Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

1990. FEBRUÁR 13., KEDD Dusanbei tüntetés Vízágyú és gumibot összecsapásoktól kísért tün­tetések voltak vasárnap és hétfőn a Tadzsik Kommunista Párt dusanbei székháza előtt. Az engedély nélküli megmoz­dulás résztvevői az ellen tilta­koztak, hogy a köztársaság te­rületén telepítik le a Bakuból menekülni kényszerült örmé­nyeket, és hogy számukra a helyi hatóságok munkahelyet és lakást is biztosítanak. Különösen viharos volt a hétfői tüntetés. A résztvevők főleg diákok nem teljesítet­ték a KP vezetőinek azt a ké­rését. hogy maguk közül kép­viselőket válasszanak, akikkel aztán tárgyalni lehet. Néhá- nyan megpróbáltak behatolni a párt székházába. Az épületet védő belbiztonsági erők figyel­meztetésül többször a levegőbe lőttek, majd vízágyúkkal és gumibotokkal szorították ki a tömeget a székház előtti tér­ről. A rendőrök közül néhá- nyan megsebesültek, számos tüntetőt letartóztattak. Rendkívüli állapotot hirdet­lek ki hétfőn Tádzsikisztán fővárosában. A közép-ázsiai szovjetköztársaság legfelsőbb tanácsának elnöksége a du­sanbei helyzet ,.rendkívüli ki­éleződése, a közrend megsér­tése, tömeges rendbontásoktól és programoktól kísért szélső­séges megnyilvánulások” mi­att rendelte el a rendkívüli intézkedések alkalmazását. A tadzsik fővárosban este 22 órától reggel 6 óráig kijárási tilalmat léptettek életbe. A város katonai parancsnoksá­gát a köztársasági belügymi­niszter vette kezébe. A Szovjetunióban egyidejű­leg három szövetséges köztár­saságban — Örményország­ban. Azerbajdzsánban és most Tádzsikisztánban — van im­már rendkívüli állapot. Vendégeink Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter Tőkés László néhány napja megfogalmazott kérésére — az erősödő magyar—román kapcsolatok elemeként — ma­gyarországi látogatásra hívott meg olyan katonákat, akik a romániai forradalom alatt és azt követően gondoskodtak a temesvári lelkész biztonságá­ról. Ennek megfelelően hétfő délelőtt hazánkba érkezett a román hadsereg hét katonája, akik csütörtökig — a pihené­süket szolgáló program során — egyebek között a főváros­ban és vidéken ismerkedhet­nek országunk történelmi és kulturális nevezetességeivel, s várhatóan találkoznak a jó- szolgálati úton hazánkban tar­tózkodó Tőkés Lászlóval is. ÍHuszonhafmillióf érő villa épült Leányfalun Czinege bepereli Marosán Györgyöt ,Nyílt égbolt" kiterjesztése Tengereken és az űrben is A „Nyílt égboltnak”, a nyílt­ságnak elvét a nemzetközi kapcsolatokban terjesszék ki a földre, a tengerekre és az űrre is — javasolta Eduard Sevardnadze szovjet külügy­miniszter hétfőn, az ottawai konferencia megnyitóján. A kölcsönös katonai légi ellenőr­ző repülésekről kötendő egyez­ményről az első napokban külügyminiszteri szinten tár­......— Külföldi események egy mondatban Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök hétfőn Bangkokban a kambodzsai rendezésről és a szovjet—thai kereskedelem fejlesztéséről tárgyait Csaticsaj Csunhavan thai kormányfő­vel. Á George Bush amerikai elnök telefonon beszélt Nelson Mandelával, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) huszon­hét évvel ezelőtt bebörtönzött, s most szabadon engedett ve­zetőjével. A Szövetségbe tömörülve indult az NDK-ban a március 18-i parlamenti választásokon a Liberális Demokrata Párt, a Keletnémet Szabaddemokrata Párt és a Német Fórum­párt. Á A nemzetközi olajpiac kereskedői az olajár csökke­nésére számítanák, mert az OPEC továbbra is h'á’pí ‘22 ínilTiÖ hordós összkvótájánál egymillió hordóval többet termel ki, s a tél derekán túl már inkább csökkent a kereslet. A Bulgá­riában hétfőn megjelent az ellertóék lapja,’á' Derhokrá'ciá. A Egy egyesült Németország nem maradhat a NATO struktúrá­ján belül — jelentette ki hétfőn Mihail Gorbacsov Hans Mod- rownak, amikor telefonon beszámolt Helmuth Kohl nyugatné­met kancellárral a hét végén folytatott megbeszéléseiről. A Űjabb kormányválság robbant ki hétfőn Görögországban. Izrael településpolitikája és a SZU Nem tiltia a kivándorlást A Szovjetunió az egyre szé­lesedő demokratizálás kö­zepette nem engedheti meg, hogy megtiltsa a zsidó nem­zetiségű állampolgárok kiván­dorlását. A jelenlegi kiván­dorlási politika felülvizsgála­ta elképzelhetetlen, sőt a ki- és bevándorlás könnyítését ki kell terjeszteni minden szov­jet állampolgárra — jelentet­te ki hétfőn Moszkvában Julij Voroncov. Sajtóértekezletén a szovjet külügyminiszter első helyettese, a közel-keleti tér­ség „gazdája” a szovjet kül­ügyi nyilatkozatban múlt hé­ten elítélt izraeli településpo­litika és a szovjet kivándor­lást politika összefüggéseivel foglalkozott. A Szovjetunió állandó ENSZ-képvíselője — közölte Voroncov — hétfőn arra ka­pott Moszkvából megbízást, hogy kérje a kérdés sürgős megvitatását a Biztonsági Ta­nácsban. A Szovjetunió na­gyon komoly kérdésnek tekin­ti a megszállt területeken folytatott izraeli településpo­litikát, mert az az egész tér­ség biztonságát érinti. Remé­lik, hogy a BT-vita a problé­ma súlyának megfelelően ko­moly lesz. A Samir-nyilatkozat után — derült ki a miniszterhe­lyettes szavaiból — a szovjet kormány tiltakozott az izraeli vezetésnél, és további infor­mációkat kért. Izrael válasza áz volt. hogy az országba ér­kezők maguk dönthetik el szabadon, hol kívánnak élni. Voroncov leszögezte, hogy az az izraeli gyakorlat, amely­nek értelmében a megszállt területekre olyanokat telepíte­nek le. akik korábban sosem éltek ott, ellentétes az 1949-es negyedik genfi egyezménnyel. A szovjet kivándorlási poli­tika úgy került szóba, hogy gyalnak a NATO és a VSZ országai. A miniszter nem ismételte meg a korábbi szovjet javas­latot, hogy a két szövetség kö­zös gépparkkal és személy­zettel hajtsa végre az ellen­őrző repüléseket, de kitartott amellett, hogy a kontrollnak ki kell terjednie a résztvevő országok külföldi támaszpont­jaira is. Ez a gyakorlatban a japán, a Fülöp-szigeteki és a dél-koreai amerikai támasz­pontokra vonatkozik, amelyek ellenőrzése elől Washington elzárkózik. Sevardnadze egyúttal nagy nyomatékkai szólt arról, hogy a nyíltságot a nemzetközi kap­csolatokban ki kell terjeszteni minden területre. Újólag fel­vetette a haditengerészeti erők csökkentésének, ellenőr­zésének ügyét. A javaslatot legutóbb a múlt héten, moszk­vai tárgyalásain utasította el James Baker amerikai kül­ügyminiszter. Szovjet kollégá­ja most külön hangsúlyt adott az űr ellenőrzésének, hogy megakadályozzanak minden esetleges kísérletét annak ve­szélyes célokat szolgáló fel- használására. Voroncov kitért arra az arab kérésre, amely a szovjetektől a zsidók kiutazásának korláto­zását. leállítását kérte. A szovjet diplomata leszögezte, hogy a Szovjetunió által érvé­nyesített korlátozások csak egy szűk kört érintenek, össz­hangban a nemzetközi gya­korlattal. Ide tartoznak az ál­lambiztonsági érdekekből visszatartottak vagy azok. akiknek valamilyen adóssá­guk, egyéb kötelezettségük vár rendezésre. Kitért végezetül Voroncov a mostanában gyakran hall­ható pogromveszély ügyére is. Bírálta a sajtót, amely helyt ad a híreszteléseknek, anélkül, hogy azok megalapo­zottságáról meggyőződött vol­na. Elmondta, hogy az ügy hátterét vizsgálják, s egyik lehetséges okként meghökken­tő verziót említett. Mint mondta, azt is vizsgálják, nem állnak-e a híresztelések mögött bizonyos izraeli kö­rök, amelyek a pogromve­szély hangoztatásával több zsidót akarnak kivándorlásra rábírni. Baku: kijárási tilabm Viszonylagos nyugalom Az azerbajdzsán fővárosban a katonai parancsnokság a helyzet némi javulása eredmé­nyeként két órával csökkentet­te a kijárási tilalom időtarta­mát. A hírt közlő hétfői Iz­vesztyija ugyanakkor nem szólt arról, mikor lépett élet­be az új rendelkezés. A lap katonai véleményekre alapozva megírta: a városban továbbra is viszonylagos a nyugalom, a helyi államhatal­mi szerveknek továbbra sincs számottevő befolyása a lakos­ság körében. Tovább folyta­tódnak a fegyverlopások, és a katonák elleni merényletek. Tegnap meghallgatásokkal folytatta munkáját az Ország- gyűlés honvédelmi vizsgáló­bizottsága. Ezúttal Török Mi­hály altábornagyot, valamint az ügy két főszereplőjét, a botrányt kipattantó könyv szerzőjét, Bokor Imrét és a huszonhárom esztendeig hon­védelmi miniszterkedő Czine­ge Lajost hívták meg. Ha kü­lönösebben nagy bombák most nem is robbantak, elhangzott néhány figyelemre méltó meg­állapítás. Török és Bokor urak szinte azonos szavakkal — bár egymást nem hallották, s nem is találkoztak — mondták el, hogy véleményük szerint nap­jainkban a magyar néphadse­reg sem technikailag, sem szervezetileg nem képes az ország megfelelő védelmére. Konkrét példaként említették a Győrben gyártott páncélo­zott szállító harcjárműveket, amelyek — ők így látták — már a gyártás megkezdésekor elavult szerkezetek voltak. A bizottság tagjai hosszasan faggatták Czinege Lajost a már eddig is nagy vihart ka­varó lakásügyeiről. A volt mi­niszterelnök-helyettes egy ki- lencszobás, 423 négyzetméter alapterületű kertes, állami tu­lajdonú villában lakik, ame­lyet — mint mondta — sze­retne mielőbb leadni. Ám ezért — ha a jogszabály lehe­tővé teszi — 3 millió forint lelépést és 3 millió forintot az általa beépített dolgokért kér. Feleségével ezután Leányfalu­ra költözne, ghpl házat,építte­tett, s ennek értéke — a helyi tanácstól tegnap kapott felvi­lágosítás szerint — glérhçti a 26 millió forintot. Arra a kér­désre, hogy az exminiszter a havi 20 ezer forintos jövedel­méből hogyan tudott ekkora vagyonra szert tenni, nem kaptak választ a jelenlévők. EGYSZER VALÓBAN MEGVERTE Czinege Lajos elismerte: gyakran jött indulatba, sőt igaz az is, hogy egyszer meg­verte a segédtisztjét. Állítása szerint viszont soha sem járt Acapulcóban, bár tudna olya­nokat említeni, akik akár he­teket töltöttek el kiküldetés­ben mondjuk Dél-Ameriká- ban. A bizottság egyik tagjá­nak kérését, hogy sorolja fel a neveket, a volt miniszter nem teljesítette. Ezzel szem­ben több olyan személyt, aki róla kedvezőtlenül nyilatko­zott — például Marosán Györ­gyöt — hazugsággal vádolt meg. Bokor Imre már finomabban fogalmazott. Mondandóját el­sősorban a tényekre alapozta. Felsorolta azokat a hivatásos tiszteket, akik hajlandók mellette tanúskodni, ugyanak­kor elismerte, hogy könyvében vannak a lényeget nem érintő tévedések. „Ezt a könyvet meg kellett írnom, csak azt bánom, hogy nem lett vastagabb” — mondta egy kérdésre válaszol­va. A CSÓTÁNYOKKAL NEM Közvetlenül a meghallgatá­sa után beszélgettünk Czinege Lajossal: — Mi a véleménye a bizott­ság tevékenységéről? — kér­deztük az exminisztert. — Erre most még nem vála­szolok. — Azért vannak benyomá­sai, erről a meghallgatása so­rán is beszélt. — Igen, mert nem látom pontosan, hogy hol a vizsgáló­dás vége és mi jöhet ki ebből. Én csak azokat a jegyzőköny­veket kaptam meg, amelyek az általam elmondottakat tar­talmazzák, a többiek szereplé­séről a sajtóból értesülök. Ta­lán jobb lett volna, ha mind­annyian egyszerre ülünk itt, mert akkor nem kellene üzen­getnünk egymásnak, ffg, az újságokon keresztül. — ön most bejelentette: várja a módosítptt sajtótör­vény megjelenését, mert pere­ket kezdeményez. Valóban ez a szándéka? — Feltétlenül! — ön több emberről a meg­hallgatások során úgy nyilat­kozott, hogy hazudnak. Ezt mondta például Marosán Györgyről is. öt is beperli? — Igen. Ha a nyájamat far­kasok támadják, akkor nem illik a csótányokkal foglalkoz­ni. — A látszat alapján ön az egyik fő vádlottja ennek a. botránynak, bár itt többről van szó: egy bukott rendszer­ről. ön szerint, ha egy valódi bírósági tárgyalásra kerülne sor. kiket kellene a vádlottak padjára ültetni? — Olyan nagv tanácsterem, amelyben mind elférnének, nincs ebben az országban. — Mondjon egy-két nevet. Az első sorban kik ülnének? — Én azért nem szeretek neveket mondani, mert az majdnem mindig igazságta­lan. — így viszont ön viszi el egyedül a balhét! — Azt nem hiszem, mert ha a sajtótörvény megjelenik, én is akcióba lépek. A bizottság a meghallgatá­sok után még tart üléseket, és valószínű, hogy a februári ülésszakon a T. Ház elé ter­jeszti jelentését. Mekkora a mozgástere ebben az ügyben az Országgyűlésnek? — kér­deztük Raffay Ernőtől, a vizs­gáló bizottság vezetőjétől. — A legtöbb, amit megtehe­tünk, hogy a jegyzőkönyvekből és a jelentés mellé fűzött do­kumentumokból általános és részletes megállapításokat, il­letve javaslatokat tesz a Par­lament. A RENDSZER BŰNE IS Nehéz helyzetben van Bokor Imre, a Kiskirályok mundér­ban című könyv szerzője. El­indított egy lavinát, amelyet most már nehéz megállítani. Igaz, nem is ez a szándéka. — Megkérdeztem Czinege Lajostól, ő kiket ültetne a vádlottak padjára. Nem mon­dott neveket, önnek vannak elképzelései? — Én nem akarok a vádlot­tak padjára ültetni senkit, ezt a könyyerrjben js leírtami. Azt hittem, hogy 'ezekben az em­berekben lesz annyi Önbecsü­lés és tisztesség, hogÿ'leg­alább boékáná’tót kérnék és lemondanak azokról a javak­ról, amelyeket többnyire jog­talanul harácsoltak össze De ha már el kellene számoltatni valakit, akkor én a volt mi­niszter környezetében élő sze­mélyeket nem hagynám ki. Azokat sem, akik pozícióban vannak és asszisztáltak mellet­te. és azokat sem. akik a poli­tikai-hatalmi vezetésben el­tűrték. elnézték, vagy hozzá­segítették őket. mindehhez. Egyetértek Marosán Oyörgv- gyel: ezek az emberek nem születtek korruptnak, hanem a rendszer tette azzá őket. — A meghallgatott katonai, pért- és állami vezetőkről az az ember benyomása: termé­szetesnek tartják, ami történt és nem érzik úov, honit fele­lősséggel tartoznának bárkinek is. — Ez a legnagyobb baj. Furucz Zoltán Mikro­processzoros műszerek fejlesztéséhez és gyártásához fiatal szakembert keresünk Érdeklődni lehet Kovács Lajos osztályvezetőnél, a (28)-20-644-es telefonon. MÉM Műszaki Intézet Gödöllő, Tessedik Sámuel u. 4. CIGÁNYÜT (14.) Éhezve az elismerésre, a jó szóra Cigányút-sorozatunk a befejező részéhez érkezett. Nem írha­tom, hogy a „végéhez”, mert az teljességet sugallna. S bár a sorozat indulásakor sem hitegettük magunkat azzal, hogy általános, átfogó képet sikerül majd festenünk, a tizenharma­dik rész után úgy éreztük, a felszínt is alig karcoltuk meg. Az epilógus szerzőjének tiszte, hogy bölcs és okos monda­tokat írjon a sorozat részei alapján. Valamiféle népmeséi ta­nulságot is illene az anyag végére biggyeszteni. Bevallom, nem szolgálhatok ilyenekkel. Nem a jó szándékon múlt. Elő­kerestük, elolvastam a Pest Megyei Hírlapban 1970-ben megje­lent hasonló sorozat részeit. Kínálkozna is rengeteg érdekes következtetés. Mindjárt az első: húsz évvel ezelőtt is hasonló problémákat okozott az elkülönültségük, életformájuk, az is­kolázottság hiánya, csak akkor a „válasz” volt más: A beol­vasztás. Az újságíró örömmel vetette papírra, hogy a putrik világába nemcsak az ipari civilizáció hatolt be, hanem a szo­cializmus is. Az akkori sorozat első részében tapasztalható lelkesedés azonban alaposan megcsappant a tizenhetedik, be­fejező részre. Meg is állapította az írás szerzője: A leghumá­nusabb, legbölcsebb testület sem képes évszázadok mulasz­tását azonnal megszüntetni. A megoldás kulcsát, a varázsszót, mely megnyitja a még zárt ajtót a pedagógusok lelkében, hi- vatásszeretetében találta meg: a cigányság nyomorúságos hely­zetének és emberré válásának alanya, kisdede, a gyermek. Húsz év telt el, az akkori gyermekek felnőttek, s ma már tudjuk, a legjobb, leg­képzettebb pedagógus sem képes arra, hogy a gyermekek lelkét előre felkészítse a meg­aláztatásokra, melyek a „más­milyenség” és a rengeteg elő­ítélet miatt éri majd. Nem volna még a tarsolyomban, de — talán hozzátehetem, sze­rencsére — az élet rácáfolt elképzelésemre. Rengeteg te­lefont kaptunk — a sorozat kapcsán —, levelek tömkele­gé érkezett, sokszor egyetlen cikk is ellentétes indulatokat váltott ki. Mindez azt bizo­nyította, hogy nem szabad ilyen jól fésült bölcselkedés­sel lezárni ezt a sorozatot. Az első írásunk, melynek címe „Súlyos pofonok csattantak”, hatalmas port vert fel. A ri­portot felolvasták a Cigányok Világszövetségének kongresz- szusán, Párizsban és a magyar Belügyminisztérium közremű­ködésével vizsgálat indult. Mint arra olvasóink bizonyá­ra emlékeznek, a cikk arról szólt, hogy Nagybörzsönyben járőröztek a cigányok ellen és sötétedés után kijárási ti­lalmat rendeltek el számuk­ra. Hamarosan levelet kap­tunk a Nagybörzsönyi Tanács megbízott vb-titkárától, Va­dász Lajosnétól: „Döbbenettel olvastam a „Súlyos pofonok csattantak” című írást. Indulataim lehig- gadtával úgy érzem, írnom kell. írnom kell azoknak a rendes, becsületes, szorgalmas nagybörzsönyi lakosoknak a nevében, akiket önérzetükben, hivatásukban, emberi mivol­tukban sértett meg az újság­hír. » Nem áll szándékomban fel­tételezni, hogy a szerző en­nek a nagy múltú, hagyomá­nyokkal rendelkező falunak a legcsekélyebb rosszat is akar­ta volna, hiszen le is írja sze­mélyes tapasztalását, helyben szerzett benyomását, mely sze­rint: nem gazdag falu, lakói rendes, szorgos emberek. Ezért érthetetlen számomra a folytatás, ahol ugyanezek az emberek már a Ku-Klux Klánhoz hasonló, fehér kám- zsás szervezkedőkké váltak. Az elhangzott állításokról nyugodt lelkiismerettel mond­hatom, hogy felszínesen, fe­lületesen összedobált. kevés alapot hordozó hírek. Igaz, hogy a 130 cigány származású lakosból tíz felnőtt ellen kel­lett szabálysértési eljárást le­is ez a megoldás ... Fülembe cseng az amerikai négerek jelmondata: „A fekete szép”. Nem akarnak fehérnek lát­szani. Azt szeretnék, ha né­gerként becsülnék meg őket, az emberi tulajdonságaik miatt. Sok hasonló szép igazság

Next

/
Thumbnails
Contents