Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-10 / 8. szám
t__ -wPEST MEGYEI XXXIV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM Árn; 4,30 forint 1990. JANUÄR 10., SZERDA A KGST MEGÚJÍTÁSÁÉRT A magyar kormány javaslatai Nagyköveti látogatás Eiji Seki Japán magyarországi nagykövete látogatást tett a Szabad Demokraták Szövetsége központjában. Demszky Gábor ügyvivő és Vidos Tibor ügyvezető titkárral folytatott megbeszélése a japán miniszterelnök közelgő magyarországi látogatásának előkészítését szolgálta. Tél az u Tegnap délelőtt aï M7-es autópályán a szokásos tempónál valamivel lassabban robogtak az autók az újra beköszöntött télben. Szerencsére, súlyos baleset nem történt (Hancsovszki János felvétele) Szófiában kedd délelőtt ösz- ezeült a KGST többször elhalasztott 45. ülésszaka, amelyen a küldöttségeket miniszterelnökök vezetik. A tanácskozásnak ugyan van előre összeállított napirendje, az azonban esetleges. Egyrészt, mert a legtöbb ország sürgeti a jelenlegi formájában önmagát túlélt szervezet gyökeres reformját, és az arra vonatkozó elképzeléseiket Szófiában terjesztik hivatalosan elő. A javaslatok szófiai kommentárok szerint különbözőek, lényegében annyiféle elképzelés létezik, ahány tagország van. így csak az első napirendi pont biztos, amelynek keretében beszámoló hangzik el a 44. és 45. ülésszak között végzett tevékenységről. Másrészt a legtöbb tagországban a jelenlegi kormány nyilvánvalóan átmeneti, amely aligha vállalkozhat 2000-ig érvényes megállapodások aláírására. Az ülésszakon felszólalt Németh Miklós is. Németh Miklós beszédében üdvözölte azokat a demokratikus változásokat, amelyek az utóbbi hónapokban a KGST tagországaiban lejátszódtak. „Ügy értékeljük — mondta —, hogy Kelet-Európa népei egyértelműen kifejezték akaratukat, hogy változásokat akarnak társadalmaik politikai és Paprikás krumpli, kolbász nélkül Piaci árakhoz iaazodó béreket Holnap leieszik az esküi A választások tisztasága felett örködnek A kormány kapkod, a tanulópénzt a kisemberek fizetik! ilyen és hasonló keserű megállapításokat hallani manapság, az áremelések után. A SZOT már augusztusban kongatta a vészharangot, ám véleményét akkor demagógiának minősítették. Lesöpörték az asztalról javaslatukat, mint ahogyan pusztába kiáltott szó maradt, a többi érdekvédelmi szervezet fenntartása is. Az esedékes fogyasztói árváltozásokat egyébként mindig a mostanival hasonló indokokkal magyarázta az éppen soros kormány, ám a gazdasági helyzet nem hogy javult volna, hanem egyre inkább romlott. Nagy Sándornak, a SZOT titkárának hétvégén közzétett A LEGÚJABB TRÜKK T artós párizsi A Rózsadomb Aruház hűtőpultjánál fejeztem be a szokásos napi bevásárló körsétámat. Az egyébként kedves el- adónö hamar elvette a jókedvemet. Amikor ugyanis közöltem kérésemet, s teljesítette azt — 30 deka párizsiról volt szó —, az elektromos kijelző szívdobbantóan magas összegnél állt meg. Az 52.70 magyarázatára a kedves hölgy elmondta, hogy azért kerül a 31 deka ennyibe, mert a normál, azaz a 130 forintos párizsi már elfogyott, ez viszont tartós, amely jégszekrényben hat napig is eláll. Mindezt potom 170-ért már meg is kaphatja a gyanútlan polgár. Ha belegondolok, nem valószínű. hogy az átlagember tárolásra veszi a párizsit, feltéve. ha egyáltalán meg tudja venni. Mondjuk, hogy igen. Az viszont végképp valószínűtlen, hogv a jelenlegi árszínvonal mellett ne érné be a kevésbé tartós, ám ióval olcsóbb fajtával. Hogy mindezt a kereskedelemben nem tudnák? Kötve hiszem. Inkább arról van szó. hogy a burkolt áremelés egyik új formájával állunk szemben. Ugyebár egyszer felment a párizsi 100-ról 130-ra. maid ezzel a tartós elnevezéssel 170- re. Ez pedig már nem kevesebb, mint 70 százalékos áremelés. Nem semmi., ■' (jocha) nyílt levelére — mint megtudtuk —, még nem érkezett válasz, lévén, hogy a miniszter- elnök érdemi feleletet kíván adni. Más kérdés, és ezt nehezményezik a SZOT-ban, hogy válasz helyett inkább érdemi konzultációra, pontosabban a szakszervezet által kért konszenzusra lett volna szükség, mert mint azt Lajtai György, a SZOT gazdaságpolitikai osztályának megbízott vezetője hangsúlyozta, a kormány a figyelmeztetések ellenére, nem mérte fel kellő alapossággal ezen intézkedésének súlyát, hatását. Ezek után a SZOT nem tehet mást, mint a kész helyzetre reagálva, a piaci árakhoz igazodó piaci béreket követel, illetve síkra száll a minimális bérek összegének felemelése, az ellentételezés, valamint a tízszázalékos általános béremelés feltételeivel nem rendelkező gazdálkodók esetében kezdeményezi a kormánynál a béradó elengedését. Nyilvánvaló, hogy a munka- vállalók akciói lényegében függetlenek a SZOT-tól. Meg is fogalmazzák jó néhányan: a tisztségviselők tárgyaljanak, erre szükség van, ám a munkások, a bérből és fizetésből élők az utcára mennek. Lajtai György véleménye szerint a sztrájk nem megoldás, erre a SZOT nem is buzdít, ám az nyílt titok, hogy a szakszervezet kezdeményez majd központilag aláírásgyűjtést, tömegdemonstrációt. Ilyen akcióra készül egyébként a Szentendrei Papírgyár is — mondta végezetül Lajtai György. A hír kapcsán érdeklődtünk Szentendrén: valóban számítani lehet-e arra, hogy a soron következő parlamenti ülésszak első napján tömegdemonstrációt szerveznek a Kossuth térre. Nos, erről az érintettek — legalábbis a borítéküzem dolgozói — semmit sem tudtak. Az az információ viszont valósnak tűnik, hogy a közúti közlekedésben dolgozó munkavállalók január 18- ra kétórás munkabeszüntetést terveznek, béremelést követelve. (összeállításunk folytatása a 3. oldalon) gazdasági rendszereiben egyaránt. A KGST helyzetére rátérve mindenkelőtt megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy lehetőség nyílt kötetlen eszmecserét folytatni a KGST- ben folyó gazdasági együttműködés helyzetéről és a gazdasági kapcsolatok korszerűsítésének kérdéséről. „A KGST helyzetét értékelve, mindenekelőtt végre nyíltan ki kell mondanunk, hogy e szervezet Európa politikai megosztottságának különböző tömbökre szakadásának terméke. A KGST-ben megvalósuló nemzetközi gazdasági együttműködésnek ez a jellege nem volt elválasztható a tagországokban uralkodó gazdasági viszonyoktól és módszerektől, sőt annak a nemzetközi szférára történő kivetítődését jelentette. Németh Miklós részletesen ismertette a következményeket: a deformált szerződéses árrendszert, amely egyaránt elszakadt mind a világpiaci áraktól, mind pedig az egyes tagországok belföldi árrendszerétől, a reális érték- viszonyok hiányát és az uralkodóvá vált naturális szemléletet. A miniszterelnök bírálta a „végig nem gondolt és a konkrét helyzettel és lehetőségekkel nem számoló, úgynevezett egyesített piac létrehozására irányuló elgondolásokat, a gigantomániától áthatott határozatok sorát”, ami végső soron azt eredményezte, hogy a KGST története mindinkább a meg nem valósult döntések történetévé vált. (Folytatás a 2. oldalon.) Még távol vannak a választások, mégis egyre többet hallunk róluk. Sokan úgy vélik, hogy az SZDSZ és a FIDESZ által kirobbantott Duna-gate botrány választási célokat szolgál, de tegnapelőtt bejelentette a rádiót és televíziót felügyelő bizottság, hogy fizetett politikai hirdetéseket a két tömegkommunikációs eszköz nem közöl. Minap pedig arról kaptunk hírt, hogy a megyei tanácson megválasztották az egyéni választókerületek titkárait és két tagját. Tehát, míg mi az áremelések miatt dohogunk, s valami földöntúli erőtől várunk csodát hétköznapi gondjaink megoldására, addig teljes erővel beindultak a választási előkészületek. A márciusi nagy megmérettetés nemcsak tartalmában, formájában is különbözik az eddigiektől. Új választási körzeteket alakítottak ki az országban, s megyénkben a korábbi harminceggyel szemben idén tizenhat egyéni választó- kerületben szavazhatnak bizalmat az állampolgárok a számukra legjobbnak tartott szenátorjelöltnek. A rendkívül nagy érdeklődésre számot tartó és nagy horderejű politikai ■ küzdelem tisztaságát csak egy fedhetetlen választási bizottság szavatolhatja. Hogy kik lehetnek a bizottság tagjai, arról az idevágó törvény rendelkezik. A megyei tanács a titkár és két bizottsági tag személyéről döntött, a bizottság többi tagját pedig a választásokon részt vevő pártok, vagy jelöltek delegálják. Tehát, ha valamelyik párt képviselője, vagy egyénileg induló állampolgár hétszázötven ajánlócédulát gyűjt össze, felkerül a jelölőlistára. Ebben az esetben azonban az érintett párt delegál egy embert a bizottságba, aki a szervezet érdekeit képviseli. Egy csoport minimálisan öt emberből áll, s ez az öt ember választ maga közül elnököt. A választási előkészületek egyik fő szervezője dr. Petrik János, a megyei tanács vb-tit- kára. öt kérdeztük a részletekről : — Eddig tehát három ember már megvan a bizottságokból. Mi alapján választották ki őket? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága döntött a benyújtott előterjesztés alapján. Olyan embereket igyekeztünk kiválasztani, akik vállalnak közéleti szereplést, aktívak lakóhelyük gondjainak megoldása érdekében. Igaz ez mind nem elég, hiszen a legfontosabb az, hogy ezek a személyek köztiszteletnek örvendjenek, általános megbecsülés övezze őket. Volt még egy szempont, amit szem előtt tartottunk a kiválasztásnál: hogy a számításba jövő egyénnek legyen valami köze a joghoz, a szabályok, rendeletek, törvények világában képes legyen eligazodni. — Az önök által javasolt három ember milyen pártnak a tagja? Egyáltalán figyelembe veszik-e, hogy a bizottság résztvevői tartoznak-e valamilyen politikai szervezethez. — Az általunk választott személyek párton kívüliek. (Folytatás a 2. oldalon.) A VESZTÉSEK T alán az tűzte ki a fénymásolt, s többszörösére felnagyított szöveget a falitáblára, aki annak idején a legjobban tülekedett, hogy kezet szoríthasson az iskola avatásán megjelent illusztris vendéggel. A fénymásolt szöveg egy (folyóirat) cikk részlete, ott látható az egybenyíló három tanári szoba előterének falitábláján. „Emlékezzünk ... mindenekelőtt Aczél Györgyre ... aki a magyar oktatásügy teljes lezüllesztésével, a kultúra szétbomlasztásával, és a művészetek manipulált gyötrésével a legtöbbet tette azért, hogy ide jutottunk, egy olyan barbárságba, ahonnét...” Ennyi az idézet, s a végén, a macskaköröm után filctollal rajzolt kövér kérdőjel, mintegy azt sugallva, ahonnét már nincsen felemelkedés, még a barbárságnak is ez a legalja. A tanári szobákba, s így elkerülhetetlenül az előtérbe, ezer dolog miatt bejáratosak a gyerekek. Várakoznak: bámészkodnak. Jobb híján böngészik a falitábla szövegeit is. Vajon mit gondolnak? Avagy fogalmuk sincsen, ki is az az Aczél György? S még kevésbé lehet fogalmuk arról, vajon tanáraik miért rajzszegeznek ki ilyesmit a hirdetőtáblára, amin egyébként olyasmik olvashatók, hogy „két aranyhörcsög átadó”, „elegendő jelentkező esetén színházi buszt indítanánk ...” Kétkedve, a felszínnek nem engedve tapasztalom, milyen viszonylagos az a csend, amely a legtöbb oktatási intézményt jellemzi. Igaz, vannak egymás közötti beszélgetések. Vannak viták a tantestületi értekezleteken. Mégis, a rejtett indulatok, a félig mondott vélemények, az akarnokok előtti folyamatos hátrálások a jellemzők. A külvilág — természetes — nem zárható a falakon kívülre az oktatási intézményeknél sem, ahogy másutt sem. Csak éppen : a külvilágból érkezett hatások, ingerek szüretien átengedése, a vélt és a valódi csatáknak az átemelése a tanári szobákba, a tantermekbe. az egyéni ízlés, politikai felfogás szerint hamarjában átigazított tananyagnak az oktatása olyan keveredést okozhat a gyerekek fejében, közérzetében, aminek törvényszerű következménye az oktatási-nevelési zavaroknak a felerősödése. Ezeknek a zavaroknak a legfőbb vesztese senki más, mint a tanuló, a gyerek. Egyre több az esély arra, hogy valóban vesztesek legyenek. Mintha az egyik végletet, a mindent szájbarágóst. a mindent előírást, a mindent ellenőrzést, s mindent számonkérést most felváltaná a mindent tetszés szerint, a ki ahogy gondolja, a kinek ahogyan tetszik. Vonzó felszólítás napjainkban a tanszabadság követelése. Valóban nagy szükség van a pedagógus alkotói szabadságának a növelésére, mert az oktatási sémák merev betartásának a lélektelenség, az egyén eltűnése a következménye. Mint a legtöbb esetben, itt is van azonban egy de. Tanszabadság igen, de összevisszaság nem! Sommásan így rögzíthető a tapasztalatok szerinti társadalmi érdekeltség. Furcsa módon, éppen egy miniszteri nyilatkozat látszik rácáfolni erre az érdekeltségre. A művelődési miniszter ugyanis egy tv- beszélgetésben — a TV2 Napzártá-ban — a közérdeket fejezte ki akkor, amikor leszögezte: „Legyen saját arculata minden iskolának!" Amire velem együtt sokan bólintanak helyeslőén. Attól lenne azonban ilyen sajátos arculat, hogy — mert dr. Glatz Ferenc így folytatta — „... a Rákóczi-szabadság- harcról Habsburg-ellenes vagy inkább Habsburg- barát megközelítésben beszélnek-e a történelemórán, ez egyáltalán nem érdekel.” A szülőt se érdekelje?! Hiszen az lehetetlenség, hogy az iskola sajátos arculata a teljes szubjektivitásban öltsön testet! Valamilyen kapaszkodónak, valamilyen mércének kell lennie. Ha ugyanis helyes á miniszteri példa, akkor nem lehet helytelen az sem, ha valaki Dózsát a büdös parasztok haramiavezéreként tanítja majd, avagy Kossuthra aggatja a népáruló álmodozó jelzőt. Közelebbi történelmünket már szóba sem merem hozni, hiszen ott most is olyan „pluralizmus” érvényesül, amilyet még nem pipált a világ! Akkor tehát? Annyiféle történelme lesz ennek a közös hazának, amennyi a történelem- tanár?! L isták sokasága állítható össze arról, mi mindenben lett korosztályok sokasága vesztes azért, mert az oktatás az oktalan kísérletezgetések terepeként szolgált. Folytatódna a ..hagyomány”, csak éppen most más előjellel, de lényegében azonos végső eredménnyel? Értékzavaraink látványos megjelenési területe az oktatás, a pedagógus társadalmi értékelése tükör: a jövőt látjuk benne. Ha most a gúzsbakötöttséget a tanszabadosság váltja fel, ha a gyerekek tetszés szerinti történelmekkel ismerkedhetnek meg, akkor már nem csak ők lesznek a vesztesek. Mindannyian azok leszünk. Mészáros Ottó
