Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

VGtT Mm NAP T íz százalék. A több mint ezerhatszáz kép­viselőjelöltből ennyi, tíz százalék a leány, az asszony, azaz a nők ará­nya. Akkor somolyog gu­nyorosan a képünkbe ez a tíz százalék, amikor egyéb­ként az ország lakosságá­nak az 51,8 százaléka tar­tozik a női nemhez. Azok­hoz, akiknek ma a napja, ünnepe van. Ha van. Nem tudhatni ugyanis, hogy most ez a nap állampárti­pártállami kitalácíónak számítható, számítandó-e, avagy még előbb, valami­lyen bolsevik trükknek, avagy azért, mert bár volt korábban is, még megma­radhat. Üsse kő, legyen egy napjuk a nőknek, ami­kor... Eddig is volt egy nap­juk a nőknek. Egy napjuk igen. Amikor a főnök úr, elvtárs, kolléga meg a töb­bi kolléga, kartárs, szak­társ meg a férj, az udvarló, a kedves esetlenül mozduló mancsokkal kínálgatta az egyenvirágot, az üdítőt, esetleg a pezsgőspoharat, mondván : na ugye, mi sze­retjük, tiszteljük magukat, téged, önöket... Lenne miért szeretni, tisztelni, hódolattal illetni őket...! Most azonban még az is bizonytalan, köszöntik-e őket. Van, ahol igen, van, ahol nem. Vegyes a kép a megyében, miért pont eb­ben lenne egyértelműség a kétértelműségek és sokér­telműségek idején?! A be­vezetőben említett tíz száza­lékot sem pusztán azért hoztuk szóba, mert tünet­értékűnek tartjuk a köz- gondolkodás megítélése szemszögéből, hanem azért is, hogy érzékelhessük: az a sokat emlegetett lépésvál­tás, önszerveződés, öntevé­kenység. kibomló helyi de­mokrácia ügye sem megy olyan könnyen előre, mint amilyen könnyen hirdetni lehet óhajtását. Az elme- szesedett uralkodó párt hadállásait elfoglaló friss, új szervezetek szinte auto­matikusan vesznek át szemléleti és gyakorlati módszereket. Ezt történt és történik napjainkban is az ún. nőpolitikában, amikor... Amikor a pártok, a politi­kai szervezetek szinte nem tudnak mit kezdeni a nők táborával, holott ebben a táborban a szavazópolgá­roknak o többsége talál­ható! Csak éppen a nőket kevésbé érdeklik a frázi­sok, a politikai szólamok, mint a férfiakat. A nők bi­zony — tisztelet érte — földhözragadottak. S azért azok, mert nekik kell be­osztaniuk a jövedelmet, ők a vezénylői a gyerekek sor­sának, a család beruházá­sainak, ők azok, akiknek az elsők között adják át a fel­mondást. sajnos, nincsen munka a részükre ... Akik tehát pártként, politikai szervezetként a nőkhöz szeretnének szólni, azoknak olyan kérdésekre kellene tudniuk választ adni, mint például az: bár a megyében az iparban foglalkoztatot­taknak a negyvenegy szá­zaléka leány és asszony, miért, hogy a vezető állá­súak között a. \nvuk csu­pán hét százalék?! Miért, hof>v bár több a férfi az ipari foglalkoztatottak tá­borában, mint a nő, a vál­tó műszakban dolgozóik kö­zött a megyében kétszer annyi nőt lelünk, mint férfit? Miért, hogy azonos munkakörben a nők kere­sete egyharmadával kisebb az urakénál? Folytassuk? Minek? Tud­juk, ismerjük a furcsa, az elgondolkoztató tényeket, amint azt szintén, hogy az értelmiségi pályák ún. el­nőiesedése valójában a leg­rosszabbul fizető területe­ken következett be. Az esélyegyenlőségek fennen hirdetett — ma is rendkí­vül népszerű, kortesfogásos — jelszavaiból, akarataiból és határozataiból bizony a gyakorlatban kevés való­sult meg. A társadalom, a gazdaság rendkívül nagy és különleges extraprofitra tett szert a nők terheinek fenntartásával, a családon belüli munkamegosztás konzervativizmusával. Nem sokat kockáztatunk az állí­tással: a mai és a holnapi gazdasági változások első­sorban a nőket sújtják, munkavállalóként éppúgy, mint háziasszonyként, csa­ládanyaként, amint a mai túlpolitizáltság teremtette terheket is — a szervezke­dő, gyűlésező, agitálni járó férfiak családon belüli hiá­nyát ellensúlyozva — ők hordják. Van tehát, lenne miért köszönteni, elismerni, tisztelni, szeretni őket. Megkapják-e? Nem tudjuk. Ebben a felfordult, minden eddig létezőt szinte automa­tikusan elutasító világban még az ő egyetlen napjuk is ' kárhozatos valamivé léphet elő ... K érdezzük csupán, nem állítjuk: volt egy napjuk, avagy van egy napjuk? S ha volt, ha van, az év huszonnégy óráinak folyamából kira­gadt egyetlen pótolhatja-e mindazt, amit a többi nem kínált, nem nyújtott, nem adott meg? Az ünnep meg­tisztítása a formális sal­langoktól, bensőségessé té­tele egyben annak a lehető­sége is, hogy a köznapok szintén tisztuljanak. Tisz­tuljanak: a sallangoktól, a ráolvasásoktól, a lekezelő kedveskedésektől, a le­ereszkedő jópofáskodások- tól. Nem „a” társadalom­nak kell többet tennie a nőkért, mert hiszen a tár­sadalomnak ők is tagjai, azaz a feladat más. Az em­beri kapcsolatokban, az emberi viszonyokban kell napról napra megkapniuk a nőknek azt, amit már ré­gen megérdemelnek: az egyenlőek, mert társak rangját. Mészáros Ottó PEST ina XXXIV, ÉVFOLYAM, 57. SZÁM Ara: 5,80 forint 1930. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK Tájékoztatást kaptak a pártok Vízummentesség az NSZK-ba Az NSZK Baden-Württem­berg szövetségi tartományának bonni képviseletén szerdán ülést tartott az a több mint egy évvel ezelőtt létrehozott vegyes bizottság, amelynek cél­ja a Magyarország és Baden- Württemberg közötti kapcsola­tok fejlesztése. A tárgyaláso­kat magyar részről Kovács László külügyminisztériumi államtitkár, Baden-Württem­berg tartomány részéről Gus­tav Wabro államtitkár, a tar­tományi képviselet vezetője, a tartományi kormány tagja ve­zette. Bonni tartózkodása során Kovács László találkozott Jür­gen Sudhoff-fal, az NSZK kül­ügyminisztériumának állam­titkárával, s véleménycserét folytatott vele a két ország kö­zötti kapcsolatok néhány idő­szerű kérdéséről. Megállapod­tak abban, hogy néhány napon belül Bonnban szakértői tár­gyalások kezdődnek a Magyar- ország és az NSZK közötti teljes körű vízummentes uta­zásról kötendő megállapodás kidolgozásáról. Sudhoff állam­titkár hangsúlyozta: kormánya kész arra, hogy a megállapo­dást még március 25. előtt, a hivatalban levő magyar kor­mánnyal megkösse. A szovjet csapatkivonáshoz 2029 katonai szerelvény kell A hétfői „pártcsúcs” meg­állapodásainak megfelelően szerdán ülést tartottak a Par­lamentben az országos listát állított 12 párt képviselői, hogy tájékozódjanak a magyar —szovjet csapatkivonási tár­gyalások eddigi eredményeiről. A pártvezetőket Somogyi Fe­renc külügyminisztériumi ál­lamtitkár tájékoztatta a Ma­gyarországon állomásozó szov­jet haderők kivonásáról foly­tatott kormányközi tárgyalá­sok állásáról. Az államtitkár hangoztatta: a magyar tárgyalóküldöttség — az Országgyűléstől kapott mandátuma alapján — arra törekszik, hogy a hazánk terü­letén állomásozó alakulatok a rendezett körülmények között végrehajtható kivonást lehető­vé tevő legrövidebb időn belül hagyják el Magyarországot. Ugyanakkor a magyar fél úgy Csak két kulccsal Előzetes megállapodás a szavazatszámlálásról Németh Miklós miniszter- elnök szerda délelőtti kérésé­nek megfelelően a délutáni órákban a Parlamentben újból összegyűltek az országos listát állító pártok képviselői, hogy egyeztető megbeszélést folytas­sanak a választási szavazat- számlálásról. A miniszterelnök bejelentet­te, hogy tanácskozott az Álla­mi Népességnyilvántartó Hiva­tal, a Belügyminisztérium vá­lasztási irodája és az Országos Választási Bizottság szakértői­vel, ugyanis aggályok merültek jel a két számítógépes rendszer párhuzamos alkalmazását ille­tően. A szakértők úgy vélték, hogy a két rendszer együttes használata veszélyeket hordoz magában, ugyanis előfordul­hat: különböző részeredmények születnek. Ebben az esetben pedig csak hosszadalmas eljá­rással lehet a korrekt ered­ményt megállapítani. Ez az időveszteség mindenképpen za­varossá tenné a választások kö­rüli helyzetet. Ezt elkerülendő, a szakértők végül is egy kompromisszumos javaslatot dolgoztak ki. mely­nek célja: a választási ered­mények feldolgozása minden vitán felüli legyen, s feltétlenül megfeleljen az alkotmány, a választójogi törvény, követel­ményeinek, biztosítsa a válasz­tások tisz'aságát, és a mindén érintett általi ellenőrizhetősé­get. Ennek értelmében továbbra is az Állami Népességnyilván­tartó Hivatal által kidolgozott rendszer lenne a szavazatok összesítésének alapja, ám en­nek, működtetéséhez további biztosítékot kell beiktatni. Az egyik biztosíték az lenne, hogy a választókerületekhez telepí­tett számítógépek működését csak „két kulccsal”, azaz biz­tonsági kód alkalmazásával le­het megindítani. Ugyancsak a biztosítékok közé tartozik, hogy a számítógép minden egyes jegyzőkönyv betáplálásáról másolatot ad ki. A javaslat kiterjed arra is, hogy a rendszer központja a Parlament épületében legyen, ide kerüljenek be a szavazás részeredményét tükröző, jóvá­hagyott jegyzőkönyvek. Annak érdekében, hogy kizárják az il­letéktelen beavatkozást, a vá­lasztási időszakban külön sza­bályokat állapítanak meg az épületbe történő belépésről. A vitában az MSZMP képvi­selője felvetette, hogy elvileg lehetőség van egy úgynevezett manipulációs program beikta­tására, amely csak a választás napján lépne „munkába”. Ezt elkerülendő, javasolta, hogy közvetlenül a választás meg­kezdése előtt sorsolják újra a pártokat, így azok teljesen új sorszámmal szerepeljenek. Ez­zel a javaslattal többen is egyetértettek. A jelen lévő pártok képvise­lői megállapodtak abban: már­cius 11-én újabb tanácskozást tartanak az ÁNH és a pártok szakértői, valamint a Belügy­minisztérium képviselői, s ak­kor határozzák meg a rendszer működése során alkalmazandó szakmai biztosítékokat. szeretné megkötni a megálla­podást, hogy azzal ne ártson a magyar—szovjet viszony jö­vőbeli alakulásának. Ezért semmiképpen nem lenne cél­szerű ultimátumszerű követe­léseket támasztani a megbe­széléseken. Figyelembe kell venni azt is, hogy az igen nagy mennyiségű harci techni­ka, a felhalmozott különféle anyagok elszállítása — a fel­mérések szerint a fegyverzet és az üzemanyag transzportja több mint 2 ezer katonai sze­relvényt igényelne — jelentős terheket ró az amúgy is túl­terhelt vasútra. Mindezen megfontolások alapján a ma­gyar tárgyalóküldöttség állás­pontja az, hogy 1991. június 30-ig fejeződjék be a szovjet csapatok teljes kivonása. A szovjet fél ezzel szemben 1991. augusztus 31-ben szeretné megjelölni a határidőt. (Éppen ez utóbbi véleménykülönbség futtatta zátonyra a szakértői tárgyalások legutóbbi buda­pesti fordulóját.) A külügyi államtitkár beje­lentette, hogy a további egyez­tetésre — s remények szerint a végleges megállapodás alá­írására — pénteken utazna ki magyar tárgyalóküldöttség Moszkvába. Somogyi Ferenc a pártcsúcson elhangzott mi­niszterelnöki javaslat értel­mében felajánlotta azt is, hogy e zárószakaszra a 12-ek küld­jenek saját soraikból 3 képvi­selőt, akik megfigyelői státus­sal vennének részt a tárgyalá­sokon. Élénk vita bontakozott ki a képviselők kiválasztásá­nak módjáról, majd abban maradtak az államtitkárral, hogy csütörtök reggel ismét találkoznak a Parlamentben, s akkor az egyes pártok végle­ges választ adnak a részvétel ügyében, egyben döntenek a képviselők kiválasztásának mikéntjéről is. Bíró József, a Magyar Hon­védség vezérkari főnökének első helyettese részletesebb adatokkal is szolgált a szovjet csapatkivonások méreteinek érzékeltetésére. Közölte, hogy jelenleg 49 ezer 700 katona tartózkodik Magyarországon, ennek egyharmada hivatásos, tiszt, illetve tiszthelyettes. A polgári alkalmazottakkal és a családtagokkal együtt azonban mintegy százezren vannak. A szovjet csapatok 27 146 külön­féle harcjárművel és gépjár­művel rendelkeznek. Ebből 860 a harckocsik, mintegy 600 az önjáró tüzérlövegek száma. 1500 gyalogsági páncélozott harcjármű van Magyarorszá­gon. A mintegy 560 ezer tonna különféle anyagból 230 ezer tonnát tesz ki a lőszer, 100 ezer tonnát pedig az üzem­anyag. Mindezek az erők csaknem 60 helyőrségben, ka­tonavárosban helyezkednek el, s hat repülőterük is van. E (Folytatás a 2. oldalon.) VÁC UTÁN ISMÉT SZENTENDRE? Bonyodalmak a Teátrum körül Néhány nappal ezelőtt nagy riportban számoltunk be a Szentendrei Teátrum körüli huzavonáról. Akkor úgy tűnt, hogy a sorsa végre elrendező­dött. Ám az idő máris túlha­ladta korábbi információnkat. Mint kiderült, a piarista rend igényt tart annak az épü­letnek egy részére, amelyben ma a Lőwy Sándor Szakközép- iskola működik, s amely haj­dan tulajdona volt. Így a Kar­melita-udvar már nem jöhet számításba a népszerű nyári színház elhelyezésére. Szinte egy időben ezzel föl­röppent a hír, hogy Szentendre máris visszaköveteli magának az ominózus kulturális intéz­ményt. — Tulajdonképpen mi le sem mondtunk róla — mondja Szabó Ferenc, Szentendre Vá­ros Tanácsának művelődési osztályvezetője. — Sőt, nem is akartunk, s most sem akarunk lemondani. Nekünk csupán az ormótlan vasszerkezet, nem pedig a színház ellen volt ki­fogásunk. Amikor további sor­sáról döntött a Pest Megyei Tanács, arra az ülésre annak idején bennünket nem hívott meg. • Valóban folynak tárgyalá­sok a visszahelyezésről? — Még annyira friss a vál­tozás híre, hogy mi is csak e .hét elején értesültünk róla. Ta­nácselnökünkkel, Krajcsovits Istvánnéval még nem tudtam érdemben beszélni a Teátrum­ról. Természetesen napokon belül összeülünk, hogy meg­vitassuk ezt a témát. Ogy gon­dolom azonban, hogy minden­képpen meg kell várnunk a megyei tanács kezdeményezé­sét, hiszen az eredeti határoza­tot szintén ők hozták. Annyi bizonyos, semmiképpen sem fogunk elzárkózni a tárgyalá­sok elől! A jelenlegi helyzet­ben viszont még csupán felté­teles módban nyilatkozhatom minderről, mert konkrétumok­ról eddig nem esett szó. O Milyrn elgonűolásokat vennének figyelembe a Teát­rum visszafogadása esetén? — Erre csak a városi tanács elnöknőjével történt megbeszé­lés után tudok választ adni, re­mélhetőleg két héten belül. V. A.

Next

/
Thumbnails
Contents