Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

1990. MÁRCIUS 13., KEDD ^Míiian 5 Hozzászólás cikkünkhöz Az ma sem világos, miért ellenzik az iskolaszéket Február 3-án, 5-én és 20^án lapunk ,,A szocialista pedagógus ma is ta/nít”, „Házkutatás pingponglabdákért” és „De a gyám­ügyes ott volt” címmel közölt három, témájában összefüggő írást. A cikkekkel kapcsolatosan levelet írt szerkesztőségünk­nek Gábor Ferenc, a biatorbágyi 2. sz. iskola igazgatója, amely­ben helyreigazítást kér. Levelének tényszerű állításait az aláb­biakban terjedelmi okokból rövidítve idézzük fel. Mint írja, a közvetlenül személyét érintő kérdésekre nem kíván kitérni, mindössze azt nehezményezi, hogy miért fogadjuk el és kö­zöljük a nyilvánossággal „az iskolával soha semmiféle kap­csolatban nem volt Jávor Márta állításait” ellenőrzés nélkül. Ki akadt a horogra ? A tetten ért Btk. Bravúros nyomozás után kattant a bilincs. A rendőrség csuklóján. Persze csak átvitt értelemben, de ettől a rend őrei nem érzik jobban magu­kat: a paragrafusok szorítása is lehet olyan bénító, mint az acél karperecé. Ma már nem elég azt mon­dani, hogy köztudott, milyen mértékben romlott tavaly és különösen az idei esztendő eddig eltelt hónapjaiban a közbiztonság: ezt sajnos bő­rünkön érezzük. Egyre na­gyobb a valószínűsége, hogy elöbb-utóbb bűncselekmény áldozatai leszünk. S ezekben a szó szerint kriminális hóna­pokban egyre több a panasz a rendőrség háza tája felől: lehetetlenné vált munkájuk, jogi eszközök gátolják, hogy érvényt szerezzenek a jog­nak. Előrebocsátandó: e sorok írója híve a jogállamiságnak, annak, hogy a múltbéli, egyenruhás hatalommal való visszaélés helyére az állam­polgárok jogainak tiszteletben tartása, az emberek ártatlan­ságának — és felnőttségének — vélelme lépjen. Az aláb­biakban viszont egy konkrét példán keresztül illusztráljuk, hol is állunk ma a jogállami­sághoz vezető úton. Valóságos kálvária A Csepel-sziget számtalan víkendházába igen gyakran toe-be szoktak törni. Csábítja a bűnözőket az ott felhalmo­zott, őrizetlen érték. Történe­tünk hősei azonban főként a horgászbotok elvitelére spe­cializálódtak, bár ha egy-két mutatósabb video, tv-készülék került az útjukba, azt sem fe­lejtették el „megihenteni”. A szigetszentmiklósi nyomozók viszonylag könnyen nyomra bukkantak, kiderítették, hogy két fővárosi bizományi áru­házba február 2-án hat darab, 5-én tizenhárom darab, 6-án ■már huszonhat darab horgász­botot adott el egyetlen sze­mély! Horányi Zoltán rendőr fő­hadnagy hamar el is fogta a tetteseket, máris előzetes le­tartóztatásban van Szolga Ká­roly és Nyerges Sándor. S in­nen kezdődik a kálvária, de nem az elfogottak számára. A lefoglalt horgászbotokat — február 8-ra mindössze már csak öt darab hevert a bizo­mányi polcain, hogy miért, az egy külön cikk témája lehetne — bemutatták a károsult hétvégiház-tulajdonosoknak, akik felismervén , vagyontár­gyukat. el is búcsúzhattak tő­lük. A Bizományi Áruház Vállalat ugyanis egyszerűen megtagadta, hogy visszaadja a rendőrségnek a horgászbo­tokat, így tehát a rendőrök sem tudják azokat visszaszol­gáltatni jogos tulajdonosaik­nak, akik viszont mindezek eredményeként a rendőröket szidják. Nem elég, hogy a BÁV nem jelentette, hogy télvíz idején valaki mázsaszám hordja be hozzájuk a használt horgászbotokat — igaz, ez a jogrend szerint nem is köte­lező —, de még a károsultak is csak akkor kapják vissza pecabotjukat, mikor véget ér a bírósági tárgyalás. S itt ismét az új jogrendet kell emlegetni: egyfelől üdvözlen­dő az elmélet, csak hozzá kell számítani a hazai gyakorlatot is, azt, hogy mire nálunk sor­ra kerül, majd lezáródik egy peres ügy, addigra már a ha­lak is kidöglenek a Dunából. A károsultak részéről tehát máris nagy nyomással kell számolniuk a