Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
1990. Április 7., szombat Lemeszelték az éjszakai betörőket Miért hallgatnak a károsultak? A négy férfi március 27-én éjfél körül indult útnak Budapestről. Az ütött-kopott gépkocsi csomagtartója akkor még üres volt. Nagy bevásárlásra” készültek. Áz cseppet sem zavarta őket, hogy a boltok már régen bezártak. Igaz, pénzt nem is vittek magukkal, csak egy hosszú nyelű áttételes fogót, amivel pillanatok alatt levágták a lakatokat. A többi már ment, mint a karikacsapás. Aznap éjjel vagy féltucatnyi üzletet valószínűleg ók kerestek fel Monor és Nagyká- ta térségében. Pándra valamivel hajnali három óra előtt értek a Nagylkátai ÁFÉSZ 39- es számú boltja elé, elsőiként ennek az üzletnek a vezetője tett feljelentést ismeretlen tettesek ellen a Nagykátai Rendőrkapitányságon ... Már világos volt, amikor Szecsö és Sülysáp között, Mag- dolna-telepnél „lemeszelte" őket a rendőrjárőr, mert feltűnt, hogy a rozoga jármű hátulja túlságosan leült az útra. A forgalmi engedélyről rögtön kiderült, hogy az már egy éve lejárt. Ugrott hát a rendszám! Aztán meg a rendőrök szemöldöke ugrott magasra, amikor az éjszakai bevásárlókkal felnyittatták a csomagtartót. Ölükben sörrelkávéval Már az igazoltatás elején feltűnt, hogy a hátul ülőik ölében kartonban dobozos Dreher sör és ládányi üveges pótkávé van. A csomagtartó színültig tele zacskós babkávéval, márkás italokkal, dobozos sörrel! A hasukról sem feledkeztek meg a férfiak, mert a Cabinet brandy és a Zwack unicum mellé több kiló gyulai kolbászt is bepakoltak. Másnap reggel a Nagykátai Rendőrkapitányság belső udvarán eltartott egy darabig a nem éppen önkéntes leltározás. Hiába, ötvenezer forint értékben még a mai áraik mellett is szép nagy pakkot lehet összeállítani kis tételekből! A sofőrről hamar kiderült, ő csak az autót vezette, s bent ült a volánnál, amíg a többiek „bevásároltak A nyomozók kérdéseire majdnem mindig „nem tudómmal” válaszolt. Arról sem tudott, hogy aznap éjjel valakik kirámolták a tápióbicskei 39-es boltot, Gyömrön egy másikat, s Tápióságon, a Nagykátai ÁFÉSZ 46-os üzlettérnek vezetője reggeli nyitáskor ugyancsak levágva találta a lakatokat. A tápiósági boltba végül is nem mentek be a betörők, mert valószínűleg megzavarták őket. Mindenütt la- katlevágásos módszerrel hatoltak be az üzletekbe. Egyedül a Nagykátad ÁFÉS’Z 3-as számú ABC-áruházát látogatták meg — az akkor még ismeretlen tettesek — ablakbetöréses módszerrel, ugyanazon az éjszakán. Lehullottak a lakatok Farkas László főhadnagy, a bűnügyi osztály főnyomozója azt mondta, hogy az éjszakai gyömrői betöréssel együtt a monori kapitányság területén három hét alatt több mint húsz boltba hatoltak be ismeretlen tettesek — szintén a lakatokat levágva! Ám másról is szólt a főnyomozó. Arról például, hogy a nagykátai 3-as ABC-áruház üzletvezetője megtagadta a rendőrök tájékoztatását. Később az áfész és a rendőrség vezetői között késhegyre menő vita kerekedett, mert a helyszíni szemlén a főnökök ismételten megtiltották a boltvezetőnek, hogy válaszoljon a nyomozók kérdéseire. Hogy miért viselkedtek ilyen különösen a sértettek? A magyarázat viszonylag egyszerű. Az áfész-elnclk papírokkal bizonyította — több mint húsz esetre visszamenőleg —, hogy a biztosító csak ázf akár-" értéket ismerte el, amit a helyszíni szemle során bediktált a boltvezető, s amit megállapított a szemlebizottság. Márpedig a betörések után megtartott leltározás sokszor jóval magasabb hiányt mutatott ki. A kereskedőknek pedig az az érdeke, hogy a biztosító a teljes leltárhiányt térítse meg. C.sa‘k hát a biztosító szakemberei sem estek a fejük lágyára! A tizedik bankfiók A pénz pénzt hoz A régi hat (Cegléd, Dabas, Monor, Ráckeve, Vác, Gödöllő) és a három új (Nagykáta, Nagykörös, és Szigetszentmik- lós) után most Szentendrén is megnyílt a Budapest Bank Rt. immár tizedik Pest megyei fiókja. A már megszokott patinás és ízléses berendezés a látogató előtt kétségtelenné teszi, hogy ennek a banknak a fiókjába lépett. Nem hiába dicsérte Hegedűs Oszkár, elnök vezérigazgató Simon Katalin, és Baranics András belső építészeket, mert a helyiségek valóban reprezentatívak. Persze ebben része van a helyi Modolur Építőipari és Tervező Kisszövetkezetnek is, amelynek szakemberei a volt MSZMP-székház helyiségeit átalakították. De lássuk a medvét! A Budapest Bank Rt. ez év végéig az országban 50 fiókot kíván kialakítani. Teheti, mert tavaly a 670 részvényesének 19 százalékos osztalékot fizetett, a nyeresége pedig 3,8 milliárdra rúgott. Hogy nem félnek-e a konkurenciától? A kérdésre Hegedűs Oszkár számmal felelt; Ausztriában minden 900 állampolgárra jut egy bank. Mit csinál az rt. Szentendrén? Hitelez, folyószámlát vezet, valutát vált be, értékpapírügyleteket bonyolít, devizaszámlát kezel, végzi az összes hitel-, betét-, és devizaműveletet. Nemcsak a volt székházal foglalták el, hanem a város központjában is kiépítenek egy ügyfélszolgálati irodát, a volt mentőállomás épületében. Hogy miért éppen Szentendrét választották? Hegedűs Oszkár minek is kertelne; az évi 3 milliós turistaforgalom nem megszokott dolog Magyarország településein. S a város nemcsak a bérleti díjjal jár jól, hanem — mint ahogyan a bankszakemberek mondják — a pénz pénzt, pozíciót, fejlődést hoz. Vicsotka Mihály S hogy ez a sajátos hozzá állás már jelenséggé nőtte ki magát, azt bizonyította egy másik konkrét esettel is a fő nyomozó. A védőrácson keresztül betörte valaki egy bolt kirakatüvegét, de csali egy ezerforintos zsebrádiót tudott elvinni, A betörés utáni leltár viszont több százezer forint értékű hiányt hozott ki! Természetesen a biztosító csak az ezerforintos kárt volt haj lan dó megtéríteni Ugyanezzel a jelenséggel egy másik is párosul — mondta Farkas László rendőr főhadnagy. A kereskedők kimondottan szurkolnak azért, hogy a rendőrség ne csípje el a betörőket, hanem ismeretlen tettesre való hivatkozással fe jezzék be a nyomozást. Az egyes ügyek gyors lezárása azért jó a károsultaknak, mert amíg a nyomozás be nem fejeződik, akár hónapokig is várhatnak a kártérítésre. Ha mégis sikerül gyorsan elkapni a tetteseket, akkor a jogi procedúra oly hosszadalmas, hogy hasonló esetben megint eszik elveszi a károsultak kedvét a rendőrséggel való együttműködéstől. Nagyon veszélyes tendencia ez, mert ha a károsultak hallgatnak, a rendőrség nem tudja, hogy milyen portékát köröztessen. Sajnos, a biztosító sem érdekelt a betörők mielőbbi elfogásában. Talán azért nem, mert ha a bűnösök előkerülnek, kiderülhet, hogy mégis többet vittek el a boltból, mint amekkora kárértéket megállapított a helyszínein a szemlebizottság. Holott a biztosítónak is érdeke -kellene, hogy legyen a felderítés, amihez akár anyagi segítséget is adhatna a rendőrségnek. Azonban a cég elzárkózik az érdemi együttműködéstől. A szerződések tartalma sem készteti a károsultakat arra, hogy a megelőzésben, vagy a felderítésben aktív partnerként dolgozzanak együtt a rendőrséggel. Az éberségen múlott Így végül a sajátosan pasz- szív magatartás akadályozza a rendőri munka eredményességét. Ezt sajnos tudják a betörők is! S amíg a kereskedők, a károsultak makacsul hallgatnak, az „éjszakai vásárlók" szép nyugodtan kereket oldanak. Az kizárólag a rendőrök éberségén múlott, hogy a hu- szonhetedik éjszakai betöréssorozat tettesei nem értek haza a tekintélyes zsákmánnyal. A kérdést tehát nem lehet kikerülni: vajon tudják-e a károsultak, hogy titkolódzásuk már-már súrolja a bűnpártolás határát? Ha tudják, annál rosszabb a helyzet. Mert akkor adódik a másik kérdés: kik okozzák a nagyobb kárt? A betörők vagy azok, akik közrejátszanak az olykor több százezer forintos leltárhiány- különbözet létrejöttében? ... Aszódi László Antal Szerelők a Dunamont építkezésén. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat területén, az új petrolkémiai üzem, a Dunamont építése jelentős szakaszához érkezett. A beruházó konzorcium, az olasz Tech- nimont és a DKV szakemberei elkezdték a technológiai berendezések beszerelését a jövő év elejére elkészülő vegyes vállalat üzemében. (Hancsovszki János felvétele) Hozzászólás cikkünkhöz Es még miről zörög a szoknya ! f A Pest Megyei Hírlap március 20-i számában jelent meg egy írás Matula Gy. Oszkár tollából. A cikk tartalma és hangneme indított arra, hogy mint az egyik megszólaltatott reflektáljak a leírtakra. Az aktuális közép-európai helygetben valóban érdeklődésre tart számot a nemzetiségek helyzetével, közérzetével összefüggő mindennemű megnyilvánulás. Ezt támasztják alá azok az olvasói észrevételek is, amelyek a cikk kapcsán a lakóhelyi környezetből hozzám is eljutottak. Mindezek ellenére csupáin saját véleményemmel szeretném kiegészíteni, illetve korrigálni a leírtakat. Az idősíkok összemosása félreértésre ad okot. Nem tűnik ki a cikkből, hogy a riportkészítésre március 16-án került volna sor. Ez azért fontos, mert akkor munkaszüneti nap volt, s a beszélgetés más alkalomra való halasztását nem a téma „kényes" volta, a nyilatkozástól való tudatos elzárkózás szándéka motiválta (mint ahogy az írásból kitűnik), hanem az időpont alkalmatlansága. Ezt erősíti meg: az eltelt évek alatt a nemzetiségi tárgykörben szóban és/vagy írásban számtalanszor nyilatkoztam különböző hivatalos fóromokon. Ha az újságíró információszerzési szándékát előre jelzi, még az adott szituáció sem válhatott volna akadályává a riportkészítésnek, mint ahogy erre két nap múlva sor is került. Csökkenti a hitelességet, hogy a szerző a hatás kedvéért önkényesen bánik a riport- alanyi véleményekkel: olyan Közel ötszáz hektáron végeznek talaj-előkészítő munkálatokat és vegyszeres trágyázást Örkény határában, a Béke Termelőszövetkezet területén. A munkálatok befejezésével silókukorica kerül a homokos földbe (Erdösi Ágnes felvétele) tényeket közöl, amelyek egyáltalán nem, vagy nem a rögzített formában hangzottak el. Ilyen eleme a már említett elzárkózást szándék is. Ezen túl nem felel meg az elmondottaknak — így a valóságnak — a szüleimmel kapcsolatos adat sem. (Édesapám volt ui. szlovák, anyai részről viszont a német nemzetiséghez kapcsolódom.) A leghatározottabban utasítom vissza a „tót” szóhasználatot, mivel ez nem része aktív szókincsemnek. Ez a szóalak pejoratív jellegénél fogva sértő, lekicsinylő minősítése a szlovák nemzetiségnek. Arról sem esett szó a riport kapcsán, hogy hol születtem, mert ez nem lényeges; hiszen pályakezdésem óta, 35 éve ebben a közösségben élek és dolgozom (ui. Dabasra „házasodtam be”, s ez már önmagában is beszédes jel). Mint az iskola igazgatója szükségesnek tartom a nemzetiségi nyelv oktatásával kapcsolatos rész pontosítását is. Ügy tűnik, mintha intézményünkben a nyelvtanulást illetően a gyermekekre bíznánk a „voksolás” felelősségét. Erről szó nem volt. Egyébként az a gyakorlat, hogy az 1. osztályba történő beiratkozásnál a szülők döntenek ebben a kérdésben. A cikk hangneme is megérdemel néhány észrevételt. A cím pikantériájával az érdek- lődésfelikeltés volt a cél, s a szándék meg is valósult. Kár, hogy Ilyen olcsó áron! Az anekdoktikus hang a továbbiakban is vissza-visszatér, a stílus (kóré, szüle, náció, vegyes felvágott) nem magasodik a téma szintjére. A riport legfőbb tanulsága az, hogy a tartalmat nem áldozhatjuk fel a formáért, mert különben az újságírói szándékok visszájára fordulnak. A helyi nemzetiség megítélése során is igazak Juhász Gyula intelmei: „Szavak, csodálatos szavak. Béítítenek, lázítanak." Kilincsányi Tamás Egy személyes vallomással tartozom, egy ténnyel, melyet beszélgetéseink során szándékosan nem említettem önnek: a származásomat. Én ugyanis szlovák vagyok, mi több; tót. Amikor még kötelező volt harmadízig beszámolni az ősökről, az életrajzomba ezt írtam: nagyapám ablakos tót volt, Liptó-Szentmiklósról települt á. Biharba. A fentiekről talán még any- nyit, a tót szóért vagy származásomért soha nem nevetett ki senki, s magam sem találtam rajta semmi kivetnivalót. Már csak azért sem, mert tudtommal e szóhasználatnak a magyar irodalom olyan kiválósága szerzett polgárjogot, mint Mikszáth Kálmán. Róla kötve hiszem el, hogy a Tót atyafiakat pejoratív szándékkal írta. Levelében és személyes beszélgetésünk során kifogásolta, hogy írásom több szempontból is félreértésekre ad okot, az olvasó joggal hiheti, hogy első alkalommal ön elzárkózott a beszélgetéstől. Nos, ezennel kijelentem, erről szó sincs, március 16-án azért ajánlotta Gombár urat interjúalanynak, mert ő származása és betöltött funkciói alapján hivatottabb a nyilatkozatra. ön mindvégig készségesen segített az anyaggyűjtésben. Beszélgetéseink során arról is meggyőződhettem, hogy kiváló ismerője a szlovák kérdésnek, sőt a szlovák történelemnek. Ezt a véleményemet már akkor is kinyilvánítottam, amikor szerényen azt nyilatkozta önmagáról: én csak egy botcsinálta történész vagyok. Én viszont nem vagyok sem történész sem etnográfus, s mint újságíró is a könnyebb, hajlékonyabb hangnemet kedvelem, vállalva érte az elmarasztalást. Az érdeklődésfelkeltés vádját is vállalom, számos jó nevű hazai és külföldi lapot, folyóiratot említhetnék, mely nemcsak elvárja, de meg is követeli ezt a szerzőktől. Ez alól az sem képez kivételt, ha netán egy nép történelméről, sorsáról, szokásairól írunk, hisz ez a téma sem igényli feltétlenül a patetikus vagy búskomor hangot. Ami az ön által inkriminált stílust, illetve az általam használt szavakat illeti (kőre, szüle, náció stb.), ezek valóban nem szokvány kifejezések, és főleg nem napilapokban használatosak. Ám hol van az előírva, hogy egy napilap munkatársa köteles beskatulyázni magát, miért bűn az, ha feledésbe merülő tájszavakkal igyekszik színesebbé tenni a betűk szürke tengerét? Tévedés ne essék, én nem óhajtom önt kioktatni, csupán védekezem, az általam leírt szó hitelét szeretném megóvni. E célból megkerestem néhány olyan Dabas környéki olvasót, akikről feltételeztem hogy kompetensek a témában, akik önnel ellentétben hitelesnek ítélték meg a szóban forgó írást. Ezek a személyek ismerik önt, és a legmesszebb menő tisztelet hangján beszélnek önről, úgy ts mint pedagógusról, úgy is mint emberről. Riportom a legkevésbé sem ártott e megbecsülésnek, nem is volt mivel. Jó szándékú polemizálásomat ezzel zárom: Tisztelettel üdvözli híve: Matula Gy. Oszkár
