Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-19 / 65. szám
I im»* 12 <»9<e»i I ) Utazás ’90 XX7ÍIV. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM Ára: 5,80 forint 199S. MARCUÍS-^Ss-H&TKÖ Március 15-ét ünnepeltük v Szigorúan nbc-ren dhen Pilisen cserkészek átlfak a 43as emlékmű előtt Az embernek az jut eszébe: ' ha már szabad, akkor nem is olyan érdekes. Szabadnap volt, szabad volt ünnepelni, rendőrt is alig-alig lehetett látni, s mégis kevesebben voltunk, mint tavaly. Igaz, a fölhajtás nagyobb volt. Volt kokárda, picike, meg felöltőt betöltő, volt, aki nemzetiszínű zászlóba öltözött, volt trikolórból hajpánt meg kcrsza- lag, s persze, a zászlók. A vörös hiányzott, csak helyette városi lobogók meg pártok zászlai, transzparensei lengtek a gyűléseken. Aztán jelvények is voltak szép számmal, koronás és koronátlan címerek, választolt eszményképek és eszmék betűszavakban hajtókára tűzve. Meg persze rz ón okiatok pró és kontra a közelgő választások jegyében. Volt konzervműsor a tévében a betiltott helyszíni közvetítés helyett, a szabad sajtó napja alkalmából, és voltak elkülönült, feleselő szózatok a nemzeti egység jegyében. Csak az emberek, azok voltak kevesen. Abonyban a régi szokást fölelevenítve ünnepelték már- cus 15-ét : a zeneiskola falánál elhelyezett Kossuth-em- léktáblánál Fodor László helybéli tanár mondta el az ünneppel összefüggő gondolatait, majd az ünneplők a helyi római katolikus, illetve a református templomba vonultak. A hangulat minden pátoszt, túlzást nélkülözött, inkább a kölcsönös tisztelet jellemezte. Csak egy baj volt: ebben a 1G ezer abonyi közül mindössze háromszáz osztozott. Vácott a városháza előtti téren összegyűlt ezer ember óriási tapssal fogadta, amikor az erkélyről fölmutatták a kék-piros színű városzászlót, rajta az újra használatos történelmi címerrel. A látványosan érkező lovasokat az ünneplő sokaság a székesegyházhoz kísérte, ahol Csuka Tamás református lelkész és Bohát István evangélikus lelkész mondott beszédet. Monor nem vonult ki testületileg a Fő térre, legföljebb képviselőivel volt jelen. Valamennyi párt képviselői koszorúztak a Kossuth-szo- bornál, a sorukat látván, már-már úgy tűnt: ők alkotják a város ünneplő „tömegét”. Nagykörösön nyugodt, megfontolt, pártharcoktól mentes ünneplés zajlott. A körzetközpontban ünnepi nagygyűlést rendeztek, a Kossuth-szobor- nál, ahol a harangok zúgása, majd a Himnusz elhangzása után Huszár Kálmán tanácselnök-helyettes beszédét hallgatta meg a közönség. Az ünnepség végén a városban működő politikai pártok helyezték el a megemlékezés virágait — szigorúan ábécésorrendben ... Gödöllőn együtt ünnepelt a város március 15-én a Petőfi- szobor előtt. Remsey Iván festőművész ünnepet méltató szavai után kért szót a Gödöllőn tartózkodó Csíkszereda testvérváros delegációjának egyik tagja is. Az ünneplő 200 főnyi ember ezt követően kettévált. Az egyik csoport a Dózsa György úti temetőbe ment, ahol a 43-as emlékműnél kisdobosok és cserkészek álltak díszőrséget. Ezzel egy időben a Török Ignác-szobornál is elhangzott a Nemzeti dal, melyet koszorúzás követett. Az ünnepség utolsó progFöl virágozták a 43-as honvéd bronzszobrát is Cegléden Egy koszorúzó Monorről ramjaként ökumenikus istentiszteletet tartottak a református templomban, ahol jelen volt és beszédet mondott Fidél atya, máriabesnyői kapucinus rendfőnök, Szente Péter református és Roszik Gábor evangélikus lelkész. Bényén 42 év után először ünnepelhette szabadon saját maga választotta formában március 15-ét a kis község lakossága. Ismét lehetőség nyílt arra, hogy a hajdani megemlékezések színhelyén, az úgynevezett templomkertben a harangszó elcsendese- dése, a Himnusz eléneklcse után felhangozzon a Nemzeti dal. A rendezvényt egyetlen helyi pártként a Független Kisgazdapárt szervezte a gombai, kávai hasonló csoportok segítségével. Az ünnepségen azonban részt vettek a pándi, a tápiógyörgyei, a mendei, a tápiószentmártoni kisgazda- párti szervezetek küldöttei, valamint az SZDSZ, az Agrárszövetség és a HNF helyi képviselői. Valamennyien koszorút helyeztek el annál a kopjafánál, amit a nemzeti ünnep tiszteletére állítottak fel, s amit Papp György Brassóból áttelepült belsőépítész fafaragó készített. Cegléden, csütörtökön a bo- rongós időjárás sem riasztotta el a polgárokat. Már az esemény előtt fél órával népes sereglet igyekezett a színhelyre, ahol az Erkel Zeneiskola fúvószenekara szórakoztatta az érkezőket. A Szabadság téren talán még sohasem gyűltek össze ennyien az elmúlt négy évtized során. Korábban a városi politikai kerekasztal résztvevői megegyeztek abban, hogy egyik párt sem tart külön megemlékezést, és nem folytatnak választási propagandát. Ezért Kocsis Gyula, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója mondott beszédet. Egyebek mellett szólt arról, hogy a négy évtized során a pártállam egyik törekvése az volt, hogy a honi történelem legfontosabb eseményeit, ünnepeit politikailag manipulálja, átértelmezze, jelentőségüket elhomályosítsa, öntudatos népből öntudatlan tömeggé hullottunk szét. Március 15-e azért a legnagyobb ünnepünk, mert a legteljesebben fejezi ki a nemzet összetartozását. A beszédet követően a Kos- suth-szobor talapzatánál valamennyi helybéli párt, valamint intézmények, iskolák, cégek képviselői helyezték el koszorúikat. (Tudósítottak: Ballai Ottó. Dudás Zoltán, Fehér Ferenc, Gyuráki Ferenc, Konrád Zsuzsa, Molnár Ildikó, Vereszky János) Ezúttal a gyerekek sem unatkoztak Valóságos bábeli hangzavar fogadja a látogatót, az osztrák sramli túlharsogja az olasz dobok pergő ritmusát és a hangszórókból áradó andalító görög melódiát. A színes forgatagban a standok előtt tülekedő tömeg, az emberek egymás kezéből tépik ki a szebbnél szebb prospektusokat, tucatszámra markolják fel a pia. kátokat. A pultok másik oldalán a csinos lányok egyre kényszeredeitebb mosollyal állják az érdeklődők rohamát. Az első benyomások alapján így lehetne jellemezni az Utazás ’90 turisztikai kiállítást. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében immár 13. alkalommal megrendezett bemutató március 20-ig várja az utazni vágyókat a kőbányai vásárváros területén. Az idén minden eddiginél több utazási iroda ajánlataiból választhat a nagy- közönség: 150 hazai és 22 országból 70 külföldi kiállító verseng a leendő utasokért. A kínálat tehát bőséges, már csak az a kérdés, hogy a kereslet, a nemritkán csillagászati összegeket felemésztő nyári programlehetőségeknek vagy csak a prospektusok színes montázsainak szól. Az ideális persze az lenne, ha a kilószámra hazacipelt összeállításokból otthon választaná ki a családi tanács a pénztárcájának leginkább megfelelőt, s nem kerülnének a művészi igénnyel kivitelezett füzetek egyenesen a kukába. De vajon talált-e igényeinek és lehetőségeinek egyaránt megfelelő utazási ajánlatot egy átlagpolgár a csillogó kiállításon? — A konvertibilis valutaellátmány drasztikus csökkentése, az „50 dolláros” rendelet bevezetése alaposan visszavetette a keresletet — mondta Bocskay Ildikó, a Fest Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Dunatours referense. — Az utazási irodák is megpróbáltak alkalmazkodni, mind több utat „forintosítani”. Így mi Olaszországban, a Földközi-tenger partján, Follonicában kínálunk nagy családoknak apartmanokat Jugoszláviában a dalmát tengerparton egy halászok, parasztok lakta falucskában, Marinában üdülést, valamint Brac szigetén, Supetá- ron a már hagyományosnak mondható és bevált nyaralást. Az idei legfelkapottabb úti cél valószínűleg a műemlékekben gazdag Görögország lesz, itt Polychronon és Korfun szervezünk üdülést. A napfényes Spanyolországban, Santa Susanna egyik legszebb, közvetlenül a tengerparton fekvő szállodája várja utasainkat. (Folytatás a 3. oldalon.) ..........* ........... Ismeretlen tettesek március 15-én éjjel Salgótarjánban betörtek a Szocialista Párt irodájába, ahonnan készpénzt és technikai felszerelést raboltak el. Előtte egy nappal Gyulán az SZDSZ-hez tartozó személyek tettleg bántalmazták a Szocialista Párt két aktivistáját, akiknek egyikét kórházba kellett szállítani. @ Tiltakozik az MDF Budapest, III. kerületi szervezete, mivel március 17-én a Békásmegyeren tartott szokásos piacuk alkalmával a vásáriók és árusok legnagyobb megdöbbenésére az SZDSZ 10-12 fellobogózott személygépkocsiból álló konvoja végighajtott a vevőkkel zsúfolt, s csak a gyalogosforgalom részére fenntartott piacon. Tiltakoznak az ilyen bolsevik terrorra emlékeztető magatartás ellen. 8 Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke vasárnap hazaérkezett Washingtonból, ahol részt vett Kossuth Lajos mellszobrának felavatásán. Gödöllőn a Petőfi-szobrot több ezer ember vette körül (Hancsovszki János felvételei) Életem egyik legnehezebb feladatának bizonyult: tetten érni,, bemutatni az ünnepet. Nem a hivatalos események- röl kellett tudósítanom. Sem a gyűlésekről, összejövetelekről, pártok vezetőinek kortes- kedésbe hajló szónoklatairól. Sem az emlékhelyeken megjelent tízezrekről, akik ezúttal először emlékezhettek méltó módon az 1348—49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról, a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepévé nemesedett dicső márciusáról. Nem. Minden pátosz nélkül a „kisemberek” ünnepét szerettem volna megírni, azokét a kisemberekét, akiket divatos manapság hallgatag többségnek titulálni, s akikről gyakorta állítják, távol áll tőlük a politika, s megcsö- mörlöttek az egymást sűrűn követő fordulatoktól, a pártpaletta sokszínűségétől. Először csalódottságot éreztem. Maglód, Vecsés, Gyál, Ocsa utcái kihaltak voltak. Alig lézengett néhány ember a verőfényes tavaszi időben, szombaton és vasárnap, az ünnep harmadik és negyedik napján. Szokványos hétvége is lehetett volna, csak a házak homlokzatára kitett piros-fe- hér-zöld zászlók élesztgették bennem az érzést, igenis ünnepelnek az emberek. Ünnepelnek, de hogyan? Semmiképpen nem úgy, ahogyan a sokéves beidegződés miatt az „ünnepre” asszociálunk. Nem voltak , hosszú, ünnepinek szánt unalmas felolvasott beHétköznapi ünnepnapok szédek. Szalagátvágás és szorítás nyakkendőjű, sötét öltönyös izzadó urak, akik láthatólag nagyon unták az eseményt. Ilyet nem láttam. Láttam viszont a kiskertekben ásó, permetező, • fákat metsző embereket. Láttam sokszoknyás vidéki néniket, akik a templom felé igyekeztek. Láttam építkezőket, akik a korai tavaszon maiteres ruhában rakták a téglát. És láttam gyerekeket, akik tollaslabdáztak a kertben. Kiskunlacháza Petőfi-szob- rát ellepték a virágok, stilizált kokárdák, apró nemzetiszínű lobogók. Ünnepeltek az emberek és senki sem látott abban kivetnivalót, hogy a szobortól néhány méterre az MDF választási bizottsága ütött tanyát. A közeli falu, Áporka nem dicsekedhet 48- as emlékhellyel, de a megemlékezés lényegét nem is a külsőségek adják. A templom melletti l. világháborús emlékműnél helyezték el virágaikat, koszorúikat. A Kiskunlacháza környéki bányatavaknál megint nyomat sem lelni az „ünnepnek”. Soksok autóval érkeztek a horgászok és hozták a családjukat is. Nem hiszem, hogy forradalmi gondolatok, eszmék érlelődtek volna itt. Beszélgetésük sem szárnyalt országmegváltó magasságokban. A A szoborcsoport talapzatához nem vitt senki virágot különböző csalikról folyt a szó, a horgászat apró titkairól. Nem voltak marcona férfiak, akik rendíthetetlen keménységgel néztek volna a jövőbe, s őket csodáló asszony és gyerek. A férfiak sört ittak, a gyerekek pedig fociztak. Falvakat hagytam el és nem bukkantam semmi „ünnepire”. A gyerekek bicikliztek, az idősebbek a házuk előtti pádon ültek, s csendben figyelték a forgalmat, csak ritkán szólaltak meg. Távolról szobornak tűnt az út mentén levő „emlékmű”, melyet a virágok sokszínű csokrai borítottak. Csak amikor közelebb értem, vehettem ki, hogy egy feszület. Mogyoródon a templom ajtaja fölött is zászlót lenget a szél. A kétáqú tartóvas egyik ága üres, azt sugallva, ez a legmagyarabb magyar ünnepünk, nincs helye más színű lobogónak. Az egyik útszéli oszlopról zászlót csen egy tizenéves gyerek. Zsákmányával biciklire pattan és elviharzik. Nem tudom, mi lesz a zászló sorsa. Lehet, hogy focirajongó a srác, és az egyik szín eltávolításával Honvéd- vagy Fradi- lobogót kreál. Nem tudom... De azt igen, hogy néhány éve még „politikai bűncselekménynek” számított volna a csíny és az ilyenért nagyon vaskosan mérték a börtönéveket. Pest határában, félreeső helyen háromalakos szoborcsoport. Műkőből készült a szoc- reál alkotás. A vaskos férfialak valószerűtlenül nagy franciakulcsot tart a kezében. Anakronisztikusnak hat. Jutott virág ezen az ünnepen Petőfi szobrára, a világháborús emlékműre, a feszületre. Itt nincs egyetlen szál sem. Ha most megkérdeznék, ünnepeltek-.e ott is az emberek. ahol esemény nem színesítette az elmúlt négy napot, mit válaszolhatnék? — M. T. — PEST MEGYEI
