Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-22 / 68. szám

1990. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK 3 Ő MONDTA Tengelyre magyar! Nem több, csupán a pár­ton belüli pluralizmus ka­csint reánk, ha azt olvassuk a Világ március 15-re datu- mozott számában, hogy dr. Fodor Gábor, a Fidesz vá­lasztmányi tagja szerint „elvált szülők gyereke va­gyunk’’, az Elet es Irodalom március 16-ra dátumozott számában pedig dr. Szájer József, a Fidesz alapító tag­ja, Pozsgay Imre kepviselo- jelölt-ellenfele pedig kate­gorikusan leszögezi: „mi nem vagyunk az »elvált szülők gyermeke«”. Döntse el ezt egymás között, Fide- szen belül a két doktor, hi­szen (Fidesz) magánügy, va­jon apa-e az SZDSZ, s ma­ma-e az MDF. Nekünk, állampolgárok­nak sem mindegy persze, kinek a lányával-fiával van dolgunk, ám még kevésbé közömbös, hogy a huszon­nyolc éves — amint az ÊS munkatársa nevezi — „jog­tudós” gazdag tapasztalatai birtokában milyen jövőt szán nekünk. Most is éppen az Egyesült Államokból ér­kezett haza, korábban — a pártállam-állampárt idején! — Oxfordban és az Egye­sült Államokban tanult... két esztendőn át, azaz va­lóban gazdagok és széles körűek a tapasztalatai. Ezek birtokában mer is mérni, ítélni. ő tudja, mint jogtudós, milyen tényekre alapozza általában a bírói kar, s még általánosabban, a jog- alkalmazók egészének az elmarasztalását, a jogi okta­tás csekély értékűvé minő­sítését .., Nekünk, gyalog­polgároknak, akik hogyan is láthatnának bele ilyen, bo­nyolult és magas színvona­lú ügyekbe, érdekesebb, mi több, fontosabb az, amit dr. Szájer József arról mondott, mi lesz „abban az új rend­szerben, amit létre kívá­nunk hozni”. Nos, „a társa­dalmi élet főtengelyévé vá­lik az a jogászi gondolko­dásmód, amit az elmúlt negyven év »sikeresen« ki­irtott." Tehát tengelyre magyar! Bár ... van némi aggályunk. Arról a jogászi gondolkodásmódról lenne szó, amely mintademokrá­ciává, a jogait csorbítatla­nul gyakorló nép paradicso­mává, virágzó honná tette a Horthy-Magyarországot? Az lesz a régi-új tengely? KLIENS Környezetvédők a Dunán Híd szavak és tettek között Háromnapos környezetvé­delmi konferencia fejeződött be tegnap. A résztvevők hét­főn reggel Becsben szálltak ha­jóra és Budapesten fejezték be a munkát. A fedélzeten kis­csoportos műhelymunka folyt, kidolgozták a bergeni konfe­renciára való előkészületek ak­ciótervét. — Ez a dokumentum kelet és nyugat között született — mondta David Rehling, a dán Környezetvédelmi Társaság élt nöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet a konferencia záró­akkordjaként rendeztek. Kijelentését szójátéknak szánta: mivel a dokumentumot a Becs és Budapest közti hajó- űton dolgozták ki, és mert ke­leti és nyugati kormányok és más szervek részvételével író­dott. — Habár a jelenlegi ökoló­giai válság létrejöttében, első­sorban a fejlett ipari országo­kat terheli a legnagyobb fele­lősség — folytatta David Reh­ling —, a megoldást mégiscsak együtt tudjuk megtalálni. A föld nem osztható keleti vagy nyugati szférákra, és kettévá- laszthatatlan az egyes kormá­nyok felelőssége is, Igen nagy szerencsénk — és erre a doku­mentumban több helyen is utaltunk —, hogy a történelem ma olyan új lehetőségeket kí­nál a világméretű összefogás­ra, “amilyenekről akár csak fél évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk volna. Növekszik a szakadék sza-. vak és.tettek között, mondották a környezetvédők egy hónap­pal ezelőtt a Penta Hotelban szervezett sajtótájékoztatón. Erre válaszolva ennek a konfe­renciának a címe „Híd szavak és tettek között” volt. A részt­vevők száma megközelítette a négyszázat, körülbelül 30 szer­vezet delegált küldötteket , a világ különböző országaiból. Magyarországon a Természet- védő Szövetség szervezte a há­romnapos eseménysorozatot, amely előremutat a májusi két­hetes bergeni konferenciára, ahol környezetvédő szerveze­tek, az ifjúság, az ipar, a szak- szervezetek és a kormányok részvételével az eddigi legna­gyobb, államok közötti kör­nyezetvédő tanácskozásra ke­rült sor. Sz. K. Ha nem akarja, ne csinálja Alternatív orvoslás Robin' Cook sikoltozott vol­na a gyönyörűségtől. A-tól O-ig szedte ugyanis pontokba az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kuta­tásetikai Bizottsága előter­jesztésében az orvosi tevé­kenység mindazon területeit, ahiol szükség lehet olyan be­avatkozásokra, melyeket va­laki lelkiismereti okokból nem akar elvégezni. Így vé­gigfutva rajtuk, a tizenöt fel­sorolt szituáció mindegyike elég inspirációt adhatna egy horror-, sci-fi-, vagy krimino­vella megírásához. Például mi van a személyiség irrever­zíbilis megváltoztatásával? Csendessé változtassa-e az idegsebész a szexomán őrül­tet? Végezzen-e olyan kísér­letet az orvos, ahol a kísérleti állat szenved? Mi a helyzet az eutanáziával? Az élő do­norból történő szervkivétel­lel? Az embriókísérletekkel? A génsebészettel? A petesejt Az adósok olajban fizetnek Újra Iránban az Ikarus Az Ikarus és a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat megállapodott a bagdadi (Iraki Ellentétes előjellel Ellentétes szándékkal fellé­pő szervezetek tagjai találkoz­tak szerdán délután a Vérme­zőn lévő tanácsköztársasági emlékműnél. Az Ifjúsági De­mokrata Fórum terve az volt, hogy letakarják a szoborcso­portban lévő alakok. szemét, és rövid beszédben kívánták elmondani véleményüket a Magyar Tanácsköztársaságról. A helyszínen' megjelentek az MSZMP képviselői is, akik ugyanabban az időpontban akarták megkoszorúzni az emlékművet. Amikor a fiata­lok vörös posztódarabkákkal a szoborszernek lefedésére készültek, a mintegy őrség­ként álló MSZMP-sek meg­akadályozták őket, kisebb du­lakodás is támadt. Végül a fe­lek megegyeztek. Megkoszorúzták a budapes­ti Dózsa György úton lévő ta­nácsköztársasági emlékművet is, ahol az MSZMP, a KISZ, a Magyar Ellenállók és' Anti­fasiszták Szövetsége és a Münnich Ferenc Társaság képviselői helyezték el vi­rágaikat. Vácott alig ötven em­ber gyűlt össze délután a 19-es mártírok emlékművé* nél, Százhailombattán még ennyien sem tisztelegtek Kun Béláék előtt. Maga az MSZMP választási bizottsága sem tu­dott választ adni arra, hányán és hol szerveztek pontosan megemlékezéseiket március 21-én a megyében. Egyszerűsítik a határátlépést Nem lesz útlevélkezelés A nyári idegenforgalmi sze­zon kezdetére a magyar ál­lampolgárok, hason,lóa rí a nyugati országok gyakorlatá­hoz, útlevélkezelés nélkül léphetik át a magyar határt. Ezt Bakondi György alezre­des, a BM Határőrség határ- forgalmi osztályvezetője mondta el. Megszűnik az útlevelek pe­csételése, a határőrök mind­össze egy pillantást vetnek az úti okmányra. A külföldieknek csak belépéskor kezelik majd az útlevelét, a kishatármenti forgalomban pedig egyik irányban sem. A hegyeshalmi átkelőhelyen külön sávokat jelölnek ki a magyar autósok számára, valamint a vízum­köteles és a vízummentes külföldiek számára. A határ­őrség ugyanakkor előrehala­dott tárgyalásókat folytat az osztrák és a jugoszláv kollé­gákkal a közös ellenőrzés megteremtésére, hasonlóan a magyar—csehszlovák határon már korábban kialakult gya­korlathoz. Tervezik az „áttör- hetetlen” sorompók eltávolí­tását is, helyettük jelképese­ket állítanak fel. Az osztályvezető azt is el­mondta, hogy tavaly 92 mil­lió utas lépte át be-,' illetve kifelé a magyar államhatárt, 29 millióval többen, mint 1988-ban. Az osztrák határ- szakaszon 58, a jugoszl^von, 85, a csehszlovákon 10, a szovjeten pedig 424 százalék­kal nőtt az utasforgalom. Az utóbbi emelkedés a kishatár­menti átkelésből származik. Ilyen nagyságrendű forgalom kulturált lebonyolítását a ré­gi módszerekkel már nem le­het megfelelően megoldani. Tavaly egyébként már meg­szűnt a túlbiztosított ellenőr­zés, a vonatokon a határőrök már nem kutattak elbújt em­berek után, a sorompót sem csukták le az autósok előtt, s mint ismeretes, a tiltott ha­tárátlépés sem számít már bűncselekménynek, miként megszűntek a határsávok is. A további egyszerűsítést az is indokolja, hogy Olaszország­gal már megszűnt a vízum-* kényszer, s ugyanez május 1-jétől az NSZK viszonyla­tában is megtörténik. Végezetül Bakondi György elmondta: már megkezdődött a sorállományú határőrök fel­váltása hivatásosokkal, s ké­szül az államhatár őrizetéről szóló törvény, amely legmaga­sabb szinten rögzíti a kor­szerűsített szabályozást. S. E, A. I. céggel a 17 éve foly­tatott autóbuszgyártási együtt­működés további öt évre szóló meghosszabbításában. Esze­rint újabb 900 Ikarus 577 típu­sú járművet szerelnek majd össze a közép-keleti országban, mégpedig Mercedes-alvázak- ra építve, 280 lóerős Daimler- Benz motor beépítésével. A meghosszabbított szerződés évi átlagban 10 millió dollár ér­tékű magyar szállítást tesz le­hetővé. (1990-ben 14 millió dollárért exportál az Ikarus Irakba buszelemeket.) Az együttműködés kezdete óta 9 ezer Ikarust szereltek össze Bagdadban, főleg városi és városközi típusokat. Ezeket a járműveket Scania-alvázak- ra építették. Az összeszerelés az iraki—iráni háború idején szünetelt, a kapcsolatokat nemrég újították fel. A magyar—iraki kereskede­lemben a magyar kivitel döntő része hitelben történik. Irak jelenleg 160 millió dollárral tartozik a magyar gazdaság­nak. A közelmúltban kötött megállapodás alapján olajat veszünk Iraktól, egyelőre évi 40 millió dollárért, aminek a felét adósságtörlesztésként tudják be. Az Ikarus üzlete is ebben a kereskedelmi csomag­ban szerepel. Az iraki és a magyar autó­buszgyártók most abban is megállapodtak, hogy közösen fejlesztenek ki turista- és mi­dibuszokat. Az Ikarusnak hasonló össze­szerelő üzemei vannak Egyip­tomban és Líbiában is, vala­mint Kubában, de ez utóbbi helyen az összeszerelés jövője bizonytalan, amióta a kubai vezetés kifogásolja az Ikarus által szállított járműelemek állítólagos rossz minőségét. Oszlik a füst A minap még azon kesergett felhívásában az Országos Do­hányfüstmentes Egyesület, hogy egy párt helyett már nagyon sok párt vezetői fújják a füstöt, ha kell, ha nem. Gondolom, összeült a válságstábjuk, s egyetlen nap alatt kiötlötték a megoldást. Újabb felhívásukban arra buzdítanak mindenkit, hogy a nem dohányzókra szavazzanak. Felsorolnak néhány nevet a képviselőjelöltek közül, végül megneveznek egy pár­tot is; véletlenül se tévesszenek célt az egészségüket kedvelők cédulái. Eddig úgy éreztem, ködben, füstben tapogatózom, ingadoz­tam a pártok programjai között* mérlegeltem elképzeléseiket, mégsem tudtam dönteni, melyikre adjam voksomat. A füstre nem gondoltam, pedig Káin és Abel esetében is azzal kez­dődtek a bajok, az egyikük áldozati tüzének füstje fölfelé szállt, a másiké nem. De ha megfogadom a tanácsot — és így teszünk valamennyien — lesz egy erős nem dohányzó párt és az ellenzék — a bagósok. És jön majd a kampány. A sajtó kideríti a nem dohányzó párt vezetőiről, hogy suty- tyomban füstölnek, mint egy gyárkémény. A trafikos néni nyilatkozik majd : melyik pártember mennyi cigarettát vásá­rolt nála. Időnként feltörik a nem dohányzók párthelyiségeit, és szivart, pipát, cigarettát dugnak el minden szegletbe. A plakátokat átrajzolják, égő cigarettát retusálnak a pártvezérek szájába. Viszont az ellenzék felhívásához — Gyújts rá! — ti­tokzatos kezek hozzámázolják: egy nótára. Végül egy picinyke egyesület országmegváltó, szép eszmék­kel rukkol majd elő, de önkritikusan hozzáteszik: Füstbe ment terv. — Mt — átültetésével? Szóval, valahol itt sikoltott volna fel Mr. Cook, talán mert a témák egy részéről már írt könyvet, ta­lán, mert a többiről írni fog. Nekünk, újságíróknak azon­ban regény helyett csak egy sajtótájékoztató jutott — nem mintha nem hallottunk volna épp elég érdekeset, hiszen az orvosok lelkiismereti szabad­ságáról beszéltek az Egész­ségügyi Minisztériumban. Dr. Vízi E. Szilveszter akadémi­kus rögtön az elején leszö­gezte, a problémának semmi köze az orvosetikához. Nem azzal foglalkozott tehát a fent említett bizottság, hogy a há­lapénzről, vagy kórházi um- buldákról mondjon véle­ményt, hanem magáról a* orvostudományi kutatásokról, és az orvosi beavatkozások­ról készítettek el egy állásfog­lalást. Ha a XIX. század az iparé, a XX. a fizikáé, akkor a XXI. az orvosbiológia jegyében telik majd el, mondta dr. Ví­zi 'E. Szilveszter. Ennek a XXI. századnak a kapujában pedig — ahol biológiai fegy­verekkel fenyegetőznek, ahol akár az ember és állat fú­ziója is megvalósítható — kü­lönösen fontos az a kérdés, ami emberi jogokat érint és sérthet. , Az 1876-os orvosjogi törvényig visszamenően nem található azonban utalás az orvos lelkiismereti szabadsá­gának figyelembevételére. Még erről épp az idén hozott törvény is hiába teszi az ál­lampolgár jogává, hogy lelki­ismereti meggyőződése szerint éljen, ez az orvosi gyakorla­tot megvizsgálva csak korlá­tozottan érvényesül. Jogokról és nem erkölcsi bátorságról ■ van szó, emelte ki dr. Sólyom László egyetemi tanár, mégpedig olyan jogok­ról, melyek akár a főnöki utasítással szemben is érvé­nyesülhetnek. -Dr. Nyíri Ta­más, a Hittudományi Akadé­mia tanára- viszont arról be­szélt, hogy az emberi alapjo­gok csupán addig terjedhet­nek, amíg mások jogait nem sértik. A feltett kérdések leg­többje természetesen az abor­tusszal foglalkozott. Dr. Gáti István akadémikus elmondta, az Orvosoknak ado'tt esetben nem lehet kötelességük ilyen beavatkozások elvégzése, a lelkiismereti szabadságnak te­hát még ezen a területen is érvényesülnie kell. Kérdés persze, mit lehet kezdeni egy állásfoglalással, állítsák azt össze mégoly ko­moly emberek, mint a Tudo­mányos és Kutatásetikai Bi­zottság tagjai. Dr. Vízi E. Szilveszter szerint azt szeret­nék ezzel elérni, hogy az egészségügyi kormányzat vizs­gálja felül, vajon valameny- nyi szabálya, rendelete, uta­sítása megfelel-e egy demok­ratikus országhoz méltó lel­kiismereti szabadságnak. E demokratikus ország alatt most Magyarországot kell ér­teni. Remélem legalábbis, ebben nem tévedek. És ném csak az orvosok miatt. F. Zs. Hozzászólás cikkünkhöz Kóklerkedünk? Szélhámos, kókler — szino­nim fogalmak. A kókler „má­sokat szemfényvesztő módon félrevezető ember”, a kókler­kedés „mások ravasz becsapá­sa” — olvasható a Magyar Ér­telmező Kéziszótár 747. olda­lán. S valami hasonló a Pest Megyei Hírlap minapi (III. 9.) számában. Csak éppen nem a kóklerkedés fogalmi értelme­zésében, hanem (j. a.) glosszá- jából süt át az értelmező szó­tár magyarázata. Egy interjút közölt velem a lap „Matula nyomdokain a kékfényes Szabó?” címmel, korrektül, tökéletesen vissza­adva mindazt, amit mondtam az újságírónőnek. Egyebek kö­zött azt is, hogy miután ma még tiltja a jogszabály a ma­gánnyomozást, — mivel tör­vénytisztelő vagyok, ezért az a kft. — Referens —, amelynek ügyvezetője lettem, csak in- formációkontrollt végez. Vagy­is a másik fél tudtával ellen­őrzi annak állításait, pl. vagyo­ni viszonyairól, egyébről. Ezt a gondolatot tükrözte az a hirdetés is, amelyben a Refe­rens Kft. felhívja a figyelmet ' a házasság szédelgés veszélyei­re — „egy nő idegösszeroppa­nást kapott, mert házasságkö­tés után derült _ ki a férjéről, hogy bűnöző” —, olvasható a hirdetésben. (Bűnöző nem egy­szerűen azt jelenti, hogy bün­tetett; ugye nem tartanak úszónak, ha azt mondom, úszom. De akkor igen, ha azt mondom, úszó vagyok.) A hirdetés ezután ' felhívja a veszélyre a figyelmet: „sze­rezzenek mindketten bizo­nyosságot egymásról — teljes diszkréció". Nem azt mondja, nyomoztassanak egymás után, hanem mindketten, tehát egy­mással megállapodva — mint ahogy házasságkötés előtt meg szoktak némelyek állapodni, hogy mindketten orvosi, netán AIDS-vizsgálatra mennek — lesz bizonyosság az alapja a ké­sőbbi bizalomnak. Rengeteg a házasságszédelgő kókler, aki nőket foszt ki anyagilag és ér­zelmileg, és ezzel — rendsze­rint egÿedül élő — asszonyok­nak okoz szenvedést, hiszen „ravaszul becsapja őket” — az értelmező szótár értelmezése szerint. Nos, az interjút készítő új­ságírónő írása alá egy másik újságíró és nő (j. a.) csinált egy glosszát, ám korántsem azzal a korrektséggel, mint pályatársa, összeveti az inter­jú kijelentését a hirdetés szö­vegével és — kétségbe vonja törvénytiszteletemet, mondván „teljes diszkréciói ígér arra az esetre, ha a férjnek kiszemelt úriemberről a Referens Kft. kideríti, hogy az illető bűnö­ző”. Igen ám, de hol maradt a „mindketten” szócska? Vagy hogy mindketten szerezzenek bizonyosságot? Ha ugyanis „szöveghű” az idézet, már nem lehet szó nyomozásról, legfel­jebb a kölcsönös információk kontrolijáról. És akkor a törvénytisztele­temet sem lehet kétségbe von­ni, ugyebár! És akkor a glosz- sza sem csattan akkorát, ugye­bár! A Referens Bűnmegelőző Kft, éppen arra vállalkozott, hogy az információk hitelesí­tésével minél kevesebb legyen az üzleti és a magánéletben a kóklerkedés áldozata. Na de kérem, ki mondta, hogy az újságírásban nem buk­kanhat fel kókler, • nincs kók­lerkedés „mások ravasz be­csapására”? Szabó László Mindketten ugyanarról írunk és mégsem megállapodva egymással, pedig a fenti gondolatmenet sze­rint ez természetes lenne. Ugyan­csak magától értetődő eszerint, hogy két ember, egy bűnöző és menyasszonya besétálnak a „Re­ferens” Kft.-hez. hogy mindketten bizonyosságot szerezzenek egymás­ról teljes diszkréció mellett. Le­het. hogy a Referens ezt így kép­zelte. de aligha lehet elgondolásu­kat „életszerűnek” nevezni. Ha egy „bűnös” vagy „kókler” el akar titkolni bizonyos információkat a múltjáról, aligha fog azért fizetni, hogy azt kiderítsék. Így a szóban forgó hirdetés a lehető legvalószínűtlenebb helyze­tet tételezi fel. Am ha ez mégis előállna, változatlanul fennmarad a. kérdés: az információk kont- ‘rollja milyen eszközökkel végezhe­tő el újabb információk beszerzé­se, gyűjtése, azaz nyomozás nél­kül? Valószínűleg ez az ellentmondás a kft. számára is feltűnt, mert a kölcsönös bizonyosságszerzést tel­jes diszkrécióval hirdető reklám­jukkal mostanában már nem ta­lálkozhatunk a lapokban. Szabó László hozzászólásának címéül a „Kóklerkedünk?” kérdést választotta. Levelének változtatás nélküli közlésével olvasóink meg­ítélésére bízzuk, milyen választ adnak erre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents