Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-30 / 75. szám
1990. MÁRCIUS 30., PÉNTEK 5 Sír a szőlő Ez nem högrecsérda Azt, hogy a szőlő sír, nem én találtam ki, a szőlő tulajdonosa mondta, bár ő is hozzátette, többnyire és többfelé inkább azt mondják; könnyezik a venyige, születik a szem. — Látja, ez az, ezért mondom én. hogy sír, nekem olyan ez az évről évre megismétlődő csoda, a venyigék vajúdása, mint mikor egy anya szül, s az új élet születése okozta kíntól könnyes a szeme. Bolond beszéd, locsogok itt, mint egy érzelgős vénlány— teszi hozzá az alacsony, molett asszony, s hogy zavarát palástolja, magot szór a csirkéknek. A Borosék telke Sziget- szentmiklós legszélén van, a kert és a szőlős többnyire homok. Vagy mert az Üristen pont rosszkedvében volt, amikor ezt a részt teremtette, vagy — és ez látszik valószínűbbnek —, valamikor itt folyt a Duna. Errefelé mások is termelnek szőlőt, de olyan szépen megművelt, olyan katonásan masírozó szőlősorokat sehol nem látni, mint a Boros Józsefék portáján. Kétszázötven négyszögöl a szőlő, 520 tőkével. Van köztük otelló, saszla, Csabagyöngye és nova is, hogy mék melyik, azt én így látásra meg nem mondanám, pedig apámtól ragadhatott volna rám valami a szőlészet tudományából. — Nem ördöngösség — legyint Magda asszony. — Tíz évvel ezelőtt még én is csak annyit tudtam a szőlőről, hogy abból készül a bor. Aztán, hogy idecsöppentem, a férjem révén hirtelen szőlő- tulajdonos lettem magam is, egyrészt illett, másrészt kellett, hogy megtanuljam a szőlőművelést. — Magának volt kitől tanuljon, a férje „régi motoros’’. ; ........_;c> R ^ — Gondolj«? Az az igazság, hogy Jóska nem rajong a kerti munkákért.. Részben megértem, aki 8-10 órákat dolgozott le egy szerelőcsarnokban naponta, legfeljebb hétvégén szánja rá magát a kapára. Én viszont irodában ültem, könyveltem, még jól is esett a négy fal szorítása után a kerti szabadság. Azzal kezdtem, hogy megvettem néhány szakkönyvet, azokból kezdtem el a szőlészetet tanulni. Rögtön az elején felfigyeltem egy tanácsra; a gyalogszőlőnél praktikusabb a futtatott (bújtatott), könnyebb megmunkálni és nagyobb a hozama. A következő tavaszon kidobtam valamennyi karót, és minden második tőkét, a karok helyébe sodronyt feszítettünk ki nyolc sorban. Az anyósom, csak tátogott, a szomszédok hümmögtek. Ősszel — igaz, abban az évben mindenütt jó volt a termés — három új hordót kellett vennünk, mert nem volt helye a mustnak. Ma már olyanok is eljönnek hozzám tanácsért, akik annak idején megmosolyogtak, s legyintve mondták; ugyan, mit akar ez az irodista fehérnép? Borosné azóta nyugdíjas, a férj úgyszintén, ketten veselkednek a homokkal, művelik a szőlőt, a kertet, és állatokat nevelnek. — Mások sírnak, panaszkodnak: kevés a nyugdíj, nem telik semmire. Minket sem vet fel a bőség, de nem sírunk, nem panaszkodunk, hanem dolgozunk. Az egész évi zöldségszükségletünk megterem, libát, kacsát, csirkét, nyu- lakat tartunk, tehát jószerével megvan a húsunk is. Hogy mennyi munkával? Maradjunk csak a szőlőnél. Évente háromszor-négyszer meg kell kapálni, hétszer permetezni, kacsolni, bújtatni, mikor minek van az ideje. — Mennyi bort préselnek évente? — Mustot — javít ki a gazdaasszony. — Amíg a mustból bor lesz, az külön munka. Jó évben 9-10 hektó, a rosszban beérjük hattal. Tudom, nem sok, de ettől a homoktengertől nem lehet többet várni. — Mennyit adnak el a borból évente? — Nem bögrecsárda ez, kérem! Egy litert sem! Nagy a család, sok a gyerek, unoka, mindegyiknek van születés- és névnapja, az egyéb ünnepekről nem is beszélve. Gyakran összejövünk, elnótázga- tuhk, s milyen családi" buti' az, ahol nincs bor az asztalon? Ami megterem, újtól újig mindig kitart, mi soha nem hozunk italt a boltból, a férjem nem jár kocsmába, pedig nem antialkoholista. Mondja, magának nem volna kedve szolészikedni ? Tudok egy eladó telket a közelben. Talán majd egyszer. Ha én is nyugdíjas leszek. Addig csak kívülállóként és távolból figyelem a teremtés csodáját. A síró szőlőt, a pattanó rügyet, s a poros lábú, virágzó szilvafákat, melyek esőt várón nézik a tavaszi eget. M. Gy. O. Amit az osztrák meghagyott, elvette Rákosi a Esze Miklós, talpalok vezére A Bosnyák téri piacot nem bénította meg az eső. Nejlonzacskót és egyéb sapkának valót fejükre húzva itt sorakoznak a korán kelő kistermelők. Ki a csomagtartót felnyitva, ki meg a szélvédőnek támasztva kínálja portékáját. A termelőik Wartburg kombikkal, Ladákkal, a kereskedők Forddal és Hondával tülekednek. Milliomosok és alkalmi munkások a talpalok, gondos gazdák, csavargók színes palettája a piac. Szürke köpenyes, kézikocsis szállítómunkást mutat a barátom. — ö Esze Támásnak, a ..talpasok vezérének” leszármazottja — mondja. Két feles, két kávé Egv darabig követem, aztán a nagybani piac kapujában megszólítom. Két feles, két kávé! — hogy oldódjunk, és kezdődhet az élő történelem. — Esze Tamást, a fejedelem földbirtokkal, erdővel jutalmazta meg helytállásáért. Ezt a birtokot még a Rákóczit legyőző király sem vitatta el a családomtól. Tarpai gazdaságunkat még Ferenc József se vette el, pedig Esze János az 1848-as szabadságharcban, Budavár ostrománál harcolt — mondta. Talán a fülledt levegő tette, de beleizzadtam, ahogy arra gondoltam, hogy ez a történelmi ■ nevet viselő ember, a „talpas vezér” utódja földnélkülivé válhatott. — Nos, amit a legyőző királyok nem vettek el, azt elorozták a kommunisták! Az államosítás elvitte az erdőt, a birtokot, a családi szeszfőzdét. mindent. Nehéz évek jöttek a családra, szó szerint csak talpalatnyi földünk maradt, és a házunk, amelyben Rákóczi hadnagya is született. ’56-ban, mikor kitört a forradalom tudtam is, hogy hol a helyem. Ukránok jöttek, fegyvert hoztak a „munkásosztálynak”. Mi meg a Tarpai Forradalmi Karhatalmi Bizottság szolgálatban lévő tagjai a Tóth Palival, meg a Bélával leállítottunk egy teherautó-rakományt és lefoglaltuk a fegyvert, a lőszert. Bezártunk mindent (és mindenkit) a tanácsra, de egyik ukrán katonának sem lett bán-tódása. — És Miklós bácsinak? — kérdezem az „öreget”. — Először nem, mert figyel meztettek, hogy keresnek, mikor már „hivatalosan” is jöttek be az oroszok. Én meg katonapajtásomhoz. Köteles Istvánhoz menekültem Göncre, ’57. áprilisig bujdostam. Csak előjöttem, mert nem akartam más nyakán élni, meg aztán bűnösnek se éreztem magam. Tíz év REF-et kaptam, mindezt 23 évesen. Tíz év magányra ítélt a Kádár rendszer. Nem járhattam társaságba, nem hagyhattam el Tarpát, nem kaphattam állást. Ilyen ítéletet egyik ősöm sem kapott, pedig Ők is tették a dolgukat. A rabság mellett az volt a legnehezebb, hogy a szegény szüleimnek kellett tartaniuk 33 éves koromig — mondta Esze Miklós. Pestre jöttem megélni — És amikor már elhagyhatta a börtönéül kijelölt szülőfaluját? Csak bakot lőnek> nem bűnbakot Habzó sör melleit kisebbségben Társaságunk kedvence, a szókimondó asztalosmester megemeli a söröspoharát, s ekképpen köszönti ránk: Egészségünkre, a kisebbségi sorsra! Mivel nem nagyon értjük, magyarázatul hozzáteszi: határon belül, az anyaországban is sokféleképpen lehet kisebbségben élni. — Vegyük például a házasságot — kezdi fejtegetni sajátos filozófiáját. — Hát mi. férfiak, nem kisebbségben élünk? Az asszonyoknak százféle fegyverük van, a könnyektől a csókokig. hogy az legyen, amit ők akarnak. — Ugyan, ugyan — veti ellen az asztal végén ülő szomszéd i Nálunk más a rend. — Csak úgy gondolod. Nem veszed észre, hogy némelyik nő mind egyforma — veti ellen a gyaluk. a vésők művésze. s miközben még egyet hörpint a habzó nedűből. Nevetés nyugtázza az előbbi mondását. — Te is kisebbségben vagy itt — mutat rám aztán. — Azért, mert most szörpöt iszol. Ezért csak akkor koccintasz, meg ülhetsz itt az asztalnál, ha mi. a sörivó többség ezt megengedjük. — Én mindig kisebbségben vagyok, ez a születési hibám — válaszolom neki. — Tudjátok — fordulok a többiekhez —, ez már akkor kezdődött, amikor nagyapámék a nagyszobában, mi meg a kicsiben laktunk, pedig a mi létszámunk volt a több. Mégis pár négyzetméteren kellett meghúzni magunkat, s ott volt még az apám műhelye is. — Na jó, ezt hagyjuk — szólít fel a forgács&zaporító. — Sejtem, hogy megint politizálni akarsz. Nekünk sem volt jobb, mint neked, de mi azért nem akarunk politizálni. — Ne szakítsd félbe, hadd mond;a — szól rá a sógora, akinek biztatására azzal folytatom, hogy nyáron meg az vott a kisebbségi sors tartalma, hogy mi, az egyholdasok arattunk az ötvenholdas gazdának, s csak minden tizedik mázsa búza volt belőle a mienk. Focizáskor meg az, hogy csak akkor lehetett játszani, ha a labdatulajdonos gyerek bevett a csapatba. Aztán a vallás. Arra büszkék voltunk. Nagyapám református presbiter volt. Húsvétkor a templom karzatáról lestük, hogy húzza meg a kelyhet úrvacsoraosztáskor az öreg, amibe az ő borát töltötték. De józanul mindig elmagyarázta otthon: A mi vallásunk hívei csak itt a Tiszántúlon vannak többen. Errefelé csak a gróf személyzete volt eredetileg is katolikus, a többi két mázsa búzát kapott az át- keresztelkedésért. De azért az országban övék a nagyobbik tábor. — Katlanmókus, meg lúfor- mátus — így csúfolták egymást és verekedtek — szólal meg ismét az asztalos. — Tudom. mert már mesélted. Te meg abbahagytad a szakmádat. tovább tanultál, s kevesebbet kerestél mint mi. Aztán, hogy tetézd a ballépéseidet. nem arra fordítottad az idődet, hogy ha már nyelvet tanulsz, akikor az valami ritka. de keresett és jól fizetett legyen. Mondtuk neked annaik idején: minek az az eszperantó, mire mész vele? — Te meg azt válaszoltad: mozgalom, a barátság, testvériség eszméje, nemzetköziség. Na és mire mész vele? Adtak már pénzt neked ezekért a fogalmaikért? — Nyers vagy komám! De segít ebben a sör is. — Inkább azt innál, s nem vitatkoznál velünk, amikor néha mégis ügyet vetünk a politikára, s velünk szemben kakaskodsz itt. — Kakaskodom, mert bakot lőttök, nem bűnbakot. — Még mindig azt állítod, hogy nem a szocializmus volt az oka, hogy mit sem ér már a pénz, a fizetés? — Ami nem létezett, az nem lehet ok. Klikkek, des- poták, kis népeket szorongató birodalmak. Aki hatalomra akart jutni ebben az évszázadban: azt mondta: szabadság. demokrácia, szocializmus. Ezzel csalta meg milliók hitét. — Fafejül — koppint ja poharát az asztallaphoz barátom, s az általános és nekem ellentmondó hangzavarból csak a jóslatként hangzó rosszallását hallom ki: Te az egész életedet kisebbségi sorsban fogad megélni. Köztük szörpön most abban élek. Kovács T. István — Éppen, hogy letelt a büntetésem, szüleim maradék kis földjét beerőltették a tsz-be, ez a '60-as évek második felének „nagy húzása” volt. Eljöttem Pestre, hogy meg tudjunk élni. A Bosnyákon dolgozom, a Gyáli Tsz alkalmazásában — mondja. — Szövetségbe hív az elnök — Nézze! Én azt hittem, hogy nekem már nem hoz jót az élet. Ma meg kapok egy írást, hogy az Agrárszövetségibe hív az elnökünk. Na, itt majd megkérdezem, hogy is van az a földvisszaigényilés?! Nem mintha engem már kárpótolnának vele. A birtokunkat a Rákosi, a szabadságomat a Kádár vette el. Ez a születendő új rend az én életemet már nem sokban válthatja derűsre. de talán visszaállítja majd családom becsületét. Radosza Sándor Ha megszűnik, térítenek Kevesebb hátrány A vállalatok megszűnésekor a sorkatonai szolgálatukat töltők, illetve a szülési vagy fizetés nélküli gyermekgondozási szabadságon lévők eddig hátrányos helyzetbe kerültek. Ezért a március 12-étől hatályos minisztertanácsi rendelet módosította jogaikat az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal tájékoztatása szerint. Ezentúl, ha egy vállalat jogutód nélkül megszűnik, s igy munka nélkül maradnak az előbbi körbe tartozó dolgozók. a munkáltatónak 3 havi átlagkeresetüknek megfelelő összeget kell részükre kifizetnie. Az összeg alsó határa a munkaviszony megszűnésekor ri minimálbér háromszorosa. A rendeletet — bár március 12-én lépett hatályba —> mindazokra alkalmazni kell, akiknek a sorkatonai szolgálata, szülési, vagy gyermek- gondozásra kapott fizetés nélküli szabadsága február 10. óta szűnt meg. A rendelet hatálybalépését megelőző időre vonatkozó, s a jogutód nélkül megszűnt munkáltatót terhelő fizetési kötelezettséget, a Foglalkoztatási Alapból teljesítik. Mindazokat, akiket ez utóbbi érint, a lakóhelyük szerinti megyeszékhelyen, illetve a fővárosban működő munkaügyi szolgáltató irodánál kérhetik a támogatást. Szemlencsék Zsámbékról Minden kórházba eljut Szűkszavú hír szólt arról, hogy Zsámbékon egy magyar—amerikai—NSZK vegyes vállalatot avattak, amely jelentős fordulatot hoz a hazai szemlencseellátásban, lévén hogy az új zsámbéki üzemben készülő importot váltanak ki. Arra voltunk kíváncsiak, vajon az orvosi gyakorlatban mit jelent ez a lehetőség. Mint azt dr. Kaszás Annamáriától, a Rókus Kórház szemészeti osztályának főorvosnőjétől megtudtuk, az ország minden kórházát Zsámbék látja majd el műlencsékkel, amelyekért a beteg vénnyel fizet, s a társadalombiztosítástól térítést kap. A lencséket szürkehályog esetén operációval ültetik be, ám mostantól nemcsak a fővárosban szerezhetők be e gyógyászati segédeszköz termékek- zök, hanem bárhol az országban. A Zsámbékon steril körülmények között készülő szemlencsék minősége az ígéretek szerint megegyezik a korábban exportból érkezett társaikéval, erre garancia az, hogy a gyártás technológiáját egy NSZK-beli cégtől vették át, s külföldi alapanyagot dolgoznak fel. Tábla jelzi a tilalmat Védik a természet értékeit A Pest Megyei Tanács több évre szóló környezetvédelmi programot dolgozott ki, s ennek keretében a leglátogatottabb területeken számos, különösen nagy értékű természeti értéket törvényes védettség alá helyezett. A gondosan ösz- szeállított listában szerepelnek — egyebek között — kipusztulóban levő nádasok, különböző orchideafajták és a homoki területeken sokfelé található fátyolvirág. A védett, növények közé sorolták a gödi „sárgafát", az albertirsai Hársas-völgy hársfáit. a veresegyházi úszó szigeteket, amelyek különböző növények kusza összefonódásából keletkezve lebegnek a vízen. Ezek olyan erősek, hogy akár egy embert is megtartanak. Természetvédelmi terület lett o dunakeszi nádas, amelynek a lápokon elszaporodott értékes növényvilágában sokfajta kétéltű található. A Nagykőrösön és környékén levő néhány szép, öreg tölgyfa törzsére is felkerült a védettséget bizonyító jelzőtábla. A védett értékek megsértése, vagy megsemmisítése súlyos anyagi következményekkel jár. Ezt helyénvaló figyelembe venni, mielőtt valaki ezekkel a növényekkel szeretné díszíteni otthonát. Éppen a közelmúltban hatalmazták fel rendeletileg az erdők őreit (hatósági személlyé minősítve őket), hogy szükség esetén a helyszíni bírságolással is éljenek. K. Z.