Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-09 / 58. szám
lm. MÁRCIUS 9., PÉNTEK O mondta Kik lehettek? Nagyon-nagyon nem állítatja Pozsgay Imrét Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője. Szíve joga. Eszünk ágában sincsen tehát fennakadni azon, ha Pető az Élet és Irodalomnak (90/9.) adott interjúban úgy vélekedik, hogy Pozsgay „képtelen az SZDSZ-Szel bármiféle kapcsolatot fenntartani, kezdeményezni". Kérdezhetnénk ugyan, vajon fordítva fel sem merül(het) a megállapítás jogossága, de nem kérdezzük, mert tiszteljük Pető Iván véleményét, hiszen ügyvivő. Ám van, aminek olvastán az oldalunkat fogtuk ... mármint hogy ki ne fúrja a kíváncsiság. Milyen jó lenne tudnunk, miféle ravasz praktikákat eszelt ki Pozsgay Imre akkor, amikor — Pető szavai szerint — „saját pártbeli pozícióját’’ erősítendő, megpróbálta kettéválasztani ... az ellenzéket". Ez azonban kismiska ahhoz az információhoz képest, amelyet szintén Pető Iván tudat. Kiderül ugyanis... jól kapaszkodjon meg az olvasó, mert olyasmi derül ki! A Magyar Demokrata Fórum lakiteleki, emlékezetes gyűléséről szólva ugyanis Pető azt mondta: Pozsgay Imre ugyan elment a találkozóra, de „Feltételül... azt szabta, hogy az akkori demokratikus ellenzék képviselői ne legyenek ott jelen”. S íme a botrány! „A szervezők ebbe belementek.” Eddig úgy tudtuk ... Pető Iván szavai ismeretében azonban mit ér eddigi tudásunk? Semmit. Ha a ravasz Pozsgay Imre machinációi következtében Lakiteleken nem voltak ott „az akkori demokratikus ellenzék képviselői”, akkor kik voltak ott, kik mondták ki az MDF létrehozását, zászlóbontását? Ha az SZDSZ nincsen ott valahol — illetve elődje, a Szabad Kezdeményezők Hálózata —, akkor ott igazán senki sincsen? Kik lehettek ott Lakiteleken? Talán álcázott bolsik... KLIENS MATULA NYOMDOKAIN A KEK FENYES SZABÓ Nyomoz vagy ellenőriz? (Folytatás az I oldalról.) teljes magyar államadósság annyi, amennyit egy vasúti restiben szerényebb mértékű borravalónak szánna. Ez így szépen hangzik, de nem árt utánanézni, vajon Münchhausen kései leszármazottja kíván-e velünk lepaktálni. Vagy: megkéri az ön kezét egy őszes halántékú úr, aki szent esküvel vallja, leendő puha családi fészkükben cobolyprémmel bélelt az ágyikó, huszonnégy karátos aranyból készültek a nyílászárók vasalásai, és egyáltalán, ő naponta ötször cserél fehérneműt. Biztató szavak, de azért ezeknek nem árt egy jobb házból való úrilánynak utánaérdeklődnie. ® Ha fülembe jutna egy olyan információ, miszerint hiivesem a fűn és a fán kívül mindenkivel összeadja magát, elvállalják ennek ellenőrzését? — Ebben az esetben már be kell vetni olyan eszközöket, mint a megfigyelés, követés, és egyéb nyomozói íi- íikák, márpedig ezek igencsak macerás dolgok. Ráadásul egyelőre a jogszabályok sem engednek meg efféléket, s én, törvénytisztelő állampolgár lévén, Ilyesmire nem is vállalkozom, amíg tilos. © Mire terjed még ki a tar- saság tevékenysége.' •— Cégünk neve Referens Információs és Bűnmegelőzési Kft. Azaz — nőmén est omen —, célunk a pestisként terjedő és tartalmában is megújuló bűnözés megelőzése. A bűnmegelőzést szolgálják majd a többek között azok az úgynevezett „bűnügyi átvilágítások", amelyekkel a megbízó számára felmérjük, hogy egy adott vállalat, lakás, helyiség hol a legsebezhetőbb, hol találhatók azok az achillesi pontok, ahova a „betörök keze könnyen beteheti a lábát". Mindezen túl pénz- és vagyonőrzést is vállalunk, annál- is inkább, mivel a rendőrség óhatatlanul kivonul a vállalati-, vállalkozóivagy on-védelemből. 9 Mindehhez szép számú apparátus szükségeltetik. — Ezt. az igényekhez kell igazítani, mindenesetre a legkiválóbb szakembereket kívánjuk foglalkoztatni. Olyan kitűnőségek irányítják majd nálunk a bűnmegelőzési munkát, mint dr. Mérges István, aki néhány éve az ellopott kis Csapánszki Orsolya felkutatását irányította sikerrel. vagy dr. Kopetti Lajos, aki a század képlopási ügyének nemzetközi nyomozását koordinálta eredménnyel. 9 On milyen minőségben tevékenykedik majd a társulatban? Hiszen újságíró-detclití- vekkcl eleddig csupán csak amerikai filmekben találkoztunk. — Természetesen nem mint nyomozó, hanem mint ügyvezető veszem ki részem a munkából. Ezen a poszton, úgy remélem, kamatoztathatom mindazon tapasztalataimat, kapcsolataimat, melyeket mint a bűnözéssel, bűnüldözéssel behatóan foglalkozó író-újságíró a világ sok országában és itthon szerezhettem. Nagy Adrienn ic Olvassuk Szabó Lászlótól, hogy macerás úrinőket és úriembereket követni, kilesni, hol, mikor és kivel randevúznak, pláne megfigyelni őket, hogy hol, kivel, mikor lépnek félre. Persze, nem a titkos randevúk résztvevőinek volna ez macerás, ez a kék fényes Szabónak eszébe sem jut. Nem is juthat, az ő riportalanyai már annyi macerában részesültek a jogvégzett újságíró mikrofonja előtt, hogy a végén még Szabó László is elhitte: így kell elbánni a bűnözőkkel. Itt persze nem bűnözőkről van szó, mert ugyan milyen törvény tiltja házastársaknak más házastársakkal való intim együttlését? Bántja is ez jogvégzett kollégánkat, de törvénytisztelő lévén — megtartóztatja magát. Egyelőre. Így a fönti cikkben. Ám nem úgy, a Riport című képes magazinban és néhány napilapban megjelent hirdetésében, ahol teljes diszkréciót ígér arra az esetre, ha a férjnek kiszemelt úricnibervől ' a Referens Kft: kideríti, hogy az illető bűnöző. Hogy diszkrécióban a férj részesúV-e, aki elvetemüli bűnöző lévén már bizonyára letöltötte büntetését, s már megérdemelné az új élethez való jogot, netán a rendőrség, aki elől eltitkolja a társaság, hogy a csokor vörös rózsa mögött körözött bűnözőt találtak — erről nem szól a hirdetés. Csak arról, hogy szerezzünk bizonyosságot egymásról. Egy már bizonyos: rengeteg a kókler. ti. a.) MENTŐTUTAJON (II.) A Pest Megyei Vendéglátó Vállalat részvénytársasággá alakul. A részvények tulajdonjoga pedig egy év múlva „átmegy” a „Fogadós” alapítvány birtokába, mely a tervek szerint országos szervezetté válik. Tegnapi számunkban az előzmények ismertetését azzal fejeztem be. nem hiszem, hogy jogsértés történt volna Hozzá kell azonban tennem, azt sem gondolom, hogy a jog tökéletes. Nem is lehet az, hiszen a rohamléptű átalakítások nem hagytak időt a megfelelő jogszabályok kimunkálására. — „Antagonisztikus ellentmondás” van az üzletvezetők között — véli a vezérigazgató, Kántor Sándor. — Mert vannak, akik meg tudnák venni a boltjukat, a többségnek azonban nincsenek erre milliói. A tehetősebbek természetesen ellenzik az rt. megalakítását, szeretnének a maguk urai lenni. A beszélgetés itt rövid időre megszakadt, mert megérkezett a vezérigazgató által meghívott kilencfős szakértői csapat. Koós Lászlóné kereskedelmi igazgatótól megtudom, hogy nem kevesebb, mint 265 üzlet kerül az rt. védőszárnyai alá, amiből 87 saját. Ezek értékesítésével jóval több mint egy- milliárd forint kerülhetne a népgazdaság sovány kasszájába, az üzlet tulajdonosai között igazi verseny indulhatna, ami kordában tartaná az árakat, azonkívül a jövedelmek utáni adó pedig szintén az államot gazdagítaná. Dr. Kotz László, a neves jogász, a Magyar Jog című kiadványban a tulajdonviszonyok rendezéséről publikált, hibásnak tartja a gondolkodásmódomat. Véleménye szerint nincs tiszta magántulajdon, az alapítványi forma pedig jóval hatékonyabb, mint a korábbi társadalmi tulajdonnak nevezett forma, amely inkább a „senki tulajdonához” volt közel. O Érthető, hogy a vendéglátósok, a „belső kör” számára hasznos lehet az alapítványi fonna, de nekem, mint egyszerű állampolgárnak, miért jó? — Azért jó, mert azt a munka nélküli tömeget, amihez esetleg ön is tartozna, csökkenti — mondja dr. Szántai János, a 110-es ügyvédi munkaközösség vezető jogásza. © Ez az „egyszerű állampolgárnak” nagyon áttételes, ezzel szemben a tőhb, mint cgy- < müliárd forintnyi értékének Juhász József: — Terjedt a mendemonda, hogy kertjeinkből harminc telket osztanak ki. Erre nem mozdultunk, mert ilyen nincs! Csak akkor kezdtük kapiskálni, hogy valami lehet, amikor hol a házunk előtt, hol meg a kertünkben jelentek meg a földmérők. Ekkor, február 14-én, ex- presszlevélben, aláírásokkal megtűzdelve kértünk választ a magánterület felmérésének miértjére. Erre érkezett február 19-re a tanács meghívása a tájékoztatóra az általános rendezési tervről. Hatvan embert csődítettek'össze egy erősítés nélküli terembe. Fele sem értette, hallotta, miről is van szó. MO-s? Kisajátítás? — Bár kifüggesztették az általános rendezési tervet, magam sem értettem pontosan, mit akarnak, amikor az MO-s építése mindössze tizenegy telket érint. Hogy kerülünk akkor mi a kisajátításba? Irány az Utiber! Mivel az MO-s építése nem államtitok, betekinthetünk a tervbe. Rólunk van szó, tizenegy telektulajdonosról, és nekünk senki sem fizet. Az utóbbi következtetést abból levonva: a-tanácsnak — ahogy a tanácselnök hangsúlyozta — kisajátításokra nincs pénze. Ha meg az MO-s kivitelezői tervvel értetlenül állunk szemben, akkor bizony pénz az ablakban. Aztán talán az általános rendezési tervből kiderül: kertjeinkből lesz egy 27 méter, illetve 20 méter széles út (a 7 ezer négyszögölön), s egyúttal 30 telket alakítanak ki — mégpedig építésre alkalmasat kertjeinkből, Az újraértékesítési eljárás során esetleg mi is vevők lehetünk a tőlünk kisajátított telek egy részére, ha a nagy kalapból éppen azt húzzuk ki. Esetleg azt, ami kimaradt! Hát ez érdekes, nem? Keszi Istvánná:'— Fönn a dombon,' velünk szemben gyógyszálló épül nyugati beruházásból. S talán az ott dolgozóknak kell telek, házhely. Hogy közel legyenek a munkahelyükhöz. A gyógyszálló mellett napelemgyár. Hát ezt jól összehozták. Spekulációszaga van az ügynek a mi bőrünkre, a mi tulajdonunkra. Védett területen, amikor ma Magyarországon minden talpalatnyi termőterület aranyat ér. — Ráadásul sikerült a község másik felében a termelést lerohasztani — mondja Szilágyi Sántlorné —, hiszen tíz. éve hitegetik őket azzal: kisajátításra kerülnek a kertek. Ezért aztán a művelésük is leállt. Zentai Ödön: — Tavaly megengedték, hogy bevezettessem a vizet — tetemes költséggel. Egy szóval sem mondták, hogy az idén a területet elveszik tőlem. Ugyanaz a tanács, ugyanazok a tisztségviselők akkor nem mondtak nemet. Persze az állampolgári kötelezettséggel közművesített telek nagyobb haszonnal értékesíthető... Kinek a dollár, Kinek a forint A gáz is bevezettettük. A február 19-i tárgyaláson szomszédomnak „érvként” azt vetették oda, kirakatják a tilos táblát, s akkor a ház s a föld sem közelíthető meg .... Nem akarok kedélyeket izgatni, nincs szándékomban olajat önteni a tűzre, mert hisz február 21-én módjuk volt az érintetteknek a tanácsi felhívásra kifüggesztett általános, rendezési tervet megtekinteni. Persze azután, hogy e reklamáló levelet a tanács kézhez vette. Amit viszont nem értek: miért nem lehetett világosan, egyszerűen, magyarul fogalmazni? Például kimondani: gyógyszálló csak akkor lesz, ha házhelyet a birtokon belül lévők adnak a közelben? Mert szerintem itt van az eb elhantolva. Miért hiszik, hisszük azt, hogy emberek kötelesek a megszerzett magántulajdon rovására is magasabb, távlati érdekeket akceptálni, megérteni? Ennyire mi azért nem vagyunk önzetlenek, botorok. Kár, hogy nincs tiszta lap a kisajátítási ügyekben. a Tisztelt Ház ennek rendezését a választások utáni Parlamentre bízta. Bár a saját költségen történő utcanyitásnak az érintettek a köz érdekében a maguk módján eleget tennének — ha hagynák, ha lehetne. Meglepett a tekintélyesre duzzadt, paksamétában lapuló, a tárgyhoz éppen nem tartozó, ám érdekes felhívás: „Diósd—Alsógazdaç-dülo tervezett beépítési lehetőségéről. A tanács felkutatott egy nyugati tőkés csoportot amely hajlandó vállalkozás formájában — a község másik végében — az ingatlanok beépítésére. Ehhez a tulajdonosok konkrét meghatalmazása, szándéknyilatkozata kell. Négyzetméterenként 24 USA-doIlárt — négyszögölre vetítve 86,1 USA-dollárt — kapnának, ha a tanácsnak az eladásra a felhatalmazást megadják. Természetesen önnek, önöknek forintban fizetnek, a mindenkori napi árfolyamon (1990. február 28. egy USA-dollár 65,34 forint. Magyar Hírlap. — Szóval onnan keresték ki az árfolyamot.) De ha augusztus 31-ig nem tud felállni a vállalkozás, újra kell indítani a tőkések felkutatását. A Hajnik»? Kft. a tanácsnak február 28-tól számítva húsz munkanapot adót: a megbízatások megszervezésére.’1 Tudom, a mai világban vállalkoznunk kell. Ez nem vitás. Pláne egy ilyen tőkeszegény országban, ahol más ki- aknáznivaló mára nem maradt, csak a föld. S hogy Diósd igazán nagyot dobbantson, arra ezek szerint másoknak a „birtokot", a földterületet kel! feladniuk, hogy épülhessenek a luxusbungalók. A község egyik végétől a másikig — azért írom, hogy a másikig, mert a majdan énülő gyógyüdülő. amelvnok tervei szinte tavaly nyár óta készen vannak a tanácsnál, külföldi tőkére alapozva, bizonyos házhelyeket is igényelnek. Hogy az ott dolgozók kéznél legyenek a mindenkori segítség- nyújtásra. S talán a napelemgyárhoz is ez szükségeltetik. Mindkét beruházás — ha valóra Válik — a diósdiaknak ad munkát. Csak félő. hogy jellesét veszti a település, s ebben a nagy kiárusításban elfogy talpunk alól a magyar tulajdonban lévő földdarab. S az új tulajdonosok fütyülnek majd az egykoron a köz érdekét szolgáló kisajátításokra. Mégpedig teljes joggal! Arról már nem is szólva, hogy művelés alatt álló értékes földeket kivonni a termelésből maholnap egyszerűen ön- gyilkosság ! » Varga Edit ■— Kezdjük a végén — javasolja dr. Szántai János. — A Pénzügykutató Rt. vizsgálata szerint, ha minden tőkét eladunk Magyarországon, még mindig megmarad az adósság- állományunk fele. A költség- vetési deficit miatt évente külföldi hitelt kell felvenni. Ha az önkormányzati tulajdon létrejön, s ezek önfinanszírozók lesznek, abban a pillanatban háromszázmilliárd forinttal csökken az állami költség- vetés kiadása, s nem kell erre külföldi tőkét felvenni. Az út tehát — az önkormányzatok létrejöttével — az állami költségvetés minimalizálása. O Ki fizeti az adósságot? — Ha az állami költségvetés csökken, az adóból.több marad. Természetes tehát, hogy ezek az önkormányzatok is visznek majd terheket. Az állam nem jár rosszul. Azok tiltakoznak inkább, akik a privatizációs törvénytervezet értelmében szeretnék az ötéves bérleti díj fejében megvenni az üzletüket. Megegyeztünk, amíg a törvény ki nem jön, befagyasztjuk az eladásokat. Nekem az a meggyőződésem, hogy a vállalkozó, önfinanszírozó önkormányzatok viszik ki a kátyúból az országot, s nem az, ha eladjuk, amire vevő van, mert mindig arra van csak vevő, ami jövedelmező. Visszatérve az „egyszerű állampolgár” hasznához, a korszerűsített forma, az önkormányzat magasabb nyereséget hoz, tehát több adót fizet — Véli Zöld Endre hites könyv- szakértő. © Erre a „mutatványra” viszont az ipari üzemeink is képesek — mint tapasztaltuk —, monopolhelyzetűket kihasználva felemelik az áraikat. A költségvetésbe tehát azzal folyhat be több adó, hogy az „egyszerű állampolgár” az rt. bármelyik üzletébe is megy, drágán kapja meg az ebédet — vetem ellene. — Versenyzőnk a kisiparosokkal, és az rt. lényege szerint javítjuk a szolgáltatásainkat — válaszolja. Q Jelenleg az állam szabadon dönthetne arröl, eladja-e az egyik presszóját vagy sem, mondjuk, tízmillióért. Az rt. megalakulásával, majd az alapítvány létrejöttével már csak a kuratórium dönthet, és a pénz is „körön belül” marad, — Ez közöttünk a nézetkülönbség — summázza dr. Szántai János. — Véleményem szerint, ha az állam költség- vetésébe most befolyik egy „x” Összeg, az nem jelent előnyt a magyar állam szempontjából. A beszélgetés után kívülálló szakemberek véleményét is meghallgattam. Volt, aki felháborodott, volt, aki hümmögött, és volt olyan is. aki helyeselte az átalakítást. Vitatkozni tehát még hosszan lehetne, közben azonban megalakul az rt., később pedig „Fogadós” alapítvány. A megoldás — szerintem — az volna, ha mindaddig „befagyasztanák” az ilyen manővereket, amíg az új kormány le nem teszi a voksát mellette vagy ellene. Mátrai Tibor használati jogáról le kell mondanom. — Az alapítvány kétségtelenül kör, amelyben az állam- igazgatás képződött vagyona koncentrálódik „közvagyon” formájában. Miért lenne jobb az .,egyszerű állampolgárnak”, ha hatszáz ember — a vendéglátósok — kivonulnának a Parlament elé, munkát követelni —, mert elég közel van a baj —. kérdez vissza dr. Szántai János. © A vendéglátás nyereséges üzletág, s mint egyszerű állampolgár a hasznát magam ■ Is élveztem, az alapítvány, vagy a „kör” létrejöttével viszont kívülrekedek. — Adót fizet minden gazdálkodási tevékenysége után valamennyi részvénytársaság. A változás csak annyi, hogy az adózott nyereség nem a vállalatnál marad, hanem' az alapítványra száll, és a célkitűzéseknek megfelelően felhasználják arra, hogy az ország gondjait tovább ne növeljék. — A pénzt sokkal jobban tudják hasznosítani, mint a központosított állami vállalat, hiszen ismerik az embereket, a problémáikat — teszi hozzá dr. Kotz László. — Sajnos, így sem lesz elég a részvénytársaságokból befolyó pénz arra, hogy mindazokat tudja segíteni a kuratórium, akik arra rászorulnak. © Az állam az épületek egy részét akár külföldi vásárlóknak is eladhatná, s a pénz a nagy, közös kasszába folyna. — Az alapítvány is eladhatja elméletileg ezeket az épületeket, s a keményvalutát az állam kapná, csak a forint ellenértéke maradna az alapítványnál — tisztázza dr. Szántai János. Dr. Kotz László pedig hozzáteszi : — Az érdektelen állammal szemben az alapítványnak óriási a felelőssége, mert megtalálhatóak a felelősök. Tehát a teljesen érdektelen, szakértelmet nélkülöző bürokráciával szemben a következményeket viselő apparátus jól jár. O Ha az alapítvány adja cl az épületet, a pénzből mennyi marad alapítványon belül, és mennyit kap az állam? — Az alapítványhoz kerül a pénz, az államhoz a deviza. O Tehát az alapítványé lesz a pénz? — Forintban. mazsa egykilós A Dél-pesti Sütőipari Vállalat öunaharaszíi kenyérgyárában nemrégen helyezték üzembe az olasz gyártmányú sütőgépet, amely óránként több mint négy mázsa egykilós kenyeret süt ki egyformán ropogósra (Vimola Károly felvétele) v
