Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

4 1999. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK- r m A „TALÁLMÁNY" NEM UJ Felfrissítésre és bejáratásra vár — Nincs új a nap alatt. Fogadja fenntartással, ha azt hallja, hogy új törvény, szabályozás születik a közigazgatást érintően is — tanácsolta a közelmúltban a Legfőbb Ügyészség egyik, az ál­lamigazgatási jogra specializálódott ügyésze, akit az önkor­mányzatról, illetve a működést majd szabályozó, egyelőre még csak törvénytervezetről faggattam. Mondandóját nyomban egy- kétszáz éves törvények, törvényerejű rendeletek kivonatának fénymásolataival illusztrálta: — A törvényelőkészítők bevallva- bevallatlanul bizony visszanyúlnak ezekhez. A napokban újra hallani véltem az akkor elhangzottakat, amikor eredetileg ősi, még Szent István alapította megyénk érdekes, kuriózum értékű emlékei iránt szándékoztam érdek­lődni a megyeházán, a Pest Megyei Levéltárban. Végül az ön- kormányzatoknál kötöttem ki, mert valóban nincs új a nap alatt. Minden időben érdekes „ol­vasmány” egy levéltár. Hát ha még tudjuk, hogy a 19 megye közül a legnagyobb a Pest megyei. Élére állítva több mint 14 kilométernyi iratköte- get őriznek a központi meg a váci és a nagykőrösi fiók­levéltárakban, illetve az aszó­di raktárban. Mostoha körül­mények között. Igaz, a legér­tékesebb relikviákat megfelelő helyen, páncélszekrényekben, de mintegy hatezer méternyi iratot pincében tárolnak, amely ugye nem éppen a leg­alkalmasabb tárháza történeti múltunk írott emlékeinek. Nem véletlenül született úgy másfél évtizede, 1976-ban me­gyei végrehajtó bizottsági ha­tározat arról, hogy készüljön új épület a megyei levéltár számára. 1980-ban ez már szinte megvalósulni látszott, amikor az év végén — mint köztudott — gazdasági szigorí­tásokat léptetett életbe a kor­mányzat. Az okok azóta elmé­lyültek — de a levéltár meg­maradt méltatlan körülményei között. Kilátásai sem bizta­tóak, hiszen a váci fiókintéz­mény és az aszódi raktár volt egyházi ingatlanban dolgozik. De térjünk vissza a „kin­cses házba”. A legrégibb ira­tok sajnos megsemmisültek a törökidőkben. Néhány nagy becsben tartott, papírra meg állati hártyára írott oklevél a mohácsi vészt megelőző idők­ből nem minden esetben me­gyei vonatkozású. A nyilván­tartás szerint a „legöregebb” megyére vonatkozó iratok 1638-tól maradtak meg. Sokfé­lék az őrzött történeti értékű iratok: jegyzőkönyvek, jelen­tések, feljegyzések, vallomá­sok, szerződések. Aztán köz­jogi iratok a polgári korból, meg bírósági peranyagok, íté­letek. Gyönyörű rajzolatú bé­lyegzők, pecsétek, Pest megye városainak, községeinek és magának a megyének külön­böző korokból származó pe­csétjei. Ma ezek alapján terve­zik címerüket a megye telepü­lései. A legrégebbi pecsétnyo­mó is elveszett, csupán a le­nyomata ismert: két mancsá­ban almát, illetve koronát tar­tó, sziklás csúcson — s nem hármas halmon, mint többen látni vélik — álló oroszlán. Az is érdekes, hogy a me­gye területi nagysága az év­századok során nem sokat vál­tozott. Az eredeti, az I. István alapította Pest és Pilis megye területileg máig azonos, per­sze az idők során vettek el és kapcsoltak is hozzá részeket. Solt megye a török idők alatt csatlakozott, Kiskun kapitány­ságot később csatolták. Kezembe került a magyar levéltárosok munkája alapján kiadott Magyar Történelmi Fogalomtár című kétkötetes kislexikon. Fellapozva a kirá­lyi, a nemesi és a polgári vár­megye címszavakat, felettébb tanulságos olvasmányra lel­tem, dióhéjban adtak világos áttekintést a vármegyék tör­téneti, intézményi, politikai fejlődéséről. A sorok között gyakran ismétlődött az „ön- kormányzat” kifejezés. Nézzük csak : „ ... Az eredeti királyi intézmény, a vármegye, a ki­rályi várbirtokok eladomá- nyozása folytán a 13. század­ban gyakorlatilag felbomlott. Helyét fokozatosan a nemesi vármegye egészen más, rendi önkormányzati jellegű szerve­zete foglalta el. A kialakult nemesség szervezetten, királyi támogatással erősítette befo­lyását az ítélkezésben és a he­lyi közigazgatásban. A kiala­kult nemesi vármegyék élén a korábbiakhoz hasonlóan a fő­ispánok álltak, akiket tovább­ra is a király nevezett ki. Vi­szont az ügyeket egyre inkább a helyetteseik, az ispánok ve­zették, akik a 16. századtól lé­nyegében választott tisztségvi­selők lettek.” „ ... A rendi vármegyék je­lentősége az 1520-as évektől kezdve egyre jobban nőtt: a központi intézkedések, törvé­nyek. rendeletek végrehajtói lettek önkormányzati-bírásko­dási feladatot láttak el. De a hiányosan működő államha­talmi szervek pótlására is szolgáltak. A polgári átalaku­lás zászlóvivője a nemzeti színt nyert nemesség növekvő része lett. Népképviseleti me­gyére először 1848-ban, azután az 1870. évi közigazgatási tör­vénnyel alakult át utódjára, a polgári vármegyére, amely a középszintű közigazgatás szer­ve lett. A megyei földbirtokos osztály az önkormányzat mi­nél teljesebb megőrzésén fára­dozott. Ezt a „kiegyezés” adta meg: saját belügyeikben ön­állóan intézkedhettek. A pol­gári vármegye legfontosabb szerve a törvényhatósági bi­zottság volt, mellette egyéb szakbizottságok is működtek. E vármegye élén is a főispán állt, akit a király, illetve a kormány nevezett ki, ennek megfelelően bizalmi emberek voltak, s nem alárendeltjei az önkormányzatnak. Az alispán, illetve hivatala az ügyintézés, a végrehajtás terén irányítot­ta a vármegyét. Fontos szere­pet játszott a főjegyző, a tiszti főügyész, a főorvos, a levél­tárnok stb., ezeknek a tiszt­viselői állásoknak a legtöbbiét választás útján, hatévenként, a törvényhatósági bizottság köz­gyűlésén töltötték be ...” A polgári vármegye — ha­táskörét és szervezeti felépíté­sét tekintve a Horthy-kor- szakban sem változott lénye­gesen. A második világháború idején felfüggesztették, majd a német megszállás után for­Az oldal a Pest Megyei Tames támogatásával készült málisan felszámolták a polgá­ri vármegyék önkormányzatát. Véglegesen pedig 1950-ben, a tanácsrendszer létrejöttével szüntették meg. A hatalmi, szervezeti felépítés, azon belül^ a tisztségeké nem sokat válto­zott, legfeljebb az elnevezések. Viszont önkormányzati jelle­ge, hatásköre a helyi és me­gyei igazgatási szervezeteknek erőteljesen háttérbe szorult, az agyonszabályozott rendeleti kormányzással formálissá lett. Arra is van számos példa a történelemben, hogy a közép­szintű igazgatás önkormány­zati jellegét megkísérelték visszaszorítani és szakhatósá­gi szintre visszasorvasztani. A rendeleti kormányzás min­den időben diktatúrába tor­kollt, s az előbb-utóbb ellen­álláshoz, kitöréshez vezetett. Jól megszervezett önkormány­zati rendszereink voltak. Erő­sek a történelmi gyökerei a megyei önkormányzat valódi helyhatósági önkormányzattal való párosításnak. S ha most az országos akarat arra ten­dál, hogy meg kell erősíteni a helyi önkormányzatokat, ákkor annak a végrehajtója szintén csak a megye lehet, elképzelhető, hogy csökken­tett apparátussal. Kézenfekvő, hogy ez az önkormányzatot a helyiek és a megyei pártok képviselőiből összeállított tes­tület irányítsa. Aláhúzott elismerés A módosított rendelet módo­sítása — egy ilyen mondat­rész olvasása nemegyszer mo­solyt fakaszt. Az átlagember számára mulatságosan bürok­ratikusnak tűnnek ezek az egymás mellé rakott szavak. Hogy ezúttal elmarad ez a bel­ső csiklandozás, sőt ünneplés örömet fakaszt, az a továb­biaknak szól. Mert az elisme­rések aláhúzásának érdekében készül módosított rendeleté­nek módosítására Pest M^gye Tanácsa. S talán mondanunk sem kell: azért, hogy a forint romlásával egyidejűleg ne de­valválódjék a kiemelkedő, al­kotó munka kitüntető elisme­rése. A Pest Megyei Tanács Alko­tói Díja mellett a Közművelő­dési Díj és az Arany János Pe­dagógiai Díj kitüntetéseket a művelődési ágazatban ki­emelkedő teljesítményt nyújtó személyek és közösségek kap­hatják. A kétszeri újraszabá­lyozás alkalmával a pénzjuta­lom összegét 4 ezer, majd 1985-ben 6 ezer forintra emel­ték. Az Arany János Pedagó­giai Díj 1990. évi példányainak odaítélésekor, a legutóbbi vég­rehajtó bizottsági ülésen ja­vaslat hangzott el, hogy a díj­jal járó pénzjutalom összegét emeljék fel. Ennek alapján készült a javaslat a tanács- rendelet módosítására: „A díjakkal oklevél, emlékérem és nettó 10 ezer forint pénz­jutalom jár.” A rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Szsm&i gyönyörködtető Reprint kiadásban jelentette meg a Dovin Művészeti Kft. — a Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monog­ráfiája) sorozatból — dr. Borovszky Samu Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye című kétkötetes munkáját ÁTCSOPORTOSÍTÁS MŰEMLÉKVÉDELEMRE Nem az utolsó fillérig Különböző rendeltetéssel céltámogatásokra több száz millió forintot-hagyott jóvá a megyei tanács az idei gazdál­kodási tervében. Egyénként is Irta: Kádár Edit MEGYEI FOGLALKOZTATÁSI KÖZPONT Egy lépéssel előrébb Ha tömeges munkanélküli­ségről ma még nincs is szó Pest megyében — egy-két százra tehető pillanatnyilag a számuk —. de azzal szá­molni kell, hogy a munkanél­küliség közvetlen veszélye fe­nyeget több ezer embert szű- kebb pátriánkban is. Mert tény, hogy egyre kevesebb a munkást és alkalmazottat ke­reső vállalat, intézmény. Az év első negyedében közel ezer ember részesült hosszabb-rö- videbb ideig munkanélküli-se­gélyben. Mintegy 1600 mun­kahely nélkül maradt me­gyei lakosnak adtak vállalko­zási hitelt a foglalkoztatási alapból. Közel 150-en dolgoz­tak közhasznú munkán és mintegy 600 munka nélkül maradt ember elhelyezkedési esélyein próbáltak javítani szakmai átképző tanfolyamok­kal és azok pénzügyi támo­gatásával. Munkaközvetítést igénylők száma az első ne­gyedévben meghaladta a 2500-at. Egyre több olyan kor- engedményes nyugdíjazási kérelem érkezik, amelyben pénzügyi támogatást kérnek a foglalkoztatási alapból. A munkahelyteremtő beruházá­sok anyagi támogatásával az elmúlt másfél évben 520 ríj munkahelyet sikerült létre­hozni a megyei gazdálkodó szerveknél. A megyei tanács illetékes osztálya még tavaly megkezd­te az akkor már érezhető hátrány, az egyetlen munka­ügyi szolgáltató iroda hatás­körének kiterjesztését, háló­zattá szervezését. Alapvető feltétele annak, hogy ponto­san nyilvántartsák azokat, akik munkát keresnek. Egy helyi tanácsi ügyintézőtől, aki ráadásul más feladata mel­lett látta el a munkaügyi teendőket, aligha várható el, hogy megfelelő információi legyenek a munkát keresők számára. Szinte már vala­mennyi megyében' működik ilyen hálózat, s ma már Pest megyében is minden város­ban és Zsámbékon található munkaügyi kirendeltség a megyei munkaügyi szolgáltató iroda kereteiben. Egyelőre két-két emberrel, akiknek a munkáját számítógép segíti. Szoros kapcsolatban állnak a munkáltatókkal, amelyeknek bár bejelentési kötelezettsé­gük nincs, ha munkaerőt ke­resnek, de végül is érdekük e.z állandó kapcsolat fenntartása az irodával. Azt viszont be kell jelenteniük, ha leépítést terveznek, s már tíz embert meghaladó elbocsátást is je­lezniük szükséges. •• . A tapasztalatból ismert és a várhatóan megnövekedő feladatok és a racionálisabb szervezés indokolja a megyei munkaügyi szervezet korsze­rűsítésének befejezését. A helyi tanácsok munkaügyi, szakigazgatási és szolgáltará- si teendőiket a körzeti ki- rendeltségek segítségével lát­ják el. Egyidejűleg a megyei szolgáltató iroda, sőt a me­gyei tanács termelés- és ellá- tásfelüayeleti osztályának gaz­daságelemző és munkaügyi csoportja egyaránt végez szik­igazgatási és szolgáltatási fel­adatokat is, például a köz­hasznú munka szervezését, az újrakezdési kölcsön ügyin­tézését, a szakmunkás-beis­kolázás tervezését is. A me­gvet iroda és a csoport mun­kája között nem lehet éles ha­tárt húzni, de a különállás miatt a munkához elenged­hetetlen információk megosz­tottak, a különböző' intézke­dések, eljárások, folyamatok nehézkesek. Az országos, ki­alakuló egységes munkaügyi szervezeti rendszerhez való illeszkedés is megköveteli, hogy ezeket az egy ügyben, de külön-külön működő intéz­ményeket egységgé szervez­zék a Pest Megyei Foglalkoz­tatási Központ létrehozásá­val. Az előbbiekből is jel­zetten nem formális, hanem valóban praktikus okokból, szervezeti, ügyrendi egyszerű­sítés okán. A tevékenység fejlesztésé­ben két szempontot tartanak különösen kiemelt fontossá­gúnak: a humánus, emberkö­zeli és egyénre szabott, szak­szerű munkaügyi szolgálta list úgy, hogy a foglalkoztatáspo­litikai eszközök nyújtotta le­hetőségek közül a legmegfke­lőbbet válasszák ki az egyén számára, ezzel egyidejűleg a rendelkezésre álló pénzkeretek lehető legcélszerűbb felhasz­nálását. A foglalkoztatási központ kijelölt szakmai tevékenysé­gét még címszavakban is hosszú lenne felsorolni. - Fog­lalkoznak majd elemzé.sscl. közév- és hosszú távrú ni'tn- kaeröniaci prognózis kidol­gozásával, segítik a foglalkoz­tatási feszültségek oldását, el­lenőrzik az eszközrendszer működését stb. De pályavá­lasztásban. pályakorrekciók­ban is tanácsot adnak, terve­zik a beiskolázásokat, amel­lett. hogy fő feladatuk a sze­mélyre szóló ügyintézés lesz. Az új intézmény létreho­zása nem tűr halasztást. Bár­milyen lesz is a munkád jvi kormányzat „felállása”, erre a szervezetre most van szük­ség. nem később. Az 'ehet kérdés, hová tartozzék, hogy ki irányítsa, azt később el lehet dönteni. Létrehozásához vi­szont a legközelebbi ülésén kérik a megyei tanács testüle­tének a jóváhagyását. jelentősek azok a pénzkere­tek, amelyekből pályázattal igényelhettek segítséget fej­lesztéseik megvalósításához a helyi tanácsok. Érthetően na­gyon sokan éltek a lehetőség­gel. Az is. természetes, hogy összességében is sokkal na­gyobb összegeket jelöltek meg pályázatukban, mint amennyi kiosztására lehetőség van. Nem szívesen tesszük, hogy számokkal bombázzuk az ol­vasót, most azonban ez elke­rülhetetlen. Hogyan is adhat­nánk másként betekintést ar­ról, hogy például a 43, inf­rastrukturális szempontból hátrányos helyzetűnek ítélt település egyes fejlesztéseinek támogatására 83 millió forint áll rendelkezésre, s ebből negyven tanács összesen közel 150 millió forintot igényelt pá­lyázatában. A feltételeknek megfelelők között — a javas­lat szerint — 74,5 millió forin­tot osztanak ki. Figyelemre méltó, hogy a magánerős la­kásépítéshez. illetve -vásárlás­hoz juttatandó helyi szociális támogatást erősítő megyei ke­retből 30 tanács egyáltalán nem kért, s egyharmaduk pe­dig alacsonyabb összeget igé­nyelt a normatívák és a la­kosságszám figyelembevételé­vel megpályázható céltámoga­tásnál. A többiek viszont na­gyobb összeget szerettek volna kapni. Részletesen szóltunk koráb­ban a kistelepülések — külö­nös tekintettel a most önálló­vá váltakra — iskolaalaoításá- nak. illetve visszaállításának támogatásáról. Az erre a cél­ra rendelkezésre álló 10 millió forintból hat községnek (há­rom visszalépett) 8 millió fo­rintot javasolnak juttatni. A visszatartott összeg indokolt, hiszen a pályázat három ha­tárideje közül az utolsó szeo- tember 30. Viszont e<?v fillért sem tartalékoltak, mind a 29 milliót szétosztják a hírközlé­si fejlesztések befejezésének támogatására. Önmagáért be­szél. hogy miért. Ötmillió forintot pluszként még át is csoportosítottak a tartósan fizetésképtelen taná­csok finanszírozására tartalé­kolt összegből, hogy végül 12 millió forint támogatást jut­tathassanak a kultúrtörténeti, illetőleg idegenforgalmi szem­pontból rendkívül jelentős műemléképületek helyreállítá­si, állagmegóvási költségeihez.

Next

/
Thumbnails
Contents