Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

1990. JANUÁR 11., CSÜTÖRTÖK ^€ùUm 3 Starthoz állunk a piaci versenyben Mennyibe kerül a Pest Megyei Hírlap? A felgyorsult infláció, a rend­szeresen bejelentett áremelések ismét nehéz helyzetbe hoz­ták a napilapokat, amelyek ezen csak úgy javíthatnak va­lamelyest, ha emelik a pél- dányszámonkénti árat. E gon­dok alól nem jelent kivételt a Pest Megyei Hírlap sem: a Szikra Lapnyomda január 1- jétől 30, a Papíripari Vállalat pedig 34 százalékkal drágáb­ban adja termékeit, illetve szolgáltatásait, mint korábban. Takarékoskodjunk — merült fel bennünk a kézenfekvő gon­dolat, de a számsorokat bön­gészve hamar rá kellett jön­nünk, hogy tovább nem tu­dunk. Nem tudunk, mert azok a kiadások, amelyek dönté­sünktől függnek, nem csök­kenthetők úgy, hogy az ne okozzon gondot a lapkészítés­ben. A Hírlapkiadó Vállalat is mindent megtesz, hogy spórol­jon — nemrég például jelen­tős átszervezés kezdődött —,’de önmagában ez sem hozhat lát­ványos eredményeket. A Pest Megyei Hírlap előál­lítására 1989-ben az előzetes számítások szerint csaknem 37 millió forintot költöttünk. Eb­ből a legnagyobb tétel a postai terjesztési költség, amely több mint 27 milliót vitt el. Ezt kö­veti a nyomdának kifizetett termelői ár, amely meghaladja a 21 millió forintot. Csak. ösz- szehasonlításképpen említjük: a két esztendővel ezelőttihez képest tavaly két és félszer többet kapott a posta lapunk terjesztéséért, míg a nyomda mintegy 20 százalékkal emelte árait. S erre jön az elkerülhe­tetlen idei változás: már most biztos, hogy a nyomda január 1-jétől újabb 30 százalékos ár­emelést kíván érvényesíteni, azzal indokolva döntését, hogy 1988-tól egyre növekvő veszte­sége volt lapunk előállításán, s ezt nem tudják tovább elvi­selni. Külön kell szólnunk a papír­ról. Ha a kormány nem avat­kozik közbe, példátlan eset kö­vetkezett volna be az idén. A Papíripari Vállalat ugyanis azt jelezte, hogy a tavalyi kilón­kénti 21,20 helyett 1990-ben 20,50-ért szállítja e fontos alap­anyagot. Am a Minisztertanács döntése alapján az államkassza tartalmának növelésére 8 fo­rintos külkereskedelmi terme­lői forgalmi adót vetett ki az újságnyomó papírokra a Pénz­ügyminisztérium, s így ma 1 kilogramm ára 28,50. Ezzel együtt az elmúlt évben 159 százalékkal nőtt a számunkra oly fontos alapanyag ára. . Mit tehetünk, hiszen az a célunk, hogy olvasóink jó lapot k. janak, a lehető legolcsób­ban. Mint ismeretes, a postá­val sikerült megállapodni, hogy az idén nem emelik a terjesz­tésért kért összeget. Igyekszünk növelni hirdetési bevételeinket, amelyek tavaly 21 millió fo­rintot tettek ki. A tőlünk függő költségek — bér, honor, anyag, szerkesztőségi kiadások — nö­velésével csak jóval az átlag alatti mértékben számolunk. Ha mindez így maradna, s la­punk olvasottsága sem csök­kenne, akkor egy áremelés után tálán nullszaldósak lehe­tünk, míg változatlan feltéte­lekkel kalkulálva több mint 20 milliós veszteséggel kellene 1990 végén szembenéznünk. Bízunk abban, hogy a Pest Megyei Hírlap életképes, mert naponta tapasztaljuk: olvasó­ink szeretik a lapot. Egy élező­dő piaci versenyben azonban nem könnyű talpon maradni. A rajtról tehát elstartolunk es az önök segítségével szeret­nénk majd célba érni. Elhibázott és társadalomellenes? Pártok a „szö (Folytatás az 1. oldalról.) liberalizálás ugyanis o lobbik nyomására következett be. S a kormányzat nem tesz semmit a monopolisztikus szervezetek szétverésére, így nem alakul­hat ki piaci verseny, ami kor­dában tartná a jócskán elru­gaszkodott árakat. Ennek pe­dig előre látható következmé­nye az elszabaduló infláció. • Mielőtt a parlament elfo­gadta a kormány jövő évi költségvetését — melynek ré­sze az élelmiszerárak felszaba­dítása is —, a pártok és a kor­mány között valamiféle megál­lapodás jött létre, hogy a szükségintézkedéseket az el­lenzéki szervezetek nem for­dítják a kormányzat ellen. Megváltozott az SZDSZ véle­ménye? — Konkrét megállapodás nem jött létre az SZDSZ és a kormány között, de való igaz, novemberi kongresszusunkon úgy határoztunk, pártpolitikai megfontolásokból nem támad­juk a kormányt a szükséges intézkedések megtételéért. Itt a „szükségesen" van a hang­súly. Véleményünk szerint az áremelés a szükségesnél, az in­dokoltnál jóval gyorsabb. • Mit tenne ön a kormány helyében? — Az árak liberalizálását A fantomhivaiol felvételi hirdet Sxácpuidás a semmibe A szélhámosság nemcsak a hiszékenység vámszedője. Ki­használja a reménykedőket, a kilátástalan helyzetűeket is. , A napokban egy fiatal pár­ral utaztam, és a kezemben tartott sláger hetilapra mutat­tak. — Csak nem maga is Svájc­ban keres munkát? — kérdez­te a fiatalember. Manapság, mikor mind ke­vesebbet költünk olvasnivaló­ra, rokonok, ismerősök — mint valami szamizdatot — kézről kézre adják egymásnak az érdekes írásokat, a re­ményt keltő hirdetéseket. Ilyet kapott Mészáros Gyula taxi­sofőr és barátnője, Jakab Ju­dit felszolgálónő is. A kivá­gott hirdetmény öles betűkkel hívta fel magára a figyelmet: külföldi munka. A hirdető személy biztosra akart menni, így a maróstól a számítógép­kezelőn át a szinkrontolmácsig Bukaresti gyerekek érkeztek hazánkba Ki románul, ki magyarul (Folytatás az 1. oldalról.) ahová évente körülbelül 40 kisgyereket adnak be. Egyéb­ként elég sok köztük a ro­mán. Itt előkészítik a kicsiket az iskolára. Az iskola első nyolc évfolyamában még van­nak magyarul tanuló osztá­lyaink, de a líceumban (ez ná­lunk a középiskolának felel meg) már négy éve nem in­dult magyar osztály. Született ugyanis 1974-ben egy törvény, miszerint csak akkor indulhat nemzetiségi osztály, ha leg­alább 25 gyerek jelentkezik. Ezen az utazáson most 294 diák vesz részt, magyarok és románok vegyesen. Akad olyan, aki egyáltalán nem tud magyarul, van olyan is, aki rosszul beszél románul, de van aki mindkét nyelvet kitűnően ismeri. Most 79 gyereknek ott­hon kellett maradnia, de ígé­retet kaptunk arra, hogy ha­marosan ők is ellátogathatnak Magyarországra. A hozzánk érkezett gyere­keket biztos mindenhol nagy szeretettel fogadják. A Pest Megyei Úttörőelnökség által vendégül látott 29 gyerek és 3 felnőtt két napig Csillebércen, később Verőcemaroson lakik majd. A megyéből már több helyről érkeztek számukra fel­Nagy az öröm (Hancsovszki János felvétele) ajánlások. Segíteni kíván töb­bek között a vácszentlászlói Zöldmező Mgtsz, a Nagykőrö­si Konzervgyár, a Magyar Néphadsereg tápiószecsői egy­sége, s valószínűleg ellátogat­nak majd Vácra, Gödöllőre, Szentendrére. A program itt- tartózkodásuk hosszától függ, ugyanis még nem tudják, hogy hazamennek-e január 16-án. Kecskés Ágnes mindenkit hívott; nyelvisme­ret hiányában is. Nem kellett több invitálás útitársaimnak, megkezdték ,.a visszaszámlálást", hogy fillé­res gondjaik elől útra kelhes­senek a lehetőségek országába. Az előkészületek persze nem mentek zökkenőmentesen. A bankszámlaszámra befizeten­dő 40-40 nyugatnémet márkát és a svájci szabályok által elő­írt, a tartózkodási engedély­hez szükséges napi 100 frankot is meg kellett szerezni. Mind­ezt a háromévenként járó 50 dolláros fejadagból nehéz lett volna jogszerűen előteremte­ni. Maradt tehát a „magad uram, ha szolgád nincsen” változat. A taxis az utasoktól vásárolt, a pincérnő a vendé­gektől. Ez utóbbi akció nem járt szeréncsével, mert tiltott valutavásárlás miatt Jakab Juditot elbocsátották állásá­ból. A jogszabályokat nem mindig és mindenütt veszik komolyan, így az egyik pénz­intézetünk azonnal (2 százalé­kos levonás után) tisztára mosta a feketén vett márkát, és kiviteli engedélyt is csa­tolt hozzá, hogy vízumot kap­hassanak a rákosszentmihályi fiatalok. A nyugati utazás soha nem volt olcsó, különösen nem az a mai ínséges világban. Azok­nak viszont, akik hosszú idő­re indulnak útnak, nem sok hátrahagyni valójuk van. Pénzzé is tették mindenüket, majd a Daciá taxin megkez­dődött a száguldás a ... sem­mibe. Mert a 40 márkás küldemé­nyek naponta mennek, ám Svájc nem foglalkozik külföl­di munkaközvetítéssel, a zü­richi cég fiktív, a szélhámo­sok pedig természetesen isme­retlenek. A jobb élet reménye azonban mindnyájunkban egy­re nő, a Reform 1989. szep- temben 22-i számából kivá­gott hirdetmény talán azóta is közkézen forog, a fantomhi­vatal pedig még mindig szedi a „belépőktől" a tanulópénzt. ★ Megkérdeztük dr. Gerelye* Ist­vánt, a Külügyminisztérium illeté­kesét, hogy kihez fordulhatnak a megkárosítottak jogorvoslatért. A (magyar) rendőrségen tehetnek feljelentést — mondotta. Nemzet­közi büntetőjogi ügyről van szó. a hirdetmény feladóját kell nyil­vánvalóan felkutatni. Barsi Tomaj. a Belügyminisz­térium szóvivője arra kér min­denkit, aki hasonlóképpen Járt, hogy tegyen feljelentést a Buda­pesti Itendör-főkapitányság pa­naszirodáján, az 112-3456-os tele­fonszámon. Radosza Sándor hosszabb idő alatt valósítanám meg. Ugyanakkor a gazdaság egyensúlyát más, hatásosabb módszerekkel próbálnám elér­ni. Így például a megtakarítási kedv ösztönzésével is vissza lehetne fogni a vásárlóerőt. • Elképzelhető, hogy az ár­emeléseken befolyt pénz gyön­gíti a kényszert, s így lassítja a gazdaságunk átalakítását? — Ez valóban lehetőséget ad az alkalmazkodás halogatásá­ra, de azért hamarosan nagy árat fizetünk. ★ — Az áremelés hatásában végső soron kimondottan me­zőgazdaságellenes lesz — ez a Magyar Demokrata Fórum or­szágos elnöksége tagjának, Bogárdi Zoltánnak a vélemé­nye. — Azzal, hogy drágábbak lettek az élelmiszerek, semmit sem oldottak meg a mezőgaz­daság gondjaiból. Továbbra is szorít az ipar áremelési szán­déka, amely növeli a mező- gazdasági termelés költségeit, s ugyanúgy megmaradt a föld­műveléshez, állattartáshoz nélkülözhetetlen alapanyago­kat gyártó nagyvállalatok mo­nopolhelyzete. • Sarkosan fogalmazva mondhatjuk, hogy ez az ár­emelés azt szolgálta, hogy egyes érintett nagyüzemek jobb helyzetbe kerüljenek? — Pontosan. Csak arra jó a drágítás, hogy egyes hazai, a piaci megmérettetésre alkal­matlan monöpolcégek tovább élhessenek. Ezt az áremelést én kimondottan veszélyesnek tartom: olyan hatása is lehet, hogy ezek a bizonyos, több­lethez jutó nagyvállalatok most még kedvezőbb helyzet­be kerüljenek, ennek követ­kezményeként megcsontoso­dik a jelenlegi gazdasági fel­építmény, s nem valósul meg a régen várt változás a gazda­ság szerkezetében. • Ha tehetne valamit, mit tenne az MDF? — Alapvetően megváltoztat­ná a termelés viszonyait. Ver­re néhány napon belül az Al­kotmánybírósághoz fordulunk. Tervezzük azt is, hógy ösz- szefogva a szakszervezetekkel, a bérreform továbbvitelét szorgalmazzuk. Az MSZDP- nek egyébként az a vélemé­nye, ha a kormány tovább folytatja eddigi hibás politiká­ját, akkor ezzel veszélyezteti a békés átmenetet. Az elége­detlenség igen nagy, s bár ed­dig az emberekben nem volt erő, hogy fellépjenek érdekeik védelmében, pártunk elég erős ahhoz, hogy egy ilyen meg­mozdulást megszervezzen. ★ A kormány gazdaságpoliti­káját megértjük, de ez koránt­sem jelenti azt, hogy örülnénk is az áremeléseknek — mond­ja Karnis Tamás, a Magyar Szocialista Párt sajtóosztályá­nak munkatársa. • Nem tartják túlzottnak a lakosságra nehezedő terheket? — Természetesen soknak tartjuk. Ismert, hogy a két- három százalékos reálbér-nö­vekedés is inkább csak stagná­lásnak érzékelhető, most vi­szont csökken az életszínvo­nal. • Milyen más .lehetőséget látnak a gazdaságpolitikában? — Az MSZP nem irányítja a kormányt, és nem csinál ilyen formában gazdaságpoli- tikát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tanácsokat nem adhatunk. • Hogyan vélekedik arról, hogy most egyik-másik ellen­zéki szervezet — a korábbi hallgatólagos megállapodástól eltérve — támadja a kormányt az áremelések miatt? — Közelednek a választá­sok, s népszerű lehet, ha a szi-; gorú árintézkedések enyhíté­sét ígérik az embereknek. A? MSZP viszont tisztességes esz­I közökkel kívánja megvívni a választási-küzdelmeket. Nem ígérhetünk tehát olyat, amit később nem túdunk teljesíteni. T. B. E.—M. T.—F. Z. senyhelyzetbe hozná — pél­dául családi gazdaságok ki­alakításával — az alapanya­gokat előállítókat. Csakis gaz­dasági váltással, a jelenlegi monopóliumok felszámolásá­val érhetjük el azt, amit a fej­lettebb országok: a munkaerő árához képest csökkenjen az élelmiszerek ára. A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt álláspontjáról Csurdi Sándor, az országos elnökség tagja, sajtófelelős tá­jékoztatott: — A hétfőn életbe léptetett áremeléseket eleve elhibázott és társadalomellenes lépésnek tartjuk. Elismerjük ugyanak­kor, hogy a termelői és a fo- gyaszóti árak között nagy a feszültség, s helytelen az a gyakorlat, hogy az árak min­denféle szociális támogatáso­kat is tartalmaznak. Sőt, az sem jó, hogy nálunk nagyon alacsonyak voltak korábban az élelmiszerárak, s ezért a kül­földiek nagy tételben vásárol­ták az egyes cikkeket. Ám a gazdaság megújítása, a szerke­zetváltás nem róhat egyolda­lúan terheket a lakosságra úgy, hogy a legrászorultabb rétegeknél ne jelenne meg va­lamilyen módon a segítség. Igaz, a kormány bejelentett egy sor szociális intézkedést, ezek azonban nem elégségesek, hiszen legfeljebb a korábbi gondokat enyhítik. Vélemé­nyünk szerint tarthatatlan, hogy az országban egyre nő a vesztesek száma. Éppen ezért a szociáldemokrata párt lépé­seket tesz a teljesen kiszolgál­tatott helyzetbe kerülőik védel­mére és képviseletére. Mint tudják, polgári engedetlenségi mozgalmat kezdeményeztünk, amelynek áz a lényege, hogy senki ne fizesse azt a kamat­adót, amélyet a korábban fel­vett lakáshitelekre vétettek 'ki. Az Országgyűlés által szente­sített törvény érvénytelenítésé­A csillagot előbb letagadták, most lehazudják Általános sztrájkra készSI a szakszervezet? A Szakszervezetek Orszá­gos Koordinációs Tanácsa teg­nap a SZOT székházában ülést tartott, hogy a január 8-án be­vezetett fogyasztói árak eme­léséről, a szakszervezeték kép­viselőjelöltjeinek megválasz­tásáról, és a március 25-re ki­írandó országgyűlési képvi­selői választások rendszeréről egyeztessék véleményüket. A fórum egész tagsága ne­vében úgy vélte, hogy az ár­emelések összetétele, mértéke, és az intézkedések előkészí­tésének módja joggal vált ki felháborodást minden dolgo­zó emberből. A kormány nem mérte fel ennek szociális ösz- szefüggéseit, nem adott mó­dot a munkavállalók érdek- képviseleti szerveinek, hogy kompromisszumos megegyezé­seket javasoljanak, nem vet­ték figyelembe a szakszerve­zetek múlt évi jelzéseit, ame­lyekkel az árliberalizálás ve­szélyeire hívták fel a figyel­met, mindent összevéve a je­lenlegi feszült gazdasági és politikai helyzetben érthetet­lennek, felelőtlennek és elfo­gadhatatlannak minősítették a kormányzat magatartását. Kőhalmi, Vilmos, a Vasutas Szakszervezet képviselője ke­ményen fogalmazott. Szerinte ez az áremelés egyenesen ulti­mátum a szakszervezet létét illetően. — Ha ezt most lenyeljük, alakuljunk át baráti társaság­gá. Az a kormány, amely le­tagadta a vörös csillagot, most az összes csillagot letagadja már az égről. Ez a kormány úgy hazudik, mint a vízfo­lyás, van olyan kormánytag, aki beleizzad, van olyan, aki már erre sem képes. Ha a szakszervezet tnost nem áll a sarkára, akkor nem lesz szak- szervezet. A szociális védőháló ebben az országban csak Czinege elvtársnak épült meg — vélekedett Kőhalmi Vilmos, Eltérő vélemények fogalma­zódtak meg azzal kapcsolato­san, hogy kiutat jelentene-e a mostani helyzetben a munka- beszüntetés. Egyesek szerint az ország olyan nehéz helyzet­ben van, hogy nem bírná ki, ha egy napra leállna az élet, a termelés. Mások azt javasol­ták, hogy szervezzen a szak- szervezet egy, a taxisokéhoz hasonló reprezentatív de­monstrációt, amelynek idő­pontja január 23., a parlamen­ti ülésszak kezdete lehetne. A javaslatok szerint össze kel­lene hangolni ebben a külön­böző szakszervezeteket, és egységesen, de munkaidő után az utcára vonulni. A szak- szervezet erejében a tagság nagy része ugyanis már erő­sen kételkedik. Hiába fogal­mazunk meg a vállalatok szá­mára követeléseket, ha a sza­bályozók olyanok, hogy a vál­lalatok azokat megvalósítani már akkor sem tudnák, ha akarnák. Mit tenne a kormány, ha az emberek elkezdenék tömegesen nem fizetni a lak­bért, a kamatadót? Az egész országot kilakoltatnák az ut­cára? — kérdezte az egyik fel­szólaló. Akadtak még pesszimistább felszólalások. Mondván, a ja­nuár 8-i áremeléseken változ­tatni már úgysem tudunk, legjobb, ha legalább a feb­ruárra bejelentett áremelke­désekkel foglalkozunk, hiszen ha ezt sem akadályozzuk meg, akkor azt pusztán a nadrág- szíjak összébbhúzásával már nem fogjuk átvészelni. Leg­inkább a tömegközlekedésben várható emelések tűnnek ir­reálisnak. Az árváltozások előkészítet- lenségére utalt az a felszólaló is, aki szerint maguk az or­szággyűlési képviselők is csak hétfőn döbbentek rá, mihez adták a szavazatukat. Az Országos Koordinációs Tanács előzetes számításai szerint 1990. elején a háztartá­sok túlnyomó többségében az egy főre jutó jövedelem a létminimum körül mozog. Ezért követelik a minimális munkabérek felemelését, a kereseti adó eltörlését azon vállalatoknál, ahol az átlag­bérek növekedése nem halad­ja meg a 10 százalékot, a nyugdíjak, a családi pótlékok és a GYES jövedelempótléká­nak emelését, és néhány alap­vető élelmiszer árának mér­séklését, és e mérsékelt árak rögzítését. Ezeket a követelé­seket a kormányzati lépések által előidézett szükséghelyzet váltotta ki. Az Országos Koor­dinációs Tanács követelte to­vábbá, hogy haladéktalanul hozzanak létre fórumokat a kialakult árviszonyok felül­vizsgálatára, az áremelések szociális következményeinek feltérképezésére, az árak to­vábbi emelkedését meggátoló antiinflációs csomagterv ki­dolgozására. Szegő Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents