Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

4 1990. FEBRUAR 22., CSÜTÖRTÖK ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA VÁLASZTÁSI SAROK Már csak két nap,.. A PEDAGÓGUS-BÉRRENDEZÉS UTÁN Az aránytalanságok megmaradtak A pedagógusok bérrendezése után, s az oktatási tör­vény módosítása előkészítésének időszakában érthetően érdekli a megyei tanács vezetőit, hogy mi foglalkoztatja megyénk pedagógustársadalmát. Okulva a múlt évben — a rossz információáramlás miatt — e körben tapasz­talt zaklatottságból és a problémák tisztázása érdekében keres fel több iskolát Balogh László, a Pest Megyei Ta­nács elnöke, Oberczán József, a művelődési osztály ve­zetője társaságában. Tegnap például Nagymaros, majd Verőce és végül Kismaros általános iskoláját látogatták meg. A nagymarosi iskolában Mundi Jánosné igazgató el­mondta, hogy a nevelői lét­szám — a szaktanároké is — évek óta teljes. A diákokat megfelelően fel tudják készí­teni a továbbtanulásra, így bármelyik középiskolában szí­vesen látják a nagymarosi gyerekeket. Nagyon jó, napi kapcsolatban 'állnak a tanács­csal. Hogy iskolájuk felújításá­ra, felszereltségük korszerűsí­tésére nem jut elég pénz, nem írják a számlájukra. E gazdál­kodást is érintő témának egye­nes folytatásaként vetődött fel a délelőtti nagy szünet idejére tervezett — természetesen jó­val hosszabbra nyúlt — beszél­getésen az a kérdés, mennyire legyen, lehet önálló a? isko­la? Végül is egyetértetted abc ban, hogy semmi esetre sem lehet gazdaságilag teljesen független. Hiszen az állam normatív támogatásából kép­telenség lenne működtetni egy ilyen intézményt. Még a ta­nácstól megtámogatott költ­ségvetésből is alig-alig meg­oldható a szinten tartás. Ked­vező változás csupán az ön- kormányzati törvény életbelé­pésétől várható. Valószínűleg a tulajdonjog megváltoztatja majd a tanácsok gazdálkodá­si szemléletét. Ebben az iskolában nem dif­ferenciáltak a fizetésemelés­nél, mindenki megkapta a 30 százalékot, mert a jelenlegi inflációs helyzetben így tartot­ták igazságosnak. A bérrende­zés tehát rendben lezajlott, ám az a híresztelés, miszerint meg­szüntetik a napköziket, nyug­talanságot váltott ki pedagó­guskörökben. Természetesen ez így nem igaz — válaszolta Oberczán József. — Ám az kétségtelen, hogy a növekvő étkeztetési költségek a szülőket és a hoz­zájáruló tanácsokat egyaránt nehéz anyagi helyzetbe hoz­zák. S ha a munkanélküliség a nőket nagyobb arányban ha- zakényszeríti, elképzelhető, hogy kisebb lesz az igény a napközikre. Kérdés, mi lesz akkor a nevelőkkel? Szóba került, idegesítő a nevelőknek, és ugyanakkor nem kevés terhet jelent, hogy 1972-től kezdve szinte folya­matosan reformálják az okta­tást, s még korántsincs vége. Nagy várakozás előzi meg az oktatási törvény módosítását. A tájékoztatás lehűtötte a kedélyeket, mert sajnos ezút­tal sincs szó generális re­formról, csupán a következő oktatási év indításához szük­séges módosításokról. Pedig, amint ez szavaikból kitűnt, a pedagógusok végre már olyan iskolarendszert szeretnének, amely megfelelő alapot ad a felsőbb iskolába lépéshez. A verőcei Orbán László Ál­talános Iskolában Beregi Vin­cévé igazgató szabadkozott, hogy bizony szűkén vannak; az igazgatói szobácskábán né­gyen dolgoznak. Ami pedig a tantermeket illeti, akkor is szükség lenne a bővítésükre, ha a kismarosi és a kóspal- lagi felsőtagozatosokat elvi­szik, azaz az új tanács helyben megteremti tanulásuk feltéte­leit. Elújságolta, hogy a vég­zősöknél nem volt bukás a fél­évben és mindenki továbbia­mul. Kisebb részük gimná­ziumba készül. A beszélgetéshez összegyűlt, meglepően fiatal tantes­tületet szinte ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint nagymarosi kollégáikat: az alsófokú iskolák alkalmasabb tanterve, a reform és az egzisztenciális biztonság. Nincs ebben semmi meglepő. A bérekről azonban itt több szó esett. Méltánytalannak tartják azokat a jelentős különb­ségeket, amelyek településenként mutatkoznak a peda­gógusok fizetésében. A mostani bérrendezésre adott pénzkeret sajnos kevés volt ahhoz, hogy ezeket az arány­talanságokat eltüntesse. A MINISZTERTANÁCS DÖNTÉSE ELŐTT Gondos gazdára vár a kastély Lehet, hogy hamarosan fordulóponthoz érkezik a gödöllői Grassalkovdch-fcastély ügye, s már kimozdítható arról a holt­pontról, amelybe az évtizedes tétovázás juttatta? A hír sze­rint a jövő héten a Minisztertanács elé kerül a különböző mi­nisztériumok szakembereiből álló ágazatközi szakbizottságnak a javaslatcsomagja. (Ez a bizottság tavaly nyár óta foglalkozik a rendezetlen kérdések tisztázásával és a kastély lehetséges jövőbeni sorsával.) Ahhoz ugyanis, hogy dönthessenek az épü­let további rendeltetéséről, hasznosításáról, feltétlenül szük­séges tisztázni a tulajdonjogot Természetesen e pillanatban még nem tudható, mit tartal­maz az az anyag, amely a Mi­nisztertanács asztalára kerül, s az sem, hogy abból mit fo­gad majd el a testület. Mi csak a magunk Pest megyei és gödöllői — itt sem mindenben egyező —, hosszú évek har­caiban szintetizált álláspont­ját ismerjük. (Az olvasó sem tájékozatlan, a Pest Megyei Hírlap számos esetben írt ró­la.) Magánkézbe nem Feltételezzük, az ágazatközi bizottság javaslata, illetőleg a legfelsőbb szintű döntés mind­ezeket figyelembe veszi. A mi­niszterelnök asztalán ott van a Gödöllői Tanács testületi ha­tározatát megfogalmazó elnö­ki levél, Roszik Gábornak, az és kijelölni a kezelőt. MDF gödöllői képviselőjének interpellációja e témáról pe­dig a Parlamentben hangzott el. A leglényegesebb dologban, a tulajdonjog kérdésében sze­rencsére a legegységesebbek az álláspontok. A nemzeti ügy- gyé lett, lepusztultan is gyö­nyörű 250 éves barokk műem­lék kastélyt mindenki kultúr- kincsnek, nemzeti örökségünk részének tekinti. S mint ilyen, nem adható magánkézbe. A kezelői jog dolgában már igencsak eltérőek a vélemé­nyek, aszerint, kinek mekko­ra érdeke fűződik hozzá. Használattal szerzett kezelői joga sok szervnek, intézmény­nek volt és van ma is az egy­kori királyi nyaralóban. A használók némelyike a kiköl­tözés és azzal a kezelői jog­ról való lemondás fejében kár­térítést kér. És nem is keve­set! Mások maguk akarnak va­lamiféle vállalkozásba fogni, illetve beszállni nem aprópénzt jelentő kezelői jogukkal. Tervek már vannak E kuszaságban bizony erélye­sen rendet kell teremteni. A jo­gára pedig csak az hivatkozhat, aki nem feledkezik meg az az­zal járó kötelességeiről. Erről azonban most senki nem be­szél, pedig az érdekintegráció hiánya sem menti a kezelőket, hogy arról bizony megfeled­keztek és hagyták tönkre­menni a rájuk bízott hatal­mas értéket. Megyei tanácsunk vezetői, vezető testületéi következete­sen kitartanak amellett, hogy a kormány vegye vissza és té­rítésmentesen (!) adja egy fe­lelős kezébe a kastély kezelői jogát, mégpedig úgy, hogy ab­ban jogszerűen jelenjen meg a város. Gödöllő érdekeltsége. A felelős szakminisztérium is úgy nyilatkozott, hogy az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség és a Gödöllői Városi Ta­nács gondjaira kellene bíznia műemlék kastélyt, 50-50 szá­zalékos részesedéssel. Ez meg­A Parlament és a gyerekek Az ifjúságpolitikai kormány- biztos titkársága pályázatot hirdet 18 éven aluli fiatalok­nak és gyerekeknek „Hogyan oldja meg az új Parlament — hogyan az új kormány az if­júsági és gyermekproblémá­kat’’ címmel. Egyének és kö­zösségek ötleteit várják írás­ban vagy magnószalagon, vi­deofelvételen. A parlamenti bírálóbizottság a legeredetibb javaslatokat díjazza: külföldi, nemzetközi ifjúsági találkozó­kon való részvétellel, illetve a megalakítandó Nemzeti Ifjú­sági Alapítvány kuratóriumá­ban egyéves közreműködési joggal jutalmazza. Felajánl­hatnak további elismeréseket a pártok, társadalmi szerve­zetek, alapítványok is. A pályázatokat a kormány- biztos titkárságára, 1054 Bp. Rosenberg hp. u. 1—3. címére, március 10-ig kell eljuttatni névvel, címmel és életkor fel­tüntetésével. Tegnap délután a pártok képviselői és a megyei terüle­ti választási bizottság tagjai találkoztak egymással a me­gyeházán. Megvitatták a vá­lasztási előkészületek eddigi tapasztalatait és tájékozód­hattak a február 23-áfi éjfé­lig teljesítendő teendőkről. Ezek elmulasztása a jogvesz­tő határidő miatt pótolhatat­lan. Dr. Tarpai Emese, a területi választási munkacsoport jogi szekciójának vezetője megis­mételte azokat a nélkülözhe­tetlen tudnivalókat, amelye­ket már korábban és több al­kalommal lapunk hasábjain ismertettünk. Felhívta a fi­gyelmet, hogy az egyéni vá­lasztókerületben induló kép­viselőjelöltet a választókerü­let székhelyén működő egyé­ni választási bizottságoknál kell bejelenteni. A bejelen­téshez csatolni kell a 750 ajánlási szelvényt és a jelölt nyilatkozatát is. A területi lis­tát a területi választási bizott­ságnál (megyeháza) Budapest, V., Városház u. 7. I. 116. kell benyújtani, mellékelve a lis­tán szereplő valamennyi kép­viselőjelölt nyilatkozatát és az EVB-k által kiállított iga­zolásokat, amelyek a párt je­löltjeinek nyilvántartásba vé­telét tanúsítják. A legnagyobb bizonytalan­ság a választási szervekbe delegált tagok bejelentésénél mutatkozik. Ügy tűnik, nem tudatosult eléggé, hogy az egyéni választási bizottságok­ba a területi választási bi­zottságba és a szavazatszám­láló bizottságokba delegált tagok adatait is február 23-án éjfélig kell közölni az illeté­kes választási szervvel. A jelöltet állító pártoknak és a független jelölteknek az egyéni választási bizottságok­nál kell bejelenteniük az e bi­zottságokba delegált tagot, to­vábbá benyújtani a szavazat- számláló bizottságokba kül­dött személyek névsorát a te­lepülés és a szavazókor meg­jelölésével. A területi válasz­tási bizottságnál a listaállító pártok csupán az oda dele­gált tagokat jelentik, be; a megye valamennyi szavazat- számláló bizottságába delegál­hatnak tagot akkor is, ha nem minden egyéni választó- kerületben indítottak képvi­selőjelöltet. Ilyen esetben — ahol nincs egyéni jelöltjük — delegált tagjaikat a TVB-nél kell bejelenteniük. ÜLÜNK ÉS KÉRDEZÜNK Az a bizonyos ingyenesség A napokban a MaRyar Közlöny 13. számában megjelent a Mi­nisztertanács rendelete a közgyógyellátásról, amelyben átfo­góan szabályozzák a jogosultak körét, az eljárás móüját, a jo­gosultság ellenőrzését stb. (Korábban több alsóbb fokú rendel­kezés írta elő, kik és hogyan juthatnak hozzá az igazoláshoz.) A rendelet felsorolja, kl a jogosult, akinek a helyi tanács ké­rés nélkül, hivatalból állítja ki az erről szóló Igazolványt, amely határozatlan Időre szól, a jogosultság megszűnéséig vagy visz- szávonásig érvényes. Az élet azonban produkál egyedi eseteket. Amikor pél­dául egy súlyosabb betegség miatt átmenetileg vagy tartó­san nehéz anyagi helyzetbe jutnak olyan emberek, csalá­dok, akik különben nem tar­toznak a közgyógyellátásra' jo­gosultak körébe. Az ilyen ese­teket szintén szabályozza a rendelet: megállapítható mél­felel a helyi politikai egyezte­tő fórumokon a kastélyról el­hangzottakkal is. Bár egy évvel ezelőtt tar­tottunk volna ott, ahol most. Lehet, már építőktől lenne hangos az évszázados park. A Gödöllői Tanácsnak ugyanis megvan — volt — a terve a pa­lota hasznosítására. Hozzá a külföldi vállalkozó a szándék- nyilatkozatot alá is írta. De a tisztázatlan tulajdon- és ke­zelői jogok áthúztak minden számítást. Abban is összecseng a megye és a város vélemé­nye, hogy mindenképpen ve­gyes hasznosítást, közcéllal, idegenforgalmi és kulturális rendeltetést szánnak az épü­letnek. Meghagyva ezzel a nyitottságát, hozzáférhetősé­gét. Nem lehet, veszélyes is len­ne azonban pusztán idegen- forgalmi. üzleti alapokra he­lyezni nemzeti értékünk to­vábbi sorsát. Emiatt a Pest Megyei Tanács bizonyos kor­mányzati garanciákat lát szükségesnek a költségvetés­ből történő támogatásra. A lé­nyegi döntéseket követően azonnal hozzá kell fogni —, ezt sürgeti a megye. A sok bába közt... Mert igaz, az elmúlt néhány évben legalább 100 millió fo­rintot költött a kormányzat a Grassalkovich-kastély állag- megóvására, de ez nem állí­totta meg, csupán lassította a teljes pusztulást. Azt is ja­vasolták Pest megye vezetői, hogy a helyreállítás élére ne­vezzenek ki — a teendők koordinálására és irányításá­ra — kormánybiztost. Mert a sok bába közt eddig már csak­nem elveszett a kastély. tányosságból is a közgyógyel­látásra való jogosultság. Ezt azonban kérni kell, s megha­tározott időre, de legfeljebb 3 évre szól. Kit tart a rendelet rászo­rulónak? Idézzük: „...a nem kielégítő egészségi állapotú és rossz szociális helyzetben le­vők közül elsősorban azt, aki a nyugdíjkorhatárnál maga­sabb életkorú. Aztán azt, aki­nek jövedelme a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, meg azt is, aki három vagy több kis­korú gyermekét nevelő nagy- családos, és a gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz költ­sége olyan magas, hogy azt saját vagy egy háztartásban élő gyermekei egészségi álla­pota miatt megélhetése tartós veszélyeztetése nélkül viselni nem képes." Nem kegy Súlyos indokok! Mennyire humánus, méltányos intézke­dés gondoskodni az önhibá­jukon kívül nehéz helyzetbe jutott emberekről. Magától ér­tetődik a támogatás, hiszen ők dolgoztak, fizették a társa­dalombiztosítási járulékot. Ha öregekről van szó, egy életen át. Nem tehetnek arról, hogy az állam képtelen megfelelő összegű nyugdíjjal ellátni őket, amiből a drága gyógy­szereiket megvehetnék. Hát persze, hogy jogosultak az in­gyenes ellátásra, és ez nem kegy vagy adomány az állam részéről. Gondolná az ember mindezeket, ha nem olvasná tovább a rendelkezéseket? A 6. paragrafus arról szól, hogy a közgyógyellátott részé­re orvosi vényen kiírt gyógy­szerek és gyógyászati segéd­eszközök költsége a társada­lombiztosítást terheli. így van ez rendjén, hiszen annak fize­tett éveken, évtizedeken át a most ellehetetlenült helyzetbe került ember. Csakhogy, a kö­vetkező fejezet úgy rendelke­zik — szó szerint idézzük —, hogy „A méltányossági alapon kiállított igazolvány után a szakigazgatási szerv az igazol­vány kiállítását követő hónap 1. napjától a visszavonását követő hónap 1. napjáig terje­dő időre a társadalombiztosí­tási szerveknek térítést fizet. A térítés összege a befizetés időpontjában érvényes rend­szeres szociális segély legma­gasabb egyhavi összegének 50 százaléka." Magyarán, az in­gyenes ellátást fizesse meg polgára után a tanács. A biz­tosított polgára után! Rejtett adóztatás A társadalom — hiszen a település közösségének a pén­ze az, amiből fizetni kell — ilyen rejtett, újbóli megadóz­tatása hírére az ember nehe­zen tud hideg fejjel reagálni. Különösen, ha ismeri az önál­lónak a semmire kikiáltott ta­nácsok súlyos anyagi gondjait. Rájuk van bízva, gazdálkodja­nak, csoportosítsák át a pénzt, ha a szociális célokra jutott összeg nem elég — halljuk a hivatalos választ. De honnan csoportosítsanak át? Szüntes- ség meg a könyvtárt, vagy ne fűtsenek az iskolákban? Ne­tán zárják be az orvosi ren­delőt? Mert hát az újabb te­her nélkül is problémát okoz ezek fenntartása. Hogy mekkora terhet jelent, arról a törökbálinti vb-titkár, Csoki Edit izgatott hangja is meggyőzött. Elmondta, ha több igénylő nem lesz — márpedig romló gazdasági helyzetünk­ben erre aligha lehet számíta­ni —, csak annyi méltányossá­gi ellátottjuk marad, amennyi már van, akkor is évente több százezer forint megy rá. Csak aprópénz jut S mit tehetnek azoknak a fal­vaknak a tanácsai, ahol a jö­vedelemadók minimálisak, így csak aprópénz jut mindenre? Számítsák ki, hány igazolás kiadására futja! S a többi je­lentkezővel mi legyen? Azok­kal, akik közül sokan már most otthagyják a patikában a drágább gyógyszereket, s csak az olcsóbbakat szedik. Persze, így hamarosan arra sem lesz szükségük ... Már csak azt lenne jó tud­ni. végiggondolták-e mindezt azok, akik a rendeletet össze­állították. Több kérdésünk nincs. Az oldalt írta és összeállította: Kádár Edit

Next

/
Thumbnails
Contents