Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám

1990. FEBRUÁR 26., HÉTFŐ ^Ùiian 5 A gazdaságosság nem szempont Kilátástalan kiállítás Sokan nem kis nyugtalansággal fogadták a döntést, hogy 1995-ben Budapest is helyt ad a világkiállításnak. Ennek elle­nére a pozitív nemzetközi és honi parlamenti határozat után a „színfalak” mögött már folyik a készülődés a fellépésre. A Pest Megyei Tanácsnál is már egy éve megalakult egy tíz­tagú szakértői bizottság, amelyik a világkiállítási előkészüle­tekkel foglalkozik. Dr. Kocsis Péter elnökhelyettest kérdeztem meg, mit végeztek az eltelt idő alatt. — Amikor megalakultunk, az volt az elsődleges felada­tunk, hogy a kormány dönté­sét segítsük az összegyűjtött megyei információkkal. Fel­térképeztük a megye idegen- forgalmi helyszíneit. Megálla­pítottuk, hogy mintegy 10-20 ezer hellyel kellene bővíteni a szálláslehetőségeket. Magas komfortfokozatú szállodákat és olcsóbb kempingeket is kellene építeni. A Pest Me­gyei Tervező Vállalat egy ta­nulmánytervet készített ezzel Székely kapu emlékmű Az Erdélyből áttelepült szé­kelyeknek különösen vonzó az erdőktől koszorúzott Klotild- liget. A táj szépsége, a pom­pás kis erdélyi stílusú refor­mátus templommal a szülőföld valóságos megelevenedését je­lenti. Az őslakosság és az áttele­pültek hagyományos jó kap­csolatának egyik újabb szép megnyilvánulására készül most a Klotildliget Községszépítő és Természetvédő Egyesület. Különböző társadalmi szerve­zetekkel összefogva, a kis templom szomszédságában, székely emlékkaput kívánnak állítani a múlt év végi romá­niai forradalom különböző nemzetiségű hőseinek tisztele­tére. A vonzó ötlet megvalósításá­hoz í Pilisi Parkerdő Gazda­ság, a kapu elkészítéséhez szükséges különböző faanya­gokkal kíván hozzájárulni. A megfaragásra egy erdélyi szü­letésű1 favágó-szobrászművész — Csíki Kiss Ernő — vállal­kozott. K. Z. kapcsolatban. Vizsgáltuk, hogy milyen kulturális programok­kal csatlakozhatnánk az expo rendezvényeihez. Elsősorban félnapos folklórműsorokra, lo­vasnapokra, agrarrendezvé- nyekre gondolunk. A szent­endrei, zsámbéki, ácsai, gödöl­lői napoknak amúgy is hagyo­mányai vannak. Általános te­lepülésfejlesztési kérdésekkel — mint közúthálózat, telefon­helyzet — szintén foglalkoz­tunk. Potenciális vállalkozó­kat, vállalatokat, termelőszö- vetkezéteket is megkerestünk, kérdezve, mivel tudnának részt venni az expón. A nem­zetközi és a parlamenti dön­tés eléggé sokáig húzódott, úgyhogy az elképzelések csak mostanság válhatnak konk­rétummá. Sok volt a külföldi érdeklődő — szinte a világ minden tájáról jelentkeztek, s elsősorban a szállodaépítés ér­dekelte őket. ■ Február elején a Fővárosi és a Pest Megyei Tanács meg­beszélést folytatott, s ezen a találkozón is szóba került a világkiállítás. — Megegyeztünk abban, hogy a rendezvény nemcsak Budapest ügye, hanem az egész országé. Szükség van arra, hogy a fejlesztési elkép­zeléseinket összehangoljuk. ■ Nem zavarja a bizottság munkáját az a tény, hogy egyes szakértői vélemények szerint az expo megrendezése újabb elviselhetetlen terheket jelentene az országnak,?, . ír. — Nekünk nem az volt a feladatunk, hogy gazdasági szempontok szerint mérlegel­jük, legyen-e világkiállítás vagy sem. Szándékosan nem is végeztünk ilyen vizsgálatokat. Ahogy mondtam, mi csak a döntés-előkészítést igyekeztünk elősegíteni. A végső szó ki­Szigetbecsén található a Magyar Horgász Szövetség három- hektáros előnevelő telepe. A téli, viszonylag kedvező időszakot kihasználva a halászok hozzáláttak a zsilipek tisztításához. A pézsmapatkányok által fúrt „alagútrendszert” kell még a ta­vaszi idény előtt betömni, hogy meggátolják a víz buzgárszerű feltörését. Képünkön Schwarczenberger József halász a zsilipet tisztítja (Pék Veronika felvétele) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a rest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Karinthy frigyes út 3.). Telefon 135-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Kőbányai Sörgyár palackfej­tö üzemébe felvesz érvényes egészségügyi könyvvel rendelke­ző. 8 általánost végzett 13 éven felüli férfiakat és nőket betaní­tott munkára. Felvesz továbbá: villanyszerelőket, elektroműszeré­szeket. lakatosokat és segédmun­kásokat. A Fővárosi Sütőipari Vállalat dél-pesti gyáregysége kiemelt jö­vedelmi lehetőséggel felvesz a Bp. XVIII. kerületi kenyérgyár újonnan beinduló McDonald’s-lize- mébe sütőipari szak- és betanított munkásokat és sütőipari segéd­munkásokat egy és két r.vU/nkos munkarendbe. Keresnek Sól'K­ügyintézőt és takarítónőt, vala­mint elektroműszerész és gépla­katos szakmával is rendelkező személyt 90 forint körüli órabér­rel. A Taurus Abroncsgyár felvesz 8 általánost végzett, 18 évet betöl­tött férfiakat három rnui/.'akos, gumiabroncs-gyártást betanított munkára, valamint szakmunkáso­kat, jó kereseti lehetőséggel. A Pest Vidéki Gépgyár keres repülőgép-----sárkányhajtómű, va­lamint — lemezlakatos szakképe­sítésű fiatal munkatársakat 35 éves korig, javítási munkák vég­zésére. Későbbiekben szervezett külföldi munkalehetőség. mondása a Parlament, illetve a kormány dolga volt. Egyéb­ként nehéz az eligazodás, még a honatyáknak sem volt ele­gendő információjuk. Azt hi­szem, csak a legszűkebb előké­szítő bizottság rendelkezik minden adattal. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs vélemé­nyem ... Szerintem a világki­állítás megrendezése soha vissza nem térő alkalom vol­na, de megfontolt gazdasági számításokat kell végezni. Csak akkor kell belevágni, ha kellő garanciák vannak arra, hogy valóban sikeres lesz az expo. Ebbe egyelőre nem lá­tunk bele. S ezt nemcsak me­gyei szemmel kell nézni, hogy a kiállítás ilyen vagy olyan fejlesztési lehetőségeket je­lentene. Ahhoz, hogy tisztán és világosan lássunk, a kor­mánynak kellene felelősséggel számításokat végeznie. A ren­dezés egészét a költségvetés biztosan nem bírja ki, ehhez külföldi és hazai vállalkozók kellenek. N Rövid időn belül új ösz- szctételű kormány alakul... — Én ezeket nemcsak a mostani vezetőknek, a Né- meth-kormánynak címeztem, hanem a mindenkori felelős magyar kormányra gondoltam. Lehet, hogy az új parlament ismét átgondolja az expo ügyét. Az biztos, hogy egyelőre a külföldiek is óvatosak, a politikai stabilitásra várnak. Ha a kiállítás megrendezésé­re a jövendőbeli országgyűlés is „áldását adja”, csak akkor lesz merészebb a külföldi tő­ke, akkor várható, hogy az események fölgyorsulnak. Hargitai Éva A kék busz kezdetben sárga volt ___ M érföldkő 1915 márciusának első napja a fővárosi tömeg- közlekedés történetében. Ekkor, reggel 7 órakor indult az el­ső menetrend szerinti autóbuszjárat Budapesten. A Dózsa György (akkor Aréna) ut, Benczúr utca (akkor Nagy János utca) sarkától végig a Népköztársaság útján (akkor Andrássy út) gördült végig az első — akkor még sárga — jármű. A vég­állomás a Bajtsy-Zsilinszky (akkor Vilmos császár) út volt. Az Újság című napilap egy­kori tudósítója lelkesült han­gon így számolt be a nagy ese­ményről : „Reggel egy fölvirágzott aranyszőke jövevény jelent meg a Városliget felől jövet az Andrássy úton, ahol érdeklő­dő tekintetek fogadták. Az aranysárga jövevény egy autó­busz volt, fehér és piros ró­zsákkal a küllőin. Azt ünne­fizetésessé vált. A kritikai hangokat csak úgy lehetett le­csendesíteni, hogy a szakasz­jegy árát 40 koronára emel­ték. Ezután egymást követték az újabb áremelések. A gyor­suló infláció miatt 1923 au­gusztusában már nappal 360 koronáért, éjjel 800 koronáért lehetett jegyet váltani az autó­buszra. Mindezek ellenére a kocsi­park növekedett. 1924 őszén újabb járat is indult. Ez a Lánchídon keresztül Budára szállította az utasokat. Gondot okozott azonban, hogy az eme­letes buszok a Lánchíd eny­he lejtőjén nem tudtak felka­paszkodni, ezért mindinkább előtérbe került a gondolat, hogy új típusú kocsikat kell forgalomba állítani. Ennek . eredményeként 1926 őszén ki­lenc "külföldi próbakocsi je­lent meg a főváros útjain. A forgalom egyenletes bő­vülése után a második világ­háború ökozott újabb kritikus napokat az autóbusz-közleke­désben. A háború kitörését kö­vető napon üzemanyag-korlá­tozás lépett életbe, ugyanak­kor mind több buszt vettek igénybe különböző katonai szállításokra. A megmaradt járatokat is pusztították a bombázások. Így 1944 novem­berében már mindössze 69 au­tóbusz állt a garázsban, ezek egy részét is a decemberi há­borús események következté­ben a fővárosi lakosság vi­dékre telepítésére használták. A háború után, 1945. június 2-án négy kocsival indult meg ismét a buszközlekedés a fő­városban. Ennek jelentőségét még csaik növelte, hogy a Du- na-hidak lerombolása miatt a két városrész közötti forga­lom lebonyolítása az autó­buszra hárult, ezért az üzem­be helyezett 1. számú járat a Felszabadulás tér és a Gellért tér között közlekedett. Fordulópontot jelentett a budapesti autóbusz-forgalom­ban 1960. november 7-e, ami kor a Nagykörúton az első csuklós busz végiggördült. Valamennyien szamtanúi va­gyunk napjainkban az autó­busz-forgalom növekedésé­nek. Számos járat biztosít­ja az utasforgalmat a fő­város közigazgatási határán túl is. Solymárról, Buda­kesziről, Gyálról, Pécelről és máshonnan nap mint nap uta­sok ezrei jutnak el gyorsan, kényelmesen autóbusszal a fő­városba és onnan munka­helyükre. Most azokkal a ne­hézségekkel viaskodunk, ame­lyek a megváltozott anyagi feltételek miatt egyre több bosszúságot okoznak. A gondok ellenére is szá­mot kell vetnünk azonban az­zal, hogy a kék járművek nélkül már el sem tudnánk képzelni életünket. Téfrmelegrekord • • Üvegházhatás Az elmúlt néhány nap is­mét meteorológiai rekordot döntött. 1871 óta még egyszer sem volt ilyen meleg. Mi en­nek a magyarázata? Az üvegházhatás tudomá­nyosan bizonyított tény, de a kiugró csúcsok helyett jobban jelzik a tendenciákat az éves átlaghőmérsékletekből kiszá­mított tízéves átlagok. Ezek­kel az összeállításokkal már 1781-től rendelkezünk. A több mint kétszáz év alatt tízéves időszakonként végig 11 Cel- sius-fok körül mozgott az át­laghőmérséklet, néhány tized- fok eltéréssel lefelé vagy fel­felé. Több Celsius-fokos me­legedésről tehát e kétszáz évet áttekintve nem beszélhetünk. Sarlatánság, de hatásos A // varázsvesszős Sarlatánság, gondoltam ma­gamban, mikor a kútásó kis­iparos beállított hozzám öt­venéves forma, varázsvesszős cimborájával, ő fogja megta­lálni az eret? Itt, ahol har­minc méter mélyen van a ta­lajvíz? Na és pont ezzel a csúzliágasra emlékeztető galy- lyal? — Ide — mondtam az em­bernek, a meggyfa irányába mutattam. — Ügy gondoltam, itt lesz a kút helye. — Nem úgy az! — válaszol­ta lenézően. — Majd a vessző! — mondta, aztán elindult, mint aki becserkészi a telket. — Miféle műszer ez? — ér­deklődtem a kútásótól. — Semmilyen. Mogyoró­vessző. . Az öreg már feltérképezte a meggyfa környékét; megnéze­tett és gyengének találtatott. Ahogy bolyongott az udvaron, faggatóra fogtam a társát. — Mindig vele keresteti a vizet? — Nélküle nem fogok hozzá. De dolgozik másnak is. Főleg Mendére meg a Pécel melletti szőlőkbe hívják. Igaz, vezetik a megyében az ivóvízhálóza­tot, de a pestiek meg jönnek kifelé. Hétvégi házakba, ta­nyákra költöznek, a kútra szükség van. Amúgy jobb is, hogy tőlem kérdezi, ő mogor­va ember. Megbízható, csak magának való. — Nézze — mutatom —, már a telek másik felén jár! Oda az emésetőt szántam. — Hát akkor majd felcse­réli. Házat lehet íróasztal mel­lett tervezni, kutat nem — fe­lelte, majd utánaeredtünk a „varázsvesszős kutatónak”. — Vannak, akik babonának találják a dolgot — folytatja a vállalkozó —, mások meg mágusnak hiszik. A múltkor egy kákái asszony keresett meg, hogy adjam meg a cí­mét. A fia betegségére hívta, én meg el akartam küldeni, hogy orvoslással nem foglal­kozik. De csak akaratoskodott, hát elvezettem. A Lajos meg elment, aztán megkérdezte, hol alszik a fiú. Át kellett köl­tözni másik szobába, mert az ágya alatt néhány méterrel egy ér volt, a „kisugárzása” okozta a betegséget. — Itten! — mondja a szak­értő, összerándultak az izmai. Az „Y” alakú faágas szabad szára lehanyatlott a föld felé, mintha azt mutatná, ez itt a kút helye. Az volt. Kár, hogy ezzel az érzéket­lennek tűnő túlérzékeny em­berrel nem sikerült szóba ele­gyedni. Az összes, amit mon­dott, a keresztneve volt. La­josnak hívják. Radosza Sándor pelték, hogy egy modern, új közforgalmi eszköz a mai na­pon vonult be állandó szolgá­latra a főváros közlekedésébe. Az első vonal, amelyen szol­gálatba állt, a táblája szerint ez: Aréna út—Andrássy út —Vilmos császár út. Az ins­tallálás nagy csöndben történt, annyira, hogy a közönség az első órákban nemigen látszott tudomásul venni. Az emberek azt hitték, hogy próbajárat lesz a villamos-omnibusz, és inkább szemlélték, mint hasz­nálták. Az első fordulón nem­igen volt utasa a gusztusos és kényelmes járműnek. A ka­lauzoknak szíves bátorítással kellett invitálni a közönséget. Csak később, amikor megtud­ták, hogy 14 fillérrel most már mindenki automobilozhat közösen — lendült fel az üz­let és lepték el az utasok a ko­csi bársonypamlagait és a te­tő (emelet) padjait, örömmel konstatálták, hogy az új al­kalmatosság simán fut és gyorsan halad.” Kezdetben három emeletes járat bonyolította le a for­galmat. Az autóbusz a kezdeti érdektelenség után hamar népszerűvé vált, amit az is bi­zonyít, hogy az utasok kezde­ményezésére október 13-án az útvonalat meg is hosszabbí­tották, és ekkor már a Vörös­marty (egykori Gizella) tér érintésével a Felszabadulás (Kígyó) térig szállították az utasokat. Az első világháború derekán, 1917 elején érte az első nagy krízis a budapesti autóbusz­közlekedést. Az anyagellátás egyre romlott, mind súlyosab­bá váltak az alkatrészgondok, ezért április 10-én az autó- buszjáratot meg kellett szün­tetni. Négyéves kényszerű szünet után, 1921. szeptember 21-én jelentek meg ismét autóbu­szok Budapesten. Az útvonal ekkor az egykori Aréna és Apponyi tér között bonyoló­dott. A következő év tavaszán bí­ráló hangok veszélyeztették a fővárosi autóbusz-közlekedés jövőjét. Sokan túl gyorsnak tar­tották, s ennek tulajdonították az egyes összeütközéseket. Má­sok féltették az útburkolatot a nehéz járműtől, ' és úgy gon­dolták, ez az oka az egyik -főútvonal (a Petőfi Sándor ut­ca) útbeszakadásának. Más bí­rálatok fényűzésnek tartották az autóbuszt. Ezek álláspont­ját támasztotta alá, hogy eb­ben az évben az autóbusz rá­Az autóbusz-közlekedés megindulásának 75. születésnapján — március 1-jén — ünnepséggel emlékeznek meg a nagy ese­ményről. Délelőtt 10 órakor a Hősök teréről konvojban indul­nak meg a régi autóbuszok végig a Népköztársaság útján. Ugyanekkor a Hősök terén egy régi autóbuszban kiállítást nyitnak meg, ahol fotókon és különböző tárgyak — egyenru­hák, lyukasztók, régi buszjegyek — bemutatásával ismertetik meg az érdeklődőket a budapesti autóbusz-közlekedés törté­netével. Kasznár Zoltán Betömik a patkányjáratot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents