Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-05 / 30. szám
1990. FEBRUÁR 5., HÉTFŐ &£Man 3 Nagyjavítók Érden a Renta Völgye Termelőszövetkezet gépműhelyében most is serény munka íolyik. A nyári munkákban megfáradt, meghibásodott mezőgazdasági gépeket most javítják, generálozzák. Jelenleg a csarnokban legalább öt traktort készítenek elő a tavaszi munkakezdéshez (Hancsovszki János felvétele) EGYMILLIÓ ALATT Kedvezőtlen Egyelőre sem a belföldi ellátás, sem az export nem került veszélybe amiatt, hogy a múlt évben tovább csökkent a szarvasmarha-állomány. Ám az állatlétszám apadása az idén már gondokat hozhat, különösen a hústermelésben. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1989. december 31-én 1 millió 598 ezer szarvasmarhát tartottak a gazdaságok és a kistermelők, 92 ezerrel, azaz 5,4 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az adatok arra utalnak, hogy már nemcsak a kistermelők, hanem az állami és a szövetkezeti gazdaságok állománya is csökkent. Az üzemek tavaly 15 százalékkal ke- vésebb szarvasmarhát gondoztak, mint a 80-as évek elején. Az állatok létszámának csökkenéséhez hozzájárul, hogy 1989-ben csaknem 10 ezerrel kevesebb borjú született, mint 1988-ban. Kedvezőtlen előjel, hogy a szarvasmarhák nagyobb hányadát (62 százalékát) tartó termelőszövetkezetekben a szarvasmarhalélszám sok év után először esett visz1 millió alá Iskola helyén áll a Schuler Süsd meg magad! Ceruzahegyező a külpiacnak Szigetbecsén, a község centrumában található a Schúler írószer Kereskedelmi Vállalat telepe. Másfél évetizeddel ezelőtt az üzemcsarnokot azon a helyen építették fel, ahol egykoron. a századelőn, elemi iskola állt. s amelynek falai között a világhírű, kalandos életű fotóművész, André Kertész is tanult. A központi üzemépületben, jobbára erősen kopott, több évtizede robotoló masinákkal készítik egyebek között a kis irodagépeket. Á jobbára nőknek munkát biztosító telepen iratlyukasztókat, kapocshúzókat, ceruzahegyezőket gyártanak. Működik az üzemen belül egy olyan berendezés is. amelynek segítségével a Zsiguli gépkocsikhoz és a VÁZ járművekhez állítanak elő műanyag kilincseket. Keszthelyi Ignácné, telepvezető még azokkal a munkatársaival érkezett az üzembe tizenöt évvel ezelőtt, akik a törzsgárdát alkotják. Az ügyesebbek, a valóban nagy rutinnal rendelkező betanított munkások. mivel teljesítménybérben dolgoznak, viszonylag tisztességesen keresnek. Az idén is nagyszerűek a cég külpiaci kilátásai. Már az esztendő első negyedévében tőkés exportra. s ezen belül is Franciaországba, Hollandiába 3,3, míg a Szovjetunióba 8,4 millió forint értékben szállítanak a már említett termékekből. Akik munkára jelentkeznek, két hét próbaidőn esnek át. Ha sikerül a „bemutatkozásuk”. akkor véglegesítik őket. A negyvenfős garnitúra nagyon várja a közelgő, beígért áprilisi béremelést. Reményeiket ugyanakkor lelohasztja az a kósza információ, hogy az anyavállalat tárgyalásokat folytat a telep eladásáról, illetve annak elköltöztetéséről. Gy. L. Kényszerből hamis adóbevallás Fedezetül inget Ha a vállalkozások jövőjéről esik szó, meglehetősen eltérő véleményeket hallhatunk. A kormánynyilatkozatokban többször is hangoztatták, hogy a kis- és középvállalkozások nélkül nem képzelhető el a beteg magyar gazdaság fel- emelkedése. A KIOSZ-ban és a VOSZ-ban azonban úgy érzik, a •nyilatkozatok és a cselekvések finoman szólva nem fedik egymást. Szikriszt József visegrádi építési vállalkozó iparoscsaládból származik. A kőműves-“ és ácsmesterség náluk több mint kétszáz éve apáról fiúra száll. Nemrég a KIOSZ Pest megyei elnökének választották. Többek nevében beszél, amikor elmondja, hogy a kormány vállalkozáspártoló politikájának érzékelhető jelei nincsenek. Németh Miklós miniszterelnök ugyan Bush lá- toeatásakor kijelentette, hogy Magyarország a 100 ezer vállalkozó országa lesz, de a gyakorlatban ez egyhamar nem fog megvalósulni. A vállalkozók bizalmatlanok, félnek, ha befektetik a pénzüket, rajtavesztenek. Régi sirámuk a kisiparosoknak, hogy sok az adó és magas az SZTK-járulék. Szikriszt József szerint ennél is nagyobb probléma, hogy beruházni csak az adózott jövedelemből lehet. Ha valakinek az évi jövedelme eléri a 700 ezer forintot, akkor már 65 százalékos adósávba esik. A megkeresett pénzéből több mint 400 ezret befizet az államkasszába. A fennmaradóból lehetne csak beruházni, de a maradék nem jelentős összeg, ma már egy ARO gépkocsi is 200 ezerbe kerül. S akkor még az üzleti : - X- — " Ki fűt be nekünk? Hajdan a falusi, tanyasi porták nem nélkülözhették a kenyérsütő kemencét, amelyben nemcsak a "malomkerék nagyságú rozs-, búzakenyerek „pirultak”, hanem a család ízlésének megfelelő apróbb cipók is. Évszázadokon át kialakult szokások szerint készült a mindennapi kenyér, a hajnaltól napestig talpon levő parasztasszonyok, lányok szorgalma, verejtékes munkája nyomán. A liszt rostálása, a kelesztést segítő kovász, a dunna vastagságúra duzzadó, a szakajtókból „kiugró” nyers massza, mind-mind az előkészületek és munkafázisok egy- egy epizódját jelezték. Kenyérsütés napján különösen korán kezdődött a munka, hiszen a kemencét a kívánt hőfokra kellett melegíteni. Ilyenkor tüzelték el azokat a gallyakat, amelyeket már előző este a kemencéhez porcióztak. Mielőtt a megkelt kenyeret sütőlapátra helyezték volna, megáldották, s ősi szokás szerint keresztet rajzoltak rá. A kenyér jelentette az élegatyát hogy hamis adóbevallást készítsenek. De mivel — az APEH-től sokat félnek — inkább a fejlesztések, beruházások stagnálnak. A meglevő hitelkonstrukciót is kerékkötőnek érzik. A 24 százalékos kamat mellett adott hitel nagyon megemeli a termék árat, s a drága terméknek nehéz piacot találni. A KIOSZ igyekszik ezen segíteni, s kedvezményes hitelt szerezni tagjainak. A nyugatnémet UNIC bank folyósítana is hitelt, de a hazai takarék- szövetkezeteknek kezességet kellene vállalniuk. Erre csak úgy hajlandóak, ha a hitelfelvevő fedezetként minden ingó- és ingatlan vagyonát letétbe helyezi. Szikriszt József szerint ez a nemzetközi banki gyakorlatban egyedülálló. tét, a benne megtestesült munkát. Aztán nagyot változott a világ. A kenyeret a pékek sütik még a legapróbb településeken is, ha nem a sütőipari vállalatok járművei fuvarozzák oda. Az évtizedek során és különösen az utóbbi öt évben egyre drágább lett mindennapi kenyerünk és ettől, vagy éppenséggel a „megspórolt” anyagoktól, még az íze sem tűnik olyannak, mint a nagyanyáink által sütőiteké. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a 20-30 fajta kenyér, amely minőségét néhány napig „megőrzi”, gépek szüleménye, s így nem tud „lelket” önteni, ízt adni neki. Két idős tinnyei nénike, nevüket elhallgatták, elmondták, hogy ők bizony még mindig szívesebben fogyasztanák a házi sütésű kenyeret, hiszen azt a fránya kemencét egy fél nap alatt össze lehet hozni, s nem kell hozzá más, mint kétszáz darab tégla, jól tapadó agyag, kemenceajtó. Ugyan a liszt is megdrágult, de házilagos kivitelben, különösen a kiskeresetűeknek, a többcsaládosoknak megérné az otthoni kenyérdagasztás és -sütés. Természetesen akadtak hajdan olyanok is, akik csak otthon kelesztették, dagasztották a kenyérnekvalót, s aztán a helyi pékkel süttették ki. Mondván, így olcsóbb volt. A Budakeszin élő Labáth István- né, Erzsi néni, aki fiatalasz- szony korában Vecsésen élt, említette, hogy ő is otthon dagasztott, de a helyi pékségben süttetett. Munkában megfáradt, erőltetett kezei már nem bírnák ezt > műveletet, de örömmel idézte fel az akkori idők kenyereinek ízét, illatát. Mostanság mind többet és alaposabban számolnak a családokban, és a megélhetést könnyebbé tevő régi szokások felelevenítésében is fantáziát látnak. Az agárérdekeket szolgáló, a vidék népéért és a munkásokért felelősséget érző pártok, testületek nem véletlenül teszik fel az oly, gyakori kérdést: hogyan lehet a négy forint hatvan fillérért, vagy netán öt forintért átvett gabonából 16-20, vagy még ennél is drágább kényér!? Sok igazság rejtőzhet abban, hogy a fél nap alatt felépített falusi kenyérsütő kemencékben a jelenlegi áránál olcsóbban készíthető a mindennapi kenyér. Azonban az utóbbi négy évtizedben úgy nőttek fel generációk, hogy hozzászoktak ahhoz, ami nincs otthon, azt meg lehet az üzletben kapni. A nagymamák anyukák is rájöttek arra hogy kár azt erőltetni, ami idejét múlta, kiment a divatból. Ha azt a régi szokást helyenként mégis sikerülne visszahozni, talán idők múltán szélesedne a kenyérsütők tábora, de nagy a valószínűsége annak, hogy azok a kis takaros, fehérre meszelt kemencék nem tűnnének másnak, mint idegenforgalmi, turisztikai látványosságnak. Akkor meg minek, hiszen ott vannak a skanzenek, s azokban évente legalább egyszer, az ott felépített kemencébe alaposan befűtenek. A népviseletbe öltözött helybéli án- gyomasszony pedig mindenki szeme láttára nagy vidáman megsüti régi idők nosztalgiakenyerét. Gyócsi László Vadhajtás kapaszkodókkal „Nem adom az ajánlócédulámat senkinek” mondja jelentőségteljesen szerb nemzetiségű ismerősöm. „Jogodban áll”, válaszolom. „Ajánlani nem kötelezd, s, ha megtisztelsz is valakit a szelvénnyel, március 25-én szavazhatsz másra.” „Csakhogy, én szívesen odaadnám valakinek” folytatja, és ez
