Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-18 / 90. szám
ME ti Y El 1990. Április is., szerda A legkisebb sikere A Ganz Danubius részvény- társaságok úgy jártak, mint az egyszeri szegény család a mesében: Ahány gyerek, any- nyifelé indult szerencsét próbálni, egyformán lyukas tarisznyával. Mindegyikük előtt nehéz próbák álltak, de a mesében rendszerint a legkisebb aratott sikert. A GD Váci Konténergyár Rt. a volt nagyvállalat termelő tagjai között a legkisebb, mégsem számított utolsónak, sőt a mai magyar gyárak között sem a legrosszabb. Igaz ugyan, hogy van még tartozásuk, viszont nem érintette őket érzékenyen a rubelexport tilalma. Nem kényszerültek leállni. A gvár termékeinek jav3, a konténerek tőkés piacra kerülnek. Az Egyesült Államokba viszik mintegy a felét, de szállítanak Dániába, Angliába, Ausztriába is. — Annyi a munkánk, hogy nem győzzük. Nevünk van a piacon, az áraink sem rosz- szak, és ha ez a jó piac még egy-két évig marad, akkor minden bizonnyal a saját erőnkből is ki tudjuk fizetni tartozásainkat, mondja Mohári Károly igazgató, majd hozzáteszi: ha a magyar kormány i;s úgy akarja. Ügy tűnik, "a konténergyár is egy szeszélyes óriáskeréken van, amelyiknél nem lehet tudni, mikor fent, mikor lent, mert nem mindig egyfelé forog. Mert hol ez nyomja a gombot, hol más. Ilyenkor nincs más zárszó, mint az új jelszó: No, majd talán az új kormány ... Hagyományteremtő p* ■ / A magyar virágkötők szakmai egyesülete és az Aquincum Baráti Kör április 21- 22-én floráliát rendez az aquincumi múzeumban. Céljuk ennek a szép római hagyománynak, a virágok ünnepének felevelenítése. Szombaton és vasárnap délelőtt római játékokkal, különleges, virágos idegenvezetéssel, római konyhával, leszállított árú virág- és palántavásárral, valamint virágkötészeti bemutatóval várják a látogatókat. Délután a virágdíszítések megtekinthetők. Terrorakciók a ráckevei vosiaiora Torlasz a HÉV-síneken Utasok százainak épségét, életét veszélyezteti a terro- risztikus akciósorozat, amelyet ismeretlen tettes (vagy tettesek) követett el áprilisban immár második alkalommal. A HÉV Csepel—Ráckeve vonalán, Szigetszentmárton határában talpfákat és vasdarabokat helyeztek keresztbe a vágányon, amelyekkel — feltehetőleg — a 16 óra 10 perckor Szigetszentmiklósról induló szerelvényt akarták kisiklatni. Balogh Imre, a Csepel—Ráckevei HÉV-szakasz üzemegység-vezetője elmondta, hogy a közlekedési dolgozókat és az utazóközönséget mindinkább aggasztják, az országszerte elszaporodott vasút elleni bűncselekmények. Egyik héten a mozdonyvezetSré~ lőnek, máskor időzített bomba robban a metróban, most meg a HËV-szerelvényt akarják kisiklatni. Az utasok sza- pulják a MÁV-ot és a BKV-t a dráguló viteldíjakkal párhuzamosan romló közlekedési állapotok miatt. Csakhogy a három műszakban dolgozó, rosszul fizetett kalauzoknak, vonat- és mozdonyvezetőknek nemcsak az ingerült utasokkal kell együtt lenniük, újabban már a terror árnyékában telnek a hosszú szolgálatok. Balogh Imre elmondta, hogy a HÉV-szerelvény a közlekedési eszközök közül a legtá- madhatóbbak közé tartozik. A hat kocsiból álló vonat tömege 80-90 tonna. Hatvan kilométeres sebesség esetén — kedvező időjárási viszonyok mellett — a fékútja 140-150 méter. A vészfékezés nagyobb balesetet okozhat, mint egy kisebb ütközés. Az utóbbi akciónál szerencsére Rapcsák Zoltán vonatvezető idejében észlelte a torlaszokat, és óvatos fékezéssel személyi sérülés nélkül ütközhettek. Az üzemegység-vezető arra kéri a települések lakóit, hogy fokozottan figyeljék a Sziget- szentmiklós és Szigetszentmárton környéki vágányok „látogatóit”. Különösen „figyelemreméltók” a péntek és • szombat éji-diszkóból hazafelé tartó fiatalok. Török Balázs nyugdíjas vonatvezető ingyen jegyét kihasználva gyakran látogat szigetszentmártoni „birtokára”. Április 11-én ő is egy ilyen „kiszemelt” vonaton utazott haza Budapestre. — Szabotázs ez, kérem, a javából! — csattan fel az öregúr. — Amikor fékezett a vonat, rögtön tudtam, hog AV i baj van. Bizony isten azt hit- * tem, felszedték a síneket. Aztán kiszálltam én is, és Iá- tóm, hogy talpfák meg vashevederek fekszenek szanaszét. Véletlenül nem kerülhetett oda a „barikád”, az egyszer szent! Ha meg valaki tréfának szánta volna, az tudhatja. hogy emberek százai életének rovására ilyent nem lehet csinálni! — mondta Török Balázs bácsi, aztán életének egy másik, szakaszáról kezdett nosztalgiázni. — Tudja, enggm 44-ben leszereltek, mert vasutasként nagyobb szükség volt rám, mint a gyalogezredben. Akkor, ha „forró szállítmányt” vittünk, vöröskeresztet festettünk a kocsik tetejére, a mozdony elé meg egy „robbanni való” üres kocsit kötöttünk, hogy az robbanjon föl, ne a mozdony. Azt hittem, ezek az idők egyszer s mindenkorra megszűntek. Hát nem! Tíz éve, amikor édesanyám sze- ' gény meghalt — isten nyugosztalja —, vettem a hagyatékból egy kis telket Szent- mártonban. Ügy véltem, a nyugdíjhoz jól jön az a kis levesbe való, amit megtermelek. Arra azért gondoltam már akkor is, hogy be kell rendezkednem önellátásra. De hogy önvédelemre is fel kell készülni, azt nem hittem vol- , Radosza Sándor lembe vevő kalkuláció szerint átlagosan ez a szabádrendel- kezési arány közel 30 százalék: az átlagon belüli nagy szóródással betéti társaságok átlagában ez 67 százalék, ipari szolgáltató szövetkezeti szakcsoportoknál 22 százalék. Tavaly az adóterhelés tekintetében először mérhető a liberalizálás hatása. A 100 forint árbevételhez kapcsolódó adóelvonás mértéke például több év óta először csökkent 23,5 forintra. Ezzel együtt az adóstruktúrán belül erőteljes eltolódás figyelhétő meg, egyrészt a forgalom irányába — az adótömeg közel fele a nettó módszerű általános forgalmi adóból származik —, másrészt a magánszemélyek, a lakosság irányába. A vállalkozásokat terhelő nyereségadó (az 1989-re vonatkozó kiegészítő adóval együtt csaknem 162 milliárd fórint) súlya is csökkent az elvonáson belül, valamint volumene is a korábbi évhez képest. Az okok összetettek: égyrészt á nyereséget 1989-ben átlagosan 40.8 százalékos adókötelezettség terhelte úgy, hogy az igénybe vett adókedvezmények ezt 4,8 százalék- ponttal csökkentették, a fizetendő kiegészítő adó összege pedig 3,3 százalékponttal növelte az átlagot. Másrészt az 1988-ról 1989-re bekövetkező átlagos adómérték-növekményt olyan arányú költségelszámolási liberalizálás követte — döntően a tagi személyes közreműködés költség- elszámolásának lehetősége —, amelynek hatására az adótömeg az előző évinek közel a 40 százalékára csökkent. A vállalkozásból származó tagi jövedelemkiáramlás nominálisan tovább folytatódik, igaz, az átlagok mögött nagy szóródással. így például a főfoglalkozású tagsági jogviszonyban foglalkoztatottaknál átlagosan 189 ezer 267 forint személyenként, ezen belül a betéti társaságnál 74 ezer 880, a gmk-knál 99 ezer 655 forint. A vagyoni helyzet alakulásában örvendetes jelenségként regisztrálható a növekvő eszközállományt finanszírozó források összetételének alakulása, ezen. belül ugyanis 56 százalék a saját rész aránya. A saját forráson belül egyharmad- kétharmad az alapító vagyon aránya a tartalékhoz viszonyítva. Az átlag mögött is erőteljes szóródás van: amíg a szakcsoportok esetében a vagyoni betét aránya 8 százalék, addig a gmk-knál ez 36 százalék. a betéti társaságok esetében pedig eléri a 80 százalékot, ezzel is igazolva a csendestársi forma legalizálására rámozduló lakossági megtakarítások létét. Az 1989-ben elvégzett revíziók tapasztalatainak összegezésekor kiemelhető, hogy a vizsgá’atok közül 260-nál több mint 60 millió forint költségvetési eltérés, ebből 55 millió forint adóhiány került megállapításra. Ez sok, mivel ennyi hiány mind ez idáig soha nem volt egy év alatt, ugyanakkor a minősítés változhat, ha a bevallott kötelezettség a viszonyítási alap. Csökkent a szándékosan, tudatosan elkövetett hibák, hiányosságok aránya, ennek ellenére 120 esetben kellett szabálysértési eljárást indítani bevallás elmulasztása, illetve számviteli rend megsértése miatt, és 3 szakcsoporti elnök ellen büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmények gyanúja miatt. Sajnálatos módon még mindig akadnak olyanok, akik sportot akarnak űzni abból, hogy nem fizetnek adót. Közülük 33 szakcsoporttal szemben kellett végrehajtási eljárást kezdeményezni, aminek következtében több mint 2 ezer szakcsoporti tag és 31 gesztor szervezet külön határozattal kerül kötelezésre akkora összeg megfizetésére, amely a pártok választási kampányára rendelkezésre álló költségvetési támogatásnak csaknem a fele. Év közben 696 vállalkozás kapott — a bázisalapon fizetendő — vállalkozási nyereség-, illetve kiegészítő adóelőleg fizetésére mérséklést az általuk kért mértékben. Az egységes jogszabály-alkalmazási gyakorlat érvényesítését a vállalkozók igénylik, a mi feladatunk pedig a kapcsolattartás partneri jellegének erősítése. Ennek jegyében folytatunk ügyfélszolgálati tevékenységet — a bevallás időszakában „házhoz megyünk” a megyei ügyfélszolgálati irodákba —, s részt veszünk előadások és konzultációk megtartásában. 1990-re tervbe vettük néhány 1989-ben alakult vállalkozás vizsgálatát, s ezzel alapvetően a megelőzés a célunk. Hahn László, az APEH Pest Megyei 1 gazgatóságának osztályvezetője Még mindig lehet mit a sínekre rakni (Hancsovszki János felvételei) Ó MONDTA Tudjuk - tudják? Kismiska volt az ország- gyűlési képviselők választása ahhoz képest, amit majd a helyhatósági voksolások küzdelmei hoznak. Érthető érdeklődéssel olvastuk tehát Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja mondandóját a Magyar Hírlapban (április 13., 6. old.) az önkormányzatokról. A történész F. L. nem tagadja meg önmagát: alapos és tárgyilagos. Manapság ritkán hallható például ez: „Tudjuk persze, hogy a múlt önkormányzataiban és közigazgatásában számos átkos és rossz elem volt, s tudjuk azt is, milyen sokat • szidták az úri Magyaror- < szág közigazgatását. Ez valóban úri volt és konzervatív ...” Ennek ellenére, illetve ezzel együtt — tökéletesen egyetértve F. L. véleményével —, az akkori gyakorlatban is akadtak hasznos elemek, átvehetők, alkalmazhatók. Amint a történelmi múlt valamennyi szakaszában lelni ilyeneket. Nagy kár lenne az örökségnek bármely darabkáját, ha az értékes, veszni hagyni. Csakhogy ... Nem tudjuk, amire F. L. azt mondta, „tudjuk”, azt valóban tudják-e azok, akik helyben a legilletékesebbek mostantól, az MDF ottani tagjai, vezetői. a velük koalícióra lépők? Sokasodó számban bukkannak fel ugyanis tapasztalataink arra vonatkozóan, hogy amit F. L., mint történész, mint az MDF elnökségének tagja tud, amit az MDF vezető személyiségei, testületéi tudnak, azt nem tudják, nem egészen úgy tudják (látják!) a helyiek s a velük szövetségesek. A már-már eszmény- nyé tett „negyven év” előtti évtizedekről F. L. a valóságnak megfelelően kimondhatja, az „úri volt és konzervatív” közigazgatást, de ajánlatos-e ezt helyben kimondani? Ügy tapasztaljuk: nem ajánlatos. Könnyen lesz az így vélekedő vörös, pártállamos- állampártos, bolsevik ... Ezért szurkolunk F. L.-nek és pártjának — mert ezzel a jó önkormányzatoknak is szurkolunk —, hogy amit „fent” tudnak, azt tudják meg már „lent” is.., KLIENS Hozzászólás cikkünkhöz Miért ment a basa? Mészáros Ottó a Pest Megyei Hírlap 1990. április 12. számában megjelent írásában („A basa ment”) sajátos logikával kommentálja az SZDSZ néhány Pest megyei szervezetének a Pest Megyei Tanács elnökét lemondásra felszólító levelét. E levelet ugyanis a V. B. elnökének címezték, holott. ez a tisztség sok éve nem létezik. . * Sajnálkozva jegyzi meg továbbá cikkében M. O., hogy a megye néhány községében ma is aláírásokat gyűjtenek tanácsi tisztségviselők visszahívása, illetve lemondatása érdekében, holott — mint írja — „illenék tudni az aláírások gyűjtését kezdeményező politikai szervezeteknek és aktivistáinak, hogy a visszahívás intézménye megszűnt, nem létezik már, azt még inkább illenék tudni: a végrehajtó bizottság titkárát nem lehet visszahívni!” (ö ugyanis nem választott, hanem kinevezett személy). Nos, szeretném ezúton tájékoztatni a szerzőt arról, hogy a visszahívás intézménye nem szűnt meg. M. O.-t nyilván az tévesztette meg, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény (amely 1989. október 30-án lépett érvénybe) valóban nem tartalmazza a visz- szahívás lehetőségét, de ez a törvény csak az országgyűlési képviselőkre vonatkozik. Az önkormányzati választásokra vonatkozó új törvény megalkotása — mint ezt feltehetően az újságolvasók jó része is tudja — a hamarosan összeülő új Parlament egyik legsürgetőbb teendője lesz. Addig pedig a tanácstagok választásáról szóló eddigi törvény érvényes, amely magában foglalja a visszahívás intézményét is (olyannyira, hogy a váci tanácselnök-helyettes visszahívásának kezdeményezése is eszerint zajlott a múlt év végén, ami végül a lemondásához vezetett). Egyébként a vb-titkár visz- szahívását valóban nem lehet aláirásokkál kezdeményezni, de lemondása érdekében lehet nyomást gyakorolni aláírások gyűjtésével. M. O. úgy véli, a budai basának annak idején azért kellett mennie beosztásából, mert korlátlan ura volt az alája rendelt területnek, és felelősségét azért senkire sem háríthatta amiatt, hogy a túrái vásárt a magyar végvári katonák- kirabolták. Egy-egy magas beosztású tisztségviselő kényszerű távozása azonban korántsem a korlátlan felelősségből következik a mai Európában sem. Erre Horváth István belügyminiszter esetén kívül tőlünk nyugatra is lehet példákat találni. Különösen furcsa, hogy M. O. — amiatt, hogy a budai basának a szakszerűségi hiányosságok miatt kellett mennie, miután nem tudta megvédeni a túrái, vásárt — nem tudja elképzelni, hogy a Porta a basa politikai gondolkodását kezdje firtatni. Én viszont azt tudom nehezen elképzelni, hogy akármilyen szakszerűen működött is volna a derék basa, a Porta állásában hagyta volna, ha szakértelmét nem a Porta érdekében használja fel. Ugyanígy elképzelhetetlennek tartom, hogy bármilyen mai önkormányzat vezetője állásában maradhasson akkor, ha választóinak érdekeit nem képviseli megfelelően. A basa esetében is létezett tehát egyfajta (méghozzá elég kemény) politikai követelmény is. A. mai (választott) önkormányzati vezetőknek pedig — az elengedhetetlen szakértelmen felül — ugyancsak meglehetősen határozott politikai követelményeknek is meg kell felelniök már az új választások előtt is, ami azt jelenti, hogy nem maradhatnak hivatalukban akkor, ha választóik bizalmát nem élvezik. Mészáros Ottó szerint az indulatok által fűtött véleményekből ma riasztóan hiányzik a szakszerűség. Ez igaz lehet. Én azonban úgy látom, hogy a Pest Megyei Hírlap — egyébként örvendetes függetlenedési törekvéseket érlelő — kollektívájának tekintélyes tagjai körében is van még lehetőség a szakszerűség fokozására. Bonifert Donát ■AB. D. állandó partnere lapunknak. Tőle szokatlan módon most — félreolvasott. Ezért csupán a tényekre szorítkozva: vb-elnök nincsen. Aki nincs, azt még az SZDSZ sem tudja visszahívni. Ami a visszahívás intézményét illeti: nem voltam tévedésben. Lakossági aláírásokkal kezdeményezni lehet a tanácstag visszahívását, de nem lehet törvényi úton ezt tenni vb-tagokkal, isztségviselőkkel. Ez utóbbiaknál a jog a tanácsi testületé. M. O. Minősítik, fémzároltak Magánvetőmag Ezentúl a jogi személyiségű vállalatok, szövetkezetek mellett magánszemélyek is vállalkozhatnak vetőmag-tovább- szaporításra és -értékesítésre, ha ennek feltételeit betartják. Ilyen például az, hogy a forgalmazáshoz ezentúl minden esetben kell a nemesítő, a külföldi szaporítóanyag esetében a honosító, illetve a Mezőgazdasági Minősítő Intézet (MMI) engedélye. Az MMI, illetve ennek illetékes területi központja bírálja el, hogy a növényállomány megfelel-e a vetőmagelőállítás szabványos előírásainak, majd minősíti, fémzárolja a vetőmagot.
