Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-11 / 60. szám
ÎDOO. MÁRCIUS 11, VASÁRNAP Nyitás előtt a csodapalota A dédunokáknak építették Az alsó szint 1500, a felső 1300 négyzetméter, igényes építészeti megoldásával az európai mércét is állja a március 15-én átadásra kerülő dömsödi oktatási és művelődési központ. A községi tanács elnökének — dr. Sitnikiewitz Lászlónak — minden szavából lelkesedés sugárzik: — Száz év múlva sem szidhatnak majd érte minket. Mertük vállalni, hogy generációkkal előre gondolkodva építkezzünk. Tudom, ne is kérdezze, mert mindenki azt firtatta, persze nem a dömsö- diek, hogy minek ilyen nagyot és miből. Egyszerűen azért, mert égetően szükség volt rá. Ez nem megalomá- nia. Még 1985-iben egy emberként határozta el a falugyűlés, és a tanács testületé is úgy foglalt állást, hogy elodázhatatlan ez a lépés. A társközséggel, Apaijai együtt több mint hétezer ember vágyai, igényei valósulnak meg. Arról nem is Szólva, hogy elsősorban gyermekeinkért aggódtunk, hiszen évek óta áldatlan körülmények között tanulnak az alsó tagozatosok. Nyolc osztály öt helyszínen. Nem emberhez, és nem gyerekekhez méltó körülmények között. Milyen hatásfokú az a nevelés, ahol az összkomfortból érkező diákokat a múlt század feltételei között tanítják? Most végre megoldhatjuk a problémát, ugyanis az emeleti részen nyolc modern tanterem ad helyet a kicsiknek. ■ S a felnőtt lakosságnak mit nyújt majd a művelődési központ? — Mindenekelőtt a gyerekeink, unokáink szabad idejének hasznos eltöltésére koncentráltunk. De az alsó szint 500 személyes nagyterme sok mindenre alkalmas: szolgál maj^l tornacsarnokként, színház- és koncertteremként. Végre lesz egy gyönyörű házasságkötő termünk, nagy könyvtárunk, több klubszoba és kiállítások rendezésére egy körgaléria. ■ Lehet, hogy ünneprontás ilyet megkérdezni is, de lesz-e majd idejük és pénzük a dömsödieknek a programok látogatására? — Eddig is volt. A mostoha feltételek ellenére sem a hajlandóság, sem a rávaló nem hiányzott. Mi sem bizonyítja ezt Jobban,' mint hogy sbkan járnak be Pestre színházi, komolyzenei előadásokra. A helyi fogadóban a tulajdonos szintén gyakran szervez fővárosi művészek közreműködésével kabaré- vagy könnyűzenei estéket. Mindig sokan maradnak kívül, mert még a környező falvakból is jönnek. S hogy anyagi fedezet lesz-e rá a családoknál? Egészen biztos. Az országosan szomorú kép ellenére mi egyelőre nem panaszkodhatunk. Itt még mindenkinek van munkája — például a helyi Dózsa Tsz- ben. Azonkívül szinte valamennyien foglalkoznak háztáji termeléssel, kisállattenyésztéssel. Szóval nálunk nincs világvég ehangulat. Segélyezetteink száma is elenyésző. Alig negyvenen vannak, s ők is inkább a már dolgozni képtelen, magányos, idős emberek. Ugyan nem jellemző a világvárosi nyüzsgés a község utcáira, azért találkozni néhány ügyet intéző vagy bevásárló emberrel. A mozi előtt két asszonyt kérdezek: ■ örülnek az új művelődési központnak? — Hogyne örülnénk — válaszol az idősebbik —, még eddig be-bejártunk az urammal vagy a gyerekeimmel Pestre színházba, de már strapás. Ott lakunk az utca végén, úgyhogy közel is leszünk a házhoz. — Leginkább a nagyobbik gyerekem miatt örveudek én is ennek a csodapalotának — veszi át a szót a fiatalasszony. — Másodikos a kisfiam. Mindennap szorongással engedem iskolába, mert rettegek, mikor dől rájuk a fal. Épp ideje volt már, hogy új művelődési ház épüljön az évekkel ezelőtt összedőlt helyett. *. Közben üdvözöljük a köaeh- gő szomszéd bácsit, aki rögvest csatlakozik is a beszélgetéshez. — Aranyos! Ezért a házért szavaztuk meg és fizetjük még mind a mai napig a tehót. Megérdemeljük mi is a szépet meg a jót. Majd fölvesz- szük az öltönyt meg a nyakkendőt, ha jönnek a művészek meg a bűvészek — mondja hamiskás mosollyal. A dömsödiek öröme felhőtlen és határtalan. Bár — s ez kicsengett a tanácselnök szavaiból is — sok még a „ha”. Hiszen a művelődést nem elsősorban a pesti hakniműsorok jelentik. A szép házat két kabaré- vagy nótaest között is élettel kell megtölteni. Erre pedig az alulról szerveződő, érdeklődési körök vagy más összetartozás miatt alakuló kisközösségek alkalmasak: az egyletek, a klubok. Ám társadalmi életet élni az tud, akinek a napi munka után még marad energiája, s persze akinek van munkája. Mert a dömsödiek többségének a tsz-en kívül a Csepel Autógyár adott kenyeret... Erdélyi Lili Lehet pályázni Hétvégék, táborozások A Pest Megyei Tanács az ez évi ifjúságpolitikai pénzeszközeinek felhasználására több pályázatot írt ki. Ezek közül kettő a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltését szolgálja. Egyik az általános és középiskolások nyári táborozását támogatja. Elsősorban olyan intézmények, közösségek és szervezetek, helyi tanácsok jelentkezését várják, akik tervezett programjukkal elősegítik a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű fiatalok mind nagyobb arányú bevonását; az egészséges életmód kialakítását és gyakoroltatását; a komplex köz- művelődési, tehetséggondozó tevékenységet — esetleg nemzetközi kapcsolatok révén is —, a nyelvgyakorlást; a napközis táborokban a foglalkoztatás színesítését; új szerű üdültetési-táboroztatási formák meghonosítását. A pályázatnak tartalmaznia kell a tábor legjellemzőbb adatait (időpont, helyszín, létszám, szervezők stb.), a vázlatos tábori programot és a rendelkezésre álló anyagi erőt (saját, illetve külső támogatás). Beküldési határidő: március 30. A másik pályázat a fiatalok hétvégi, vagy más, rövidebb időszakra szóló foglalkoztatásához, hasznos szabadidőtöltéséhez nyújt'cél- támogatást. Olyan kezdeményezésekhez, tevékenységi formákhoz, amelyek iskolai, munkahelyi, lakóterületi kisebb-nagyobb közösségek, családok alkalmankénti szabadideje tartalmas eltöltésének segítésére irányulnak. Pályázhatnak intézmények, társadalmi és tömegszervezetek, sportegyesület.ek vállalkozó közösségek. Beküldési határidő: április 30. A támogatások elbírálása nyilvános, a pályadíjakat szakértői csoport ítéli oda. Elnyerhető maximális összeg : 30 ezer forint. A pályázatokat a Pest Megyei Ta nács társadalompolitikai titkára címére kell eljuttatni: Bp., Városház u. 7. 1052. Éledező megyei irodalmi színpadok Szégyen, nem szégyen, mindenesetre tény: Pest megye színházi élete igen-igen siralmas. Hosszú ideig amatőr színjátszóink többségét sem az élvonalban tartották számon, s nem is volt valami sok műkedvelő csoport. Az elmúlt évben aztán kiderült, hogy jóval több társulat dolgozik a megyében, mint amennyire egyáltalán számítani lehetett. A gyerek-, a diák- és felnőttcsoportok száma többszöröse az ország más vidékein létezőkének. Ezen a hétvégén Gödöllőn gyűltek össze Pest megye színjátszói, illetve közülük a diák- és félnőttszínpadoik. A szereplők között van például a váci Fiesta Színház, a dunakeszi Pinceszínház és a gödöllői 88-as Műhely — amely az ország egyik legjobb felnőtt amatőrcsapata. A gödöllői fellépés a közép- iskolások számára különösen fontos, hiszen áprilisban tartják Csurgón az országos di- ákszínjátszó-találkozót, ahová 19 megye és Budapest tíz legjobb produkcióját hívják meg. A Gödöllőn szereplő csoportok programjából is kiderült, hogy az irodalmi színpadi forma újból élénkülőben van. Ma Az ebédszünetben'is, alkalmi közönség előtt, folyt a bemutató (Hancsovszki János felvételei) Derűs-borús, szeles ez a szombat délelőtt. Bizony, nem mindegy: milyen az idő — a múzeumpedagógusok számára sem! Mivelhogy minden egyes foglalkozás létszámát erőteljesen befolyásolja. T. Lovas Márta, a Magyar Nemzeti Múzeum közművelődési osztályvezetőjének véleménye szerint jó ez a hétvégi részvételi arány. Mindnyájunknak el kell menni..7 Battán is lesz játszóház? Hihetünk neki, hiszen egy évtizedes tapasztalattal rendelkezik — ennyi ideje szervezik meg ugyanis rendszeresen a történelmi játszóházat. Leginkább nyolc-tizenkét esztendős diákokat várnak ilyen alkalmakkor. Többen akadnak közöttük visszatérők, sőt, olyanok is, akik a múzeumi Táltos kör tagjaivá válnak. Mint például Fischer Péter, a XX. kerületi, Tátra téri iskola 3/a osztályos tanulója. Most éppen nagyon elfoglalt: Mátyás királyt fogja megszemélyesíteni eken a délelőttön. A mai foglalkozáson ugyanis hat csoportot alakítottak a múzeum munkatársai a jelen lévő gyerekekből. Péteréké — Mészáros Emőke múzeumpedagógus vezetésével — 500 esztendeje elhunyt uralkodónk egyik álruhás kalandját eleveníti fel. ök a többiektől különvonulva gyakorolnak. — Ha jó az alaptörténet, mindig könnyű összefogni az alkalmi színtársulatot — magyarázza Mészáros Emőke. Aztán ismét a gyerekekhez fordul, akikre jutott egy-két jelmezt jelképező hímzett mellényke. ÜLNEK A PARKETTEN ök adják majd a mai délelőtt fénypontját, a díszelőadást. Ezt azonban még nagy, ünnepi események előzik meg... Ezekre készül öt csoport, akik a díszteremben kaptak helyet. (Bár mindig ilyen tágas tér jutna a játszóház számára !) Az egyik nebulócsapat huszárcsákókat, a másik dobokat, a harmadik sujtásokat és kokárdákat, az ötödik zászlókat készít az előre kivágott színes kartonlapokból. S ezenközben meseszerű elbeszélést hallhatnak a csoport- vezető múzeumpedagógustól az 1848-as, 49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről hogyan szervezték meg a hadsereget, mik voltak a politikai, gazdasági törekvések. A kokárdakészítők szivacspárnákon ülnek a parketten. Ehhez nem kell asztal és szék, csak ügyes kéz. De bármilyen lassan magyaráz is vezetőjük, a sújtással kevesen boldogulnak. Kőhegyi Jánosné, a zuglói Újvidék sétány óvodájának egyik pedagógusa is csak figyeli, hogyan kell a piros zsinórt, bújtatni, tekerni, csűr- ni-csavarni, míg megszületik aj eredmény. — Rengeteg mindent tudok hasznosítani a mai napból! — állítja. — Négy nagycsoportost hoztam, akik majd bizonyára mesélnek a többieknek, ők pedig otthon■ a szülőknek, akiket addig győzködnek, míg egyre nagyobb számban jönnek el ide. Igaz, a kicsik még nem tudják fölfogni, amit hallanak, de amit látnak, az megragad bennü k ... GUBANCOS FONALAK Molnár Klára végtelen türelemmel hímezteti a keszkenőket. Gyakorlott csoportvezető, bár eredetileg a Színházi Intézet munkatársa. Magyar Viktória százhalombattai harmadikos nagy igyekezettel követi az előre nyomott minta vonalát. — Megy — mutatja —, pedig először varrók! Társnői — Farkas Eszter és András Mónika — üres kézzel állnak. Elment a kedvük, mert a fonaluk összegubancolódott ... Magyar Jánosné, a tanító néni az egész 3'c-t elhozta a battai 2-es iskolából. — Minden esztendőben elhozom a harmadikosaimat, hogy lássák a koronát és a koronázási jelvényeket — meséli. — Most is ezzel a szándékkal érkeztünk. Am a tárlatvezető hölgy megkérdezte: van-e kedvünk a játszóházhoz? Volt! Legközelebb azonban már tudatosan fogjuk keresni és kérni az ilyen programokat. Ha a gyerekek elmesélik otthon, remélem, a szüleik is velünk fognak tartani. Azért most is akadnak itt anyukák. Antal Károlyné két csemetéjét kíséri: a harmadikos Karcsit és az ovis Csabát. Aktívan kiveszi a részét a dobkészítésből. Dobi Jánosné pedig lerajzolja azokat a tárgyakat, amelyeket a gyerekek — idő hiányában — nem tudtak elkészíteni. — Majd otthon befejezzük! — ígéri Németh Andrásné, a battai iskola napközis tanító nénije. — Egyébként is szoktunk rajzolni, varrni, ragasztani a napköziben. Mindenféle technikával dolgozunk! Anyák napjára batikolni szeretnénk, de még nem tudom, hol és hogyan?! SORAKOZÓ DOBOSOK Spányik Klára, a dobosok vezetője örömmel fogadja a hírt, hogy tovább terjed a játszóház. — Nagyon hasznos, nagyon kellene, csak kevés pedagógus vállalja — összegzi tapasztalatait a Kodály köröndi napközis pedagógus, aki már hat esztendeje külső tagja a játszóház lelkes teamjének. Fölsorakoztatja dobosait, mert a terem közepén álló Lovas Márta — most a narrátor szerepében — fölszólít mindenkit a zászlóavató ünnepség megkezdésére. Pereg a dobszó, utánuk vonul a 48-as huszárezred. A város polgárai kitűzték már a kokárdákat és a sujtásokat. A zászlóanya fölköti a szalagot a lobogóra, a lányok keszkenőikkel integetnek, közben mindenki énekel: Kossuth Lajos azt üzente... Kár, hogy mindnyájunknak el kell menni... Vennes Aranka is ezt a műfajt választják azok a színjátszók, akik gyorsan szeretnének reflektálni a körülöttünk lévő világ eseményeire. A résztvevők másik csoportja értékes irodalmi műveket állított színpadra. Schwajda, Karinthy, Ionesco, Mrozek művei mellett nálunk kevésbé ismert lengyel szerzők darabjai is felbukkantak — ami jelzi, hogy a megye amatőrtársulatai készülnek az őszre hirdetett lengyel színpadi művek szemléjére. A szombat-vasárnapi gödöllői találkozóra a megye minden részéről érkeztek színpadok. A középiskolás csoportok Aszódot, Inárcsot, Dunaharasz- tit, Pilist, Nagykőröst, Vácot, Gödöil'lőt és a fóti gyermek- várost képviselik, a felnőttek Monorról, Vácról, Dunakesziről jöttek. A házigazdák — a gödöllőiek — pedig több produkciót is bemutatnak. A találkozó egyben szakmai megbeszélésre is lehetőséget ad. A zsűrit Uray György, Máté Lajos, Kaposi László és Nagy András László alkotja — valamennyien az amatőr színjátszás ismert szakemberei. Hamarosan sor kerül a gyermek színjátszók találkozójára is. Március-áprilisban négy területi selejtezőt tartanak. Május 5-én lesz Vácon a megyei döntő, ahová a legjobb 12 csoport jut el. Az országos gyermekszínjátszó-találkozó megszervezését idén Gödöllő válI lalta, erre júniusban kerül majd sor. (—kés) Kovács M. István N. legény szerepében. Cím fölötti képünkön: a 88-as műhely Mrozek Mulatság című darabját mutatta be. a képen a három szereplő, a B.. N., S. legény: Szabó Attila, Kovács M. István és Körömi Gábor
