Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-03 / 102. szám
4 1990. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK BORÍTÉKOLT KONFLIKTUSOK Számon kérhetnék, ka nem dolgoznánk Az államigazgatás helyi szervei, a tanácsok körül mostanában sok a szóbeszéd. A tanácsi dolgozók helyzete nem rózsás, így aztán a hangulatuk sem az. De ettől, meg a helyhatósági választást megelőző időszak bizonytalanságaitól eltekintve az élet megy tovább. Tévedés azt hinni, hogy megengedhetik maguknak a semmittevést. De ne a kívülálló beszéljen minderről. Mondják el maguk az érintettek, mit gondolnak, mit csinálnak az átmenet hónapjaiban. SÍ ALAPÍTVÁNY ELSŐ TIUPÜÍ.ÉSE PÁHY Nem adomány — anyagi támogatás Farkas Gyula, Budakeszi tanácselnöke a feltételezést is visszautasítja, hogy nem csinálnak semmit. — Itt nincs megállás, megtorpanás. Igaz, történt egy kísérlet, hogy a nyakunkba dobják a kötőféket, de nem ijedtünk meg. Kaptunk egy, az MDF helyi szerve nevében írott levelet, amely egyszerre volt sértő, nyíltan fenyegető és burkoltan rágalmazó: meg ne próbáljunk intézkedéseket, határozatokat hozni, mert így meg úgy lesz, számon kérik ... Más kérdés, hogy még a saját elnökük — aki egyébként tanácstagunk — se tudott e levélről. Az a véleményem, azt inkább és jogosan számon kérhetnek, ha valóban nem csinálnánk semmit. — Folyamatosan tesszük a dolgunkat, amit kell. Mert nem halasztható az iskolaigazgatói állás meghirdetése, mert lejárt a mandátum. Tatarozni kell az intézményeket, a mozit, a bagolyvári iskolát, fel kell újítani a műemléknek számító temetőnket, s már csak azért is hozzá kell fogni, mert jövőre sokkal többe kerül. A hatósági munkák se tűrnek halasztást. Emellett a testületek számára erre az évre erős tempójú munkatervet készítettünk. A mindennapok történései szintén adnak újabb és újabb tennivalókat, és dikŰgy tűnik, Pest megye utóbbi időben megsokasodott kül- kapcsolatai hovatovább gazdasági téren is gyümölcsözővé válnak. Végül is a barátságon túl ez volt a törekvés, a megye és az ország gazdasága számára egyaránt hasznos cél. Az olasz Umbria, majd Milánó és a spanyol Valencia után Madrid jelentkezett, s eziránt már tartózkodó álláspontra helyezkedtek a megye vezetői. A külügyminisztérium közvetítette a madridiak kérését, de a megye vezetői úgy látták, az államigazgatás lehetőségei behatároltak az együttműködéshez. A madridiak, közelebbről a tartományi regionális fejlesztési központ azonban nem Mondott le szándékáról, több- siöri üzenetváltás, meghívás, kiállításokon való részvétel •felajánlása — és megyei részről történt udvarias visszautasítása — után, végül is a múlt héten elküldték Pest megyébe vezető képviselőiket. Felajánlották az együttműködés minden anyagi terhének átvállalását, semmi mást nem kértek, mint programjuk megszervezését. A megyei tanács vállalkozott a vállalatközi kapcsolatok menedzselésére, miután az említett spanyol cég konkrét ajánlatot tett: mit nyújt és mit vár. Az IMÁDÉ Regionális Fejlesztési Központ hatalmas gazdasági szervezet, a világ 40 országával van már kiépített kapcsolata. Foglalkozik tálják az ütemet. Megjelentek külföldi vállalkozók. Hagyjuk elfutni őket? Inkább újjáválasztottuk a műszaki bizottságot, szakembereket vontunk be, nehogy az a vád érjen, elkótyavetyéltük az értékeinket. — Elnyertük az egyházak támogatását, egy családsegítő központ létrehozásához. Szeretnénk kialakítani egy egészségügyi panziót a rászorulóknak. Most fejeztük be a tornaterem építését, eddig nem volt ilyen létesítménye az 1500 gyereket befogadó iskolánknak. Még címszavakban is hosszú lenne felsorolni, menynyi a feladatunk. S akkor még nem szóltam a számunkra rendkívüli jelentőségű külhoni kapcsolataink ápolásáról. Az NSZK-ban élő, elüldözött volt budakesziekre gondolok, akik nagy szeretettel ajánlottak nekünk barátságot, segítséget, együttműködést. Nem kell mondanom, hasonló érzésekkel fogadtuk és ápoljuk e kapcsolatokat kölcsönös rokoni, baráti látogatásokkal, egymás ünnepein való részvétellel. — Befejezésül még hozzáteszem, elkészítettük a várossá nyilvánítás programját. Amint lesz új kormány, benyújtjuk. — Hogyan érzi magát — kérdeztük Pintérné dr. Torma város-, kereskedelem- és ipar- fejlesztéssel, tervezéssel, tanácsadással, ipari fejlesztő kutatással, s mindezek révén egy sor termelőüzemben van érdekeltsége. Képviselői útipoggyászában ajánlatok voltak: közös számítógép- és alkatrészgyártáshoz, automatizáláshoz, telefonhálózat-fejlesztéshez, és -készülékgyártáshoz, egyedi, illetve stílbútorgyártáshoz kerestek partnereket és kapacitást, elsősorban kisebb egységeket. A vendégeknek sűrű programot állítottak össze itt-tar- tózkodásuk három napjára. Jó tapasztalatokkal távoztak. Mint elmondták, jobbakkal, mint amire számítottak. Azt is kifejezték, a magyaroknak sokkal jobbak az adottságaik, s ebből eredően gazdasági lehetőségeik, mint amennyire magunkat becsüljük, és amit magunkról terjesztünk. Számos ajánlatot vittek magukkal, s következő lépésként két hónapon belül konkrét válasz- szal népesebb gazdasági tárgyaló delegációt küldenek Pest megyébe. Mária vb-titkárt Nagykőrösön, arra kérve, munkatársai érzéseit is tolmácsolja. — A közérzetünk nem igazán jó — de nem mostantól rossz. Az elmúlt évtizedek alatt úgy erkölcsileg, mint anyagilag leértékelődött a tanácsi munka, ráadásul minden rossz kormányzati döntés, miután rajtunk keresztül hajtódott végre — lásd teho —, rajtunk csapódott le. Rajtunk, akik — mellesleg — ugyanúgy az egyre rosszabb körülmények között élő lakosság része is vagyunk. Jómagam nemsokára a huszadik tanácsi munkában töltött évemet kezdem, s van róla tapasztalatom, mi az, amit munkatársaimmal végre tudunk hajtani. S hát ahhoz képest, hogy a választások második fordulója előtt egy hajszál választott el a sztrájktól bennünket, mindenki megcsinálta a maga 30-40 túlóráját, s kaptunk 26 emberre 40 ezer forint jutalmat... Az apparátus kifáradt, lelkileg maga alatt állva vág neki gz önkormányzati választásoknak. — Ha rólunk van szó, a pártok úgy kezdik a mondataikat, hogy számítunk a köz- igazgatásban dolgozókra, s a vessző után ott a de, és egy csomó aggály. Ez mindenkiben nyugtalanságot és bizonytalanságot okoz. De azért hadd nyugtassak meg minKözel négy évtized tanácsi szolgálatban. Egy emberöltő. Más munkahelye nem volt. S ha nem is egy helyen, de mindvégig Pest megyében, különböző szintű tanácsokon töltött be vezető tisztséget dr. Krcunicz József, Százhalombatta Város Tanácsának vb-titká- ra. A közelmúltban híre kelt, nyugdíjazását kérte. Aki ismeri őt, megrázta a fejét, Krá- nicz nyugdíjban? Már 60 éves lenne az ereje teljében levő, friss energiájú ember? Számomra is hihetetlennek tűnt. Legyen szabad megjegyezni, hogy évekig — míg a városnak hetenként megjelenő oldala volt lapunkban — gyakran jártam a „nagy faluban”, sűrűn találkoztunk, dolgoztunk együtt. Soha nem láttam idegesnek, elutasítónak. Pedig nagyon sokat dolgozott. Egy város hatósági, közigazgatási rendje, fegyelme, s annak törvényessége nem tréfadolog. Az utolsó két évtizedben ő tartotta kézben, s ez idő alatt sem suttogás, sem hangos botrány nem hurcolta meg a város nevét. Nem kronologikus sorrendben, visszafelé kezdődött a beszélgetésünk. Első kérdésem az volt, komolyan gondolja-e, megsértődött vagy elege van? — Ugyan miért? — kérdezett vissza a tőle megszokott nyugodt derűvel. — Az év végén betöltőm a 60. évemet, itt van az ideje, hogy kényelmesebben éljek. S addig gondoskodni kell az utódomról, kiírtuk a pályázatot a vb-titkári poszt betöltéséhez. Láttam rajta, hogy érti a kérdésemet, s csakugyan egy kis töprengés után folytatta: — Mondja meg valaki, hogy ezekben az időkben milyen denkit: ezek lelki, belső vívódások, az államigazgatási munka megy tovább rendben. Ez valamiféle belső, titkos önigazolást is ad, nem csak nekem, munkatársaimnak is ... — Az átmeneti időszak problémái három fő síkban jelentkeztek — véli dr. Bóth János, Vác tanácselnöke. — A legérzékenyebben a tisztségviselőket érintette. Ritecz György tanácselnök-helyettes, aki szorgalmazója volt az ellenzékkel, való párbeszéd elkezdésének, éppen az ellenzék nyomására volt kénytelen lemondani. A kapcsolat fenntartással és bizalmatlansággal kezdődött, ez aztán a közös akciókban, például a Chinoin- ügyben oldódott, s a történelmi városcímer visszaállítása kapcsán már a polémiát együttműködés követte. — A végrehajtó bizottság először azt fogadta el, hogy az ellenzéki kör képviselője jelen legyen ülésén, majd meghívást kapott az ellenzéki lap főszerkesztője is, a választások után pedig tanácskozási joggal már mind a hat parlamenti párt képviselője részt vesz az üléseken. Természetesen a nyilvános tanácsülésen is szembekerült a testület a pluralizmus problémájával, de ez lendített látogatottságán és a vitákon. — Az apparátus elég hamar felismerte, hogy pártsemlegességre kell törekednie, viszont az egzisztenciális bizonytalanság érzése már a választások előtt eluralkodott, összappa- rátusi értekezleten elmondtam, hogy több politikai szervezet nyilatkozott úgy, hogy a szakemberekre a továbbiakban is szükség lesz, viszont azt is mondtam, hogy az apparátus karcsúsítása elkerülhetetlen. Nem mondhatom, hogy a munkatársaim nyugodtak, és biztos, hogy több konfliktus elé kell néznünk. ambíció fűtene, hogy netán meggondoljam, maradok? Amikor ott rúgnak belénk, ahol. tehetik. Pedig sokan felérik ésszel, az elmúlt 40 év nem volt az a szolgaélet, mint aminek most mégis kikiabálják. Azért, mert egyesek visz- szaéltek a bizalommal, attól mégis csak a tisztességes emberek vették hátukra a terheket, a tisztességes törekvések valóra váltásáért. Meg is valósultak, csak körül kell nézni, nincs kedvem felsorolni, egyébként sem időszerű manapság számba venni minden eredményt, mit ért el ez az ország. Majd az élet igazolja. Most a hibákat illik hánytor- gatni, amelyek ellen nekem nincs szavam. A magam bőrén is éreztem, s mint sokan mások, igyekeztem kikerülni, átlépni a hibás intézkedéseket. Egyszerre gondoltunk egy példára. Az úgymond fekete beruházásokra. Ha sarkosan akarnánk fogalmazni, úgy is mondhatnánk, ez az ország titokban épült. Volt egy időszak, amikor annyi értelmetlen feltétel meg tilalom gátolta a beruházásokat, hogy ha mindent figyelembe vettek volna, nem épült volna sehol semmi. De épült, fegyelmik, büntetések osztogatása közepette is. Az a mondás járta, hozzá kell kezdeni, aztán majd csak elkészül. Ügy lett. — Lázadás volt? Nevezze ki-ki annak, aminek akarja. Százezrek ebben az országban azért dolgoztak, hogy mindenkinek jobb legyen. Hazánkban elsőként a Pest Megyei Tanácson írták alá a hét végén az alapító okiratot a Barátságfalu Alapítvány létrehozásáról. A kezdeményező a svájci székhelyű, azonos nevű Freundschaftsdorf Egyesület. Az alapítvány közvetlen, gyakorlati célja, hogy támogassa a menekültek letelepedését pénzzel, eszközökkel, hosszabb távon szellemiekkel: oktatás, tanfolyamok, csereprogramok, patronálás formájában. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy az otthonteremtéshez, építkezéshez, sőt munkahelyteremtő gazdasági vállalkozásokhoz nyújt anyagi segítséget, hanem arról is, hogy e falvak létrehozásával teret adjon a népek közötti megértésnek — e falvakban különböző nemzetiségű emberek élnek majd —, és egyúttal a Kelet és Nyugat közötti emberi kapcsolatok ápolásának. Az alapító az alapítvány vagyonának kezeléséhez és képviseletéhez létrehozza a megfelelő munkaszervezeteit. Természetesen a kezdeményező svájci egyesület képviselői Magyarországon is tárgyalnak, szeretnének mind több szervezetet, intézményt megnyerni az alapítvány támogatására. A szándék szerint országos hatókörű lesz a későbbiekben az alapítvány. Egyelőre Pest megyére, közelebbről Dányra koncentrálják az erőket, ahol eddig is számottevő volt az építkezés, a menekültek letelepítéséért Dányon kívül Ta- hitótfalu, Páty, Zsámbék, Veresegyház, de más települések is ajánlottak fel nagyobb számban házhelyet, s fogtak építkezésbe a családok. Jelenleg összesen 500 családi háHogy is kezdődött? Az akkor néhány napja még sorkatona Kránicz Józsefet 1953- ban behívták a Minisztertanácshoz. Igyekvő, jó katona volt, fegyelmezett, tanulékony. Nyilván így figyeltek fel rá, s megkérdezték, nem volna-e kedve párt- vagy tanácsi szolgálatba szegődni? A tanácsot választotta. Tárnokra küldték vb-elnöknek, 23 évesen fogalma se volt, mit vállal. Nehéz évek voltak. Onnan Törökbálintra került, hasonló tisztségbe, azután a budai járási tanácson lett igazgatási osztály- vezető, majd vb-titkár. Közben elvégezte a jogi egyetemet. annyira megszerette az államigazgatási munkát, és szükségét látta, hogy tanuljon. (Mégpedig olyan eredményesen, hogy maga is tanított bejáró oktatóként a Tanácsakadémián és az Államigazgatási Főiskolán. S amikor rendeletileg előírták, a városokban kizárólag jogvégzett emberek tölthetnek be vb-titkári posztot, Százhalombattára nevezték ki. 1971-et írtak akkor, s a várost nem jelentette egyéb, mint az ófalu. a két nagyüzem és azok szolgálati lakótelepe. A rohamos fejlődés évei következtek. Mondogatták is másutt; könnyű Százhalombattának! — Igaz is, meg nem is — válaszolta erre. — Kétségkívül akkoriban volt pénz, s látványos eredményeket produkáltunk. Közben itt a tanácson egy falusi apparátusból hozzáértő, városhoz méretezett gárdát neveltünk ki. Évente 300, zon dolgoznak megyeszerte. Nem véletlenül, hiszen az országba érkezettek jó 10 százaléka megyénkben él, itt keres otthont. Országosan tavaly 1170 lakást adtak a menekülteknek, 40 százalék építkezés volt. A 30 ezer Magyarországra érkezett ember átlagéletkora 31 év, tehát rendkívül fontos, hogy lehetőségük legyen a be- illesbkedésre, egzisztenciájuk megteremtésére. A letelepedést kérők túlnyomó többsége magyar, a múlt évben érkezetteknek 88-89 százaléka. A többiek szászok, románok és néhány száz a más nemzetiségű. A Romániában újból föllángolt magyar- és általában „idegen”-ellenesség, a fenyegetettség miatt ismét megindult a menekültáradt hazánkba. Több mint másfélezer magyar kérte a genfi egyezmény alapján a letelepedést. Kétségtelen, hogy a menekültek befogadása, beilleszkedésének támogatása óriási terheket ró a súlyos gazdasági gondokkal küszködő államra. Ezért is fogadunk szívesen minden kívülről jövő segítséget, és közreműködünk a mielőbbi hasznosításában. A svájci egyesülettel — kezdeményezésünkre — a Pest Megyei Tanács a múlt évben vette fel a kapcsolatot, s közös munkájuk első jelentős állomása volt az okirat aláírása. Az egyesület delegációja, a Menekültügyi Hivatal és a Pest Megyei Tanács képviselőinek kíséretében az aláírás napján ellátogatott Dányba, ahová aznap érkezett meg az alapítvány első szállítmánya; az építkezéseket segítő gépek és egyéb eszközök. úgynevezett célcsoportos lakást adtunk át. Viszont az infrastruktúrát, a kereskedelmi. oktatási, kulturális létesítményeket. a közműveket, parkokat már hozzá kellett bűvészkedni. Mindig utána kullogtunk a lakásépítkezésnek. Szerecsére, a két nagyvállalat jó partnere volt a tanácsnak. Nagyon nehéz és ezért nagyon szép két évtized telt el itt az életéből, önkéntelenül szakadt ki a kérdés, mit fog csinálni ezután? — Van egy kis zártkertem Tárnokon. Kertészkedni fogok — nevette el magát, s a kérdésre, hogy városi emberként ért-e hozzá, nem kis elégedettséggel mondta: — Még zalai gyerek koromban megtanultam a bátyámtól a metszést, a szemzést, és minden más tudnivalót, ami a szőlészkedéshez és a kertészkedéshez kell. Majd a derűs szavakat csöndes töprengőre fogva jegyezte meg: — Nem az a fontos, hogy én mit fogok csinálni ezután. vagy hogy mit érzek. Hanem az, hogy az ország megmaradjon békésnek az átmenetben. Szeretném, ha ez úgy történne, közben lelkileg se menjenek tönkre emberek. Az összetört ember nem fogható érdemi munkára, már pedig a hazának most mindenkire szüksége van. S ne gondolja, hogy én keserű szájízzel megyek el. Kedves számomra ez az apparátus, sok szép. közös sikerélmény fűz hozzájuk. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Összeállította: Kádár Edit A MADRIDIAK RAGASZKODHAT Ajánlatok az útipoggyászban EGY EMBERÖLTŐ A SZOLGÁLATBAN Falusi apparátusból gazdát neveltünk
