Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-19 / 91. szám

PEST MEGYEI XXXIV. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM Ara: 5,80 furán! 1999. Április 19., csütörtök Kétnyelvű kollektív szerződés Sztrájkolni nincs okuk A nagy gazdasági átalakulás, amelyre már mióta várunk, mindenféle újdonsággal kecsegtet meg fenyeget. Olyanokkal, hogy a piacgazdaság törvényei ésszerűbbé teszik az életün­ket, hogy a velejáró átszervezések miatt sokan az utcára ke­rülhetnek, de olyanokkal is, hogy élhetünk a sztrájkjogunk­kal, tiltakozhatunk, ha keveselljük a fizetésünket, vagy elé­gedetlenek vagyunk a munkaadónkkal. Az össznépi, illetve összgazdasági átalakulás persze lassan megy, de számítani le­het rá, hogy bekövetkezik. Gondolnak-e a megyében arra, hogy cgyszercsak az emberek úgy vélik: itt az ideje, hogy nyomatékosabban kérjenek, hogy sztrájkkal próbálják tá­mogatni jogos követeléseiket? A kemencei erdőgazdaság­ban a szakszervezeti bizalmi épp az erdőt kerülte, így Kar­nis Gábor erdészetvezető vá­laszolt a kérdésre. — Nálunk nincsenek átszer­vezések, hírét sem hallottuk annak, hogy az erdőgazdasá­gokat bolygatni akarnák. Ar­ról sem tudok, hogy az em­berek sztrájkolni akarnának. © Olyan jól keresnek? — A legtöbbet a fatermelők kapják; 15—17 ezer forintot, az erdőművelők, — legtöbbjük nyugdíjas — 6—7 ezret, a gép­kocsivezetők, erőgépen dol­gozók 10—12 ezer forintot. Ez persze mind bruttó. O A fizetéshez jön még va­lami? — Ez kis telep, 150-en va­gyunk, egy műszakban dolgo­zunk, úgyhogy semmi pótlék nem jár a fizetéshez. Nyár­időben szerettük volna meg­hosszabbítani a műszakot, hi­szen később megy le a nap, de nem arattunk vele sikert. A Talán eleget keresnek az egy műszakban. — Nem mondhatnám, hogy nagyon meg volnának eléged­ve. Sztrájkolni ugyan még nem akartak, de műszak után sem hajlandók tovább dolgoz­ni. A vidéki ember másképp gondolkodik, s talán könnyeb­ben is megtalálja a számítá­sát, mint a városiak. A fater­melők öt óra után rohannak haza, málnát kapálnak, disz­nót hizlalnak, mindenkinek J! páriák szakériéi az Országgyűlésről Vulfímihsii már megegyeztek Ma tárgyalja a Minisztertanács Terítéken a gödöllői kastély is A gödöllői Grassalkovich-kastélyról tartott előadási tegnap délután a műemléki világnapon megrendezett magyai—izraeli kollokvium alkalmával dr. Máté Zsolt, az Országos Műemléki Felügyelőség építésze. Szóba ke­rült többek között az is, hogy ma, április 19-én tárgyal a Minisztertanács a kastély helyzetéről, sorsáról. Az erről szóló anyagot a Közlekedési, Hírközlési és Épí­tésügyi Minisztérium állította össze. A pártok szakértői szerdán a Parlament delegációs ter­mében folytatták az új Or­szággyűlés munkájának elő­készítését, a május 2-i alaku­ló ülés menetrendjéről, illetve a legfontosabb parlamenti teendőkről tárgyalva. A dél­utáni órákban kezdődött kon­zultáción egyelőre abban sikerült megegyezni, hogy a Himnusz elhangzását köve­tően Oszter Sándor színmű­vész tolmácsolásában hang­zik el Petőfi Sándornak A nemzetgyűléshez című költe­ménye. A tanácskozáson vita bon­takozott ki arról, hogy az ala­kuló ülésre meghívott vendé­gek között a történelmi sze­mélyiségek mellett a közélet­ben ismert személyek is he­lyet foglalhassanak. A részt­vevők úgy döntöttek, hogy ezt a kérdést a pártok veze­tői elé utalják. Az MDF, lé­vén nem történelmi párt, ra­gaszkodik ahhoz, hogy a hatá­ron túli magyarság kiemelke­dő reprezentánsait lássa ven­dégül: május 2-ára Durai Miklóst, Fodó Sándort, Sütő Andrást és Ágoston Andrást várják. Amennyiben Sütő András egészségi állapota miatt nem tud részt venni, helyét üresen hagyják. A megnyitótülésre fenntartott további 180 hely közül a pár­tok 169-cel rendelkezhetnek: az MDF 66, az SZDSZ 40, az FKgP 20, az MSZP 17, a KDNP és a Fidesz 13—13 ven­déget hívhat. Sokáig nem alakult ki egyetértés a pártfrakciók és a független képviselők ülés­rendjéről. Az MSZP például azt kifogásolta, hogy mindhá­rom tervezetben a baloldal legszélére kerül, s e „szélső- baloldali” elhelyezkedés szá­mára nem felel meg. A sa­játos politikai színezetet ka­pott problémát a független képviselőcsoport delegáltja, Fodor István oldotta fel az­zal, hogy a csoport nevében vállalta: ők lesznek a bal ol­dal legszélén ülő képviselők. A konzultáció résztvevői ezt követően az alakuló ülés na­pirendjének véglegesítéséhez kezdtek hozzá. van földje, s az megtenni, amire a fizetésükből nem futná. Gödöllőn a Ganz Áram- mérőgyárban a szakszervezeti bizottság szervező titkárát, Müller Istvánnét is meglepi a kérdés. — A dolgozókat kellene megkérdezni, hogy akarnak-e sztrájkolni, de véleményem szerint erre most semmi okuk. Januárban francia—ma­gyar vegyes vállalattá alakul­tunk, 75 százalékban külföldi tulajdon lett a gyár. © Voltak elbocsátások? — Nem voltak, a cég min­den dolgozót átvett, 33 száza­lékos bérfejlesztést kaptunk, van mit csinálnunk, biztosí­tottak a munkahelyek ... sem­mi okát nem látom, hogy sztrájkoljunk. 9 S ha később mégis lesz? — Most tárgyaljuk a kol­lektív szerződést, május kö­zepéig kell kész lennünk ve­le. Ebben benne lesz a sztrájkjog is, hiszen a régi­ben még nem volt róla szó. Sajnos, nem tudom, hogy fog hangozni ez a rész, mert most fordítják a szerződésterveze­tet franciára. A munkáltatók­kal kell egyeztetni. Egy ve­gyes vállalatnál kétnyelvű kol­lektív szerződést kell készíte­ni. Hogy ők is értsék, mibe egyeznek bele. Egy sztrájkot természetesen tolmács, meg fordítóiroda nél­kül is érteni lehet, bár a kö­vetelésekhez nem árt, ha egy nyelven beszélnek munkálta­tók és munkavállalók. Persze, a Szakszervezetek filozófiája szerint a munkabeszüntetés a legutolsó eszköz, amelyhez csak akkor nyúlnak, ha az egyeztető tárgyalások nem ve­zetnek eredményre. Itt pedig célszerű, ha értik egymást a szembenülő felek. Magyar­magyar gyárakban, téeszekben, gazdaságokban is. —jakubovits— Talajvíztől az uszodáig Tegnap mutatkozott be a Ma­gyar Állami Földtani Intézet­ben a Bécs mellől érkezett dr. Seitner cégcsoport, mely ciső- sorban környezetszennyeződés­sel, különösképpen a víz szeny- nyezettségével foglalkozik. Az itt bemutatásra került több, terepen is alkalmazható víz- elemző műszer, továbbá hi- ganymeghatározó laboratóriu­mi készülék kipróbálásra ke­rül hazánkban (Erdősi Agnes felvétele) Esőlesők „Add már uram az esőt!" — Ez a slágerfohász aligha turisták szájából hangzik el, sokkal inkább a mezőgazdá­szokéból, mert változatlanul elszomorítja őket az aszály. Legalább 200 milliméter csa­padékra szomjaznak a földek a ceglédi Kossuth Termelő­szövetkezet területén is. Ná­luk megtörtént a búza tava­szi fejtrágyázása 465 hektá­ron, s most folyik a kukorica talajelőkészítése. □ Mit tartalmaz az elő­terjesztés? — kérdeztük dr. Baráth Etele építésügyi államtitkártól. — Egy koncepciót dolgoz­tunk ki, amely a kiemelkedő nemzeti értékekkel kapcsola­tos — magyarázta az állam­titkár. — Tulajdonképpen eb­be illesztettük a Grassalko- vich-kastélyt is. Hazánkban ugyanis meghaladja a félszá­zat azoknak az építészeti em­lékeknek a száma, amelyek rendkívüli nagy értékük miatt sajátos kezelést igényelnek. Hiszen ezeket nemzeti — vagy másként fogalmazva — kincs­tári vagyonnak kell tekinte­ni. Szeretnénk, ha létrejönne egy olyan speciális szervezet, amelynek hatáskörébe tartoz­nának e műemlékek. □ Ezek szerint Gödöllő Város Tanácsa nem kap­hatja meg a rég áhított ke­zelői jogot? — A készülő tulajdoni tör­vénnyel a kezelői jog megszű­nik! A jövőben az fogja ke­Szerda estére falugyűlést hirdetett meg Hegedűs And­rás, Püspökszilágy tanácsel­nöke, melyre a lakosságon kí­vül a falu területén lévő rá­dióaktív hulladéktelep veze­tőit is meghívták. A telep — amelyet üze­meltetője, a Fővárosi Köjál 1977-ben nyitott — az erede­ti tervek szerint azokat az enyhén rádióaktív hulladéko­kat volt hivatott tárolni, ame­lyek a kórházakból és gyógy­szergyárakból kerülnek ki, mivel további vagy újrafel­használásra alkalmatlanok. Ehhez annak idején a falu la­kossága hozzájárult, annál is inkább, mert munkalehetősé­get adott a helyieknek. Arról viszont nem volt szó, hogy idővel a paksi erőműtől is idevándorol a hulladék. zelni az építészeti értékeket, akinek az tulajdonát képezi. Mi azt írjuk és mondjuk: ter­mészetes, hogy a hasznosítás eldöntésében a helyi szerve­zetek, pártok alapvető joggal rendelkezzenek. A kincstári vagyon kezelését olyan társa­dalmi tanácsra, bizottságra szeretnénk bízni, amelyben nem csak az állam, hanem a helybeliek is képviseltetik magukat. O Hogyan vélekedik a gödöllői pártok aláírás- gyűjtési akciójáról, s az áp­rilis 17-én, kedden, lapunk­ban is megjelentetett nyi­latkozatukról a kastély sorsát illetően? — Az előbb elmondottak velük kapcsolatban is érvé­nyesek. Természetesen a Kö- HÉM nem látja akadályát, hogy a felvetett gondokat megvitassuk. Erre a megbe­szélésre április 24-én, kedden kerül sor. V. A. Az indulatok fellángoltak, a falu háborog, amit nyilván az a gyanú váltott ki, hogy a paksi rádióaktív hulladék jó- valta több veszélyt rejt ma­gában, mint az eredetileg várt anyagok. Hogy mennyire megalapo­zott a gyanú, a kisugárzástól való félelem, ezt a szakértők illetékesek megválaszolni, bár nem valószínű, hogy ettől végleg megnyugszanak a ke­délyek. Abban mindenesetre igazuk van a püspökszilágyi aggodalmaskodóknak; ha Öfa- lunak nem kellett, miért épp ők legyenek házigazdái a nemkívánatos hulladékok­nak. Mivel a fentiek közérdek­lődésre tartanak számot, rö­videsen visszatérünk a témá­ra. (—m—) ■ BEimmMM mémm : Eseményekkel teli programja volt szerdán a francia szená­tus Centrista Unióhoz tartozó képviselőinek, akiket elsőként Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke fogadott a Parlamentben, azután a küldöttség az újonnan megválasztott képviselők egy csoportjával találkozott. Délután Antall Jó­zseffel, az MDF elnökével, majd Somogyi Ferenc külügyi ál­lamtitkárral folytattak megbeszélést a francia szenátorok. © Az MDF álláspontja szerint a miniszteri tárcák felosztásában a kiindulási alapot a parlamenti mandátumok aránya je­lenti. Az MDF hajlik arra, hogy a mezőgazdasági tárca az FKgP-é legyen, a többi miniszteri poszt azonban további alku tárgyát képezi. Q Az MDF és az FKgP szerdán közös nyilatkozatot tett, miszerint kölcsönösen elfogadják a másik párt mezőgazdasági program vázlatát, mint a koalíciós tár­gyalások algpját és lehetőséget látnak azok közös nevezőre hozására. ® Az egyes állami és pártfunkciókat betöltött, il­letve betöltő vezetők vagyonnyilatkozatát értékelő parlamen­ti bizottság zárt ülésén megállapította, hogy 416 személytől érkezett vagyonnyilatkozat, s eddig 15 személyt hallgattak meg; az erről készített jegyzőkönyveket — a többi dokumen­tummal együtt — a bizottság megküldte az új Országgyű­lésnek, Elő SZŐR: MS? L ecsitulóban vannak a korábbi heveskedé­sek? Akad rá példa. Amint arra is, hogy a túl­zásoknak szinte minden ügyben, témában kínálko­zik táptalaja. Egy bead­vány másolatát adták a kezembe. Fogalmazói a nagyközség általános isko­lája tantestületének a tag­jai, aláírói ugyanazok. A címzettek: a majdan (a mai pártelképzelések sze­rint szeptemberben) meg­választandó helyi önkor­mányzat (elöljáróság, kép­viselőtestület?) tagjai. A téma .......az oktatás új a lapokra helyezésének első teendője, a tantestület ra­dikális bérrendezése ...” A későbbiekben a szöveg­ből megtudhattam, radiká­lis alatt a bérek megkét­szerezését kell érteni. S mert az országgyűlési vá­lasztásoknak a győztese a Magyar Demokrata Fórum lett, a beadvány fogalma­zói is ennek a pártnak a programjából származtat­ták az indoklást. A kissé furcsa sietségen — hiszen nem tudhatni, a helyhatósági választásokon miként alakulnak az erővi­szonyok — miért is akad­nék fenn, hiszen ki korán kel... Még a hamari mó­don szerzett érvelés sem zavar. Korábban az MSZMP, most egy másik párt elhatározásai látsza­nak nyomatékosítani ezt, azt, amazt, amit a társa­dalom különböző csoport­jai elérni kívánnak. S az sem oka ódzkodásomnak, hogy megkétszerezett bért vélnek jogosnak a bead­vány készítői. Ami tényleg meghökkenésre késztetett, az a sorrend: ez az első teendő. Az oktatás új ala­pokra helyezésének tehát ez lenne a legfőbb, mert kezdő, a továbbiakat meg­határozó lépése: a radiká­lis és a tantestület egészét átfogó bérrendezés. A hoz­záértést, a tapasztalatot, a teljesítményt nem firtató elképzelésnek, a tantestü­let szemszögéből nézve, nincsen vesztese. Mindenki nyertes. De van-e olyan helyzet, amikor mindenki nyertes? Kerekítve, hétezer-hét- száz főt tesz ki a megye általános iskoláiban azok­nak a pedagógusoknak a száma, akik különböző végzettség birtokában, il­letve képesítés ríélkül ok­tatnak. Egyharmaduk taní­tó, kétharmaduk szakos képesítésű, s még mindig, minden erőfeszítés ellené­re is négyszázaléknyi a képesítés nélküliek (az ún. nem pedagógus végzettsé­gűek) aránya. Ezeknek az eltéréseknek az ismereté­ben is igazságosnak látszik a beadványban szerepelte­tett óhaj, egy-egy tantestü­let egészének a bevonása a megkétszerezett bér áldá­saiba? Avagy az oktatás eddigi rendszerének egyik nagy- gyengéjét éppen ab­ban kell látnunk, hogy nem tett különbséget a munkaerőként kezelt pe­dagógusok között, nem méltányolta a munka mi­nőségét, annál inkább megtette ezt a formális je­lenléttel és beosztással, a szolgálati évek mennyisé­gével stb. Kutatva a kezdetek után, meglepett a valóság: még száz esztendeje sincsen, hogy az 1893. évi XXVI. törvénycikk első ízben és átfogóan rendezte a nép­tanítók fizetését. A tör­vény minimum „tisztes la­káson és legalább egyne­gyed holdnyi kerten kívül” évi 300 forintban szabta meg a javadalmazást, pon­tosabban annak alsó hatá­rát. Tudni lehet persze, hogy az a tisztes lakás meg a kert nem mindig volt tisztes, nem mindig volt kert (hanem szántó), s a havi 25 forint sem szá­mított a nehezen elkölthe­tő nagy jövedelmek közé, ám egy valami bizonyos: a helyi önkormányzatnak önállósága volt abban, mit kívánt adni — ha kívánt — a minimum felett! S itt rejlik a lényeg. A munkát ott keil értékelni — meg­ítélni —. ahol az mérhető, azaz helyben, s nem sza­bad belekényszeríteni olyan sematikus mércék­nek a szorításába, amelyek elkerülhetetlenül egyenlő- sítenek, összemossák az el­téréseket. A bevezetőben említett beadványnak a szerzői tehát jó érzékkel tapintanak rá a helyi meg­ítélés szükségességére, ugyanakkor engednek a ré­gi reflexeknek is: minden­ki kapjon többet. így él együtt a tegnap és a hol­nap, s ennek a közösködés- nek tagadhatatlanok a ve­szélyei. Ilyen veszély pél­dául a téves sorrendeknek a felállítása. Elsőnek a bér... A nagyobb fizetés korántsem garanciája az eredményesebb, korszerűbb oktatásnak! A mi legyen először kérdése tehát kap­hat hamis feleleteket is. K érdés és felelet kapcsa persze lehet az MDF programja — amely valóban kimondja, „Ha­laszthatatlan a pedagógu­sok erkölcsi és anyagi megbecsülésének helyreál­lítása” —, akkor azonban e program' nem szabdal­ható szeletekre: az egészét kell szemügyre venni. Azt is, ami az iskola, a peda­gógus esetében követel­ményként szerepel benne, például: „Alapvető fontos­ságú, hogy az iskola teljes személyiséget neveljen." Amitől ma messze va­gyunk. Amint messze az erkölcsi-anyagi megbecsü­lés kellő mértékétől is, az­az a kettőnek együtt, s nem külön, s főként nem egymást fontosságban jó­val megelőzve kell halad­nia. Tehát mit először? Bért, jobb munkát? Azt hi­szem, legelőször új szemlé­letet kell teremteni. Mészáros Ottó • • ** HAB0R0GHAK A PUSPOKSH8.A6YIAK Nem várt hulladék

Next

/
Thumbnails
Contents