Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. MÁRCIUS 31., SZOMBAT 3 A helyzet változatlan Kényszerszabadságon A Csepel Autógyárban a helyzet változatlan. Röviden így lehetne summázni azt a rövid beszélgetést, amelyet a gyár vezetőivel folytattam. Ismeretes, hogy a múlt csü­törtökön, ha nehezen is, de sikerült egyezségre jutni a szovjet féllel. A kormány kép­viselői a repülőtéren aláír­ták a magyar—szovjet keres­kedelmi egyezményt. A szerződés aláírása után többen reménykedni kezdtek, hogy a nehéz helyzetben lévő gépipari vállalatok most lé­legzetvételhez juthatnak. A rubelexport-stop után a megyében kritikussá vált a Csepel Autó helyzete is. A februári kényszerszabadság óta sokan aggódva figyelik, mi lesz a szigetszentmiklósi gyár sorsa. A hét elsó napján Erdei Gyula megbízott igaz­gató elmondta, egyelőre ke­vés az információjuk, nem tudják, hogy a szerződés alá­írása mennyiben változtatja meg a helyzetüket, hogyan alakul a sorsuk. A bizonyta­lanság tovább tart. Nem ért véget a február 19-e óta tartó kényszerszabadság. Hétfőn is csak a dolgozók hetven szá­zaléka állt munkába — a többiek otthon maradtak. Ter­mészetesen nem önszántukból. A kényszerszünet alatt csak a fizetésük nyolcvan százalékát kapják kézhez. Állást változ­tatni nemigen tudtak, mivel a környéken alig akad más munkalehetőség. A megbízott igazgató hozzáfűzte, bővebb információval a gyár veze­tői rendelkeznek. Mint később kiderült, a gyár termelési főmérnöke sem tudott sokkal többet. Ez azon­ban nem az ő hibájuk. Dági Pál elmondta, hogy a nem­rég aláírt kereskedelmi szer­ződésben a gépipari exporton belül csak keretmegállapodást kötöttek. Egyelőre nem lehet tudn;, hogy az Ikarus hány autóbuszt és pótalkatrészt szállít maid a szovjeteknek. Erre a választ ma még se a Atogürt, se az autóbuszgyá­riak nem tudják. A gyár vezetői úgy gondol­ják, jövő héten már hiteles információk birtokába juthat­nak. Bíznak benne, hogy áp­rilis elején már meg tudják mondani a dolgozóknak, mi­kor ér véget a kényszersza­badság. H. Ê. Boldogok a „kísérleti nyulak”... ...mert nem tudják mit cselekszenek? * A gödöllői szociális otthon lakói gyógyszerkísérleti akcióban vettek részt. A személyzet korábban arról számolt be, milyen boldog izgalom tölti cl a kis öregeket. Hiszen azon túl, hogy a rajtuk kipróbált nyugatnémet gyártmányú gyógyszer segít­hetne, ha hatna, lévén aggkori szellemi leépülést gátló szer —, külön kalandnak számított, hogy taxival furikáztatták őket a vizsgálatok színhelyére, Budapestre, és játékos pszichológiai teszteket végeztek a gyógyszeradagolás előtt. A hír megdöbbentő még akkor is, ha a kiszolgáltatott em­berek valamiféle sikerélménynek könyvelik el, hogy őket ki­választották egy játékra, amiben nem akárki vehet részt, más­felől kimozdulhatnak ketrecükből, ingyen és bérmentve séta- kocsikázhatnak. Elkomorul az arcunk azért is, mert elénk tolakszik a kér­dés: vajon miért épp az ott­hon lakói a kísérleti nyulak? Talán mert ők kéznél vannak és védtelenek? Valójában ki vállal értük felelősséget, ha ne adj’ isten valami károsodás éri őket? Vajon ők, mielőtt aláírták az önkéntes vállalko­zást igazoló papírt, betegsé­güknél fogva tisztában lehet­tek-e minden eshetőséggel? Kaptak-e némi térítést a vál­lalkozásért, vagy az intézmé­nyükkel együtt ők is „állami tulajdonnak” tekinthetők? Megtiltották A Budapesti Pszichiátriai Klinika professzora, dr. Ma­gyar István amúgy katonásan kijelentette: Nem vitázik ve­lem, mert nem vagyunk egy súlycsoportban, ő már csak tudja, én viszont azt szerettem volna megtudni, mi van a kí­sérlet körül, ám a gödöllői szo­ciális otthon személyzetének Magyar professzor megtiltot­ta. hogy beszéljenek,,a, főnö.vér sűrű bocsánatkérések közepet­te könyörgött, álljak el a témá­tól, ne faggassam őket, mert hiába szeretne segíteni, nem teheti. Dr. Paál Tamás professzor, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója tompítani igyekezett a dolog élét: — Alapos körültekintés után 198S szeptemberében kiadtuk a vizsgálati engedélyt az ország négy klinikai intézményének. Ezek 75-75 személyt vontak be, olyan betegeket, akiknek egészségi állapota egyébként is igényli ilyen szer szedését. Ezért nem jár érte pénz, hisz végeredményben kezelést kap­tak, térítést pedig csak az egészséges önkénteseknek szoktak adni. A betegek kiválasztásának szigorú orvosi kritériumai vol­tak, a feltételrendszer több, mint 100 oldalon van leírva, hadd ne részletezzem. Tény, hogy objektív módon mérték, ki alkalmas, ki nem, s miután Magyarországon szerencsére nincs több ezer ilyen beteg, a vizsgálatot öt országra kiter­jedően végezték, eredményét csak nagy statisztikai szám­adatok tükrében lehet érté­kelni. Orvosi titkok Jelen pillanatban ez az ér­tékelés még folyik, nem kap­tam jelentést a kúra kimene­teléről. A szóban forgó gyógy­szer nagy valószínűséggel ha­tásos — ei várható volt az elő­zetes állatkísérletek után —•, ám ha az derül ki, hogy nerg jobb, mint a betegek által ed­dig használt szer, akkor nem érdemes bevezetni. A betegek egy részének állapota javult, ám egyelőre nem lehet tudni, ebben mennyi része van az ún. placebohatásnaik, a puszta pszichikai tényezőnek: hogy foglalkoztak velük. Paál Tamás professzor tájé­koztatása után tovább morfon­dírozom a szociális otthonok lakóinak sorsán. Mert hiszem a magyarázatokat, miszerint ala­pos körültekintéssel, előzetes' felméréssel történt a kísérlet, s hogy vannak bizonyos üzleti és orvosi titkok, melyeket nem volna szerencsés idő előtt ki­teregetni. Azt is el tudom hin­ni, hogy a kísérleti alanyok ér­dekében is történt mindez, mert a gyógyíthatatlan állapo­tú idős embernek minden gyógyszer, ami nem öl, ami nem okoz fájdalmat. Hátha még némi javulást is hozhat. Kiszolgáltatottak Mégis bujkál bennem a ké­tely, mennyire szabályos, mennyire etikus a felelős csa­ládtagokat nélkülöző, kiszol­gáltatott embereken való kí­sérlet, vajon ki vállal jogi és erkölcsi felelősséget az ilyen emberekként, ha az ő szolgála­tukra alkalmazott személyze­tet hallgatásra intheti a kísér­letet folytató professzor. Orvos ismerősöm arra hívta fel a figyelmem, hogy a kór­házi ápoltak nemkülönben ki­szolgáltatottak. velük kapcso­latban sem tudja senki, mikor hogyan kísérleteznek rajtuk. Való igaz, millió példa iga­zolja, hogy az ember éppúgy ki van szolgáltatva az orvo­soknak. mint mondjuk a tit­kosrendőrségnek ... Horváth R. Magdolna Szeniendrén szolgáltató jelleggel • • r Önkormányzat és rendőrség Vajon a megyei főispán irányítja-e — például — a pomázi seriffet, avagy a pol­gármester ukázait követi majd a hétágú csillagos jelvény vi­selője? Ilyen és efféle ,,vad” kérdéseket hallani, ha szóba kerül az önkormányzati rend­őrség jövőbeni, esetleges meg­szervezése. Pedig a valóság­ban e témában már nagyon is józan, reális gondolatok látnak napvilágot. Nem is akárhogyan. Tegnap Szentendre ajtó-ablakos”, az­az házasságkötő termében iga­zi kerekasztal vitatta a jövő önkormányzatának és rendőr­ségének viszonyát. A vita módszere máris a seriffek vi­lágából való. úgynevezett cél­központos vezetési stílusban zajlott. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy a körben ülő meghívottak — a városi tanács elnöke, a vb-titkár, a városi rendőrkapitány, vezető ügyész, nyomozó, rendőr, kör­zeti megbízott, a környező települések tanácselnökei, a Rendőrtiszti Főiskola jogásza, a megyei rendőr-főkapitányság tisztjei, valamint a meghí­vott pártok városi képviselői — mindegyike egy mondatban fejtette ki, véleménye szerint mi gátolja ma a körzeti rend­őrség munkáját. A résztvevők többször is szót kértek, pilla­natok alatt felsoroltak negy­vennégy olyan körülményt, ami rontia a bűnüldözés haté­konyságát. Miután mindenki elmondta a magáét, szavazás következett, melyik a felso­roltak közül az öt legfonto­sabb probléma? Nos, a pon­tozás alapján kiderült, a kö­vetkező nyomasztja Szentend­re és vidékének meghívottait: a szervezett bűnözés a leg­nagyobb átok, ezt követi a körzet földrajzi helyzete (ez alatt a számtalan hétvégi bó­dét értették). Tekintélyes pont- s-zámöt kapott a bűnözők jobb technikai felszereltsége, a nehéz gazdasági helyzet, a céltalan fiatalok sodródása és a korrupció. Ezt követően újból körbeha­ladt a mikrofon, most azt kellett kifejteni, e környezet milyen lehetőségekkel rendel­kezik a bűnüldöző munka ha­tékonyabbá tétele érdekében? Itt bizony már csak nehezen gyűlt össze a húsz tétel, me­lyek közül első helyre került a szavazás után az önvédel­mi csoportok alakulása, a bűnüldözés társadalmi-politi­kai támogatása a szoros má­sodik, majd következik a sorban a felelősségteljes nyo­mozás. a technika fejlesztése s a rendőri munka nyitottsá­ga így folytatódott a témák tárgyalása, szavazása, bár saj­nos, mikor például rendőri szervezetek erős pontjait kel­lett felsorolni, már csak ti­zenkilenc tételt tudtak össze­gyűjteni ... Ezzel együtt is sikerként könyvelhető el a szentendrei célközpontos ve­zetésű vita, vagy ahogyan el­keresztelték, a fárasztó együtt­gondolkodás. Ugyanis késő délutánra már sikerült közös célként megfogalmazni a nagy tételt: Szentendrén és körzetében a rendőrség szol­gáltató jellegét kell kidom­borítani. E dunakanyarbéli körzet lakóinak egyaránt szerencsé­je és némi . szerencsétlensége, hogy hazánkban a rendőrség és az önkormányzat viszo­nyát először e szép kis vá­roskában tárgyalták. Szeren­cse, mert Szentendre — mint ahogyan egy felszólaló mond­ta: — fénye, dicsősége az or­szágnak, ezért fontos, hogy épp itt találják meg a leendő önkormányzat és a rendőrség munkája összehangolásának lehetőségeit. Szerencsétlensé­ge annyiból, hogy sajnálatos szervezési félreértés miatt több párt — az MDF, az SZDSZ és a kisgazdák — nem tudott, vagy csak részidőben tudott jelen lenni a nagy horderejű kérdések értékelé­sénél. Több résztvevőben fel­merült. a gyanú, hogy emiatt fölöslegessé is vált a késő es­tig tartó agytorna, mások azt firtatták: talán szándékos tá­volmarad ás is feltételezhető némely párttól, így demonst­rálandó a rendőri munka po­litikamentessé tételét. Re- mélhe'őleg a következő, Mo- noron tartandó „fárasztó együttgondolkodás” már ezen a téren sikeresebb lesz. TBE A ** r ■■■ / ■■■■ HÉT HIRE FALTÖRŐK Magyar—japán baráti napok színhelye volt Deb­recen. © Létrehozták az Ipar a korszerű mérnökkép- zésért elnevezésű alapítványt. • Konferencia zajlott le Miskolcon, az Állami Vagyonügynökségnek a gaz­dasági kibontakozásban játszott szerepéről. • Veszp­rém fogadta annak a háromnapos nemzetközi tanács­kozásnak a résztvevőit, amelynek témája a hátrányos helyzetű fiatalok szakmai képzése volt. 9 A hét híre az is, hogy országos kosárárverés színhelyeként szol­gált Balmazújváros. Ködös múltunk egyik da­rabja a jámbornak tartott ál­lat, a juh tartásának meg­honosodása. Tudjuk ugyan, hogy őseinknek az ún. bol­gár-török kor óta szeretett haszonállataként szolgált a bégető négylábú, ám részle­teiben ma már aligha kide­ríthető a kezdetek kezdete. A megfogható tárgyi emlékek — s még inkább az írott bizo­nyítékok — már tömeges tar­tásról tanúskodnak, mert hú­sa, gyapja, bőre, csontja, mindene felhasználható volt, s kellett is a szegény ember háztartásában. Mert a juh döntően a szegények állata. Aminek nem mond ellent az sem, hogy népes nyájakban tartották az uradalmak, a nagybirtokok. Soha nem látott csúcsok ideje volt e századunk nyolc­vanas éveinek eleje. Az állo­mány hárommillió darab fölé nőtt: soha nem tartottak eny- nyit juhból hazánk — mai — területén. A csúcs igencsak tiszavirág-életűnek bizonyult. A csökkenés folyamatos most már minden esztendőben. Napjainkban már kétmillió körül ingadozik az Ovis aries t rr / —r-yr'mr {»í-jKypxy y * í « *­Nyomorszagn délutánok Néha nincsen semmi. Csak megül valahol az ember, és néz maga elé. Olykor süvít a szél, az jó, azt lehet hallgatni. Egyébként csönd. Kint is, ide­bent is. Szomorú világ ez. Az aszta­lon tegnapi a falásnyl kenyér, a cipő lyukas, a derék szaggat. Savanyú a levegő. Nyomor- szagú. Pedig azt mondják, jobbra fordul minden. Lesz szőlő, lesz lágy kenyér. Csupán ki kell várni. Ki kell várni! Hát várunk. De meddig még? Hosszúak mostanában a dél­utánok. Van idő ülni. Van idő hallgatni a szelet. És élni? Van idő élni? (Vimola Károly felvételei) nyájainak darabszáma. Ebből a megyében százezernél va­lamivel több található. A me­gyei helyzetet az jellemzi, hogy elsősorban a mezőgazda­ság állami szektora menekül ettől az állattól — tavaly például radikális csökkentést, majdnem az állományt felére apasztó akciót hajtottak végre —, de a szövetkezetek sehn törik-verik magukat érte. Ugyanakkor növeltszik az ún. magatarti' juhászoknak s ve­lük tálkáiknak a száma. A magatarti juhász olyan em­ber, akinek nincsen földje, de van juhnyája, azaz bérelt legelőkön jár, ott keresi sze­rencséjét. Megleli? Ki így, ki úgy. Van olyan juhász a me­gyében, aki milliomos, s olyan is, aki hatvan-nyolcvan ál­lat tulajdonosaként kísérli meg a lehetetlent, megélni ennyiből. Csodás mondavilág kapcso­lódik a juhhoz, s nem kevés­bé csodás tárgyaknak a sere­ge. Krisztus és a kisbárány, a faltörő kós, az áldozati bá­rány, illetve a juhászszűrök, a -botok, a -ládák mind-mind apró elemei ennek a gazdag hagyományvilágnak. S meny­nyi más is! Vajon egy mai »ifjú mit kezdene az ótó, a gomolya, a zsendice szavak közötti összefüggéssel — ha egyáltalán magukat a szava­kat is ismeri —, s olyan esz­közökkel, mint a túrókád, az ordakeverő lapát, a sóbot?! Valaha a megye északi ré­szén, a Börzsöny falvaiban, a szükség még arra is megtaní­totta elődeinket, miként le­hetséges a negyedelt darabok­ra vágott juh húsát sózni, füstölni, azaz tartósítani. Va­lamit enni kellett, s mert jobb — marha, disznó — alig akadt, maradt a juh ... Amin! maradt az a szokás is, hogy a gazdag emberek csupán ki­vételes alkalomkor fogyasztot­tak birkapaprikást, illetve.. nem biztos, hogy az birka­paprikás volt. Valaha ugyan­is a nem rackafajta juhokal hívták megkülönböztetési: birka (berke) néven, majd később a merinó örökölte ev Ma puszta reliktummá lei az Ovis strepsiceros Hortob gyensis néven megőrzött jüh- fajta kicsiny csapata, vaia mikor viszont ez adta az r. lomány döntő részét. A vá! oka: a gyapjúkanjunktúe Ideje: a XVIII. század vége a XIX. század. S miközben juhászaton belül új részszr- mák alakultak ki — nyíró sajtmestereik stb. —, a XVI i században létrejött juhás céhek sorra felbomlottak, é szakmai összetartozásnál fon tosabbnak bizonyult az érdé kék egyéni érvényesítése, i haszon ... Aminek persze a; lett az ára, hogy a juhászol többsége szabad emberbő uradalmi alkalmazottá, gyak ran cselédsorsú valakivé súly- lyedt. Már nem volt céh mely védte volna szakmai tu­dásukat s az arra alapozót rangot. Napjainkban háromeze tonnánál több vágójuh kerü ki a megye nagy- és magán gazdaságaiból évente, ám soi a gond a szaporulat körül Egy-egy igazi „faltörő kos' ára vetekszik egy jobb lóéval s megugrott az anyajuhok ár; is. Vannak ugyanis vállalko zási faltörők, akik bár nen tudják, mi a különbség ; berbécs, az ürü, a cap, a tok lyó, a jerke, a diszké között ám úgy gondolják, a nyáj a ingyen fűből sok pénzt esi nál... S ha csalódnának szá mításaikban, legyen vigaszul valaha volt elődjük kesergő szép juhásznótájának kezdi strófája: „Elvöszött a bugt bárány, / Ki fizeti mög a; árát?” Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents