Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-19 / 42. szám
4 1990. FEBRUAR 19., HÉTFŐ MARGÖ BETŰBAJOK A kultúra napszámosai állják a sarat Zsebük bánja, ha üres a ház Nagy baj lehet a betűkkel, ha miattuk, érettük könnyét hullatja egy asszony. Nagy baj van a betűkkel, mert hullik az asszonynak a könnye. Könyvtáros az asszony, annak az iskolának a könyvtárát vezeti, kezeli, amelynek több mint nyolcszáz tanulója van, s természetesen a könyvtárosnak a dolga a gyerekek kiszolgálása mellett a kollégáknak szükséges szakmunkák előkeresése, kiadása is. Nem munkája le- becsültségét panaszolja, holott neki van a legkisebb fizetése a tantestületben. Nem az bánatának az oka, hogy a pedagógusok közül néhányon „segéderőként” kezelik. Elvárják, ugorjon azonnal, ha kérnek valamit, akkor is, ha éppen az egyik kiscsoportnak — ő szervezte be a gyerekeket a könyvis- meret-könyvbarátság e sajátos formájába — vetélkedőt vezet. Az sem kedvetleníti el, amikor könyvtártakarításhoz, -rendezéshez gyereket kér, s az a válasz az osztályfőnöktől, „ilyesmire” nem tudnak adni segítséget. Bánata igazi és egyetlen oka: ötezer forint. Az az ötezer forint, amelyet erre a tanévre állománygyarapításra adtak neki, pontosabban az iskolai könyvtárnak. ötezer forint. Mi az? Mindig kéznél kell lennie, mert nélkülözhetetlen a Világirodalmi lexikon. Két példányban kezdték el gyűjteni a könyvfolyamot, amelynek most jelent meg a tizenegyedik kötete. A „pragm-Rizz” 808 oldaláért manapság nem is sokat, mindössze 324 forintot kellett kifizetni, a két páldány 648 forintot vitt el. Az ötezerből. Alapvető fontosságú munkaként, forrásértékű könyvként várták a történelemtanárok — előre szóltak: ez kell! —. Borbándi Gyula művét, A magyar emigráció életrajza 1945— 1985 című munkát. Megvette. Kétszázhúszért... Szakmai körökben ugyan sokféle észrevétel elhangzott róla — ezt persze előre nem lehetett tudni, s ha igen. a könyvnek akkor is ott a heKatona Kiss Ferenc nyugdíjas egyetemi tanársegéd, középiskolai rajztanár, festőművész, feleségével, néhai Túri Júlia tanítónővel közösen képzőművészeti alapítványt hozott létre 1 000 000 forintos tőkével 35 éven aluli festőművészek részére abból a célból, hogy tehetségüket gondtalan körülmények között kamatoztathassák. Az alapítvány ösztöndíját — amely a mindenkori tőke 1 évi kamata — a Szentesen rendezett pályázati kiállításon lehet elnyerni. Az alapítvány ösztöndíját megpályázhatja minden olyan 35 éven aluli festőművész, aki diplomáját, oklevelét a Képzőművészeti Főiskolán, az Iparművészeti Főiskolán szerezte, illetve a Magyar Köztársaság Alapjának tagja. A pályázatra három képet kell beküldeni, egy-egy alkotás mérete lehetőleg ne haladja meg az 1 négyzetmétert. Előzetesen néhány sorban jelezni kell a pályaművek beküldési szándékát a Szentesi Művelődési Központ címére: 6600 Szentes, Tóth József utca 10—14. A pályaművek beadásának időpontja 1990. október 2—3., 9—15 óráig. Minden pályázó csak egy alkalommal nyerheti el az ösztöndíjat. A nyerteseknek 2 éven belül Szentesen, a Kossuth' téri kisgalériában rendezett önálló kiállítással kell bebizonyítania, hogy milyen lye a pedagógusokat kiszolgáló szakmai részlegben —, ám nem mellőzhette Raffay Ernő könyvét, a Trianon titkait. A belső borítókkal együtt számítva is 192 oldalas műért, oldalanként majdnem egy forintot kellett fizetni: 185-be került. Üjabb könyveket mutat, számlákat, két könnycsepp között a gyerekekre hivatkozik, hiszen lehetetlenség, hogy a nekik szóló friss kiadványokból semmi se kerüljön be a könyvtárba. Miből? Hogyan? Ezért sír? Nem egészen. Ezért is. S azért szintén, mert tehetetlen szemlélője nemcsak annak, miként lehetetlenül el anyagi okok miatt a folyamatos állománygyarapítás és -pótlás, hanem annak is, hogy a könyvárak miatt miként hátrálnak igényeikkel a kollégák, s ami még /szomorúbb, a gyerekek. Aki ugyanis gyerekként nem szokja meg a könyvet, az a későbbiekben már szinte csak szabályt erősítő kivételként lesz a betűnek barátja. Azt siratja, hogy a mai fillérek miatt elvész a holnapi forintos és holnaputáni ezres bankók társadalmi megtermelésének a lehetősége, mert képzetlen, műveletlen emberekkel legjobb esetben is csak Európának a hátsó udvarába juthatunk el. Magát, a kenyerét félti? Aligha. Három esztendeje van a nyugdíjig. Es elmegy, megfogadta, abban a pillanatban elmegy. Küzdeni? Mennyit küdött! Betonfejekkel, politikai paprikajancsikkal, értetlenkedő szülőkkel, akik szidták, szidják a „mi- a-francnak-bújod-azokat-a- I könyveket” gyerekeket, s most, amikor azt hitte ... Azt hitte: eljött a kultúra ideje. S azt látja: eljött az üzlet ideje. A könyvkiadási üzlet ideje. S az oktatás piacosításáról hallani.., Piacosítás? Tandíj? A gyerekek legalább fele olyan családból jár ide, amelyek a lét határán egyensúlyoznak ... De hát mi a súlya a könnycseppeknek? ! Mészáros Ottó eredménnyel hasznosította az ösztöndíjat, illetve erről a kiállításról egy művét Szentes Város Tanácsának kell felajánlania az alapítvány nyomán létrehozandó gyűjtemény céljára. A pályázati anyagból 1990. október 10-én a szentesi Kossuth téri galériában kiállítás nyílik. A kiállított pályaművek közül az ösztöndíjat egy öt főből álló kuratórium ítéli oda a legjobbnak tartott pályamű szerzőjének. Az alapítvánnyal és a pályázattal kapcsolatos részlet- kérdésekről a kuratórium titkára, Kruzslicz Pál ad felvilágosítást, címe: 6600 Szentes, Tóth József utca 10—14. Tel: 79. S Love, Anikó — firkálta Sles betűkkel szerelmi vallomását 5 valaki a szerény külsejű nagy- S kátai művelődési ház falára. Ki ^ tudja, hogy az, akinek az üze- ,v net szól, olvasta-e egyáltalán. I A ház ajtaja azonban gyak- ); ran nyilik, mert a nagykátaiak ^ rendkívül jól csinálják a dol- ^ gukat. Most, amikor szinte na- i ponta hallunk hirt művelődési S házak bezárásáról, Nagykátán ^ tavaly 70 ezernél is több volt ^ a kultúra házát látogatók szá- S ma. A titok nyitja — Hogy is van ez? Nemcsak hogy csak működnek, de még nyereségesek is? — kérdezem az intézmény vezetőjétől, Szegedi Páltól. — Úgy szoktam fogalmazni: tragikus optimizmus az, ami jellemző ránk. A napokban kaptuk meg a hírt a pénzügyi osztálytól az idei költségvetésről. Ebből tudtuk meg, hogy az idei támogatás kevesebb lesz, mint a tavalyi. Ez persze nem lep meg, mert az összeg évek óta egyfolytában csökken. Egy pillanatra azonban az optimizmusom kissé alábbhagyott, amikor megtudtam : 1990-ben 400 ezerrel kevesebbel gazdálkodhatunk. Azután úgy gondoltam: nincs vész, ez a tény nem vághat a földhöz bennünket. Egyetlen megoldás lehetséges: ebben az évben le- állunk a beszerzésekről. Szerencsére tavaly sikerült viszonylag jól vásárolnunk. Vettünk fénymásolót, 250 széket a színházterembe, videót és kazettákat a könyvtárnak, tehát a működési feltételekhez az alapvető dolgok a rendelkezésünkre állnak. Takarékoskodnunk kell, figyelnünk a víz-, a fűtés- és az áramfogyasztásra. Ezen spórolhatunk, s akkor működhetnek a klubok, tanfolyamok, azaz megtarthatjuk a közönségünket. — Milyen programokkal várják őket? — Sikeresek az angol és a német nyelvtanfolyamaink, a gyors- és gépírásoktatás. Tíz csoportban közel 150 ember tanul nálunk idegen nyelvet, gyerekek és felnőttek. Ezek a tanfolyamok nyereségesek. Helyből biztosítjuk hozzá a tanárokat, akik középfokú nyelvvizsgával rendelkeznek, s vállalkoznak arra, hogy például angolt Tápióságon is tanítanak. Mi magunk sem hittük, de rendkívüli az érdeklődés a közelmúltban indult társastánc- és dzsesszbalett-tanfolya- mok iránt. Megkerestük azokat, akik tudják és jól tanítják a nyelvet, a táncot, s megfizetjük őket. Ez a titok nyitja. Az említett társastánc- és dzsesszbalett-tanfolyamra például Budapestről jön a tanár. — Ügy látom, a művelődési otthonokban ma olyan embereket keresnek, akik kevesebbe kerülnek. Ez téves felfogás. Olyan szakember kell, aki kér-, jen bár többet azért, amit ad, de azt profi módon csinálja. — Szentlőrinckátáról is 130-an érdeklődtek, a napokban ott is megkezdődött a tánctanítás. Tápiószele is föliratkozott már a listára. Kimentem, kivittem videokazettán a mi csoportunk decemberi vizsgabálját s zsebemben a műsorral állítottam be Szelére. Nézzétek meg — mondtam —. nyolc foglalkozás után ezt tudják produkálni. Mit szóltok? Kell? Kellett. Szeptembertől a tanárnő táncot tanít Szelén is. — A szülők és a gyerekek panaszkodnak, hogy kevés a testnevelési órán kívüli mozgáslehetőség, főként az alsó tagozatosoknak. Ezért most március elején beindítunk egy zenés tornát, amely a dzsesszbalett és az aerobic keveréke. Elsősorban a kisiskolásokra számítunk az érdeklődők között. Ezenkívül évek óta baletttanfolyamokat működtetünk és van karate is a házban. A különböző rendezvényeken bemutatkoznak, szerepelnek. Most például a farsangi és a szüreti bál előtt lesz nyitótánc, ahol bemutatják tudásukat a társastáncot tanulók. Támogatásra várva Május 27-re nagyszabású gyermeknapot tervezünk. A művelődési ház 20 ezer forinttal támogatja a rendezvényt, s reméljük, hogy az üzemek és intézmények is kinyitják majd a pénztárcájukat. A műsort a profikon kívül a mi kis csoportjaink adják. — Tervezünk egy politikai előadás-sorozatot, amelynek címe: A tét. Sok minden tét most az országban az egyéneknek. Ezért számítunk az érdeklődésre. A négy előadásból álló sorozat első része március 19-én lesz. Az előadó: Ágh Attila politológus. A sorozat témái: egyén, önszerveződés, civil társadalom. Mindez ma sok településen sarkalatos kérdés. Minden azon áll vagy bukik, hogy a települések milyen önkormányzattal rendelkeznek majd, mennyire vesznek tevékenyen részt az állampolgárok és az egyes közösségek a helyi társadalmigazdasági élet alakulásában. Amerikába készülnek — Egy másik témát is szeretnénk áprilisban útjára indítani, hiszen divatos manapság arról beszélni, reformáljuk meg az életvitelünket, a táplálkozásunkat. Nos, szűknek bizonyul a hely a művelődési ház kínálatának felsorolásához, mert a programokban szerepel például Csepregi Éva előadói est, Edda-koncert, s a délutánba nyúló beszélgetésünkkor éppen a Budapesti Filharmonikusok muzsikáltak. — Hogy csinálják mindezt tízen, akik közé az igazgató, a fűtő, a takarító és könyvelő is beletartozik? Ráadásul még 10 százalék bért is emeltek, és a Tápiómente együttes a nyáron Amerikába készül. — Nyitottnak kell lenni, előre kell gondolkodni, szabadon és önállóan működni. Ezzel együtt jár, hogy az esetleges kudarcot is magunk nyeljük le. A munkatársak azonban egyénileg is érdekeltek, a nyereség százalékában ugyanis részesednek a bevételből. Segítségért, tanácsért le lehet menni Nagykátára Szegedi Pálhoz és munkatársaihoz. Szívesen átadják a tapasztalataikat. Azért, hogy ne csak jelszó legyen másutt sem az önállóság, a kezdeményezőkészség. Antal Piroska Kulturális programok Azonos hullámhosszon A budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ ez évi programjairól beszélt Tadeusz Olszanski, az intézmény igazgatója. Elmondta: ebben az évben „Lengyel politikai fórum” címmel találkozósorozatot terveznek, s ennek keretében az érdeklődőknek bemutatják a lengyel politikai pártokat és csoportosulásokat. A kulturális központ szervezésében májusban Budapesten találkoznak azok a volt futárok, akik a második világháború idején Lengyelországból Budapest érintésével mentek Londonba. Arra számítanak, hogy a futárok találkozója hozzájárul eddig ismeretlen történelmi részletek megismeréséhez. A kulturális fendezvényekre lengyel írók, költők érkeznek Budapestre, főként azok, akiknek műveit az idén Magyarországon is kiadják. Tavasszal kezdődik a magyar és lengyel filmekből összeállított sorozat vetítése, amelyben Jan No- wicki, az ismert lengyel színész játssza a főszerepeket. A 8 részes sorozatban olyan filmek is helyet kapnak, amelyeket hazánkban még nem vetítettek. Májusban rendezik meg a lengyel filmnapokat, s ez alkalommal politikai tárgyú filmeket mutatnak be. Többségük egészen új, a forgatás most fejeződött be. A filmbemutatókat rendező- és színésztalálkozókkal kötik egybe. A lengyel kulturális központ videotékája több mint 50 lengyel filmet kínál az érdeklődőknek, köztük újdonságokat is, s csaknem 20 film már magyar hangalámondással készült. A legfrissebb a II. János Pál pápáról szóló videofelvétel. A lengyel kulturális központ nyelvoktatási lehetőségeket, színházi programokat, valamint számos kiállítást is kínál. Pedagógusoknak a ö Sajnos a képesítés nélküli nevelők jelentős része — mondhatni közel a fele mindösz- sze egy tanév idejére vesz részt a napközis nevelői tevékenységben. ök azok, akik első nekifutásra nem nyernek felvételt valamelyik pedagógusképző intézménybe, de a „tűzhöz” közel akarnak maradni. Megyénkben a napközis nevelői fluktuáció sajnos szinte állandónak mondható. A Pest Megyei Pedagógiai Intézet most új kiadvánnyal segíti azokat, akik képesítés nélkül vállalják mindazt, amihez lényegében a diploma is kevés. A Napközis nevelömunka alapkérdései című írás, amelynek szerzője dr. Abrudbányay János, a Pedagógiai műhely 12. füzeteként jelent meg ebben az esztendőben, folytatásaként az 1985-ben napvilágot látott első résznek. A most közreadott füzet az alaptanfolyami képzés további korszerűsítését hivatott szolgálni, ugyanakkor ösztönözni akarja a pedagógusokat az önképzésre. S bár e kiadvány elsősorban a napközis nevelők számára íródott, a szerző célja szerint hasznosan forgathatják mindazok a tanítók, osztályfőnökök, szabadidőszervezők is, akik a közösségi nevelés, a közösségformálás újabb eszközei és módszerei iránt érdeklődnek. A. P. HÉTFŐ* ES PESTEKEN AGRÁRSZÖVETSÉG Az Agrárszövetség jelöltjei Pest megyében mosmérnök, a kisebbik harmadéves agráregyetemi hallgató. Harminc éve a mező- gazdasági szakközépiskolában tanítok, ohol tíz éve igazgatói beosztásban dolgozom. A végzettségem mérnöktanár, környezetvédelmi szakmérnök. Pest megye 2-es számú választókörzetében az Agrárszövetség képviseletében indulok képviselőjelöltként. Célom az Agrárszövetség ' érdekeit képviselni, amelynek jelszava, hogy róVersényi Péter vagyok, 37 éves, kertész üzemmérnök. Kezdetben bogyós gyümölcsök felvásárlásával foglalkoztam, a hütőipar számára, tíz éve pedig az államigazgatásban dolgozom Vácott, majd - jelenleg is - Verőcén. Jól tudom, mi foglalkoztatja a falusi embereket: lélekben szabadon, biztos jövedelemmel, rendezett környezetben akarnak élni. Ehhez a környékünkön is ezerféle gondot kellene megoldani: visszaszerezni a föld és a földet művelő ember megbecsülését helyerhozni a Du- na-kanyarban történt tájrombolást, a kisfalvakban is közművesítést, iskolát, jól ellátott boltokat, valódi, szabad önkormányzatot minden településen. Az Agrárszövetség nem hatalmat akar, hanem jelen lenni, ahol sorskérdésekben döntenek, és ha kell, erélyesen közbeszólni a vidékiek egyenlő jogainak érdekében és védelmében. Csuka János, váci lakos vagyok, 55 éves, párton kívüli, nős, két felnőtt gyermek atyja. A nagyobbik fiam villalünk, c.ak velünk együtt dönthessenek. Alapfeladatunk a felelősség: a földért, a faluért és a fiatalokért Választókörzetemben az agrár- és élelmiszer-termelés érdekein túl a környezetvédelemért, a jövő nemzedékéért, az ifjúságért szeretnék még többet tenni. Czvikli Károly vagyok. Az apám egyéni gazdálkodó volt. A szülői házból hoztam magammal a föld, a paraszti élet tiszteletét, becsülését. Agrármérnöki és növényvédő szakmérnöki diplomám van. 24 éve dolgozom a mező- gazdaságban, ebből három évig szaktanácsadóként teljesítettem külszolgálatot. Jelenleg a sülysápi termelőszövetkezet főagronómusi feladatát látom el. 1972 óta élek üllőn, a feleségem helyben dolgozik. Három gyermekem van. Olyan politikai és gazdasági rendszerváltást képviselek, amely szélsőségektől mentes, nem hoz létre újabb igazságtalanságokat, visszaállítja a munkával szerzett értékek megbecsülését. Megszünteti a falun élők további elszegényesítését, biztonságot ad a nyugdíjasoknak, életcélt a fiataloknak. Olyan adórendszert, amely biztosítja az egyenlő közteherviselést, lehetővé teszi a vidék fejlődését, serkenti a vállalkozást. AoaABSxövmta Pályázati felhívás! Képzőművészeti alapítvány