rendőröknek. Csakhogy egyre többen van­nak a meglopottak, kiraboltak között, akik már kiokosodtak, s abban, hogy betörők foszto­gatták házukat, pénzszerzési lehetőséget látnak. Azt mond­ják a rendőröknek, nemcsak a pecabotot, de nagy értékű vagyontárgyakat is elvittek tőlük. Mit tud tenni a rend őre? Kénytelen elhinni a pa­naszt. Amit viszont nem hisz el a biztosító. így hát újabban tekintélyes időt rabol a nyo­mozóktól a biztosítók embe­reivel való törődés, akik per­sze azt igyekeznek bebizo­nyítani. hogy nem esett kár a hét.végiház-tulajdonosok kö­rében. Más a filmben Máris látható, milyen lehe­tetlen helyzetben dolgozik az, aki kék egyenruhát hord, pe­dig még csak a BÁV-val, a károsultakkal s a biztosítók­kal való vesződségről számol­tunk be, az érdemi nyomo­zásról, annak akadályairól nem. Szigetszentmiklósi példánk véletlenül „szerencsés" eset: a két elfogott személy ugyanis többszörösen büntetett, ezért mód van előzetes letartóztatá­sukra. Ha „csak” kétszeres visszaesők lennének, szabad­lábon védekezhetnének. Véde­kezni természetesen minden­kinek joga van. Nálunk ugyanis a gyanúsított első perctől kezdve igénybe veheti ügyvéd segítségét — mint a jogállamokban —, csakhogy hazánkban a védő már az első kihallgatás során is közbekér­dezhet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lehetetlen egy összefüggő vallomást papírra vetni. No de ha meg is volna a beismerő vallomás, az visz- szavonható, ezért ezt — elmé­letileg szintén helyesen — tárgyi bizonyítékkal is alá kell támasztani a bűnösség ki­mondásához. Csakhogy ha­zánkban a vagyontárgyak vé­delme teljesen megoldatlan, a rendőrségnek pedig sem a technikai, sem a személyi ál­lományi feltételei nem alkal­masak valamiféle bravúros, Nem egy esetben hallottam, ha egy országot, egy nemzetet jól meg akarunk ítélni, érde­mes megnézni a válások, az öngyilkosságok és az alkoho­lizmus statisztikáját. Magyar- ország, bármelyiket nézzük, előkelő helyet foglal el a ranglistán, talán jelzi ez va­lamiképpen, hogy nem rendel­kezünk elég jó képességekkel, hagyományokkal a konfliktu­sok megoldásában. Ha valami nem megy, nem erőltetjük, inkább kiutat keresünk. Ma­gyarországon évente harminc­ezer házasság bomlik fel. Ez hatvanezer válófelet érint, ál­talában még hatvanezer kis­gyermeket, százhúszezer szü­lőt, rokonokról, barátokról nem is beszélve. Maga a vá­lás is éppen elég stresszhatás. Finn kutatók megállapították, hogy az élethelyzetek változá­sa körüli időszakokban növek­szik az egészségügyi problé­mák és a megbetegedések szá­ma. Márpedig a válás az egyik legsúlyosabb változás lehet egy ember életében. To­vább rontja a helyzetet, hogy Magyarországon egy válóper akár 2-3 évig is elhúzódhat, és az ára tíz—ötvenezer forint között mozog. Ha már a válások számá­nak növekedését nem tudjuk fékezni, legalább a kísérő gondokat próbáljuk enyhíteni, vélte az a szakértői csoport, amely megalakította az Or­szágos Egészségvédelmi Ta­nács mentálhigiénés bizottsá­gán belül a válási ügyintézés szekciót. Munkájukat meg­kezdve sajtótájékoztatót is rendeztek. A módszer szellemi kidolgo­zója dr. Grád András válópe­res bíró, aki egyben pszicho- lógusképesítéssel is rendelke­zik, sőt, két évet praktizált is. Módszerének lényege: rossz és Derrick-szerű nyomozás foly­tatásához. S még ha meg is van a tárgyi bizonyíték, mit sem érnek vele: példánknál maradva, ha a két gyanúsí­tott a horgászbotok eredetét illetően a védekezés legprimi­tívebb, egyszavas módját vá­lasztaná, máris szabadlábon lehetnének ! Amit eddig leírtunk, lehet­ne akár mókás, a Rendőraka­démia című filmbe illő törté­net, de sajnos a valóság itt is más: szomorú. A rendőrség kötelékét kötelékben hagyják el a legjobb szakemberek, Szigetszentmiklósról e hónap elsejétől egy jó nyomozó fogta kezébe a munkakönyvét. Kinek jó ez ? Növekszik tehát a bűnözők száma, s apad a rendőröké, de ez utóbbiak sorában nem a szaktudás szelektál — mert szelektálna, mint például Nagykátán, ahol jelenleg ki­lenc rendőr áll pótvizsga vagy elbocsátás előtt, mert nem érik el a szakmai mércét. Át­meneti korban vagyunk, ahol sok minden nem ideális, de kérdezhető, ez a jelenlegi helyzet kinek jó? Kinek jó, ha az állampolgár egy idő múltán a bűnözéssel fogja azonosítani a demokráciát? Kinek jó, ha a rendőr majd a büntetlenséggel azonosítja a jogállamiság fogalmát? Kinek jó, ha a növekvő s büntetlen bűnözés hatására életbe lép­nek a rendcsináló reflexek? Ideje volna már, ha a szabad­ság szülne rendet, s nem a szabadosság. még rosszabb megoldások kö­zül — mivelhogy válás eseté­ben jó megoldásról beszélni nem lehet — sikerüljön a leg­kevésbé rosszat megtalálni. Amerikai, japán és nyugat­európai módszerek adaptálá­sával egy gyorsabb, olcsóbb és stresszmentesebb válás előké­szítését vállalják. Magyaror­szágon előkísérlet formájában már egy esztendeje folytatnak ilyen tevékenységeket, éspedig a Váci Családsegítő Központ keretén belül. A program ki­dolgozását egy felismerés in­dította el: minden országban nő a válások száma, de míg a hatvanas években főleg gyer­mektelen házaspárok szánták magukat erre a lépésre, addig napjainkban évről évre nő a gyermekes családok válásának száma is. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy egy re­ménytelenül elromlott házas­ságban a gyereknek is jobb a gyors, kulturált válás, mint az évekig tartó huzavona egy puskaporos légkörben. Hogyan segít ebben a szek­ció? A válófelek közösen részt vesznek egy 12 órás megbe­széléssorozaton, ahol szakem­berek — pszichológusok, jogá­szok — segítenek megtalálni a mindkét fél számára elfogad­ható kompromisszumot, akár anyagi, akár érzelmi, akár gyermekelhelyezési tekintet­ben. Ha a megállapodás lét­rejön, a jelen lévő ügyvéd ok­iratba foglalja. Ha valameny- nyi pontban sikerül így meg­egyezni — a külső segítség gyakran nagyon hasznos lehet —, akkor ezzel a megállapo­dással akár egyetlen bírósági tárgyalás alatt rendezhető minden konfliktus. Ha a program során nem minden pontban sikerül megegyezni, a bíróságot akkor is már csak a fennmaradó kérdésekkel A továbbiakban tiltakozik „A nevelők között sok a ké­pesítés nélküli és a nyugdí­jas” állítás ellen. „De vajon mennyi ez esetben a sok? — teszi fel levelében a kérdést. — E tanévben három képesí­tés nélküli nevelővel dolgo­zunk. A nyugdíjazás, elköltö­zés vagy gyes és gyed miatt megürült helyeket így — mos híján — a képesítés nélküli­ek, jobbik esetben a nyugdíja­sok foglalják el, hogy az órá­kat egyáltalán megtarthassuk. Nálunk az idén négy tanerő van tartósan távol, s helyüket fenntartva valami módon gondoskodnunk kellett pótlá­sukról. Ezért is volt magasabb a múlt tanévben a képesítés nélküliek száma a megszokott­nál. Az az állítás tehát, hogy a testületben sok a képesítés nélküli és a nyugdíjas — va­ló, csak éppen az nem igaz, amit a cikk, illetve a cikkíró informátora sugall, hogy ez az iskolavezetés hibájából követ­kezett be.” A továbbiakban az igazgató a pedagógushiányról mint országos jelenségről szól levelében, szakirodalomra tá­maszkodva, majd tiltakozik kell felkeresniük, tehát az el­járás ilyenkor is leegyszerű­södik. Foglalkoznak az elváltak egyéb problémáival is, pél­dául figyelemmel kísérik, hogy a hajléktalanok közt milyen a válás miatt utcára kerültek száma, segítenek a gyermek elhelyezésének meg­változtatásában. Aki hasonló gondokkal küszködik, felke­resheti a szekciót a Sport Kórház H épülete 1. emeletén. A sajtótájékoztatón a Pesl Megyei Hírlap azt a kérdést tette fel dr. Grád Andrásnak, a program kidolgozójának: az egyéves kísérlet színhelyéül miért éppen Vácot választot­ták? — Két évvel ezelőtt, amikor ezt a munkát kezdtük, még igen kevés helyen működött családsegítő központ, Vác ezek közé tartozott. Kísérle­tünket egyébként a Pest Me­gyei Tanács finanszírozta, az abban az időben még ott dol­gozó Herczog Mária segítsé­gével kezdtük magyarorszá­gi munkánkat. Sz. K. Választási fórumuk Racskó Károly, Pest megye 6 számú választókerületének agrárszövetségi képviselője­löltje március 13-án, 18 órakor a szentmártonkátai művelő­dési házban tart választási gyűlést. Március 20-án 18 órakor Nagykátán, a takarékszövetke­zet tanácskozótermében lesz Racskó Károly választási fó­ruma. azon állítás ellen, miszerint „anarchia uralkodik, olyan tanárok is elmenekültek in­nen, akikek már a nagyapjuk is itt tanított”. Válaszul ismét a szakirodalmat idézi a „pe­dagógusok területi mobilitása vagy migrációja” irányáról,! különösen az agglomeráció­ban. „Ami pedig a mi isko­lánkat illeti: az eltávozott ké­pesített nevelők száma igazga­tásom négy esztendeje alatt évente átlagosan négy volt, az ezt megelőző öt évben pe­dig évi átlagban három. A ki­lépők száma tehát valóban va­lamivel több volt, mint régeb­ben, de nem az anarchia mi­att.” Ezután részletesen felso­rolja az iskolát elhagyók leg­főbb indokait. „A nyolcadikos gyerekek felvételi aránya nagyon visz- szaesett, akik pedig tovább tanulnak, nem állják meg he­lyüket a középiskolában”, emlékeztet tovább a cikkben írtakra. „Az igazság ezzel szemben az, hogy a középis­kolába felvettek száma és számaránya is 1984185 óta fo­lyamatosan növekszik, a szak­munkásképzőbe felvettek száma pedig kis ingadozások­kal állandónak mondható. A középiskolába felvettek lét­száma és az összes végzős nyolcadikosokhoz mért szám­aránya az igazgatásom alatt álló iskolában annak ellenére emelkedő tendenciájú, hogy a tanulás napjainkban gazdasá­gi értelemben csöppet sem ki­fizetődő. Főleg az értelmiségi­ek taníttatják tovább gyerme­keiket, a többség azonban nem értelmiségi pályára, hanem gyorsabban hasznot hajtó, ke­vesebb befektetést igénylő és magasabb jövedelemmel ke­csegtető szakmára adja őket. Ez egyébként kiderül abból, ha külön-külön vizsgáljuk a gimnáziumba, valamint a szakközépiskolába felvett ta­nulóknak a végzősökhöz vi­szonyított arányát. Ekkor ugyanis láthatjuk, hogy a gim­náziumba felvett tanulók ará­nya folyamatosan esik, a szak- középiskolába tendáltak rész­aránya ezzel szemben állan­dóan növekszik. Hogy azután a fölvett tanulók hogyan áll­ják meg helyüket a középis­kolában, arra adatok híján nem tudok válaszolni. Amit viszont tudok: a középiskolai tanulmányi eredmények ösz- szehasonlító vizsgálatához meglehetősen bonyolult peda­gógiai, szociológiai, pszicholó­giai módszerek és eszközök szükségesek, a szakmai felké­szültségről nem is szólva. Nem­igen hiszem, hogy ilyen kuta­tást az informátor Jávor Már­ta, vagy a cikk szerzője vég­zett volna. Szóbeszédre épít­ve ilyent állítani viszont nem egyéb, mint a 2. számú iskola pedagógusainak megrágalma- zása. Már csak azért is, mert köztudott: az elégedett szülő csendben marad, de elég egyet­len elégedetlen ahhoz, hogy belármázza az egész telepü­lést. A továbbiakban Szakács- né Hetes Zsuzsa, egyik tanu­lónk édesanyja szavait idézi a cikkíró. Ezek szerint »A köz­ségben mindenki szidja az is­kolát ..., a busz reggelente tele van gyerekekkel, mert a legtöbb szülő inkább kiveszi, és Pestre ingáztatja őket.« Az állítás erősen valószínűtlen, feltétlenül ellenőrizni kellett volna akkor is, ha köztudott: a főváros agglomerációs öve­zetéből igen sok tanulót járat­nak be szüleik Budapestre, a pedagógusokkal jobban ellá­tott és felszerelt iskolákba. De ez nem a biatorbágyi 2. szá­mú iskola vezetőinek, pedagó­gusainak rovására írandó! A cikkíró másik informátora, Já­vor Márta például fővárosi ál­talános iskolába járatja két gyermekét, s nemcsak azóta, amióta én igazgatom a ?.. szá­mú iskolát. A tanulólétszám alakulása egyébként nem arra utal, hogy a legtöbb szülő ki­venné tőlünk gyermekét. Az 1980/81. tanévi 465-ről azért esett az idénre 399-re a lét­szám, mert a demográfiai csúcs után törvényszerűen de­mográfiai hullámvölgy követ­kezett. Egy, egyetlen olyan ál­lítás akad a három folytatás­ban közölt írásban, amely jog­gal marasztalja el az iskola- vezetést: ha rendőrségi ügyek­ben — szerencsére — nincs is gyakorlatunk, s ezért hagy­tuk, hogy a rendőrök néhány tanulónkat kihallgatás végett az iskolából elvigyék, az már semmivel sem magyarázható, hogy az érintett szülőket er­ről haladéktalanul nem érte­sítettük. Ezért ezúton is a szü­lők elnézését kérem. Magát a kihallgatást azonban van, ami magyarázza. Betörtek az iskola szertárába, és a rendőrség a betörők után nyomozott’’ — írja Gódor Ferenc. Az igazgató úr nehezményezte levelében, hogy helyt adtam Jávor Márta nyilatkozatának, ráadásul — mint írja — ellen­őrzés nélkül. Ezzel szemben az igazság az, hogy Jávor Márta nyilatkozatával felkerestem a Biatorbágyi 2. Számú Általános Iskola vezetőségét, személy szerint Geng Mária igazgatóhelyet­test, és pontról pontra ismertettem vele Jávor Márta szavait. Ö vállalta is, hogy azokat az iskolavezetés nevében megválaszol­ja. ez ki is derül abból, hogy kettejük nyilatkozata egymás mellé téve logikailag párhuzamosan kérdés-feleletként halad. Ehhez egyébként Jávor Márta — akit az igazgató felelőtlennek és légből kapott információkkal vagdalkozó .személynek mi­nősít levelében — maga is ragaszkodott. Jogtalan lett volna nem idéznem Jávor Márta nyilatkozatát, hiszen az igazgató oldalán állók szavait ugyanolyan terjede­lemben és mélységben közöltem, mint az iskolaszék kezde­ményezésével szimpatizálókét, annak ellenére hogy a megkér­dezettek 80 százaléka nem az iskola pártján állt. Végül pedig fontosnak is tartottam Jávor Márta nyilatkoza­tát, mert jól megrajzolta azt a hátteret, azt a társadalmi mik­roklímát, amelyben egy új iskolairányítási rendszer eszméje felvetődik, és megvilágítja annak okait is. Ezek vizsgálata pe­dig fontos, ha egy új kezdeményezést akarunk ismertetni. Az igazgató úgy véli, hogy cikkemmel az ő lejáratása volt a célom. Ennek azonban némiképpen ellentmond, hogy pon­tosan idéztem Geng Mária róla szóló dicsérő és elismerő sza­vait és megírtam azt is, hogy Geng Máriát mennyire rokon­szenves embernek, tiszteletre méltó pedagógusegyéniségnek tartom. Ugyancsak ellentmond ennek mindaz, amit a cikkem­ben nem írtam meg. holott tudomásomra hozták. Ezeket a dolgokat azonban már valóban tekintélyrombolónak éreztem, így nem hoztam nyilvánosságra. Sajnálom, hogy az igazgató válaszában csak néhány kérdés­re reagált, arra is többnyire szakirodalom idézésével. A lé­nyegre azonban — például a megmérettetésnek, az iskolaszék­nek tűzzel-vassal való ellenzésére, Novozánszky Ferencné megfenyegetésére, a szadista tanárnő esetére az alapvető hi­giéniai felszereltség hiányára, a rossz hangulat okára — meg sem kísérelt magyarázatot adni. Legjobban azonban azt sajnálom, hogy bár igen sok hozzá­szólás érkezett sorozatommal kapcsolatosan, azok többnyire személyes okúak, illetve politikai hátterűek voltak (például Abony kezdeményező szerepének, az MDF részvételének hang- súlyozását hiányolták). Egyetlen dologhoz nem szól hozzá sen­ki — az iskolaszék kérdéséhez. Pedig akikkel az ügy során kapcsolatba kerültem, mind azt hangsúlyozták, hogy egyetlen szempont vezeti őket, a gyerekek érdeke. Szegő Krisztina Tóth Béla Endre SOK ROSSZ KÖZÜL A LEGKEVÉSBÉ ROSSZAT A keserű pirulát gyorsan kell lenyelni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents