Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

1990. FEBRUAR 2., PÉNTEK x^unan 3 X Százezer elégedett vagy elégedetlen Adósságot sújtó adó Mától lehet fizetni a „kamat­adót’’, amelyet a decemberi törvény értelmében az építési hitelek „kedvezményezettjei­re” róttak ki. Az OTP Pest megyei igaz­gatóságának hálózati osztály- vezetője, Takács Lajos infor­mációja szerint eddig 260 ezer adósnak küldték ki azokat a nyilatkozatokat, amelyeken té­telesen föl van sorolva, hogy milyen esetben nem kell, il­letve hogy mikor mennyi adót kell fizetni a tartozás után. Ezenkívül 5-6 ezer olyan adós van a . megyében, akinek számláját a helyi fiókok ha­SZAJTÁTVA Köszönömért A nagy indulattal felszóla­ló, a „jogom van a pénzemért tudni, maga mit csinál” érvet hangoztató állampolgár a meg­döbbenéstől szájtátva vette tu­domásul: a városi tanács tár­sadalmi elnökhelyettese — amint az elnevezés is mutat­ja — társadalmi munkában, azaz ingyen, egy (esetleges) köszönömért látja el tisztét, feladatait, ö azt hitte . . . Rosz- szul hitte, mondta valaki fél­hangosan a gyűlés résztvevői közül. Valaki megtoldotta: nem hinni kell, hanem tudni. Ha már beszél valaki. Ha mái „elszámoltat”. . . A hírlapíró az órórntfl S7á- ját tátva hallotta: valakik vég­re vissza szóltak! Addig ugyanis az indulatok, az igaz­ságtalansággal szövetséget kö­tött tájékozatlanság meg az elfogultság uralták a terepet. Holott: a gyűlés olyan politi­kai fórum volt, amelyen tár­sadalmi munkások álltak ki azok elé, akik — tapintatosan fogalmazva — úgy gondolták, a közösségért nekik semmi dolguk tenni, s ha mégis, ak­kor kezdjük azzal, mi lenne a fizetés? Mert ez is elhang­zott': mi a fizetése a tanács egyik állandó bizottsága veze­tőjének? „Mit kap érte?!” Itt legalábbis még köszönömöt sem kapott, s máskülönben sem kap egy fillért sem. „Ingyért csinálja?” Nahát ... ! Egyre gyakrabban szégyen- kezem, holott csak tanú va­gyok, nem részes, milyen mél­tatlan támadások érnek olyan embereket, akik évek, évtize­dek óta társadalmi munkában tettek a településért valamit. Hadakoztak, kompromisszumo­kat kötöttek, szaladgáltak, amíg mások a kedvüket töltöt­ték azzal, ami éppen az eszük­be jutott, ők a szabad idejük­ben ezekért az emberekért is fáradoztak ... S most vöröslő képpel hallgatják, ki minden­kinek mire van joga, ki min­denki kívánja elszámoltatni őket, legtöbbjük olyan, akit soha nem lehetett látni egyet­len társadalmi akció részese­ként sem, akik most is csak egyet tudnak: követeinek ..- MOT 10 gyományos módszerrel, tehát nem számítógépen kezelik — ők még nem kapták meg a nyilatkozatot. A csekket, ame­lyen a kamatadót februárban még be kell fizetni, a nyilat­kozat beérkezése után küldik ki. Természetesen annak is, aki nem küldi vissza a nyilatko­zatot. Ebben az esetben az OTP-fiók csak azt tudja fi­gyelembe venni, hogy hány éve áll fönn a kölcsöntartozás, s ennek alapján állapítják meg az adó mértékét. A kedvez­ményekről, amelyek csökken­tik vagy el is törölhetik az adó­fizetési kötelezettséget, min­denkinek a maga érdekében kell nyilatkoznia. Pest megyében 24-25 milliárd forinttal tartoznak az építési hitelt igénybe vevők. Hogy mennyi pénz jön be az OTP- fiókokba, ezt még kalkulálni sem lehetett, hiszen ahány adós, annyiféle adósság —, így a megyei igazgatóságon csak annyit tudnak, körülbe­lül 100 ezer lehet azoknak a száma, akiknek kamatadót kell majd fizetniük. Hogy mikor? Minden hónapban 15-ig, de februárban ráérünk akkor, ha már a csekket kézhez kaptuk. Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha az ember csatla­kozik a polgári elégedetlensé- gi mozgalomhoz, és megelégel­ve a fizetnivalókat, nem pos­tázza az adósságát sújtó adót, Takács Lajostól azt a vá­laszt kaptuk, hogy az OTP fél­évenként, legelőbb június vé­géig az illetékes tanácsok adó­hatóságainak jelenti — s azok vizsgálják ki a dolgot. Ugyan­ez a helyzet a nyilatkozatok­kal is, a mentességet most csak be kell vallani, s hogy valóban mentesülhet-e az em­ber a kamatadó alól, azt is az adóhatóság bírálja fölül. S mire mindez megtörténik, lehet, hogy már cl is felejtjük ezt az agyafúrt dézsmát. A ka­matadóról szóló törvény ugyan­is ez év december 31-ig van érvényben. Meghosszabbításá­ról az új parlament dönt. —ja Ki megy helyettem? „Az érintettek ne fizessenek kamatadót” — szólt a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt polgári elégedetlenségi föl­hívása. Ennek nem nehéz eleget tenni, de vajon megvédi-c az adóst az MSZDP, ha jön a végrehajtó? — kérdeztük az MSZDP országos vezetőségének tagját, Varga Tibort. — Mire jön a végrehajtó, addigra ez a kamatadó lefutott ügy lesz. Természetesen vállaljuk azt a következményt, amely- lyet a polgári elégedetlenségi fölhíváshoz való csatlakozás je­lent. — Küldhetem magukhoz a végrehajtót? — Arra nincs lehetőség, hogy hozzánk nyújtsák be a szám­lát. Mi jogi úton vállaljuk a konzekvenciákat. — Az OTP információja szerint legkorábban a nyáron jö­hetne a végrehajtó, bekSsszírozni a féléves, elmaradt kamat­adót. Amíg jogi proceRúFávál ifteg akarnák védeni az ingósá­gaimat, addig az üres lakásban fogok lakni? — Folyamatában kell nézni a dolgokat. Nyárra már egy egészen más kormányunk lesz, és egész más lesz a helyzet az országban is. — És ha önök nem kapnak helyet az új kormányban? — Mindegy ebből a szempontból, hogy kormányra ju­tunk-e vagy ellenzékben maradunk. A lényeg az, hogy demok­ratikus legyen a rendszer, amelyben például a kamatadó el­lenzői is szót kapnak, s érvényesíteni tudják akaratukat. Akár ellenzéki helyzetből is. — Ez a jövőbe vetett hit elég ahhoz, hogy most „elége­detlen polgár” legyek? — Itt most csak bízni lehet abban, hogy érdemi változá­sok lesznek. Hát, nem tudom. A kormány végrehajtóval fenyeget, az ellenzék a bizalmamra apellál. Most éppen úgy állok, hogy ol­csóbban megúszom, ha csak bíznom kell. Akkor csak a föl­emelt lakbért, a vízdíjat, a villamosbérletet, az óvodai ebédet kell kinyögnöm. De mi lesz, ha az olcsóbb bizalom semmit nem ér majd a nyáron? Ki megy helyettem, az elégedetlen he­lyett, az adósok börtönébe? — jakubovits — jobb tanulónk. Húszán vannak, de mivel kisegítő iskolások, annyit kell velük dolgozni, mintha negyvenen lennének. Szerintem az oktatás sok he­lyen túl merev. Hiányzik a humor, a szín, az ötlet. Nem tudtam, hogy jön, de láthatja — mutat a táblára a tanár —, hogy igyekszem nemcsak sza­vakban, de az ábrázolásnál is különböző színeket használni. Jobban felkelti a gyerek fi­gyelmét. Rendesen kezet mosni — Hogyan lesz egy tizenegy gyerekes cigánycsaládból szár­mazó fiatalemberből pedagó­gus? — Szabolcsi vagyok, csak öt éve tanítok itt. Családi okokból költöztem ide. A csa­ládból csak a húgom és én tanultunk tovább. Fiatal ko­romban sokféle fizikai munká­ba belekóstoltam. Voltam kő­műves, segédmunkás, állat- gondozó. Hajdúdorogon szak­érettségiztem, majd levelezőn technikumot végeztem. Akkor már Mátészalkán tanítottam analfabétákat. A tanítás volt mindig a szenvedélyem. Aztán Gödöllőn jártam a hároméves állattenyésztési tagozatra. Majd már felnőtt fejjel ültem be a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola padjába, ahol tanári diplomát szereztem, Az élete­met tettem fel az oktatásra. — Az igazgatónőtől hallot­tam, hogy mióta itt tanít, sok­kal több cigány szülő jön be az iskolába. — A tanítványaimon ke­resztül egy kicsit a szülőket is nevelni szeretném. Ha itt tanul valamit a gyerek, ott­hon is elmeséli, gyakorolja. Szeptemberben azzal kezdtem az új tanévet, hogy behoztam a terembe egy lavór vizet, s megmutattam, hogy kell ren­desen kezet mosni, körmöt vágni. Mikor Szabolcsban ta­nítottam, az akkori igazgatóm azt mondta, amikor a kulturált étkezésről beszéltem a gyere­keknek: „Nem érdemes ezek­nek magyarázni, otthon úgyis kézzel esznek fazékból!” Én nem osztom ezt a véleményt. A családokat is meglátogatom, mert úgy vélem, egy személyes beszélgetés többet ér, mint hat beírás az ellenőrzőbe. A meg­felelő hangot nem mindig si­kerül megtalálni, volt olyan eset, hogy a felajánlott segít­ségemet durván visszautasí­tották, elkültek ide meg oda. Kosárfonó milliomos — Otthoni környezete ho­gyan fogadta, hogy diplomát szerzett? — Földijeim, ha egy kicsit többet ittak a kelleténél, bi­zony a fejemhez vágták: mi van, te is felkötötted a nyak­kendőt? Nem szóltam vissza, mert tu lom, hof»v a cigányok többsége milyen érzékeny. Nem csoda, ha arra gondol, hogy az ötszáz év alatt, mióta bevándoroltak, mennyi meg­aláztatás érte a cigányságot. Csokonai is csak úgy emleget minket, hogy az enyveske- zűek. A gyerekek is ezért ag­resszívebbek sokszor, mint a társaik. Otthonról is sok fe­szültséget hoznak magukkal. Az ital sok életet tönkretesz, a részeg apa sokszor üti-veri a családját. Sajnos, nem ritka, hogy a cigánycsaládokban már a gyerekeknek is adnak szeszt. Múltkor, az egyik nyol­cadikos lányt láttam az utcán részegen, sörösüveggel a ke­zében. Fe. nvtam a rendőrsé­get, de azt mondták, ha nem bánt senkit, ők nem intézked­hetnek. Most mondja, milyen ember lehet az a kocsmáros, aki egy gyereknek szeszes italt ad? — Ügy hallottam, a község­ben is eléggé heterogén a ci­gányság összetétele. Vannak, akik nem dolgoz­nak rendszeresen, csak gube­rálásból élnek. Nem egy mil­liomos cigány is él a faluban, akik a kosárfonásból gazdagod­tak meg. Sajnos, a jólét és a műveltség -fordított arányban áll egymással. A tehetősek sem olvasnak újságot, nem vesz­nek a kezükbe egy könyvet. Ezért te"1- im jónak, hogy a cigánygyerekek a magyarok­kal járjanak együtt iskolába. — Ha engcdiK őket... — Igen, sajnos, vannak olyan szülők, akik nem enge­dik iskolába a gyereküket. A tanács nem nagyon bünteti Kapuiéi ipari kamerák vigyázzák Hauszmannról Honvédre magyarosított? Vagyon, vagyon... de mi haszna vagyon. Add nekem azt, elkapom azt stb., stb. — úgy tűnik, félrehallok, cseng a fülem, már e kedves kis gyer­mekdalt is úgy értelmezem, mintha vagyonról s az a kö­rüli marakodásról szólna. S sóhajtozom. Micsoda boldog idők voltak! Hiszen akkor még csak valamiféle Cickám szép lánya állt — ahogyan én hal­lom — a vagyonkérdés közép­pontjában. Azóta van itt néhány va­gyon, ami figyelmet érdemel­nek. Vállalati üdülök. Ahol min­dig csak ugyanazon kezek ál­tal pufog a teniszlabda, s mondanunk sem kell, nem a takarítónő és a portás bácsi játssza a páros mérkőzést. Ök még labdaszedők sem lehetné­nek. Területek. Ahol nem taná­csos kikötni a Duna-parton, mert a jó ég tudja, micsoda uniformisba bujtatott ember lép ki a fák közül, s kéri a személyi igazolványt. Erdők, ahová köztudott, nem tanácsos belépni, mert — igaz, nem szándékkal, de élesben — lő­nek. Földek. Amiket kiparcel­láztak, ki tudja, kiknek, mert szervezett figyelőszolgálat ügyeli a terület háborítatlan­ságát. Üdülők. Melyek kapuját fo­tocellák, ipari kamerák vi­gyázzák. Ilyen bizony megyénkben is van, nem is egy. Fotós kollé­gámmal véletlenül vetődtünk a Szentendre környéki Lajos- forrás vidékére. „Magyar Nép­hadsereg üdülője” — olvastuk egy tábláról, s beléptünk a nyitva felejtett vaskapun. Fo­tocella, az utat pásztázó ipari kamera, majd újabb fotocella előtt haladtunk el, míg je­lentkeztünk a gondnokságon. Újságírók vagyunk — mutat­koztunk be, s udvarias fogad­tatásban részesültünk. Oly­annyira udvariasan, hogy az azonnali visszaútra még kísé­retet is kaptunk. Addigra már a vaskapu zárva volt. — Csukd be, ha elmentek! — recsegte a parancsot a rej­tett kaputelefon a kiskatoná- nak, s mögöttünk kattant a zár. Hét lakattal őrzik viszont a honvédségi üdülő hajdani tu­lajdonviszonyait rögzítő lapo­kat. Mégis sikerült megtudni, hogy az üdülő alapjául szol­gáló ingatlan igen régi polgári birtok: több mint ötholdas te­rületén erdőrész, ház, kert, udvar volt. A rajta lévő tüne­ményes villát pedig még 1835- ben nem más, mint Hausz- mann Alajos és felesége, Se­nior Marietta emeltette. Ez­után az ingatlan többször cse­rélt gazdát, mígnem száza­dunk húszas éveinek, végén.íst mét a Hauszmann család, Ve; lencei Hauszmann Jenő vásá­rolta meg a villát, a parkot. Az ingatlan 1951-ben „ke­rült” állami fennhatóság alá. Vajon/hogyan történhetett az államosítás? Hauszmannról Honvédre magyarosította ne­vét a villa? Meglehet, hiszen a közelben több száz holdas honvédségi gyakorlótér talál­ható. Talán azzal együtt igé­nyelhették a katonák a villát is? A gyakorlótér közelsége szolgáltathatott alapot a park, az ingatlan „közcélú” haszno­sítására? Ami bizonyos: a terület ke­zelője a Honvédelmi Minisz­térium. Félreértés ne essék, nem valamiféle leleplezésre készültünk honvédségünk üdü­lője ellen — sőt, véleményem szerint a pihenés joga talán még sohasem illette meg any- nyira köztársaságunk katonáit, mint a jelenlegi, feszültségek­kel teli világunkban. Abban is bizonyos vagyok, hogy kellő, szabályszerű előkészület után valóban házigazdaként fogad­tak volna a honvédségi üdülő­ben. De félek, a néhai tulajdon­jogra aligha kaphattam volna választ. Pedig — s itt már nem csak üdülőkről van szó — ideje volna már igazán fel­mérnünk, mink is van tulaj­donképpen. S ha van, honnan van. Azt már kérdezni sem merem, mi lehet a későbbi sor­sa jelenlegi vagyonúnknak. Meggyőződésem, ha akár egy testület, akár egy ország nem emberi törvények szerint jut valamiféle vagyonhoz pél­dául államosít —, azzal nem gazdagabb lesz, hanem szegé­nyebb. S mi igen szegények lettünk. S még mindig csak fogy az ország összvagyona. Tisztázni kellene minden tu­lajdonjogot, mert hamarosan rpár úgy énekelhetjük a régi dalt, hogy: Vagyon — de már nem vagyon, csak vala, vala­ha... Tóth Béla Endre Az Európa Tanács érdeklődik Pest megye száz lehetőséget kínál Az 1949-ben alakított Euró­pa Tanács Nyugat-Európa legrégibb integrációs szerve­zete. Tevékenységéről éveken meg őket, mert amúgy is kap­nak szociális segélyt, s akkor csak az egyik zsebükből a másikba tennék a pénzt. Pe­dig jó .enne, ha mindegyik cigánygyerek legalább a nyolc általánost elvégezné, s nem csavargással töltené az idejét. Mi van, le tetves? A gyerekek lassan elunják, hogy őket kirckesztjük a be­szélgetésből, egyre többen oda- somfordálnak az asztalhoz, mutogatják a maguk készítette köcsögdudát, mondják, hogy várjam meg, amíg feltesznek a magnóra egy cigányzenei kazettát, s nézzem meg, hogy tudnak táncolni. — Felső-ukonyba készülünk, ahol a kisegítő iskolásoknak lesz egy versenye. Cigány tán­cot is bemutatunk, a csoport hetven százaléka cigánygye­rek, úgyhogy nem sokat kel­lett a mozgásukon csiszolni, sok mindent hoztak magukkal otthonról. — A gyerekekben még nem élnek az előítéletek? — Én úgy veszem észre, eléggé összetartó a társaság. Segítik egymást. Az én gye­rekkoromban meg gyakran utánunk szóltak az utcán: mi van, te tetves, koszos cigány? Ma már valamivel jobb a helyzet. De az is lehet, hogy én vagyok túlságosan opti­mista .,. Hargitai Éva keresztül a magyar olvasó csak elmarasztaló véleménye­ket hallott. A megváltozott kapcsolatrendszer eredmé­nyeként, a bekövetkezett for­dulat hatásaként, 1987 nyarán Budapestre látogatott a Ta­nács főtitkára. Azóta folyama, tos és eredményes az együtt­működés Magyarország és az Európa Tanács között. Mint ismeretes, a magyar miniszterelnök a közelmúltban beszédet mondhatott az Euró­pa Tanács parlamentje előtt és jó kilátások mutatkoznak arra, hogy a demokratikusan lezajló magyarországi válasz­tások után hazánk a Tanács tagjai sorába kerülhet. Az évek során a Tanács kü­lönböző bizottságaival mind szorosabbá váló együttműkö. dés egyébként közelről érinti Pest megyét is. A múlt esz­tendő első felében ugyanis az Európa Tanács mellett tevé­kenykedő Regionális Fejlesz­tési Központ határozatot ho­zott a magyarországi kis. és közepes nagyságú vállalkozá­sok sokoldalú előmozdítására. E program megvalósításának egyik színhelye Pest megye. Ezért látogatott hozzánk piacfelmérő tájékozódásra még az elmúlt nyáron Jean- Luc Schaffhauser, a Fejlesz­tési Központ igazgatóhelyet­tese. Érdeklődése különösen a fő­város közelsége miatt fordult Pest megye felé, és azért is, mert e területen szép szám­ban működnek az új gazda­sági lehetőségekre érzékeny, mozgékony és akcióképes me­nedzser típusú szakemberek. Jean-Luc Schaffhauser ér­kezésekor már rendelkezésre állt az a megyei tanács által összeállított jegyzék, amely száz olyan lehetőséget ismerte­tett, ami alkalmas a Regioná­lis Fejlesztési Központ prog­ramjában való részvételre. Az akkor folytatott tárgya­lások azt tanúsították, hogy a külföldi tőke különösen a me­gy/' élelmiszer- és hírközlő­iparának ' tevékenysége iránt érdeklődik. Az igazgatóhelyettes látoga­tását követően a múlt évben — december 3-a és 6-a között — a Regionális Fejlesztési Központ újabb szakember­delegációt küldött Magyaror­szágra, hogy közelebbről tájé­kozódjanak néhány, a jegy­zékben szereplő, ipari és me­zőgazdasági vállalkozás tevé­kenységéről. Január első napjaiban újabb írásbeli megkeresés érkezett Strasbourgból, amelyben tíz olyan vállalkozásról kértek részletes ismertetést, amelyek iránt a legnagyobb a külföldi érdeklődés.. E kérdésekre adandó válasz részletes kidol­gozása most van folyamat­ban. Ugyanakkor örvendetes hír, hogy a Regionális Fej­lesztési Központ részletekbe menő tanácskozást folytátott már a csepeli Duna Tsz-szel jt gombatermesztési technoló­giák továbbfejlesztését szol­gáló együttműködésről. Várható, hogy az Európa Ta­nács munkájába történő foko­zottabb bekapcsolódás ered­ményeként már a közeljövő­ben meggyorsul a gazdasági kapcsolatok kiszélesedése, s ebben az évben már számos, Pest megyét is érintő, kezde­ményezés sikeres megvalósítá. sára kerülhet sor. Kasznár Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents