Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
1990. FEBRUÁR 17., SZOMBAT ?ÊMdm 5 Megüt a guta Fitt ma ön ? Nézelődöm az áruházban, s egyszer csak látom, hogy az egyik bejárati ajtó mellett szokatlanul nagy tömeg verődött össze. A tumultusból nevetés szűrődik ki. Nocsak, mi történhetett? — megyek közelebb. A mai árak mellett már nem nagyon van ok a nevetésre, ha az ember vásárolni megy. Egy termetes hölgy rohan el mellettem dühösen, s akkor meglátom a vidámság okát: egy mérlegszerű csodát. A szerkezet képernyőjén a kérdés: Fitt ma ön? Kérdezze meg a computert! A gép egy húszasért megméri a vállalkozó egyén súlyát, egyben elárulja, hogy hány kilóval több (esetleg kevesebb) az ideálisnál. Készít egy rögtönzött bioritmust, amely megmutatja, hogy mire számíthat az illető fizikailag, lelkileg, illetve szellemileg az elkövetkező napokban. Ezenkívül megadja a szerencsés számainkat „lottószámok” címszó alatt. Mindehhez csupán a magasságot, a születési dátumot és a nemet kell megadni. Egy újabb sértődött képű hölgy távozása után — a gép szerint 11 kiló túlsúlya van — ráálltam a mérlegre, bedobtam a húszast, és betápláltam az adataimat. S láss csodát! A szerkezet némi berregés után kis papírt adott ki. Erről leolvashattam a súlyomat — hogy mennyivel vagyok nehezebb az ideálisnál, azt nem árulom el. Megtudhattam továbbá, hogy fizikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt leszállóágban vagyok — de ezt valaki megmondhatná a főnökömnek is. Jobb meggyőződésem ellenére megjátszottam az állítólagos lottószámaimat — természetesen nem nyertem. A legnagyobb meglepetés a papírcsík végén várt, a gép ugyanis adott nekem egy jó tanácsot: „Egy zöldpaprika hétszer több C-vitamint tartalmaz, mint egy citrom.” Remek! Ezek szerint a gép sem tud mindent. Ügy látszik, arról nem értesítették, hogy nálunk egy zöldpaprika hétszer többe kerül, mint egy citrom! S hogy fitt vagyok-e? Azt nem tudom, de annyi biztos, hogy mindjárt megüt a guta. — kés CSAKNEM MÁSFÉL IWLUÓ Be a tálérára nem elég Szentendre pedagógusai is megkapták a béremelést. Természetes. hogy nagy érdeklődéssel várták az összegek alakulását. Mit mutatnak a számok? Szabó Ferenc, a városi tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának a vezetője mondja: — A városi tanács a költségvetésből 947 ezer forintot biztosított a béremelésre. Ez megfelel az oktatási dolgozók bértömege 16 százalékának. Ehhez a központi alapból még 577 ezer forintot kaptunk, így városunkban összesen másfél milliót fordíthattunk erre a célra. A másfél millió az oktatásban dolgozók bértömegének a 27,4 százalékát teszi ki. © Részletezze tovább, mert tudok róla, hogy az iskolákban is lázasan számolnak. — Ez nagyon természetes! Az emelés mértéke az 1980. év szeptemberi bérfejlesztés után 16 százalék. De ha valaki ezt próbálja ellenőrizni, csalódhat. Kaphatott többet is, kevesebbet is! Az összegek odaítélése differenciáltan történt. A pedagógusok a szeptemberi bérüknek a 30, a technikaiak a 19 százalékát kapták meg. De még így sem biztos, hogy egyénekre lebontva, forintra stimmel a pénz, mert a béremelés differenciáltan történt. Az iskolák vezetői döntötték el, hogy a végzett munkája alapján ki mennyit kaphat. Mi csak arra hívtuk fel a figyelmüket, hogy a vágtató infláció miatt vigyázzanak arra, hogy valamennyi bérfejlesztést mindenki kapjon. © Számomra zavaros még a túlórák kompenzációja! — Igen, erről valóban szót kell váltani! Az említett másfél millió bizonyos mértékben hozzájárul a túlóradíj emeléséhez is! Ä pedagógus-b'értömeg 30 százalékához ugyanis hozzátettük még annak 2,4 százalékát a túlóradíj emelésének fedezésére. A hiányzó százalékokat az iskoláknak kell biztosítani. De hány százalékot? Ezt intézményekre vetítve nem lehet kiszámolni. A pénz arra elegendő, hogy a kevés túlórát „termelő” iskolákban fedezze a pluszkiadást. Ahol viszont sok a túlóra, a helyi vezetőknek kell megtalálni a megoldást. © A február másodikat bérrendezés óta eltelt két hét. Mit mondanak az oktatási dolgozók: elégedettek-e vagy sem? — Négy évtized lemaradását lehetetlen ripsz-ropszra pótolni. Nyugodtan mondhatom, hogy hosszú fejtörés után próbáltuk a legig'azságosnb- ban elosztani a rendelkezésünkre álló összeget. Feszültségek maradtak. Speciális a helyzet például a kisegítő iskolában. Tavaly külső pályázat útján töltötték be az igazgatói állást. Ilyen esetben a munkáltatónak kell biztosítani a bért. De a testületben a létszám megvolt, s a feladatok nem nőnek. Jogszabály zárta ki, hogy a munkáltató teremtse elő az új vezető bérét Szerencsére egy pedagógus gyeden tartózkodik, a végrehajtó bizottság is segített, de a kérdés nincs véglegesen megoldva Más, komolyabb reklamáció nem érkezett hozzánk. Vicsotka Mihály SSsasStsSf a rokonaiba*... így eltűnhet egy ember? Naponta érkeznek a rendőrségre aggódó, kétségbeesett hozzátartozók, akik segítséget kérnek, esetenként gyors intézkedést sürgetnek, mert eltűnt valakijük. Az esetek nagy többségében magától megoldódik a rejtély; a férj elbeszélgetett a barátaival az éppen útba eső italboltban, a nagylány ottfeledkezett az udvarlójánál, és így tovább. Am az sem ritka dolog, hogy egy embernek valóban nyoma vész, és nagy erőket kell mozgósítani annak érdekében, hogy megszerezzék az elókerítéséhez nélkülözhetetlen információkat. A megdöbbentő történet — melyről a továbbiakban szó lesz — egyik azok közül, amelyeknél úgy véljük, némi körültekintéssel sok aggodalmat, és egész rendőri apparátust megmozgató nyomozást lehetett volna elkerülni. Farkas László rendőr hadnagy, a Ráckevei Rendőrkapitányság munkatársa mondta el a kutatás történetét. — Egy kétségbeesett asszony keresett meg minket január 28-án, és elmondta, hogy a férje öt nappal korábban MaSziromnyitás megrendelésre A Sasad Termelőszövetkezet hatvanezer négyzetméteres üvegházában jó világ jár a növényekre. Az „időre előállított” növényeket a főváros negyven boltjában árusítják. A növények névnaphoz kötve bontják szirmaikat. A szebbnél szebb, színorgiában pompázó virágok hetvenöt százaléka időre, napra készen bontja szirmait. Az üvegházakban termesztett virágok huszonöt százaléka vágott, azaz szálas virágként kerül az üzletekbe. Főként az írisz, az orchidea lehet a virágkompozíciók összetevője (Erdősi Ágnes felvétele) Egy család nem tad eltartani két tisztet Most rossz lenni katonának... Pest megye legnagyobb katonai-oktatási bázisa a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola. Ezt az intézetet is — mint minden honvédelemre felkészítő iskolát — érinti a részleges leszerelés. Szabó János mérnök ezredessel, a főiskola parancsnokával a megújuló tisztképzésről beszélgettünk. — A Németh Miklós miniszterelnök által bejelentett 20-25 százalékosra tervezett idei csapatcsökkentés hogyan érinti a főiskolát? — kérdeztem a parancsnokot. — Visszaállítjuk a négyéves képzést, amely az 1980- as évek közepén 3 évesre csökkent. Ez a változtatás egyszeri ■e szolgálja a létszám- csökkentést és a hallgatók jobb felkészülését. Másik tervünk, hogy tiszthelyetteseket is képezünk iskolánkban. Elérhető közelségbe került Ezenkívül a gyakorló tisztek továbbképzését is biztosíthatnánk. Így törésmentesen sikerülhet az átállás, és ingatlanok szabadulhatnak fel az ország különböző területein. — Elérhető közelségbe került a szemben álló katonai tömbök megszűnése. Mi lenne a katonatisztekkel, ha ...? — Ismerős kérdés. Reméljük, hogy annak is eljön az ideje. Éppen ezért hallgatóink a szakmai fegyvernemenkénti oktatás mellett üzemeltető és üzemmérnöki vagy kollégiumi nevelőtanári végzettséget is szereznek — mondta az ezredes. Több mint a fele segélyre szorul — Titok, tévhitek, mítoszok, néhol meg előítéletek lengik körül a hivatásos tiszti pályát. Milyen jövő vár a hallgatókra? — Sajnos el kell oszlatnom a hiedelmeket. A fizetés nagyon alacsony. Egy kezdő tiszt bruttó keresete jóval tízezer forint alatt van ... Ráadásul az esetek nagy többségében távol kerülnek a szülőktől, így csak önmagukra támaszkodhatnak. A munkaidő jóval több mint nyolc óra. Ezen a pályán nincs fusi, nincs mellékes. Naponta találkozom kérvényekkel: A hivatásos állomány 50-60 százaléka fordul hozzánk segélyért. Az egyik nálunk dolgozó házaspár (mindketten tiszti rangban) kijelentette, hogy „egy család nem bír el két katonatisztet”. A férj kilépett és betársult egy kft.-be. Az a bizonyos mondás, hogy „fizet, mint a katonatiszt”, talán egy másik hadseregre vonatkozik. — Mennyi időt kell várni egy katonatisztnek lakásra? — Örülök, hogy szóba került ez a téma. Tisztjeink, ha nőtlenek, és nem a szüleiknél élnek, akkor férőhelyet kapnak a tiszti szállón. Ha megnősülnek, akkor az ország különböző vidékein szolgálati lakásokhoz jutnak. De ehhez több száz kilométerre kell költözniük a szüleiktől. Ezenkívül az „ingyenes” lakásokért ugyanany- nyit kell fizetni, mint a tanácsi lakások bérlőinek. — Mennyi fizetésemelést kaptak az idén? — Januárban 16 százalékot, és nem tudni, kapunk-e még. De ha az eltelt másfél hónap áremeléseit figyelembe veszi, akkor ez a „szinten tartást” sem szolgálta. Nem mindenki esküdött az új alkotmányra — A főiskolát kiszolgáló sorkatonák, a hallgatók, a tisztek hogyan élik meg a demokratizálódást? — A Magyar Néphadsereg mindenkori célja a haza védelme. A cél tehát nem változott. Szeptemberben kivonult a párt a munkahelyekről. Ez a döntés ránk is vonatkozott, végrehajtottuk. A főiskolán semmiféle politikai tevékenységet, agitációt nem szabad folytatni. Munkaidő után azonban mindenki belátása szerint politizálhat. Én a közvetlen munkatársaimtól sem kérdeztem meg, hogy tagja-e valamely pártnak, s ha igen, melyiknek. — Önök a köztársaság kikiáltása után nyilatkozatot írtak alá: Esküt tettek az új alkotmányra. Úgy tudom, hogy nem mindenki szignálta. — Valóban volt néhány ilyen tiszt, de nyugodtan állíthatom, hogy nem politikai meggondolásból tagadták meg az aláírást. — Hanem? — Beszélgettem velük, és egyértelműen azt állapítottam meg, hogy a tiszti pályán nem látták biztosítottnak a megélhetésüket. így pedig rögtön leszerelhettek. Az ok tehát egyszerű, építkezni akartak, ahhoz pedig pályát kellett változtatni. Radosza Sándor kádon felült a vonatra, és elindult, hogy meglátogassa Mátészalkán lakó hozzátartozóit. Napokon keresztül abban a hitben élt, hogy a házastársa a rokonainál van, míg legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy meg sem érkezett. — Ennyi idő elteltével nyilván látták, hogy komoly a dolog... — Igen, természetesen azonnal kiadtuk az országos körözést, s megkezdük a nyomozást. — Hogyan keresnek egy eltűnt embert? — Először a feleségével beszélgettem az elképzelhető lehetőségekről. Nyugdíjas férfiról van szó, elmúlt hatvanéves. Nem gyerekember. Tisztázni kellett a családi körülményeket; történetesen azt, hogy veszekedtek-e előzetesen, szokott-e az illető italozni, előfordult-e már máskor is hasonló eset. A válaszok nem vezettek nyomra, így elkezdtük a széles körű adatgyűjtést. Beszéltünk a mentőkkel, kerestük a pályaudvarokon, a fizető vendéglátó- helyeken, a munkásszállókon. Mivel eredménytelen nfaradt a kutatás, felkerestem újra az eltűnt férfi feleségét. Eszembe jutott, hogy arról még nem beszéltünk, nincs-e az illetőnek valamilyen súlyos, krónikus betegsége? Kiderült, hogy szív- és tüdőbeteg. Ekkor már azután nyomoztunk, hogy január 22-én előfórdult-e rosz- szullét a kérdéses vasútvonalon? Kiderült, hogy valaki valóban rosszul lett, az egyik faluban leszállították a vonatról, és a helyi körzeti orvos beutalta a nagykállói egészségügyi intézménybe. — igazolványok nem voltak nála? — A nagy kavarodásban az iratok a vonaton maradtak, de nem vesztek el. Valaki megcímezte a Nyíregyházi Tanácsnak, és bedobta a postaládába. A tanácstól elküldték a helyi rendőrkapitányságra, ahonnan értesítettek minket. Megállapítottuk, hogy előkerültek a Makádról elindult, és útközben eltűnt férfi iratai, továbbá, hogy ő az, akit Nagykállón ápolnak. — Mindez mennyi időbe telt? — Február 7-re derült ki a dolog, több mint két héttel azután, hogy elindult otthonról és útközben rosszul lett. — A nagykállói egészség- ügyi intézmény nem jelezte a hatóságoknál, hogy egy ismeretlen személyazonosságú embert ápolnak? — Ezt a részét még nem ismerjük az ügynek. A makádi férfi jelenleg is kórházban van, az ügyben még nem fejeződött be a vizsgálat. ★ Már az eddigiek alapján is nyilvánvaló; valahol elmaradt, késett az adminisztráció. Emiatt több mint két hétre eltűnt egy ember. Ga. J. Kitelepítettből díszpolgár? Hadifogság, hadikórház, bújdosás — ezen okok miatt több családapa csati jóval a II. világháború után keveredett haza. S közülük néhány német nemzetiségű bakát az otthon melege helyett rémisztő hírek fogadtak: retteg a falu, kitelepítették a családot, esetleg már a ház is másé... Ilyesféleképp járt a torbágyi Bruckner Ferenc. Ot ugyan már nem toloncolták ki az országból, az édesanyja és a rokonai közül is maradhattak néhányan, de a feleséget és a gyerekeit elvitte a vonat. Hogyan válasszon ilyenkor a szegény állampolgár? Bruckner Ferenc hazát cserélt a családjáért. Ma az NSZK-beli Herrbrechtin- gen lakója. Ez a település lassan egy éve Biatorbágy testvérvárosa. No, de közben eltelt majd öt évtized. — Bia és Torbágy valaha két község volt; többszöri eggyé majd különválás után 1966 márciusában történt a legutóbbi összevonás — meséli Hernádi Károly, a Biatorbágy Nagyközségi Közös Tanács elnöke. — Német nemzetiségűek évszázadok óta élnek itt, jó néhányukat elérte a kitelepítés. A 860 kilométerre lévő Herrbrechtingen városában nagyon sok egykori torbágyi él. A rokonok tartották a kapcsolatot, s a kintiekben egyszercsak megszületett az ötlet — hivatalosan is megkeresnek bennünket. Először 1984-ben jött egy delegáció, viszont akkor még más szelek fújtak. Különféle engedélyek birtokában, rosszalló tekintetek tüzében, 1986-ban szigorúan csak magánemberként, de mi is útra kelhettünk, egy autóbusznyi biator- bágyi. Egyre szorosabb lett a kötelék, 1989-ben a buszt személyautókkal követő karavánunk ismét odalátogatott. A kapcsolatot még tavaly márciusban itt egy magyar, júliusban kint pedig egy német nyelvű dokumentum kölcsönös aláírásával tettük hivatalossá. — Mi történt azóta? — Él és „terebélyesedik” a barátság. Ha kimegyünk, magánházakban elszállásolnak bennünket, és mi is hasonlóképp vendégeljük meg a hozzánk érkezőket. Herrbrechtingen polgár- mestere, Peter Kiefner ugyan született német, de felismerte a dolog fontosságát és jelentőségét. Nagyban hozzájárult, hogy ma itt tartunk, és lelkes támogatója az összefogásnak. — Milyen település Herrbrechtingen? — Kellemes hangulatú, mintegy 10 ezer lakosú, viszonylag nagy területen fekvő — az ottani megítélés szerint — kisváros. A forgalmat jelzőlámpák irányítják, három benzinkút működik a közigazgatási határain belül, és a szántóföldekre is aszfaltút vezet. Ha belegondolok, hogy milyen messze van ettől egy hasonló magyar település?!... Mi például régóta szeretnénk vezetékes ivóvizet, vagy egy falubeli benzinkutat. De a vágyak csak mostanában kezdenek valósággá válni. Kellenek az ilyen rokonsággal megalapozott testvérkapcsolatok. Talán legfőképp azért, hogy a sok évtizedes seb begyógyuljon. De lehet kultúrát cserélni, együtt hagyományokat ápolni, sportban együttműködni, akár közösen vállalkozni is. Ha ezeknek egyelőre csak töredéke valósul meg, akkor is a lehetőségük élni fog. És Bruckner Ferenc egyszer még Biatorbágy díszpolgára is lehet. Kántor Miklós KÉT SZOMSZEDVAR Pest megye és a főváros Idén előreláthatóan nagyobb terhek hárulnak a fővárosra, mint a korábbi években, mert a költségvetés a főváros ellátási felelősségi körébe tartozó mintegy 2,1 millió ember helyett csak az 1 millió 960 ezer állandó lakos után nyújt úgynevezett normatív támogatást — állapították meg a Fővárosi és a Pest Megyei Tanács vezetőinek szokásos évi együttes munka- megbeszélésén. Az egészségügyi és szociálpolitikai rendszer sajátosságaként említették meg, hogy a főváros tíz rendelőintézete és hat kórháza egyúttal Pest megyeieket is ellát. Az elmúlt időszakban sikeres együttműködés allakult ki a két tanács között, például a menekültügyi kérdések megoldása érdekében. Ugyancsak közösen munkálkodnak a hajléktalanok helyzetének javításáért. A két tanács tisztségviselői ugyanakkor egyetértettek ab. ban, hogy a hajléktalanok sorsának rendezése túlnő a főváros és Pest megye lehetőségein.
