Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-23 / 69. szám

1990. MÁRCIUS 23., PÉNTEK 5nxfrBi0^pJP W Borz úr nagyozz mérges Borz úr mérges. Borz úr nagyon mérges, sőt, olykor rettentően az. És aki látja az arcára kiülő érzelmeket, nem is csodálkozik. Borz úr ugyanis azért mérges, néha csak szimplán, ám többször nagyon és retten­tően (nckihevülései jól nyomon követhetők sze­mén és hangjának mélyü­lésén), mert a Független Kisgazdapárt egy önjelölt­tel lett gazdagabb Dunake­szin, a 3. számú választó- körzetben. Borz Miklósnak pedig az a feladata, lévén a párt megyei bizottságá­nak főtitkára, hogy kezé­ben tartsa a dolgokat. Hát ez az, ami nem mindig si­kerül. — Nekem először a dunake­szi vb-titkár szólt — meséli indulatosan —, hogy jöjjek ki egyeztetni, mert két jelölt van a körzetben. Ezzel körül­belül egy időben kaptuk a jelzést Albert Lászlótól, a párt ottani jelöltjétől is, hogy Cse- lőtei János a Független Kis­gazdapárt nevében gyűjti a kopogtatócédulákat. Cselőlei Jánosnak egyébként szintén összegyűlt a szükséges 750 ajánlószelvénye, ám az erről készült okiratot durván meg­hamisította. ■ Eszerint a párt tudta és akarata nélkül lépett fel valaki a kisgazdák szí­neiben ... — Pontosan így van, ami annyit jelentene, hogy, tekint­ve a szavazatok megoszlását, gyakorlatilag mindkét jelölt — így a hivatalos is — veszte­sen került volna ki a válasz­tási küzdelmekből. Ráadásul ez a hámisítás nem kevésbé felháborító. Olyan otromba, Törvényesített törvénytelenség? Szocialista Capitaly Hiába, nemcsak a témát, a helyet Is Illik Jól megválasztani. Hát tegnap megválasztották. Mert a Gellért Szálló ugye a Hun- garHotelshez tartozik, a HungarHotels pedig az idegenforga­lom mellett botrányokban utazik mostanság, és máris kész a gondolati sor. Ml másról beszélhetnének ezek után a Gellért- ben. ha nem egy botrányról. Történetesen egy olyanról, ami a gazdaságot érinti. Tényleg, szinte rosszul érez- né magát az ember, ha nem olvasna minden héten valami disznóságról. Hogy most is ke­rüljön valami az asztalunkra, arról Páski Csaba, a Bajcsy- Zsilinszky Baráti Társaság kör­nyezetvédelmi szakosztályá­nak vezetője, valamint Kiss E. Csaba, a Zöld Párt VI. kerületi csoportjának ügyvivője gon­doskodtak. Nem kevesebbet ál­lított csütörtökön e két férfiú rögtönzött sajtótájékoztatóján, mint hogy körülbelül 30 mil­liárd forint vándorol jelenleg Magyarországon állami tulaj­donból magánkézbe. És törté­nik mindez teljesen törvénye­sen, helyesebben törvényesí­tett törvénytelenséggel. Az ügybe Páski Csabáék környe­zetvédőkként ütköztek, mond­hatni véletlenül. Kiderült, hogy csupán az utóbbi két év­ben 6300 részvénytársaság és kft. alakult. Többségük létre­jöttéhez állami, vállalati, szö­vetkezeti vagyont használtak fel. térítésmentesen. A dolog mögött természetesen alig né­hány befolyásos ember, cso­port áll. Gyakori eljárás volt; hogy vezető beosztású állami tisztviselők részvénytársasá­goknál, kft.-knél vállaltak ál­lásokat, és hivatalból szerzett információikat hasznosították második munkahelyükön. Szó­ba került egyebek között So­mogyi Lászlónak, a világkiállí­tás közelmúltban leköszönt kormánybiztosának neve is, akit éppen e- pozíció betöltése miatt választottak hajdan egy­szerre két részvénytársaság el­nökévé. Kis E. Csaba a burjánzó pri­vatizációért. a hihetetlen ext­raprofitért, s egyáltalán egy olyan szituáció kialakításáért, melyben az összefonódások a tanácselnököktől az állam­titkárokig számos tisztviselőt érintenek, többek között az Igazságügy- és a Pénzügymi­nisztériumot vádolta. A ver­senyhelyzet nélkül, térítésmen­tesen szerzett állami ingatla­nok sorsát egyelőre csak a fő­városban vizsgálták a zöldek, ám nem lehet szerintük kétsé­ges, hogy hasonló maffiák Deb­recentől Szombathelyig min­denhol léteznek. És hogyan tovább? Páski Csaba úgy gondolta, a rossz törvényeket felül kell vizsgál­ni. Nemcsak azért van erre szükség, mert ellenkező eset­ben az ország kiárusítása pil­lanatok alatt megvalósulhatna — hisz az államiból magán­kézbe került vagyon akár már a harmadik napon nyugati ér­dekeltség lehet —, de azok, aikiik most ezekben az ügyek­ben érintettek, könnyen politi­kai hatalmát szerezhetnek. A zöldek a Parlament és az Ál­lami Számvevőszék elé szeret­nék vinni a problémát, a tör­vényeket pedig — a ’87-es föld­törvényt, a gazdasági átalaku­lásról szóló ’89-es törvényt, va­lamint a társasági törvényt — az Alkotmánybíróságnál akar­ják megtámadni. Valószínűleg erre mondanák még a laikusok is: folytatása következik. De könnyen lehet, hogy már nem a Gellértben. F. Zs. ÁTALAKUL A NÉPSZABADSÁG Külföldi tulajdonost keresnek Lemond a Magyar Szocialis­ta Párt a Népszabadság napi­lap tulajdonjogáról, azt átru­házza a megalakult Szabad Sajtó Alapítványra. A párt nem kívánja saját lapjaként felhasználni az* újságot, az a célja, hogy a Népszabadság szocialista szellemű, demokra­tikus néplappá váljon — je­lentette be Nyers Rezső, az MSZP elnöke csütörtökön az újságíró-szövetség székházá­ban. Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője beszámolt ar­ról, hogy a? alapítvány rész­vételével hamarosan gazdasági társaságot hoznak létre, amely­ben részt vesz a lap kiadásá­val jelenleg foglalkozó Hírlap­kiadó Vállalat. A társaságba külföldi tulajdonosokat is be kívánnak vonni, s már meg­kezdődtek a tárgyalások. Olyan­külföldi cégeket . keresnek, melyek nem veszélyeztetik a lap jelenlegi irányvonalát. A Népszabadság vagyonának felértékelése megtörtént, a szakemberek 200 millió forint­ban állapították meg értékét. Marton Frigyest megihlette, a tábornokokat bosszantotta Lehetséges, hogy Marten Frigyes vidám filmet készít Bokor Imre Kiskirályok mundérban című, nagy vihart kavaró köny­véből amelvről — a parlamenti vizsgálat lezárása utánra már korábban megígérve — tegnap tartottak sajtótájékoztatót a Hon­védelmi Minisztériumban. Ám az elmúlt hetek, napok esemé­nyei indokolttá tették, hogy Kárpáti Ferenc miniszter más té­mákat is szóba hozzon. Fél krumplival hamisított az önjelölt képviselő ' ———— ínrlnlntncan — hocrv iniiiak- Iri nrim.it.í'n munkát. VPf?7.pf.t C!sp­primitív munkát végzett Cse- lőtei úr, amilyet az iskolások szoktak az ellenőrzőjükben el­követni. Valószínűleg egy fél­bevágott krumplidarabbal nyomta rá az okiratra dr. Ba­logh György országos elnök- helyettes aláírását, valamint a pecséteket. Ez utóbbiak any- nyira gyengén sikerültek, hogy a fénymásolaton már nem is látni őket. Balogh úr ugyanakkor szinte kinevetett bennünket, mikor megmutat­tuk állítólagos kézjegyét. Bi­zonyára halványabban vihette át Cselőtei. János a betűket a papírra, mert az eredeti pél­dányon a dupla vonalakból tisztán látszik, hogy golyós­tollat húzták utána a szignót. ■ Beszéltek önök azóta Cselőtei Jánossal? — Sem az ügy után, sem előtte, soha nem találkoztam ezzel az úrral. Cselőtei János annyira önállóan tevékeny­kedett, hogy a jelölteknek a propagandacélra és utazásra kiosztott húszezer forintot sein próbálta felvenni. A botrány kipattanása óta mellesleg — ha lehet így mondani — még jobban kerül minket, csupán küldötteket menesztett egy- egy üzenettel hozzánk. ■ Ha jól gondolom, a szóban forgó papír — és ezt már ön is kijelentette — okiratnak minősül, Ter- veznek-e valamilyen eljá­rást Cselőtei János ellen, példának okáért okirat­hamisítás címén? — A választásokig egyelőre nem foglalkozunk a kérdés­sel. Mindenesetre a Belügy­minisztériumban székelő ®r- szágos Választási Bizottság megsemmisítette Cselőtei úr jelöltségét, eltolt rörvnd időn belül nyilván ki fogunk zár­ni pártunk soraiból. Feltéve persze, ha Cselőtei János mindezek után még ragaszko­dik a tagságához. Falusy Zsigmond Ősi szakma végnapjai A gödi Dunamentl Tsz egyik jövedelmező ágazata az öntő- üzem, amely az eddigi hagyo­mányos kézi öntési technoló­giát rövidesen a korszerűbb nyomásos öntőgépekre cseréli fel. Ezzel nemcsak a dolgozók munkakörülményeit javítják, hanem kevesebb selejtet re­mélnek (Vimola Károly felvétele) Magyar-kuvaiti vegyes vállalat? Kuvaiti olajipari és közgaz­dasági , szakemberek jönnek Magyarországra április elején azért, hogy a magyar—kuvaiti vegyes vállalatok megalapítá­sához felmérjék a gazdasági viszonyokat és lehetőségeket. A touvaiiti olajügyi miniszter múlt heti budapesti látogatá­sának alkalmával elsősorban az értékesítési hálózatban tör­ténő együttműködés szándéka fejeződött ki, de amennyiben számukra kifizetődőnek lát­szik, a magyar feldolgozóipar­ral is együttműködnének. Egyelőre azonban marad­junk még a könyvnél. A mi­niszter a honatyáknak készí­tett jelentésből részleteket ol­vasott fel, olyan mondatokat, amelyek szerint a szerző több esetben meglehetősen szabadon használta fel a tényeket, s al­kalmanként szóbeszédeket tün­tetett fel valóságként. Kárpáti Ferenc szerint, mivel a könyv az utóbbi esztendők változá­sairól nem szól, torz képet ala­kíthat ki a közvéleményben a hadseregről — ezt állítólag maga Bokor Imre is elismerte a miniszterrel való találkozá­sainak egyikén. A leírtak valóságtartalmá­nak vizsgálatára felkérték a katonai főügyészt, aki jelenté­sében megállapította : Bőkor Imre egyes esetekben megsér­tette a személyiséghez fűződő jogokat. Kárpáti Ferenc keményen bí­rálta azokat a korábbi főtisz­teket és tábornokokat, akik magúk is hamis képet festet­tek meghallgatásuk során a hadseregről. Név szerint is megemlítette Török Mihály nyugalmazott altábornagyot, aki a vizsgálóbizottság előtt korábban valóban azt mondta, hogy a honvédség jelenleg nem képes az ország védelmére, olyannyira nem, hogy adott esetben a járművek jelentős része el sem tudná hagyni a laktanyát, a rossz műszaki ál­lapota miatt. „Ez nem igaz’’ — jelentette ki a miniszter. A könyvben szereplő szemé­lyekkel kapcsolatban megerősí­tette, hogy korábban a honvé­delmi miniszternek „roppant nagy hatalma” volt évtizede­ken keresztül, miközben a kor­mány és a Parlament jobbára csak asszisztált. A helyzet az utóbbi időben azonban alapve­tően megváltozott. Jellemző, hogy Czinege Lajosról sem volt nehéz megállapítani: a hírhedt kaszópusztai vadászte­rület építésénél visszaélt a ha­talmával. A sajtótájékoztatón szóba ke­rült a haderőcsökkentés kér­dése is. Bombaként robbant a hír, amely szerint Kárpáti Fe­renc javasolni fogja a kor­mánynak, hogy ne jövőre, ha­nem már az idén augusztustól csökkentsék 12 hónapra a ka­tonai szolgálati időt. Kárpót­lást kapnak azok is, akik most vonultak be, s várhatóan 18 hó­napig kell viselniük a mun­dért: valamennyien plusz egy hét szabadságot vehetnek igénybe, s a hat hónapot be­számítják a tartalékos szolgá­lati időbe. Ha e kezdeménye­zést elfogadja a Miniszterta­nács, akkor azzal is számolni kell, hogy a jövőben a katonák a szállítási kampány kivételé­vel semmilyen módon nem tud­ják segíteni a mezőgazdasági betakarítást és nem vehetnek részt más népgazdaságilag ki­emelt feladatokban sem. A kedvezmények köre to­vábbra is megmarad, így nem kell bevonulniok a rendőrök­nek, a bányászoknak és a pénzügyőröknek, s akadnak szép számmal olyanok is, aki­ket viszont a hadsereg nem akar behívni: konkrétan a bű­nözőkről van szó. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva Kárpáti Ferenc ismét megerősítette: a román hadse­reg ma olyan gyenge, hogy bi­zonyosan nem kerülhet szóba hazánk megtámadása. Ezt egyébként a román honvédel­mi miniszter is kizárta. Ha­sonló elképzelésekkel mi sem foglalkozunk, a vitás kérdése­ket mindenképpen békés esz­közökkel kell megoldania a két országnak. Több kérdés hangzott el az­zal kapcsolatban, hogy a tisz­tek, főtisztek mely pártokat támogatják. A sajtótájékozta­tón jelen lévő Fehér József fő­osztályvezető ennek firtatását alkotmányellenesnek minősí­tette — teljes joggal. / F. Z. Lesz-e második, harmadik, sokadik ? Az első magyar telefontársaság Néhány nap múlva, már­cius 28-án a nagykovácsi ál­talános iskolában Derzsi And­rás, közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter aláírja azokat az okmányokat, ame­lyek törvényesítik az Első Ha­zai Távközlési Rt. megalaku­lását. Elvi áldás Ez a nap — ha még ezt nem is érezzük át igazán —, új fejezetet nyit a magyaror­szági távközlés történetében. Az aláírás nyilván nagy pub­licitást kap majd, és az is valószínű, hogy ennek megfe­lelően ünnepélyes keretek között történik. A legnagyobb elégtételt és örömet mégis az a féltucatnyi ember érzi majd, akiknek több mint egyévi munkájukba, harcukba, ko­moly anyagi és erkölcsi koc­kázatvállalásukba került en­nek a társaságnak a megala­kítása. Nagykovácsiban száz lakos­ra három telefon jut. Ez az országos átlag tizede. A fő­városhoz — innen élnek a kovácsi vonalak — már ne is hasonlítsuk! Ha megkezdi ér­demi működését az Első Ha­zai Távközlési* Rt., akkor Nagykovácsi eléri a magyar átlagot, a száz lakosra jutó harminc telefont. Addig azonban még sok mindennek kell történnie. S ezek közül csak egy, bár két­ségtelenül igen fontos állomás a miniszter aláírása. Ahhoz, hogy az említett társasági for­ma egyáltalán- mint lehetőség szóba kerülhessen, a társasági törvény megszületésére volt szükség. Ez azonban kimond­ja: „engedélyhez kötött tevé­kenységet úgy lehet végezni, ha az egyik résztvevő az en­gedélyezésben részt vevő sze­mély" — vagyis esetünkben a Magyar Posta utóda, a távköz­lés. A nagykovácsiak tehát tárgyaltak a Budapesti Táv­beszélő Igazgatósággal, s ők — nyilván, mert fantáziát láttak a telefontársaságban — haj­landók voltak beszállni a részvénytársaságba. Apport­ként az igazgatóság egy konté­nerközpontot vitt be. Ezt, va­lamint a településen már mű­ködő 34 telefonállomást a részvénytársaság üzemelteti majd. Az első fecskét üdvözölte a minisztérium, és még novem­berben az ügyletre elvi áldá­sát adta, Doros Béla minisz­terhelyettes is. Ám a tulaj­donviszonyok tisztázása miatt meg kellett várni, hogy a Par­lament módosítsa à postatör­vényt, ami december utolsó napjaiban megjelent a Köz­lönyben, ,s bizony megnehezí­tette a szervezők dolgát. Nem nagy üzlet Ugyanis kiderült, hogy a részvények felének állami tu­lajdonban kell maradni, azaz nincs mód arra, hogy a nagy­kovácsi polgárok részvénye­sekké lépjenek elő. S ez a döntés megakadályozta azt is, hogy számottevő külföldi tő­két vonjanak be az üzletbe. Tőlünk nyugatra ugyanis so­kan „biznisznek" tartják a telefontársaságot, s szívesen áldoztak volna erre a nagyko­vácsira, hogy az elsők lehes­senek, hogy egyáltalán bent lehessenek ezen a piacon. Mert mi tagadás, az Első Hazai Távközlési Rt. nem lesz nagy üzlet a részvényesek számára, hiszen mindössze egyetlen ezervonalas konté­nerközpontot üzemeltetnek egyelőre. S ma még azt sem tudni, hogy a posta a beszél­getések két forintjaiból 10, avagy mondjuk, 90 fillért en­ged át az rt.-nek. Olyan tech­nikai akadályok is nehezítik a dolgot, hogy egyelőre nincs műszaki megoldás, amellyel mérni lehetne a nagykovácsi kimenő és bejövő hívások számát. Hiszen egyetlen tele­fontársaság (a posta) eseté­ben nem volt értelme az ilyen mérésnek, de két üzemeltető összekapcsolása esetén már igen. A nagykovácsiaknak tehát le kellett mondaniuk a rész­vényesi címről. Ám ők, a tele­fonra évtizedek óta hiába várók, így is boldogan fizet­tek. A belterületen élőktől 35 ezret", az üdüJőövezetielktől 45 ezret kértek, míg a közületek- től egy vonalért 90 ezret. Ily módon több mint tizennégy - millió jött össze, s az rt. szer­vezői — bízva a miniszterhe­lyettes elvi hozzájárulásában — megkezdték a kivitelezést. Megrendelték a konténerköz­pontot, építették a helyét, anyagot vásároltak — még a soros kábeiáremelések előtt. S mindezt úgy, hogy csak a le­vegőben lógott a dolog. Az el­vi hozzájárulás ellenére ugyanis a minisztérium még két hónappal a törvénymódo­sítás után „nem volt felké­szülve az engedély aláírásá­ra”. Más módon viszont nem le­hetne ennyi pénzért telefon­hoz juttatni a nagykovácsia­kat. A társaság ugyanis vala­mennyi igénylőnek garantál­ta, hogy tizenötezer forintnyit ledolgozhat a befizetett ősz- szegből. Bizonytalanra Az Első Hazai Távközlési Rt. az új helyzetnek megfele­lően összeállt. A lakosságot a Nagykovácsi Tanács egysze- mélyben képviseli, szerény ap­portként néhány teîket vitt a „házasságba”. Tag lett a Ma­gyar Távközlési Vállalat Bu­dapesti Távbeszélő Igazgató­ság, a Montavid Mérnöki Rt., a Postabank és némi kis kül­földi tőke is képviselve van az Unipharma düsseldorfi cég személyében. Amikor a jövő héten a mi­niszter aláírja az első tele­fontársaság létét igazoló ok­mányokat, tulajdonképpen egy kész mintát kap a tárca, hi­szen Nagykovácsiban olyan alapító okiratot és szindikátu­si szerződést fogalmaztak, amely referencia lehet a kö­vetkező ilyen társaságok ala­kításához. Happy end tehát. Mégis vannak kétségeim. • Ebbe az első, modellértékű telefontár­saságba senki nem a remélt haszonért lépett be — az ál­lampolgárokat kivéve, akik csak így juthatnak telefonhoz. De vajon, ha a társaságala­pítás feltételei toyábbra is ilyenek maradnak, yagy ha kiderül, hogy az üzemeltetők csupán filléreket kapnak, kér­dés, lesz-e második, harmadik, sokadik fecske? Móza Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents