Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

1990. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK

5

A dolinái modeii titka

Pohárba fojtott életeh

A vonal másik végén — a Pomáal Munkaterápiás Intézet dolinái osztályán — Odor Pál tartotta a telefonkagylót. Tiszteletre méltó szakszerűséggel beszélt az alkoholbetegek gyógyításának, utókezelésének folyamatáról, a dr. Stumpf Imre osztályvezető főorvos által kidolgozott, s két éve alkalmazott dolina! modell lényegéről.

Egy zárt intézetbe készültem. Magas kerítésre, állandóan csukva tartott, masszív kapura számítottam. Nyitva volt. A fehér köpenyes úr azonnal észrevette, hogy idegen vagyok, s elmagyarázta a főorvos szobájához vezető utat. Dr. Stumpf Imre éppen egyik páciensével beszélgetett, hát csak beköszöntem neki, s kerestem meghívómat, Odor Pált.

A „doktor úr” meglehetősen otthonosan — papucsban, pizsamában, házi kabátban — fogadott. A bemutatkozásnál derült ki, hogy házigazdám, Odor Pál is az ápoltak egyike. Meglepődésemet huncut mosollyal nyugtázta, aztán invitált a Márka-Dera alkohol- ellenes klub teadélutánjára.

Tragédiák

A teremnyi klubszobában már vagy tucatnyian voltak, nők, férfiak vegyesen. A tisztaságot, a pedáns rendet, a kínai porcelánterítéket látva, hallva a csendes beszélgetést, hirtelenjében nehéz volt elhinni, hogy alkoholbetegek között vagyok.

Eleinte csak zavartan nézegettük egymást, aztán Odor úr. feltalálta magát — emlékezve, hogy ugyanott előttünk az önéletrajzi csoport tartotta foglalkozását. Kipakolt múltjáról. Először a nyilvánosság előtt, őszintén elmondta: végigitta az életét. Nyolc éve, amióta az intézményben él, tizennégyszer esett vissza, de idén, rendes klubtagként, még nem hibázott. Legutóbb nyomdai korrektor volt — külföldön tanult ösztöndíjjal —, de az ital segítségével az utca- sepröségig küzdötte le magát. Most telefonkezelő a kórházban, s tagja a betegek önkormányzati tanácsának. Azonban odakint már nem tudna élni, mert biztos, hogy a második napon ismét megfogná a poharat.

©dór úr szavai nyomán végre megtört a jég, s mások is beszélni kezdtek. Egyéni sorsok, családi tragédiák bontakoztak a vallomások nyomán. Volt, aki nevét adta mondandójához, volt, aki nem — aszerint, hogy ki mennyi ideje volt már a falak között, s feloldódott-e kezdeti gátlásossága, szégyenérzete.

A teafőzés előkészületeit kihasználva, egy hölgy arról panaszkodott, hogy bár nála van a tanácsi kiutalás egy szükséglakásról, mit sem ér

vele, mert idegenek költöztek a helyére, bútorait kiszórták az udvarra. Kért, keressek valakit, aki biztonságba helyezi ingóságait. Egy másik asszony is az otthonát féltette, mégpedig a rokonaitól, akik — úgymond — ki akarják őt semmizni. A köpcös úr félrehívott. Megegyeztünk, hogy később beszélgetünk, de amikor megérkezett a klubbá a főorvos, elszállt a bátorsága.

Maus Péter, a Márka-Dera klub ügyvezető elnöke — aki alkoholbetegből lett segédápoló —, D. Csaba, a BŐT (Betegek önkormányzati Tanácsa) elnöke és helyettese, P. Pál pedig mindennapi életükről, s magáról az önkormányzatról beszéltek.

A BŐT az ápolt betegekből és a személyzetnek a főorvos által kijelölt tagjaiból áll — utóbbiaknak azonban nincs szavazati joguk, csak javaslatokat tehetnek.

A BŐT feladatai közé tartozik többek között az intézet szabályai ellen vétők megbüntetése, vagy éppen a jól dolgozók megjutalmazása. A büntetés lehet anyagi természetű — a zsebpénz terhére —, amit a BŐT kasszájába kell befizetni, vagy különmunka a hétvégeken az eltávozási idő rovására, esetileg időszakos kijárási tilalom.

betegek így nagyobb szabad ságot élveznek, nem érzik magukat annyira kiszolgáltatva Ugyanakkor a különböző kiscsoportos foglalkozásokon klubesteken, teadélutánokon rendezvényeken, kirándulásokon elsajátítják azokat az alapvető viselkedési szabályo kát, amelyek ismerete, bevésődése nélkül képtelenek lennének a társadalomba vissza illeszkedni.

Menedék

Talpon

Az intézmény rendszeresen hív meg neves hazai és külföldi előadókat, akik többek között az alkoholbetegek, kábítószeresek gyógyításával, illetve e szakterületek határeseteivel foglalkoznak. Előadásaikon mindig ott vannak a BŐT tagjai, hogy a kiscsoportos foglalkozásokon majd továbbadják a hallottakat, tanultakat — nemritkán meglepően magas szakmai színvonalon.

A betegek a gyógyulás útján fokozatosan haladva, munkába állhatnak az intézmény gazdaságában vagy külső cégeknél, s keresetük negyven százalékát kézhez kapják — ennyi járandóságuk az ország egyetlen hasonló intézményében sincs az ápoltaknak!

Valóban a dolinái nem különleges modell, maga a kezelés sem új — állította a főorvos. Inkább az intézmény kedvező adottságait használják ki a rehabilitációra. Az önkormányzati rendszer bevezetése pedig bizonyította, hogy az alkalmazott közösségi terápia igen hatásos, mert a

Ha ez mégsem sikerül, mert egyesek ismét inni kezdenek vagy már korábban elvesztették családjukat, munkahelyüket, lakásukat, nem ivó bará taikat — ha egyáltalán voltak nekik ilyenek!? —, otthonra lelnek az intézetben. Ők az éj jeli szanatóriumosok, akiket a kezelés elején megszokott ágy és szoba várja munka után, s teljes ellátást kapnak minimális térítés fejében. Számukra az osztály 200 ágyából harmincat tartanak fenn, de már épül az új, önálló éjjeli menedékhely. Ezek az emberek munkakönyvvel dolgoznak. A közelmúltban ilyen éjjeli szanatóriumban kapott helyet több alkoholbeteg a törökbálinti hajléktalanok szállásáról.

Róluk tehát, akik már kórházban élnek, biztos kezek gondoskodnak. A többség azonban közöttünk él. Számukra Nagyfa már elveszett. Talán nem kár érte. A dolináihoz hasonló osztályból azonban több kellene. Mert nem sok olyan intézmény van az országban, ahol a kerítés mögött is szabad lehet valaki.

Mert úgy gondolom, ha az embert egyszer megtanítják arra, hogy élvezze a szabadságot, nemigen akarhat ismét rabbá válni — még ha időnként kellemesnek tűnnek is az alkohol súh'os béklyói...

Aszódi László Antal

Nem szeretem a marcipánt. Talán azért, mert kislány koromban hetekig őriztem a születésnapi tortán kapott marcipánmacit vagy nyulacskát. Mint egy kedves játékot néztem. csodáltam, s mire óvatosan beleharaptam, már kőkemény volt.

Lehet, hogy mégis szeretem a marcipánt. Legalábbis az,

amelyikkel Pilisvörösváron egy családi cukrászati üzemben megkínáltak, semmiben sem hasonlított azoknak a kedves marcipánfiguráknak az ízére, amelyeket gyerekkoromban megkóstoltam. Azt hiszem azonban, ha ma kapnék néhányat, azok is rám száradnának, mert csak csodálnám őket.

(Erdős! Ágnes felvételei)

Szamos Mátyás cukrászmester a vörösvári dinasztia megalapítója. Fiával, Lászlóval — aki szintén cukrász — társult, s így lett a hajdani kis műhelyből tekintélyes üzem. A sógor, Kelényi Gyula belépésével műszaki ember került a családba és a vállalkozásba, akinek ügyes célgépei nagyban könnyítik az üzem huszonöt dolgozójának munkáját. Minden ötletre szükség van, hiszen szinte egymásnak adják a kilincset az ország minden részéből érkező cukrászok, hogy a közel negyvenféle marcipánfigurából, tortadíszből rendeljenek.

Napjaink rajzfilmhősei szinte kivétel nélkül megtalálhatók az üzem választékában. Süsü, a sárkány, békésen megfér egy tálcán a két kőkorszaki szakival, Frédivel és Bénivel, de Tom sem üldözi Jerryt.

Az igazi különlegesség azonban a kert túlfelén található új üzemben vár az érdeklődőre. S igazi unikum már maga az épület is. Túlméretezett, ám igen ízléses családi háznak vagy panziónak nézhetné első pillantásra az ember. Ám a hódfarkú cseréppel fedett, kedves padlásablakokkal díszített ház bonbon- és marcipánüzem. Itt igazi szobrocskák készülnek. Nem nyomóformával mintázzák a kis alakokat, hanem ügyes asszonyok és lányok kézzel, egyenként „szoborják” őket. őket, mert némelyik olyan, mintha élne. Vidám és szomorú bohócok, fejüket vakaró majmocskák, vízből előbukkanó kishalak. Nincs két egyformán csücsörödő száj,

hasonlóan álló szem. A fehér köpenyes, fejkendős „szobrászok” előkészített, különféle színű és nagyságú marcipándarabkákkal dolgoznak. Ezeket egy bajuszos fiatalember porciózza. Kabankin German, a kedves figurák kitalálója. Először elképzeli, majd megmintázza az új modellt. Utána kiméregeti, melyik színű anyagból mennyi kell. A rudakba préselt marcipánból azután nyújtófára emlékeztető tárcsákkal kipor- ciózza a színeket.

Hogy honnan veszi az ötletet? Filmekből, mesekönyvekből, olykor karikatúrákból, vagy éppen a bazárokban kapható kis műanyag figurákról. Néha a gyerekek adják a tippeket, hozzák a modellt.

Kabankin German nem a szavak embere. Nem is érti igazán, mi jó lehet abban, megenni egy marcipánszobrot. Bevallom, én sem tudom. Meséli, egyszer egykilós Mikulást rendeltek nála a finom mandulás édességből, ő jóindulatúan javasolta az illetőnek, vegyen kilóra marcipánt, sokkal olcsóbban megússza. Nem szereti, csak így — szoborban, mondta a megrendelő, s további válaszként nagyot harapott a Mikulás fejébe.

Kell némi kannibalizmus eh- he%j morfondírozok. Persze egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az efféle nyalánkságokat és az ilyesfajta „emberevést”. Bár, gyanítom, mindig lesz egy réteg, amely nemcsak a nézegetést bírja pénztárcával, hanem a marcipánevést is.

M. K.

í 1

l

0

IZI

r

Budaörs. Szabadság : Március 9-én 6 : A szerelem tengere (szin. mb. am. erőt. krimi). 10—ll-én 6: A keményíejü (szín. mb. ol. vígj.), 12—13-án 6: Támadók a Marsról (szín. mb. am. sci-íi).

Dabas. Kossuth: Március 8—9-én 6: Vámpírok Velencében (szín. mb. ol. horror), 10—ll-én 6: Pénzmánia (szin. mb. am. vígj.), ll-én 4: A fehér sárkány (szín. mb. lengyel—am. mesef.), 12-én 6: Leszámolás (szin. mb. am. krimi).

Dunakeszi. Rákóczi: Március 8-án háromnegyed 6 és 8:, 9-én 8: Rémálom az Elm utcában I. (szin. mb. am. horror), 9-én háromnegyed 6: Archív filmklub, 10—ll-én háromnegyed 6, 8: A shogun árnyékában (szin. mb. jap. tört. kai. f.), 12-én háromnegyed 6: Tutajo- sok I—II. (szín. magy.—fr.), 13— 14-én háromnegyed 6. 8: Harapás (szin. ol. horror).

Érd. Műv. ház: 8-án fél 6 : A szerelem tengere (szín. mb. am. erőt.), ll-én fél 4: Szaffi (szín. magy. rajzi.), ll-én fél 6: A sárkány éve (szin. am. krimi), 12-én fél 6, fél 8 : és 13-án fél 6 : A ke- ményfejü (szín. mb. ol. vigj.).

Nagykáta. Rákóczi: 8—9-én 6: Scherlock és én (szin. mb. am. vigj.), 10-én 6, 8: Szörnyecskék

(szín. mb. am. horror), ll-én 6. 8: A hal neve: Wanda (szin. mb.

ang. vígj.), 12-én 6,8: A velencei nő (szín. ol. szexkomédia).

Pomáz. Szabadság: 9-én 6: A keményfejű (szín. mb. ol. vigj.),

10- én 6: Támadók a Marsról (szín.

mb. am. sci-fi), ll-én 6: Call girl ötszázért (szín. mb. am. bűnügyi vígj.), 12-én 6: Szellemirtók II.

(szín. mb. horrorparódia).

Ráckeve. Szabadság: 10-én 6, 8: New York-i történetek (szín. szinkr. am.), ll-én 6, 8: A kis csábító (szin. fr. vígj.), 12—13-án 6, 8: A kis csábító (szin. fr. vígj.), 12— 13-án 6, 8: Amerikai nlndzsa II. (szín. mb. am. kai. f.).

Százhalombatta: Műv. kp.: Március 10—ll-én 6: Vaklárma (szin. mb. am. vígj.). 12—13-án 6: Rendőrakadémia IV. (szín. mb. am. vígj.).

Szentendre. Dunakorző: 8—11. 5: Rendőrakadémia IV. (szin. mb. am. vígj.), 8—11. 7: Amerikai nin- dzsa II. (szín. mb. am. kai. f.), 10—

11- én 3: A kis mágus (szín. mb. lengy.—kanadai sci-fl), 12—14-én 5, 7: A sárkány éve (szín. am. krimi).

Szigetszentmiklós. Kossuth:

9-én 6, 8:. 9 és fél hét (szín. am. erőt.), 10-én 6, 8: és ll-én 6: Szellemirtók II. (szín. mb. am. horror- par.), 12-én 6, 8: Meghalni a szerelemért (szín. mb. am.), 13-án 6:

New York-i történetek (szín. mb. am.).

Kilincseltek az egyesiiletalapítók

Nem minden tóvédő meztelen

Sokan és sokszor kongattak már vészharangot az ország legnagyobb összefüggő bányatórendszeréért. A délegyházi tavak megmentése már akkor komoly téma volt, amikor a naturisták sokesztendei tiltott, majd tűrt vadkempingezés után végre legálisan vízfelülethez juthattak és magas betonkerítés mögé vonulhattak. S ennek is jó néhány esztendeje már.

Ahogy benépesült a tavak környéke, úgy jelentkeztek mind élesebben a környezet- védelmi gondok. Hogy köze) s távol nincs biztonságosan használható szennyvízleeresztő hely, tisztítóműről már nem is beszélve. Hogy a szeméttelepet nem a sok ezer üdülőre, kempingezőre tervezték, hogy iszaposodnak, hínáro- sodnak a napimádók mosószereitől, bronzoiajától és egyéb hulladékaitól szenvedő vizek.

Kézzel tépték a hínárt

Áldás és átok volt egyszerre a tórendszer a Dunavarsá- nyi Közös Tanácsnak. Tény, hogy telekparcellázásból, üdülőhelyi díjból jutott ugyan némi baksishoz a helyi állam- igazgatás, ám a zsíros hasznot inkább a zsebszerződésekkel kiparcellázott földek tulajdonosai fölözték le. A tanácsnak pedig maradt az infrastruktúra megteremtése, pedig e tekintetben az őslakók is rosszul állnak. Csak ezután kezdődik például Dunavar- sányban és Délegyházán a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése.

Tény, hogy a tavak védelmének leghangosabb szószólói a Magyar Naturisták

Egyesületének tagjai voltak. Hiszen maga az a szó, naturista is kifejezi, hogy az e jelzővel illetett emberek nemcsak a meztelenséget kedvelik, hanem azt a természeti környezetet is, ahol mellesleg ruhátlanul töltik az időt. ők a telepük kerítésén belül megtiltották, hogy tagjaik mossanak vagy mosakodjanak a tóban, pláne, hogy autót mossanak, zárt emésztőket építettek, kényesen ügyeltek a hulladékelhelyezésre, és kezdetben kézzel tépték a hínárt, majd vágógépet' szerkesztettek.

Csakhogy a naturisták a

tucatnyi tó közül mindössze másfelet birtokolnak, a többinél csak a tanács vívta szélmalomharcát a holnapjukra nem gondoló üdülőkkel, s a náluk is kíméletlenebb környezetkárosító vadkempingezőkkel.

Lelkes csapat kopogtatott

Hol legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség. E mondás különösen igaz a délegyházi tavak esetében. Ugyanis egyszer csak — jó egy esztendővel ezelőtt — lelkes kis csapat kopogtatott a közös tanácsnál, hogy ők bizony egyesületet szeretnének alapítani a tórendszer védelmére. Az elgondolást tett követte. Persze nem ment minden olyan simán, de az alapítók szívósnak mutatkoztak és a bürokrácia valamennyi akadályát sikerrel vették.

A tavak körül megtelepedett üdülőtulajdonosok java budapesti, így nem lehet csodálkozni, hogy az egyesület ötlete fővárosi illetőségűektől származik. S ez azért is jó, mert az előkészítő munkát, a megbeszéléseket, alakuló üléseket télen Pesten tartották. A levelet, amelyben az üdülőtulajdonosokat értesítik a délegyházi Tó- és Egészség- védő Egyesület megalakulásáról, Kucsera Benő tanácselnök és Hegedűs Imre, az egyesület elnöke írta alá. A január elején kelt levélben még csupán egymillió — környezetvédelemre fordítható •— forintról tudtak beszámolni, ám azóta megháromszorozódott ez az összeg, hála az egyesületi tagok, illetve vezetők kilincselésének.

Elkészült egy komoly beruházási programtervezet, amelynek sürgősségét tudományos kutatási eredmények támasztják alá. Abban az esetben, ha az eddigi iramban nő az idegenforgalom — például egyre több holland napimádó fedezi fel a tavat —, és az eddigi színvonalon marad a környezeti ártalmak ellen való védekezés, akkor robbanásszerűen, akár egy-két éven belül bekövetkezhet a tavak halála, a teljes iszaposodás és elhinárosodás.

Szezonban a magán- és vállalati üdülőkben, kempingekben és táborokban közel tizenkét és fél ezer ember keres felüdülést a 183 hektárnyi (!) vízfelületen, és annak 24 kilométeres partja mentén. Ehhez jön még az időjárástól függően öt-tízezernyi fürdőző, napozó és szörfös. A nagy számok törvénye alapján, ha csak az állandó üdülők lépnének be az egyesületbe, már szép summa lenne a tagdíjakból befolyt alaptőke. Ehhez jön még a környezetvédelmi hatóságoktól illetve a Dunakanyar Intéző Bizottságtól remélt támogatás és az egyesület saját bevétele. A tanács ugyanis átadta üzemeltetésre nekik az 1-es tónál található strand büféjét.

••

Üdülő a pocsolya mellett ?

A környezetvédelmi beruházás tervezett összege 67 millió forint. Ebből az idén közei hatmillióért a „tűzoltást” akarják elvégezni: megakadályozni a szennyvízaknák szivárgását, egyes parti sávokban kiemelni az iszapot, két vízforgató rendszert beépíteni, és csatornázni. Az 1994-ig meghatározott terv feladatai is hasonlóak, csupán a nagyságrendek nagyobbak — nyilván az inflációt és az egyesület fejlődését is bekalkulálták.

Ügy gondolom, azok, akik belépnek a Tó- és Egészség- védő Egyesületbe, nem csak az alacsony tagdíj miatt teszik majd. Hanem, mert jól felfogott érdekük, hogy ingatlanjuk — legyen az hétvégi telek vagy vállalati üdülő — egy tiszta, felüdülést nyújtó tó és ne egy halott, bűzölgő pocsolya partján legyen.

Móza Katalin