Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

1990. MÁRCIUS S., SZOMBAT n 5 Hatalmi szó döntött a Teátrum ügyében Csak a színpad és a műsor nem tetszett Miért alakult ki nézetelté­rés Szentendre és a Pest Me­gyei Tanács között a Szent­endrei Teátrum miatt? Rövi­den: azért, mert a Pest Me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága úgy döntött, hogy 1990. január 1-jétől megszün­teti a Szentendrei Teátrumot, s helyette a Pest Megyei Ta­nács nyári színházként Vác központtal indít évről évre is­métlődő sorozatot. Az idei helyszín a váci Lőwy Sándor Szakközépiskola karmelitaud­vara. Átvette a megye Nézzük a történetet, amely magyarázatot ad a város és a megye közötti nézeteltérés ki­alakulására. Tudni kell, hogy a Dunanyarban a 60-as évek végén kezdtek játszani nyári színházban. Az állandó hely­szín Szentendre Fő tere lesz. Az egész környék lelkesedett érte, megfogalmazták a célo­kat is: a város, illetve a tér hangulatához illő, régi magyar darabok felújítása. Néhány sikeres esztendő után 1972-ben a megyei ta­nács határozatban átvette a Teátrumot Szentendrétől. Ak­koriban a centralizálás volt a divat. Amíg a helyiek, Békés András, Zsámbéki Gábor, He­rényi Imre eredeti koncepció­ja érvényesült, mindenki sze­rette a Teátrumot, amely 1980-ra a Szentendrei nyár legkiemelkedőbb programja lett. Mi több, 1980-ban a He­rényi Imre rendezte Dundoe Marönjé télitálála'tnák minő­síthető. A neves rendező azt vallotta, hogy a Teátrum ott kezdődik, ahogy az ember a városba ér. 1980-tól azonban változott a műsorpolitika, nőtt a kelle­metlenség. A lakosság egyre nehezebben tűrte a hatalmas színpadot a város legértéke­sebb helyén, a Fő téren. Za­varta a gyalogosforgalmat, tönkretenné a tér látványát, a boltokat nem tudták az áru­val megközelíteni, a házak fa­lába kampókat, rudakat, sze­geket vertek a díszletekhez, amiket máig sem távolítottak el. Ráadásul a műsor kom­mersz lett, jöttek a rosszabb- nál rosszabb darabok — Csiky Gergely Munkácsija, a Három a. kislány —, nőtt a deficit. (Kiadás 4 millió, bevétel 1 millió alatt.) 1983-ban a ne­hézségek láttán a Madách Színház lemondott a Teátrum rendezési jogáról, vagy helye­sebb így mondani, kötelezett­ségéről. Hosszabb keresés, té­továzás után egy évre a Mis­kolci Nemzeti Színház lett a gazda, majd következett a bu­dapesti Nemzeti, Malonyai Dezső rendezésével. Az új rendező nem osztotta azt a nézetet, hogy színház az egész város, ő ragaszkodott a Fő térhez. Ez nem tetszett a helyi vezetőknek, azt az ötle­tet részben elfogadták, hogy a prózai darabok mellé éven­kénti váltással zenés játékokat is felvegyenek. Aztán, ahogy közeledünk napjaink felé, te­ret kaptak a népszínművek, amelyek ellen egy emberként tiltakozott a település. A vég­ső elkeseredést a Piros bu- gyelláris díszlete, a zsúpfede- les ház váltotta ki, amely a behemót színpaddal együtt az egész teret elfoglalta. A szentendreiek hába hangoztat­ták, hogy a népszínműnek itt nincs talaja, hiszen e helyet mindig mezővárosi polgárok lakták. A Teátrumtól való elhide- gilléssel párhuzamosan egyre népszerűbbek lettek a Város­házudvari játékok, a Szabad­téri Néprajzi Múzeumban rendezett műsorok, a Temp­lomtéri játékok, amelyek rá­adásul még nyereséget is hoz­tak. Fejük felett döntöttek Persze, a fényekhez tarto­zik az is, hogy a politikai vál­tozások nélkül a szentendreiek soha nem érvényesíthették volna akaratukat a minden­ható megyével szemben. Még a tanácstestület is megbáto- rodötC s többszöri hafáridő- módosítás után meghozta a döntést: 1989-ben nem engedi felállítani a Fő téren a néző­teret. A HNF helyi bizottsága pedig ülősztrájkot helyezett ki­látásba, ha megjelennek az ácsok. Nem volt rest a megye sem. Azzal vádolta a lázadó várost, hogy az alternatívok uszályába került. A szentendreiek bizonyítani akarták, hogy a Teátrummal semmi bajuk, csupán a szín­padot utálják, s a műsorpo­litikával nem értenek egyet. Ezért pályázatot írtak ki olyan drámára, amely illik a városi elképzelésekhez. Három mun­ka érkezett be. A Nemzeti Színház és Malonyai Dezső ítélete: alkalmatlanok. Ugyan­akkor arra kérték a szentend­reieket, hogy az egyik darab A fekete, a szürke nem az igazi Szoftvercsere A Magyar Gazdasági Ka­mara szervezési és számítás- technikai tagozatának elnök­sége legutóbbi ülésén foglal­kozott a Magyarországon for­galomba került, illetve hasz­nálatba vett, nem tisztázott eredetű számítógépprogra­mokkal. Az elnökség tagjai­nak egybehangzó véleménye szerint valamennyi magyar gazdálkodó szervezetnek töre­kednie kell arra, hogy ezek­nek a számítógépes program­csomagoknak magyarországi forgalmazása rendezetten, jo­gilag szabályozott körülmé­nyek között történjék. Az elnökség megállapította, hogy az utóbbi időben jelen­tős javulás mutatkozik e té­ren. Mind több jó minőségű, világszerte használt számító- gépes programot, programcso­magot hoznak legális körül­mények között Magyarország­ra, illetve Magyarországon forgalomba. Ennek a tenden­ciának az erősítése, a szoft­vertermékekre vonatkozó ke­reskedelmi korlátozások el­törlése valamennyi magyar felhasználó, programfejlesztő és forgalmazó együttes érde­ke. Az európai piacokhoz va­ló alkalmazkodás megköveteli azonban, hogy Magyarország ezen a csúcstechnológiát kép­viselő területen is igazodjon az európai követelményekhez, viszonyokhoz. A magyar szoftverfejlesztés, alkalma­zás, valamint a bel- és kül­földi forgalmazás helyzetét döntően befolyásolja az a tény, hogy a belföldi piac, a vállalatok és vállalkozások mennyire tartják tiszteletben a szoftvertermékekhez fűződő ■jogokat és gazdasági érdeke­ket. Az elnökség tagjai szerint meg kell teremteni annak a lehetőségét is, hogy a jelen­leg használt, úgynevezett „szürke”, illetve „fekete” szoftvereket, számítógépes programcsomagokat garantált minőségű, megfelelően doku­mentált és követett változatra cseréljék. Ennek elősegítésére az elnökség tanácsadó szerve­zet létrehozását javasolja; ez a szakértőkből álló testület segítséget nyújthatna a gaz­dálkodó szervezeteknek az il­legális forgalmazással kapcso­latos kérdések tisztázásában. szervezőjének, Váci Attilának küldjék el a díjat. A városnak erre nem volt pénze, a mű körül azóta teljes a csend. A színpadra is jött megol­dás a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájától. Sőt. más helyeket is alkal­masnak véltek a Teátrumnak. A Postás strandot, a piacteret vagy a hajói a Dunán. A Nemzeti Színháznak ez sem fe­lelt meg. Ilyen közjátékok után a Pest Megyei Tanácsnál és a Nemzeti Színháznál kialakult a sommás ítélet: Szentendre lemondott a Teátrumról. Pe­dig sehol, semmilyen testület, szerv, vezető és egyetlen lakos ki nem ejtette a száján, hogy a játékokat törölni kívánja a Szentendrei nyár programjá­ból! Sőt! De szerettek volna más színpadot és más műsor­politikát. Ezt azonban a régi szemlélet hívei uralmuk csor­bításának érezték. Végleg elveszítik? A nevezett vb-döntés előtt a Pest Megyei Tanács műve­lődési osztályának dolgozója megkereste Krajcsovits Ist- vánné szentendrei tanácselnö­köt. Egy