Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-09 / 34. szám
1990. FEBRUÁR 9., PÉNTEK Titian 5 TANULMÁNYT KÉSZÍTETT AZ ÍGSZI Vác a vállalkozók városa Érdemes-e távlatokban gondolkodni a jelenlegi gazdaságipolitikai környezetben Vác jövőjéről? — tette fel 1989. utolsó tanácsülésén egy tanácstag. — Igen, érdemes — válaszolta dr. Bóth János tanácselnök, hiszen tervek, elképzelések nélkül nem szabad elindulni, megkezdeni az új esztendőt. A közelmúltban készült el az ÉGSZI Kutató és Szervező Kft. tanulmánya, amely a jelenlegi helyzetfelmérésen túl javaslatokat tartalmaz Vác város távlati településfejlesztési feladataira. A fejlesztési feladatok között szerepel többek között a gazdasági szerkezet átalakítása, az infrastruktúra fejlesztése, a szellemi tőke mennyiségi és minőségi fejlesztése. Természetesen a tervezésnél feltétlenül szem előtt kell tartani a lakosság közérzetének javítását. A gazdasági szerkezetátalakítás folyamata már megindult a városban, megkezdődött a Dunai Cement- ég Mészművek Kft. korszerűsítése, az Egyesült Izzó Rt. váci gyárában is beindultak azok a munkák, amelyek a környezetszennyezést csökkentik, megszüntették a Chinoin váci telepén a vegyi anyagok tárolását. A gazdasági szerkezet átalakítása mellett a helyi önkormányzatok legfontosabb feladata lesz az infrastrukturális ellátás javítása, az ellátási színvonal emelése. Ehhez nélkülözhetetlen a meglévő források hatékonyabb kihasználása, a városkörnyék településeivel való együttműködés. Az idegenforgalom növelésében is van még tennivaló bőven. A pezsgőbb idegenforgalom érdekében fontos a települések gazdaságának vállalkozó típusúra váló átformálása, melyben szerepe lehet a tanácsnak és a gazdálkodó szervezeteknek, együttesen segíthetik a vállalkozások arányának növekedését. Az első lépések már megtörténtek, hiszen a közelmúltban megkezdődött a volt rendőrségi épület felújítása, átalakítása. A munkák befejeztével megnyithatja kapuit a város első szállodája. Vác város lakossága büszkélkedhet azzal, hogy az általános iskolai oktatás mellett helyben több középfokú oktatási intézmény működik, árú a szellemi bázis erősítése távlatokban indokolja az emelt szintű középfokú oktatás bevezetését, a felsőfokú képzés (zene, idegenforgalmi szakemberképzés) tárgyi és személyi feltételeinek biztosítását is. A távlati terv mindenekelőtt a lakossági igényeket tekinti fő szempontnak, így a célkitűzések között helyet kap a munkakörülmények javítása, a helyi igazgatás egyszerűsítése, s az, hogy következetesen valósuljon meg a rászoruló rétegek segítése, így az időskorúak gondozása, a fiatalok támogatása. Az előbbiekben felvázolt tervek megvalósítása érdekében a tanács tervezőmunkájának minőségi változásokon kell átesnie, így például feladata kibővül a vállalkozók felkutatásával, a városba történő vonzásának szervezésével és az ehhez szükséges feltételek javításával. A vállalkozói szféra erősítése többféleképpen valósítható meg, lehetséges például a vállalkozás-menedzselés helyi információs és szolgáltatási rendszerének létrehozása. Ám elképzelhető egy olyan pénzintézet életre hívása, amely képes összehangolni a központi és helyi forrásokat, képviselni a helyi érdekeket, össze tudja fogni és forgatni képes a lakosság, a tanács, a gazdálkodó szervezetek, intézmények, vállalkozók eszközeit. A gazdaság vállalkozássá alakításában különleges helyet foglal el a mezőgazdaság, éppen ezért vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy milyen lehetőségek vannak a repriva- tizálásra. Természetesen a távlati településfejlesztési elképzelések megvalósítása feltételezi a helyi és a térségi érdekek összehangolását, esetleg alkalmi vagy állandó szövetség létrehozását. E szövetség munkájába be lehet vonni a lakosságot, a politikai pártokat, az intézményeket, a gazdálkodó szervezetek képviselőit, valamint a város döntéseit is előkészítő szakértő csoport tagjait is. Halász Erzsébet Szinkronban az időve! A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete a közelmúltban több kft-t alapított, a cél a kereskedelmi-piaci tevékenység és a kutató-fejlesztő munka szétválasztása, a gyártó- szolgáltató kapacitások jobb hasznosítása. Az új épületbe két kft. költözött. Az egyik Innovációs Technológiai és Alkalmazástechnikai (ITEA) Kft. szolgáltatócégként alkatrészt, nyomtatott áramkör részegység és berendezés szinten egyaránt kész elektronikus digitális áramköri kártyák, számítástechnikai részegységek gyártására, a kapcsolódó méréstechnikai feladatok megoldására és megbízhatósági vizsgálatok elvégzésére alakult. A másik a Laboratóriumi és Ipari Automatizálási Rendszerek Kft., amely vállalkozik számítástechnikai rendszerek tervezésére, megvalósítására, különösen az ipari és laboratóriumi folyamatirányításban. Tököl után már vesekőelhajtó7 Pénteki szellemvonat Ráckevén Egy héttel ezelőtt vizitáltam meg a ráckevei HÉV-et. Akkor, annak a látogatásnak a során felmerült az az igény, hogy miután beszélgettem utasokkal, motor- és vonatvezetőkkel, keressem fel az üzemegység vezetőségét is. taliga József forgalmi vezetővel és Császik Imre műszaki vezetővel annak hátterét próbáltuk kideríteni, miért éppen ezen a vonalon futnak matuzsálemi életkorú vonatok, miért nincs pénz az elkezdett, de hamarosan le is állított beruházások befejezésére, és miért ilyen rossz a dolgozók hangulata. A beszélgetésbe Sándor István diszpécser szolgálatvezető, most mint szakszervezeti bizalmi kapcsolódott be. Szűk kis irodahelyiség, a falakon még a régi, az asztalon már az új menetdíjtáblázatok foglalják a helyet. Közösen próbálunk rendet tenni. Közben, mintha csak egymás között lennének, mondják: — Kieső a mi munkahelyünk, mindig örülünk az ilyen vendégnek. ■ Az már kiderült, hogy erre a vonalra kerülnek az elöregedett, leselejtezésre váró vonatok. Utasoktól hallottam, ha valaki jó alaposan átvizsgálná őket, akkor nem merne velük utazni. Közben felváltva nézek a műszaki és a forgalmi vezetőre, akik szinte egymás szavába vágva mondják: — Lehet, hogy a mi szerelvényeink esztétikailag nem a legvonzóbbak, és jó néhány alkatrészt többször is ki kellett rajtuk oserélni, de csak akkor állhatnak a forgalomba, ha az alapos, műszaki vizsgálat biztonságos közlekedésre alkalmasnak minősíti őket — válaszolja Császik Imre. H No és a pálya, az sem éppen tökéletes, bizonyítja ezt az elmúlt évben bekövetkezett szerencsés baleset ... — A baleset nem a mi hibánkból, hanem a kivitelezést, javítást végző vállalat dolgozóinak mulasztásából következett be. Senki nem sérült meg. Mindent megteszünk. Imitt-amott foltozgatjuk a síneket, talpfákat. Ennek ellenére a Tököl utáni pályát mégis vesekőelhajtónak nevezik. Egyszerűen nincs rá pénz. Mint ismeretes, nem kapunk támogatást. Már a múlt év végén le kellett állni néhány beruházással — felelik felváltva. Arcuk elárulja, hogy ez az egyik legfájóbb téma. Hl Gondolom, hasonló a véleményük a bérekkel kapcsolatban is. — Nem túl biztató a helyzetünk — ismeri el Saliga József. A túlórákkal kapcsolatban újabb intézkedéseket helyeztek kilátásba. Mi ösztönözni szeretnénk a dolgozókat, de ez nagyon nehéz. Saját bérkeretből fizetjük például a startpénz egy részét. Ez a szabadnapokon elvégzett munka után jár, s munkakörönként változóan, 130—150 forintot jelent. Kérték tőlünk, hogy építsük be a fizetésbe, de akkor elveszítené ösztönző hatását. A jutalmakat pedig startdíjra fizettük ki. fü Ezek után nem csodálkozom azon, hogy bajok vannak a létszámmal... — Be kell vallanunk, nem csábítóak a körülmények. Akik jönnek, azoknak elmondjuk, hogy itt egy hónap alatt másfelet kell dolgozni, sokat kell túlórázni. Így lehet csak jól keresni. A másik baj, hogy kevés az iskolázott jelentkező. A felvetteknek komolyan kell tanulniuk, forgalmi képesítést szerezni. Ez alapfokú intelligenciát, tudást követel. Az utóbbi hónapokban kezdjük érezni, hogy megszűnnek más munkahelyek, vagy csak átalakulnak, s leépítik a létszámot. Ezért is jönnek hozzánk egyre többen új helyet keresni. 19 Önök szerint mi tenné vonzóvá ezeket a szak_ Leve lek a szobafogságból (2.) Piros notesz, három kismalac Ágynyugalom — rendelik a betegnek. Ez azonban nem egyenlő a lelki nyugalommal. Különösen az első napokban működik még erősen a beidegződött mechanizmus. Elég közelinek tűnik egy adósság elhatározott törlése. Izgat, hogy minek gondolhatnak engem azok a szegény kis pilisszentlászlói általános iskolások például. — Benne lesztek az újságban — ígértem nekik. Aztán sorra kattintgattam rájuk a fényképezőgépet. Talán egy hétig is keresték magukat a lapban, de hiába. — Mit csináltál te ezzel a filmmel? — kérdezte délután a laboráns kolléganőnk. — Nincs ezen semmi, kivehetet- len, elmosódott formákon kívül. — Mentegetőzéssel kell kezdenem a szentlászlói riport második részét — gondoltam, de erre már nem kerülhetett sor. Ismét otthon Annak örülve kezdtem el beszélgetni Elsik Vilmosnéval, a szlovák nyelv kitűnő tanárával, hogy az 1978-ban Szentendrére körzetesített felső tagozat végre ismét hazakerülhetett. Mindenki belátta, hogy nem volt jó a régi döntés. A nálunk megfelelőnek tartott nemzetiségi politikának is sokat ártott. Egyelőre még csak az ötödik osztályosok maradtak itthon, de ők már a további három évet szintén a hazai falak között töltik el. Sürgették ezt a döntést a szülők, örül a tíz gyerek, mert hát igaz, egyelőre nem nagyobb az osztálylétszám. Ami hátrány, az persze pedagógiai szempontból előnynek is tekinthető. Fakultatív alapon A falu, mint tudjuk, ma már nem zárt közösség. Szentlászló nyitottsága szintén magával hozta azt, hogy anyanyelvűket leginkább az idősek beszélik tökéletesen, s most a kicsiken a sor, hogy reneszánszot teremtsenek. A hetedik osztályig tantervben szereplő szlovákot most fakultatív alapon tanítják. Sok magyar anyanyelvű család látja viszont bölcsen azt, hogy az együttélés előnyére, szellemi gazdagodásuk javára válik, ha az ő gyermekeik is megtanulják a helybeliek nyelvét. A tanárnő pedig számít a jövendő igényekre, s belátja, hogy nem árt ebben az intézményben, ha az egy szem orosz—szlovák szakos igyekszik az angolt is elsajátítani. A helybeli Elsik Vilmosné, aki • ismer itt minden családot, fát, utcát, kevésnek tartja a puszta anyanyelvi oktatást. Munkahely hiányában hátrányt jelentett, hogy a fiatalok elkerültek a hazai környezetből. A közösség veszített összetartó erejéből. Nincs idő jóízű családi, hazai, baráti beszélgetésekre, mert mindenki sokat dolgozik. A maradék esti időben pedig a tv kék fényei világítanak a szép házak ablakain át. Igyekeznek összegyűjteni, feleleveníteni a helyi szokásokat. Azzal is védekeznek az itt említett jelenségekkel szemben, hogy ezeket bemutatják; népmesék, népdalok szólalnak meg szlovákul az iskolai rendezvényeken, karácsony tálján az öregek napján. Rendkívül hasznos pedagógiai eszköz a bábozás, mert a passzív tanulással szemben ott sok a hangos dialógus. Tavalyelőtt nagy siker volt, s kétszer kellett eljátszani a Triprasziatkát, vagyis a Három kismalac című bábjátékot. Gyerekek mellett? — Volt itt szlovák énekkar is — sóhajt a tanárnő —, s kellene, hogy legyen. Na de. ha egyszer három gyerek mellett nincs idő még erre is! Más meg, aki vezethetné, nem tud szlovákul. Akkor mit lehet tenni? Emellett a külkapcso- latok szervezésében kellene mákat? — fordulok Sándor Istvánhoz. — A munkaidőt elfogadhatónak tartjuk, persze túlórák nélkül. Szerintünk az lenne az ideális, ha olyan fizetést kapnánk, ami alapmunkaidőre szól, és nem utolsósorban tisztességesen meg lehetne belőle élni. Hogy ebből mi valósul meg, azt nem lehet tudni. Általános a bizonytalanság, így a sztrájk után is, mert még mindig nem tudjuk, mit sikerült. vele elérnünk — mondják mindhárman. B Végül egy más jellegű kérdés. Hallottam egy szellemvonatról, ami minden pénteken este kísért. — Ez a mi diszkószerelvényünk — komorodik el . Sándor István. — Rendszeresen szállnak fel rá randalírozó fiatalok, kitörik az ablakokat, felhasítják az üléseket, illemhelynek használják a kocsik belsejét. Szétrugdossák a plafonon levő világítótesteket. Hogy hogyan csinálják, azt nem tudjuk. Többször Szóltunk már a rendőrségnek, tettünk feljelentést, de nem történik semmi, pedig nem csak egyszerű vandálokról van szó. Ugyancsak rendszeresen fordulnak elő kábelszakítások (sokan nem tudják, hogy ezek mekkora veszélyt jelentenek) és rézlopások. Léteznek maszek rézöntők, akik tudják, hogy lopott áruról van szó, mégis átveszik. Azt hiszem — és ebben mindhárman megerősítettek — az ilyen ügyek megoldása nem egyszerű feladat. Meg kellene az embereket végre tanítani kulturáltan viselkedni. Eddig valahogy nem jutott rá ideje a társadalomnak ... Molnár Ildikó még a segítség. Mert az lenne az igazi, ha a határon túl csak szlovákul társalogva, no meg kölcsönös látogatásokkal fejleszthetnék rendszeresen a beszédkészségüket a diákok. Jogos kifogás Általános érvényű követelményeket kellett itt a noteszbe jegyezgetnem. Afféle apróságokat, amikre csak rá kellene valahol, valakiknek jönniük, s máris nagyot léphetne előre a nemzetiségi kultúra ügye. Jogos kifogás, hogy nincsenek például szlovák nyelvű mese-videokazetták. Arra persze már bizonytalan a választ kapok, hogy milyen kapcsolata van az iskolának a helyi, könyvtárral, s milyen ott az állomány. Csak azt tudom meg, hogy egy kézben tartva, tiszteletdíjas tanár vezeti azt is, akár a művelődési ház egészét. Viszont nagy előny a területen, hogy a szlovák tv adása tisztán vehető. — Szóval, a noteszt! Azt a piros fedelűt — hozzátok be holnap — telefonáltam haza a kórház halijából, s másnap, a csendes pihenő alatt nekilátok az adósságom törlesztésének. Fontos az, hogy megtudják az emberek, 'mint állnak a dolgok Pilisszentlászlón, hiszen itt kicsiben tükröződik az országos kép. Kovács T. István Válasz az ürömiek nyílt levelére  tanács vezetőjének más a véleménye Lapunk január 12-i számában jelent meg az a nyílt levél, amelyet az ürömiek írtak Üröm és Pilisborosjenö szétválása során felvetődött problémákkal kapcsolatban. A levél íróit a község lakói kérték fel, hogy képviseljék a falu érdekeit az „osztozkodás’’ során. Ám a bizottság tagjai a hozzánk eljuttatott nyílt levélben lemondtak megbízatásukról, mivel úgy érezték, hogy feladatuk ellátásához az elemi segítséget sem kapják meg a tanácstól. A tanács szakigazgatási szervének vezetője, dr. Makk József azonban máshogy látja a dolgokat. Ezért közöljük az ő véleményét is. * Tavaly júniusban a szétválással kapcsolatos vagyoni és igazgatási problémák tisztázására és megoldására mindkét település, így Üröm és Pilisborosjenö is egy érdekvédelmi bizottságot hozott létre. Az ürömi bizottság, amelynek 15 tagja van, csak részben teljesítette vállalt feladatát és néhány személy munkájára szorítkozott ez ideig. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy önök, e nyílt levél megfogalmazói g munkában egyáltalán nem vettek részt. 1989. október 25-én valóban levelet írtak a tanács vezetőinek, amelyben bizonyos adatokat kértek és kérdéseket tettek fel. Ezért kértem — a HNF helyi bizottsága útján — egy fórum és a társadalmi bizottság összehívását. November 9-én került sor a találkozóra, melyen csak Horváth Péter jelent meg. A fórumon a HNF titkára ismertette a beadványt, majd a kérdésekre részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást, választ adtam, melyet ott mindenki elfogadott. Egyidejűleg felajánlottam, hogy valamennyi vitatott kérdésre vagy problémára a szükséges dokumentumokat rendelkezésre bocsátom. Ezzel a lehetőséggel azonban mind a mai napig nem éltek. Egyébként mélyen megbotránkoztatta a társadalmi bizottság jelenlévő tagjait az Önök levelének stílusa, hangneme, ultimátumjellege. Az az állítás tehát, hogy levelükre választ nem kaptak, a valóságnak nem felel meg. 1989 decemberében több alkalommal összeült a társadalmi bizottság, de Önök közül egyedül Vidákovics Tibor jelent meg. ám semminemű problémát nem jelzett. A tanács egyébként a tavasszal tartandó falugyűlésen a két községet érintő vagyoni és egyéb közügyeket szolgáló megállapodásokról részletes tájékoztatást fog adni. A válás kínjai valóban nem kímélik Ürömöt, de az felettébb sajnálatos, hogy miközben régi sebeinket nyalogatjuk, egymásnak újabbakat okoztunk. A szétválást követően mindkét tanács a működőképesség határán áll. Inkább konkrét, az ügyeket előrevivő segítségre szorul, semmint a nem teljes valóságot tükröző, rossz hangulatot keltő újságcikkekre. Dr. Makk József, a szakigazgatási szerv vezetője I
