Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. MÁRCIUS 14., SZERDA

s

Júlián

Táborfalva visszsskUsdi magái

Kimaradt húsz esztendő

A héten megtartott táborfalvi falugyűlés olyan volt, mint sok más ilyen fórum, amelyet mostanában szerte a megyében rendeznek. Megtelt a művelődési ház tágas nagyterme. Itt is, mint máshol, elsősorban a közép- és a idősebb korosztály képviseltette magát. Volt néhány kapatos atyafi, aki időnként hangos bekiabálással fokozta a hangulatot. Éppen úgy, ahogy az a legtöbb falugyűlésen megtörténik.

Miközben a megbízott tanácselnök, Laczkó János beszámolóját hallgattam, egyre a két esztendővel ezelőtti — ímprikás hangulatú — falugyűlésre gondoltam, amelynek tétje óriási volt a táborfalviak számára; visszanyerhetik-e majd’ két évtizede elvesztett önállóságukat? Akkor a^szék- helyközség, Örkény vezetői, a városi jogú pártbizottság képviselői, illetve a megyei elvtársak a kifárasztásos módszert alkalmazták. Védték a mundér becsületét, mindenáron azt igyekeztek bebizonyítani — a társközségnek túlságosan népes és nyakas ' Táborfalvának —, hogy a kö- zösködés évtizedeit igenis a töretlen fejlődés jellemezte. Ezt nem is vitatták a falviak, csak éppen ők gyarapodni Örkényt látták, s nem a maguk faluját. Akkor a riogatás következett. Nincs gazdasági háttér, képtelenek lesznek megállni a saját lábukon, figyelmeztette őket a pártbizottsági elvtárs. Kisebb lesz'a fejkvóta, nemhogy fejlesztésre, az intézmények működéséhez sem lesz elég a tanács pénze, jósolta a megyei elvtárs.

A falugyűlés sokadik órájában végül sikerült kompromisszumos megoldást kierőszakolni: Táborfalva vár a helyhatósági választásokig az elszakadással.

Nem így történt, mivgl lilikben nem választották újjá a tanácsokat, ők 1990. január elsejétől, húsz év után Visszakapták önállóságukat. S milyen az élet? Amivel Tá- borfalvát fenyegették, az Örkényre lett igaz. Míg az új tanács csaknem tízmillió forint fejlesztésre fordítható pénzzel kezdi az új életet, addig Örkény forráshiányos lett. Vagyis a bevételei jóval alacsonyabbak, mint a kiadásai. Ez nem véletlen. Az Örkényiek éppen abban az időben, amikor már válófélben voltak, három nagy beruházásba fogtak. Egészségházat, középiskolai kollégiumot és tantermeket építenek.

Táborfalván is van beruházás, iskola épül, hogy megszűnjön a két műszakos oktatás. Az évekkel ezelőtt készült költségvetés szerint húszmillióba sem került volna az építkezés, ám elhúzódott az előkészítési szakasz, s ma már bizonyos, hogy harmincmillió lenne a végszámla. Tavaly még a közös tanács nyolcmillió-hatszázezer forintot invesztált be itt. Igaz, az is tanulságos, hogy milyen pénzeket: hárommilliót adott a HM — hiszen a katonai bázison élők gyermekei is itt tanulnak —, ezt megfejelték 1,8 milliót érő társadalmi munkával, ide került az évek óta fizetett 2,7 milliós teho, és több mint egymilliót adott a tsz. Nos, ezek az összegek nem a közös tanács számláját apasztották, nem az Örkényi beruházásoktól vonták el a pénzt.

Az idei falugyűlés előtt a táborfalvi SZDSZ helyi lapja igyekezett felnyitni az emberek szemét. Megírta, hogy valaki mulasztásának következményeként a Táborfalvi Tanács több millió forinttól esett el, mert lehetőség lett volna az iskola első ütemének befejezésére céltámogatáshoz jutni. Laczkó János nem cáfolta a hírt. Valóban mulasztás történt. Hogy kié, arra nem adott egyértelmű választ, csupán annyit mondott: „Kovács elvtárs is új volt akkor az Örkényi Tanács élén.”

Később ő, az Örkényi elnök is megszólalt, ám nem a hozzáértés hiányára, hanem a tisztességre hivatkozott.

Mondván: hazudni kellett volna, hamisan tájékoztatni a megyei tanácsot ahhoz, hogy az iskola befejezéséhez szükséges pénzt megkapja Táborfalva. Így is jobban állnak, mint Örkény. Hiszen, ha nagyon megrázzák magukat, minden tartalékaikat előkeresik, hitel nélkül befejezhetik az iskolát.

Nem értettem az Örkényi elnök érvelését, s nem értették a táborfalviak sem. S nyilván ugyanarra gondoltunk. Hogy bőven lett volna hová tenni — az iskolán kívül is — azt a tízmilliót. Hiszen vesekőelha.itó útjaik, világí- tatlan utcáik vannak. A művelődési ház olyan, mint ahol a végrehajtó járt — nincs hangosítás, még egy ócska lemezjátszó sincs —, gyermek- orvosi rendelő' is kéne. és bolt a falu végére. S már most gyűjteni lehetne a pénzt, hogy kezdhessenek majd valami értelmeset a kivonuló szovjet alakulat után ittmaradó lakásokkal.

Ez utóbbin egyébként kerekedett kisebb vita. A Hazafias Népfront nevében felszólaló úr ugyanis javasolta: a

tiszti lakásokat használják a fiatal házaspárok átmeneti elhelyezésére, megkönnyítve ezzel az önálló lakáshoz szükséges pénz előteremtését. A javaslatot vastaps fogadta, ám ekkor a helyi SZDSZ képviselője kért szót. mondván, az ötlet jó, csak nem eredeti. Ök ugyanis már korábban felvetették ezt. Sőt, tovább is léptek. Aláírásokat gyűjtenek a faluban azért, hogy követeljék: a szovjet katonákat ne magyarok váltsák fel. A tábort munkahelyteremtésre alakítsák át.

A fenti azonban kis közjáték volt. csupán. Táborfalva mai hangulatára nem a rivalizálás vagy a pártharcok jellemzőek. A „pártoskodás” is az állóvízbe hajított kő volt, igaz, a legnagyobb pezsgést az önállósodás ténye hozta meg. Mi másnak lenne köszönhető, hogy Táborfalva népe tavaly hét és fél millió forint értékű társadalmi munkát végzett.

Sokat változott a világ két esztendő alatt. S ezek a fordulatok mind kedveztek a megye déli csücske — térképen — legutolsó falujának. Ma már kamaszgyerekeket nevelnek azok, akik Táborfalva villamosítása, vezetékes ivóvízhálózatának kiépítése idején születtek. Jószerével minden abban az időben épült Táborfalván. A művelődési ház, a tagiskolák, a rendelő.

Ha megmarad ar. itt élőkben az a töretlen lelkesedé», amiről az önállósodás elhatározása óta tanúbizonyságot tettek, akkor néhány éven belül ismét elérheti azt a színvonalat Táborfalva, amellyel húsz éve — legfejlettebb faluként — a közös tanács irányítása alá terelték.

Móza Katalin

Utazás ’90

Autó, jogosítvány, bukósisak

Idén tizenharmadik alkalommal rendezik meg a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódó Nemzetközi Idegenforgalmi Kiállítást. Az Utazás ’90 megnyitására március 16-án, délelőtt 9.30-kor kerül sor. Az utazási irodák, utazásszervező szállodák, vendéglátók s az idegenforgalommal közvetlen kapcsolatban álló cégek és vállalkozók a BNV területén levő „A” pavilonban fogadják az érdeklődőket. A kiállítás naponta 10 és 18 óra között látogatható (péntek és hétfő kivételével, mivel ezeken a napokon 13 órakor nyitják ki a kapukat).

A vásárváros területére csak engedéllyel hajthatnak be az autók. Az Örs vezér teréről induló 100-as autóbuszokat a BKV sűrűbben indítja. A várható nagy tolongásra tekintettel az érdeklődők a főbejáraton kívül a 11-es és IlI-as kapun is bejuthatnak a kiállításra.

A kiállítás megtekintőit számos program szórakoztatja. Március 17-én autós ügyességi versenyt rendez a Flotta SE. amelynek helyszíne az „A” pavilon mögötti terület. Nevezni lehet a helyszínen, délelőtt tíz órától. A verseny rajtja pontban 12 órakor lesz. A nevezési díj háromszáz forint. Bárki nevezhet, akinek érvényes jogosítványa, autója és bukósisakja van.

Gyermekmotorosok számára rendezik meg a II. IBUSZ Kupát, amelyen a Kinizsi Minimotoros Klub versenyző- palántái indulnak. Ennek időpontja március 17—18-a. A rajtra 11 órakor kerül sor.

A vízumnapon, március 17- én az IBUSZ és a FÖFOTO minden érdeklődőnek ingyen elkészíti a vízumokhoz szűkHAZA ÉS HALADÁS - HALADÁS ÉS BIZTONSÁG!

Hazánk legnagyobb nemzeti ünnepén, az 1848-as forradalom és szabadságharc 142. évfordulója alkalmából tisztelettel köszöntőm Pest megye lakóit.

Külön tisztelettel köszöntőm a 10. számú választókerület polgárait.

A Magyar Szocialista Párt képviselőjelöltje

Dr. Ándráskó József

séges fényképeket az IBUSZ standján.

Képviselteti magát az Utazás ’90 kiállításon a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a' DUNATOURS is. Topa Katalin, a hivatal referense elmondta, hogy kínálataikban egyebek között déltengeri utak szerepelnek. Különösen

kedveltek a,görögországi, spanyolországi és az olasz nyaralások. Akik tíz napon belül befizetik az utazási előleget, azok között egy családos ju- goszlávai jutalomutat sorsolnak ki. A nemzetközi kiállítás 1990. március 20-án zárja kapuit.

Gy. L.

Irány a kiskert

A kiskerttulajdonosok hamarosan megkezdhetik a zöldségek kiültetését a földeken. Ehhez segít a monori Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat, amely nemcsak csomagolja az egyes magokat, hanem próbatisztítás uián zacskóba is tölti.

(Erdősi Ágnes felvétele)

Melyik a kakukktojás?

Anakronizmus. Görög eredetű szó. Jelentése: kortévesztés; valamely kor ábrázolásába a kornak, meg nem felelő vonások bevitele, korszerűtlenség, elavult nézej v,agy szokás.

Anakronizmusok közptt élünk, ifoen a címer, amely az iskolában a zöld tábla fölött lóg. hlyen az útlevelünk, amely a Magyar Népköztársaság állampolgáráé. Őszintén sajnálnám, ha ilyennek bélyegeznék Varga Imre váci Leninjét. (Talán megkegyelmeznek neki, ha úgy tekintik, hogy kifelé megy a kapun.) A leggyakoribb, leghétköznapibb anakronizmus az utcanevekkel kapcsolatos. Szinte nincs olyan település az országban, ahol ne lenne Felszabadulás út, Vörös csillag utca, ahol ne viselné tér vagy út valamelyik ma már átértékelt munkásmozgalmi vezető, 1956-os mártír nevét.

Nem tudom pontosan, hány utcája van Ürömnek. Az ott élők szerint még harminc sincs. Az egyiket — talán a legszebbet, leggondozottabbat — Munkásőr utcának hívják. Harmincnégy ház található a hegyre kapaszkodó aszfaltcsík két oldalán. Ugyanennyi aláírás szerepel azon a beadványon — tekinthetjük népi kezdeményezésnek —, amelyet tavaly novemberben küldtek az Ürömi Tanácsnak az utca lakói. A levélben azt kérték, mivel megszűnt a munkásőrség, járuljon hozzá a tanács, hogy utcájuk nevét megváltoztathassák.

Azt jól tudták a Munkásőr utcaiak, hogy az átkeresztelésre csak a népszámlálás után kerülhet sor, vártak hát türelmesen, remélve, hogy utána kedvező döntés születik. Ök ugyanis nem egyszerűen más nevet akartak, ők más nevet kértek. A harmincnégy háztulajdonos — talán éppen az utcájuk csinosításáért végzett kaláka idején — megbeszélte, ők bizony olyan utcában szeretnének lakni, amelynek nevét nem teszi tíz-húsz évente anakronisztikussá a politikai szélirány megváltozása. Ezért nem nagy politikusok, hősök vagy költők között kereskedtek, hanem virágnevet választottak. Szegfű utcában szeretnének ezután élni.

Ám a tanács-vb elutasította a kérelmet, mondván, a választott név nem illik bele a környező utcanevék sorába. Hát nézzük! A hatvanas években parcellázott hegyoldal valaha bánya volt. Csókavárnak hívták az ürömiek. Ezt a nevet kapta az egyik utca. Emellett nyitották a Munkásőr, az Úttörő és a Honvéd utcát. A muríkásőrről elnevezett utca a dombtetőn futó Csillaghegyi útba torkollik (a névadó városrész vagy tizenöt kilométerre van ide, ráadásul az út sem abba az irányba visz). Mi kapcsolja össze a honvédet, az úttörőt és a munkásőrt? Nem tudom. Ha a fegyver, akkor az úttörő a kakukktojás, ha a nyakkendő, akkor a másik kettő. S akkor a másik két utcanevet végképp nem tudom logikai láncba fűzni.

Kicsit nagyképűnek találom egy akkora faluban, mint Üröm, valamiféle szisztémát kidolgozni az utcanevekre. Érden például igen. Hiszen aki ott egy utcát keresve rossz felé indul, bizony akár tíz kilométert is tévedhet, de Ürömön? Két bakugrás, ahogy mondani szokták.

Tévedés ne essék, nem az Ürömi Tanácson alkarom köszörülni a nyelvem. Csupán a jelenséget kívántam egy példával bemutatni. Nyilván szerte az országban mozdulnak meg lakóközösségek, hogy még a tanács döntése előtt maguk kérjék utcájuk átkeresztelését. Pontosan tudják, hogy csak gondjuk, kiadásuk lesz belőle. Átíratni a személyi igazolványt, új névjegyet kell nyomatni, a kisiparos új bélyegzőt csináltathat. Mégis vállalják.

Aligha lehet lesöpörni az ilyen kezdeményezéseket azzal — amit már hallottam tanácsi vezetőtől —, hová jutna a világ, ha az ott élők választhatnának utcanevet? Még mit nem? Azután, ha elköltöznek, az újak majd mást akarnak?!

Az ürömiek tucatnyi köítő, író közül választhatnának. Évtizedekkel vagy századokkal ezelőtt elhaltak közül, akiknek munkásságát már aligha értékeli át az irodalomtörténet. A harmincnégy családnak mégsem kell. ök a Szegfű utcában szeretnének lakni. Csak semmi politika, mondják. Pedig ha jól belegondolunk, politikát még ebbe is bele lehet magyarázni. Jól elkuncogok magamban a gondolaton: lehetnének ők Szegfű utca, de tisztán az esélyegyenlőség feltételei mellett. Ha a többi utcát is átkeresztelnék: Rózsa, Tulipán és Sirály utcára.

M. K.