Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-04 / 79. szám
1990. ÁPRILIS 4., SZERDA KépvisefföieiöSiek Pest megyében Már a célegyenesben versenyeznek Dunakeszin, Pest megye 3-as számú választókörzetében tiszta képet mutatnak az első forduló adatai: az első helyen dr. Kiss Róbert, az SZDSZ jelöltje áll 37,24 százalékkal, ami fölényes eredmény a második helyen álló Szigeti Tóth János, MDF-jelölt 18,28 és Varga Lajos, MSZP-jelölt 10,20 százaléka mellett. Hármójukat kérdeztük a második forduló előtt. Senki nem lép vissza Dr. Kiss Róbert, jogtanácsos, Budapesten a 192-es számú jogtanácsosi munkaközösség tagja. • Meglepte a győzelem? — Az nem, csak a mértéke, hogy kétszer annyian szavaztak rám, mint az MDF-es jelöltre. • Hogyan értékeli a szavazatok magas arányát? — Azt gondolom, a jó csapatmunkának köszönhető. December óta működik SZDSZ- csoport Dunakeszin, már százan vagyunk, és a kampány mellett tettekkel is próbáltunk agitálni. Például olcsó alma és burgonya árusítását szerveztük meg a városban, Makovecz Imrével pedig haranglábat és keresztet terveztettünk a mindenféle vallási jelképet nélkülöző temetőbe. A munka elkezdődött, s Űrnapjára elkészül. • Milyen esélyekkel indul a második fordulóban? — Nehéz megjósolni. A ki- esett jelöltek többsége valószínűleg az MDF jelöltjét fogja támogatni. 0 Folytatódik a kampány? — Eredetileg azt terveztük, hogy fölhagyunk a kampánynyal, és annak összegéből egy alapítványt hozunk létre a zeneiskolai versenyek támogatására, vagy bármi más, értelmes dologra. Ebben azonban nem volt partnerünk a másik két, újból induló jelölt, ezért a kampányösszegből elvettünk húszezer forintot, amelyet fölajánlottunk a megsérült sportoló, Gyebróczky Csaba gyógykezelésére. Ügy hogy, a további kampányunk az alma- és burgonyavásár, amit tovább folytatunk. Szigeti Tóth János, a Magyar Fórum című lap főszerkesztőhelyettese. • Hogyan értékeli az első fordulóban elért eredményét? — Rosszabb az országos átlagnál, de ahhoz képest, hogy az SZDSZ milyen hangos kampányt rendezett, jónak értékelem. • Milyen reményei vannak a második menetre? — Meg akarom nyerni. A kiesettek szavazói valószínűleg az országosan győztes párt mellé állnak, számítok a kisgazda- és a kereszténydemokrata párt támogatóira. Szerintem van esélyem arra, hogy a második fordulóban megelőzzem az SZDSZ jelöltjét. Az embereknek már elegük van abból a bolsevista radikális stílusból, amit ők képviselnek. • S ha mégsem? — Az MDF mindenképpen győztes lesz. Ha ezt a választást én személy szerint nem is nyerem meg, még van esélyünk a helyhatósági választásokon. Akik fölültek a fölszínes propagandának, azok egy idő múlva majd belátják, hogy a hosszú távú programmal rendelkező pártra kellett volna inkább voksolniuk. S akkor lesznek majd a hely- hatósági, a tanácstagi választások, amelyeket biztosan mi fogunk megnyerni Dunakeszin. Varga Lajos, a Dunakeszi Gépjárműjavító üzem igazgatója. • ön nem érte el a 15 százalékot. de a harmadik helyen végzett, tehát lehetősége van még egy próbára. Indul a második fordulóban? — Természetesen. Országos politikusaink sem tudtak jobb eredményt elérni, a megyében be sem jutottak a második fordulóba, így azt hiszem, joggal értékelem nagyra a saját eredményemet. Főleg, ha hozzászámítom. hogy az elmúlt negyven év kritikáját a szocialista pártiaknak kell elvinniük. • Miért vállalta másodszor Is megmérettetését? — Tisztelem azokat, akik rám szavaztak az első fordulóban, és számítok azokra is, akik a kiesettek helyett közülünk választanak majd. • ön szeptember óta képviselte ezt a körzetet a Parlamentben. Mondok Pál helyett. Elkeseredik, ha most meg kell válnia ettől a tisztségtől? — Nem fogok elkeseredni. Nem hosszú, de nagyon szép időszakban lehettem képviselő, a sarkalatos törvények megalkotásának idején. 0 Ha bejut, föladja igazgatói állását? — Nem lennék főfoglalkozású képviselő, számítanék eddigi segítőimre. Például a vasutas- és a vasasszakszervezetekre, amelyeknek már eddig is sokat köszönhetek. 0 Mit képviselne képviselőként? — A baloldali értékeket, amelyek most egy erős gazdaság kialakítását jelentik. Ebben a gazdasági programban közel áll hozzánk az SZDSZ gazdasági programja, de úgy látjuk, hogy ehhez az átalakuláshoz szükség van egy olyan szociális hálóra, amely segíti kivédeni a családi megrázkódtatásokat. • Lát esélyt arra. hogy első helyen végezzen? — A matematika szerint nem. De egy választás nem a matematika szerint működik. • Folytatja a kampányt? — Igen, de szolidabban, mint eddig. Jakubavits Anna HátrányBudapestközelsége Az első forduló után versenyben maradott három ráckevei képviselő jelöl tét arra kértem, hogy mutatkozzanak be röviden, és ismertessék programjukat, elképzeléseiket. Dr. Vona Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum jelöltje 46 éves, körzeti állatorvos, , két gyermek apja. Húsz éve dolgozik Ráckevén, és 1985 óta párton kívüli tagja az Országgyűlésnek. — Boldog vagyok, hogy a régi Parlamenttel részese lehettem a pártállam belülről történő megbontásának. Megalkottuk azokat a sarkalatos törvényeket, amelyek a mostani szabad választásokat lehetővé tették. H,a újra megválasztanak, munkám mellett végezném a képviselői teendőimet. Ezt azért mondom el, mert sokan úgy agitálták ellenem a lakosságot, hogy elvesztik az állatorvosukat. Frank József a Független Kisgazdapárt színeiben indult a választásokon. Tősgyökeres ráckevei, illetve dömsödi állampolgár, 38 éves, öntőipari technikus, két gyermeke van. — Sportcentrikus lévén, megválasztásom esetén az egészséges ifjúság neveléséért szállnék síkra — válaszolta kérdésemre. Czombosné Venczel Éva az SZDSZ képviselőjelöltje, 31 éves, dunavarsányi népművelő, egy gyermek anyja. A Testnevelési Főiskola sport- szerveződ szálkát és a Tanárképző Főiskola magyar—népművelés szakát végezte. — Ha pártom úgy határoz, akár főállásban is végezném politikai tevékenységemet, hiszen meggyőződésem, hogy egy új, felelős Parlament csalit szakértő, megvesztegethetetlen, senkitől nem függő, teljes emberekkel boldogulhat majd. Máskülönben mindent csak félig lehet teljesíteni. • Melyek a legégetőbb helyi problémák, amelyeken segíteni szándékoznának megválasztásuk esetén? Czombosné Venczel Éva: — Nagy hátrány számunkra Budapest közelsége, a főváros ugyanis viszi tőlünk a pénzt. Így nálunk nitrátos a víz, rosszak az utak, nincs telefon, és számos olyan problémánk van, ami felszippantaná mindazt az anyagi segítséget, amit eddig Pestre pumpáltak. Akit itt megválasztanak, annak 18 települést kell majd Gyáltól Lórévig — ez körülbelül 50 kilométeres körzet — képviselni, és minden területen ugyanezek a gondok várnak megoldásra. Dr. Vona Ferenc: — Célom a vidék Magyarországának felemelése'.. Eddig g fejlesztések 80 százalékát a városok kapták, a községek 20 százalékot. Pest megye a megyék között majdnem az utolsó helyen áll, és Dél-Pest megye még ezen belül is fokozottan hátrányos helyzetű. Sok helyen nincs gáz, rossz a víz, a crossbarhálózatba csak elvétve vagyunk bekötve. A Csepel-szi- getet csatornázni kellene — a főváros érdekében is —, menedzselnie kell a megválasztott képviselőnek a természet- védelmet, és erélyesen fellépni a veszélyes hulladékok elhelyezése ellen. Frank József: — Nagyon meg lennék lepve, ha végül engem választanának meg, ezért nem is tartom helyénvalónak, hogy arról beszéljek, mit tennék, ha bejutnék a Parlamentbe. Annyit azonban hozzátennék: nem értek egyet az előttem szólókkal. Én ugyanis nem a 18 települést képviselném elsősorban, hanem a vidék Magyarországát. Hiszen eddig is az volt a gond, hogy mindegyik képviselő a saját területét próbálta előtérbe tolni, és ha elég protekciója volt, néha el tudott intézni szűkebb hazájának egyet s mást. Szerintem azonban inkább a vidéki képviselők ösz- szefogásában van a jövő. Tényleg sok a teendőnk, ezek megoldásához azonban a vidék közös képviselete szükséges. 0 Hogyan rendeznék megválasztásuk esetén a helyi tulajdonviszonyokat? Czombosné Venczel Éva: — A gyors és gyökeres változtatásra törekednénk; ne legyen idő a hatalom átmentésére. A vállalkozókedvet főleg a kisvállalkozások körében serkentenénk, ez a kör még jól ellenőrizhető. Támogatnánk a külföldi tőke beáramlását és a részvénytársaságok alakítását. Mindezt gyorsan, három-négy év alatt szeretnénk elérni. Frank József: — A kisgazdák a ’30-as, ’40-es években is a monopóliumok ellen harcoltak, ezt tesszük most is. A magántulajdon aránya ma 15 százalék, szemben a 75 százalékos állami tulajdonnal. Célunk, hogy ezt megfordítsuk, és az egyéni és családi vállalkozásokat támogassuk. Dr. Vona Ferenc: — Mi is a privatizáció hívei vagyunk, de programunkat hosszabb távon, hat-hét év alatt hajtanánk végre. A jövő útja a néprészvény legyen, a kisemberek tulajdonossá tétele, az ipari üzemekben pedig munkástanácsok vegyék át a hatalmat. 0 Az egyetemekről, főiskolákról kikerülő diplomások száma Magyarországon Európában az utolsó előtti. Hogyan képzeli pártjuk az oktatásügy megreformálását? Dr. Vona Ferenc: — Míg a pártállam a napi sikereket hajszolta, leértékelte az oktatás- és egészségügy jelentőségét. Kimondták: ezek improduktív ágazatok, miáltal megfosztották a beruházásoktól, és a pedagógusok presztízsét is elvették. Erkölcsi hiba volt. Megoldását az önkormányzatok, iskolaszékek erősítésében látjuk, a minisztériumnak csak az elvi irányítás maradna. Esélyegyenlőséget biztosítanánk a magán- és egyházi iskoláknak is, ehhez azonban megfelelő vagyonhoz kell juttatni őket, hogy működésük biztosítva legyen. Czombosné Venczel Éva: — Hogy egykor mennyire jó volt az iskolarendszerünk, azt bizonyítja a számos magyar származású, világhíres tudós. Mindegy, hogy az új iskola 4+8 vagy_ 8+4 osztályos lész, esetleg más felbontású, lényege a szabad iskola- és tankönyvválasztás legyen, no meg a szülői ház, valamint a pedagógusok közötti jó viszony. Frank József: — A jelenlegi iskolarendszert azért is át kell alakítani, mert az még a nagyüzemi rendszert mintázza. A pedagógusok erkölcsi és anyagi rehabilitációja szerintem is elengedhetetlen, ugyanakkor szelektálni kell, ki az, aki valóban megérdemli. Szegő Krisztina Ean des tag-emlékérme t kapott az ácsai család Új életformára készülnek Ballóék Balló úr kezében ismerős szerszám a vasvilla, ám ha kell, felül majd a bakra is, hajtani a szekeret, háta mögött a turistákkal (Erdősi Agnes felvételei) Nem igazán lepett meg az ácsai négytagú Baltó család vendégszeretete. Már bő öt éve építkeznek, mert Balló Ambrus megsejtette, hogy a hagyományos magyar falusi életforma iránt megnő majd a városi emberek érdeklődése. Jól tudta azt is, hogy Ócsán már csak az alszegi részen találja meg a turista a hamisítatlan vidéki romantikát gémeskúttal, pitvarral, udvarvégi nádfedeles istállóval, lovakkal, szekérrel, régi népi iparos- és földiművelő eszközökkel, esti bográcsgulyással, szalonnasütés közben elmondott -népmesékkel. A két lovat tavaly ősszel vették. A családi ház első két szobáját most alakítják át, hogy vendégfogadásra alkalmassá tegyék, majd a hátsó traktusban egy harmadikat is építenek. Hamarosan elkészül fából az ámtoitus, az udvart fakarikákkal borítják be, á séta- kocsdikázáshoz már rendbe hozták a parasztszekeret, amibe üléseket szereltek. Hatodikos kislányuk németül tanul, de öccse is követi őt hamarosan, s apjuk sem akar lemaradni. Szóval gőzerővel készül a Balló család a falusi turizmusHARAPNI VAGY RÚGNI? Bea, az unokám, plezúrt szerzett az óvodában. Nem úgy, szokva vagyunk az ilyesmihez. De ez a mostani rendhagyó plezúr, az alsó karján két félkörös véralá- futás látszik. — Megharapta a Csabi — tájékoztat a da- dus. — Tetszik tudni, ez egy ilyen harapós gyerek, hiába büntetjük, nem lehet leszoktatni róla. — Csak úgy, minden ok nélkül? — faggatom a termetes hölgyet. — És mi az, hogy harap, ki hallott már ilyesmit? ! — Ok, az mindig akad. Elsőbbség az ebédért, versengés egy játékért, sokszor mi magunk sem tudjuk, miért. — Leszámítva az evést, a harapás nem emberi reflex — nyugtat meg pszichológus barátom. — Egyedi eset, majd leszokik róla. — És addig? Végtére is az óvoda nem dzsungel! — Dehogy szokik le! — röhög a szomszédunk, hallva a diskurzust. — Legfeljebb másképpen fogja csinálni. Ügy, hogy ne maradjon nyoma, vagy ne legyen tanú. Jó fej lehet a srác, és igaza van. A harapást nem lehet elég korán elkezdeni. Nem hiszed? Itt vagyok példának én. Valaki bemártott, eláztatott a főnöknél. Most, létszámcsökkentés előtt. Mit gondolsz, ki fog elsőnek repülni? Szerinted ez nem harapás? — Mit mond Béla bácsi? — néz rám Bea értetlenül. — Nem érdekes — odázom el a választ, minek kiábrándítani idő előtt. — Ti is harapdáltátok egymást? — kérdem unokaöcsémtől, aki már kinőtt az óvodából. — Volt rá eset — dörmögi mutáló hangon. — Legközelebb, ha harap, rúgjál bele — tanácsolja az unokahúgának. — A ... — és mondja, hogy hova. A kislány ezt sem érti, rákérdez: — Hová rúgjak? Mit mondjak? Magam sem értem. Nem a vulgáris szót, hanem az öcskös hangját. Nincs benne indulat, magabiztos és tárgyilagos. Akár egy harcos bevetés előtt. Nem ismeri az ellenséget, de kész leszámolni vele, függetlenül a harcmodortól. — Ne tanítsd Beát ilyesmire — mondom halkan. — Egyrészt lány, másrészt a megtorlás nem megoldás, csak újabb konfliktusokhoz vezethet. — Ugyan! Ez amolyan lelkizés. Nem tetszik ismerni a közmondást? Erősebb kutya ... harap. Csabit végül is kiközösítették a kiscsoportból. Külön eszik, külön alszik, magában játszik — de nem látszik megrendültnek. Miért is lenne az? ö kapja a legnagyobb adagot délben, és a legújabb, legszebb Legót — csak hogy a többi gyereknek nyugta legyen. No meg az óvó néninek és a dadusnak is. Az első harapások tehát beváltak, jól kamatoztak, s ha tanulékony, ez a tapasztalat egy életre szól. Persze nincs kizárva az sem, hogy valaki majd csak megrúgja ama kényes ponton, melyet az unokaöcskös Beának ja- vallt. (—matula—) ra, mégpedig teljes egészében saját zsebből finanszírozva a vállalkozást. Balló úr járt az idén Tápiószelén, Tápiógyör- gyén, Albertirsán, Dunaha- rasztiban és Vasadon, hogy az övéhez hasonló vállalkozásokról tájékozódjék. Ócsán is van látnivaló: a tájvédelmi körzet, az ősmocsaras, a műemlék templom, s ha a szabadidőközpontban beindul az élet, kulturált szórakozásról — akár színházról — sem maradnak le a turisták. Balló úr aibban bízik, hogy az új létesítmény ilyen Igényeket is ki fog elégíteni. S bár teljes ellátást ígérnek vendégeiknek, van Ócsán egy másod- osztályú szórakozóhely, amelynek szolgáltatásaira ugyancsak számítanak. Aki pedig a megye más nevezetességeivel is meg akar ismerkedni, az nem csalódik, mert a házigazda felderített olyan látnivalókat, mint a tá- piószelei Blaskovich-kastély, a sarlóspusztai panzió vagy például az üllői Dóramajor, ahol lovagolni lelhet. Hogy ezek után végül Is mi köze a családnak a falusi vendégfogadáshoz? Hát nem sok, mert Balló Ambrus üzemanyagtöltő az Áfornál, felesége odahaza üvegházi virágokat nevel, s közösen gazdálkodnak a földön, két hold kaszálójuk van. Ballóék vállalkozó kedve, készülődése megtetszett a Bundestag — a nyugatnémet parlament — két bizottsági elnökének, akik a falusi szállásadók vendégfogadó-képességét vizsgálták Magyarországon a közelmúltban. A németek a Bundestag fennállásának negyvenéves évfordulójára veretett ezüst emlékéremmel ajándékozták meg az ócsai családot. Ballóék május l-jétől várják otthonukba az első vendégeket. Aszódi László Antal A fiatalasszony szereti a virágot, de lesz ideje a vendégek ellátására is
