Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

1990. FEBRUAR 12., HÉTFŐ ^%»gfap s A város meg ilyenkor, télen is hangulatos. A dél­előtti napsütésben bevásárlókörútjukról hazafelé siető háziasszonyok, és fényképezőgépeiket kattogtató turisták népesítik be a belvárost. A szép fekvésű, műemlékekben gazdag, festői Szentendre, a Dunakanyar gyöngyszeme. Nem véletlen, hogy az ingatlanok ára közelíti a buda­pesti — pontosabban budai! — árakat. Nem csoda hát, hogy a ta­nácsi lakásban élő szentend­reiek szívesen megvásárolják kedvező áron megszerezhető otthonukat a tanácstól. Pon­tosabban: megvásárolták, ugyanis a város tanácstestü- lete decemberi ülésén elfogad­ta azt a javaslatot, hogy már­ciusig állítsák le az eladáso­kat. — Nemcsak Szentendrén, hanem az egész országban ne­vetségesen alacsony áron lehet tanácsi lakáshoz jutni — mondja dr. Kovács Béla ügy­véd, aki tanácstagként az in­gatlanok árusításának fel­függesztését javasolta a tes­tületnek. — Ha egy lakás — például műemlék jellege miatt — nincs tilalmi listán, akkor a bérlő (vagy bérlők) kér­heti (k) annak eladását. A vá­rosgazdálkodási vállalat az in­gatlant felértékeli : egy két­szobás, 50 négyzetméteres la­kótelepi lakás forgalmi értéke úgy 9.00 ezer forint körül van. A vonatkozó rendelet szerint a többlakásos házakban egy lakott ingatlan a forgalmi ér­ték eg.vharmadát éri, tehát esetünkben 300 ezer forintot. Ennek tíz százalékát — mindössze 30 ezer forintot kell — készpénzben befizetni, a többit a tulajdonossá váló bérlő 25-30 év alatt törleszti, mégpedig 3 százalékos kamat­tal! És még kamatadót sem kell fizetnie, mert az qsak az OTP adósaira vonatkozik.- fl S ' -­V iszont, ha egy összegben fizeti ki a bérlő a vételárat, akkor'rnég kedvezményt is kap, úgyhogy 300 ezer forintot sem fizet egy olyan lakásért, amely 900 ezret, de a szabad­piacon még ennél is többét éri — Mindennek ellenére nem ez volt a legfőbb oka annak, hogy az értékesítések ideigle­nes felfüggesztését javasol­tam. A döntő érv a kiárusítás ellen az, hogy a városnak így nem maradnak bérlakásai. Mi lesz a következő generá­ciókkal? Ma Magyarországon olyan a helyzet, hogy egyre kevesebb ember képes saját erőből lakást szerezni, és ja­vulás a következő években sem várható. Kiszámítottuk, hogy ha csak a legrászorultabbakat vesszük figyelembe, a városnak mini­mum 20-25 bérlakásra lenne szüksége évente. Pénz nincs az építésre, tehát csak abban bízhatunk, hogy a meglévő la­kások megüresednek. Ha vi­szont a tanács a bérlő kérésé­re elad egy lakást, akkor azt valahogy pótolni kellene, s ebből a most fizetett nevetsé­ges összegből erre nincs lehe­tőség. — Miért pont márciusig állították le az eladásokat? — Decemberben még arra számítottunk, hogy márciusra életbe lép az önkormányzati törvény, s akkor nem köz­ponti rendelet alapján, hanem saját hatáskörön belül dönt­hetünk az ingatlanok értéke­sítéséről, illetve azok áráról. A tanácstagok egyhangúlag megszavazták a javaslatot, annak ellenére, hogy közülük is nem egyet érint. — Mit tehetne a megyei ta­nács ebben az ügyben? — Központi döntést nem hozhat, az tény, viszont fel kellene hívnia a városok és községek figyelmét a tanácsi ingatlanok értékesítésének ve­szélyeire. Hiába biztosítja majd az önkormányzati tör­vény minden település számá­ra az önálló döntés lehetősé­gét, ha már nem lesz mivel gazdálkodnia. Egyébként éppen emiatt szeretném módosítani decem­beri javaslatomat a követke­ző tanácsülésen. Mivel az ön- kormányzati törvény nem lép életbe márciusban, ezért azt fogom javasolni a testületnek, hogy az ingatlanok árusítását egészen addig függesszük fel, amíg nem dönthetünk saját magunk a kérdésben. ★ Szentendrén összesen körül­belül 1000 tanácsi bérlakás van. A városgazdálkodási vál­lalat ingatlanközvetítő részle­gének tájékoztatása szerint 1987-ben 37, 1988-ban öt, 1989-ben pedig 98 tanácsi bér­lakást adtak el, ez utóbbiak döntően füzes-parki és rózsa­kerti ingatlanok voltak. Kecskés Ágnes Hetven év után ismét magyarul Intenzív kurzus Szentendrén Egyhetes országos tovább­képzés zajlik ezekben á na­pokban Szentendrén. Az in­tenzív kurzust alsó- és közép­fokú zeneiskolák zongorata­nárai számára rendezték meg. A megyéből tízen vesznek részt az előadásokon, az össz- létszám egyébként 45. A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola pedagógusai kö­zül Hambalkó Edit, Krause Annamária, Nádor György és Wáffner Rita vezetik a tanfo­lyamot. Mozgalmasan telnek a napok, ' mert olyan témák­ról esik szó, amelyek nagy érdeklődést váltanak ki a részvevőkből. Így többek kö­zött az improvizáció, amiről Gonda János zongoraművész és zeneszerző beszélt. Meghall­gattak pszichológiai és zenei neveléssel kapcsolatos előadá­sokat. Természetesen a gya­korlati foglalkozások sem ma­radnak el. Szinte szenzációszámba ment az a könyv, amelyet közel hét évtized után adtak ki is­mét hazánkban. Varró Margit ■Zongoratanítás és zenei neve­lés című kötetéről van szó. V. A. Levelek a szobafogságból (4.) Humanista brigádmozgalom S> — Jó lenne már nyugdíjasnak lenni — mondogatjuk a S munkahelyi stressz légkörében, nagyon sokszor. Mennyi síta­lp badidö! Mi mindent lehetne azalatt csinálni. Am egy hosszú ^ itthoniét alatt sok egyéb kiderül. Az is, hogy nem túl sok az (J a napi nyolcórai idótöbblet. Meg az, hogy hiányoznak a he- S tedszer elsütött vicc poénján még mindig nevető kollégák. A § szimpatikusok, a „kiállhatatlanok”, a napi helyzetelemzö dis- Si puták. Kész a zárójelentés. Meg­mondják, hogy tessék délelőtt és délután sétálni, ha lehet, fogyni. Ugyanilyen napsza­konként egyet aludni, aztán jöhet a kontroll. Nyugodt, kí­méletes életmód. Az a fő kö­vetelmény. Első út receptekkel a gyógy­szertárba. Háromszori sorban állás, ahogy ezt tavaly nagy bölcsen elrendezték az egész­ségügy olimposzi csúcsán. Árazó, pénztár, kiádó. Türe­lemjáték. Kétszázhetven fo­rintot kell fizetnem. — Mennyit? — csodálkozom. — Nem tévedés ez? Jól tet­szettek számolni? — Ennyi — tárják elém a bizonyítékot. — Nem tévedés. „Nyugodt, kíméletes élet­mód." — Hm! Míg engem kú­ráltak, tizennyolc forint lett egy liter' tej ára, kettőszázöt­ven a hús. Ha csak egy doboz kefirt vacsorázom, az is nyolc forint. — A mezőgazdasági és élelmezési miniszter össze­hasonlít a parlamentben. Ki­derül, nálunk még mindig ol­csón, világszínvonalon terme­lik az élelmiszereket. Csak a bérek színvonala van mélyen ez alatt — gondolom hozzá. Pedig ha az áru- és pénzvi­szonyok erősödnek, akkor az embernek az a durva hason­lat jut az eszébe, hogy: ami az általa vezérelt gépnek az olaj, benzin vagy villamos energia, neki az a kenyér, a hús, a gyümölcs. Ezenkívül még szellemi táplálékra is szük­sége van a munkaereje újra­termeléséhez. Nem túlzás azt állítani, hogy csak a bér lehet inflációfelhajtó? Erkölcsös-e ilyenkor szociális, sőt ma már gyakran hallható munkásde­magógiát kiáltani? Mondjuk meg őszintén, hogy nem. In­kább a legnagyobb nemzetal­kotó erő sértegetése ez. Még­hozzá durva megsértése. Szigorú napirendet állapítok meg magamnak. Korai kelés. Reggelizés csak a hírek meg­hallgatása közben. Aztán séta. Viták, útközben felfedezett közügyek iránt most közöm­bösnek lenni — adom magam­nak a szigorú parancsot. Amit csak megszegek, mikor azt lá­tom, hogy a váci Költségveté­si Üzem emberei nyesik az út menti fák ágait. Karvastag- ságnyi tűzrevalók kerülnek a kismotor utánfutójára. — Hová viszik ezeket? — A szemétbe. — De sok nyugdíjas kap­hatna pedig belőle, téli tüzelő­nek! Egy szocialista brigád vál­lalhatná humánus célként, hogy felaprózza a város min­den évben újra termő nyers­anyagát. Miket is beszélek! Olyan, hogy szocialista, ma már nem létezik. No de, ha jótettről van szó, lehetne más­ként is nevezni. Például így: humanista brigádmozgalom. Ebédidő pontosan a harang­szó és a Déli Krónika idején. A Tv-híradót, a Hét műso­rát. na meg a Panorámát nem lehet kihagyni. Telefonálnak, érdeklődnek a kollégák. Más­kor becsengetnek, hozzák a hí­reket. Újra meg újra elma­Kiállítás a battai Matrica Múzeumban Winnetoutól Ülő Bikáig Gyermekkorom legszebb él­ményei közé tartoztak az in­diánkönyvek, s úgy hiszem nem vagyok ezzel egyedül. A delavárok és az irokézek küz­delme. Cooper világa szinte beleivódott életünkbe. A Nagy indiánkönyvön keresztül is­mertük meg Eszak-Amerika történelmét, a törzsek harcát, majd pedig az őslakosság vi- askodását a fehér emberekkel. Bizony, akkoriban igen rosszul éreztem magam az európai ember bőrében, hiszen azok közé tartoztam, akik leigázták a Nagy-Tavak vidékének la­kóit. Az indián regények vezettek el a térképekhez: figyeltük, merre folyik a Huron, hol ta­A gyönyörű kivitelű mokaszin és a pipatartó gvarázom. mi volt a bajom, ami persze csak okozat. Az ok mélyebb. Jönnek barátok, vendégek. Egyikük helyesli, hogy némely csoportosulások szét akarják szedni a tsz-eket, visszaadni a földeket. — Vissza? Kinek? Nem ve­szik észre, hogy más időket élünk? — vitatkozik vele a másik. Vagy tán én arassak megint kilencedén? Kapáljak harmadán kukoricát a negy- ven-ötven holdasoknak? — morog a nagyapa soriban lévő. Egyszerre szikrázni kezd a levegő, amelyet fel is robbant egy unoka életkorú ifjonc megjegyzése: — Kommunista duma. Magyar a magyarral, bérből élő a bérből élővel pöröl hangosan. Egy veszi a kabát­ját. ő itt nem marad. Ha azt a simlis alakot meglátja az utcán, átmegy a másik oldal­ra — mutat az évtizedekig tartott barátság most megsza­kadt pillanatában egy tőle tá­volabb állóra. Miért? Mert annak más a véleménye. Per­sze sztereotip vélemény, igaz. Nem meggyőződésből, csak di­vatból elhangzó. „Nyugodtan, kíméletesen él­ni!" Románia népének reménye. Szemünk előtt zajlik le a ro­mán forradalom. Éljen! Ez igazi öröm. Ceausescut és Elenát kivégzik. Igazságszol­gáltatás. Furcsa. Ember halá­lának még így sem tudok örül­ni. A tanulság viszont örök­érvényű. Diktátorok uralkod­hatnak pár évig, pár évtize­dig, fél évszázadig. Végzetük őket és szolgáikat mégis utol­éri. A nép ellenségei fölött a történelem mindig súlyosan ítélkezik. Kovács T. István lálkozik az Erie és a többi tó. Egyszerre tanultunk történel­met, földrajzot, s szagoltunk bele az olvasás szépségeibe. Csingacsguk után megis­merkedtünk Winnetouval, s a préri indiánjaival is. Álmunk­ban wigwamban tértünk nyu­govóra, s figyeltük a puebló népét. Tüzet gyújtottunk, s ha­ragosainkkal békepipát szív­tunk el. Mérgesek voltunk a komancsokra, mert ellenségei az apacsoknak, akiket mi oly nagyon szeretünk, de nem tudtunk kiegyezni a sziúkkal sem. Ilyen előzmények után Lon­donban első utam a Brittish Múzeum néprajzi épületébe vezetett, s az indián kincsek­től megrészegedve bolyongtam a tomahawkok, mokaszinok, bölénybőrök, skalpok között. S most Százhalombattán is gyönyörködhetnek kicsik és na­gyok Eszak-Amerika indián­jainak örökségében. Február 9-én nyílt meg a Winnetoutól Ülő Bikáig című kiállítás a Matrica Múzeumban. A már­cius 25-ig nyitva tartó tárlat a Néprajzi Múzeum indián­anyagát mutatja be, s a kiál­lítás idején különböző progra­mok segítségével pillanthat­nak be az érdeklődők ebbe az izgalmas világba. Február 19-én délután 5 órától Timothy Roufs, egye­sült államokbeli egyetemi ta­nár tart előadást az indiánok életéről. Március 3-án pedig egész napos játszóháznak ad otthont a Barátság Művelődé­si Központ és Könyvtár. A lá­togatók videofilmek segítségé­vel ismerkedhetnek meg Csín­Szépen mintázott ruhadísz a kiállításról > gacsguk népének és más tör­zsek életével. Elsajátíthatják a mokaszin- és tolldíszkészítés fortélyait, megtanulhatják az indián gyöngyfűzés legismer­tebb motívumait. De lesz dal­tanítás is. Március 12-én pedig dr. Borsányi László etnológus, a kiállítás rendezője tart elő­adást. F. A. M. wivHivöiiv; Dél-alaszkai indiánok használati tárgyai és a totemoszlop (Hancsovszki János felvételei) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 1-852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pevdi Bőrdíszmű Gyáregysé­ge pilisszentiváni telephelyére fel­vételre keres tmk-szerszámüzem vezetésére gyakorlattal és legalább középfokú végzettséggel rendelke­ző vezetőt, raktári kiadót, villany- szerelőt, az egy műszakos bőrönd­üzembe gyakorlott varrónőket, a szabászati részlegbe, két műsza­kos munkarendbe betanított nő­dolgozókat. A Fővárosi Sütőipari Vállalat dél-pesti gyáregysége kiemelt jö­vedelmi lehetőséggel felvesz a Bp. XVIII. kerületi kenyérgyár újon­nan beinduló McDonald’s üzemé­be sütőipari szak- és betanított munkáspkat és sütőipari segéd­munkásokat egy és két műszakos munkarendbe. Keresnek SZTK- ügyintézőt valamint elektromű­szerész és géplakatos szakmával is rendelkező személyt — 90 Ft kö­rüli órabérrel — és takarítónőt. Az Érdi Általános Építő és Ter­vező Kft. felvesz kiemelt fizetés­sel — adók levonása után. tisz­tán 20-22 000 Ft/hó kereseti lehető­séggel — érdi és pesti munkahe­lyekre. munkásszállítással ács szakmunkásokat. Jelentkezni le­het Kiss Imre ügyvezető igazgató­nál (2030 Érd V.. Thököly I. u. 17.. telefon; 06-26-45127 vagy 06- 26-45706), Egyelőre nem eladó

Next

/
Thumbnails
Contents