Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-18 / 115. szám
PKfST JMKCV 1030. MÄJUS 18., PÉNTEK Nem Ida doktornő rendelőjében gyógyul Dabas (II.) Mindenki maga mossa ki a szennyesét! Lakossági fórumot hívtak össze a hét elején Dabason, amely Igencsak viharosnak ígérkezett, ismerve a tanácselnök, Schönweitz Tamás lemondásának botrányos körülményeit. Ám le a kalappal, úgy tűnik, kezdünk beletanulni a demokratikus vitába, a jelenlévők — pártállásra való tekintet nélkül — egykettőre leintették, visszautasították a durvább felhangokat. Azzal együtt kemény, beolvasós vélemények hangzottak el. Már azért is, hogy miért vannak ilyen kevesen? Többen furcsállották, hogy egy 13-16 ezer lelkes városban, amelynek közel félszáz tagú a tanácstestülete, s ahol több párt tevékenykedik, mindössze 70-80 ember kíváncsi a meghívón feltüntetett „időszerű kérdések”, a település mindennapos dolgait sejtető vitára. No persze, elvégre azt mégsem írhatták oda, amivel Farkas József társadalmi elnökhelyettes a bevezetőjét kezdte: — Szeretnénk tisztázni a város közvéleményét foglalkoztató részint valós, részint pletykaszintű kérdéseket az elnök lemondásáról. Nem is volt azon az esti 3 órán át másról szó, mint erről. Pedig elképzelhető, van ennek a városnak ezernyi más gondja. Mégis egyetlen felszólaló kísérelte meg szélesebb mederbe terelni a vitát, s csaknem kiutasították. MEGHAMISÍTOTT JEGYZŐKÖNYV Az elnökhelyettes röviden összefoglalta, hogyan mondott le a tanácselnök, akinek visz- szahívását választókörzetében előzőleg kezdeményezték, s ez hogyan fulladt végül is vitatható kudarcba. S az már csak ráadás: fizetését ennek ellenére felemelte a tanácstestület néhány héttel az április 25-i lemondása előtt. Formai hibának nevezte a rendkívüli tanácsülés döntését a lemondás és a felmentés egyidejűségéről. A hathavi fizetett felmondási idő megszavazásához lakonikusan hozzátette, a tanácsok mandátuma június 8-án lejár. S a meghosz- szabbítást akkor még csak rebesgették. Itt azonban más miatt is álljunk meg, s ne csak néhány szóra. A következőkben Letyák István, az ügyrendi bizottság elnöke ismertette a helyi pártokkal is egyeztetett állásfoglalásukat, miszerint az ominózus április 25-i rendkívüli tanácsülés határozatával nem értenek egyet. Az megrendezett és manipulált volt. Minderről a megyei tanács elnökét is írásban tájékoztatták. )Nem egészen világos — mint sok minden más sem ebben az ügyben — a megyei tanácsra való szemrehányó színezetű hivatkozás, de erre még visszatérünk.) Az ügyrendi bizottság elnöke néhány perc alatt rendkívül figyelemre méltó dolgokat mondott el. Mindannak az volt a lényege, hogy a tanácsülés jegyzőkönyvét meghamisították! Nem az és nem úgy hangzott el, mint ahogy abban szerepel. Egy egész tanácsülésnek kell majd tanúskodnia ennek bizonyításánál, ugyanis — a többesztendős szokástól eltérően — erről az ülésről nem készült hangfelvétel. De arról az előzőről sem, amelyen a tanácselnök fizetésemelését megszavazták. S hogy mindez valóban igaz, a mindvégig jelen volt vb-tit- kár, Csótárné dr. Várnai Rózsa mind a mai napig nem hajlandó aláírni az ülés jegyzőkönyvét. A fórumon elhangzott magyarázata szerint azért nem, mert az irat hazug. Támadták érte, hogy ott miért nem szólt. Azért, mert nem tartotta ízlésesnek szót emelni azután, hogy Schönweitz Tamás imigyen indokolt: „a várost építeni, s nem rombolni jöttem”. Azt is hozzátette, hogy egyes munkatársai lehetetlenné teszik tevékenységét. S ezt elsősorban a vb-titkárra értette. (Akit távozása után szintén feljelentett, mint másokat is olyasmikért, amikben, ha igazak, neki mint elnöknek kellett volna intézkednie.) TELI ZSEBBEL LÉPETT LE A felszólalók többsége vitatta: lehet-e alaki hiba a felmondás és a felmentés egyidejűsége, s az is, hogy az ügyében megrendezett tanácsülést maga az elnök vezette. De az, ahogyan a jegyzőkönyv készült, s amelyről az aláírás hiányában sk. jelzett kivonatot készíttetett másnap, s annak alapján hathavi bruttó 217 ezer forint fizetését villámgyorsan felvette — ez már nem éppen formai hiba. Minősítése erre felhatalmazott. jogtudó emberek dolga. Persze, ha van mersz Dabason, hogy följelentsék az egész tanácstestületet orránál fogva vezető volt elnöküket. De nem a megyénél. Mert ugyan — különösen ma már — mi közük lehet egy választott tisztségviselő viselt dolgaihoz? Volt rá példa, hogy megkíséreltek közbeavatkozni, s akkor éppen a helyiek kérték ki maguknak, mondván, nekik megfelel az elnök. Az ilyesmire illik a régi mondás: „ki milyen rózsát szakított, olyat szagol”. Ezért kell igazat adni — bármenynyire is lehurrogták — a Da- basi Nyomda igazgatójának, Bálint Csabának, aki felháborodásában a mocsokban tur- kálásnak nevezte a vitát, és a város dolgaira szerette volna terelni a szót. Azt is mondta: minek kell idehívni a megyét, hogy mossa ki a szennyest? Miért kürtöljük világgá, hogy nem vagyunk alkalmasak a magunk dolgát rendezni? Az ilyen beosztású embert felelősség terheli. Hát vonják felelősségre! Mi pedig a formálódó önkormányzat jegyében tegyük a dolgunkat. Az MDF helyi elnöke, Szemző Péter és a kisgazdák nevében felszólaló Horváth István „szavazógépezet’’ jelzővel illette a tanácstestületet, amely már két „ilyen egyént” is jól kiszolgált. Ideje lenne, ha lemondanának, hiszen még azt sem tudják, mire szavaztak. Az ügyrendi bizottság elnöke valóban utalt korábbi „zűrös” szavazásokra annak kapcsán, hegy magyarázatot adott a volt elnök nagyon is hamarjában történt felmentésére. Ami igaz, az igaz, alig negyedórás tanácsülésre, ahol egy elnök lemondásáról döntenek, bizonyára kevés példa akad. A tanácstagok egymás között vitatták, mi történt, mit tehetnek. Aztán valaki felemelte a kezét, s egy-két odafigyelő kivételével felemelte a többi is. S mire már felocsúdtak és szóltak volna, a volt elnök már el is tűnt. S hogy felvehette a pénzt? A testületi ülés határozatát is magába foglaló jegyzőkönyv — A második feleségem konkrét kikötése az volt, hogy csak akkor házasodik össze velem, ha más pályát választok. Ezért szereltem le a rendőrségtől, és egy ismerősöm ajánlására kerültem azután az Alsónémedi Tanács apparátusába. Talán mégsem olyan nyugodt, mint mutatja, hiszen cigarettáért szaladt, majd már csak egyetlen kérdésre tudtam rövidke választ kiudvarolni a meglehetősen zárkózott emberből: „hogyan találta fel magát új környezetében, s miként oldja meg az építési kérelmek ügyintézésével kapcsolatos tengernyi buktatót, milyen a kapcsolata az ügyfeleivel?”. — Semmi gondom sincs — válaszolt tömören, s ezzel befejezettnek vette a reggeli gyorsinterjút, amelynek végén még mindig hitetlenkedve csóválta a fejét, hogyan kerülhet ő egyáltalán a címoldalra? Ahogy az lenni szokott, akire nagy szükség lenne, az éppen nincs kéznél. Györfi Im- réné vb-titkár ugyanis éppen Dabason értekezett: ott értem utol telefonon, s azon nyomban be is olvastam az ominózus cikket. — Ne haragudjon, de ez engem úgy ért, akár a villám- csapás, ezt nekem fel kell dolgoznom — summázott Győrokirat. A megyének el kellett fogadnia. És ahogy dr. Lu kácsné Gúlái Anikó, a tanács pénzügyi osztályának vezetője megjegyezte, 17 éves tanácsi ténykedése alatt nem volt példa rá, hogy egy tanács elnök csaljon. Ö egyébként azért is kért szót, hogy sürgesse, csináljanak rendet és nevezzenek ki megbízott elnököt, mert napi ügyekhez, — építkezés, szerződések stb. — kell a tanácselnök aláírása. Például az osztályvezető csak 2 millió forintig írhat alá csekket. NYÚJTVA CSAK A RÉTES JÓ Többen is felvetették valamiféle kuratórium, felügyelőbizottság létrehozását, miután a vb-titkár érthetően, törvényességi okokra hivatkozva elhárította a megtisztelő felszólítást, lássa el a megbízott elnöki tendőket. Egy olyan, a helyi pártok képviselőiből és gazdasági vezetőkből álló bizottságról beszéltek, amely nem a tanács helyett, hanem annak munkáját segítve venne részt a város életének irá nyitásában. De a tanácsíestü- letnek el kell fogadnia azt a bizottságot, s az általuk javasolt megbízott elnököt is a testületnek kell megválaszta nia. Attól ugyanis óvott az SZDSZ egyik képviselője, hogy feloszlassák a tanácsot, vagy kivegyék a kezükből az irá nyitást. Elvégre a lakosság által választott, törvényes testületről van szó, amelynek mandátumát nagyon valószínűen az új kormány a helyhatósági választásokig meghosszabbítja. A bizottság felállítása lehet az egyetlen kiút. Ellene nem szóltak, tehát ebben ki vétel nélkül egyetértettek. Abban is, hogy mielőbb pontot kell tenni ennek az ügynek a végére, mert egy egész város sínyli meg, ha, mint a rétest, nyújtják, a megoldást húzzák-halasztják. Kádár Edit M első fecskék Pátyon Harmincnégy telek Harmincnégy építési telket mérteik ki tegnap reggel Pátyon, Erdélyből áttelepült családoknak. A terület előkészítése régóta tart, hiszen az egykori szántók korábban magántulajdonban voltak, így számos földcserét is le kellett bonyolítaniuk a tari'ácsiaknak, s egyben belterületté minősítették a településrészt. A tíz egyedi és 24 társasház építésére alkalmas részen összesen 58 család kezdi meg hamarosan új otthonának felépítését, sok-sok saját munkával, illetve egy, a hagyományos kivitelezésnél olcsóbb, speciális technológiával. A most otthont teremték legtöbbje még a menekültáradat előtt, tavaly év vége után érkezett áttelepültként Magyarországra. — Hetvenkilós csomagot hozhattunk magunkkal, s azt is megszabták, mi lehet benne — mondja könnyes szemmel a Kolozsvárról érkezett Zicz- mann Györgyné. — Értékének hatodáért adtuk el a házunkat, az indulás előtti utolsó napon, bagóért vették meg a Skodánkat. Annyink talán lesz, amiből ezt a telket megvesz- szük, hiszen jobb egy összegben kifizetni, akkor megszabadulunk a magas hitelkamattól és a kezelési költségtől. — Nem gondoltuk, hogy öregségünkre földönfutóvá Hol vannak azok a telkek? (Vimola Károly felvételei) Lehel Gábor geodéta tűzi ki a telekhatárt a boldog, de már nem fiatal tulajdonosoknak válunk, de eljöttünk, mert ide jött férjhez egyetlen leányunk, akit állandóan inzultál- tak a vonaton, ha hazajött látogatóba — meséli a férj. — Tizenkét éve kértük az áttele- pülésünket először, aztán hétszer utaztunk ez ügyben Bukarestbe, s mindannyiszor visszautasítottak. Mindig azt a választ kaptuk, hogy három testvérem Romániában él, mit akarunk mi Magyarországon? — Most együtt építkezünk majd — veszi át a szót ismét az asszony. Budapest 30 kilométeres körzetében nincs tanács, ahol ne jártunk volna telek után érdeklődni. Egy ismerősünk hívott Pátyra, aiki szintén erdélyi, de már tizenkét éve a faluban él. Bálint Judit, a jövendő szomszédasszonyuk december közepén döntött úgy, hogy a családját Székelyudvarhelyen hagyva átjön Magyarországra. — A családegyesítési kérelmünk ot már beadtuk. Mi talán jobb feltételekkel kezdhetjük itt az életünket, mert áthozhatjuk majd az ingóságainkat is. Most egyedül lakom albérletben. Munkát is találtam Pasién, fodrász vagyok. Sokszor majd megszakad a szívem, alig várom már, hogy láthassam a gyerekemet és a férjemet. Talán nyár végére már ők is itt lesznek. Talán. F. E. LAPSZÉLRE ÍRT ELETEK Bakon Három esztendeje még rekedtre kiabálta magát. Szemeetees... szemetes... itt a szemeetees...! Most már megszokták a népek. Ha nem teszik ki, akkor ott marad a következő hétig, ö ugyan nem kiabál. Megmondta a Gazda: „Pali, maga ne üvöltözzön. Nem az a dolga. Rakja fel, /amit kiteltek. Kész. Erre kötöttem szerződést a tanáccsal. Nem ordítozásra. Majd megszokják a népek.” Hát tényleg megszokták. Okos a Gazda. Pedig milyen fiatal! Harminc alig múlt. ű a duplája! S mire vitte? Ülhet itt, a bakon. No, azért jó állás. Időnként még borravalót is kap. Amikor olyasmit vitetnek el vele, amit nem kötelessége. A Gazda. Okos. Négy lova, teherautó, fűrészgép ... Kereshet szépen. Menynyit? Ki tudja? Barna mondta neki, miközben kihozta a rossz vödreiben a szemetet „bolond vagy te, Pali, biztosan beveszi a tízszeresét a tanácstól a Feri ...” ő még egyszer sem mondta neki: Feri. Csak úgy, a Gazda. A Feri. Hát az igaz, sokaknak a Feri. Itt nőtt fel a Birinyiék egyik fiaként. A bátyja doktor, ő vállalkozó, a húga meg tanárnő, de nem lakik itten. Férjhez ment valahová a Dunántúlra. Bi- rinyiné mondta egyszer, amikor a Gazdára várt. és beszélgettek. Birinyiné még azt is megkérdezte, „na és a család?” A Gazda még egyszer sem tudakolt ilyesmit. Pedig... Van őnéki öt szép unokája. Egyik drágább, mint a másik. „Papi.” így hívják. Ki tanította őket rá? Anyjuk, apjuk, nagyanyjuk? „Papi, te vagy a szemetes?” Én bizony. „Vigyél el a pacikkal!” Azt nem lehet. Majd ha nagyobbak lesztek. Így beszélgetnek. Meg játszanak. Azt nagyon szeretnek. „Papi, gyere játszódni.” Bözsi néni nézi őket, s már megkapta tőle, „hát vén bolond létedre nem restelled ezekkel a hempergést?” Mit felelhetne? Azt, hogy mit játszott ő, amikor ekkorka volt? Semmit! Acatolt az uradalomban nyakhajlásig, két nehéz kantában hordta a vizet az aratóknak, a kapátoknak, mikor mit kellett. Játszani? Nagy néha. Ünnepkor. Na, még a Fürj utcán végigmegy, akkorra tele lesz a kocsi. Fordulhat a telepre, s kezdheti a második fordulót a Bimbó utcánál. Szerda. Akkor mindig a Pelenka-telep, a Sarjú-szög... Hát már ezekre a nevekre sem emlékeznek mások, csak az idősebbek. Milyen furcsa. A Mama még a Varasra küldte, amikor Veronka testvérét akarta valamiről értesíteni, a Malom-szögbe, ha tejért szalasztotta, mert valamelyik gyerek beteg volt, most meg piros óvodáról, ott a takarék mellettről, meg hasonlókról beszélnek. A Mama! Hét porontyot nevelt! Ketten már odaát vannak, a Mama mellett, öten még innen. Majd összejönnek. Ha igaz az, amit a pap beszél. Bözsi hiszi, ö nem. Nincsen olyan. Ha vége, akkor vége. Érezte ő azt. Akkor sírt férfi létére. Ott, a Mama temetésén. Mert tudta: örökre szól a búcsú. El ne feledje! Kazacsányiné üzenetét a Gazdának. Fuvar kell jövő héten péntekre. Mert üzennek is vele. „Pali, mondja már mea a Ferinek ...” Köszönt illendően Ba- csiknénak. Ezek mindig nagy emberek voltak. A front előtt is, utána is. most is. Megtalálták, hogyan kell boldogulni, ö meg? Hát nem két osztályt kellett volna kijárni. Akkor talán... De így? Azért az rosszul esett, amikor a Gazda felvette, s azt kérdezte, „na, Pali, azért a nevét le tudja írni?’ Miért ne tudná? Olvas ő újságot is, könyvet is az unokáknak, s milyen szép mesék vannak azokban! Győz az igazság, a jó ember boldogul, a rossz meg pórul jár. A mesék! Olykor el-elábrándozik a bakon. Ha ... Ha egyszer tőle is azt kérdezné egy tündér ... Mit kívánna? Elsőnek: szép életet az öt unokának. Szépet. De mi legyen az a szép? Hát nem ez a bakon ülés. Az biztos. Nem mozdított a gyeplőn, Juci meg Móri mégis befordult a Fürj utcába. Mészáros Ottó ? finé. — Teljesen le vagyok döbbenve. Nosza, gyerünk, irány Da- bas. Addigra bizonyára túlesik a vb-titkár az első mélyponton. Néhány perccel később a dabasi tanácsháza földszinti nagyterméből „halászták” ki, hogy azután a bejárat előtti parkban hűsölve térjünk a témára. — Elképesztőnek és megengedhetetlennek tartom, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhasson — hangsúlyozta egyéni véleményét Győrfiné. — Jómagam 24 éve dolgozom a tanácsnál, ahol az emberek a hivatalos dolgok mellett az egyéni gondjaikkal is megtisztelnek. Ezért is gondolom úgy, hogy tanácsi munkakört csak olyan valaki láthat el, aki emberileg és szakmailag egyaránt alkalmas arra. Márpedig — és ez megint csak az én magán- véleményem — a történtek hallatán nekem megingott a bizalmam Takács Imrében. — Gondoljon csak bele — folytatta a kezdeti lendülettel —, milyen hatást gyakorolt azokra a gyerekekre az a sok hulla, meg akasztott emberi? Nekem is van két gyerekem, s egy pillanat alatt beleborzong- tam, mert még magamnak sem kívánnék egy ilyen „élményanyagot” ... Ha a munkájából kifolyólag netán haza kellett volna vinnie a képeket, akkor is dolga végeztével vagy elégeti azokat, vagy visszaviszi az archívumba. Én is nemritkán hazaviszek munkát, de még egy fecni sem mehet át abból a közösbe ! A vb-titkár szerint egy ilyen eset megkérdőjelezi az illető alkalmasságát a tanácsi munkára. De vajon korábban sosem volt bárminemű kétsége afelől, hogy Takács Imre valójában beleillik-e a fentebb említett követelményrendszerbe? — Be kell vallanom — váltott hangot a rendkívül tiszteletre méltó Győrfiné —, már eddig is voltak gondjaim Takács Imrével. Egy feljelentéssel kapcsolatosan éppen a közelmúltban kellett fegyelmi elmarasztalásban részesítenünk. Amikor rákérdeztem, kinek a kárára tett valamit Takács Imre, amiért fegyelmi is jár, a vb-titkár kertelés nélkül válaszolta: Todoranov Miklós feljelentésében foglaltak kivizsgálása után kellett az elmarasztalás mellett dönteniük. Csak emlékeztetőül: Takács Imre szerint neki senkivel semmi gondja nem volt egyéves műszaki ügyintézői tevékenysége során. A feljelentő pedig — nincsenek véletlenek — igen, nem tévedés, éppen az első ember, akivel a falu halárában összefutottam. Joclia Károly
