Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-09 / 7. szám

1990. JANUÁR 9., KEDD %t£írlan 3 Ő ÍRTA Szakítás Nagy sikerre mostanában nem számíthat Szalai Er­zsébet, ha olyasmiket ír, mint például tette ezt leg­utóbb a Heti Világgazda­ságban (90/1.). A szocioló­gus szerző az új elit nyil­vánosságáról töpreng, s mint írta, „Nem szeretnék olyan >»demokráciában« él­ni, amelynek irányítói a társadalmat szavazógépként kezelő, ellenőrizhetetlen elitcsoportok.’’ Aligha van egyedül ezzel a kívánságával! Csakhogy: az érintett elitcsoportok közül melyik figyel ilyes­mire?! S mert nem sok ügyet vetnek a jogos gya­nakvásra, „... fennáll a ve­szélye annak, hogy az ál­lampolgárok által átlátha­tatlan és ellenőrizhetetlen hatalmi viszonyok alakul­nak ki hazánkban. Alkér- désekkel és álvitákkal.” Úgy látszik, nem vagyunk egyedül aggodalmainkkal. Ebben a rovatunkban is, lapunk más anyagaiban is ismétlődően foglalkozni kényszerültünk ezzel az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz típusú ve­széllyel. Annyian, de annyian ígérgetnek demok­ráciát a magyar népnek, ám azt, hogy ki gondolja komolyan ezt az ígéretet, még nem tudhatjuk. Eljön persze annak is az ideje, hogy a tapasztalatok, a té­nyek sugarában megvilágo­sodjanak majd szavak és tettek kapcsai, távolságai, csakhogy nem lesz-e akkor már kései a felismerés és a felismertek miatti bánat?! Mert hiszen, mint Sz. E. írja, „...fennáll a veszély, hogy valójában nem törté­nik gyökeres szakítás a múlttal.” Erről a veszély­ről azonban, mintha szent­ségtörés lenne írni, beszél­ni a pártok, a politikai szervezetek megítélése sze­rint, mert rögvest bizalmat­lanságról panaszkodnak. Arról, hogy miért nem hisznek nekik...?! Talán azért nem, vagy nem kel­lő mértékben hisznek az emberek, mert látják, ta­pasztalják, szenvedik a tá­volságot a szavak és a tet­tek között. Először bizony ezzel a, távolságot teremtő gyakorlattal kellene szakí­tani ahhoz, hogy gyökere­sen szakítani lehessen a múlttal. KLIENS EGY PAPÍR, AMELY SORSOKAT DÖNTHETETT EL A politikai megbízhatóság dokumentuma volt Majdnem ugyanannyi ven­dég volt a Pest megyei képvi­selőcsoport tegnapi ülésén, mint ahány honatya eljött. Ez pedig azt jelzi, hogy némi ér­dektelenség tapasztalható kö­rükben, bár maguk a témák nem indokolták ezt. A január 23-án összeülő parlament munkájának előkészítéseként ugyanis az állami vagyonalap­ról, az állami vállalatokra bí­zott vagyon védelméről, az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról'és for­galmazásán!>1; valamint az ér­tékpapírtőzsdéről hallhattak lényeges dolgokat tartalmazó tájékoztatókat a jelenlévők. Szó esett a földtörvény módo­sításáról is, amelynek kezde­ményezője, mint ismeretes, Vossné Nyéki Ilona kerepes- tarcsai képviselő volt. A szakemberek megerősítet­ték, hogy ha lassan is, de ki­alakulnak azok a jogi kere­tek, amelyek segíthetik és ösz­tönözhetik egy új gazdasági rendszer kialakulását. Ha az országgyűlés elfogadja, még a tavasszal megalakulhat a Nemzeti Vagyonügynökség, amelynek igazgatótanácsát a parlament választaná, irányí­tását azonban a kormány látná el. „Kivételesen indokolt esetben" Szóba került egy olyan té­ma is, amelynél könnyen meg­eshet, hogy végül is nem tűzi napirendre a T. Ház. Ez pedig a belügyminiszter által előter­jesztett törvényjavaslat, amely a hatósági erkölcsi bizonyít­vány kiadásának új rendjét tartalmazza. Tegnap a minisz­térium képviselője elmondta: az eredeti törvényerejű ren­delet 1957-ben kelt, s az el­múlt esztendőkben azt több­ször módosították. Sőt, érvény­ben volt egy mindeddig nyil­vánosságra nem hozott minisz­tertanácsi határozat is amely külön szabályozta a fontos és bizalmas munkakörök betölté­sével kapcsolatos teendőket. A Fock Jenő által 1971-ben alá­irt dokumentum szerint az így minősített beosztásokhoz er­kölcsi bizonyítványra volt szükség, és arra, hogy a jelölt magatartásával is bizonyítsa hűségét a Magyar Népköztár­sasághoz. Mindez azonban — mint most kiderült — a tör­vényerejű rendelet és az MT- ihatározat meglehetősen laza megfogalmazásai miatt leszű­kült a politikai megbízhatóság vizsgálatára. Az utóbbi jogsza­bály egyébként lehetővé tette, hogy a munkakör betöltéséről döntő illetékes miniszter a szá­mításba vett személyekről „ki­vételesen indokolt esetben” in­formációkat kérjen a Belügy­minisztériumtól. A külföldiek is igényelhetnék Tanulságos az a rövid felso­rolás, amely a határozatban azokat a munkaköröket jelöli, amelyekhez nélkülözhetetlen a BM véleményének kikérése. Eszerint a Malév és a Mahart, valamint az utazási vállalatok, irodák, idegenforgalmat és külföldi utazásokat bonyolító vezetői és érdemi ügyintézői, továbbá a Hungarocamion kül­földi áruszállítást végző dolgo­zói csak ilyen előzetes egyez­tetés után kerülhettek állásba. Lehetett kivételt is tenni: „Az olyan kiváló képzettségű sze­mélyt, akinek tevékenysége a népgazdaság érdekei szem­pontjából nélkülözhetetlen, ki­vételesen indokolt esetben, a miniszter a BM egyetértésével fontos és bizalmas munkakör­be akkor is alkalmazni lehet, ha büntetlen élőéletét erkölcsi bizonyítvánnyal igazolni nem lehet” — olvasható a 6. pont­ban. Bár papíron e miniszterta­nácsi határozat még érvény­ben van, a kormány már hó­napokkal ezelőtt döntött arról, hogy új törvényt terjeszt a parlament elé. Addig is az er­kölcsi bizonyítvány csak az ér­vényben lévő büntetéseket tar- 'táfmázhátjá1.' ám még így is évente mintegy 420 ezer ilyen dokumentumot kell kiállítani. Ha a honatyák megszavazzák az előterjesztést, ezzel hatályát veszti a már idézett határozat és törvényerejű rendelet, s várhatóan csökken majd az er­kölcsi bizonyítványt kérők száma is, hiszen az elképzelé­sek szerint ezt az igazolást csak akkor lehet megkövetelni, ha azt jogszabály írja elő, vagy — s ez újdonság lesz —, ha az állampolgár maga kéri. Szin­tén szó van arról, hogy a ha­zánkban tartózkodó külföldiek is igényelhetik, hogy a BM iga­zolást adjon ki róluk, a rendel­kezésére álló információk alapján. Fontos kitétel, hogy minden érintett állampolgár előzetesen megtekintheti, mi áll a róla vezetett nyilvántar­tásban. F. Z. A szemtanú könyve Romániáról „A vég...” - hetek alatt Nem túlzás azt állítani: december 22-én, a romániai felkelés első napján szinte megmerevedtek az emberek a hírek hallatán. Azután legalább egy héten keresztül, aki csak tehette, a rádió- készülékeket bújta vagy a tévé képernyője előtt gubbasztott, hogy az újabb és még újabb híreket, beszámolókat, értékelése­ket és kommentárokat figyelhesse. Bár a helyzet napról napra konszolidálódik, a Magyar Táv­irati Iroda állandó tudósítóját, Oltványi Ottót bizony még most is bűvészmutatvány volt utolérni. Azután, amikor nagy sokára létrejött a kapcsolat, si­került meglepnem a kitűnő új­ságírót: gratuláltam a napok­ban megjelenő új, valóban szenzációt ígérő könyvéhez, amelynek címe csak ennyi: A vég ... — Nagyon köszönöm az ott­honról engem ez alkalomból megkereső első újságíró elis­merő érdeklődését — így Olt­ványi Ottó. — Egyvalamit azonban pontosítanom kell. Nekem ugyanis ez a könyv lesz az első. À korábbi években ugyan már többször voltam közel ahhoz, hogy önálló mű­vel jelentkezhesssem, de vala­mi mindig közbejött. Most vi­szont az eseményeket az első perctől átélő újságíró hiteles­ségével írhatom le a szenzációs változásokat. Mindez valóban emberfeletti munkát jelentett, amelyhez a szerteágazó ismereteken túl minden bizonnyal óriási fizi­kai állóképességre is szüksége volt. — Romániában már másod­szor dolgoztam az MTI tudósí­tójaként. Először az 1977—82- es ötéves periódusban tevé­kenykedtem itt, az újabb ki­küldetésem pedig 1987-ben kezdődött. Erre a második idő­szakra már eleve úgy jöttem ki, s rendezkedtem be, hogy rendszeresen gyűjtöm az anya­gokat egy majdan megírásra kerülő könyvhöz, amely a ro­mániai történelmi változásokat fogja megörökíteni. E munka ideje most érkezett el; a fel­dolgozáshoz — nem atyai elfo­gultság mondatja velem — ki­tűnő partnerre találtam a fiamban, Oltványi Tamásban, aki egyébként civilben a főnö­köm is egy személyben. Oltványi Tamás, a Magyar- ország jelenlegi külpolitikai rovatvezetője a hetvenes évek­ben édesapja kontrollja, támo­gatása mellett barátkozott meg az újságírással; mára már több könyv ismert szerzője. Mivel édesapja 1987-től az MTI mel­lett a Magyarország külföldi tudósítója is egy személyben, így a szerepek mára felcseré­lődtek: a Bukarestből küldött anyagok a fia asztalára kerül­nek. — Az események kirobbaná­sa után röviddel hívtam a fia­mat: jöjjön, amint tud, hogy megoszthassuk ezt a hatalmas mennyiségű munkát. Néhány napot Bukarestben töltött. Ez­alatt jóformán pihenés nélkül hoztuk össze a 200 oldalnyi anyagot. Ez négy fő fejezetből áll: a temesvári robbanásról, az ellenállás eddig még nem ismert szervezkedéseiről, a bu­karesti dráma kronologikus Már tiltakozni sincs kedvük a munkásoknak Friss kenyér, komor hangulat (Folytatás az 1 oldalról ) árut forgalmazhattunk, s így akik csak ezért tértek be, nem csalódtak. Kovácsné másfél évtizede dolgozik a kereskedelemben. Átélt már néhány áremeléses időszakot, de a mostani — vettem ki szavaiból — min­den eddigin túltett. — Munkatársaimat, a beosz­tott dolgozókat, közöttük i3 a fiatal, a kezelő eladókat fi­gyelmeztettem arra, hogy ne váljanak ingerültekké, ha ne­tán a vevő kötekedik, kétel­kedik az árcédulán feltünte­tett összeg valódiságában. Több, mint egy hónapja ez az üzlet nem kapott kilós lisztet, sót. Az üzletvezető el­mondta, hogy amikor leg­utóbb 50 kilogrammos zsá­kokban érkezett meg hozzá­juk a liszt, azt ők méricskél­ték ki, hogy a fogyasztók ne bosszankodjanak, s meg tud­ják őrizni a régi vevői kört. Budaörsön a Nyugat-Pest Megyei Kiskereskedelmi Vállalat ABC-áruházában tegnap délelőtt aki csak szabad volt, árazott (Hatncsovszki János felvétele) Lisztes molnárok — Heteken át olyanok vol­tunk. mint a lisztes molnárok. Legutóbb tanulókoromban vé­geztettek velünk hasonló mű­veleteket. A területileg illeté­kes füszérttől biztató jelzése­ket kaptam, s így napokon belül ismét teljes lesz a kisze­relt kilós liszt-, cukor-, sóel­látásunk. A „vizit” végén még any- nyit jegyzett meg, hogy a szo­kásos napi, átlagosan 100 ezer forintos árbevételnek csak el­enyésző töredékét számolhat­ják össze. Pálinkás Csabáné, a budaka­lászi Petőfi téri élelmiszerbolt vezetője elmondta, jiogy a ve­vők többsége neip lepődött meg. 'Mindenki tudott az új árakról. Kevesebbet vásárol­nak, 20 deka párizsi helyett elég már a 15 deka is. A for­galom erősen csökkent, főleg a korábbi napok nagy felvá­sárlásához viszonyítva. Eddig sokan kerestek lisztet, olajat, szárazárut, de mindez hiány­cikk volt. Sőt, az utolsó idők­ben már sajtot sem lehetett kapni. Liszt és olaj pedig még most, emelt áron sincs. ' Gödön, az Ady Endre utcai üzlet vezetője, Erdélyi István­ná szerint máskor a hétfő erős nap szokott lenni, mivel a környező boltok ilyenkor zár­va tartanak. Tegnap azonban gyenge volt a forgalom. A ve­vők bejöttek ugyan, de csak tájékozódtak, érdeklődtek. A szigetszentmártoni Kos­suth Lajos utcai ABC-áruház üzletvezetője, Tóth Jenőné előrelátó volt, s eleve kevesebb eseményeiről és a Ceausescu- klán rémtetteiről szól. A Rom- press fotósainak mintegy 200 kitűnő felvétele teszi teljessé a munkát. A szemtanú hitelességét vé­gig megőrző Oltványi Ottó a könyvet úgy írta meg, hogy közben folyamatosan adta részletes és alapos jelentéseit az MTI-nek és a rádiónak. Bevallása szerint mind a mai napig csak hajnali négy óra tájban kerül az ágyba, reggel viszont új nap kezdődik. Ta­lán, ha a könyve utolsó mun­kálataival is végez ... — Szerencsés alkat vagyok, bírom az iramot és szenve­déllyel dolgozom — folytatta a szerző. — A debreceni Alföldi Nyomdában már ott van a kéz­irat és valamennyi fotó, mi­ként Domokos Géza utószava is. Hétfőn délután pedig Sütő András is telefonba diktálja megtisztelő szavait, amelyeket az olvasók a kötet legelején találnak meg. Estére tovább is adtam ezeket telexen Debre­cenbe, így most már csak a tudósítói tennivalóimat kell végeznem. 'A minden bizonnyal hatal­mas érdeklődésre számot tartó könyv első kiadásban százezer példányban lát napvilágot, s a jövő hét elején előreláthatólag már kapható is lesz. Jocha Károly árut rendelt. így ami érkezett, azt el is tudták adni. — A környéken főleg nyug­díjasok laknak, méltatlankod­nak is eleget. Nekünk a leg­több gondot a kenyér okozza. A rádió bemondta, hogy a fe­hér kenyér hatóságilag szabá­lyozott ára 14,80, ezt a fajtát azonban szinte sehol nem árul­ják, alig van már forgalom­ban. Mi házi jellegű fehér ke­nyeret tartunk, eddig 15, most 20 forintért. Sok a reklamáció, hogy mi már eddig is 20 fillér­rel drágábban árultuk, pedig hangsúlyozom: ez nem ugyan­az a cipó. A másik problé­mánk, hogy a környéken most nyitott egy magánkereskedő. Nála 21 forint a házi kenyér, a különbség azonban nem ^fo­rintot ér. Az övé nagyorF“^ minőségű. Nekünk a Ráckevei Sütőipari Vállalat szállít, és csak reménykedni tudunk, hogy a drágulásért cserébe ta­lán az eddiginél jobb árut ka­punk majd. A szentendrei HÉV-megálló- ban lévő bevásárlóközpont élelmiszerüzletének vezetője, Adamsz József ugyancsak pa­naszkodik. — Egész nap kint voltam az eladótérben. Nálunk állandó a közönség: először a munkába járók jönnek, reggelit vásárol­ni. Panaszkodtak, de a szoká­sos zsemlét, kakaót ma is meg­vették. Délelőtt a háziasszo­nyok érkeznek. Itt voltak ma is, de nem vásároltak, csak tá­jékozódtak, ismerkedtek az árakkal. A korábbi kereslet a mélypontra zuhant. — Hogyan állapítják meg a kereskedelmi egységek az ajánlott ár alapján a vételára­kat? csak ez az egy tűz volt, nem hiszem, hogy összefüggés len­ne a két dolog között. ★ A legfurcsább a dologban, hogy már felháborodni sincs igazán ereje az embernek — legalábbis ilyen érzése van az újságírónak jártában-keltében. A szigetszentmiklósi Csepel Autógyár szakszervezeti bi­zottságának titkára, Hamfeld István szavaiból is ezt vettem ki. — Nem éppen rózsás a gyár­ban a hangulat, de most nem tervezünk tiltakozó megmoz­dulásokat. >• - •' Nem segített rajtunk — Hogyhogy nem? Hiszen as Csepel-Autógyár dolgozói, mint a vasasszakszervezet egyik bázisa, mindig elsőként reagáltak a nép szélesebb réte­geit irritáló intézkedésekre. Elsőként nyilvánították ki, hogy nem értenek egyet Nagy Sándor szereplésével, elsők között fogalmaztak a minisz­terelnöknek, Németh Miklós­nak nyílt levelet. — Most nem érkezett a dol­gozóinktól olyan jellegű kérés, hogy a képviseletükben tiltako­zó megmozdulást szervezzünk, vagy levélben juttassuk el nemtetszésünket. De ezen nem is lehet nagyon csodálkozni. Mi már annyiszor tiltakoz­tunk, annyi levelet írtunk a miniszterelnöknek. Nem mon­dom, hogy még csak nem is válaszolt rá, mert válaszolt. De ezzel nem segített rajtunk! Egyébként tudomásunk szerint a szeghalmi gyáregységben terveznek nagygyűlést a dol­gozók. Így akarnak tiltakozni az áremelés ellen. — Elsősorban az élvezeti cikkek — sör, szeszes ital, ci­garetta árát igyekeztünk emelni. Szép próbálkozása a fővárosnak, hogy a Belvárosi Közért Vállalat vállalta, hogy 11 üzletében egy hónapig még a régi árakon adják a húst. Azt azonban nem tudom, ho­gyan fogják ezt bírni, hiszen az üzleteknek számolni kell azzal is, hogy emelkedett az energia és az üzemanyag ára, tehát nekünk is többe kerül már a szállítás, a tárolás, a nyitva tartás. Tűz Baltán A százhalombattai Damja­nich utcai ABC vezetője nem ér rá beszélgetni, mivel teg­nap felgyújtották az üzletet. Kérdésemre a Pest Megyei Tűzoltóság őrnagya, Gombor István elmondta, hogy vasár­nap délelőtt 11.42-kor kigyul­ladt az üzlet göngyölegraktára. — A tüzet 15 perc alatt el­oltottuk. A károsult a Nyugat- Pest Megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat, s a kár körülbelül 50 ezer forint. Fel- tételezésünk szerint gyújtoga­tás okozta a tüzet, mivel más nyomot nem találtunk. Ezt azonban még bizonyítani kell! — Lát ön összefüggést az áremelések és a tűz között? — Ha már két ilyen esetünk lenne, én is erre gondolnék, de mivel ebben az időszakban Fiedler Anna Mária GyócsI László Szegő Krisztina Minden benzlnfajta egysége­sen 3,50-nel többe kerül hétfő éjféltől. A dízelolaj 4 forint­tal emelkedett, míg a háztar­tási tüzelőolaj változatlan áron kapható. Képünk még az ár­emelés előtti napon készült, amikor még sokan „betankol­tak” az olcsónak akkor sem mondható üzemanyagból (Vimola Károly felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents