Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-05 / 80. szám
4 1990. ÁPRILIS 5., CSÜTÖRTÖK A KÜLVILÁG SZOMORÚ TRÉFÁI A létezés kevés az élethez Az embertől semmi nem lehet Idegen, ami emberi — tartja a mondás. Ezért legföljebb a bűntudata riasztja, borzasztja el, ha nem olyannak látja a másikat, mint amilyen ő. Bűnök, mulasztások jutnak az eszébe. Mindez megfordult a fejemben, amint beléptem az abonyi szociális otthonba, ahol értelmi fogyatékosokat gondoznak, ápolnak. Mint megtudtam, 7.1 értelmi fogyatékos él itt. El? Létezik! A feltételek csupán ehhez adottak. A Kazinczy-kastélyként nyilvántartott, még mindig szép műemléképületet — vízfoltjai mutatják — csak az imádság, vagy tailán a jó szándék tartja lábon. A több mint két évszázados kúriánál ez még csak indokolt lenne, de a jobb sorsra érdemes, tágas parkban álló, kétszáz évvel később emelt új szárny falának hasonló rajzolatai már a helyi építők hanyag munkájának kiáltó bizonyítékai. Mint ahogy a kertben üldögélők — s az érkezőt harsány jó napoltál köszöntőik — viseltes, lompos ruházata ugyancsak példáz, „nekik megfelel ez is”-féle rejtett, ki nem mondott gondolatot. Szeretlek titeket Szavaiból megéreztem, hasonló elképedéssel szemlélte az elébe táruló látványt az alig egy esztendeje idekerült vezető, dr. Cseh Lászlóné. Az egyébként abonyi és Szolnokról visszaszármazott asszony módszertani óvodát vezetett a szomszédos megyeszékhelyen. Tapasztalatai szerint ott sokkal nagyobb gondot fordítottak az ilyen intézményekre. Nagyon csodálkozott, hogy itt menynyire nem jutott pénz vagy inkább figyelem az otthonokra, a szociális célokra. — Adunk számukra fedelet, etetjük őket, óvjuk, vigyázzuk az egészségüket. Szóval biztosítjuk a létezésüket ■— sorolta csendes szóval, keserűen dr. Cseh Lászlóné, a gondozottak Marikája. — Pedig otthonunkban nem elmebetegek élnek, hanem értelmi fogyatékosok, akik képezhetők, munkára foghatók. Vannak tanult ismereteik, eredendő képességeik, amelyeket kötelességünk lenne fejleszteni. Legalább annyira, hogy ne épüljenek le tovább. Szakemberekre lenne szükségünk, akik foglalkoztatnák őket, beszéd- és írásgyakorlatokat végeztetnének velük. Nincs rá pénz, hogy akár csak alkalmanként is megfizessünk ilyesmit. Egyszerre felfigyeltem egy férfira, aki az ablaknál leske- lődött. Elhúzta a föggönyt, tekintete az íróasztalt pásztázta. — Marika, mikor fordítod el a naptáradat? Fordítsd már el! — kiabálta alig érthetően, türelmetlenül. Az igazgatónő halk szóval csitította: Majd elfordítom, Misiké, de most menj el, látod, dolgozom. A jelenet egy idő után megismétlődött, végül a fiatal férfi bejött az irodába, s az új hétre forgatta el a naptár lapjait. Megköszöntük, és ő „szeretlek titeket, Marika” megjegyzéssel, immár nyugodtan távozott. Dr. Cseh Lászlóné elmondta — megannyi sorstragédia minden itt lakó élete —, hogy Misiké számtani zseni, és a naptár a gyengéje. Számon tart ünnepeket, s ezekre jó előre figyelmeztet. Egy gyermekkorban elszenvedett agyhártyagyulladás és paralíziis tette tönkre. Alkoholista szülei nem figyeltek rá. Most óik is mindketten a ceglédi szociális otthon lakói. Időnként — ha egyáltalán elindul az agyonhasznált mikrobusz —, elviszik őt hozzájuk látogatóba. Misiké imádja az édesanyját. Az értelmi fogyatékosok érzelmi élete felfokozott. Jobban igénylik a szeretetet, mint az egészségesek. Körbejártuk az intézményt. Megindító volt látni: a megszólítottak azonnal a kezüket nyújtották, kapaszkodtak, ölelték az igazgatónőt, a főnővért. A valakihez tartozás reflexe ez, mert a kivetettek világát nagyon ritkán keresi föl valamilyen hozzátartozó. A gondozottak közül sokan többre lennének képesek. Most mégis legfeljebb a kicsi gazdaságban, a kertészeti munkában, az állatok etetésében vagy a takarításban segédkeznek. Néhányan társaik gondozásában is. A külvilágtól elzártan élnek. Olykor kimerészkednek a községbe, de nincs köszönet benne. Hogy viszonylagos zártságot kényszerítenek a közösségre, az nem azért van, mert veszélyesek ; lennének. Nem bántanak senkit. Inkább fordított a helyzet. Nemegyszer előfordul, hogy leitatják a szerencsétleneket, s otthagyják őket heverni a piacon vagy az utcán. Életveszélyes lehet az ilyen hecc a rendszeresen adagolt gyógyszerek miatt. Persze ahhoz, hogy valamennyire is bei Illeszkedhessen az otthon és az arra képes lakója a falu mindennapjába, az szintén pénzkérdés. A környezetüket kellene tiszteletet parancsoló- vá alakítani, meg a ruházatukat a kintiekéhez hasonlóvá tenni. — Semmi mást, nem többet akarunk megteremteni, mint szerény feltételeket az emberi élethez. Ehhez kértem segítséget megyei tanácstagunktól, Bene Lászlótól. Interpellált ügyünkben a megyei tanácsban. Az arra kapott válasz semmi újat nem tartalmazott. Biztatást legfeljebb a várható önkormányzati törvényre való hivatkozás adott, amely eddig is kitartásra ösztökélt. Ceglédhez tartozunk, s bár regionális feladatokat látunk el, a városhoz való kötődésünk nagyon laza. Már ezer helyi gondjuk van. Ráadásul ott is működik egy szociális otthon. Viszont az is igaz, hogy több pénzből gazdálkodhatunk, mint a nem szakosított otthonok — bár az idén lecsíptek a tavaly megemelt költségvetésünkből. De itt több is kell. Például az értelmi fogyatékos emberek rendkívül nagy étvá- gyúak. És több a rongálás is, amit azonnal javíttatni kell, mert életveszélyt jelenthet. A rendelkezésünkre álló pénz nagy részét ezek viszik el. Felújításra nagyon kevés marad — tájékoztatott az otthonvezető. Emberhez méltóan Pedig a kastélyra már nagyon ráférne az alapos tatarozás. Az új szárnyra is. Szükség lenne egy másik derítőre. Ám az idén még arra sem futja, hogy az ágyak elnyűtt sodronyait kicseréljék. Marad a közelmúltban átadott ebédlő fölött érzett öröm. mert így a régiből foglalkoztatóhelyiséget alakíthattak ki. Amióta a brigádmozgalom, a patronálá- si rendszer hamvába hullt, még pénzért is nehezen kapnak szakembert a szükséges javításokhoz. A kisiparosok hamarabb eljönnek, s legutóbb a fürdőszoba, a vizes mellék- helyiségek átépítésénél nagyon tisztességes munkát végeztek. Emberhez méltó környezetet és életet adni a gondozottjaiknak — ez a törekvés juttatta arra az elhatározásra az intézmény vezetőjét és dolgozóit, hogy alapítványt hozmaik létre, amely hozzásegítené az otthont a hiányzó anyagiakhoz. Az ügy lassan halad; csak ígéreteket kaptak. Maguk nem lehetnek alapítók, s egyelőre intézményt se találtak, amely a nevét adná hozzá. Bizakodó válasz Vajon csakugyan akkora remény lehet a majdani önkormányzathoz tartozás, mint azt most gondolják? Váltottunk szót erről az aibonyd vb-titkár- ral, Varga Sándornéval. Számolnak-e vele, mekkora terhet jelent majd, ha netán megkapják a területükön működő otthont? ö tudja, miért, de bizakodóan válaszolta : Községünkben saját erőből több szociális célú intézményt hoztunk létre, és jól működnek. Meg fogjuk keresni, találni a módját, hogy előteremtsük a pénzt az otthon számára is. Felmentések, kinevezések Megüresedett a Kartal Nagyközségi, a Verseg Községi, valamint Törökbálint Nagyközségi Tanács megyei tanácstagi helye. Kartal és Verseg tanácsok testületed együttes ülésükön Kelemen Mihályt, a Törökbálint Nagyközségi Tanács pedig Révész Zoltánnét választotta meg megyei tanácstagnak. Megváltozott a megyei tanács művelődési bizottságának személyi összetétele lemondás, nyugdíjazás, elhalálozás, illetve más irányú megbízatás miatt. A bizottságot ezért újjáválasztotta legutóbbi ülésén Pest Megye Tanácsa: Sós János, Tóth István és ifis József tanácstagokat, illetve Solymosi Sándort, a Pedagógus-szakszervezet Pest Megyei Bizottsága titkárát és Lázár Tibort, a TIT Pest Megyei Bizottságának titkárát delegálták. Csáki Illést a művelődési bizottsági tagsága alól felmentették, és a szociálpolitikai és egészségügyi bizottság tagjává választották meg. Lemondott megyei tanácstagságáról Pálinkó Károly ceglédi és dr. Kovács Béla szentendrei tanácstag... FORMÁLIS JOGUKRÓL MONDTAK LE A település Az újabb, úgynevezett tanácsi — szociális célú — lakások építésének megszűnése óta a helyi tanácsok kedvezményes kölcsönökkel segítik az otthonteremtésben elsősorban a fiatal házasakat, a több gyermeket nevelőket, és a gyermeküket egyedül eltartókat. Ezért az igényekhez igazodó összegben kedvezményes kamatozású hiteleket vettek és vesznek fel a tanácsok. Az évenként rendelkezésre álló kölcsönkeret elosztásáról mindeddig a megyei tanács döntött. Az első egy-két évet kivéve, ennek sok értelme nem volt, hiszen helyben tudják, mennyi hitel felvételére van fizetőképes kereslete a településnek. Megszűnik tehát a megyénél egy felesleges munka. Az elosztásnak ugyanis akkor van értelme, ha a kereslet meghaladja a kínálatot. Márpedig erről — sajnos — egyre inkább nincs szó. A lakások ára csillagászati, nagyon sokak számára segítő kölcsönnel sem elérhető. Sajáterős építkezésbe fogni is mind kevesebben mernek. Egy formálisnak mondható jogáról mondott le tehát a megyei tanács, amikor hivatalosan is kimondta: az erősödő önkormányzatoké a döntés joga. Az idén 140 millió forint áll rendelkezésre a megyei OTP-nél lakáshoz jutást segítő hitelként. A hitelek 24,5 százalékos kamatának 7,5 százaléka terheli az érintett tanácsokat, a többit a központi, az állami költségvetés fedezi. KISZIVÁRGOTT HÍREK Senki sem késett el Két interpelláció hangzott el a Pest Megyei Tanács múlt heti ülésén. Az elsőt Varró Ti- hornétól hallották a részvevők. Az Inárcs és Kakucs szétválásával kapcsolatos területát- csatolási kérelem elintézését sürgette. Az előzmény annyi — tudtuk meg a válaszból —, hogy a két település határán fekvő területrészt a január 1- jével önállóvá vált Kakucs Községi Tanács kéri csatolni, azzal az indokkal, hogy ott már túlnyomórészt kakucsiak laknak. Igen ám, csakhogy a parcellázás révén szépen kiépült terület mindig is Inárcs része volt. Ráadásul —. a me-. TÖBB LESZ A KULCSOS GYEREK? Tiszteletdíj nélkül vállalják Annyi kulcsos gyerek szaladgál majd a nyáron felügyelet nélkül, amennyi még soha— figyelmeztetnek az aggódó pedagógusok. Jogosan, mert minimálisra szűkült a többhetes, illetve a napközis táborok lehetősége. Lassan valamennyi önköltséges, s á súlyos ezreseket csak kevés szülő lesz képes megfizetni. Márpedig a megyei tanácsnak az az álláspontja, hogy alanyi jogon jusson hozzá minden szülő a nyári felügyelethez, a gyermek pedig az élményekhez. De hogyan lehet ezt elérni? Az elmúlt hónapok társadalmi-politikai változásának következménye az is, hogy a korábbi 1,5 milliárd forintos nemzeti ifjúsági célú alap 100 milliósra zsugorodott, a struktúra is szétesett, amely — maradjunk a konkrét példánál —■ a táborozás, a szünidei kollektív nyaralás költségeihez „csordogáltatta” az állami hozzájárulást, s nemcsak ahhoz, hanem az e célú ifjúsági és gyermeklétesítmények fenntartásához is. Ráadásul a KISZ utóda, a Demisz valamennyi, 2 milliárd forint értékű ifjúsági vagyonát átadta a kormánynak. S most se figyelem, se alkalmas jogi alany nincs, aki rendet rakjon a káoszban — s ismét maradjunk a témánál — ; kié a létesítmény, ki tartsa fönn és miből? Ebben a zűrzavarban a vagyon szét- cibálása is megkezdődött, s félő, elveszítik a gyerekek, a fiatalok mindazt, amit a magukénak mondhattak. Ne tekintsünk szűkebb pátriánkon túlra, hiszen már nálunk is tapasztalható a jelenség. A január elsejével önállóvá vált Kismaros Tanácsa igényt tart — tanácsháza céljára — arra az ingatlanra, amely a megye úttörőinek vándortábori bázisául szolgált eddig. A létesítmény a Pest megyeiek társadalmi munkájával, téglaannak idején. Milyen jogon tart igényt rá a helyi tanács? Állítólag majd mindez — a szétcibáltnak a maradéka? — a nemzeti gyermek- és ifjúsági alapba kerül. De ki biztosítja a Pest megyeieket arról, hogy a megyei gyerekek megfelelő arányban jutnak hozzá az alap által biztosított javakhoz, lehetőségekhez? Ezért szeretné a Pest Megyei Tanács megtartani azokat a létesítményeit, amelyek igazolhatóan, tisztán és eredendően megyei tulajdonúak. Ilyen a kismarost létesítmény, s a hasonló körülmények között kialakított zamár- di megyei úttörőtábor, valamint a sződligeti képzési központ, amelynek felépítése fejében a királyréti tábort adták. Azt, amelyet most — a KISZ volt utazási irodája —, az önállósult Express Utazási Iroda hirdet eladásra. Az ingatlanok felértékelésére — benyújtva igényét a megyei tanács — az ifjúsági kori. mánybizottságot kérte fel. Miből fedezné a fenntartásukat? A Pest Megyei Tanács testületé szándéknyilatkozatával, a Pest Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség és a Magyar Úttörők Szövetségének Pest Megyei Elnöksége közös akarattal nyitott, politikamentes és határozatlan időre szóló alapítványt hoz létre azzal a céllal, hogy jegyek kibocsátásával készült ezeknek a gyermekintézményeknek a fenntartásával is a fiatalok közösségi, társadalmi beilleszkedését segítse. A megyei tanács vezetői hajlanak rá, hogy javasolják; az alapítványt a 3 millión felül is anyagilag erősítse a megye. Az alapítvány nyitottsága azt is jelenti, hogy a helyi tanácsok tulajdonában lévő hasonló intézmények is csatlakozhatnak, bevihetik tulajdonukat az alapítványba, megfelelő részesedés ellenében. Szükség van az alapítványra, hiszen azt éppen a táborozások, a nyári programok szervezéséhez kiírt megyei pályázatra beérkezett pályamunkák nagy száma is igazolja. A különböző célokra rendelt 3 milliós összegnek töredéke, úgy 800 ezer forint jut erre, ezzel szemben a pályázatokban összesen 5,5 milliót igényelnek. S még csak átcsoportosításra sincs mód, mert ezer helye van annak a 3 millió forintnak. Számos helyen a pedagógusok a tiszteletdíjukról is lemondva próbálják minimális költséggel megoldani tanítványaik nyári táboroztatását. A pályázatokból kitűnik, a meg vei gyer-elkeknefk még a harmada se jut hozzá támogatás nélkül azokhoz a nvári élményekhez, amelyekre mi, felnőttek még jól emlékszünk. gyei tanács vizsgálata szerint —, nem túlnyomórészt lakják kakucsiak, az illetőségi arány 50-50 százalék. Az esetleges átcsatolást megelőző földmérési és földnyilvántartási munkák költsége 10 ezer forint. S az eddigiek szerint ezt egyik fél sem vállalta, még megosztva sem. További egyeztetésekre kell' sort keríteni. A végső szó, a döntés joga a Pest Megyei Tanács testületéé. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk: ennek a „mezsgye”-vitá- naik hosszú sora lesz. Az oda- vissza huzavona elmérgesítheti a két szomszédos település közötti kapcsolatot, a rossz szomszédságról viszont tudjuk — török átok. Egyik fél fejlődésének sem tesz majd jót, elvonja a figyelmet az igazi teendőkről. A megyei tanács évi költségvetésében több célra, így a műemlékvédelem támogatásiára is elkülönített bizonyos összeget, amelynek az elosztása pályázat útján történik. Ennek a pályázatnak a méltánytalansága ellen emelt szót interpellációjában Toldi Sándor. Elmondta, hogy a Vác Városi Tanács is beküldte a pályázatát, amelyre még nem válaszolt a megye, s amikor érdeklődtek, olyasmit mondtak, hogy már elosztották az 5 millió forintot. A válaszból kiderült: több hívatlan prókátor fejtette ki „áldásos” tevékenységét e pályázat ügyében, amelyet még ki sem írtak. Anélkül, hogy ismernék a célját, a feltételeit, már hat település pályamunkája érkezett a megyéhez. Nyilvánvaló: -kiszivárogtak bizonyos hírek a pályázat kiírását megelőző tárgyalásokról, s ezek tévútra vezettek. Áprilisi ülésén kerül a megyei tanács testületé elé a pályázat, azt követően adják közre. Szóval, még senki sem késett le semmiről. A már beküldötteiket is esaik ezután bírálják el, s ha nem felelnek meg a kiírt feltételeknek, visszaadják módosításra. Nem interpellációként, hanem javaslatnak hangzott el Sinte Károly kiskunlacházai megyei tanácstag felszólalása, miszerint a szovjet csapatok kivonulása után a területükön levő repülőtér ne szolgáljon katonai célokat. Kereskedelmi hasznosítást látnak célszerűnek és a nagyközségi tanács a lakásokra is igényt tart. A javaslathoz több érdekelt település tanácstagja is csatlakozott azzal, hogy nélkülük — a tanácsok megkérdezése nélkül — ne legyen döntés. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Irta: Kádár Edit
