Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-28 / 99. szám
3 1990. ÁPRILIS 28., SZOMBAT Szájjfátva Tapintat A magunk szerény lehetőségei közepette következetes támadói és elutasítói voltunk az építési kölcsönök ún. kamatadójának. Támadások, pártpolitikai indíttatású enjjídetlenségi mozgalom, Alkotmánybíróság . . . Kamatadó volt-nincs. Közben azonban, sajnálatosan, elsikkadt a lényeg is. Az, hogy a szerencsétlen forma miatt a lépés szükségessége nem kér- döjelezhető meg. A helyzet tarthatatlan. Ezt azonban csend takarta A győztesek ünnepeltek, a vesztesek (a pénzügyi kormányzat) tudták, a ba j csak pillanatra süllyedt a felszín alá. Felbukkan hamarosan. Szájtátva látom, milyen hamar bekövetkezett ez! Mit olvasok ugyanis az egyre híresebbé váló Kék Szalag Bizottság programjavaslatában, amelyet az új kormány számára készített? A többi között azt. ,.A lakáskérdés az állami költségvetésre hatalmas és immár elviselhetetlen terhet ró”, valamint azt is, „A korábban kihelyezett lakáskölcsö- nöknek a korábbi kölcsönszerződésekben rögzített feltételeit mindenképpen meg kell változtatni.” Ez bizony ugyanaz, amiről szó volt, csak éppen tapintattal fogalmazva! Márpedig a Kék Szalag Bizottságban olyan külföldi szak- tekintélyek tevékenykedtek, akiket senki sem vádolhat elfogultsággal. Éppen azért, mert szaktekintélyek, pontosan tudják, a gazdaság működésének törvényei nem engedelmeskednek óhajaiknak. A szaktekintélyek tapintattal mondták ki azt. amit a kamatadót javasló kormányzati szervek és az azt elfogadó parlament tapintatlanul vitt véghez. A tapintatlan módszernek az Alkotmány- bíróság megállj-t mondott. A lényeg azonban megkerülhetetlen . .. MOTTÓ Beszállnak a Boningbe Szigethalmi beszámolóinkban hónapok óta csak a bizonytalanság volt a biztos. A Pest Vidéki Gépgyár 1700 dolgozója idáig főleg abból élt, hogy itt javították a Varsói Szerződés néhány repülőgéptípusát, valamint alkatrészeket gyártottak ezekhez. Az enyhülés folyamata, a leszerelés megszüntette ezt a kedvező helyzetet s a gépgyár jövője bizonytalanná vált. Tavaly decemberben még, a Csepel-szigeten működő gyárak vezetői attól tartottak, hogy válságövezetté nyilvánítják ezt a térséget. Szerencsére ma már jobb hírekről számolhatunk be. Závori Ernőtől, a gépgyár személyzeti és szociális főosztályvezetőjétől megtudhattuk, hogy az átalakulás folyamata jó irányban halad. A cég mindinkább bővíti proMsddiff fékek még a szentendreiek ? A békekötés elmaradt Retteg Szentendre lakossága. Több mint három hónapja két család és rokonsága kö-, zött véres háború folyik. Hogy ennek mi az indítéka, még nem derült ki teljesen, mert a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság jelenleg is nyomoz az ügyben. Ugyanis a szemben álló jelek nem győzik kivárni a hivatalos eljárás eredményét, hanem ősi hagyományaikat követve próbálnak elégtételt venni egymáson. A városi rendőrkapitányság — amely immáron nem illetékes az ügyben — mégis szeretné visszaszerezni a szentendreiek nyugalmát. Éppen ezért úgy gondolták, hogy külön-külön behívják az ellenfeleket és beszélgetnek a megoldás lehetőségéről. A két család tagjai tegnap délelőtt, különböző időpontokra kaptak meghívást a rendőrségre. A hivatalos szerv úgy döntött, hogy ezekre az eseményekre a legnagyobb nyilvánosság előtt kerüljön sor. Meghívták tehát a különböző sajtóorgánumok képviselőit is, hogy a haragosok ezúton is elmondhassák véleményüket erről a témáról. A békekötésre tett ígéretet jegyzőkönyvbe kívánták foglalni. A kísérlet azonban kudarcba fulladt. A háborúskodó felek közül csupán csak az egyik család tagjai jelentek meg. Pontosabban szólva, a másik család csak a bejáratig jött — a megadottnál jóval korábbi időben. Így nem volt meglepő: anélkül távoztak, hogy a találkozón részt vettek volna. De ez akkor• még nem tűnt föl senkinek. Ezenközben ugyanis már az egyik családdal beszélgettek. A hatóság nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kezdeményezésnek. Ezt bizonyítja, hogy a csoportvezető nyomozó, a bűnügyi osztályvezető és a városi vezető ügyész ült le velük tárgyalni. Külön nehézséget jelentett, hogy még a családtagok sem értettek egyet, s időnként anyanyelvükön vitatkoztak egymással. A nyugtató szónak, a türelemnek végül is az lett az eredménye, hogy a jelenlévők aláirták a hatósági figyelmeztetésről szóló jegyzőkönyvet. Vállalták, hogy a Magyar Köztársaság törvényeit tiszteletben tartják, s abbahagyják a viszálykodást. Ez a jelenlévőkben megkönnyebbülést okozott, s optimista hangulatban köszöntek el a távozóktól, és várták a másik családot. S bár’ már elmúlt az idő, a hatóság emberei határozottan állították, hogy majd csak megérkeznek, hiszen jól ismerik őket. Másfél órás várakozás után keresésükre indultak. Min- denképpen szerették volna ugyanis emberi módon rendezni a vitás ügyet. De nem találták meg őket. Vennes Aranka fiiját. Eddig már három korlátolt felelősségű társaságuk alakult meg és úgy tűnik nemsokára további négy gazdasági szervezetet hoznak létre. Változatlanul üzemel a huzalzománcozó üzemük, de a szovjet piac beszűkülése miatt egyre több nyugati üzletet kell megszerezniük. Nyugati partnerek kapcsolódtak ebbe a gyártófolyamatba, és kooperációs keretek között közösen gyártják tovább e terméküket. A kalorikus berendezések gyártásába bekapcsolódott egy olasz cég. Ahhoz hogy az újfajta igényeknek meg tudja- Wdlc fetetni' a szigethalmi dolgozók, néhány.uknak itáliai átképzési lehetőséget biztosítottak. Hamarosan beindul a csőgyártás egy osztrák—magyar kft. szervezésében. Ez a kí- vül-belül műanyaggal bevont cső a szakemberek szerint forradalmasíthatja az épületszerelési munkálatokat. Fel- használásával házilagos kivitelezésben készíthető el a padlófűtés, valamint a nyomó- és gázvezeték egyaránt. A szigethalmiak nem hagyhatják figyelmen kívül hogy gyáruk a tököli repülőtér szomszédságában van. Mint már korábban is beszámoltunk arról, a gyárvezetés felismerte, hogy a Boeing-prog- ramba beszállva meg lehetne menteni a gyár több, mint másfél ezer dolgozójának munkahelyét. Mindehhez meg van a technikai adottságok nagy része, a jól képzett szakem bergárda és a vezetők vállalkozási kedve. Jó lenne, ha a szerződéskötés folyamatát nem zavarná meg az a kormány- rendelet, amelynek értelmében májustól akár be is zárhat ják azokat a vállalatokat, amelyek 30 napon túl fizetés- képtelenné válnak. A személyzeti vezető elmondta, hogy a korábban prognosztizált 200-250 fős elbocsátás helyett sikerült az átszervezést úgy megoldani, hogy ne kelljen 60-70 főnél több dolgozótól megválni. Eh hez persze hozzátartozik, hogy élni fognak a korengedményes nyugdíjaztatás lehetősé gével is. A számítások szerint ez további 100 dolgozót érinthet. Ügy tervezik, hogy a többi dolgozónak a piachoz való rugalmas alkalmazkodással tudnak munkát biztosítani. Természetesen a munkások egy részének vállalnia kell az átképzést. R. S. A HÉT HÍREBHBBB A biatorbágyi határban Hatszáz hordó méreg (Folytatás az 1. oldalról.) — Mekkora veszélyt jelent ez a biatorbágyiakra? — Óvnék mindenkit attól, hogy pánikot keltsen. Mivel az első galvániszapot és savhulladékot tartalmazó hordók csak március vége felé jelentek meg a sertéshizlaldánál, inkább veszélyeztetésről, mint szennyezésről beszélhetünk. Természetesen a kifolyt ciánoldat bekerülhetett a felső vízrétegekbe, ami bizonyára nem tesz jót a közeli földeknek. Mindez azonban egyáltalán nem fenyegeti az ivóvizet. — Néhány vállalat jelezte, hogy valami nem stimmel, de mi van a többivel? Ügy értem, azokkal, amelyek megrendelték a HÊGÊP szolgáltatásait. — Sajnos tényleg csak a jobb érzésűek szóltak, a többiek főleg a zsebükre gondoltak. A kisszövetkezet tudniillik a jelenlegi árak tizedéért szabadította meg partnereit a veszélyes hulladékoktól. Most azonban, mivel az igazgatóság kötelezte a HÉGÉP-et, hogy valamennyi hordót az eredeti helyére szállítsa vissza, kénytelenek lesznek ezek a cégek a rendes úton ártalmatlanítani a mérgeket. — Volt egyáltalán a HÊGÉP- nek valamilyen berendezése egy ilyen jellegű munka elvégzésére? — Tudtommal nem. Sem a felszereltségük, sem a szakembereik nem alkalmasak erre a feladatra. A vizsgálatot követően a Kövizig egy 12 és fél millió forintos bírságot szabott ki a kisszövetkezetre, emellett viszont pont a rosszhiszeműség gyanúja, valamint a többszöri szabálytalanság miatt a Pest megyei rendőrségnek adtuk át az ügyet. A hordók pedig ettől függetlenül még mindig ott állnak Biatorbágy határában. — December 6-án, mikor megkötöttük ezt a szerződést, nem sejtettük, hogy ez lesz belőle — magyarázza Szín Béla, a Zsámbéki-medence Tsz elnöke. — Mi az egész majort bérbe adtuk, a kisszövetkezet alkalmazta még a gondnokot is, tehát nem ellenőrizhettük, mi folyik ott. Cipőgyári hulladékok tárolásában egyeztünk meg, és feltételeztük, hogy a HÉGÉP ehhez tartja magát. — Aztán április 17-én a Biatorbágyi Tájvédelmi Kör egy jelentést juttatott el önökhöz. — Valóban a biatorbágyiak nyitották fel a szemünket. Rögtön egy vizsgálóbizottságot hívtunk össze, a HÉGÉP pedig elismerte vétkességét. A Kövizig ezzel egy időben május 15-i határidővel rendelte el a major veszélyes hulladékoktól való megtisztítását. A feljegyzések szerint több mint 600 darab veszélyes hulladékot tartalmazó hordót találtak az alsó-majori hizlaldánál. A szakemberek azt állítják, szerencsére még időben. Mert, ha az itteni méreg a földbe kerül, Biatorbágy ismét a címoldalakra kerül, akárcsak egykoron. Vagyis most megúsztuk. Olyan e; mondta valaki, mintha pirosat kapott volna a Matus- ka Szilveszter vonata a híd előtt. Elmúlik. Megköny- nyebbülhetünk. Elmúlik?- Megkönnyebbülhetünk? Falusy Zsigmcnd HÁRMASFOGAT Budapesten tartották a IV. Nemzetközi Környezetvédelmi konferenciát. © Tatabánya volt a helyszíne ez Európai Házhoz való csatlakozás feltételeiről, lehetőségeiről tartott tanácskozásnak. © Átadták a Markusovszky-díjakat. © Kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeumban, Vitézek és hadiszerek Mátyás korában címmel. ^ Dunaújváros adott otthont a Magyar Diabetes Társaság X. kongresszusának. © A hét híre az is, hogy országos fórumot rendeztek Miskolcon, Hitel—hiány—vállalkozás elnevezéssel, a bankok és a külföldi tőke szerepéről a hazai gazdaságban. Mi, laikusok, találgathatnánk napestig, vajon a fontosabb árucikkek közül mi lehetett az, amiből tavaly az exportban a leglátványosabb módon bővítették a forgalmat az eladók. Aligha jönnénk rá! A szakemberek persze tudják: a sajt. Igen, a sajt. Eladása 1988-hoz mérten negyvenegy százalékkal ugrott meg, 14 410 tonna talált vevőre belőle. Ezek szerint jó lapra tesz az a vállalkozó, aki sajtkészítő üzemet állít fel? Ne hamarkodjuk el a választ! Látszatra ugyan egyszerű termékről van szó, a valóságban azonban a külföldi vásárló nagyon is speciális igényeinek kell eleget tennie annak, aki vállalja a kivitelt. S ez csupán egy a sokféle feltétel közül ! Mert hiszen rendkívül kényes higiéniai előírásoknak is meg kell felelnie annak, aki berendezted vállalkozóként a sajtgyárat, az érlelőket, a csomago- lót... S akkor még szóba sem hoztuk a tejet, mint alapanyagot. S végképp nem ejtettünk szót a pénzről, ami a vállalkozáshoz kell. A megyében, miközben gyors iramban növekszik a vállalkozásoknak a száma — ezek döntő mértékben kft.-k, gyakran egyszemélyesek —, a meglevőknek körülbelül az ötödé megszűnik egy-egy esztendő alatt. Az okok sokfélék. A szakemberek a legfőbb okot mégis egy valamiben, a pénzügyi megalapozatlanságban látják. A vállalkozó gyakran olyan mértékben adósodik el már induláskor, hogy kockázat nélkül megjósolható: belebukik. Bele, mert lehetetlen olyan jövedelmezőséget elérni, amilyet a hitelek törlesztése (kamattal !) megkövetelne. A hírlapíró ismer olyan — ma még reménybeli — vállalkozót, aki 150 hektár földet kíván megvásárolni, rosszabb esetben bérbe venni. Szaktudása kiváló, a család tőkeerős, a gépszín alatt már ott vannak azok a berendezések, amelyek a munkához kellenek ... Ilyen is van. S olyan is, hogy szaktudás, egy rossz ló, egy ekevas nélkül, tőke nélkül, más adósságok miatt hitelképtelenül, a család minden áron vállalkozni akar: farmerként. Amit tapasztaltam: településenként tíz, húsz ember az. akinek nemcsak a szándékai komolyak arra, hogy földművelőként vállalkozó lesz, hanem a feltételek oldaláról nézve is komolyan vehető az elhatározás. Ami a köztudatban forgó frázisokhoz képest bizony elgondolkoztató arány. Ennél is elgondolkoztatóbb az a tény, ami szerint a megyében élők pénzbevételei a legnagyobb mértékben ott nőttek, ahol a forintnak nincsen kapcsolódása a gazdaság- élénkítéshez: a társadalombiztosításból származó jövedelmeknél volt a leggyorsabb a gyarapodás, 22-23 százalék. A kis- és magánvállalkozásokból származó lakossági bevételeknél az emelkedés mértéke 16-13 százalék. Az persze igaz, hogy itt — amint a hivatalos szóhasználat jelöli — nagy a szóródás. Vannak, akik egy év alatt megkétszerezték a bevételüket, s olyanok Is, akik tönkrementek... Az viszont már érzékeltetője a változásoknak, hogy míg fél évtizede a kis- és magánvállalkozások mai megfelelőiből a lakosság összes pénzbevételének a másfél százaléka származott, a tavalyi évet tekintve, ez az arány már elérte a nyolc százalékot. A fejlődés tekintélyes, az arány azonban még mindig messze van a kívánatostól. A helyzetet meghatározó hármasfogat, a hitel—hiány—vállalkozás egy-egy tagja körül is sokféle ellentmondás sűrűsödik, nem még akkor, amikor összekapcsolódnak. Márpedig összekapcsolódnak... ! Pénz, azaz hitel nélkül elképzelhetetlen a vállalkozás, hiszen a mindenkor tőkeszegény magyar gazdaságban legkevésbé magánkézben vannak szabadon felhasználható forintok. A bankok igazi szerepköre még kialakulatlan, a külföldi tőke óvatos, eddigi megjelenése valójában elhanyagolható arányú ... Ami viszont kétségtelenül van, az a hiány: tőke-, termék-, teljesítmény-, vállalkozókészség-hiány egyaránt jellemzi a mai helyzetet. A reális lehetőségek felmérése az új kormány első dolgai közé tartozik. Akik csodában reménykednek — sokan vannak ilyenek — csalódni fognak. A kemény munkában viszont, amibe a vállalkozás is beletartozik, bízhatunk. Mészáros Ottó Mátyás király Budaörsön Eseménydús hetük volt a budaörsi II. számú általános iskolásoknak. Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmából megelevenítették a korabeli szokásokat, megismerkedtek a régi céhmesterek szakmáival, egyszóval az 500 év előtti életet varázsolták a panelfalak közé. Volt itt szépíróverseny, batikolás, címerkészítő verseny, sókerámia- készítés. Végül a szombati látványos zárónap után az egy négyzetméteres, 3 emeletes tortát közösen ették meg (Yimola Károly felvétele)
