnak, aki rögtönzött képelemzést tar­tott a kis fotóimról. Meghí­vott a fotó szakkörbe. A házi kiállításunkra negyedévenként öű képpel illett készülni. Én nemhogy díjat nem nyertem az általam gyönyörűnek tar­tott naplementével, de a leg­gyengébb — harmadosztályú — minősítést kapta. Ezután jött a tanulás időszaka. — Hosszú, rögös út vezetett a művésszé válásig? — Fura dolog ez a fotózás. Számos megtanulható eleme van, és némi szépérzékkel pá­rosulva ügyes felvételt lehet csinálni. Ami kiemelhet vala­kit a rengeteg fotográfus kö­zül, hogy van koncepciója. A fotót ki kell találni. Azt nem lehet erőltetni. Az emberből kihozza valami belső igény, esetleg nem is jön létre. Ér­dekeltek az ötvenes évek ha­zai gyermekparalízis-járvány áldozatai. Faggattam önma­gam: mi izgat engem a ke­rékbe tört sorsokból? A ku­riózum? Egy év után tisz­tultak le bennem az elkép­zelések. Fényképezőgép nél­kül látogattam el hozzájuk. Aztán sokszor fordultam meg náluk, s úgy született az is­mert képanyag. — Fotóriporterként kezdte, majd 20 éven át a filmgyár­ban dolgozott. Ezek a pályá­ja állomásai voltak? — Azt hiszem, nem. Amikor riporterkedtem, akkor is — a napi kötelező penzum mellett — sikeredett egy-egy felvé­tel, amely talán a szokvány újságképnél jobb lett. A kö­telező munkát is teljes oda­adással végeztem. — Szívesen ábrázol embert. Milyen módszerrel dolgozik? — Először is ismerni kell — legyen az festő, író vagy szí­nész — az illető munkássá­gát. Hallatlanul fontos a sze­mélyes kontaktus megterem­tése, amelynek végén a mo­dell rám bízza magát. Ugyan­is ez egy kölcsönös játék. Anna Muffo — aki a Csár­dáskirálynőben játszott — eleinte szinte elutasítóan vi­selkedett velem. A propagan­dafőnökével iderendelt két német fotóst, ölt attól a perc­től, hogy kiszállt a kocsiból, ontották minden lépéséről — nem tréfálok — a felvétele­ket. Közben persze én is tet­tem szép csendben a dolgom. Tíz nap eltelt. Kíváncsi lett a fényképekre. Meglepődött. Másnap a német fotósok el­tűntek. Juliette Grecót a re­pülőtéren kaptam lencsevégre. Nem volt kisminkelve. Lát­szott rajta, hogy egy negy­venéves asszony, aki átélt már pár dolgot. Persze a koncerten is készítettem róla felvételeket. A sajtótájékoz­tatóra elvittem a fotókat. Várakoztunk. Az egyik jeles tévéoperatőr odaszólt : Nálad meg nincs fényképezőgép?_ Én képeket hoztam, és szeretném, ha a művésznő áldását adná rájuk — feleltem, s megmu­tattam őket a kollégának. El­képedt. Gyerekek, hamaro­san filmezhetjük, amint kika­parják a fotós szemét. Barátsággal, Greco — A sajtóértekezlet után kezdődött a dedikálás, ő min­dent aláírt — szalvétát, le­mezborítót —, és fel sem né­zett. Először a koncertfelvé­telt tettem elé, amelyen de­koratív volt. hatalmas mű- szempi'llákkal. Aztán a ken­dőzetlen kép következett. Kocsis Sándor operatőr rohant oda, hogy most jön a bot­rány. A művésznő megkere­sett a tekintetével, elmoso­lyodott. Merci, monsieur. Az­tán a saját arcára — ami egy nőnél csoda — azt írta: Ba­rátsággal, Greco. — Munkássága másik fon­tos része az Országház érté­keinek megörökítése. Ez mennyiben kívánt másfajta munkastílust? — Voltaképpen ez is egy belső igény, késztetés ered­ménye. Csak itt tárgyakhoz közelítettem, és szavak nél­kül beszélgettem velük. Ami­kor lehetett, embereket is megörökítettem ezeken a fel­vételeken, ily módon váltak hitelessé a méretarányok. Egyelőre rejtély' — Hogyan tovább? Mira készül? — Elég nehezen hozok ösz- sze mostanság egy képet. Amit csinálok, az már nem a pil­lanat művészete. Előre kiter­veltek a dolgaim. Egyre in­kább helyszín-, kellék- és modelligényesek a fotóim, amelyek több ember munká­jával készülnek. Ezért attól tartok, hogy a következő időszak nem lesz valami ter­mékeny. Nagyon szeretném folytatni tíz év szünet után a mozgássérültek-anyagomat. Fájdalmas, sajnos már so­kan nem élnek közülük. Az egyik legkedvesebb barátom. Szabó László — aki vastüdő­ben festett — is végleg eltá­vozott. Nos, újra elkezdem ezt az izgalmas témát. Hogy mi születik majd, az számomra is rejtély. F. F. Nem lehet más, csak holló Gonddal méri léptét Figyelmes szemű és kiváló hallású természetbúvárok je­lezték a napokban, hogy egy­re többször hallani klong, klong, és krug, krug hango­kat hallató fekete madara­kat mozogni Cegléd és Törtei között. Mivel e titokzatos „gyászmadarak” nagyobbak, mint a vetési varjak és ter­mészetesen felülmúlják a csókákat is — nem lehetnek mások, mint hollók. Az utóbbi években meg­figyelték az ornitológusok, hogy a populáció növekedik hazánkban, az Északi-közép­hegységben, a Zalai- és So­mogyi-dombságban, valamint a Duna—Tisza közén legalább száz pár fészkelt az elmúlt években. A holló sziklák kö­zötti réseknél építi a fész­két. de ennek a hiányában megelégszik magas fák lomb­jával is, pl. a bükk és a tölgy lombsátra kellő védelmet nyújt a fészekaljaknak. Tizenöt-húsz méteres ma­gasságban építi azt gallyak­A helyhatósági választások és az önkormányzatok létre­jöttének időpontja még bizony­talan. Olvasóinkat viszont egy­re inkább foglalkoztatják ezek a dolgok. Ezért beszélgettünk Sós János tanácselnökkel. — Az elmúlt évtizedekben a megye gyakran saját szim­pátiája alapián adott pénzt a te­lepüléseknek — különösképpen Cservenka Ferencné vezetése Idején —, ez milyen hátrányt jelent az önkormányzat megva­lósításában az igencsak mos­tohán kezelt Ceglédnek? — Talán azzal kezdeném, hogy az önkormányzatok lét­rejötte a helyi önállóság je­lentős erősítése miatt igen fon­tos, ami az elmúlt évtizedek­ben formális volt. Ugyan a testületek bizonyos döntési jo­gokat és lehetőségeket kézhez kaptak, de a megvalósításhoz szükséges anyagi eszközök el­osztása az alkumechanizmus útján történt. Túlságosan do­minált a szubjektivitás, míg az egyenlő esélyeket kínáló nor- mativitásnak alig jutott sze­rep, vagy semmi. Ugyan a me­gye a VII. ötéves terv idején tett egyfajta kísérletet új fi­nanszírozás megvalósítására — erre találta ki a céltámoga­tást —, ám a pénz jelentős ré­sze továbbra is a régi módon került le. Ez nemcsak Cegléd­nek, a környező községeknek, még Nagykőrösnek is hátrányt jelentett. Mindenképpen azt várjuk az önkormányzattól, hogy normatív alapon — a te­lepülés nagyságához mérten — anyagi önállóságot adjon. S a lakosságon és az általuk ki­választott vezetőkön múlik, hogy mennyire képesek megta­lálni azt a formát, amivel a to­vábbiakban a sorsukat irányít­ják. Ne képzelje senki, hogy az önkormányzat önmagában megoldja a gondokat. Kifeje­zetten veszélyes lenne ezt hin­ni. Tudniillik egy tiszta nor­mativités konzerválja a fejlő­dési szintkülönbségeket — nem mindegy, hogy egy-egy várost vagy községet milyen pozíció­ban talál —, relatíve hátrá­nyos helyzetbe sodorja a peri­fériára szorultakat. Ezeket a különbségeket folyamatosan korrigálni kell. — Miféle változások nélkülöz­hetetlenek? — Azt hiszem, hogy a lakos­ság arányában fejezik ki a támogatás mértékét. Ugyan­akkor mérhető mutatószámok alapján — közmű-, telefonel­látottság stb. — fontos az ösz- szehasonlítás. Figyelni kell az országos átlagot, ki van alatta és felette. Az előbbieknek a központilag szabályozható és ellenőrizhető normativltás mel­lé egy felzárkóztató, külön tá­mogatási rendszert is fontos kidolgozni. — A lakosság érezhetl-e az önkormányzat előnyét? — Biztosan. Ez a város rang­jához, méretéhez viszonyítva roppant alulfinanszírozott volt. Feltétlenül előnyt fog jelente­ni ez a lépés. Egy dinamiku­sabb fejlődést látok — ameny- nyiben a meglevő pénzek el­osztása igazságos lesz — még akkor is, ha az ország gazda­sági helyzete nem változik