szóval sem említet­ték, hogy kész az előterjesztés, melyben végleg elveszik a Dunakanyartól a Teátrumot. A tanácselnök még egyszer le­szögezte: csak a tribünnel és a népszínművel van baja a la­kosságnak. A város által életre hívott, de később me­gyei kezelésbe vett játékokat akarja. A döntés ilyen előz- miények után született. Meg­jegyzendő még. hogy a hatá­rozatról máig sem kapott ér- tÁítést Szentendre lakossága. A megyei vb-ülésrg senkit nem hívtak meg. Lehet, hogy a döntéshozók lelkiismerete nem volt tiszta. Vicsotka Mihály NÉPSZERŰ AZ ÓCSAIBOLYAI Vonzó szellemi bázis Először került sor felvételi vizsgára, február 23-án a majd­nem négy évtizedes önálló ócsai Bolyai János Gimnáziumban. A következő tanévre felvehető legkevesebb 60—90 helyre 108 végzős általános iskolás pályá­zott, főként helybéliek, de az első hullámban szép számmal jelentkeztek a környező tele­pülésekről is. Vagyis több mint 100-an jelölték a felvételi la­pon első helyen és bizonyára számosán még második, vagy harmadik lehetőségként az ócsai gimnáziumot. Ezért dön­tött úgy az iskolavezetés, hogy magyarból és matematikából írásbeli felvételi és szóbeli el­beszélgetésekkel szelektál a je­lentkezők között. Dabasról Marozsi Sándor vasúti tiszt kísérte a felvételiző fiát, Tamást. Kérdésemre: $ Miért ide, mikor helyben is van gimnázium, így vála­szolt: — Ez egy erős iskola, itt van követelmény. A gyerek jeles tanuló, reál érdeklődésű, de még nincs konkrét elképzelése a jövőjéről. Viszont jó a nyelv­érzéke, németből és oroszból eminens. Itt megfelelő alapokat szerezhet az egyetemhez, főis­kolához. Meg aztán — tette hozzá némi nosztalgiával — a feleségem is az ócsai Bolyaiban végzett, én magam is itt érett­ségiztem. Dabasról egyébként vagy húszán jöttünk, de ahogy beszélgettem a szülőkkel, a többség a kereskedelmi szak­középiskolai osztályba szánta a csemetéjét. — Jólesik a jó hírünket visz- szahallani — derül fel Zsadá- nyi László, igazgató arca. Egy­ben megerősíti az imént hal­lottakat: — Valóban, szep­tembertől első ízben indul ke­reskedelmi szakközépiskolai tagozat, ez iránt most nagyobb az érdeklődés. Egy oszályt ter­veztünk, a 30 helyre ötvenhe- ten jelentkeztek. Ez egyértel­műen jelzi, hogy helyes irány­ban tértünk el az eddigi általá­nos gimnáziumi oktatási for­mától. Újdonságként bevezet­jük a telex-, a számítógép- és a crossbar-telefonközpont ke­zelésének tanítását, valamint a Golyósmalomban őrlődik szott alapanyag minősége is jobb az előzőleg beszerzett­nél. A papírgyártáshoz szüksé­ges egyik alapanyagot külföld­ről szerezték be a papírgyárak. A savas eljárással készülő pa­pírgyártás nagyban szennyez­te a környezetet. Ismeretes, hogy a Balatonfűzfői Papír­gyár bőven fizetett már bün­tetést környezetszennyezé­sért, s mindent megtenne a technológiaváltásra. Így jött létre a kapcsolat a Pilisvörös- vári Érc- és Ásványbányák­kal, ugyanis itt kezdték meg a tíz mikron alatti szemcsézett- ségű dolomit feldolgozását. A gyárak tehát átállhatnak a „semleges enyvezésű tech­nológiára”. Az Ásványbányák megrendelői közé tartoznak még műanyagfeldolgozó üze­mek, sőt, egy váci kft. nö­vényvédő szerek anyagaként használja fel. Ennek az új terméknek az előállítása sok­kal olcsóbb, és az itt bányá­Megkezdődik a golyósmalom indítása (Erdősi Ágnes felvételei) gépírást. A tanév közbeni gya­korlati foglalkozásokat egybe­függően több napon két-három alkalommal, például a karácso­nyi meg húsvéti vásárok idején akarjuk tartani. Készséges partnerekre találtunk e ter­vünk megvalósításához a Ská­la Metró, a Kispesti Centrum és a Kőbányai Vas- és Edény Áruházakban. Szeretnénk elér­ni, hogy a végzős diákjaink e vállalatok kereskedelmi köz­pontjaiban töltsék el a gyakor­lati idejüket, bepillantást nyer­ve ezzel az anyagbeszerzés-, gazdálkodás és az adminisztrá­ció korszerű ügymenetébe is. 0 A szülők racionális szem­pontok alapján döntenek. De mi vonzza a két gimnáziumi osztályba a gyerekeket? — Feltehetően az iskolánk korszerűsödése. Egyrészt az új gimnáziumi szárny felépülté­vel — a múlt év szeptember 1-vel vettük birtokba, a régi földszintes épületünk alá volt dúcolva —, normalizálódtak és némileg modernizálódtak a ta­nítási feltételeink. Egyelőre. Másrészt pedig — amint azt már konstatálta az imént —, úgy gondolom, oktatási színvo­nalunk is vonzó lehet. Ennek biztosítéka a jól felkészült, sta­bil tanári kar. A most 21 tagú testületünknek 4 év alatt foko­zatosan nyolc szaktanárral kell gyarapodnia. Hogy milyen fel­készültségű kollégákat sikerül majd bevonnunk, az persze a lakáslehetőségektől is függ. Jelenleg is gondunk, hogy a ta­nárok közül nem egy bejáró, jómagam is Hernádról ingá­zom nap mint nap. 0 Több felvételiző fiatal em­lítette, hogy az idegen nyelvek miatt jelentkezett éppen ide. — Kiemelten kezeljük a nyelvtanítást. A két alapnyel­vünk az angol és a német. Ezek egyikéhez lehet választa­ni másodikként az olaszt, a la­tint, az oroszt és szeptembertől a franciával bővül a kínálat. Dé ha valakinek még futja az idejéből és energiájából, az eszperantót is felveheti ön­szorgalomból. Igyekszünk diák­jainkat a középfokú nyelvvizs­ga követelményeinek szintjén felkészíteni. Tanulóink közül az érettségijük előtt többen is simán vették már ezt az aka­dályt. Jövőre, kísérletképpen, a gimnáziumi tagozaton egy spe­ciális osztályt indítunk: két csoportra osztva a tanulókat, matematikát és idegenvezetést oktatunk majd, emelt szinten. 0 Említette, hogy az új épü­letszárny birtokbavételével csak időlegesen oldódtak meg az oktatási gondjaik. — Az új épületünk tetőtere még csupasz, beépítetlen. Nyelvi laborok hiányoznak onnan, korszerű audiovizuális berendezésekkel, öt-hat millió forint kellene a befejezéshez. 0 Távlati terveik? — Nem is olyan nagyon táv­latiak: mielőbb megépíttetni a tornatermet és a három épü­letszárnyat zárt közlekedőkkel összekötő aulát. Hét új tanter­met jelentene a terv teljes ki­vitelezése, a helyekre feltétle­nül szükségünk lenne a négy év alatt feltöltődő tanulói létszám miatt. Remélem, hogy idővel nem kell majd visszaköltöz­nünk az omladékák közé.. 0 Van-e valamilyen gazda­sági alapja az optimizmusá­nak? — Az előrelátó józan észre, a falu és a megye további ál­dozatkészségére apellálhatunk csupán. Huszonnyolc millió fo­rintba került eddig az új épü­letszárny és jószerivel egy év alatt megépült. A további két épületszárny sem kerülne töb­be és a megvalósítás időben megosztható. Vétek lenne el-, odázni. A Bolyai János Gim­názium a nagyközség szellemi bázisa. A gimnázium sorsa, jö­vője szervesen összekapcsoló­dik Öcsa sorsával, jövőjével, fejlődésével. Lingvai Pál Kísérleti környezetkímélő Szélből lesz a hidrogén Magyarországon is elkez­dődtek azok a felméréseik, amelyek eredményeként meg­tudható, hogy mennyi szél­energia hasznosítására van lehetőség hazánkban egy új­fajta energiatermelési mód­szer alkalmazásával. Ennek lényege: a szél segítségével előállított elektromosság fel- használásával a vízből elektro­lízis útján hidrogént nyer­nek, s ezt hasznosítják a to­vábbiakban, mint energiahor­dozót. A vizsgálatot a Magyar Villamos Művek Tröszt 1 mil­lió forinttal támogatja. Ez az eljárás azért rendkívül figye­lemreméltó, mert a hidrogén előállításához csak a beruházá­si költségre van szükség, az energiahordozó ingyen áll ren­delkezésre. Minek ez a cirkusz már? Általános Iskolás gyerekek járták a* elmúlt hetekben Buda­örs utcáit, és aláírás ellenében meghívókat adtak át a címzettek­nek: a Biatorbágy és Vidéke Takarékszövetkezet Igazgatóság városi kirendeltsegének részközgyűlésére. A Jókai Mór Művelődési Központban, február !8-án este úgy 60-70 ember gyűlt össze az ezerhatszáz budaörsi takarékszövet­kezeti tagból. A meghívottak közül sokan eljöttek, és az iga­zoltan távol lévök több mint a felét kiteszik a létszámnak, tehát a részközgyűlés határozatképes — állapították meg a vezetők. S mit jelent az igazolt távoliét? Aki nem tudott, vagy nem akart itt megjelenni, az a meghívó átvételekor a nyomtatványon kéz­beadott számos indok egyikének aláhúzásával megindokolhat­ta elmaradását. A meghívó két részből állt; a felső — dátummal, napirenddel — maradt a meghívottnál, az alsót — aláírással, alá­húzással — összegyűjtötték. Eszerint aláhúzni — igazolttá ten­ni a távollétet utólag is lehetett. Nem állítom, hogy egy esetben is ez történt, de a lehetőség fennállt. Ennyit a határozatképes­ségről ... Az igazgatóság nevében Bozsóné Kovács Jolán beszámolt a ta­karékszövetkezet 1989-es tevékenységéről, az idei üzletpolitikai terv főbb célkitűzéseiről, majd következett a küldöttek megvá­lasztása. Nem először kellett a vezetőség javaslatára szavazni; nyíltan, kézfeltartással, fogadtak el — csekély tartózkodással és ellenszavazattal — minden eléjük tárt dolgot a megjelentek. Keseregtem: ennyire kísért a múlt? Nincs, aki elhinné, hogy itt bele lehet szólni az ügyekbe? Aztán az „egyebek” napirendi pont alatt néhányan mégis csak felszólaltak. Egy úr kifogásolta, hogy a tavaly szervezett bécsi bevásárló utakról ö nem hallott időben, ezért nem is mehetett. A válasz: „Két hétig hirdettük a kedvezményes utazásokat a kirendeltségen. Arra nincs lehető­ségünk, hogy minden tagot külön értesítsünk.” És ígéret: idén már az ABC-áruházban is kitesznek plakátokat. Emellett még ketten felállították, bemutattatták a már megszavazott kong­resszusi küldötteket. De azt senki sem kérdezte, hogy a tízből miért csak öt van jelen, és miért jó, ha közülük három is szö­vetkezeti alkalmazott? ök képviselik a tagságot? Aki eljött, azzal jelenléti ívet írattak alá, hogy „részt vehes­sen a tombolán”. A rendezvény végén egy kávéfőző, egy kávés- készlet, számtalan reklámszatyor, szomüvegtartó, öngyújtó így talált gazdára. A záróaktus után a nyertesek elégedetten távoz­tak, akit pedig nem fogadott kegyeibe Fortuna, az is csak ezért bosszankodott. S lehet, hogy csupán az ment el a részközgyű­lésre, aki nyerni akart? Hisz a napirend utolsó pontjaként az ajándéksorsolás szerepelt. Még a gondolat is elkeserít. Távozófélben csak Bozsóné Kovács Jolán egyik kijelentése járt a fejemben: „A kongresszuson fel akarok szólalni, hogy fölösleges, ráadásul nagy feladat az aláirásgyűjtéses meghívó- kézbesítés a részközgyűlések összehívására. Változtatni kellene az előíráson ...” Igaza van! A takarékszövetkezetnek haszontalan kiadás, a megjelent tagok többségének idöpocsékolás volt ez az egyórás összejövetel. Akkor minek ez az egész? Kántor Miklós A folyamatvezérlésű automati­kai helyben készítették saját elképzelés szerint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents