Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-10 / 84. szám

1990. ÁPRILIS 10., KEDD

O MONDTA

Alkuk

A koalíció lehetőségeiről három vezető pártemberrel beszélgetett a Világ (90/14.) munkatársa. A véleményt nyilvánítók egyike Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke. Szimpatikus az a visszafogottság és tárgyilagosság, mely- lyel fogalmaz. S ennél is szimpatikusabb az az őszinteség, amelyet ma nagyon ritkán tapasztalhatunk a politika porondján, főként nem vezető politikusok szájából.

Azt mondta például Antall József a választások második fordulója előtti helyzetről: „Olyan alkudozások folynak, olyan alkuk köttetnek, melyekben nem a parlamentáris rendszer etikája és etikettje, még csak nem is politikai megfontolások, hanem egzisztenciális döntések és rivalizálások érvényesülnek." A valóságot hűen tükrözi a diagnózis! Sajnos hogy ez a helyzet. Mert valóban tanúi lehettünk a megyében is furcsa alkuknak, egyezkedéseknek, úgy látszik, nagy a vonzereje némely körökben a képviselői mandátumnak, a vele járó rengeteg munkának, súlyos felelősségnek, mert hiszen azt feltételezni sem merjük, hogy némelyeket kevésbé ezek csábítják, sokkal inkább vonzerő a tisztes javadalmazás kilátása, a honatyai állás.

Takaratlan őszintesége mellett azért is megnyerő A. J. véleménye, mert pontosan elemez. A mellőzött etika és etikett, a politikai megfontolások csekély súlya a most megszületett parlamentáris rendszer olyan sebezhetőségére mutat, amilyet a társadalom nem engedhet meg senkinek. Az egzisztenciális döntéseknek és rivalizálásoknak ugyanis az a fő jellemzője, hogy suba alatt, a nyilvánosság kizárásával, a választópolgár statisztaként történő felhasználásával zajlanak. Az ilyen „egymás közötti" döntésekből éppen eleget látott a magyar társadalom, újabbakra aligha tart igényt. Alkukra természetesen mindig is szükség volt és van a politikában. Etikus alkukra gondolunk persze..,

KLIENS

VESZÉLYBEN A MUNKAHELYEK

A számítógép sem

szémsSM’i erre

Az embert a munka tette emberré — a munkanélküliség pedig európaivá. Világos, ilyen egyszerű magyar szemmel a fejlődéstörténet. Eddig mások hülyítettek bennünket, most mi hülyítjük saját magunkat. Mert mi kérem itten a Nyugat kitárt kebelére masírozunk. Van is nekünk egy utunk valahol, ami oda visz, ez az „út Európába”. Beszélünk róla eleget mostanság, legalább annyit, mint a szegénységről, bűnözésről, munkanélküliségről együttvéve. Tudniillik az a sokat emlegetett haladás nem nélkülöz némi szépséghibát. A megyében erről már vagy ötszázan tudnának mesélni. Nekik eddig azt mondták, állástalan emberek csak abban a kegyetlen tőkés világban(?) lézengenek az utcákon. Ök meg elhittek mindent. Rosszul tették.

— A legutolsó összesítésünk februári, amikor valóban mintegy ötszáz rászorulónak folyósítottunk munkanélkülisegélyt — magyarázza dr. Szabó Ferenc, a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda vezetője. — Ez a szám sajnos duplája a januári igényjogosultak számának, akik viszont szintén kétszer annyian fordultak hozzánk, mint decemberben. Tavaly év végén még százan sem voltak munka nélkül a megyében, de ki tudja, ilyen növekedés mellett megjósolni, mit hoz a jövő. Abban a már említett februári hónapban például 2 millió 400 ezer forintot fizettünk ki csak segélyekre.

0 Honnan, -milyen

.....Pest

m

egyei munkahelyekről bocsátották el a legtöbb embert?

— A munkaerőmozgásról igazán megbízható információja senkinek nincs.. Állítom, hogy az állástalanok legalább 80 százaléka nem általunk, hanem barátai, ismerősei révén helyezkedik ci. Mindenképpen sokan veszítették. azonban, el munkane- lyüket a Pestvidékd Gépgyár és a Verőcemarosi Kőporc dolgozói közül, de itt kell megemlíteni az olyan hadianyaggyárakat mint az ISG, valamint a magyar—szovjet kereskedelmi megállapodással érintett vállalatokat, így a Csepel Autógyárat. A sort természetesen még lehetne folytatni tovább, bár nincs

KONFERENCIA A VILÁGKIÁLLÍTÁS GONDJAIRÓL

Közlekedési körkép

Itt lenne már végre az ideje annak, hogy a világkiállítással kapcsolatos kérdéseket tisztázzuk. A témával foglalkozó illetékesek legutóbbi ülésének visszhangja is azt árulta el, hogy még sok a bizonytalanság. S míg ők hosszú hónapokon keresztül tördelték a kezeiket, addig az osztrák szomszédok azon gondolkodtak: — vajon hogyan lehetne megvalósítani a Bécs—Budapest világkiállítást, s valamennyire bevonni Pozsonyt. Ez a háromszög vagy inkább füzér még inkább felhívná a figyelmet a Dunakanyar helyzetére. az ott élők gondjaira, problémáira. Köztudott, hogy e terület fejlesztési programja erősen kötött. Ebben szerepet játszott és játszik a bős— nagymarosi vízlépcső építésének leállítása. S az sem mellékes, hogy hosszú évtizedek óta nincs egyetlen híd sem a Dunán az Árpád hídtól egészen Komáromig, ami nemcsak a Dunakanyar, de a vízparton levő városok és községek infrastrukturális helyzetét is meghatározza.

Milyen ma a Dunakanyar vasúti, vízi és közúti közlekedése? Valóban szükség van-e a területrendezési tervek felülvizsgálatára? Milyen következményei lehetnek az európai vízi rendszerak 1992-re tervezett összekötésének? Várható-e ezek után forgalomnövekedés ebben a körzetben, különös tekintettel a nagymarosi vízlépcső építésének leállítására? Ilyen és hasonló kérdések kerülnek terítékre azon a konferencián, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület, a Közép-Duna-vi- déki Intéző Bizottság és a MTESZ Pest megyei szervezete rendez e hónap végén Vácott, a technika házában. (

Ezen a találkozón az érintett települések, valamint vállalatok vezetői és az illetékes kormányzati szervek áttekintik a térség közlekedését a vízlépcső után és a Budapest —Bécs világkiállítás előtt úgy gazdasági, mint idegenforgalmi szempontból. A részvevők ajánlatokat tesznek és javaslatokat állítanak össze a közlekedési tárca vezetőinek és a kiállítás szervezőinek.

Ebben a szűkös gazdasági helyzetben az sem elképzelhetetlen, ha ezen a konferencián javaslatként felmerül, hogy a Dunakanyarban leállított nagyberuházásból idegen- forgalmi látványosságot varázsoljanak a világkiállításra hazánkba utazóknak.

M. I.

sok értelme. A lényeg, hogy mesék az olyan állítások, miszerint ezeket a munkanélkülieket a várható gazdasági növekedés, az egyre-másra alakuló kft.-lk felszívják. Az állástalanok egy része ugyan tényleg el fog valahol helyezkedni, ám a derékhad kívül reked.

© Ha jól tudom, működik viszont egy olyan számítógépes rendszer, mely nyilvántartja a munkanélkülieket és a lehetséges munkahelyeket. Ez sem segít?

— Az igazat megvallva a rendszerünk nagyon kis hatásfokkal üzemel. A vállalatok egyszerűen ném szolgáltatnak nekünk adatokat. Elméletileg folyamatosan, de legalább havonta egyszer kellene jelenteniük a munkaerő- mozgásokat, még ha azok minimálisnak tekinthetők. Nem állnak azonban rendelkezésünkre olyan eszközök, amivel ezt kikényszeríthetnénk. Itt főleg a szakszervezetek szerepe lenne jelentős, ám úgy tűnik, ezzel a problémával senki nem foglalkozik. Talán az hozna megoldást, ami Ausztriában, ahol az ottani munkaügyi miniszter egész oldalas hirdetésekben könyörgött a vállalatoknak, közöljék a munkaerő-vándorlással kapcsolatos információkat. Visszatérve még egyszer a számítógépes feldolgozásra, a mi rendszerünket 50 ezer munkanélküli nyilvántartására tervezték, de ha csupán a prognosztizált munkanélküliséget tekintem, az már jóval meghaladja ezt a kapacitást. Mert a kilátásaink nem túl biztatóak.

Hát ez az, amire még bólintanunk sem kell, annyira igaz. Sajnos.

Falusy Zsigmond

Csőtörés

A Barátságból elfolyt az olaj

Továbbra sem érkezett hivatalos szovjet jelentés a Barátság Kőolajvezeték szovjet szakaszán Szizrany város térségében bekövetkezett töréséről, ahol mintegy 7 ezer tonna kőolaj elfolyt, és családokat kellett kiköltöztetni a múlt héten, mivel az olajfolyam lakóházakat öntött el.

Március 31-én 18.00 órától íjjgsnap „i;egiggj 6. óráig leállt ugyan az olajszállítás, amit Fényeslitkén, a magyar átvevőhelyen észleltek, de a magyar olajipari szakemberek kérdésére érkezett szovjet válasz szerint: túlteljesítették havi szállítási tervüket, azért álltak le a szállítással rövid időre. Nem zár- nató ki azonban, hogy a rövid szünet a Barátság Kőolaj- vezeték törésével is kapcsolatban volt.

Az olajszállítás jelenleg már teljesen zavartalanul folyik tovább.

Csuszánakvalő

Sok tojásból

Jó néhány monorl asszonynak jelent új munkalehetőséget a Monori Állami Gazdaság „tésztagyára”, amit a volt cukrászüzem helyén nyitottak meg. Igaz, hogy itt nagy tételben, gépekkel gyúrják, nyújtják a sokféle tésztát, de a receptek hagyományosak, a szeletelés is kézzel történik. A sok tojásból készülő levesbe-, csuszánakvalókat alighanem hamarosan megkedvelik a háziasszonyok

(Erdősi Ágnes felvétele)

Ma fő ta feasékhssta Alhertirsán ?

Mintha lassabban forogna az idő kereke

Lehettünk úgy százan — százötvenen nemrégiben az albertirsai falugyűlésen. A hallgatóság már vagy tíz perce fülelte a tanácselnök beszámolóját, aki mintha érezte volna, hogy kifut az időből; egyre pergősebbre fogta mondókáját. Magam azon elmélkedtem, hogy Ismerős ennek a szövegnek a tartalma, stílusa, hogy tudniillik „1985-ben községfcjlesztésre 21,7 millió forintot fordítottunk, amelyből bővítetik k az általános iskolát, szilárd burkolatot kapott a Temesvári utca” — stb, stb. Peregtek az évek, halmozódtak az eredmények ...

A figyelmes idegen tételes felsorolást kapott arról, mije van mára Albertirsának, de hát a falugyűlést általában nem a vendégeknek rendezik. A helybeliek nagyon pontosam tudják; évről évre hol is tart a piac ügye, a közművesítés, ismerik, kik kapták a telkeket, tán még arról is csevegnek néha-néha, mi fő az új ház tűzhelyén a fazékban. Ebből a megfontolásból úgy vélem, nines túl sok teteje az ilyen cikluszáró beszámolónak. Akkor sincs, ha megtalálható az erre vonatkozó előírás. Az embereket a jövő, a formálódó önkormányzat érdekli. Így tehát azon kaptam magam, hogy rettenetesen kíváncsi vagyok, valójában mi fő a fazékban. De az étel valahogy hiányos. Nincs sava, borsa.

Adva van például ama bizonyos strandfürdő, amelynek vizét alig egy hónapja végre gyógyvízzé nyilvánították a szentenciát kimondani jogosultak. No mármost, létezik ugyan egy alternatíva, miszerint ff későbbiekben érdemes itt gyógyfürdőt, szállót építeni — igaz, ezt ezen a falugyűlésen nem hozta szóba az elnök. Nem beszélt arról sem, milyen ötletekkel lehetne még kamatoztatni ezt a kincset. A hozzászólásokból viszont kitűnt: akadt egy kft., amely üzemeltetné a fürdőt, csakhogy a vállalkozók még annyi tőkével sem rendelkeznek — mert másfél milliót a tanácstól kértek —, hogy a szükséges karbantartásokat elvégezzék és megnyissák a strandot. Azt a létesítményt akarták megszerezni a falutól, amelyét évekkel korábban a település saját pénzéből. társadalmi munkájával teremtett magának. Rájött erre a tanács is, így nem született meg az egyezség. De pillanatnyilag nincs másik partner, akit felkutatott, akivel tárgyalásokat folytatott volna. Az csak később vált világossá — lévén az állampolgár nem szállt le a témáról, hogy a tanács költségvetési üzeme 500 ezer forinttal társtulajdonos a kft.-ben, amelynek összes tőkéje 1 millió 100 ezer forint.

Sötét ló számomra és a kíváncsi lakótársnak ugyancsak, ama szervizút ügye, amelyről nem lehet fehéren- feketén bebizonyítani, hogy a kivitelezése előtt készült gazdaságossági elemzés alapján mit mutatnak a számok.

Azt sem értem továbbá, hogy miért gondolták először: a volt MSZMP-székház épületében a házasságkötő terem kapjon helyet, amikor a településen létezik a kisiparosoknak egy csodálatos székhaza, amelyben van alkalmas terem a szertartások megrendezésére. Ráadásul — azt beszélik —, ezt a lehetőséget az iparosok föl is ajánlották. A falugyűlésen azonban csak arról szólt a fáma, hogy a régi pártház ezentúl esetleg az öregek napközije lesz. Megjegyzem: a pártingatlanok

hasznosításaikor prioritást kötöttek ki az egészségügyi, szociális és oktatási céloknak.

Egy szó mint száz, érte csendes és indulatos bírálat a tanácsot bőven: akadt aki azt tette szóvá, hogy a falugyűlés nem kapott megfelelő propagandát, mert úgymond kevés helyen plakatírozták ki az eseményt. Pedig hát magam legalább 6-8 forgalmas helyen ragasztottam ki a meghívót — érvelt az elnök. Mások azt nehezményezték, miért nem korábban hívták össze a fórumot. A tervezett időpont egyébként éppúgy a parlamenti választások kampányidőszakára esett volna, mint

ez a mostani. A település vezetői azonban nem kívánták a falugyűlést a pártok politikai csatározásának színterévé tenni. Végül tudatosították az érintettekkel, hogy itt most a községpolitikáról szeretnének tárgyalni. Ezt mindenkivel sikerült megértetni olyannyira, hogy alig-alig maradt a falugyűlés után a helyén érdeklődő, aki még meghallgatta volttá az MDF gazdasági szakértőjét. Annak a pártnak a képviselőjét, amelyik pártra úgy egyébként a legtöbben adták a voksukat. A községpolitikát a pártállamban az MSZMP diktálta, de az önkormányzatok képviselőtestületébe is pártok jelölnek majd tagokat...

Elpolemizáltak a falugyűlés résztvevői azon is, hogy mostanában több rendőr vigyázza a település nyugalmát, még sincs minden rendben a köz- biztonság háza táján, s hogy kellett-e a Tessedik-szobor az iskolába, amikor már két helyen is adóznak Aibertir- sán az evangélikus lelkész emlékének.

A példakép — egyetértve az ekképp érvelőkkel —, igenis hasznos a gyerekeknek. Nőnem est omen — az oktatási intézménynek valóban igényesebb nevet kölcsönöz Tessedik, mintha azt november 7-re keresztelik, ahogyan előzőleg tervezték. Persze eső után köpönyeg, a szobor áll. Arról viszont ma is érdemes szót váltani, ugyan miért kellene azzal az új önkormányzatok megalakulására várni, hogy a szovjet hősi emlékmű — úgy mellesleg az állampolgárok óhajára —, méltó helyére, a temetőbe kerüljön?

Albertirsán sok momentum utal arra, mintha lassabban forogna az idő kereke. £s bár vannak indulat nélkül feltett kérdések, ezekre nincs minden esetben megnyugtató válasz. Az érem másik oldala: a HNF helyi bizottsága januárban úgy döntött, hogy szerepét betöltötte, működése a továbbiakban szükségtelen, amivel egyeté-tett most a falugyűlés. Ugyanakkor nem sikerült létrehozni azt a szervezetet — bár létjogosultságát senki sem vitatta —, amely pártállás nélkül összefogná és képviselné az emberek érdekeit.

Fazekas Eszter