erőteljesen. És persze hogyha a települések az általuk ke­mény munkával előteremtett többletbevétel sorsáról maguk dönthetnek — nem a megye külön engedélyével, és az nem üt vissza a következő évi fi­nanszírozásnál —, érdekük, hogy szorgalmasak legyenek. Ettől függően jobban fejlőd­hetnek az átlagosnál, és el is maradhatnak. — Gondolom, a tisztségvise­lőknek magasabb mércének kell megfelelni. Várható-e je­lentős személyi változás? — Feltétlenül. Nagyon ko­moly megmérettetés lesz. El­képzelhetetlen, hogy ugyanúgy épüljön fel az önkormányzat szervezetileg, mint a mai ta­nácsrendszer. Biztos, hogy csökkenni fog a testületi ta­gok száma. S a lakosság a sok induló közül pártállástól és vallási hovatartozástól függet­lenül választja majd ki ráter­mettség és emberi értékek alapján a legmegfelelőbbeket. Lényeges, hogy egy szakmai­lag is ütőképes, szerényebb számú testület élvezze a bizal­mat. Közülük senki sem nél­külözheti a választókerületé­ben élők véleményét — fontos az állandó kontaktus a lakók­kal —, mert akkor előbb- utóbb a testület bólogatóvá válik, és nem a város érdekeit szolgálja. Amennyiben az el­várásokhoz méltóan teszik dolgukat, a döntések demokra­tikusak lesznek, a végrehajtás pedig közös. — Nem titok, hogy a hely­hatósági választások során in­dul a küzdelmekben az elnöki székért. Nem fél-e a megmé­rettetéstől, hogy esetleg akad majd. aki azért lesz ön iránt bizalmatlan, mert az előző rendszerben is vezetőként te­vékenykedett? — Tudom, a vállamon van az a kereszt, hogy a régi párt­államban előbb a pártbizottsá­gon, a 85-ös választások után pedig a tanácsházán dolgoz­tam. Hiszek abban, hogy nem követtem el semmi olyat, ami miatt a múltamat szégyellni kellene. És azt is tudom, hogy­Az abonyi városháza épülete (Archív felvétel) ból, s fűvel béleli ki a fész­ket a hím holló. A Cegléd környékén fészkelő telepét még nem sikerült megtalálni. Valószínűleg átrepülő egyé- dekkel lehet találkozni itt, ugyanis a hollók hatalmas te­rületet fésülnek át táplálék- szerzési céllal. A holló dög­evő madár, a ragadozó ma­darak által elejtett hulladékot is szívesen megeszi, de szük­ségből a növényeket sem ke­rüli el. Főleg a kelést követő hét­től kíván sok táplálékot a hollófióka, 5-6 hetes etetés után repülnek ki azok. Négy­hat tojásból általában há­rom-négy repül ki. Május vé­gén láthatók a fiatal madarak. Jellemző a hollóra, hogy csa­ládszerető. Együtt maradnak a szülők a fiatal egyedekkel, s csak a teljes tréning után „önállósulnak”. A holló fontos hulladékta­karító, tehát szükség van rá. A varjak ellen alkalmazott mérgezett tojástól a hollók is elhulltak, így a sztrichnines tojás használatát szükséges lesz korlátozni. A holló értelmes is; nem véletlen, hogy a legendák épp a hollókkal foglalkoznak szí­vesen. Ez a madár képes le­velet is vinni, de számos ba­bona miatt inkább bajhozó­nak tartották. A keleti né­pek szerint éppen ezért tisz­tátalan, tehát emberi fogyasz­tásra alkalmatlan. Bizonyára ebben a dögevésen kívül a rovarok, gyíkok és apró rág­csálók fogyasztásának is sze­repe lehet. A rituális tilalmak sokszor egyszerű természeti megfigyeléseken alapultak. „Fehér mező. Koromból sű­rűsült fekete holló / leszáll Látod-e, Anna leányom? / Az ősszel itt kihunyt arany­legendánk, / gesztenye hullt, rítt a mókus az ágon. / A holló gonddal méri léptét: ír a hóba / új testamentumot, tán mennyei jelnek, / valaki­hez, aki áthalad e tájon / s olvasni még végkép el nem felejtett. / Mi elfeledtünk, em­berek!” E verset Lucian Blaga írta, s nem kevésbé filozofikus mű, mint Edgar Allan Poe Holló című verse. Ilyen ma­dár ez a holló, okos és cse­lekvőképes, így védelme fel­tétlen indokolt, mert szép látványán túl — hasznossága is bizonyított. (Burányi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents