Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
2 ^ßfifgp 1990. JANUÁR 15., HÉTFŐ Ma érkezik hazánkba Kaifu Tosiki japán kormányfő Európai körútja során ma hazánkba érkezik Kaifu Tosiki, Japán miniszterelnöke. Kaifu Tosiki 1531. január 2-án Aichi prefektúrában született egy fotóstúdió tulajdonosának első- szülött. fiaként. Felsőfokú tanulmányait 1948-ban a Chuo Egyetemen kezdte, majd négy évvel később átiratkozott a Waseda Egyetem jogi karára, ahol 1955-ben szerzett diplomát. Ezt követően az intézmény politikatudományi karán folytatott posztgraduális tanulmányokat. A japán parlament alsóházi képviselőjének 1960-ban választották meg, majd kilenc alkalommal választották újjá. Számos fontos párt-, illetve kormánytisztséget töltött be. Politikusi pályafutásának legjelentősebb állomásai: munkaügyi államtitkár 1967-68- ban; a kabinet főtitkárhelyettese 1975—77-ben; művelődési miniszter 1977—78-ban; a Liberális Demokrata Párt (LDP) főtitkárhelyettese 1979—80-ban, majd 1985től 1986-ig ismét e funkciót tölti be; ezt követően pedig 1987-ig művelődési miniszter. Az ország miniszterelnökének 58 éves korában választották 1989. augusztus 9-én. Tanaka Kakuel után Japán második legfiatalabb miniszterelnöke. Amikor Kaifu Tosikit a parlament legfiatalabb tagjaként 1960- ban beválasztották az alsóház tagjai közé, az ünnepélyes fogadáson kijelentette : 29 év múlva, amikor miniszterelnök lesz, kifejezi háláját támogatóinak. Kaifu akkor azért tréfált így, mert beceneve „Mr. 29” volt. A választások idején töltötte be ugyanis 29. életévét, s az volt Japán 29. választása, továbbá a Showa-kor (1926—1989) 29. évében fejezte be egyetemi tanulmányait. A tréfa azonban valósággá vált, pontosan 29 évvel később Japán 76. miniszterelnökévé választották. O a 48. személy e poszton. Kaifu Tosikinek egy fiú- és egy leánygyermeke van. A Kék Szalag-bizottság a magyar gazdaságért Az elmúlt héten az Egyesült Államokban, Indianapolisban tartotta első ülését a Kék Szalag-bizottság, amely a választások után hivatalba lépő új magyar kormány számára dolgoz ki gazdaságpolitikai programot. A pártoktól független, de valamennyi jelentős párt elvi támogatását élvező testületet az ország sorsáért felelősséget érző magyar közgazdászok hozták létre, míg külföldi tagjai között jeles nyugat-európai, amerikai és ázsiai szakemberek vannak. Az amerikai Hudson Intézet, a Kelet—Nyugati Fórum és az Indiana Egyetem támogatásával megrendezett egyhetes konferencia munkájában 30 magyar és 70 külföldi szakértő vett részt. Mint Tardos Márton, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója az MTI washingtoni tudósítójának elmondta, öí munkaanyagot tárgyaltak meg, amelyekkel a jövendő mggyar kprmány nehéz munkáját kívánják támogatni. Szó volt a tulajdonreformok átalakításáról, a privatizálásról, az állam szerepéről a magángazdaságot szolgáló pia. ci intézményrendszer kialakításában, Magyarország integrálódásáról a világgazdaságba, az ország pénzügyi stabilizációs programjáról, valamint az átalakítás politikai és társadalmi kérdéseiről. Egy hatodik munkacsoport arra dolgoz ki javaslatokat, milyen lépéseket tegyen majd az új kormány a beiktatása utáni első 100 napban. A bizottság másik társelnöke Sylvia Ostry professzor, a kanadai külügyminiszter tanácsadója. A testület februárban Brüsszelben az Európai Közösségek illetékeseivel, nyugat-európai közgazdászokkal tanácskozik a magyar gazdasági programról, majd márciusban Budapesten öntik végső formába a terveket, ajánlásokat. A programot a választások után, de még az új kormány megalakulása előtt nyilvánosságra hozzák. Tardos Márton véleménye szerint e mértékadó nemzetközi testület állásfoglalása segíthet meggyőzni a magyar közvéleményt, hogy az óhajtott átalakulás nem csekély átmeneti áldozat vó.llalását jelenti. Ugyanakkor szempontunkból hasznosan befolyásolhatja a nyugati politikai és gazdasági köröket, melyek vagy illuzórikusán, idealizálva, vagy éppen a saját szempontjukból sem végiggondolt pénzügyi szigorúságot hirdetve látják a magyar helyzetet. A program, a bizottságban részt vevő tekintélyes szakemberek állásfoglalása segíthet abban, hogy a Nyugat, a jelenleg tapasztalható sokféle nézet helyett kiegyensúlyozott, határozott, lehetőleg egységes véleményt képviseljen a magyar átalakulásról: ez nagy mértékben megkönnyítené új kormányunk várhatóan rendkívül nehéz helyzetét. Jeszenszky Géza professzor az MTI-nek nyilatkozva igen örvendetesnek ítélte, milyen nagy számban vettek részt a program kidolgozásában olyan külföldi szakemberek, akiknek nincs érdekeltségük magyar kérdésekben, akiket a segíteni akarás vezetett. Az igen színvonalas vitában sok hasznos javaslat egészítette ki a magyar közgazdászok elgondolásait. Hangsúlyt kapott a kis- és a közepes vállalatok támogatása, s az, hogy az induló új magyar cégek a külföldiekhez hasonló támogatásban részesülhessenek. Nő lett a főtitkár az angol KP-ban Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága vasárnap a 33 éves Nina Temple személyében először választott meg nőt főtitkárnak a párt 70 éves történetében. Az erősen megosztott és jelenleg 7500 tagot számláló párt reformszárnyához tartozó Nina Temple a családi hagyományokat követve, 13 éves korában csatlakozott a Kommunista Ifjúsági Ligához, Arra a kérdésre, hogy- „modern fiatal nő létére miért temeti magát a kommunizmus ideológiai sirgödrébe, és miért nem csatlakozik inkább a Munkáspárthoz”, Nina Temple a konzervatív The Sunday Te- legraphnak adott nyilatkozatában ezt válaszolta: „Mert ők nem intéznek semmiféle kihívást a fennálló politikai intézményrendszer ellen.” Az új főtitkár üdvözölte a kelet-európai országokban végbemenő reformokat. Kijelentette, hogy pártjának el kell vetnie az „osztályharc” idejétmúlt dogmáit, de — mint hangoztatta — „ez nem jelenti azt, hogy feladjuk a küzdelmet a kapitalizmus ellen. Ebben a mai világban, sokkal inkább, mint valaha, a hatalom nagyon kevesek kezében összpontosul”. E'hamarkodott lépések Romániában Népszavazással kell dönteni Váratlan politikai műsorban szólaltatta meg szombaton késő este a román televízió Ion Iliescut, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökét, Dumitru Mazi- lut, a tanács első alelnökét és Petre Roman kormányfőt. A beszélgetésben bejelentették, hogy a kormányzat elkészítette a választási - törvényt,* amelyet nemsokára közzé- tesznek. Január 28-án népszavazás1’ dönt arról,■ • vissza-■ állítják-e a halálbüntetést vagy sem. A beszélgetésben részt vevők elhamarkodottnak ítélték a kommunista párt törvényen kívül helyezését, s leszögezték: erről a kérdésről is népszavazásnak kell döntenie. Kiderült a beszélgetésből, hogy mérsékeltebben ítélik meg a pénteki bukaresti tüntetést, valamint a Romania Libera című napilap támadását Dumitru Mazilu ellen. Sok tekintetben elhamarkodott lépések történtek — ez szűrhető le megnyilatkozásaikból. A péntek esti tüntetés körülményeivel kapcsolatban elmondták, hogy akik tüntettek, azok „nem a román nép egészét” képviselték. Iliescu szerint csak egy kisebb tüntető csoport adott hangot követeléseinek, ami egyébként a demokráciában teljesen elfogadható. Az viszont nem, hogy minden követelést azonnal teljesítsenek. A vezetésnek sokkal körültekintőbben, felelősségteljesebben kell mérlegelnie határozatait, nem pedig úgy, ahogyan azt pénteken este „nyomás alatt” tette. Ezért nevezte elhamarkodott döntésnek például azt. hogy törvényen kívül helyezték a Román Kommunista Pártot. Ebben a kérdésben is tokkal józanabb döntést hozhatna egy népszavazás. Dumitru Mazilu többek között elmondta: pénteken este őt felkérték, hogy menjen a tüntetők közé és mondjon beszédet. „Ügy érzem, nem cselekedtem helyesen, engedtem bizonyos nyomásnak, a pillanatnyi hangulatnak, s emiatt olyan engedményeket tettünk, amikkel mi sem értettünk egyet.” Petre Roman kormányfő elsősorban a gazdaság helyzetéről adott képet. Bejelentette: készül a vállalkozói törvény, és a kisipar fellendítését szolgáló rendelkezés. A gazdaságot át kell szervezni, a gazdaságtalan szférákat megszüntetik. Emiatt elkerülhetetlenné válik a munkaerő-felesleg, de a kormányzat gondoskodni kíván arról, hogy átképzéssel. átcsoportosításokkal megoldják a nehézségeket. .Gondokat okoz az alapanyagok biztosítása, az import sem egyik napról a másikra javít a gondokon. Jelenleg a legnagyobb problémát az energiahelyzet okozza, a kormányzat arra kényszerült, hogy egyes üzemekben energiafaló részlegeket átmenetileg szüneteltet. Géppuska mint vasúti kályha Szovjet fegyverpenma Tizenkét darab korszerű és vadonatúj T-72-es típusú páncélost, teljes fegyverzettel, tartalék alkatrészekkel próbáltak kicsempészni ismeretlen tettesek a Szovjetunióból. A botrányos fegyverpanamáról vasárnapi számában számolt be a Szovjetszkaja Rosszija című lap. A riport szerint karácsony előestéjén furcsa vasúti szerelvény érkezett a fekete-tengeri Novorosszijszk kikötőjébe. Tizenkét nyitott platón ponyvával letakart páncélosok sorakoztak, 1989-es gyártmányú, korszerűsített T—72-esek teljesen harcra készen. A vasúti hatóságok és a helyi KGB ügynökeinek érdeklődését az keltette fel, hogy az előírt katonai kíséret helyett mindössze három polgári személy felügyelt a „szállítmányra”, A hatóságok érdeklődését látva mindhárman olajra léptek, sorsára hagyva az egyik uráli hadiipari üzemben gyártott fegyver reket. S habár az eddigi vizsgálatok sok mindenre fényt derítettek, az még mindig nem tisztázott teljesen, hogy ki is a tankok tulajdonosa, s kinek is akarták eladni a korszerű fegyvereket — írja a lap. A szállítmányt a kísérő okmányokban „szállítóeszközök, összeszerelt állapotban” elnevezéssel illették. A rajtuk levő gépfegyverek „vasúti kályhák" voltak a szállítási okmányok szerint. A KGB vizsgálatot indított az ügyben, s a szovjet lap információi szerint „az egyik európai ország egyik cége" volt a szállítmány címzettje. Lehet, hogy ezt követően a világ valamelyik forró térségébe kerültek volna a tankok, de az sem kizárható, hogy a Kaukázuson túli szovjet területeken tevékenykedő szélsőségesek is nagyon örültek volna a T—72- esek tűzerejének, támogatásának — vázolja a lehetőségeket a Szovjetszkaja Rosszija. Csattanás, a kocsi megpördült Túléltük az autórodeót A férjem már régóta kapacitál, hogy szerezzem meg a jogosítványt, tanuljak meg vezetni. Belátom, hogy igaza van, mégis évek óta húzom-ha- lasztom a dolgot. Talán magamnak sem merem bevallani az igazságot, félek a volán mögé ülni. Nagyobb biztonságban érzem magam, ha a vezető melletti ülésen foglalok helyet, s a kiélezett közlekedési dugókban nem nekem kell cselekedni. Korán indultunk riportkör- útra ezen a ködös, havas januári reggelen. Nem aggódom, hiszen a pilóta, a taxi vezetője már tapasztalt sofőr, évek óta vezet. Az 1500-as Lada is jó állapotban vág neki az útnak, nemrég kapott új motort. Fárasztó nap után érjük el a főváros határát. Az ötórai csúcsforgalomban már a rákoskeresztúri Pesti úton járunk. Húsz perc múlva otthon vagyok — gondolom magamban, mire elkészítem a vacsorát, a fiam is hazaér az edzésről — tervezgetem az otthoni teendőket. Simán gurulunk, úgy 60-70 kilométeres sebességgel, amikor hátúról egy hatalmas csattanást érzek, a sofőr kétségbeesetten rántja el a kormányt, s rémülten kiabál, hogy belénk szaladtak. Aztán minden olyan lehet, mint egy akciófilmben az unos-untalan ismétlődő autorodeo-jelenetek. A kocsi megpördül, oldalára fordul és két keréken lavíro- zik. Mire földet érünk, a sárga Dacia — amelyikkel ütköztünk — most szemből jön nekünk. Egy csattanás, s kisodródunk középről a szélső sávba. Megáll a forgalom, emberek ugrálnak ki az utánunk jövő kocsikból. Döbbenten nézünk egymásra a sofőrrel, még alig fogjuk fel, hogy mi történt. Az első pillanatokban annak sem tudunk örülni, hogy jól vagyunk1, nem történt semmi bajunk. A kábulatból a taxi vezetője másodpercek alatt felocsúdik. URH-n segítséget kér, azt már látja, hogy az autó hátsó fele tropára ment, s az első lámpák, a sárvédő is alaposan megrongálódott. Innentől kezdve gyorsan peregnek az események. A vétkes sofőr is kiszáll az autójából, utasa meglép, látszik, legszívesebben ő is elhagyná a helyszínt, mivel alapos a gyanú, hogy ittasan vezetett. A taxisofőr azonban éberebb, zsebre vágja a Dacia sluszkul- csát, míg meg nem érkeznek a rendőrök. Jönnek a volánosok is, kérdik, hogy mit segíthetnek, a taxisok a bajban ösz- szetartóak. Toporgunk a hidegben, míg megérkeznek a rendőrök. Igazoltatás, kiderül, hogy a sárga Daciát Benczik László érdi lakos vezette. A rendőrök is úgy látják, hogy a vétkes sofőr feltételezhetően ittas, ezért elviszik a rendelőintézetbe, az eljárás megindul. Felveszik az adatainkat, a tanú kocsijának rendszámát, nevét is felírják. Közben a vétkes sofőr egyre > csak ágál az intézkedések ellen, „mindannyiotokat elintézlek, még találkozunk" felkiáltással búcsúzik. A taxi vezetője megvárja az autómentőt, még elmondja, hogy szerinte legalább két hét kell, míg az autó ismét üzemképes lesz. (Másnap megtudom, a tippje jó volt, s a kár 27-37 ezer forint között mozoghat.) Kézfogással köszönünk el egymástól, szavak nélkül is tudjuk, mindketten másképpen képzeltük el ezt az utazást. Átülök a kollégája taxijába, aki készségesen vállalkozott arra, hogy hazavisz. Hat óra felé érek haza. A csöngetésre kisfiam nyit ajtót, s „anyu, de jó, hogy megjöttél!" felkiáltással a nyakamba ugrik. H. É. Tegyenek vagyonnyilatkozatot a tisztségviselők! Szombaton megtartotta alakuló ülését az MSZP országos egyeztető bizottsága (oeb). A bizottság fő feladata, hogy segítse a párt alapszabály szerinti működését, s őrködjön a párttagok jogai felett. Az oeb a szocialista párt hitelessége miatt különösen fontosnak tartja, hogy a párt tisztségviselői, tagjai ne csak politikai, hanem etikai szempontból is vállalják a nyilvánosság kontrollját. Ezért javasolja, hogy tegyenek vagyonnyilatkozatot. SUZmB, OPEL Kadett a hazai utakra Aláírta a Suzuki személy- gépkocsikat gyártó vegyes vállalat alapmegállapodását Suzuki Osamu. a japán cég tulajdonosa, s Lepsényi István,1 az Autókonszern Rt. ügyvezető igazgatója. Ugyancsak aláírták a Ge- ' neral Motors európai képviselete és a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezetői azt a szerződést, amely vegyes vállalat létrehozásáról szól. A Rába szentgotthárdi üzemében 1992- től mintegy 100-200 ezer, 1300, illetve 1600 köbcentiméteres motort gyártanak. Emellett a leendő vegyes vállalat hozzávetőleg 15 ezer Opel Kadett típusú személygépkocsit szerelne össze. A gyártandó, motorok a csúcstechnológiát képviselik, és előreláthatólag a Kadett és Vectra típusú Opel kocsikba szerelik majd azokat. Az autómotorokat a General Motors európai képviselete visszavásárolja, a Magyarországon összeszerelt személy- gépkocsikat viszont jelentős részben hazai eladásra szánják. Valóban nem szekus ? Rettegnek a romániai rokonok is Valóban nem szekus Nicu Stefan Mircea? — fogalmaztuk meg kételyünket lapunk pénteki számában, annak a nagy riadalmat keltő esetnek a kapcsán, amelynek egy Pest megyei kisközség. Csévharaszt volt a színhelye 1990. január 8-án. Azon a napon a román férfi két alkalommal is valósággal megrohamozott egy kis házat, amelyről tudta, hogy az előle Magyarországra menekült 26 esztendős feleségének és 6 éves kisfiának ideiglenes otthona. Nicu Stefan Mircea mindkétszer súlyosan bántalmazta és kis híján megfojtotta a ház 70 esztendős gazdaasszonyát, valamint annak fiát. a fiatal- asszony élettársát, Szerencsére a támadót másodszor már — elrejtőzve — várták a magyar rendőrség megfelelően kiképzett fegyveresei is. Így a tragédiát — egy család kiirtását — sikerült megakadályozni. A hazai hatóságok az érvényes jogszabályoknak megfelelően Nicu Stefan MirceJt haladéktalanul kiutasították az országból, s a határon átadták a román illetékeseknek. Kiderült, „ brutális férfit már odahaza is körözték. Rendőreink felhívták a határon túli kollégáik figyelmét azokra az információkra is. amelyeket itteni hozzátartozóitól — elsősorban feleségétől — kaptak. Munkatársunk megpróbált Romániából is hiteles ismereteket szerezni Nicu Stefan Mir- cea múltjáról. Az első kísérlet — január 13-a, hajnali fél négy, magyar idő szerint. A szerkesztőségi íróasztalon megcsörren a telefon. • Halló! ön kérte Szatmárnémetit? Kapcsolom a hívott számot — hadarja valaki gépiesen. Kattogást hallok, majd három búgó jelet. A vonal túlsó végén szinte azonnal felveszik a kagylót. Izgatottan köszönök, mondom, kit keresek. — Jó reggelt. Fekete Emmi vagyok — válaszolja egy fáradt női hang. — Már jelezték nekem, hogy valószínűleg keresni fog. • Akkor nyilván azt is tudja, hogy mire vagyok kiváncsi. Ismeri-e Nicu Stefan Mirceát, és mit tud róla? — Hogyne ismerném, hiszen rokonom úgy hat-hét éve. Akkor vette el a nővérem lányát. • Milyen embernek ismerte meg az új családtagot? ■— Az az igazság, hogy nem túl sokat találkoztunk. Mi talán egyszer voltunk ez idő alatt Máriáéknál. ők többször jártak nálunk. Olyankor rendesen viselkedett, nem tűnt agresszívnek. © A munkájáról, beosztásáról elárult valamit? — Egyáltalán semmit. Azt tudtuk, hogy Földváron dolgozik, hallottunk az ottani létesítményről ... $ Az atomerőműről? — Igen, de erről vele nem beszéltünk. Említettem ugyan nekik, hogy közelebb is jöhetnének, itt is találnának munkát, erre ő csak annyit mondott: nem lehet. Ezt fur- csállottam ... C Furcsállotta? — Mondhatom, gyanakodni kezdtem. De ez a gyanú csak azután erősödött meg bennem, amikor Marika Magyarországra menekült .. Akkor megjelent itt Nicu Stefan Mircea, és fenyegetett, hogy ha nem segítünk visszaszerezni a családját, a mi gyerekeinken áll bosszút. Akkor említette a szervezetet, aminek megvannak az eszközei, hogy segítsenek neki. És a fenyegetéseket folyamatosan ismételgette telefonon keresztül... Felkereste a Kámándon élő húgomé- kat, is, és ugyanezzel rémisztgette őket.
