Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-20 / 66. szám

1999. MÁRCIUS 29., KEDD Rajtra készen Már a földekről beérkezett tárcsákat javítják Csemőn, a Ceglédi Állami Tangazdaság üze­mében. Az aktuális munkák megkezdése előtt a hibákat a műhelyekben gyorsan ki tudják javítani (Erdősi Ágnes felvétele) HEinmÉmíRás német sesítséeeei Lovas szekérrel m i»§jészé! hátán Biatorbágy 1992-ben ünnep­li fennállásának 1800 éves év­fordulóját. Ebből az alkalom­ból a település helytörténeti bizottsága parádés feladatter­vet állított össze. M Mssizzska- dokwmessiwmok Legfontosabb céljuk, hogy a megalakulásuk — 1989. ja­nuár 1. — óta összegyűjtött múzeumi, levéltári anyago­kat méltóképpen elhelyez­zék, illetve kiállítás formájá­ban mindenki számára hoz­záférhetővé tegyék. — Erre a célra három he­lyiséget kaptunk a biatoraá- gyi Szily—Fáy-kastélyban — mondja Buskó András, a hely­történed bizottság elnöke. — Gyűjteményünk eddig levele­zésekből, iratokból, okmányok­ból, fényképekből, képesla­pokból áll. Tárgyi emlékeink szőlészeti, borászati eszközök, az ezekkel kapcsolatos te­vékenységek jellemezték egy­kor településünket. Mú­zeumunk fő szenzációja lenne, ha a Matuska-féle dokumen­tumokat sikerülne a MÁV irattárából megszereznünk, és nálunk kiállítani. A Pest Me­gyei Múzeumok Igazgatósága ebben is támogatna minket. A Természetbarát Tanács segítségével új turistaútvona­lat is tervezőink a jelenlegi vasútállomástól a régi falu fe­lé. Elhaladna a viadukt alatt, a patak mellett, végig a Száz lépcsőn, az Üreg-hegy szik­laképződményéhez, ahonnan egészen a Vertesig el lehet látni. Onnan a Nyakas-to és a Gesztenyés érintésével az autóbusz végállomáshoz ve­zetne. Lenne az útvonalnak egy leágazása a Füzes patai­tól a reiormátus temetőhöz, ahol egy XIII. századi tecnp- lomrom várja a kirándu Ló­kat, majd a Szily—Fáy-kas­tély — leendő múzeumunk színhelye — és a Sándor-kas- tély következne, így a iaiu összes műemlékét lehetne egy kiadás séta közben érintem. A Pilisi Parkerdő Gazdasag a Nyakas-kőnél padokat és esőbeállókat helyez majd el. Ezzel párhuzamosán sze­retnénk a település műemlé­keinek konzerválását is meg­kezdeni. A volt Szily-kápoina például, amely 1801 és 1807 között épült, az utolsó két év­tizedben szinte teljesen tönk­rement. Jelenleg a biai Üve­ges Ildikó, az Ybl Miklós Építőipari Főiskola hallgatója megkezdte a kápolna felméré­sét. és helyreállítási terveinek elkészítését. Az imént emlí­tett XIII. századi templomrom ugyancsak siralmas állapot­ban van, nagyon lepusztult. A 8 és fél méter hosszú, 12 mé­ter magas oromfalán két ha­talmas repedés keletkezett, emiatt életveszélyesnek nyil­vánították. Lehet, vissza kell majd egy meghatározott ma­gasságig bontani. Környeze­tét a helyi tájvédő kör bevo­násával gondozott, kulturált romterületté alakítanánk ki, a helybéliék szívesen vállalná­nak ezért társadalmi mun­kát. Egyesületünk megállapodást kötött a Tájak—Korok—Mú­zeumok Egyesülettel. Eszerint idén nyáron közösen kiadnánk egy ismeretterjesztő füzetet Biatorbágy műemlékeiről és a falu történetéről. F&rom: József temetésekor Ennél még nagyobb szabá­sú elképzelésünk is van; egy helytörténeti jellegű könyvet szerkesztenénk a helyi tanács és a Hazafias Népfront xöz- reműlködésévsl. Bia és Tor- bágy a magyarság és a né­metség, illetve a katolikus és református lakosság találko­zásának színhelye. Az itt álló Sándor—Metternich-uradalom a legjelentősebb uradalom volt az országban, mai utóda a herceghalmi gazdaság. — Miről szólna a gyűjte­mény? — A könyvben részletesen foglalkoznánk az 1916. decem­ber 1-jei nagy herceghalmi vasúti szerencsétlenséggel, amikor a Ferenc József teme léséről érkező bécsi gyors­vonat beleszaladt a szom­bathelyi személyvonatba. Kiser embert kiSsakeftaSSssk — Hatvankilenc halottal és 150 sebesülttel az ország leg­nagyobb vasúti katasztrófája­ként tartjuk nyilván. 1921-ben V. Károly és felesége járt a településen. 1924-ben tornádó pusztított, a meteorológiai iro dalom nem ismert ehhez fogha­tót az ország területén. A töl­csér alakú forgószél több má­zsás szekereket kapott fel a levegőbe, házakat, templom- tornyokat döntött romba. 1931. szeptember 13. a Matu.ska-fé- le merénylet napja, 1945 a kitelepítések éve. Biáról 150 és Torbágyról ezer embert la koltattalk ki. Ök Herbrichting- ben és környékén Bruckner Ferenc vezetésével Heimat­komitee néven csoportot ala­pítottak. Bruckner Ferenc ré­gebben írt már egy könyvet német nyelven Torbágyról, most együttműködési megál­lapodást kötöttünk velük a magyarországi németek hely- történetének feltárására. Sz. K. HA mSlÓLALHAK Mi derűi ki a választások után? Ez a különös ügy februárban kezdődött, amikor nyolc tinnyei és piliscsabai polgár először pakolt ki az őket ért sé­relmekről, megaláztatásokról, a nagy fokú kiszolgáltatottság­ról, félelmeik okáról Kiderült, hogy az előzmények sokkal messzebbre nyúlnak vissza az időben. A kívülállót is elgondolkoz­tathatja az a tény, hogy a toki Egyetértés Termelőszövetke­zet tinnyei lakatosrészlegéből alig másfél év alatt eltávozott a fizikai dolgozók egyharma- da. Majdnem valamennyien szakmunkások, akik közül sokan tíz-húsz évi, helyben ledolgozott munkaviszony után voltak kénytelenek má­sutt megélhetés után nézni. HALLGASSA PARANCS! Akik elmentek, jól jártak, mert legkevesebb ötezer fo­rinttal kaptak magasabb alap­bért az új munkahelyen. Ök a szerencsésebbek, mert két- három vasas szakmával köny- nyebben találhattak maguk­nak jó állást a szomszéd téeszeknél, kisvállalatoknál, vagy éppen a fővárosban. Maradtak az asszonyok, ala­csony iskolai végzettséggel, szakma nélkül. A családot, beteg hozzátartozót ellátó, háztájiban szorgoskodó, beta­nított munkát végző nőknek semmi esélyük sincs arra, hogy másutt, jobban fizető állást találjanak maguknak. Ugyan­is a betanított munkaerő pia­ca harminc kilométeres kör­zetben telítődött. A vállal­kozók, kft.-k, gmk-k, jól pros­peráló kisüzemek viszont el­sősorban a sokoldalúan kép­zett szakmunkásokat keresik. Ám ezek az asszonyok csak ahhoz értenek, amire megta­nították őket: nehéz fizikai munkán bagóért robotolni —, s hallgatni! Hallgatni arról, hogy hosszú évek óta látatlan­ban veszik fel a fizetésüket; hogy a tinnyei részlegvezető titkosan kezeli a bér- és pré­miumlistát; hogy aki „közel van a tűzhöz”, az jobban jár anyagilag, mint aki valóban keményen dolgozik; hogy a munkaidőben elvégzett külön­munkáért sem azok kapják a pénzt, akik teljesítették a rendkívüli megbízatásokat; hogy az átalánydíjas részleg vezetője minden egyes dol­gozó után havonta közel 20 ezer forintot fizet be a téesz- központ kasszájába, a több­letről pedig nem számol el a munkásoknak. Nos, ezek a vádak tagadha­tatlanul súlyosak voltak, ezért azokat egy kérdéscsokor for­májában ismertettük Kucse- ra Józseffel, a toki Egyetér­tés Tsz tinnyei lakatosrészle­gének vezetőjével. Némi huza­vona után, néhány nappal ké­sőbb, a megvádolt válaszolt a kérdésekre. Kucsera József tagadta, hogy a dolgozók látatlanban vennék fel fizetésüket. Azt el­ismerte, hogy a bérjegyzéket valóban összehajtogatja II- lésy József né adminisztrátor. De ezt azért teszi, nehogy a nagyalakú, hosszúkás papí­ron tévedésből egymás fizeté­sét írják alá a dolgozók. Az sem igaz, hogy az összehajto­gatott bérjegyzéken csak a ne­vek láthatók, és a kifizeten­dő összeg el van takarva. Kü­lönben pedig, a borítékon, amelybe a pénzt teszik, rajta van a kapott bér — mondta a részlegvezető. A bér- és prémiumlistát valóban titkosan kezelik, mert annak tartalma — a főnök szerint — nem tartozik a kí­vülállókra. Hogy kiket értett kívülállókon, arról sajnos nem szólt. A munkaidő alatti különmunkának még a gon­dolata eLlen is tiltakozott Ku­csera úr. Határozottan tagad­ta, hogy adómentes jövede­lemhez juttatta volna egyik- másik beosztottját. CÁFOL A FŐNÖK Állításai, cáfolatai igazát, bizonyította Benes Lászlórié, a bér- és munkaügyi csoport vezetője. Majd egy 1987-ben keltezett megyei adóhatósági vizsgálat jegyzőkönyvét is át­adták. A dokumentum szerint csak jelentéktelen, néhány száz forintos tévedéseket, el­számolásokat tárt fel az adó­hatóság. ,Igaz viszont, hogy a jegyzőkönyv még akikor ké­szült, amikor a tinnyei rész­leg a toki szövetkezet szak­csoportjaiként működött. A megelőző és az azt követő időről ez az irat nem vall. Végül Kucsera József fel­ajánlotta. hogy összehívja meghallgatásra az elmúlt szűik másfél év alatt munkahelyet változtatott volt dolgozóit. Ezt a javaslatot elfogadtuk azzal a kiegészítéssel, hogy a tiny­nyei lakatosrészleg kollektí­vája előtt kerüljön sor a meghallgatásra, de a szer­kesztőség is megkapja az ér­dekeltek nevét, címét. Tehát megállapodtunk, bár Kucsera úr az általa felaján­lott tizenegy nevet és lakcí­met írásban — levélben — nem akarta eljuttatni a szer­kesztőséghez, csak telefonon lett volna hajlandó közölni. Hogy miér,t volt ez a különös megkötése? Ki tudhatja? A telefonja viszont állandóan foglalt volt, vagy hosszú idő után sem vették fel a kagylót. Később az Egyetértés Tsz cí­mére emlékeztető és sürgető üzenetet juttattam el a rész­legvezetőhöz. Azonban Kucse­ra József a mai napig mélyen hallgat, akár a szövetkezet központja, ahol úgy látszik, senkinek sem tűnt fel, hogy a tinnyei üzemben már csak egyetlen férfi szakmunkás maradt! A HOSSZÚ KEZEK S mert a beígért neveket, címeket nem kaptam meg, magam láttam az egykori dol­gozók felkutatásához. A nyi­latkozók száma tizenötre emelkedett, de egy sem akadt köztük, aki Kucsera József pártjára állt volna. Még dr. Nagy Mihály, a szövetkezet elnöke is távol tartotta magát az ügytől. Ezek után nem meglepő, hogy a megszólalók kérték: nevük ne jelenjen meg a cikkben, mert tartanak a messzire elérő kezektől. En­nek ellenére felelősséget vál­laltak hangszalagra mondott, vagy leírt nyilatkozatukért, s készek azokat megismételni, akár bíróság előtt is. Ám a nyilvánosság elé majd akkor lépnek, ha eljön az ideje — állították a tinnyei üzem ve­zetőjének viselt dolgairól val­lók. Hogy mikor jön el az az idő? Nehéz leírni a kérdések­re adott választ, mert any- nyira hihetetlenül hangzott, s olyan sokat engedett sejtetni a messzire nyúló kezekről. Az az idő.«— mondták — az országgyűlési választások után jön el!... Aszódi László Antal Utolérhető a szökőár? Előrejelzés építkezőknek Pékháló-happsning Pátyon Iliié és i ißisä Már hírt adtunk arról a Pókháló fantázianevű szövet­ségről, amely Budapest, Pest, Szolnok és Borsod-Abaúj- Zemplén megye hét ifjúsági önszerveződő csoportját fogja össze. Ennek a központja Bu­daörsön van, a tizenéves-ta­nácsadóban. Ez a hálózat független min­den politikai és társadalmi szervezettől, s célja a tizenéves fiatalok jellegzetes gondjainak megoldása, a kulturált közös­ségi életre nevelés, segítség- adás az élet útvesztőiben. A Pókháló foglalkozik még a társkereséssel, lelki segély- szolgálattal, munkahely és alkalmi jellegű szálláslehető­ségek felkutatásával és sereg­nyi olyan gonddal, amelyeket a fiatalok képtelenek lennének egyedül megoldani. Tulajdonképpen a budaörsi Tin-ta — tizenéves-tanácsadó — mintájára szerveződik Pá­tyon, a művelődési házban a Kató, a kamasztanácsadó. Ezek a fiatalok egyelőre még csak egymás között tudják megvitatni a korosztályukra jellemző, egyéni problémái­kat, mert külsősöket, klubon kívülieket a szakmai feltételek hiánya miatt nem fogadhat­nak. Tervezik — a budaörsi Tin-tához hasonlóan — pszi­chológus, belgyógyász és nő­orvos, pedagógus, valamint más szakelőadók meghívását. Ha ez sikerül, akkor már. kül­sősöket is fogadhatnak, tehát a nem klubtagoknak szintén nyújtanak majd segítséget. Ez a kis közösség ma még a sajátos önsegítő mozgalom alapjaival ismerkedik. Pénte­kenként gyűlnek össze, hogy délután négy órától este nyol­cig egyfolytában beszélgesse­nek, vitatkozzanak a szere­lemről, a diák-tanár, illetve a gyerek-szülő kapcsolat konf­liktusainak okairól. A Kató tavaly október köze­pe óta létezik. Máris nagy fá­ba vágták fejszéjüket, mert április 7-ére összehívják a Pókháló valamennyi csoport­ját egy nagy happeningre, is­merkedőnapra. Ez a tervezett összejövetel azért különleges, mert eddig csak a Pókháló csoportjainak vezetői találkoztak két-három alkalommal. Ezúttal elsősor­ban a tizenéves I?ókháló-tagok ismerkednek majd áprilisban, azért, hogy a hét csoport kö­zött közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki. A. L. A. Enyhe volt a tél, de messze még a nyár, a magánépítke­zésre legalkalmasabb évszak, mégis időszerű az építőanyag­ellátásról szólni. Időszerű, mert az év első negyedében élénkebb felvásárlási hullám figyelhető meg, mint ami ilyenkor lenni szokott. Ennek oka persze korántsem az idő­járásban keresendő, inkább az inflációban. Az emberek, látva a felszö­kő árakat, félnek a várható további emelésektől. Igyekez­nek, amit lehet, minél előbb beszerezni. Szűcs Endre ipari minisz­terhelyettes egy, az MTI-nek adott nyilatkozatában össze­hasonlította az építőanyag- ipar tavalyi tapasztalatait az idei év kilátásaival. E szerint a korábbi évek dinamikus növekedése után 1989-ben a lakossági kereslet vissza­esett, a vállalati beruházások csökkentek, így az építőanya­gok iránt megcsappant az igény. Ennek következtében — az üvegipart kivéve — va­lamennyi szakágazat terme­lése visszaesett. Ezért a gyár­tó cégek legfőbb feladatuk­nak immár azt tekintik, hogy jobb minőséggel, korszerűbb termékválasztékkal igazodja­nak a piaci igényekhez. Se­gítség ezen a téren a külföldi tőke bevonása. Pest megyében a Közép­magyarországi Tüzép Et. a legfőbb forgalmazó. Miklós Istvánné kereskedelmi igaz­gató elmondta, hogy noha az év első két hónapjában a ta­valyihoz képest valóban meg­nőtt a kereslet, különösen falazóanyagból, éves viszony­latban mégis mintegy 20-25 százalékos forgalom-vissza­eséssel számolnak. Előrejelzé­sük szerint azonban ebben a megyében lesz a legkisebb csökkenés, akár a másik két ellátási területükhöz; Fejérés Komárom megyéhez, akár az országosan várható arányok­hoz hasonlítjuk. A kereslet-kínálat viszo-i nyáról Miklós Istvánné el­mondta, hogy örökzöld hiány­cikknek számít az égetett cse­rép, cementből nehéz az igé­nyeket kielégíteni, a rubel­elszámolású import nehéz­kessége miatt. Fűrészárunál is hasonló a helyzet, mennyi­ségé államközi megállapodá­sok létrejöttétől is függ. — H. R. M. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents