Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

MEUVE! 1990. FEBRUÁR 14., SZERDA m Kiállítótér me kb öli Pereli Zsuzsa gobelinjeinek világa ■ Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PL: 311 -1446 ^ Ez az életmütárlat ápri- § lis elsejéig látható a Szent- * endrei Galériában. Tahi csönddel, érlelő ma­gánnyal ajándékozza meg. Itt zavartalanul építi, választja motívumait — szenteli életét a szövés áhítatának. Egyálta­lán, az is művészetének sar­kalatos törvénye, hogy min­den tervét maga kivitelezi. Ritka ez az aszkézis, Péreli Zsuzsa gyakorolja, innen mun­káinak vonzó egyenletessége, tónusainak megindító meleg­sége. Élményei a hétköznapok ál­talánosságából fakadnak, haj­dani híres színésznők portréit álmondja színes kárpitnak, és felhőket, esőt, testvéreket, madarakat. Bizonyos csúszta­tásokkal megemeli a látványt, S ha gondolkozunk is gyö­nyörködés közben, akkor „A szolgálati idő emlékére” című alkotásban nemcsak egy kato­na históriáját látjuk, hanem a domborzat gyűrődésében, a kiterjedt lombozatban, s a bajszos hadfi központi alak­jában minden erőszak rom­boló értelmetlenségét is. Ép­pen e mű harmóniája jelzi a kardokkal hadonászó hiába­valóságot. Máskülönben ez az egyik legjobb alkotása, 1984- ben szőtte, a munka a Műve­lődési Minisztériumba került. Péreli Zsuzsa 1947-ben szü­letett Budapesten, 1974-ben kapott diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Mű­vészi munkásságának minősé­gét Munkácsy-díj és a VI. fal- és tértextil biennálé fő­díja, az 1986-os Pest megyei iparművészeti tárlat díja fém­jelzi. Értékrendjét az is hite­lesíti, hogy gobelinjei sikerrel szerepelték nemcsak szombat- helyi, budapesti, székesfehér­Sanyi bátyám nem érti, mit is akarok tulajdonképpen, mikor életéről faggatom, de azért nekirugaszkodik. 1914 karácsonya előtt szület­tem. Édesapám még látta a vi- lágrajöttömet, de azután elvit­ték katonának és nem talál­koztunk négy esztendeig. Ami­kor T8 őszén hazajött, rönde- sen, piszkosan, katonaruhában, én nagyon féltem tőle. össze­sen tizenegyen voltunk testvé­rek. nyolcán maradtunk élet­ben. Nagyon szerettem az isko­lát. Mindig kitűnő volt a bi­zonyítványom. Amikor hato­dik osztályba jártam, akkor Honti Ferenc igazgató úr egy karácsonyi játékot tanított meg nekünk, ez 1926-ban volt. Már egy hónappal az előadás előtt elkezdtük a próbákat. A bemutató előtt egy héttel azonban elveszett a szöveg­könyv. Nagy volt a zűrzavar. Igazgatónk így szólt: gyere­kek. le kell fújjuk az előadást. S akkor én „nagyképűen” elő­álltam. s azt mondtam: igaz­gató úr, nem köll lefújni, én kívülről tudom az egészet. A próbák alatt ugyanis megta­nultam a darab szövegét. így jöhetett létre a karácsonyi műsor, amelyen én voltam a vári kiállításokon, hanem Lon­donban, Helsinkiben, Párizs­ban és Hamburgban is. Ami különleges és kiemel­kedő művészetében az az, hogy a népművészeti és nép­rajzi forrásokat eredeti és mindig más-más ötlettel al­kalmazza, szellemi szükségle­teinek megfelelően. Helyes arányban úgy, hogy a műfaj európai eredményeit is szám­ba veszi, irányként, mérték­ként. Ezen belül a lényeg ki­vétel nélkül mindig a színvá­lasztásban és a formaterve­zésben megmutatkozó egyéni­sége. Vonzó arányossággal idézi a rügyező fát, lepkét, a gyerekkort, föld, víz gyűrődé­seit, ikreket, mindezt olykor enyhe groteszkbe átcsapó mély együttérzéssel. Legújabb műve „Az 1989-es karácsony, amelyben a ro­mán forradalmat láttatja egy ikon fémbetétével, amelyből hiányzik az arc, hiszen álta­lános érvényű. Golyók hüve­lyei, pénzdarabok ábrázolják és értelmezik a történelem e minden bizonnyal szelíd áram­lásokban folytatódó hősi pil­lanatát'. Egyáltalán, Péreli Zsuzsa munkásságának ars poeticája az, hogy a drámá­ból harmónia legyen, az le­hessen az általa épített szép­ség révén is. Amennyire ör­vendetes, hogy nagyméretű falikárpitjai gyönyörködtetik a szemünket, ápolják a lel­künket Budapesten, Debre­cenben, Kecskeméten, Moson- magyaróvárott, Sopronban és Hévízen, annyira kívánatos, hogy Tahiban szőtt gobelin- . jei kerüljenek szűkebb pát- jrjánkba is, megyénkbe is, ne­mesítve az emberi szíveket. Losonci Miklós súgó és a főszereplő is. Hát körülbelül így indult el a kul­turális pályám. Amikor a szüleim karácsony másnapján eljöttek megnézni a műsort, az igazgató így szólt édesapámhoz. Na, Sándor, mert őt is Sándornak hívták, ezt a gyereket taníttani kel­lene. Édesapám kétéségbeesve mondta: Jaj igazgató úr, hát hogy képzeli? Van öt hold föl­dem és nyolc gyerekem. Ad­join el a földet, hogy „ezt" ki­taníthassam, a hétnek meg kössem be a száját? Így hát nem mentem felsőbb iskolába. Elszegődtem szabóinasnak Pestre. Négy esztendeig tanu­lóként dolgoztam, s mert a mesterem nagyon megkedvelt — szinte a saját gyerekének tartott —. még azután is ná­la maradtam dolgozni, össze­sen tizenhárom esztendeig. Közben ’39-ben megnősül­tem. a feleségem azonban nem volt hajlandó Pestre jönni. Pedig mesteremék befogadtak volna otthonukba, mert csak ketten laktak a háromszobás. Bástya utcai lakásban. S lát­ja milyen az élet. Isten útjai kifürkészihetetlenek ... azt a házat ’45. február 13-án talá­lat érte. és a földig lerombol­ta. Erzsébet királyné múzeuma Gödöllői centrum? A Habsburg házzal fennállt ellentétek elsimításában a szá­zadforduló elején fontos sze­repe volt I. Ferenc József fe­leségének, Erzsébet királynő­nek. Megnyerő gondoskodása, amellyel oltalmába fogadta a magyarokat a nép körében is sok hívet szerzett a királyné­nak, aki sokat és szívesen tartózkodott gödöllői kastélyá­ban. Személyét ezért Gödöl­lőn még napjainkban is le­genda övezi. E megbecsülés jele volt, egyebek között, a gödöllői múzeumban két esztendővel ezelőtt berendezett Erzsébet királyné-emlékszoba is, ami iránt nemcsak egyre nagyobb számú látogató mutat érdeklő­dést, hanem a világ minden táján azok a történelemkuta­tók is, akik Erzsébet korát ta­nulmányozzák. A rangos lá­togatók között volt például 1988-ban a hazánkban járt ken ti hercegnő is. A múzeum- igazgatósága mind teljesebbé kívánja tenni az Erzsébet királyné-gyűjte­ményt, amit a téma nemzet­közi kutatói centrumává kí­vánnak fejleszteni. Ennek ér­dekében most felhívást adtak közzé a bel- és külföldi mú­zeumokban található Erzsébet- dokumentumök összegyűjtésé­re. A felhívás eredményességét jól mutatja, hogy egy hónap alatt 900 e tárgyhoz tartozó emlékkel gazdagodott a mú­zeum. Az ajándékok között találhatók a világ sok részéből az Erzsébet királyné nevét vi­selő éttermek étlapjaitól kezd­ve, családoknál eddig féltve őrzött, a királyné személyéhez kapcsolódó, csipkék, térítők, levelek is. Tervezik, hogy a beérkezett sokfajta műtárggyal nemcsak az emlékszoba bemutatóanya­gát bővítik, hanem a megfe­lelő rendezés után külföldi vándorkiállításokat is szervez­nek. De ugorjunk egy kicsit vissza időben, a szabóskodás utáni esztendőkig. A negyve­nes évek eleje Sanyi bátyámat ismét szülőfalujában találja. A hajdani iskolai műkedvelő színjátszó, Ofella Sándor ott van Szecsö minden jelentős eseményén, ahol művészettel, népműveléssel kapcsolatos dol­gok történnek. Már maga is kezdi ízlelgetni a műsor-össze­állítás kiváltságos, de nehéz feladatait. Kisebb jeleneteket, keretjátékokat is ír, s ezzel sa. ját szavaival fogalmazva: meg­alapozza a „közösségben a kö­zösségért” életszemléletét, amelyet a mai napig is vezér­lőelvének tart. Sajnos mindent elsöpört a ’45-ös háború, az esztelen vér­ontás. ’45 tavaszán Sándor bá­tyám a harmincadik életévébe lépett, s az örök megújulás re­ményében kialakított családi fészekben már cseperedett a harmadik gyermek. A háború utáni esztendők kedveztek a műkedvelő együt­teseknek. A szecsői község vezetői is otthont teremtettek a közművelődésnek. A mai művelődési ház — amelyet ’46. augusztus 20-án. István király napján avatott fel Pest megye akkori alispánja. Házi Árpád — harminc esztendőn át szin­te egybefonódott Ofella Sán­dor nevével. Sándor bátyám a Tápió völgye néphagyományai­nak ápolását tűzte zászlajára. 1950-ben ő alapítja, a ma már országszerte ismert szecsői népi együttest, amely ebben az évben ünnepli 40. születésnap­ját. Élete delén kinevezik mű­velődési otthon igazgatónak, s ez számára a legnagyobb meg­PcBckáznak velünk Nem voltak barátságosak Dunakeszin, a Barátság úti szerviz alkalmazottai. Balogh Péterné Snaige 1177 hűtőgé­pét december végén elvitték azzal, hogy két hét múlva visszahozzák. Pár nappal a 30 nap lejárta előtt visszavit­ték és bekapcsolták. A motor járt, amikor az idős nénivel aláíratták a papírt. A hölgy azonban másnap felfedezte, hogy a garanciális hűtője nem hűt (ezzel a hibával vitték el a gépet: „a motor jár, de nem hűt”). A panaszos bement a fővá­rosba, a IX. kér., Ráday u. 26- ba, ott ezt a választ kapta: miért vette át? Hát kérem! Az nem várható el, hogy be­járatos és működő motor mel­lett a szerelők megvárják, hűt-e a hűtőgép, de az igen, hogy lelkiismeretesen meg­csinálják, s ha nem tudták, bevallják. Az idős nénit lehűtötte, hogy becsapták. Újból indul a garanciális idő (ha 30 napon túl hozták volna vissza a ké­szüléket, akkor ki kellett vona cserélni). Ilyen munká­ra 1990-ben nincs szüksége a lakosságak. Solymosi László Dunakeszi Új üzlet harsányban Ünnepélyes keretek, között, nemrgiben megnyílt Óunavar- sány központjában a község legnagyobb, modern, Vankó tiszteltetés. Előtte ugyanis ti­zenkét pedagógus próbálko­zott már a feladattal, hiába. Kinevezésekor őszinte részvé­tüket fejezték ki elődjei, s fel­tették halkan a kérdést: Va­jon meddig bírja? Jelenthetem, amit a Tápió- mentén. s messze túl még a megyehatáron is mindenki tud: még ma is. A múlt esz­tendő szenteste előtti napjá­nak hajnalán, már talpon volt a Damjanich Művelődési Ház­ban. Az örökmozgó, mindig se­gíteni akaró, 76. életévét ta­posó ember ismerőseit, bará­tait mozgósítva már szervezte a romániaiak megsegítését. Tá- piószecsö. Farmos, Szentlő- rinckáta. Tóalmás, Tápiósüly, Tápióság. Űri községek áldo­zatkész adományait gyűjtöt­ték. csomagolták fáradhatatla­nul. 24-én'már indult is a tej és a kenyér a határ felé. 26- án pedig egy kamion ruhane­műt. élelmiszert és gyógyszert küldtek a rászorulóknak. Sán­dor bátyám büszkén mutogat­ja a köszönőleveleket. Az egyes csomagokba „Magyar Együttérző Társaság, Tápió- szecső” felirattal válasz-levele­zőlapokat csempésztek. Ezek most sorra érkeznek vissza a köszönő sorokkal. Olvastam a Nagyváradról és a Kolozsvár­ról írt megható leveleket. Bi­zonyítják: az együttérző segít­ség nem. volt hiábavaló. Legutóbbi találkozásunkkor Sanyi bátyám a budapesti Néprajzi Múzeumba készülő­dött. az Erdélyről szóló kiál­lításra. Oda. ahol díszvendég­ként részt vett maga Tőkés László, a temesvári református lelkész is. Induláskor az ajtó­ból még visszaszólt: azt is be­leírhatja. hogy írok egy új könyvet, amit az idén be aka­rok. fejezni, a Kék szivárvány lesz a címe. Sándor bátyám! Mit is kí­vánhatnánk mi. így megkésve az események sokasága miatt, egy elcsúszott születésnapi köszöntésben. Isten éltesse so­káig egészségben, dolgozzon, alkosson még üyen égő szen­vedélyben ! Antal Piroska Béla-féle önkiszolgáló élelmi­szerüzlete. A nyitás napján három pénztár is alig bírta a rohamot. Nagyon kellett már az új üz­let, mert a helyben topogó Áfész nem biztosította Duna- varsány teljes ellátását. Nyá­ri időkben a sóderbánya üdü­lői, kirándulói teljesen ki­fosztották a község boltjait, a helybeliek hétvégeken élelmi, szert nem tudtak vásárolni. Ma, amikor igen megfontolan­dó vállalkozásba kezdeni — pedig ennek az idejét éljük —, végre akadt községünkben egy igazi kereskedő, aki az itt- lakók gondjaira is figyel. Az üzlet környéke rendezett, ke­rékpártartót tettek elé, sőt a gépkocsival érkezőknek is van hely a parkolásra. Sok sikert kívánunk a vál­lalkozáshoz, és jó áruellátást, a lakosság megelégedésére. Szabados Gábor Dunavarsány Maszekok a lakosságért? A Club Európa étterem 1989 decemberében nyílt meg Száz­halombattán. Itt terveztük Iá. nyom esküvőjét 1990. január 20-ára. Üj seprő jól seper — szól a közmondás, de ez — szerin­tem — nem illik az új étte­rem vezetőire. Az első meg­beszélést, ahol elfogadható árakat ajánlottak, még három követte, mindig más-más árak­kal. Egyszer 150 százalékkal többe került volna az esküvő, máskor meg visszatértek az eredeti árra. Végül a két étte­remvezető felkeresett a laká­somon. és 'újra felajánlottak egy reális összeget. Megegyez­tünk, kifizettem 22 ezer forint előleget. Megnyugodtam, hogy most már végre rendben lesz minden. Sajnos tévedtem. Az esküvő előtt öt nappal ismét megjelent lakásunkon az egyik vezető, és közölte, hogy még­sem tudják vállalni az eskü­vői vacsorát a korábban kal­kulált összegért. Más ajánla­tot nem tett, visszahozta az előleget. Szerencsére a Százhalom étterem vállalta a rendez­vényt. De ha ez nem sikerült volna, mivel és hol kínálom a meghívott 80 vendégemet? Takács Béláné Százhalombatta ★ A művelődési házban üzemelő étterem egyik tulajdonosa. Var- sádi László, a következő tájékoz­tatást adta: Tavaly december 27-én nyitot­tunk. Látva a viszonylag olcsó árainkat, pár nap múlva megje­lentek a fiatalok, hogy szeretnék A január 24-i Postabontás­ban Csak pontos adatok bir­tokában, Buszos válaszok cím alatt közli véleményét novem­ber 15-i írásomra Sohár Ist­ván, a Volánbusz osztályve­zetője. Szeretnék neki pár sort üzenni: Tisztelt Sohár Űr! Előrebo­csátom önnek, hogy 1957 óta tudósítok a lapban, és ez idő alatt számtalanszor írtam mind dicsérő, mind elmarasz­tal anyagaimat az autóbusz­közlekedésről. Ami a járatok pontatlanságát illeti, a soroza­tos és konkrét megállapítá­saim eredményeként — a he­lyi tanács elnökének közve­títésével — annak idején ösz- szejöttem a vállalat gödöllői vezetőjével és helyettesével, s mindent tisztáztunk. Ettől persze a rendellenességek még nem szűntek meg ... Cikksorozatban kifogásoltam például, hogy a Veresegyház— Gödöllő járatok csak az új autóbusz-állomásig s nem a vasútállomásig mennek, ezzel a Volánbusz megszegi a vas­út leállításakor kötött szerző­dést. Kielégítő választ nem kaptam. Elismerem, hogy a nálunk elfogyasztani az esküvői vacsorát. Közöltük velük, hogy te­kintettel a januári esküvőre, a vacsorát valószínűleg már meg­drágítják az áremelések. Január 10-én a szülők jöttek be. s kérdez­ték, hogy a takarítási költségeket is felszamoijuk-e? Mondtuk: nem. Másnap előlegként, de nem fog­lalóként, behoztak 22 ezer forin­tot. Az ezt követő nap ismét a fiatalok kerestek, mert szerintük „átvágás szagú” a dolog . . . Ma­gyarán szólva, alkudoztunk a ven­dégekkel — hol az egyikkel, hol a másikkal —, s olyan kis összegért, amit adni akartak, nekünk gaz­daságtalan lett volna a rendez­vény. Ráadásul először csak éte­leket rendeltek, később italokat is, azután meg azt akarták, hogy to liter bort, 10 liter pálinkát, 13 tyú­kot és az összes süteményt ők hozhassák. Bár ezt tiltja a Köiál, belementünk volna. Legutóbb azonban azt találták ki. hogv fél- adagos ételeket szolgáljunk fel . . . összeültünk a két tulajdo­nostársammal, minden lehetőséget végiggondoltunk, majd elhatároz­tuk, hogy nem vállaljuk el a va­csorát. öt nappal az esküvő előtt visszavittem az előleget, de nem volt, aki átvegye; hát postára ad­tam a pénzt. De jöjjenek ide ma­guk. fogyasszanak valamit, néz­zenek körül inkognitóban! A számlát természetesen mi álliuk. Már kialakult törzsvendégkörünk van, még egyetlen panasz sem volt ránk. Állunk elébe bármilyen vizsgálatnak. Szerintünk korrekt és megtámadhatatlan módon jár­tunk el. Itthagyták, mint eb a... Elnézést kérek a kedves ol­vasótól a félreérthetetlen cím miatt, de immár a harmadik írásomat eresztem meg a gö­döllői Kállai Éva út nyomvo­nala mellett magyar módra készülő csatornázási munkála­tok miatt. Mint utcabizalmi, ismételten felemelem a sza­vamat. Hónapok óta áll a mun­ka, miközben a lakosságot ide­gesíti, hogy ilyen kedvező idő­járás melilett hogy lehetett fél­behagyni, közlekedési gondo­kat okozva azoknak, akik kénytelenek gépkocsival, te­herautóval járni az utcánk­ban ? A minap gondolatban már „virágfüzéreket fontam”, mi­vel felvonultak a gépek. Örö­möm azonban nem tartott so­káig : pár órás munka után is­mét elvonult a brigád, és a szomszédom háza előtt tátong ma is az a gödör, amely any- nyi veszélyt rejt. A csatorna- építő vállalat illetékesei sze­rint a szezonban itt már befe­jezték, és csak tavasszal jön­nek újra dolgozni. Javaslom a lakóknak, hogy mi is csak ta­vasszal fizessük be a ránk ki­szabott 45 ezer forintos összeg 2. félévi hányadát! Elvégre, ha nem itt tevékenykednek, fizessenek ott, ahol serényen munkálkodik a brigád! Ez így dukál! Sík István Gödöllő kifüggesztett menetrendeket sokszor letépik. De hogy a ve­resegyházi vasútállomás-meg­álló váróhelyiségében a múlt nyáron még az 1985-ös me­netrend volt kitéve, azt sokan tanúsíthatják. Ez pedig ma­gáért beszél. Menetrendválto­zások esetén, mivel a csalá­dommal gyakran utazunk, szoktam menetrendet kérni, és — személyesen, vagy pos­tán — kaptam is mindig. Ta­valy nyáron a gödöllői in­formáción a szolgálatvezető felírta a feleségem nevét, és címét, de a menetrendre hiába vártunk. Amikor reklamál­tunk, az illető nagyon za­varba jött. s újra felvette az adatokat. És amikor novem­berig se kaptunk tájékozta­tót, akkor írtam a Postabon­tásba. Válaszának utolsó mondata, miszerint „Fazekas Mátyás — a gödöllői üzemigazgatóságunk ismeretei szerint — menet­rendkönyvet senkinél sem igényelt” — helytálló. Faze­kas Mátyásné igényelte! És ha szükséges, megmutatja, kinél. Veresegyház V. M. K. Z. Alkosson tovább, égő szenvedélyben Megkésett születésnapi köszöntő g A múlt év végén, pontosabban december 21-én ünnepelte I Ofella Sándor 75. születésnapját. A megyében alig akadhat nép- művelő, aki ezt a nevet ne ismerné. Sanyi bátyám — mert így ^ nevezik őt a Tápió mentén — már régen túl a nyugdíjkorha- táron. Ma is ott van mindenütt ahol valami történik. 1985-ben S a Pest Megyei és a Tápiószecsői Tanács eszmei és anyagi tá- S mogatásával megjelent önéletírása, amely életrajza egyben szü- S lőföldjének, Tápiószecsőnek is. A könyv címe: Báránykát hoz- tunk. § Születési helye, történetének alakulása éppúgy hatott Ofella I Sándorra, mint ahogy az ő tevékenysége a szülőfalura, annak I szellemi és kulturális életére. Bicskei Gábor, aki a kötethez baráti ajánlást írt, így fogalmazott erről: „... hiszem és val- lom, az az életmű, amely tükröződik e könyvben, a maga pél- daadásával nem marad meg a Tápió menti község határai kö- N zott”« Hozzászólás és vélemény Bosszantó buszos válaszok

Next

/
Thumbnails
Contents