Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-29 / 74. szám

1990. MÁRCIUS 29., CSÜTÖRTÖK 5 Állattartásból nem lehet meggazdagodni Mitől lesz a kolbász 300 forint? Asszonyt a cifra ronggyal, '% férfiembert a hasán kell meg­fogni — tartja egy régi népi mondás, amihez a mi falunk­ban még azt is hozzátették: vagy a jószágát dicsérd a gazdának. Ez a mondás jutott eszembe az alsónémedi Somogyi-por­tán, minekutána jó fertály­óráig hiába vesződök, a konok gazda nem akar kötélnek áll­ni, nem hajlandó az állattar­tásról beszélni. — Szépek ezek a tinók — mondom a négy bikaborjúról, amint a láncot csörgetve kö­vetelik a szénát a jászolnál. — Megjárja — enyhül So­mogyi István hangja,* majd rákérdez: Tán ért a jószág­hoz? — Nem sokat, de azt a lai­kus is látja, jó gazdát szolgál­nak. Megengedi, hogy lefotóz­zam őket? — Ha akarja ... A többi már megy magától, mint a kakukkom óra. a megdi­csért bikaborjúk jóvoltából el­sőként a sertéshizlalás forté­lyairól ókít Somogyi uram. — Az állattartók nagy része maga fialtat, én vásáron ve­szem a malacot 12 hetes ko­rában. Nem olcsó mulatság, 1800-2000 forint darabja, de kevesebb velük a rizikó, mintha magam elletnék. — Egy turnus 7-8 hónapig tart, ennyi idő alatt érik el a 120-130 kilót. Sem több, sem kesebb nem lehet — főleg a szalonna vastagsága a fontos. Maximum másfél centi — ez az előírás. Az ilyen disznóért 72 forintot fizet az átvevő ki­lónként, vagyis egy 130 kilós disznóért, élősúlyban, 9000- 9500 forint jár, a 20 disznóért kábé 190 ezer forint. Jó, mi? — Aztán most nézzük meg azt is, mibe kerül egy disznót felhizlalni. Megeszik hét má­zsa kukoricát, ez 5000 forint. Kezdetben malactápot, később koncentrátumot igényel, kü­lönben lassú a gyarapodása. A tápnak 13, a koncentrátum- nak 17 forint kilója. A krumplit, marharépát, giz- gazt nem számítom, az kike­rül a kertből. Szóval — látom erre kíváncsi —, ha minden jól megy, keresek rajtuk 60-70 ezer forintot. A sertések után a borjúhiz­lalást elemezzük. Egy bikaborjú annyit nyom „szalmarágó’’ korában, mint egy felhizlalt sertés, ám jó- valta drágább, 14-15 ezer fo­rint darabja. A szalmarágó azt jelenti, már nem szopik, már megbirkózik a szálasta­karmánnyal is. — Ez a legkritikusabb idő­szak. Ha ilyenkor hasmenést kap, az isten sem kúrálja ki a bajból, elhull, vihetem a dög­temetőbe. — Mit fogyaszt egy ilyen jószág naponta? — Ez a négy borjú 40 kiló kukorica-árpa koncentrátum- keveréket kap naponta, lucer­nát és kukoricaszárat vegye­sen. Mindezt 14 hónapon ke­resztül. Ez idő alatt vagy el­érik a minimum 550 kilót, vagy megette a fene az egé­szet. Van, aki elmegy a nyolc mázsáig, ez a maximum súly. Én 600 kilónál mindig le­adom. Ebben a súlyban 78 fo­rintot fizetnek kilónként, a négy borjúért 180 ezer forin­tot. Az állattartáson kívül So­mogyi István 6,5 hektár saját földet is megművel, innen ke­rül ki a hizlaláshoz szükséges széna, marharépa, krumpli és szemestakarmány, valamint a két ló élelme. (A két paci árán egy kamiont lehetne venni. A Somogyi-birtokon ők töltik be a traktor szerepét.) Somogyi István — saját be­vallása szerint — évi 160-190 ezer forintot keres bruttó (alatta lévén az 500 ezer fo­rintnak, csak a 6,5 hektár után fizet 8000 forint föld­adót). Napi 12-14 órás ke­mény munkával. Ha nagyon rágyűl a munka, napszámost fogad, 500 íorint-f koszt/nap fizetségért. Hízókúrára fogva VIHAR EGY ÁROK KÖRÜL Testével állította meg a markolót! TÉLTEMETŐ-TAVASZKÖSZÖNTÖ SZENTENDRÉN Nyitás április elsején A hirtelen lehűlés nem tud­ja visszafogni a fák levélbon­tó kedvét, üdén zöldülnek, s az építőknek, népművelőknek sincs idejük a Pismány-hegy- ről érkező hideg széllel törőd­ni, teljes gőzzel folynak az utolsó simítások a szentendrei skanzenban. — Itt most valóban minden­ki ügyködik, a vasárnapi nyi­tásra készülünk — mondja Loszmann Agnes népművelő, ő maga a nyitó programot egyezteti, és a színes prospek­tusokat vizsgálja át egy kollé­gával. A mutatós könyvecskék Szentendre büszkeségét, a Sza­badtéri Néprajzi Múzeumot hivatottak bemutaini az ér­deklődőknek. — Április 1-jén reggel ki­lenckor nyitunk, a felsö-Tisza- vidéki és kisalföldi tájegység épületcsoportjait teljes egé­szében kitárjuk a látogatók előtt. A skanzen tavaszi nyi­tása az érdekesebb szentend­rei események közé tartozik, az idén még nevet is kapott; Téltemető-tavaszköszöntő ün­nep. — Milyen élményekben lesz majd részük az első látogatók­nak? Mint folklórcsemegét ajánlom a budakalászi Lenvi- rág együttes programját, egy sor, már-már feledésbe merü­lő farsang végi, tavasz eleji népi szokást elevenítenek fel dalban és táncban a gyerekek. Ezt követi majd egy sor be­mutató, ősi, kihaló mestersé­gek képviselői és művelői lát­tatják a kosárfonás, lángossü- tés, lószőrékszer- és patikóké- szítés, valamint a gyertyamár- togatás tudományát. A hely­ben készülő lópatkókat meg Is lehet vásárolni, s akinek ne­tán kedve szottyan a gyertya- mártogatáshoz, saját készítésű gyertyákkal világolhat a hús­véti feltámadáskor. — Ha már a népművészetről beszélünk, hadd adjak hangot annak a reményünknek, önök feltehetőleg távol tartják a giccskészítőket. — Hozzánk csak az orszá­gosan, sőt, nemzetközileg jegy­zett népművészek, a Népmű­vészet Mesterei kapnak meg­hívót, s csak az általuk „fém­jelzett,, alkotásokat, terméke­ket lehet, forgalmazni a skan­zen területén. — Ennek örülünk, tavaly ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a tiszta búza közé ocsú is tévedt Szentendrén. — A skanzen 46 hektáros te­rülete égy külön világ, itt mi szabjuk meg és mi ellenőriz­zük, hogy mit kínálnak a lá­togatóknak. Abba viszont nincs beleszólásunk, hogy a városban mit árusítanak. Én úgy vélem, a visszatérő és rendszerint műértő vendége­ket nem lehet becsapni gics- csel. — A külföldiek hogyan iga­zodnak el a skanzenban? — Jól képzett, angolul, né­metül és franciául beszélő tárlatvezetőink vannak, a hét minden napján reggel 9-töl délután 17 óráig állunk a bél­és külföldi látogatók rendelke­zésére. Az előbbi évek vitáit elkerülendő itt megemlíteném, 16.30-ig adunk ki jegyet, de ez nem azt jelenti, hogy a ké­sőn jövők 17 órán túl is bent maradhatnak a skanzenban. , Az inflálódás ide is begyű­rűzött, valamivel drágább a belépő, a bemutatóval egybe­kötött napokon felnőtteknek 40, nyugdíjasoknak 20 forint, „sima" napokon 20, illetve 10 forint. Gyerekek, sorkatonák es mozgássérültek nem fizet­nek. A következő bemutatóra húsvét első napján kerül sor Húsvétvasárnap címen, en­nek programja is változatos, sőt, színpompás, mindenek­előtt a „népi gasztronómia’’ iránt érdeklődőknek ajánljuk. Lesz kuglófsütés és mézeska­lácskészítés, no, meg persze tojásfestés és tojáspatkolás, amit a nagyérdemű publikum maga is kipróbálhat, ha van hozzá türelme. (—tula gyé—) Niagykáta térségét járva sokszor hallottam már, hogy fineszes és vehemens a kókai ember, ha egyszer a maga igazának a kiharcolásáról van szó. Ezt az állítást látszik igazolni az a tavaly őszi eset is, amikor a polgárok és a tanics közötti ellenségeske­dés már-már utcai harcokba torkollott. Az építési előadó még karhatalmat is kénytelen volt kérni testi épsége vé­delmében! Am még ez sem számított, mert az Üjszölö ut­cában lakó Sz. úr a markoló­gép alá vetette magát!... De hadd kezdjem inkább az elején a történetet. Már ha egyáltalán behatárolható, hogy mikor kezdődött az ügy, s ki kibe mikor bökött olyan tüs­két. amelyiknek a nyoma még hónapok múltán is fáj. Ügyintéz a hivatal Az idős Laczkó Józseféknak érvényes építési engedélyük volt — tervrajzzal — az Üj- szőlő utcai házuk előtti ke­rítésépítéshez. Mégis, néhány héttel azután, hogy elkészült az új. drága kerítés (1974- ben), Nyári István, a Kókai Tanács építési előadója — aki a tervrajzot készítette — Laczkóékkal felszedette a ke­rítést, azzal, hogy rakják egy méterrel beljebb, mert az ut­cát szélesítik. Nos, a kerítés azóta való­ban beljebb került — még 1974-ben — egy méterrel. De csak Laczkóék kerítése, az összes többi ott maradt, ahol addig volt! Hogy miért? Mert nem sokkal a különös akció után kiderült, hogy a tanács­nak még sincs elég pénze az Üjszőlő utca szélesítésére, aszfaltozására. A dolog annyi­ban is maradt volna — nem számítva az idős házaspár eg- zecíroztatásának máig fájó emlékét —, ha az elmúlt őszön valakinek eszébe nem jut ugyanabban az utcában árkot ásatni. Nagy esőzések idején bokáig jártak az emberek a latyak­ban, sárban, az alacsonyabb kertekből elvitte a csapadék a termőföld színe-javát. In­dokoltnak látszott hát az árok kiásatása az utca páratlan ol­dalán. Ki gondolta volna ak­koriban, hogy ez a döntés nagy cirkuszt von majd maga után?! Az utca lakóinak vélemé­nye megoszlott az árakásás szükségszerűségéről — leg­alábbis Biess Zoltán tanácsi ügyintéző szerint. Aki nem akarta, azért tiltakozott, mert szerinte nem a dombon kel­lett volna kiásatni az árkot, s legkevésbé sem lett volna szabad abbahagyni a lejtős utca végében, a völgyszerű bemélyedés közepén. Mások a lakásokhoz bekötött vízveze­téket féltették a téli fagyok­tól. Ki- vagy beásni? Aztán attól, amilyen mun­kát láttak az utcabeliek, el­ment a kedvük az egész vízel­vezetéstől. Hiszen amit a munkások reggelitől estédig kilapátoltak, az estétől regge­lig szépen visszacsorgott a hol ilyen, hol olyan mély medrű árokba! Annyi sütni- valója úgy látszik senkinek sem volt, hogy a laza, homo­kos földet azonnal elszállít- tassa az árokpartról. Más­nap reggelre a szél vissza­fújta a kiszáradt homokot oda. ahol volt. Ebből hamar elegük lett az Üjszőlő utcaiaknak. Persze hogy meg akarták akadályoz­ni a drága s közpénzen vég­zett fuser munkát! Csakhogy jött a karhatalom. Hiába fe­küdt Sz. úr a markológép alá, kihúzták onnan, s az árok elkészült. Már amennyire, hiszen ami nem csúszott visz- sza a homokból, azt maguk a kókai polgárok lapátolták vissza. Valamit visz a víz Igaz, semmit sem veszítet­tek azzal, hogy egy árokféle maradt a hiábavaló munkál­kodás eredménye. A víz to­vábbra is a földes úttesten folydogál. Ha mégis az árok­ba szökik, jaj annak, akik az utca aljában lakik, mert a silány gátat szakító szennyes áradat mindent magával so­dor! Még Szolga Józsefék. Nyári Lászlóék tiltakozását is magával vitte, mint a felásott homokot. Szóval, volt aki kifelé lapá­tolt, volt aki befelé. Hogy vé­gül is ki mit csinált azzal a nyomorult árokkal, most már mindegy. Csak ez emlékek maradtak meg, s a félelem, hogy hamarosan jönnek a nagy esőzések, s kezdődik minden elölről. Egy biztos. A tanács valamit ásatott az Üjszőlő utcában. Mármint a korábbi vezetés, valószínűleg a saját jelenét — vagy még inkább a jövőjét? Ma már másképpen néz ki az a bizonyos árok. A hí­rek szerint a tanácsi vezetés is. S talán az emberek is másként állnak a probléma megoldásához. Csak az eső ne jöjjön idő előtt... Aszódi László Antal Választói szópár baj A 8-as számú választókerü­let második fordulóba jutott képviselőjelöltjei — dr. Ko­vács László (MDF), Gyurcsok József (SZDSZ) yés T. Mészá­ros András (Fidesz) — április 3-án 18 órakor a százhalom­battai művelődési házban vá­lasztási szópárbajon vesznek részt. Szeretettel meghívják és várják az érdeklődő vá­lasztópolgárokat. Főzelék feltét nélkül Tálcákkal tipródunk déli csúcsidőben, a hosszú sor az ajtóig ér. Ázott ruhák párlata és ételszag ölelkezik a levegő­ben, mely áporodott és lehan­goló. Az asztalon nincs abrosz, kevés a fogas. Minek? A nagy rohanásban az étkezés szép szertartása rég elsilányult kényszerű funkcióvá, aki be­tér, futtában eszik. A tömegétkeztetés e vidéki gócpontja hasonlít Noé bárká­jához, az eszcájggal csörgők társasága jócskán vegyes. Rangra, korra, társadalmi ho­vatartozásra, melyet kivált a menüválasztás jelez. Nercbundás ifjú hölgy kac- kiás kalapkával. (Hogy nincs melege ilyenkor bundában?) Húslevest kér májgaluskával, sültet körettel, savanyúságot, desszertet és almalevet. Kapás­ból kiszámítom a cechet, száz­hatvan forint. Az egy szelet kenyér nincs benne. ősz hajú bácsi kopott lóden- ben, a kabát minimum har­mincéves. A kis öreg tétová­zik, az árakat nézi. A szakács — jópofa srác —, kiszól a pult mögül: nagy adag főzelék fel­tét nélkül. Jól mondom, fater? A bácsi bólint, s bölcs bele­nyugvással nyúl a csuzpájzos tányérért, a zöldborsón valóban nincs semmi. A nagy adag jel­ző is túlzásnak tűnik, olyan, akár az ára, kenyérrel együtt húsz forint ötven. Tudom, nincs jogom mások menüjét megkérdőjelezni, leg­feljebb eltűnődhet az ember. Vajon arra a bizonyos közös asztalra ki tett le eddig többet; az ifjú hölgy avagy az öreg­ember? Alighanem a« utóbbi, s éppen ezért keveslem harminc-negy­ven év munkájáért az egy tál főzeléket, amelyre még feltét sem jutott. — Mit adhatok? — kérdi a szakács, ezúttal tőlem. — Abból a főzelékből, amit a bácsinak adott. Én nekem is feltét nélkül. Úgy látszik, a srác formában van, most velem pimaszkodik. — Sokadika van vagy dié­tázik? — Egyiket sem. És ha tudni akarja, szívből utálom a zöld­borsót! — Akkor miért azt kéri? — Csak! — nézek rá kihívóan. — Szolidaritásból! M. Gy. O. Budaörs, Szabadság: Március l-jén 6 és 8: Harlemi éjszaka 30-án 6: Vaklárma (színes, mb. (színes mb. am. bűnügyi vígj am. vígjáték), 31-én 6: A kis csá- 2-án 6 és 8: Tőzsdecápák (színe bitó (színes francia vígjáték), áp- mb. am. film). 4-én 6 és 8: AB rilis l-jén: Robotpárbaj (színes mb. am. sci-fi). 2-án és 3-án 6: Sherlock és Én (színes, mb. am. vígj ), 4-én 6: Cocktail (színes, mb. am. vígjáték). verly Hllls-i zsaru II. (színes m am. bűnügyi vígj.). Pomáz. Szabadság: Március 3 án 6: Véres játék (színes, m am. kalandfilm), 31-én 6: Idegi Dabas, Kossuth: Március 29-én test (színes, mb. angol film), á 6: Veszedelmes viszonyok (színes, mb. am. film), 30-án 6: A kis Ve­ra (színes, mb. szovjet film). Sí­én és április l-jén 6: Dobjuk ki anyut a vonatból (színes, mb. am. vígj.), l-jén 4: A cárlány és a hét dalia (színes, mb. szovjet mese­film), 2-án 6: Meghalni a szere­lemért (színes, mb. am. film), 4-én 6: Rémálom az Elm utcában lis l-jén 6 és rilis l-jén 6: Nindzsák har (színes, japán kalandfilm), 2-; 6: Századunk tanúja: Habsbu Ottó (színes, magyar dók. filrr 4-én 6 : Egyik kopó, másik (színes mb. am. bűnügyi vígj.' Ráckeve. Szabadság : Március [ én 6 és 8 : Jézus Krisztus horos kópja (színes magyar film), áp: I. (színes, mb. am. horror). Ágyűgolyófuta (színes, mb. am. film). 2-án Dunakeszi, Rákóczi: Március 3-án 6 és 8: A sogun árnyé 2.9-én háromnegyed 6 és 8, 30-án 8: Bombajó bokszoló (színes, mb. olasz vígjáték), 30-án háromne­gyed 6: Ászja Kljacsina története (színes, mb. japán tört. kalan film), 4-én 6 és 8: Véres ját (színes, mb. am. kalandfilm). Százhalombatta, műv. köz) (szovjet film). 31-én és április 1- Március 30-án 6: Amadeus I— jén fél 4: Diótörő (szin.es, am. ba­lettfilm) 2-án háromnegyed 6: Csonka Bereg I—II. (magyar dok.- film), 3-án és 4-én 6 és 8: Bűnva­dászok (színes, mb. olasz vígj.). (színes mb. am. film), 31-én április l-jén 4: Egyik kopó. m sik eb (színes, mb. am. bűnüg vígj.) 2-án 6: Indiana Jones az utolsó kereszteslovag (szím Érd, műv. ház: Március 29-én mb am. kalandfilm), 3-án Imagine — John Lennon (színi zenés angol film). Szentendre. Dunakorzó: M^ cius 29-én és 30-án 5 és 7: fél 6: Krisztus utolsó megkísérté' se I—II. (színes mb. am., film), április l-jén fél 4: Hét mesterlö­vész (színes, am. western), l-jén fél 6: Imagine (színes, zenés an- utolsó csepp (színes am. kalan goi film), 2-án fél 6 és fél 8: film). 31-én és április l-jén 3: Őrület (színes, mb. francia—am. védelmező (színes, mb. koreai k krimi), 3-án fél 6: A kis Vera landfilm), (színes, mb. szovjet film). Gyál Dózsa: Március 30-án fél 6: Erotikus fantáziák (színes olasz erotikus film), 31-én fél 6 tős szerepben (színes, mb. film), április l-jén fél 6: Meg­halni a szerelemért (színes, mb. am. film) 2-án fél fi: Harapás nes mb francia—am. film). 31­(színes olasz horror). 4-én fél 6: és április l-jén 6 és 8: Véres j Harlemi éjszakák (színes, mb. am. ték (színes, mb. am. kalandfiln bűnügyi vígj.). 2-án 6 és 8:, 3-án 6: Vaklárr Nagykáta, Rákóczi: Március 29- (színes, mb. am. vígjáték), 4- én és 30-án 6: A sárkány éve (szí- 6: Robotpárbaj (színes, mb. hon nes, am. krimi), 31-én és április kongi sci-fi). 3l-én 9: Jó réggé Vietnam! (színes, mb. am. filn április 2-án és 3-án 5 és 7: Egy kopó. másik eb (színes, mb. a Két- bűnügyi vígj.) 4-én 5 és 7: A 1 am. Vera (színes, mb szovjet film Szigetszentmiklós, Kossut Március 30-án 6 és 8: Őrület (s: — Ugye, most bolondnak tart? Igaza van. Bolond az a paraszt, aki manapság állatot tart. Ennyi munkával, ennyi pénzért. — Közel a város, miért nem ment el egy gyárba dol­gozni? — Na látja, itt van a kutya eltemetve! Próbáltam. Megér­tem a 63 évet, de összesen egy esztendőt éltem a más kenye­rén. A fene ott egye meg a gyárat! Még a takarítónő is nekem parancsolt. Dehogy tartom én bolond­nak Somogyi Istvánt s a hoz­zá hasonlókat. Csupán azon töröm a fejemet, mitől lesz a 78 forintos marhahúsból 180-220 forint, mire eljut az üzletbe, vagy miért kerül egy kiló jobb kolbász 300 forintba, noha az alapanyag II. osztá­lyú sertéshús, 68 Ft/kg. Valójában nincs ebben sem­mi rejtély, a dolog nyitja egy egyszerű közgazdasági képlet: a késztermék ára az önköltsé­gi ár függvénye. Hogy hol ug­rik meg az önköltségi ár? Semmi esetre sem az állattar­tóknál. A vágóhídon, a gyár­ban, a kereskedelemben, a szállítóknál. Az önköltségnek is van függvénye, vagy ha úgy tet­szik, attól függ, hány felesle­ges státus, hány íróasztal ta­pad hozzá, ami mögött olya­nok ülnek, akik évi 160 ezer forintnál jóval többet keres­nek, és jóval kevesebbet dolgoznak, mint Somogyi Ist­ván. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents